Zalai Hírlap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
4 (Folytatás az 1. oldalról.) már megy, a Madáchbein a Romantikus komédia című darab, amiben játszom. — Mi a hetedik éve járunk rendszeresen Magyarországra, Hévízen ez a harmadik szilveszterünk — mondta egy másik asztaltársaságnál Henriette Trzebin bécsi vendég. — A barátnőimmel együtt szívesen járunk ide, mert nagyon kedvesek az emberek, s igen kellemes atmoszférája van ennek a szállónak. A Thermálban mindenki Zenés szilveszter Nagykanizsa patinás éttermében és szállodájában a Centrálban több mint háromszázan töltötték az esztendő utolsó éjszakáját. Az éttermi részben 200-an foglaltak asztalt. — Minden hely elkelt — mondta Stroh Péter üzletigazgató. — Úgy igyekeztünk a három menüt is összeállítani, hogy a legváltozatosabb ízlésnek is eleget tehessünk. A Cinzano aperitív és az éjfél utáni korhelyleves egységes volt, ám az elő- és főételek között valóban még az ínyencek is a kedvük szerint választhattak. Mint minden évben, ezúttal is nívós varietéműsor gondoskodott hajnalig a vendégsereg szórakoztatásáról. A fővárosból érkezett nejével, sógornőjével és annak barátnőjével Kiss Gábor. A fiatal belvárosi fodrász vendégeivel együtt első ízben töltötte a szilvesztert a dél-zalai városban. — Keddig maradunk, ránk fér a pihenés — mondta a fiatalember. — Már most, éjfél előtt is nagyon vidám a hangulat, igazán csak jót mondhatok a Centrál dolgozóiról. Lett volna lehetőségünk a fővárosban is elmenni valahová, de azt hiszem jól választottunk, amikor Kanizsa mellett döntöttünk. Karda János és menyasszonya Hódmezővásárhelyről érkezett. A fiatal gépkocsivezető a közelmúltban fejezte be katonai szolgálatát. — A katonaidő egy részét itt Nagykanizsán töltöttem, megtalálhatta magának a megfelelő szórakozást, a fiatalokat természetesen a vízidiszkó vonzotta. — Ha kimelegszünk, majd a vízben folytatjuk a táncot — mondta Lukács Anita. — Tavaly is itt szilvesztereztem, én beszéltem rá a barátnőimet és a fiúkat, hogy jöjjünk most mind a hatan. Ahogy múlt az idő, egyre emelkedett a hangulat, minden helyiségben: diszkóra, szalonzenére, cigánymuzsikára ropták a táncot a vendégek, a Centrálban ahol rokonaim is élnek. Velük búcsúztatjuk az óesztendőt itt a Centrálban. Jól érezzük magunkat. Mit mondjak? Másképpen, mint annak idején „angyalbőrben”, igaz, akkor az is kibírható volt. Az üzletigazgató közben elmondta: — Szakítottunk a hagyományokkal, amely szerint élő malackát sorsoltunk volna. Mitagadás: az állat néha nem szalonképesen viselkedett, így a bajt megelőzve ropogósra sülve sorsoljuk ki. Bízunk benne, így is örül, akire a szerencse rámosolyog, része az ország más tájairól érkezett. Az egyik asztalnál helyet foglaló Szekeres András és Berta Terézia Kecskemétről. — Először üdülünk itt, de csak jót mondhatunk — jegyezte meg a hölgyvendég. — Lehet, hogy a hely klímája miatt van, de még az étvágyunk is javult ezekben a napokban. Az ellátásra is csak jót mondhatok, talán az étkezéskor kicsit bővebben is adagolhatnák az ételt. — Most viszont bőséges és nagyon finom volt a vacsora — jegyezte meg Szekeres András. — Éjfél még odébb van, de a hangulat már megfelelő. Füleki József és felesége Szegedről jött. Mint elmondták, ők már harmadízben pihennek Zalakaroson. — Először több mint tíz éve jártunk itt — mondta a feleség. — Mivel hosszabb idő telik el az ittlétünk között, minden alkalommal, ennek a szép településnek a fejlődését is folyamatosan szemmel kísérhetjük. — Mindig kellemes emlékkel térünk haza — jegyezte meg férje, s hozzáfűzte — most is minden szükséges biztosított ehhez. sze a város szeretete mindenkünk, új Hullámot. Jó érzés hagyományával. Ez a hely egy itt feleleveníteni a régi emlékomoly darabja az értékeink keket, egy ismét elmúló esznek. Az óév újat hozott netendo utolsó perceiben. Nagykanizsán maradt a Central tombola főnyereménye. A boldog nyertes Horváth Ilona és asztaltársasága (képünkön) az újévi malacsülttel. A kanizsai Central műsorában artisták is felléptek. Tálalás az étteremben. Zenés óévbúcsúztató a gyógyüdülőben A zalakarosi SZOT Gyógyüdülőben pihenők számára az intézmény gondoskodott megfelelő szórakozásról. Közel négyszázan vettek részt a zenés programmal fűszerezett hangulatos vacsorán, amelyen a menü a következő volt: előételnek jércesaláta, főételnek göngyölt- vagy marhahús vörösboros mártással, desszertnek gesztenyehuppancs majd a konyhafőnök koktélspecialitása, amely vodkából, narancsléből és Amperos vermutból állt. Éjfél után Négyszáz vendég szórakozott szilveszter virsli, illetve kő éjjelén a zalakarosi SZOT Gyógyüdülőcsanya hozta rendben. A beutaltak (képünkön) már éjfélre a fáradó gyom előtt jó hangulatban táncoltak rókát. A tombola fődíja ugyancsak ínyencfalat ,amint Marót Nóra, Marton volt, egészben sült malac. A Elly és Kocsis Zsolt esztrádhangulatos zenét hajnalig a műsora. Kanizsa Trió szolgáltatta, va- A beutalt vendégek jelentős 1989. január 2., hétfő SZILVESZTERI ZALAI KRÓNIKA Feledve a napi gondokat Szombaton délelőtt Lenti utcáin is megszólaltak a papírtrombiták. A gyerekek önfeledten fújták a hangszereket. Este aztán a trombiták a szórakozóhelyek felé igyekvő szülők kezébe kerültek. A város egyik legvonzóbb helyén, a zenés presszóban már kora este gyülekeztek a vendégek. — Hernyékről érkeztünk. A barátaimmal egyszer már voltunk itt, akkor kellemes emlékekkel távoztunk. Ezért úgy döntöttünk, hogy az idén újra itt szilveszterezünk — mondta Csizmazija Piroska, a Lenti Ruhagyár dolgozója. — Hogy mit várok az új esztendőtől? Erőt, egészséget, s ha lehetne, akkor az ideinél valamivel jobb anyagi helyzetet... — Leginkább a baráti körömben érzem jól magamat — mondta Fodrászi Ernő kőműves. — Itt is együtt vagyunk. — Nyáron a barátaimmal körbejártuk a Balatont, szép emlékekkel tértünk haza — tette hozzá Lakatos Ernő asztalos. — Egyébként januárban új munkahelyre megyek dolgozni, s bizakodom, hogy jó kollektvába kerülök. A művelődési központ a belépőket egy első osztályú bárra emlékeztette. A vendégek gazdagon feldíszített, vonzó környezetben szórakoztak. — Ezekben a pillanatokban egy kicsit megfeledkezem a napi gondjaimról — tűnődött el Szabó Ferenc, a helyi Fém- és Faipari Szövetkezet villanyszerelője. — Bízom benne, hogy a megújulás szele a jövő esztendőben még ez eddiginél is erősebben fújdogál. Az irányelveket már kiadták, szigorúbb számonkérésre lenne szükség. E tekintetben gondolok a rugalmasabb ügyintézésre, a bürokrácia csökkentésére is. A dolgozókat anyagilag jobban érdekeltté kellene tenni a termelésben, csak akkor várható el, hogy mindenki legjobb tudása szerint dolgozzon. Az előrelépés záloga a még nyíltabb, gyorsabb, őszintébb tájékoztatás is. . . Éjfél felé a város szórakozóhelyein tetőzött a hangulat. S a krónikásnak ezekben az örömteli pillanatokban az jutott eszébe: jó lenne valamit megmenteni ebből a jókedvből az elkövetkezendő hónapokra. Óh Louis, óh Louis. .. Ételben, italban, zenében mindent megkaptak szilveszter éjjel, akik ott voltak a hévízi Louis Saillant Üdülőben. A műsor tapsra, a zene táncra ingerelt. — Az idén éppen huszonkettedszer szilvesztereztem itt — magyarázta az egyik vendég, s közben a pezsgő is majd kiloccsant a poharából. — No, no, csak óvatosan — figyelmeztette önmagát, pedig, ahogy mondta, alig ivott még. Rá is húzott rögvest a pohárra, az egészségemre, s a boldog új esztendőre. A remek hangulatot már a kora este megalapozta a műsor. Marót Nóra és Marton Nelli énekesek, a zongoránál Hegedűs Valér, s a konferanszié, Kocsy Zsolt. — Ezt az évet ugyan magam mögött hagyom. Mégis úgy érzem, hogy ilyenkor fiatalodom — kapcsolódott a beszélgetésbe Tóth Sándor, szilveszteri törzsvendég. — Egyedül jöttem a Gödöllő melletti Valkó községből. De itt van a baráti köröm, akikkel együtt búcsúzom el most az óesztendőtől. A jókedv nem volt híján az asztaltársaságoknál. — Mi mindig otthon szilveszterezünk — jegyezte meg Sabján Imréné családja körében. — Akkor ez kivétel? — Szó sincs róla, hiszen otthon vagyunk. Könyvtáros vagyok az üdülőben, s a férjem is a SZOT-nál dolgozik, így ez a tizennegyedik szilveszterünk a Louisban. A hatszáz személyes üdülőben vagy ezren vigadtak hajnalig. Ezúttal nyitottan mindenki számára. Igaz, csak este nyolcig fogadhattak vendéget. Mert az asztaloknál ekkorra már minden hely foglalt volt. Marót Nóra, a Louis csárdáskirálynője. Óesztendő, — új hullám Hosszú idő után ismét megadatott sokaknak a Balatonparti szilveszterezés lehetősége. A felújított keszthelyi Hullám Üdülőszálló személyzete igyekezett is kitenni magáért, hogy kedvében járjon a vendégeknek. — Malacsült főtt burgonyával, pezsgős káposztával, töltött csirke, natúr szelet, pulyka párizsiasan, sertésborda csirkemájjal... — sorolta az ételválasztékot Bíró Zoltán szakács, szaporán teljesítve közben a felszolgálók rendeléseit. — Előételként saját specialitásunkkal, a keszthelyi töltött tojással kínáltuk vendégeinket — egészítette ki Horváth László, konyhafőnök. A szórakoztatással is bőkezűek voltak a vendéglátók, a különböző termekben minden korosztály találhatott magának talp alá való zenét. — Tősgyökeres keszthelyi vagyok. Én már tavaly is itt szerettem volna szilveszterezni — mondta a családi és baráti társaságban Szantner János. — Régi emlékeim is fűznek a Hullámhoz, no és per- Házibulin a 3./d-vel Zalaegerszegen a Patkó utca egyik házát a Zrínyi gimnázium 3 d osztálya „bérelte ki" szilveszter éjszakára. Mikor odaértünk, már javában állt a bál, fergeteges jókedvvel fogadtak, bennünket a fiatalok. Pedig éjfélig szeszmentes világnapot tartunk, s csakis üdítőkkel koccintunk — mutatta mindjárt málnáspoharát egyikük, Frühwirt Szabolcs. A házigazdák, László Zoltán és húga Anikó, ugyancsak kitettek magukért. Az asztalon két hatalmas tál virsli, sütemények garmada, mint megtudtuk, az egyiket egy osztálytárs — mégpedig fiú — Bogár István sütötte ... — Azóta nincs meg a szomszédok macskája. — tréfálkozott a recept elmondása után Hajagos Vince, alias Fazon, amire természetesen hatalmaskacaj volt a válasz. — S hol vannak a szüleitek? — kérdeztük a háziakat. — Lent a pincében gúzsbakötve — jött az újabb beszólás, ezúttal Frühwirt Szabolcstól. — Á, dehogy! — kiáltott rá Anikó. — Megbeszéltük, hogy az idén mi tarthatunk itthon szilvesztert, ők pedig elmentek a barátaikhoz, ám éjfél után biztosan hazanéznek. — Persze, attól mi még maradhatunk reggelig, nagy a ház, elférünk — vette át a szót bátyja, Zoltán. — S ki fog majd takarítani? — Természetesen közösen, de persze vigyázunk, hogy ne csináljunk túl nagy rendetlenséget — így Rácz Virág, aki közben egy kis elővirslire invitálta osztálytársait, hisz mindjárt jön a Hofi, ne akkor kelljen a konyhába futkározni. Egy tál virsli és az osztály Akik éjjel is dolgoztak Nem mindenkinek adatott meg, hogy az év utolsó éjjelét szórakozással töltse. E körbe tartoznak a taxisok is. — Reggel kilenc óta ülök az autóban, s csak addig pihentem, amíg megebédeltem — említette egyikük, Preisinger Gyula, akit nagy szerencsénkre sikerült „elcsípni", hisz bármennyien is vannak Zalaegerszegen, a hosszas telefonálgatások után úgy tűnt, még mindig kevesen. Éjfél már jócskán elmúlt, ám nem látszott rajta a fáradtság. — Augusztus óta taxizom, ami ugyan nem hosszú idő, de ezalatt megszoktam az éjszakázást. Igaz, ez az első szilveszterem amit a kocsiban töltök. — S mikor fognak ünnepelni ? — Úgy beszéltük meg a társaimmal, hogy január 4-én családostól elmegyünk valahova. Nekünk akkor kezdődik majd az új év. Legalább nyerünk még négy napot — tette hozzá nevetve. (Folytatás a 8. oldalon.) A taxis és a kutas.