Zalai Hírlap, 1988. július (44. évfolyam, 157-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

4 A reálértelmiség céljai ma összhangban vannak a társadalom érdekeivel Beszélgetés dr. Tóth Jánossal, az MTESZ főtitkárával Több szempontból is jelentős időszaknak néz elébe a 33 tudományos „műhelyben” 170 ezer műszaki, tudományos, agrár és gazdasági szakembert tömörítő Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége. Egyrészt idén ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját, s ez alkalmat ad a visszapillantásra, számvetésre, másrészt az értelmiség szerepének felértékelődése, a gazdasági,társadalmi kibontakozásunk során elvárt nagyobb teljesítmény óhatatlanul a korábbiaknál többet követel a szervezettől. Hogyan képes alkalmazkodni a jelentősen megváltozott körülményekhez, hogyan tud nagyobb sebességre kapcsolni a reálértelmiség? — erről s több egyéb aktuális kérdésről beszélgettünk dr. Tóth Jánossal, az MTESZ főtitkárával a közelmúltban Zalaegerszegen. — Az évforduló kapcsán kérdezzük: mit merít a múltból a szervezet? — hiszen a vélt vagy valós eredmények felsorolása helyett a ma számára egyre inkább ennek van jelentősége. — Az 1948. évi megalakulásban az játszotta a főszerepet, hogy az akkori mérnökszakszervezet tagjai úgy érezték: az egyesületi forma jobban megfelel érdekeik védelmére. Az azóta eltelt időben végbement fejlődést is szemlélteti: 12 szakmai egyesület és 7500 szakember alkotta akkor az alapítók táborát. Egyébként a visszapillantás során érdemes a még korábbi időket is felidéznünk, hiszen több olyan szakmai szervezet működik az MTESZ keretében, amelyik legalább százéves múltra tekinthet vissza, azaz az iparosítás kezdeti időszakában alakult meg. S ami sokat mond, az akkor megfogalmazott célok szinte változatlanul érvényesek ma is, csupán korunk követelményeinek megfelelően kiegészültek újabbakkal. Már a legelső egyesületek is a tagok szakmai érdeklődésének kielégítését tűzték ki célul. Ez most létkérdés nemcsak számunkra, hanem egész társadalmunk számára. A másik követelmény, amit a múlt századbeli egyesületeinknek meg kellett oldaniuk az, hogy közéleti fórumot biztosítsanak tagjaik számára — tudásuk közzététele érdekében. Ez napjainkban is rendkívül fontos. Ezek a célkitűzések a szocialista rendszer viszonyai között kiegészültek a központi gazdasági, műszaki és tudományos döntések előkészítésében való tevékeny résztvétellel, aztán magában a végrehajtásban történő aktív szerepvállalással. Több tekintetben újszerű feladat a gazdaság-, tudomány- és műszaki fejlesztési politika kialakításában való résztvételünk. Idáig kész koncepciót kellett véleményeznünk, s megállapításainkat általában már nem vették figyelembe. Ez azonban változott, az új központi vezetés partnernak tekint bennünket és figyelembe veszi véleményünket. Azt hiszem, hogy a közelmúltban végbement változásoknak is köszönhetően az MTESZ és az egyesületek történetében első ízben a kezdeti célok teljesen szinkronba kerültek a népgazdaság és a társadalom egészének szükségleteivel, érdekeivel. Mivel képes elősegíteni gazdasági reformfolyamataink sikerét az MTESZ? Mit tart fő feladatának? — A legnagyobb gondunk, hogy amikor a magyar szakemberek tudását szerte a világon elismerik, ugyanakkor termékeinket nem. Azaz hihetetlenül gyengék vagyunk tudományos eredményeink valóraváltásában. Hogy egy példával is szolgáljak: néhány évvel ezelőtt a japánok hasonló szervezete meghívta az MTESZ küldöttségét. Miután kellően megcsodálhattuk a japán technikát, egy összejövetel során megkérdeztük vendéglátóinktól, hogy mi a japán csoda titka, s mit tanulhatunk ebből mi, magyarok? Két dolgot említettek. Először azt, hogy bármi áron megszerzik a világ minden tájáról a legújabb tudományos eredményeket, másodszor pedig ehhez hozzáadják a japán emberek tudását, hozzáállását, hazaszeretetét, s a kellő ösztönzést. Ezzel az eredetinél is korszerűbb terméket hoznak létre. De hogy ne keseredjünk el, megvigasztaltak azzal, hogy semmivel sem rosszabbak a mi esélyeink, hiszen nekünk is megvan az, ami nekik, s hiányzik az, ami nekik sincs. Viszont mi, magyarok valami plusszal is rendelkezünk velük szemben, ez pedig az alkotó gondolat. A baj csak az, hogy amíg náluk még a konkurens cégek is összefognak, ha valami új megoldás születik, hogy abból világhíres termék legyen, addig nálunk ez nem történik meg. A legfőbb feladatát abban látom szervezetünknek, hogy az ötlettől a megvalósulásig terjedő innovációs folyamatot segítse elő. Ebben az MTESZ-nek nem lehet hazánkban vetélytársa, hiszen berkeiben minden szakma és szakág képviselői megtalálhatók, tehát a kutatóktól kezdve a konstruktőrökön, majd a gyártókon keresztül egészen az eladókig mindenki, akinek a folyamatban valamilyen szerepe van. Egy bizonyos: mindenképpen a végtermékre kívánunk koncentrálni. Rendkívül fontosnak tartjuk a minőséget, aztán a márkamozgalmat, s kiemelt területünk a környezetvédelem és természetesen a legfejlettebb technológiák meghonosítása, elterjesztése. Lehetőségeinket talán az is érzékelteti, hogy összesen 3300 jogi tagvállalatunk van. Az MTESZ sok jól képzett, a legkorszerűbb tudományos és technikai eredményeket jól ismerő szakembert tömörít soraiba. Képesek-e lépést tartani korunk kihívásaival, látják-e hogy merre kell haladnunk? . — A hetvenes években szakembereink jelezték, hogy a világban korszakváltás megy végbe, csupán azok, akiknek kellett volna, nem figyeltek oda. Többek között ennek következménye, hogy a XX. századot jelképező modern technológiákban — így az elektronikában, a biotechnológiában, valamint az információs technikában — közel sem ott tartunk, ahol lehetne. A fejlett tőkésországok már a következő évszázad technológiáján dolgoznak, így nagyon előre tartanak a génsebészetben, az új anyagok, valamint a mesterséges intelligenciával működő technikák létrehozásában. Mi most erre figyelmeztetünk , A műszaki haladás hazánkban történő felgyorsítása, a nemzetközi színvonallal való lépéstartás érdekében egyébként már a hetvenes években kidolgoztuk fő irányvonalunkat, így zászlónkra tűztük a műszaki fejlesztés és a szelektív iparpolitika elsődlegességét. Az utóbbinak következetlen végrehajtása például azt eredményezte, hogy népgazdaságunk a nemzetközi termékskála mintegy háromnegyedét valamilyen szinten előállítja. Ezt még olyan fejlett tőkés országok sem engedhetik meg maguknak, mint például Belgium vagy Hollandia. A másik nagyon fontos tennivalónk ezen a téren, hogy szakembereinket alkalmassá tegyük az új feladatok elvégzésére. Ennek több összetevője is van, így a megfelelő képzési és továbbképzési rendszer, az alkotásra és tanulásra ösztönző környezet megteremtése, a korábbiaknál hatékonyabb anyagi és erkölcsi ösztönzés, valamint az alkotók és alkotások szélesebb körben való népszerűsítése. Sajnos, az elmúlt évtizedekben a világtendenciával ellentétben nálunk a műszaki tudás becsülete visszaszorult, más tudományágakkal, szakágakkal szemben. Ennek egyik szomorú jele, hogy a reálértelmiség anyagi,erkölcsi ösztönzésére vonatkozó javaslatunkat 9 éve tettük le asztalra, tíznél is több fórumot megjárt, míg végre az új kormány a múlt év decemberében néhány kérdésben határozatot hozott. Sok minden tehát kedvezően változik hazánkban a közelmúlt időszakában. Elegendő-e azonban mindez ahhoz, hogy a szakemberek most már tényleg azt tegyék le az asztalra, amit a társadalom elvár tőlük? Vagy kell még más is? — Talán a legnagyobb feladat a társadalom egészét alkalmassá tenni a műszaki megújulásra. Ennek érdekében el kell érnünk, hogy a kultúránk szerves részévé váljanak a műszaki és természettudományi ismeretek is, és egyúttal a technika értésére, megbecsülésére meg kell tanítani, fogékonnyá kell tenni a legszélesebb rétegeket. Szintén nagyon fontos, hogy nem elég a gondolat megszületését ösztönözni, hanem azok minél rövidebb idő alatt történő megvalósításának érdekében együtt kell működni minden olyan politikai, állami szervezettel, amelyik tud valamit tenni a tudományos haladás felgyorsításáért. A kibontakozási program és a pártértekezlet ezen a téren is nagyon sokat segített, hiszen céljainkat a politikai és állami élet rangjára emelte. Beszélgetésünk végén szeretnénk, ha szólna zalai látogatásának tapasztalatairól. — Az MTESZ megyei szervezeteivel való közvetlen kapcsolattartás nélkül nem láthatnám el eredményesen feladatomat. Ebbe az is beletartozik, hogy néha én keresem fel ezeket. Divatos szóval élve: munkamegbeszélésen vettem részt a zalai tisztségviselőkkel. Több lényeges kérdés szóba került, így beszéltünk a szolgáltatások bővítési lehetőségeiről, a nemzetközi kapcsolatok fontosságáról. Ígértem, hogy a lehetőségekhez képest támogatom a megyei szervezet technikai felszerelésének bővítését — augusztusig kell kidolgozniuk az erre vonatkozó javaslatot — és megvitattuk a zalaegerszegi Tudomány és Technika Házának üzemeltetésével kapcsolatos gondokat. Ez utóbbi nem kevés pénzbe kerül, s szinte lehetetlen a saját bevételekből megoldani. Az MTESZ állami támogatása a kiadásokhoz képest elenyésző, tehát mindenképpen támaszkodnia kell a helyi erőforrásokra is. Terveink, elképzeléseink ismertetése mellett erről is tárgyaltam dr. Kőmíves Miklóssal, a megyei pártbizottság titkárával és Újvári Sándorral, a megyei tanács elnökével, akik nem zárkóztak el a támogatástól. öszszességében tehát sikeresnek ítélem zalaegerszegi látogatásomat, annál is inkább, mivel — s erről ismét meggyőződhettem — az eredményesen tevékenykedők sorába tartozik az itteni szervezetünk. Lukácsffy Dénes Sorsok, emberek Az utolsó cseléd Tótváron A MÚLT EGY DARABKÁJA konzerválódott az óhídi termelőszövetkezet tótvári majorjában. A Mihályiéhoz tartozó külterületen, az állattartó telep bejáratánál áll még a hajdani cselédház hajlott gerinccel, borzolt tetőzettel. Az elhagyott szoba—konyhás lakások egyikénél—másikánál a megbomlott fal kidőlt, leszakadt az ajtó, s az üveg nélküli ablakokon ki— be jár a szél. Talán egy kicsit siettették is az omladozást, mert a szövetkezetiek nem szeretnék illetéktelenek beköltözését. Csak azért áll még az épület, mert a hét végében a régi lakók élnek. Vajon kik ők, akiket itt felejtett a sors? Hiszen a megye számos cselédházából - már évekkel ezelőtt elmentek az emberek, s többségük korszerű családi házban él. — Jó itt nekem — fogad a kerekes kútnál Németh Jánosné. Hetvennyolc esztendőt hordoz a vállán, s visszaemlékezéséből az derül ki, valamikor az itteni grófnál, Tarányinál dolgoztak a környékbeliek. — Az egykori cselédek már mind meghaltak, itt laktak mellettünk. Ott szemben az a ház volt az intézőé, ott a túloldalon pedig szeszgyár működött. Az urammal ötvennégytől élünk itt, a tsz-től kaptuk meg a lakást. A párom szarvasmarhák mellett dolgozott, én meg mindenféle munkában részt vettem. Most a 2913 forint nyugdíjamból élek. — Elég az? — Nem pazarlom el. Szerencsére az egészségem még jó, s megvagyunk a kutyámmal. Azt eszi az is, amit magamnak főzök. Betessékel a házba. A konyha tágas, készül az ebéd, cukorborsó leves, túrós tészta. Belül egy nagy szoba van, ablaka hátra tekint. A menynyezet sötét fagerendás, a padló döngölt föld. — Valamikor zajos volt itt az élet — mondja. — udvaron futkozott a sok gyerek, segítettünk egymásnak ... — Van családja? — Egy nevelt fiam él Budapesten. Búcsúra el szoktak jönni. Van már dédunokám is. De saját gyermekem nem született. — Házat nem szeretett volna? — Nem akartam én máshol lakni. Jó itt nekem. Az udvaron ebben a kútban olyan jó a víz, hogy sehol nincs ilyen a környéken. Szeretem az ízét.. . Na, igyon belőle egy pohárral! A HÁZ MÁSIK VÉGÉBEN lakó Németh Lászlóné sokkal fiatalabb, 51 éves. Fájós lábbal jön elő a konyhakertből, mert jókora kiskert tartozik a cselédházakhoz. — Jószerint ebből élek — mondja, miközben hellyel kínál a kicsit átalakított konyhában, ahová mindjárt az udvarról lép be az ember. Télen bizony az északi szél kisöpri innét a meleget. A szobában nincs kályha, csak annyi a fűtés, amennyi a nyitott konyhaajtón át bejut. Villanypárnával kell megmelegítenie azágyat — Nagy az én bajom — panaszkodik Némethné. — Tíz éve meghalt a férjem, magamra maradtam. Valamikor én is dolgoztam a tsz-ben, de most már nem bírom a munkát. Trombózisos a lábam, rossz a szívem. Mégsem rokkantosítanak, viszont nyugdíjat sem kaphatok még az uram után, a korom miatt. A tsz szokott terménnyel segíteni. — Mikor dolgozott legutóbb a tsz-ben? — Baromfietető voltam hatvannégyben. Azután a gyerekek miatt itthon maradtam. Megéltünk és házat is akartunk építeni. A férjem halálával aztán ez a terv meghiúsult. — Végül is miből él? — Disznót hizlalok eladásra, baromfit tartok és itt van a keret is. Olykor kisegít a rokonság és a gyerekek. Néhány éve van élettársam. Devecserben dolgozik. Az egyik fiam a családjával itt lakott az intézői házban, ám nemrég elköltözött a közelbe, Gógánfára. Házat vett. A másik fiam is jól van. Amikor elköszönünk, megvallja, hogy azért egy kicsit már fél ebben a kísérteties, roskadozó házban . .. A VOLT INTÉZŐI ÉPÜLETET most renoválják: telepiroda lesz. Fiatal emberek dolgoznak benne. Csak anynyit tudnak róla, hogy az intézőé volt és a major egykori gazdájának neve Tarányi... De miféle kiféle, gróf-e vagy uraság — nem foglalkoznak vele. Azon sem gondolkodnak, hogyan maradtak itt a lakók. Viszont azzal számolnak, hogy egyszer majd le kell dönteni a rogyadozó, hosszú házat, ne csúfoskodjon itt... Bozsér Erzsébet Itt a legjobb a víz — vélekedik Németh Jánosné. 1988. július 2., szombat Lakások, közintézmények, üzletsorok Mi épül az üres telkeken Zalaegerszegen ? Zalaegerszegen több foghíjas utca található, s a lakosságot érdekli: vajon mi épül az üres telkeken? Szó van néhány városközponti épület lebontásáról is, s nem tudni, mi kerül azok helyébe. Az elképzelésekről Izer Nándort, a városi tanács műszaki osztályvezetőjét kérdeztük. Eredetileg a kiállító- és hangversenyterem melletti területre a családi és a társadalmi szertartásokat szervező iroda és az anyakönyvi hivatal új épületét, s ezen belül egy házasságkötő, valamint kiállítótermet terveztek. A kivitelezés azonban ebben az ötéves tervidőszakban nem kezdődhet el, ezért itt ideiglenes parkírozót alakítottak ki, így legalább valamelyest enyhült a belvárosban ez a gond. A Kossuth utcából jövő év március végéig elköltözik a Zefag műszaki erdészete, helyére OTP-társasházakat terveznek 1990-es átadással. Az épület földszintjén üzletek lesznek. Ha már ez a környék esett szóba: a nyugdíjasház városközpont felé eső oldalán a jövő év közepén ötvenhárom lakásos OTP-lakótömböt adnak át, amelyben ugyancsak lesznek üzletek. A Dísz tér és a posta közötti régi épületek zömét lebontják. Az első ütemben még az idén szanálják az elektrika, valamint a játékboltot, s ezek helyén jövőre elkezdődik egy iparcikk-áruház építése. Ezután kerül sor a többi épület lebontására, helyükre szintén üzletek kerülnek. Sok egerszegi ellenzi az úgynevezett ,,Belfegor”-épület lebontását. Ez az építmény nem műemlék, de szépen illeszkedik a környezetébe. Éppen ezért olyan terv készül, amely számol az épület fennmaradásával. Erre a megoldásra természetesen csak akkor kerülhet sor, ha a statikai és a gazdasági vizsgálatok is megnyugtatóan zárulnak. Számottevő változásokra lehet számítani a Bíró Márton utcában is. Keleti oldalán — magánerőből — társasházak készülnek, a nyugati felén pedig az OTP, valamint a Kereskedelmi és Hitel Bank építtet lakóépületeket. A magánerős társasházak kivitelezése elkezdődött, néhány helyen már csak a tető hiányzik. A Kertváros déli része lesz az egyik legnagyobb lakásépítési terület. Ebben az ötéves tervben elkészül még hat lakótömb, ahol háromszázötvenen jutnak otthonhoz. A következő tervidőszakban még két — összesen százhúsz lakást magába foglaló — tömb épül. Az említettek egy részének az építése már elkezdődött, a többi tervezése pedig folyamatosan történik. A földszinten általában garázsok, üzletek lesznek, s helyet kap még itt egy gyermekorvosi rendelő is. Az első lakások átadására várhatóan a jövő év első hónapjaiban kerül sor. Ehhez a területhez kapcsolódóan, a Jankahegy alatt — szintén az OTP beruházásában — négy, egyenként hat lakásos társasház is épül. V. F. Csökkentette árait a Mecsek-Tourist Július elsejét — éppen a főidény kezdetén — számottevően csökkentette szálláshelyeinek árát a Mecsek-Tourist Idegenforgalmi Hivatal. A Pécs székhelyű idegenforgalmi hivatal jól megfontolt üzletpolitikai célból cselekedett így: több kispénzű embert akar megnyerni Baranya vendégének. A legnagyobb mértékű árcsökkentés Baranya legnépszerűbb, leglátogatottabb üdülőterületén történt: Harkányban és Siklóson. A harkányi Dráva szállóban átlagosan 25 százalékkal, a Kemping szállodában pedig 16 százalékkal lehet olcsóbban aludni. (MTI)