Zalai Hírlap, 1989. június (45. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-02 / 128. szám

1989. június 2., péntek (Folytatás a 2. oldalról.)liárd forintra növeli. A költségvetés adósságát 24 milliárd forinttal növeli az 1968-as reform bevezetése után a vállalatoknak forgóalap-juttatásként folyósított összeg, amelynek elszámolására eddig nem került sor. S ha mindehhez még hozzáadjuk a nemzetközi beruházások későbbi éveket terhelő, de külön alapokon nyilvántartott állományát, illetve a legutóbbi ez évi forintleértékelések hatását, a teljes — jórészt ma még terhet ugyan nem jelentő — államháztartási adósság közel 950 milliárd forint. Mindezekből levonható a következtetés — s ezt nyomatékosan szeretném hangsúlyozni —, hogy az államháztartás helyzete nem szubjektív megítélés kérdése, hanem objektív gazdasági és pénzügyi összefüggésekből adódó következmény, amit sem most, sem a közeli években figyelmen kívül hagyni nem lehet. Másfelől az is világos: a reform minden jószándékú jelszava és eddigi lépéseink ellenére a kormányzati szektor az ország jövedelemtermelő képességéhez és az újraelosztható jövedelem összegéhez viszonyítva rendkívül túlméretezett. Ez a szektor a belföldön megtermelt jövedelem mintegy kétharmad részét csoportosítja át. Emiatt a költségvetés nem kiegészíti, hanem túl széles területen egyszerűen helyettesíti a bankrendszer funkcióit is. A magyar államháztartás ily módon a klasszikus költségvetési területeken messze túlnyúlva, mélyen és sokirányúan jelen van a gazdaságban. Ez nem véletlenül alakult ki, hanem elsősorban annak következményeként, hogy a múltban a pártállam a társadalmi és gazdasági élet szinte minden területén befolyást akart gyakorolni és ehhez osztható és elvehető költségvetési forrásokra volt szüksége. Ennek hatásaként a gazdasági szerkezet évtizedek során folyamatosan eltorzult és mind versenyképtelenebbé vált. Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő „csomagterv” végrehajtásával — beleértve az előterjesztésben jelzett tartalékintézkedéseket is — 1989-re megteremthető egy olyan pénzügyi egyensúly, amely szerkezetében eltér ugyan a tervezettől, de még lehetővé teszi a gazdaság külső és belső finanszírozását. Őszintén remélem, hogy az intézkedési csomag elfogadását megkönnyítik azok a korábbitól eltérő elvek és megoldások, amelyekre épül. Ezek közül csak néhányat emelek ki: — Elsőként azt, hogy az óhatatlan korlátozások mellett, igaz szerény mértékkel, de teljesítmény ösztönző, vállalkozás-serkentő megoldásokat is tartalmaz; — másodszor azt, hogy antiinflációs filozófiára épül, mivel a bevételek növelése, az adók emelése helyett az állami kiadások visszafogásával, az állami rezsi és a támogatások mérséklésével kívánja a bevételek és kiadások összhangját helyreállítani; — a harmadikként azt, hogy a kiadások csökkentését, a támogatások mérséklését nem lineárisan, hanem differenciáltan, ésszerűen szelektálva javasoljuk végrehajtani. Különösen jelentős a kiadáscsökkentés a védelem és fegyveres testületek esetében, valamint az igazgatási ágazatban, és végül kiemelném: az intézkedések korlátozó elemei nem érintik az oktatást, a kultúrát, az egészségügyet és a tudományt és párosul egy szerény, de talán éppen célirányossága miatt hatásában jelentősebb szociálpolitikai „csomaggal”, amelyben a SZOT-tal megállapodtunk. Tisztelt Ház! A vállalkozásélénkítő és szociálpolitikai intézkedések nem a csomag eladhatóságát javító díszítő elemek, hanem első lépései egy hosszú távra szóló stratégiának. A magyar gazdaságban a következő néhány évben két egymással összefüggő, de a megvalósíthatóság szempontjából részben egymás ellen ható problémát kell megoldani: egyfelől a súlyos egyensúlyi gondok kezelését, másfelől pedig a gazdaság versenyképességének számottevő erősítését. Ma még mód és lehetőség van arra, hogy — bár súlyos áldozatok révén — racionális, elfogadható eszközökkel rendezzük az ország zaklatott pénzügyeit és a reformokat végrehajtva elinduljunk a fejlődés útján. Ehhez azonban gyökeresen szakítanunk kell az elmúlt évtizedben kialakult rossz gazdaságpolitikai reflexekkel. A kitörés iránya világos: vállalkozásélénkítés, piacépítés, a gazdaság szereplői önállóságának és felelősségének növelése. Ugyanakkor látnunk kell: a szerkezetváltás önerőből nem hajtható végre, szükség van hozzá nemzetközi együttműködésre, külső források bevonására is. Ez pedig bizalom, belpolitikai stabilitás, kiszámíthatóságunk biztosítása és konkrét, határozott reformlépések megtétele nélkül nem lesz meg — hangoztatta egyebek közt, majd leszögezte: — Amikor a nemzet sorsa a munkában dől el, s amikor együtt kell működni minden felelős erőnek azért, hogy elkerüljük az összeomlást, akkor nem a szavaké, hanem a tetteké a döntő szerep. Igaz, hogy megfelelő erőforrások hiányában a struktúraváltás erőltetése feszültségekhez vezet, újabb teherpróbának kitéve a jó irányban haladó politikai, gazdasági folyamatokat. Ezért csak olyan változás lehetséges, amely főleg a racionalizálásra irányul és a szükséges szerkezetváltást a mikroszférában indítja el. Ez viszont csak kötöttségektől mentes, működőképes piaci mechanizmusokban bontakozhat ki, ami radikális változásokat kivon az irányítási rendszerben és feltételezi a politikai és gazdasági struktúrák összefonódásának megszüntetését. Csak az így kiépülő piacgazdaság képes ösztönözni és kikényszeríteni a vállalkozást. A gazdasági stratégia tengelyébe a vállalkozás-élénkítést kell állítani! Váljunk a több százezer kis- és középvállalkozó országává! A továbbiakban elmondta: — Ebben az összefüggésben kulcskérdés a szellemi munka, az értelmiség szerepének felértékelése. Ahhoz, hogy a világtörténelmi technikai váltás küszöbét mi is át tudjuk lépni, nemcsak át kell alakítani az egész tulajdonosi, termelési és szervezési rendszert, hanem a tudás, a tudomány, a módosuló tartamú, és szervezetű oktatás és a kultúra szerepének növelésével az értékteremtést új területekre kell áthelyezni. — A több százezer kis- és középvállalkozás létrehozását megcélzó gazdasági stratégia — egyebek mellett — csak akkor életképes, ha megerősödik a helyi önkormányzat is. Valódi önkormányzat nélkül ugyanis nincs felelős tulajdonlás. — A hatalomgyakorlást a központi és a helyi szervek között is meg kell osztani. Olyan — politikai értelemben vett — hatalmi decentralizáció szükséges, amelyben a helyi hatalom nem pusztán a központi akarat végrehajtója, hanem mindenben, ami helyi ügynek számít, az önkormányzat a saját jogán, a saját elhatározása szerint a helyi hatalom tényleges gyakorlója. Stratégiai törekvésünk ezért nem egyszerűen egy új tanácstörvény előkészítése, hanem valóságos önkormányzati reform megvalósítása. Leszögezte: most nem a bizalom helyreállítása, hanem új alapokon történő kialakítása szükséges. Az új bizalom csak kölcsönös bizalom lehet; nemcsak a társadalomnak kell a politikában bízni, hanem a politikusoknak is az emberekben. A bizalom alapja csak a józan belátás, az elért eredmények lehetnek. Enélkül a politika olyan vak bizalmat alakít ki, amely kísértést jelent a túlvállalásra, a felelőtlenségre, a felesleges kockázatokra. Az ilyen típusú bizalom azért is káros, mert pontosan a megújulást fékezi, a kritikai hangokat tompítja és szélsőséges esetben a vak bizalom, a gyávák és a gyengék bizalma újból a politikai csalhatatlanság érzetének táplálója lehet. — Közkeletű tévedés, hogy a politika és a társadalom közötti konszenzus létrejötte — önmagában — a cselekvőképesség feltételeit javítja. Ez attól függ, hogy milyen értékek mentén jön létre a konszenzus. — Építenünk kell a józanságra — persze a délibábos illúzió-kergetéssel szemben. — Építenünk kell az érzelmekre, a nemes szenvedélyekre — persze a szalmalángos telkesedéssel és a társadalmat veszélyeztető indulatokkal — szemben. — Építenünk kell az önérzetre, az önbizalomra — és a toleranciára — persze a tehetetlen tépelődéssel, a bizonytalankodással és a vádaskodással szemben. — Emberképünk tehát csak sokszínű lehet. Nem lehet egydimenziós, nem lehet retusált. Sokféle — nem egyszer egymással ellentétes — emberi tulajdonságok között azokat kell megtalálnunk, amelyekre céljaink megvalósítását építhetjük. Történelmi léptéket kell tehát váltanunk és ezt csak az emberekkel együtt gondolkodva, de méginkább együtt-cselekedve tudjuk megtenni. — Én is érzem a bizalom hiányát, és meg kívánom szerezni a bizalmat. De nem ígéretekkel, előlegbe! Bizonyítani kívánom a helyzet és a lehetséges stratégiai mozgásirány pontos és hiteles ismeretét és erre alapozva közös cselekvésre hívom az együttműködni kész erőket. A bizalmat én a közös cselekvésen tudom lemérni. — Az imént azt mondtam, hogy nincs szükségem előlegre. Hitelre viszont igen. Arra, hogy a szó nemes, erkölcsi értelmében a kormány —é s személy szerint magam is — hiteles legyek.. Tudom, hogy mit kell ehhez tennem, és eltökélt vagyok, hogy megtegyem — szögezte le. Kinyilvánította: — Az egyetemes magyarság nevében fordulhatok minden magyarhoz, és más nemzetiségű barátainkhoz, határainkon belül és határainkon túl, vegyék észre, hogy a magyar történelem színpadán olyan új nemzeti erő jelentkezik, amely mentes az elmúlt időszak bűneitől és ugyanakkor szocialista elkötelezettséggel akar demokráciát, társadalmigazdasági megújulást. Ez az új erő már részben hatalmon van, más része a hatalomra tör. Belső erkölcsi parancsok vezérlik és most szövetségeseket keres. Minden becsületes és jószándékú segítséget elfogad és megköszön. — Elszánta magát arra, hogy előre haladjon és természetesen mindenki szabadon — a saját lelkiismeretének parancsai alapján — dönti el, hogy részt vesz-e a munkában. — Én mindenesetre azt szeretném, ha ez a feladat az egész világ magyarságát összehozná és látom azokat a bíztató kezdeményezéseket, amelyek ezt a reményemet táplálják. — A nemzeti megosztottság veszélyforrásai lehetnek a történelmi múlt értékelésének zavarai, egyoldalúságai is. — Az igazság feltárása mindig hosszú folyamat. Így lesz ez most is az 1956. október 23-án indult népfelkelés és Nagy Imre szerepének értékelésében. — Nagy Imrét ugyan kivégezték, de az 1953-as Nagy Imre kormányprogram több kezdeményezése lényegében megvalósult. Annak szemlélete élt tovább az 1968-as reformban, a különböző reformtörekvésekben. — Én azonban nem tudok Nagy Imréről beszélni Kádár János nevének említése nélkül. A két kiemelkedő politikus életútja, pályaíve ugyanis tragikusan összekapcsolódik. Ezt az összekapcsolódást több ponton sűrű homály fedi, számos nyom kifelé vezet az országból, a kommunista pártok akkori vezetése felé. Ma még tehát sok mindent nem tudunk. — Az viszont biztos: az elmúlt harminc évet Kádár-korszakként tartja számon a magyar és a nemzetközi közvélemény. Ez a korszak — eredményeivel és fogyatékosságaival együtt — olyan reformokat is eredményezett, amelyek lehetőséget adnak egy békés, rendezett modellváltásra napjainkban. A mi közös felelősségünk, hogy ezzel a lehetőséggel élni tudjunk. — De térjünk vissza a közeli napokra, mikor az egész ország figyelme Nagy Imre és sorstársai temetése felé fordul. — Engem, mint a kormány elnökét a végtisztesség megadásával kapcsolatban számos belső és külső kötelezettség vezérel. A kormányzat mindent megtesz azért, hogy június 16. a nemzeti megbékélés szimbóluma legyen. Hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy Nagy Imre és sorstársai olyan végtisztességben részesüljenek, amely az európai kultúrkör szokásai szerint minden magyar embert megillet. Június 16-a legyen a kegyelet, a gyász napja és csak rajtunk múlik, hogy a nemzeti megbékélés napjaként fogunk-e rá visszaemlékezni. Én hiszem, hogy így lesz! Csak rajtunk múlik, hogy az a korszak, amely 1956-ban nemzeti tragédiával kezdődött, ne nemzeti tragédiával végződjön, hanem békés, rendezett átmenet keretében kerüljön meghaladásra. Csak így juthatunk múltunkban kiegyezésre, s csak ily módon fordulhatunk a jelen és méginkább a jövő feladatai felé! — mondotta végezetül Németh Miklós. — Nagyon lényegesnek tartom a föld szabad forgalmát, mert így megteremtődik tényleges értéke is — mondja. — Ez megyénkben sokat javíthat a parlagok művelésbe vonásán. Új gyümölcsösök, szőlőültetvények alakulhatnának ki magánerő bevonásával, ahol pedig nincs villany vagy ahová nem vezet út, oda erdő kerülhetne. Nem utolsó sorban ez egy foglalkoztatási lehetőséget is teremthet, amire azt hiszem, hamarosan nagy szükség lesz. — Milyen mezőgazdaságot képzel el? — A mai nagyüzemeknek vállán súlyos teher az az improduktív költség, ami rárakódik a termékeikre. A farmergazdaságban viszont nem létezik fölösleges adminisztrációt és egyéb közteher. — Mi lenne a nagyüzemekkel? — Szétdarabolásukra egy pillanatra sem gondolok. Zalában viszont sok nagyüzemi művelésre alkalmatlan szántó akad, ezeken alakuljon ki farmergazdaság. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy a családok ma már nehezen mozdulnak vissza a falu felé. Addig semmiképpen sem, amíg nincsenek rákényszerülve. — Ezek után mi a véleménye a szövetkezeti törvényről? — Teljesen új törvényre van szükség, el kell felejteni a régit. A mostani módosítás,valami előrelépést jelent, de nem ez a végső megoldás. ★ Közben nemcsak a Parlamentben, hanem a Duna-menti alsó rakparton is zajlott az élet: tüntettek. Teherautók vonultak fel harsány dudaszóval. Transzparenseket akasztottak a gépjárművek oldalára ilyen feliratokkal: „Épülni, nem leépülni! Ne koldulj, dolgozz! Sok a szöveg, kevés a tett! Reformot, vízlépcsővel!” Apropó, vízlépcső! Dr. ördög Ferenc, újdonsült nagykanizsai képviselő a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhez szándékozik kérdést feltenni, mégpedig a djurdjeváci jugoszláv—magyar vízlépcső beruházási programjával kapcsolatosan. — Több választóm, valamint az MSZMP kanizsai reformkörének néhány tagja is megkeresett, hogy szeretnének bővebbet tudni a tervezett beruházásról — mondja a képviselő. — Némi aggodalom tapasztalható a városban és környékén, hogy milyen mértékű lesz a talajvízszint emelkedése, s mi történik a kutakkal? Én magam vízlépcső párti vagyok, de méginkább környezetpárti. Szeretném, ha engem is megnyugtatnának az illetékesek. Akad egy másik „vízlépcsős” vélemény is, ami viszont a nagymarosival kapcsolatos. Dr. Czoma László már a zalai képviselőcsoport ülésén is kijelentette: ha megint szavazni kell a sok vihart kavart beruházás ügyében — ugyanis tájékoztató lesz majd e témában —, ő kivonul a teremből. — Változatlanul fenntartom, ezt, bár remélem, hogy a kormány olyan helyzetben van, hogy tud mérlegelni, vagyis nem kell elhagynom az üléstermet — mondja. — Véleményem: a kormány döntsön igennel vagy nemmel a beruházásról, erre ne használja fel a parlamentet! ★ Ezúttal egy nem kis derültséget okozó levél is fogadta az Országgyűlésre érkezőket, miszerint a katonák a büfében és az étkezdében átvették a hatalmat. Ugyanis az történt, hogy a Hungarhotels sok éves szolgálat után felmondta az üzleti kapcsolatot. A HM Ellátó Igazgatóság szerencsére vállalkozott az étkeztetési feladatokra, így most az országgyűlési étterem és büfé szolgáltatásait katonák biztosítják. A hivatalvezetői levélben a tények leírása mellett ez áll: Úgy gondolom, hogy az egyik legszebb civil feladat éhes emberek ellátását biztosítani és kívánom maguknak, hogy a hadsereg tagjait sose kelljen más típusú vészhelyzet elhárításához segítségül hívni, csak ilyenhez, mint amilyenhez mi tettük. Kérem a képviselőket, fogadják szeretettel a „katonai segítséget”... Így is történt. Nemecz Ferenc _______duflty______ a A pénzügyminiszter expozéja A törvényjavaslatot részletesen Békesi László pénzügyminiszter indokolta előterjesztésében. Bevezetőben kifejtette: az állam évek óta többet költ annál, mint amennyit a gazdaságban létrehozott jövedelmek megengednének. A továbbiakban a pénzügyminiszter egyebek közt ismertette az intézkedési csomag végrehajtásának hatásait. A védelem, s annak részeként a Munkásőrség támogatásának újabb, több mint 10 százalékos csökkentése már elkerülhetetlenné teszi új védelmi koncepció és ennek megfelelő hadseregterveinek kidolgozását. Várhatóan tovább fog csökkenni a hadimegrendelések állománya, így újabb vállalatoknál szűnnek meg munkahelyek, kerül sor állami segítséggel profilváltásra, esetleges felszámolásra. A tartós fizetőképtelenséggel küzdő gazdálkodó egységeknél a kereskedelmi bankok, az Adóhivatal és a Társadalombiztosítási Főigazgatóság nem halogathatja tovább a felszámolási eljárás megindítását. Az év végéig — ha sikerül felgyorsítani ezeket az eljárásokat — 6—8 ezer munkahely szűnhet meg. Az átmenetileg munka nélkül maradó emberekről a Foglalkoztatási Alap képes gondoskodni. A radikális támogatáscsökkentés következtében az igazgatási és társadalmi szerveknél 20 százalék körüli létszám leépítésére, egyes igazgatási szervezetek, háttérintézmények megszüntetésére kerül sor. A pénzügyminisztert követően dr. Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság elnöke elmondta: a testület támogatja a kormányt azon elhatározásában, hogy szembe kíván nézni és szállni a magyar gazdaság súlyos gondjaival. A vitában elsőként Dudla József (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 5. vk.) kért szót, majd dr. Vida Kocsárd (Somogy m., 6. vk.), Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest, 22. vk.), Sztrapák Ferenc (Bács-Kiskun m., 5. vk.), Vodila Barna (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 15. vk.), Juhász Mihály (Budapest, 65. vk.), Tölgyes István (Szabolcs-Szatmár m., 10. vk.), Varga Imre (országos lista), Filló Pál (Budapest, 18. vk.), Kőrös Gáspár (Bács-Kiskun m., 4. vk.), Elek József (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 13. vk.), Lestárné dr. Varga Mária (Budapest, 51. vk.), dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) és Lép Ferenc (Tolna m., 5. vk.) szólt hozzá a csomagterv-vitához. Ezután az elnöklő Horváth Lajos az ülést berekesztve közölte, hogy pénteken a törvényjavaslat feletti vitával folytatja az Országgyűlés negyedik munkanapját. (MTI) TELEX TELEX TELEX Grósz Károly pártaktivisták körében Grósz Károly, az MSZMP főtitkára csütörtök délután a főváros II. kerületében a Szilágyi Erzsébet fasori lakóterületi pártbizottságon a körzeti pártszervezetek aktivistáival találkozott. Az MSZMP jelenlegi helyzetéről, a mai társadalmi—politikai viszonyok kialakulásának okairól, a párt törekvéseiről beszélt. Haderőcsökkentés A Washington által tervezett, nagyszabású európai haderőcsökkentés egyaránt érintené a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokat és a magyar hadsereget — jelentette ki az MTI tudósítójának kérdésére Edward Rowny. A nagykövet George Bush elnök vezető fegyverzetkorlátozási tanácsadója. Bush-látogatás Bush londoni látogatásának hivatalos programja csütörtökön este díszvacsorával zárult, amelyet Margaret Thatcher kormányfő adott tiszteletére a Downing Street 10-ben. Az elnök ma reggel utazik haza az Egyesült Államokba. Lemondott az amerikai képviselőház elnöke Bejelentette lemondását Jim Wright, az amerikai képviselőház elnöke. Az ország egyik legbefolyásosabb politikusa ellen etikai vizsgálat folyt, amelyben azzal gyanúsították, hogy tisztével összeegyeztethetetlen anyagi előnyöket fogadott el. Emberi jogok Romániában Romániában rendszeresen súlyos sérelmek érik az emberi jogokat, s így Románia lett Európa legnagyobb elnyomást alkalmazó országa. Ezt állapítja meg az a jelentés, amelyet a nemzetközi helsinki szövetség (IHF) csütörtökön hozott nyilvánosságra Bécsben. Szovjet parlament A szovjet parlament csütörtöki ülésén az egyik legszínesebb felszólalásnak bizonyult Jurij Csernyicsenko tévékommentátoré, aki mondanivalóját az agrárkérdés köré építette föl. Kifogásolta a Legfelsőbb Tanács összetételét, hiányolva a közgazdászokat, jogászokat, szociológusokat, más tudósokat és az újságírókat a testületből.