Zalai Hírlap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-01 / 179. szám
1989. augusztus 1., kedd „illenő” és olcsó vitamin Mit kér a külföldi a hévízi gyógyszertárban? Nyaralás alatt — főleg idegenben — lehetőleg nem az orvosi rendelőket és a patikákat járják az emberek. Néha azonban rákényszerülhetnek és ha nincs komolyabbgond, nemegyszer a gyógyszerésztől kérnek tanácsot, s valamint szert a bajukra. Bonyolultabb az ügy, ha külföldön kénytelen a nyaraló efféle segítséget igénybe venni. A hévízi gyógyszertárban annak jártunk utána, hogy az itt nyaralók — hazaiak és idegenből érkezettek — a mindennapi betegforgalmon túl milyen egyéb kérésekkel fordulnak az itt dolgozókhoz. — Jelentős számú külföldi keres fel bennünket a nyaralási időszakban — kezdi Bálint József vezető gyógyszerész. — A téli—őszi hónapokhoz képest ez mintegy 40 százalékos forgalomnövekedést jelent. Májustól szeptember végéig ilyen a helyzet. — Hány betérővel számolhatnak ilyentájt? — Meghaladja naponta a félezret a patikába érkezők száma. Míg a „békésebb” hónapokban a jelentkezők kétharmada orvosi receptet hoz, ezekben a hetekben, hónapokban az emberek legalább fele recept nélküli, azaz szabad forgalmú gyógyszereket, anyagokat kíván nálunk beszerezni. — A recept nélkül érkezők általában mit keresnek a gyógyszertárban? — Sokak szemén a fürdőzés kötőhártya-gyulladást okoz, emiatt kérnek szemcseppet. A folyamatos figyelmeztetés ellenére mások szép számmal felégnek a mértéktelen napozás miatt és bőrpanaszaikkal fordulnak enyhítő szerekért. Ezenkívül gyakran jönnek enyhébb allergiás panaszokkal is a nyaralók. Az pedig szinte mindennapos, hogy fejfájás, netán reumás tünetek miatt kérik a segítségünket. Külföldi turisták speciális igényekkel is felkeresik a gyógyszertárat? — Ez bizony előfordul. Recepttel a nyugati turisták azonban nemigen jönnek. Ők nem is a kimondott gyógyszerek miatt jelentkeznek elsősorban. Például rendkívül sokan vinnék reumás panaszaikra a vietnámi balzsamot, amelyet nem mi forgalmazunk. Gyakran keresik közülük a náluk „Reformhaus” néven ismert üzletek termékeit. Ezek a müzlit és a hasonló „natúr” ételek választékát forgalmazzák, amire ugyancsak nem vagyunk berendezkedve. Élénken érdeklődnek továbbra is az ő zsebüknek olcsó magyar vitaminkészítmények iránt, amit akár nagy tételben is felvásárolnának. — A szocialista országból érkezők mi okból jönnek leginkább? — Gyakran érkeznek otthon felírt orvosi recepttel. Nemegyszer vita is származik belőle, hogy esetükben mi száz százalékos térítést alkalmazunk, noha turistáinknak az ő országaikban gyakran kedvezmény jár. Ez alól csak azok a keleti turisták kivételek, akik huzamosabb ideig tartózkodnak hazánkban. — A hazai vendégek? — Ők zömében szervezett üdültetés vagy gyógyellátás keretében tartózkodnak Hévízen. Itt kell megemlítenem, hogy mi látjuk el medicinával a helybeli gyógyegészségügyi intézmények jelentős részét is. A hévízi patikában — a szakdolgozók közül — 3 gyógyszerész és 14 asszisztens dolgozik. A nyitvatartás állandó, azaz a nyaralási idényben sem változik. Szombaton délig az egység ügyeletet is biztosít. — Legalább a nyári csúcsra — netán szakmai gyakorlaton lévőkkel — megerősített szolgálatot biztosít a gyógyszertári központ, tekintettel a nagy forgalomra? — A szakmai gyakorlatra szigorú előírások szabályozzák a gyakorlati hely technikai felszereltségét — jegyezte meg a vezető gyógyszerész. — Így nálunk gyakornokok nem erősítik nyáridőben a szakgárdát. Ennek ellenére nyaranta is álljuk a meg-megerősödő rohamot. Elmondanám még, hogy az idén bevezetett és sokat bírált gyógyszerrendelet keltette viharok is lecsillapodtak. A gyógyszerészek mellett jórészt a betegek is megszokták az új körülményeket. És amire talán kicsit büszkék is lehetünk: jobb szervezéssel és új kiadóhely nyitásával lényegesen csökkent a várakozási idő a gyógyszertárban. Háry László Keszey Istvánná és Némethné Lázár Ágota asszisztens a Postás Gyógyüdülő gyógyszer megrendelését állítja össze. (Kiss Ferenc felvétele) Naponta 1 50 ezer köbméternyi víz fogy Milyen a nyári vízellátás a keszthelyi A Dunántúli Regionális Vízmű Keszthelyi Üzemigazgatósága működési területén július 10-től időszakos vízfelhasználási korlátozás van érvényben. Mint a térségben ismeretes, reggel 6 órától este 10-ig tilos a tömlővel való locsolás. A Balaton-környéki vízellátás helyzetéről kérdeztük Palánki János üzemigazgatót. — Térségünkben — ami a Balaton mellett Révfülöptől Balatonberényig, északi irányban Tapolca—Hévíz között, nyugatra pedig Sármellékig terjed — július első hetében volt a maximum közelében a fogyasztás. Naponta mintegy 50 ezer köbméternyi víz áll rendelkezésre a területen, az említett időszakban az igény ezt mintegy tíz százalékkal haladta meg. Tehát a tározóinkban levő készlet jelentősen apadni kezdett, s ekkor kértük az illetékes helyi tanácsokat, hogy az általunk javasolt időpontok szerint rendeljenek el vízkorlátozást. Mely területek a legkritikusabbak a vízellátás szempontjából? — Július első hétvégéjén Hévízen a Thermál Szállóból, Cserszegtomajról és Reziből kaptunk jelzést vízhiányról, valamint a badacsonyi ágon volt érezhető jelentősebb nyomáscsökkenés. Azóta átlagosan 97 százalék körüli a vízbázisaink termelésének kihasználtsága, ami még biztosítja a megfelelő ellátást. Sikerült-e elejét venni a helyenkénti további vízhiánynak? — A korlátozáson túl más műszaki megoldáshoz is nyúltunk. Keszthelyen július 21-én egy új kutat kapcsoltunk be, ami 1200 köbméternyi vizet juttat naponta a rendszerbe. Ez a város ellátásán javít, sőt közvetett módon kedvezően befolyásolja a cserszegtomaji és a rézi vízszolgáltatást is, amely egyébként a legkritikusabb. A múlt évben előfordult, hogy ezekbe a községekbe lajtkocsival kellett vizet szállítanunk. Ezt idén eddig sikerült elkerülni. A szolgáltatás további biztonsága érdekében folyamatban van egy új ötszáz köbméteres tározó üzembehelyezése, az eddig csupán 70 köbméteres mellé. A bekapcsolásra rövid időn belül sor kerül, s így a térségben az átmeneti csúcsidőszakra jellemző napi kétezer köbméternyi vizet is adni tudjuk. A lakosság eleget tesz-e a vízkorlátozási rendelkezésnek? — Jellemző volt, hogy a korlátozás bevezetését megelőző napon rendkívül megemelkedett a fogyasztás. A kertészek, szőlőművelők tehát alapos locsolást végeztek, s megtöltötték víztárolóikat is. Úgy gondoljuk, hogy intézkedésünk nem jelenthet kárt a kerttulajdonosoknak, hiszen késő este és kora reggel tudnak locsolni. Nem jellemző, hogy az egyébként mindenkor megfelelő víznyomású térségekben visszaélnének helyzetükkel a fogyasztók mások kárára. Meddig marad érvényben a korlátozás? — A terv szerint szeptember 1-jével oldjuk fel, de ez a nyár végi időjárástól, s az ezzel összefüggő fogyasztástól is függ. Ha lehetséges, előbb visszavonjuk. Részünkről kettős érdekről van szó, ami ellentmondásos is. Hiszen egyrészt takarékosságra kell kérnünk a lakosságot a megfelelő ellátás érdekében, másrészről pedig érdekeltek vagyunk a fogyasztásban, mert a vízdíjakból gazdálkodunk. A korlátozás tehát számunkra is kellemetlen kényszer. H. A. Magyar és amerikai történészek együttműködése Az oszmán és a Habsburg birodalom tizenöt éves háborújának hiteles forrásait tárták fel a magyar és amerikai történészek. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének és az indianai egyetem oszmanisztika kutatói — akik a Magyar Tudományos Akadémia, valamint az Amerikai Tudós Társaságok Szövetsége és a Nemzetközi Kutatási Cserék Szervezete kutatási programjának résztvevőiként négy év óta működnek együtt— a napokban Magyarországon találkoztak. Kölcsönösen tájékoztatták egymást kutatásaik eredményeiről és megállapodtak abban, hogy közösen publikálják a tizenötéves háborúról valló XVI—XVII. századi török dokumentumokat, amelyeket még a szakmabeliek is csupán hivatkozásból ismernek. Közös kötetük előreláthatóan a következő évben jelenik meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. Ez a forrásmű jelentős információkkal gazdagítja mind a magyar, mind az egyetemes történelmet. E hosszú háború története ugyanis kevéssé ismert, forrásait nem dolgozta fel kellő mértékben sem az osztrák, sem a magyar, sem a török történetírás. A kézikönyv új adalékokkal szolgál az oszmán birodalomról, amely a XVI. század végén az európai nagyhatalmak félelmetes ellenfele volt, majd egy évszázad múlva hanyatló korszakát élte. (MTI) ZALAI HÍRUP.5 Heti ( ) -jegyzet A valóság rovására AZ ORSZÁGOS sajtószolgálat közölte az újságíró szövetség etikai bizottságának nyilatkozatát, amelyet a Kacsa című új budapesti magazin megjelenése kapcsán hozott. „Az újságírói munka során sajnos előfordul, hogy félrevezetés folytán, tévedésből, elfogultságból vagy kellő körültekintés híján valótlanság kerül nyilvánosságra. A szakma becsületére valamit is adó újságíró igyekszik elkerülni az ilyen hibákat. Ám az újságíró-etikával homlokegyenest ellenkezik a megtervezett hazugság. Ez nemcsak jogszabályokat sért, hanem sérti a magyar újságírók önérzetét, szakmai tisztességét ... A MUOSZ Etikai Bizottsága megállapítja, hogy a magyar sajtó egy része a hitelesség, a valóság rovására közöl szenzációkat” ... — hangzik a nyilatkozat. E megállapításoknak — számomra úgy tűnik — bizonyos zalai és televíziós aktualitást ad a hét egyik Híradójában nyilvánosságra hozott glossza. A híradás tartalmának a legilletékesebbtől származó cáfolata fentebb olvasható, így hát e jegyzet szerzője csupán arra szorítkozik, hogy az ügy kapcsán, jó negyven éves újságírói tapasztalatainak birtokában a veszélyes tendenciára — az örvendetesen szaporodó helyi lapokban olvasott egyes cikkek alapján is — felhívja a figyelmet. A felszabadulás utáni pluralista korszakban kezdvén a szakmát, tudom, mennyit kell a fejet törni, kapcsolatokat ápolni, talpalni, hogy az újságíró olyan híradásokat tehessen a szerkesztő íróasztalára, ami szenzációnak számít, érdekelheti a közönséget. Ez nem is sikerülhet nap mint nap, így hát ha megbocsájtani nem is lehet, de meg lehet érteni, ha az újságíró — kínjában — némi csúsztatásokat enged meg magának, rájátszik az eseményre. Tipikus esete volt ennek, amikor valaki felfedezte, hogy a budapesti Szabadság-híd közelében a második világháború során elsüllyedt német uszály fekszik, kitalálta, hogy az uszály gyomrában robbanásra kész lőszerek lapulnak. A „szenzációra” ráharapott szinte valamennyi sajtóorgánum, természetesen a televízió is. És ez utóbbi riporternője tette fel a korszak legbájosabb kérdését: „Nem kellene e felszólítani a németeket, vigyék el innen, amit itthagytak!?...” A „kitaláció” keltette vihar aztán elült, mert kiderült, hogy az évtizedek óta jól ismert uszály gyomrában fahasábok rothadnak. Igaz, hogy ez néhány százezer forint feleslegesen kidobott pénzébe került a fővárosnak. Ilyen szempontból ártatlanabb, bár nem kevésbé csinált a zalai hír, midőn az újságíró a televízió Híradójában az útmenti fák kivágása kapcsán hevesen támadta a környezettel mit sem törődő, a természetet pusztító útépítőket. Közben a képen jól látható volt a fák vágási felületén, hogy korhadtak és az is látható volt, hogy a kivágottak mögött vidáman lombosodnak a korábban már elültetett fiatal fák. A HETI televíziós műsorban, a Tv2 Napzártájában többször is szó volt a sajtóról. Elsősorban arról, hogy a médiák hogyan felelhetnek meg a többpártrendszer követelményeinek. Az egyik napon szerkesztők vitatkozgattak el igen békésen arról, vajon melyik a világtendencia? A pártonkívüli, úgynevezett független lapoké-e a jövő, avagy a pártlapoké? «abban állapodtak meg, hogy a világban erre is és arra is van példa, de a legfejlettebb kapitalista országok sajtószerkezete az előbbi változatot mutatja erősebbnek. Kitűnt azonban a vitából az is, hogy a jelenlegi időszakban Magyarországon, amikor a hatalmon lévő párt belső válsággal küzd, az alakuló pártok fő gondja pedig, hogy megszervezzék magukat, a pártlapoknak nagyobb az esélyük, de a „függetlenedésre” helyes a törekvés. Ezzel egyet is lehet érteni. Akárcsak az MSZMP-nek azt az álláspontját, hogy az általa alapított, vagy tulajdonában került lapokról, így a megyei lapokról nem mond le. Számomra ezért némileg meglepő is volt az a köntörfalazás, amellyel az MSZMP Központi Bizottságának képviselője a másnap esti lapzártában, más pártok és szervezetek képviselőivel folytatott beszélgetésben, a részükről megnyilvánult, a megyei lapokat érintő kívánságot és követelést fogadta. Amilyen természetes törekvés tudniillik a magukat megszervezni akaró pártok részéről a sajtónak, mint hatalmi eszköznek a megszerzése, olyan természetes a hatalmon lévő és a hatalmat megtartani akaró szervezetnek a hatalmi eszköz megtartására irányuló szándéka. KÁDÁR JÁNOS az elmúlt három évtizedben a maga egyszerű módján sok megszívlelendő bölcsességet mondott ki. Egy, a sajtó munkatársai előtt tartott beszédében mondta a határozott álláspont képviseletére biztatva őket, hogy az afféle se hideg, se meleg véleményt az isten gyomra se veszi be. Ez azt hiszem bátran vonatkoztatható a politikára általánosságban, s minden tisztességes emberi magatartásra különösen. A határozottan képviselt vélemény persze lehet téves is, de — hogy visszautaljak arra, amivel indítottam a jegyzetet — sosem lehet szándékosan hazug. Hári Sándor Milyen gazdag es a város?... avagy sokkal szegényebbek lennénk a Zrínyi-lovasszobor nélkül A Híradó július 26-i első adásában Halassy Gábor, a Magyar Televízió zalai munkatársa kifogásolta, hogy Zalaegerszegen lovasszobrot emelnek három és fél milliós költséggel Zrínyi Miklósnak, ahelyett, hogy ezt a pénzt a város közterületeinek tisztítására, a sok helyen lepusztult járdák javítására fordítanák. Az elhangzottakat kiegészítendő, a lakosság hiteles tájékoztatása céljából indokoltnak tartom a következőket válaszolni, kérve a Zalai Hírlapot soraim közlésére. 1986-ban országos kezdeményezés indult történelmi személyiségek emlékének képző- és iparművészeti alkotásokkal történő megörökítésére. Mi, Zalaegerszeg, pályázatot nyújtottunk be Zrínyi Miklós költő, hadvezér és politikus (1620—1664) városhoz és megyéhez kötődő emlékének megörökítéseként szobor állítására. Pályázatunkat azzal indokoltuk, hogy Zrínyi Miklós, a magyar történelem legjelentősebb személyiségei közé tartozik, a XVII. század legnagyobb magyarja volt. Irodalomtörténetünk a magyar nemzeti eposz megteremtőjét látja benne, aki egyesítve a korábbi magyar és külföldi irodalom legjobb hagyományait, „ércnél maradandóbb” emlékművet állított dédapjának, a „Szigeti veszedelem” megalkotásával. Történetírásunk úgy emlékszik meg róla, mint a század legtisztábban és legelőbbre látó politikusáról. Élete végéig Zala vármegye főispánja volt és e tisztsége révén a megye megmaradt részeinek fő védelmezője is a töröktől. Sajnálatos, hogy amíg a hazaszeretetre és a hazafiságra sokat adó emlékezetünk illő módon megörökíti történelmünk nagy alakjainak emlékét köztéri szobrokban is, addig a Zalából indultak és itt éltek legnagyobbikának csupán egy kis mellszobra áll Zalaegerszegen, a Zrínyi Gimnáziumban. Figyelmet érdemlő kívánság tehát, hogy méltó emlékmű hirdesse a költő és hadvezér Zrínyi Miklós tetteinek emlékét Zala megye székhelyén, s a mű talapzatára méltán kívánkozik életművének hitvallása: „Én az én géniuszomat mindenkor hazám szolgálatára alkalmaztatom!” Ezzel a pályázati céllal elnyertük a Képző- és Iparművészeti Lektorátus támogatását, így 1989. november 18-án Zrínyi halálának 325. évfordulóján emlékművet állítunk. Az időpont aktualitását emeli, hogy jövőre, 1990-ben lesz 300 éve annak, hogy Kanizsa vára és ezzel egész Zala vármegye felszabadult a török uralom alól. A műhöz a Képző- és Iparművészeti Lektorátus a Megyei Művészeti Alappal együttesen, a szerzői díjak mellett maximálisan 2 millió forint hozzájárulást vállalt. Az ennek szellemében kiírt pályázat 1987. májusában lezajlott és a szobor megalkotására — 28 pályázó közül — Tóth Béla csongrádi szobrászművész kapott megbízást. Az általa készített 2/3 életnagyságú bronz lovasszobor felállításának helyszínéül — a szakzsűri választása szerint — a Városi Tanács előtti parkot jelölték ki. Az említett 2 millió forintos költségen kívül a Képző- és Iparművészeti Lektorátus vállalta a pályadíjakat 235 ezer, valamint a szobrász és Vadász György építész szerzői díját 460 ezer forint összegben. A várost mindösszesen 480—500 ezer forint összeg vállalása terheli a posztamens megépítésével és a szobor környezetének rendezésével. Ezt a költséget — szegényes időszakunkban is — szívesen vállaltuk. Azt hiszem csupán egy töredék részecskéje ez annak, amivel történelmünknek, vidékünk kimagasló történelmi személyiségének tartozunk. Ezzel az összeggel sem kiváltani, sem méltóságsértés nélkül párhuzamba állítani nem lehet azokat a gondokat, amelyek a szemeteléssel vagy a város díszkútjainak működésével kapcsolatban merülnek fel. A központi források ezekre a célokra természetesen nem állnak rendelkezésre, így tehát nem gazdagságunk teremtette ezt a nagy lehetőséget, hanem talán vállalkozási bátorságunk, amely nélkül csak szegényebbek lennénk. Dr. Kustos Lajos tanácselnök