Zalai Hírlap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

1988. április 1., péntek Milyen szocializmust építsünk? Vitára, véleményalkotásra hívja a KISZ a fiatalokat „MÁR MEGINT EGY AKCIÓ, aminek nem látni a hasznát” — hangzott el töb­bek szájából is a vélemény a Milyen szo­cializmust építsünk? KISZ vita megyei fó­rumának megnyitása előtt. Ezen a fórumon azok vettek részt, akik vállalkoztak arra, hogy az elkövetkezendő hónapokban leül­nek beszélgetni a fiatalokkal, társadalmunk legégetőbb, legaktuálisabb kérdéseiről. A KISZ Központi Bizottsága felhívásában rö­viden így fogalmazta meg a vita célját: „Vitára, célokat, értékeket tisztázó eszme­cserére hívunk!” S mindezt teszik azon fel­ismerés alapján, hogy a stabilizáció és a kibontakozás programjának sikere alapve­tően az ifjúság csatlakozásától függ, attól, hogy az elmúlt másfél évtized kedvezőtlen hatásai ellenére sikerül-e érdekeltté tenni az ifjúságot a megújulásban. Ehhez a mostani helyzetben az kell, hogy teljes nyíltsággal, minden társadalmi konf­liktusról elmondhassa az a társadalmi ré­teg a véleményét, amelyik „a konszolidáció és a fellendülés idején született, viszont értelmének nyílása már a megtorpanás idő­szakára esett és néhány esztendeje a szo­cializmus kiéleződő ellentmondásai között él.” Igaza van a vitára hívó helyzetelemzés­nek abban, hogy a szocializmus milyensé­géről készen kapott válaszok ideje lejárt. A kor kérdéseire együttesen kell választ keresni a holnapért aggódóknak. És ez nem megy másként, csak tisztázva azt a helyzetet, amiben élünk. Viszont nem ki­nyilatkoztatásokkal, hanem csak vitákban lehet meghatározni az értékeket, és csak az ezen alapuló egység mozgósít cselekvésre. Ehhez az ifjúságnak meg kell ismernie a közelmúlt, a szocializmus és a nemzeti lét összefüggéseit; el kell igazodnia a tulajdon­­viszonyok változásában, abban,­­ hogy mi­ként működik a gazdasági és a politikai intézményrendszer; mi az, ami hajtja, és mi az, ami visszaveti a gazdaságunkat? SZIMPATIKUS a vitaindító helyzet meg­ítélése. Azért az, mert az ifjúság jelenleg kedvezőtlen társadalmi körülményeinek megváltoztatásához nem más társadalmi rétegektől vár megoldást. Felteszik persze a kérdést, hogy mit jelentett az elmúlt 10—15 évben fia­talnak lenni? Ellentmondásos válaszokat lehet erre adni. Mert igaz ugyan, hogy nö­vekedett az iskolázottság, de nem javult a tudás elismertsége, az is igaz, hogy sok új lakás épült, de romlottak a fiatalok lakás­hoz jutási lehetőségei, nehezebb lett csalá­dot alapítani. (Itt megjegyezzük, hogy ezek a terhek sokszorosan jelentkeznek a most negyven—ötven éves korosztálynál, mert kénytelenek — sokszor erejükön felül is — vállalni a felnőtt kor küszöbét átlépő gyerekeik segítését!) Az is igaz, hogy évek óta teljesítmény szerinti bérezést szeret­nénk megvalósítani, de a bérek mégis a munkában eltöltött idő szerint alakulnak. „A konfliktusokat tetteinkkel lehet és kell feloldanunk. Közös és egyéni cselek­vésre, az ország ügyeibe való beleszó­lásra, azaz a politika alakítására van szük­ség” — fogalmaz a vitaindító. Nem túlzás ez? — kérdezheti bárki. Mit akarnak a tizen- és huszonévesek, mit tud­nak ők a politikáról? — hangzanak el a kételyek, sőt látni a legyintéseket is. Ezek azért hangozhatnak el, mert a megszokás, a rutin az egyének és a szervezetek életé­ben egyaránt erősebb a változtatás igényé­nél, még akkor is, ha a változatlanság már senkinek sem jó. Különösen így van ez most, amikor a reform vagy az attól füg­gősen, de máris annak tulajdonított hatá­sok jó része rövid távon kedvezőtlen — hangsúlyozza az ezzel kapcsolatos KISZ-es véleményt a vitaindító. És hogy a politika alakításában milyen szerepe lehet az ifjúságnak, arra történel­münkből számos példát említhetünk. Gon­doljuk csak el: az 1848-as polgári forrada­lom vezérei között Petőfi a maga 23 évé­vel már az idősebbek közé tartozott... A vita értelmét, a kitűzött cél jelenti. Ezt most a vitaindítóban így fogalmazták meg: „Résztvevővé válni egy jobb jövő megalapozásában és kibontakoztatásá­ban . .. Mi az, ami legjobban hiányzik mos­tanában értékrendünkből? A hit, az abbéli meggyőződés, hogy viszonyaink alakítha­tók, helyzetünk — ha áldozatok árán is — megváltoztatható. A bizalomerősítés szin­tén kölcsönösséget tételez fel, de most nincs időnk arra, hogy a társadalom tagjai és irányítói egymásra várjanak. Csak a fel­tételek és a lehetőségek együttes tisztázása alapján történő egységes fellépés a járható út.” EBBEN A SZELLEMBEN nemcsak szük­séges az ifjúság körében az ilyen vita, ha­nem követelmény is. Annak a társadalmi rétegnek az aktivizálását jelenti gondjaink megoldásában, akik a jövő hordozói. Gy. I. Tizenhét falu ellátásáért Eredményes év után biztató tervek a gelsei Áfésznél A megelőző, évhez képest több mint 12 millióval na­gyobb — 185,6 millió forintos — árbevételt ért el tavaly a gelsei Közép-Zalai Áfész. Eb­ből — az áfészek legfontosabb feladatának megfelelően — a nagyobb részt — 128,4 millió forintot — a környező falvak alapellátását biztosító bolti forgalomban érték el. A terü­letükhöz tartozó 17 faluban 28 bolt áll a 10 ezer lakos ren­delkezésére. Élelmiszerekből 79 millió forint, vegyes­ iparcik­kekből pedig 30­­millió fo­rint értéket adtak el. Nagy volt a kereslet a tartós fogyasztási cikkek iránt is, ezt kielégítendő, például Bu­dapesten a Szevkertől 100 darab mélyhűtőládát szerez­tek be. A kiegyensúlyozott alapellá­tás biztosítása érdekében a hiánycikknek számító árukat új partnerek felkutatásával, ha kellett más megyéből, sa­ját járműveikkel hozták bolt­jaikba. Persze még így is ma­radt jócskán hiánycikk. Pél­dául sokan keresték — s ke­resik ma is — hiába a mező­­gazdasági termeléshez szüksé­ges kisgépeket, növényvédő szereket. Visszaesett a tápok forgalmazása, ami elsősorban a takarmányféleség árának emelkedése, egyre gyengébb minősége és az állattartási kedv csökkenése miatt kö­vetkezett be. A vendéglátásban 19 egy­ség közül 10 szerződéses for­mában üzemelt. A múlt évi 28 millió forintos forgalmuk­kal kielégítették a lakosság igényét. A termeltetés és a felvásár­lás a tervezettnek megfele­lően, 28 millió forintos forga­lommal zárta az évet. E te­rületen,­­ a lakosság öröme­megjelent a konkurencia, a Zöldért 5 településen felvásárló boltot nyitott. Az áfész így is több mezőgaz­dasági terményből a tervezett­nél többet vett át a kisterme­lőktől. Tavaly uborkából 500, gesztenyéből 121, babból 82, nyúlból 57, vágócsirkéből 118 tonnát vásárolt fel és érté­kesített tovább. Az áfész keretén belül hat szakcsoport — négy méhész, egy nyúltenyésztő és egy sző­­lőoltvány-termelő — tevé­kenykedik. A szövetkezetnek sikerült hatékonyan biztosíta­ni az érdekképviseletüket, el­látták őket szakmai tanáccsal és a tevékenységhez szüksé­ges alap-, illetve segédanya­gokkal, s nem utolsó sorban biztos értékesítési lehetőséget teremtettek a számukra. Fejlesztéseik, rekonstruk­cióik sorában a múlt évben adták át a vásárlóknak a 8 milliós költséggel felújított gelsei kis ABC-t. Másfél mil­lió forintot költöttek a bocs­kai és a zalaszentbalázsi ve­gyesbolt korszerűsítésére. A hahóti falatozónál és a gelsei Tüzép-telepnél bővítették a tárolóteret, bevezették a vizet a kerecsenyi ital- és az orosz­­tonyi vegyesboltba, s öt egy­ségben előkészítették a víz — ez évre tervezett — bevezeté­sét. A tanács segítségével új felvásárló helyet építettek Ke­­recsényben. A múlt évben 250-nel gya­rapodott az áfész taglétszáma, a célrészjegy állomány pedig 1 millió forinttal nőtt. A fia­talság megnyerése érdekében Zalaszentbalázson iskola­szövetkezetet alakítottak. A kis üzlet három hónap alatt 50 ezer forintos for­galmat bonyolított le, elsősorban iskolaszerek, köny­vek, iskolatej és egyéb élel­miszerek árusításával. A diák­­szövetkezet lelkesedését bizo­nyítja, hogy a közeljövőben gombatermesztéssel akarják bővíteni tevékenységüket. Az Áfész másutt is igyek­szik megnyerni a szövetkezeti mozgalom részére az ifjúsá­got: a tíz éve működő gelsei iskolaszövetkezet a múlt év­ben már harmadik alkalom­mal nyerte el a Szövosz di­csérő oklevelét. A közeljövő­ben szeretnék bevonni soraik­ba a felsőrajki iskola tanu­lóit is. A gelsei áfész az idén 195 milliós árbevételt tervez. To­vább folytatja kereskedelmi, vendéglátó egységei korszerű­sítését. Pölöskefőn a tagság anyagi támoga­tásával és társadalmi munkával italboltot építenek, teljes fel­újítással korszerűsítik az al­­sórajki vegyes- és italboltot. A kereskedelmi hálózat­ javí­tására az idén 2,2 millió fo­rintot fordítanak. Múlt évi eredményeik alap­ján — az 5,4 millió forintos nyereségből — képzett 900 ezer forintos tagsági érdekelt­ségi alapot a kamatok fizeté­sén és a visszatérítéseken kí­vül — sport, kulturális és szociálpolitikai célokra fordít­ják. F. Zs. re — Ferneczki Renáta és Bánfi Andrea, a zalaszentbalázsi is­kolaszövetkezet Ügyeletes boltosai diáktársaikat szolgálják ki. (ZH fotó — Polgár Tamás felvétele) Feloldódott az árbejelentési kötelezettség (Folytatás az 1. oldalról.) olyan túlfűtött árnövelési akarat, amely az idei tervben előirányzott 15 százalékos ár­színvonal-növekedés túllépé­sével fenyegetne — hangsú­lyozta az államtitkár. Erősö­dött a vállalatoknál az áralku szelleme, a termelők egyre inkább egyezkednek jelen­tősebb vevőikkel, főleg azok­kal, akik nagy tömegben, üte­mezetten vásárolnak. Szikszay Béla ezután arról szólt, hogy az év első negye­dében az árnövekedés mérté­ke 18 százalékos volt a múlt év első negyedévéhez képest, amikor csak alig emelték az árakat. A mostani árindexbe már beletartoznak a múlt év áprilisában és júniusában végrehajtott tetemes emelések hatásai is. Külön kitért arra, hogy a nemzetközi piacon immár hónapok óta jelentős alapanyagár-növekedés ta­pasztalható, nőtt a gyapjú, a bőr, a színesfém, a fekete­­fém-kohászati cikkek, s külö­nösen a műanyag alapanya­gok ára. A hazai termelők versenyképességének megőr­zése érdekében ezeket a ten­denciákat figyelembe kell venni. Még akkor is, ha az áremelést nem is alkalmaz­zuk azonos mértékben, illetve ütemben. Fontos ugyanakkor, hogy amikor árcsökkenés kö­vetkezik be a világpiacon, az itthon is éreztesse hatását. Például tavaly a réz ára nőtt, ez rövidesen tükröződött a hazai termékeknél is, most viszont megfordult a helyzet, tehát néhány hónap múlva itthon is mérséklik az ilyen cikkek árát. (MTI) _ndh)__ Kevés a műtrágya és a növényvédő szer, túlkínálat gépekből Ellátási gondok a megyei Agrokernél A tavaszi mezőgazdasági munkák előrehaladtával fo­kozódott az ellátási feszültség a megyei Agrokernél. A leg­korábbi tennivalókhoz, így a fejtrágyzásokhoz még elegen­dő műtrágya állt rendelkezés­re. A megrendelések vissza­igazolása ismeretében azonban a nitrogén tartalmú műtrá­gyákból a későbbiekben hiánnyal kell számolni, tud­tuk meg Csutora Józseftől, a megyei Agroker igazgatójá­tól. Az üzemek első negyedéves igényét nitrogénből és vegyes hatóanyagtartalmú készítmé­nyekből csupán 60 százalékra tudták teljesíteni, s ez már az alapműtrágyázásoknál jelent gondot. A szállítás tart, de a szükséglet hiánytalan kielégí­tésére a későbbiekben sem le­het számítani, mivel az am­­monnitrátból, a karbamidból és a pétisóból az egész éves diszpozíció is 40 százalékkal alatta marad az üzemi rende­léseknek. Növényvédő szert tavaly 220 millió forint értékben forgal­mazott az Agroker, erre az évre 20 millióval nagyobb megrendelést kaptak a zalai üzemektől, s csupán 140 mil­lió forint értéknek megfelelő mennyiségre érkezett vissza­igazolás. A hiányok már az első kora tavaszi munkáknál hátrányt jelentettek a gazda­ságokban, vásárlóikat nem tudták kiszolgálni a borsó speciális csávázószerével, ez később helyettesítő szerrel volt megoldható. A most esedékes gabona gyomirtáshoz és a gyümölcsö­sök lemosó permetezéséhez szükséges anyagellátás a gyá­rak friss termeléséből közvet­lenül biztosítják napi szállítá­sokkal. A gabonák tavaszi vegyszerezéséhez a megszo­kott készítmények helyett többnyire helyettesítő anyago­kat tudnak adni. A kalászo­sokban a későbbi gombabe­tegségek elleni védekezéshez még semmilyen készítmény nincs az Agroker raktárában. Gondot jelent, hogy némely növények kezelésére várha­tóan még helyettesítő szer sem áll rendelkezésére, így na­gyobb hiányra van kilátás a napraforgóban és a cukorré­pában használható gyomirtó szerekből. A házikertekben használha­tó készítményekből valamivel jobb ellátás várható, de a szélesebb választékot itt is a helyettesítő szerek jelentik a megszokottakkal szemben. A vegyszergondok előre látha­tóan később sem csökkennek, hiszen a várható szállítás egész évre mintegy 40 száza­lékkal elmarad az igényektől. Mezőgazdasági gépekből vi­szont túlkínálat mutatkozik, érződik a vásárlóerő hiánya. Az első negyedévben 35 mil­lió forint volt az Agroker gépeladásból származó forgal­ma, ami fele a múlt év ha­sonló időszakáénak. Javult az alkatrészellátás, februártól a Zetor típusaihoz is megfelelő összetételű készlettel rendel­keznek. A tavasszal használa­tos munkagépek közül a „Ráb” típusú ásókoronához nem tudnak adni késeket, a gyártók április második felé­re ígérték a szállítást. H. A. Az Ipar Kiváló Mestere Asztalosnak # Újsághír: A KIOSZ 11 megyei titkárságán ün- sn­nepélyes keretek között is nyújtották át Dervalics­­ Jenő asztalos kisiparos­­d­nak az Ipar Kiváló­­ Mestere címet tanúsító­­ oklevelet. A megyei ta­­­­nács szakmai elismeré­­s­­ét a Bagodi Faluház­a nagyon szép, igényes fa-­i munkáiért kapta a mes­­­ter. — Az újabb megtiszteltetés az idő múlására figyelmeztet — mondja szerényen a gratu­lációra Dervalics Jenő, ami­kor végre sikerül sokadszori próbálkozásra Bagodban, a te­lephelyén megtalálni. — Öt­ven éves vagyok. Amit ebből a szakmából meg lehetett ta­nulni, nekem már illett elsa­játítani. Két éve, a baki ta­karékszövetkezet épület- és bútorasztalos kivitelezéséért a Kiváló Kisipari Munkáért mi­niszteri kitüntetést is átve­hettem. A szakmát asztalos mester apjától tanulta, elsősorban a fiának adta tovább. A 25 éves Róbert ma már önálló kis­iparosként dolgozik, igaz, egyelőre édesapja mellett. — 1971-ben váltottam ipar­­engedélyt, Zalaszentgyörgyön, egy pajtában kezdtem. Ez a malom 20 éve állt üresen, egyre csak romlott az állapo­ta, míg egy árverésen meg­vettem, ide helyeztem át a telephelyet. A pajtához képest egy szanatórium — magyaráz­za jókedvűen. — Az egyik legkeresettebb szegődtem... iparos a megyében. Minek tu­­lajdonítja ezt? — Zömmel közületeknek dolgozom, tényleg nem pa­naszkodhatok mellőzöttségre. Két lehetőség is van: vagy jól csinálom, vagy olcsóbban, mint mások. Most Nagykani­zsán dolgozunk, a surdi taka­rékszövetkezet megrendelésé­re. — Lehet két vállalkozó munkája között nagy árkü­lönbség? — De még mennyire! Volt már olyan, amit százezerért megcsináltunk, más csak a tervezésért kért volna ugyan­ennyit. Az sem mindegy, hogy mennyi pénzből kell a felada­tot megoldani. Ha én valamit elvállalok, előtte alaposan ki­kérdezem a megrendelőt. — Mikor lesz az iparosból mester? — Nagy a szakosodás, egy­re kevesebb a mi szakmánk­ban is az olyan iparos, aki mindenhez ért. Aztán meg panaszkodnak, hogy nincs elég megrendelés. Jobban meg kellene becsülni a „minden­tudó” iparosokat, mert hama­rosan újból ott tartunk, hogy nem lesz aki elvégezze — fő­ként falvakban — a különfé­le lakossági szolgáltatásokat, aztán ismét a kontárokra szo­rulnak az emberek. — Csökken a kisiparosok száma? — Aki szereti és jól végzi a munkáját, az joggal tart igényt a biztos megélhetésre, a megbecsülésre kisiparosként is. Csakhogy most már akko­ra az adminisztrációs köve­telmény, hogy ha mindent a szabályoknak megfelelően el akarunk végezni, nem marad idő a munkára. Nem napló­írásra, hanem asztalosnak sze­gődtem. Nincs anyagbeszer­zőm, titkárnőm, meg sem tud­nám fizetni. Nagyon drágák a korszerű, jó gépek is. A mos­tani adórendszer meg olyan, hogy egy bizonyos határon túl már nem szabad munkát vál­lalni, mert több lesz a ráfi­zetés, mint a haszon. — Ilyenkor dolgozik társa­dalmi munkában? — No, nem egészen! Akkor vállalok társadalmi munkát, vagy adok jelentős árenged­ményt, ha egy-egy faluban valami fontos feladat van, de például a tanácsnak nincs rá elég pénze. Ilyen volt például a Bagodi Faluház megépítése. Úgy vélem, erkölcsi kötele­zettség adott esetben a közér­deket a magamé elé helyez­ni. Meg az az igazság, hogy a jó hírnév, a bizalom kötelez is. L. M. Dervalics Jenő ezúttal speciá­lis iratszekrényt készít. (ZH fotó : Polgár Tamás felvétele) 3

Next