Zalai Hírlap, 1988. október (44. évfolyam, 236-260. szám)
1988-10-03 / 236. szám
1988. október 3., hétfő k • •/»• /■ / • Az új ifjúsági törvény előkészítése Új ifjúsági törvény előkészítésére és kidolgozására kér felhatalmazást a kormánytól az Állami Ifjúsági és Sporthivatal. Az erre vonatkozó javaslatról várhatóan november elején dönt a Minisztertanács. (MTI) Letéti jegy kibocsátás Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete alapján az Országos Takarékpénztár október végén letéti jegyet bocsát ki ezer, tízezer, ötvenezer, százezer és egymillió forintos névértékben. A letéti jegy lejárata egy év, évi kamata bruttó 18 százalék. Ha a tulajdonos a letéti jegyet egy év után nem váltja be, lejárata maximum három évig automatikusan meghosszabbodik. Két vagy három év eltelte után a kamatszelvények egybefüggő és hiánytalan bemutatása esetében a letéti jegyért évi 18 százalékos kamatos kamattal növelt névértéket térít az Országos Takarékpénztár. (MTI) Gazdag zsákmánnyal és sok élménnyel indul haza NSZK-ba a Hessen-környéki vadász. Hat ezüst- és bronzérmes trófeát pakol fel a kocsijára. értelmezésében a Kiszövnek. Egyébként mint elnökségi tag azért mégis azt mondom, hogy a szövetségünk támasza a rászorulóknak, főleg a közgazdasági környezet változásaiban való eligazodásban, alkalmazkodásban, a törvények és jogszabályok egységes értelmezésében. S ez a jó, mert az nagy hiba lenne, ha a szövetségünk operatív jelleggel avatkozna be egy-egy tagszövetkezet életébe. Ha így lenne, akkor később nem volna erkölcsi alapja senkinek, egyetlen érdekeltnek sem bármit a másik szemére vetni. Az viszont igaz, hogy az Okisznál többet kellene kopogtatni, hogy a megyei szövetkezetek helyzetének javítása érdekében bátrabban lépjen fel a kormánynál és a hatóságoknál. Többet kellene jelezni, s akkor az országos szerv létét a megyei szövetkezetek nem kérdőjeleznék meg. Egyébként a szövetkezetpolitikai tevékenységre igen nagy szükség van. S ebben kiemelkedő jelentőségű a Kiszöv közreműködése, mert nálunk nem sokat vesztett népszerűségéből például egyegy néptáncfesztivál, városi vagy megyei sportvetélkedő, dalos találkozó. KORONCZAY TAMÁS, a Keszthelyi Biszöv elnöke: — Kezdhetem történelmi visszapillantással is annak igazolását, hogy nagy szükség van a Kiszöv tevékenységére. Most látjuk csak igazán, amióta Zalához tartozunk, hogy micsoda különbség van az érdekvédelmi munkában! Persze, azért akad tennivaló: jobban kellene reprezentálni a szövetkezeteket, akár szakmai, vagy ágazati kategóriánként, akár egyenként is. Az általánosítható kérdéseket, problémákat markánsabban kellene továbbítani az országos központhoz. Mert nekünk egyezkedni sok időnk nincs, hiszen dolgoznunk kell a megélhetésért, hogy munkatársainknak fizetni tudjunk, hogy a nyereségünkből mintegy 70— 80 ezer forintot minden évben biztonsággal átutalhassunk a Kiszövnek. Szóval én azt tartom fontosnak, hogy ne azt mondja meg a megyei szövetség, milyen munkát vállaljunk el — szerencsére ez itt Zalában nem divat —, hanem az érdekeinket sértő dolgokban közvetítsen, harcoljon vagy intézkedjen. Például lépni kell a vállalkozói adó mérséklésében, a szövetségnél kezelt KFA felszabadításában. Ezért tartom én fontosnak, hogy elsősorban a szövetkezeti mozgalom problémáiról vitázzunk a megyei gyűléseken, s ne a termelési értéket, az exportot meg a létszámhelyzetet elemezzük. Ne a megyei közgyűlési előadó dicsérje a munkánkat, hanem a kuncsaft. FELFÖLDI TIBOR, az Ipari Szövetkezetek Zala Megyei Szövetségének elnöke: — Mostanában sok fórumon mondanak véleményt a szövetségek érdekvédelmi munkájáról. Én a bírálat többségét jogosnak tartom. Azt azonban látni kell, hogy ebben a társadalmi közegben azon törvények, jogszabályok között kell dolgozni, amelyek érvényesek. Ebben kell támogatni az eligazodni nehezen tudó tagszövetkezeteinket. Bármennyire is szándékunk volt növelni a mozgásteret, ez nem mindig sikerült, hiszen ránk, érdekvédelmi szervekre éppen úgy vonatkoznak a törvények és előírások, mint másokra. Az utóbbi egy-két évben szerencsére sok minden változott, s a korlátok között sikerült némileg könnyebb mozgást biztosítani, ha ténylegesen nem is beszélhetünk még radikális változásokról. Úgy érzem, amikor az érdekképviseletről beszélünk, akkor nemcsak egyéni véleményeket kell értékelni, hanem a Zala megyei szövetség önkormányzati testületi munkáját is, ami országosan is kiemelkedő. Az érdekképviseleti munka állandóan változik a szövetkezeti törvény és a gazdasági helyzet a befolyásoló közgazdasági szabályozók függvényében. Nekünk az a törekvésünk és szándékunk, hogy a törvénymódosítás és a közgazdasági szabályozóváltás előtti időszakban érvényesítsék a szövetkezeti sajátosságokat. Nagyon fontos teendőnk, hogy a szövetkezetek által létrehozott, s az adózás után megmaradó tulajdonnal, vagyontöbblettel vagy az ezek feletti joggal minden tagszövetkezeti kollektíva saját maga rendelkezhessen. Magyarul: azt szeretnénk, hogy a szövetkezeti szocialista tulajdonrész felett azok rendelkezzenek, akik azt létrehozták. Most ezt tartjuk a legfontosabb érdekközvetítő feladatunknak. A másik: a szövetkezetek mindennemű dolgát, ami sorsukat befolyásolja, az információrendszer segítségével gyorsan, kozmetikázás nélkül juttassuk el az országos szövetséghez. Ennnek megbízhatósága, gyorsasága, s tisztességes, őszinte hangneme azért fontos, mert az Okisz a kormány partnere. S nekünk még a döntéselőkészítés időszakában kell kiharcolni a tagszövetkezetek számára a kedvezőbb, s a legjobb megoldásokat. Ez persze azt is jelenti, hogy operatív beavatkozásokra nincs többé szükség! A helyszíni tájékozódás, az információszerzés, valamint a tanácsadás jellegű segítségnyújtás kell, hogy jellemezze a jövőben a munkánkat. Zalában is munkamódszer-váltásra van szükség. Az apparátusunk létszámban elegendő a feladatok ellátására, de hatékonyabbak csak akkor lehetünk, ha a sajátos szövetségi munkát úgy társadalmasítjuk, hogy a legjobb szövetkezeti szakemberek tudását ésszerűbben hasznosítjuk. Sok kritika éri az Okisz Országos Tanácsát, mégis csak azt tudom elmondani, ez a testület igen aktív és kezdeményező szerepet tölt be, például az új szövetkezeti törvény kimunkálásában, s leginkább a közgazdasági szabályozórendszer korszerűsítésében. Takáts Sándor önálló fejlesztőbázist évek során, lépésről lépésre építették ki. Ám a gépek önmagukban csak gépek, vagyis nem kevés múlik azokon, akik e berendezéseket kezelik. A dolgozók a mennyiségileg és minőségileg egyaránt növekvő piaci igényt csak rengeteg túlórával tudják kielégíteni. Ezt a kényszert az teszi szükségessé, hogy a gyár nem tud anynyi dolgozót felvenni, amenynyire szükség lenne. Emiatt augusztus elején még száz szakember hiányzott. Az azóta eltelt két hónapban 50-en vállaltak munkát a gyárban, de további 50 dolgozót tudnának bármely pillanatban munkába állítani. Előre tekintve, immár a jövő évre is készülnek a gyárban. A felmérések alapján 1989-ben sem csökken az igény a termékeik iránt, szerény átrendeződés azonban várható. A belföldi piac részesedése ugyan szinten marad, de várhatóan tovább fog csökkenni a szocialista országokba szállított termékeik aránya. A tervezett növekedést a tőkés exportnak kell adnia. E piac kiszolgálása érdekében tervezik egyes termékeik — mint például a hidegtükröslámpák — új típusainak gyártását. R. F. ímI»' nm hibup3 Termékeik 80 százaléka tőkés piacra kerül A Tungsram kanizsai gyárának export-tevékenysége a városi párt-vb előtt Az elmúlt öt esztendő során a Tungsram Rt. Nagykanizsai Fényforrásgyára több mint 50 százalékkal növelte termelési értékét, s ezzel párhuzamosan közel 75 százalékkal nőtt a termelékenység a gyárban. Mindezt úgy érték el, hogy időközben 12 százalékkal csökkent a dolgozók száma — hangzott el többek közt a kanizsai párt vb legutóbbi ülésén, ahol a fényforrásgyár export-tevékenységéről volt szó. Az idei évre tervezett mintegy 3,5 milliárdos áruforgalom — ami az első kilenc hónap eredményei alapján előreláthatóan teljesülni fog — közel 80 százaléka a tőkés piacokon realizálódik. A fennmaradó részből nagyobb arányban a belföldi piac részesedik, s mintegy 5 százalék kerül csupán a szocialista országokba. A 2,8 milliárd forintos nyugati export a városbeli üzemek összes tőkés kivitelének a 82 százalékát teszi ki, megyei vonatkozásban pedig ez azt jelenti, hogy a Tungsram Rt. kanizsai gyára adja Zala tőkés ipari exportjának 45 százalékát. Az első kilenc hónap eredményei alapján úgy számolnak, hogy az év végére 22 százalékkal sikerül meghaladni az elmúlt év dollár-árbevételét. A növekedéshez nagyban hozzájárul az, hogy idén a gyártott fényforrások között egyre jelentősebb arányban szerepelnek a magasabb áron eladhatók. Ilyenek a halogénlámpák. Ezek részesedése már elérte a termelés 15 százalékát. Értékük körülbelül tízszerese a normál izzókénak. Ugyancsak jelentős tételt képviselnek a közelmúltban kifejlesztett, energiatakarékos kompack fénycsövek. Az eredmények másik forrása a fejlesztő gyáregység tevékenysége. Az itt dolgozó 150 ember — tervezők, s a tervek megvalósítói — új gyártósorokat bocsátott a termelés rendelkezésére. Így kezdődhetett el a munka az új infragyártósoron, a számítógépes vezérlésű autólámpagyártósoron, valamint a halogénlámpákat előállító gépsoron. Ezt az Nyelvében él a nemzetiség is Zalai beszélgetés Mándity Marinnal, az MDZZSZ főtitkárával Mint szombati lapszámunkban közöltük: a horvátok lakta zalai falvakban pénteken este megválasztották a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége soronkövetkező, X. kongresszusának küldötteit. A tótszerdahelyi gyűlésen részt vett Mándity Mária, az MDDSZ főtitkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja is. Vele beszélgettünk a kongressszusi előkészületekről és zalai tapasztalatairól. — A tószerdahelyi gyűléssel a negyvenötödik ilyen rendezvényen vagyunk túl országosan — kezdte Mándity Maria. — Hátra van még hat gyűlés, október közepéig valamennyit megtartják. E programokon számot vethetünk arról, mi valósult meg az előző kongresszus határozataiból, s mit kell tennünk a jövőben. Ezt a számvetést a kongresszus kétszáz küldöttének is el kell végeznie. — Tudtunkkal ez lesz a szövetség első kongresszusa, amelyet nem a fővárosban tartanak. Miért Pécset választották a december 3-án kezdődő tanácskozás színhelyéül? — Több szempont is a baranyai megyeszékhely mellett szól. Abban a régióban él a százezres létszámú magyarországi délszlávság jelentős része. Ott épült ki legjobban a nemzetiségi célokat szolgáló intézményrendszer, amely óvodát, általános iskolát, gimnáziumot és egyetemet foglal magába. De említhetném a rádió és a televízió nemzetiségi szerkesztőségét, amely ugyancsak Pécsett található. — Visszatérve a küldöttgyűlésekre: milyen hangulatban zajlanak? — Minden várakozást felülmúló az aktivitás. Az egész magyar társadalmat jellemző megújulási szándék a nemzetiségi területen is érezteti kedvező hatását. Eddig is többen szóltak elismerőleg arról, hogy ügyeink ezentúl nem egyetlen tárcához, azaz a Művelődési Minisztériumhoz tartoznak, hanem a kormány államminiszteréhez. Nagy a várakozásra készülő nemzetiségi törvény iránt is. — Mit tapasztalt Tótszerdahelyen, ahová a jugoszláv nagykövet társaságában érkezett? — A nagykövetről, Rudi Sováról csak annyit, hogy nem, rég foglalta el diplomáciai beosztását. Ebben a tisztségében ismerkedik az ország — s benne a hazai horvátok, szerbek és szlovénok lakta települések — életével. A múltkoriban elkísért a Csongrád megyei Deszkre, s az ottani tapasztalatai olyan mély benyomást tettek rá, hogy kíváncsi lett Zalára is. Sőt, innen Szentgotthárdra megyünk együtt. Ami engem illet: 1959 óta kísérem figyelemmel a zalai törekvéseket. Akkoriban került ide földim, Blazsetin István iskolaigazgató, akihez szoros barátság fűz. Az eltelt közel harminc év tapasztalatai mondatják velem: szinte hihetetlenül jelentős a Muramenti falvak anyagi gyarapodása. — És a szellemieket, az anyanyelv, a népi kultúra ápolását milyennek látja? — A feltételek ezekhez is adottak, ám egyelőre nem tudjuk kellő tartalommal megtölteni. Ahogy a gyűlésen is elmondtam: nemzetiségünk léte áll vagy bukik az anyanyelvünkön. E tekintetben az óvoda és az iskola igyekszik megtenni a magáét, ám egyelőre szerények az eredmények. Kedvezőbb lenne a kép, ha az anyanyelv átörökítésében többet vállalna a szülői ház. Az sem volna baj — sőt egyenesen örvendetes lenne, — ha a horvát nyelv Muramenti dialektusát hoznák magukkal a gyerekek az óvodába és az iskolába. Ez egy olyan alapot adna, ami megkönnyítené az irodalmi nyelv elsajátítását. A nyelvjárások egyébként a legutolsó kongresszusokon kaptak zöld utat. Azóta a szövetségünk különböző tanácskozásain is bárki nyugodtan, szégyenkezés nélkül szólalhat meg a horvát, a szerb vagy a szlovén nyelv náluk honos változatán. Ami viszont a zalaiakat dicséri: rengeteg diplomást — elsősorban pedagógust — neveltek ki, akik közül sokan vissza is tértek évéig közé. A jól képzett óvónők, tanítók és tanárok garanciát jelentenek a tekintetben, hogy Tótszerdahelyen belátható időn belül megvalósulhat a kétnyelvű oktatás. — A küldöttválasztó gyűlésen bírálat is érte a szövetséget, valamint annak hetilapját. Az újságot azért, mert alig ír valamit Zaláról, önöket pedig amiatt, mert ritkán látogatnak ide ... —■ A kritika jogos. Mentségünkre legyen mondva, hogy fizikai képtelenség mindig mindenhova eljutni. Battonyától Szentgotthárdig 70, nemzetiségek lakta községet tartunk számon, s ezekhez velem együtt mindössze öten vagyunk az apparátusban. Én egyébként igyekeztem mindenhova eljutni a mostani ciklus alatt, így Zalában is megfordultam néhányszor. Az újságnál is az a gond, hogy kevesen vannak. Ettől függetlenül nem lehet abba beletörődni, hogy erről a vidékről csak nagyritkán jelenjenek meg írások. Ez már csak azért sem engedhető meg, mert Zalában szép eredmények is születnek, s ezekről jó, ha a más megyékbe élő nemzetiségeink is értesülnek, kielégítendő a kíváncsiságukat, avagy éppenséggel példát látva a zalai törekvésekben — mondotta végezetül Mándity Mária. Mihovics József Újra keresett lesz? Sikerült túladni a tojáspor-készleten Zalabérben A zalabéri termelőszövetkezetben éveken keresztül megbízható tevékenységnek számított a tojástörés, s a tojáspor értékesítése folyamatos foglalkoztatást, kenyérkeresetet jelentett legalább húsz asszonynak. A kis üzem már egy éve nem működik, ugyanis a tavaly felgyülemlett tojáspor-készletekre nem lett volna értelmes újabbakat halmozni. — Van-e még áru a raktárban, lesz-e ismét tojástörés a szövetkezetben ? — kérdeztük Kálmán Ferencet, a tsz elnökét. — Bizony,, sokat fájt a fejem a tojáspor miatt, mert rágondolni se bírtam, mi lesz, ha a milliókat érő készlet értékét veszíti. Egy ekkora termelőszövetkezetet, mint a miénk, ez a tönk szélére juttathat . . . Rengeteget talpaltunk piac után. — A hangulatán látszik, nem eredménytelenül. — Így igaz. Eladtuk a tojásport. A hét közepén 80 tonna már elment a száznyolcvan tonnából, száz tonnára pedig megállapodást költöttünk. Vagyis gazdája van a készletnek és folyamatosan történik az elszállítása. Várhatóan november közepéig kiürül a raktár. — Hol kaptak munkát a tojástörő dolgozói? — A burgonya-tárházban foglalkoztattunk közülük néhányat, tíz—tizenöten pedig májustól a keszthelyi tejüzemben dolgoznak. Kisbuszszal szállítjuk őket oda— vissza. Bizony nekik sem volt mindegy, hiszen időt vesztettek, amit különben a háztájiban, a családban hasznosíthattak volna. — Lesz-e ismét tojástörés? — Szeretnénk újra megszervezni, persze szerződéses felvevőpiaccal a háttérben. A békéscsabai konzervgyár tésztaüzemével tárgyaltunk már a megállapodásról. De csak a jövő évtől kezdjük ismét a munkát. Fejlesztési elképzeléseink is vannak, korszerű technikát kívánunk alkalmazni. A tárgyalások folyamatban vannak. A zalabéri tojáslevet a Zala Megyei Tejipari Vállalat berendezéseiben porították együttműködés keretében. Megkérdeztük Nemcsics Ferenc műszaki és termelési főosztályvezetőt: okozott-e gondot, hogy a zalabériek leállították a tojástörő üzemüket? — Nálunk továbbra is folytatódott a tojásporítás, ugyanis más vállalatok, gazdaságok bőven hoztak alapanyagot. Az idén a második negyedévben dolgoztuk fel a legnagyobb mennyiséget, mert akkor volt a tojásdömping. Eddig már 1100—1200 tonnánál tartunk. Zalából az idén csak a zalaegerszegi baromfifeldolgozó volt a partnerünk, a többiek megyén kívülről kerestek meg bennünket. Jártak itt a zalabériek is, hogy folytatjuk a közös munkát. Az együttműködés nem szűnt meg, csak egy időre megszakadt. B. E.