Zalai Hírlap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
Postánkból Megújulás tótszerdahelyi módra Az általános iskolába beiratás napján (úgy nyár elején) Semjénházán a nyolc leendő első osztályos tanuló szüleivel azt közölték, hogy a faluban az új tanévben a gyerekek helyben járhatnak iskolába. Az elmúlt esztendőben nem indítottak első osztályt (ezt a szomszéd községben, Molnáriban tették), s akkor az illetékesek azt ígérték — pontosabban egymással megegyeztek —, hogy erre 1989 szeptemberében kerül sor. Augusztus második hetében valahonnan felröppent a hír, mely szerint mégsem lesz első osztály. Az elmúlt héten felkerestem lakásán Blazsetin Istvánt, a tótszerdahelyi körzeti iskola igazgatóját. Érdeklődésemre közölte, hogy a pletyka igaz, vagyis a tervtől, az ígéretektől eltérően ismét Molnáriban indítják az első osztályt. Nagylelkűen felajánlotta, hogy amennyiben ez nem felel meg a semjénházi szülőknek, úgy gyermeküket még felveszik a tótszerdahelyi iskolába. Köszönet a nemes gesztusért, de ilyen előzmények után nem kérünk belőle (csak ha rákényszerülünk). A gyermekek száma közel azonos a két faluban. Utazás szempontjából a közlekedés olyan, hogy fordított helyzetben Molnáriból egy órával később kell indulniuk a gyerekeknek (3/4 8-kor). Augusztus végén a szülők tanácstalanok, nem tudják mit tegyenek. A nagykanizsai iskolák állítólag vidéki tanulókat nem fogadnak. Az egész ügy kapcsán legsérelmesebbnek azt tartjuk, hogy félrevezettek bennünket. Valaki legalább próbálja megmagyarázni, hogy mi indokolta az általunk teljesen érthetetlen, logikátlan, ésszerűtlen (hadd ne soroljam tovább) döntést. Vagy talán ez lenne az új oktatási törvény legújabb értelmezése Tótszerdahelyen? Cziczeli Ferenc Semjénháza, Petőfi u. 6. Észrevétel a Házmester-szakszervezet Zalaegerszegen című cikkünkhöz A cikk, amely a Zalai Hírlap augusztus 26-ai, szombati számában jelent meg, több helyen helyesbítésre, illetve pontosításra szorul, félreérthetősége miatt. Tény, hogy 1989. július 1-től a bruttó bér 1 százalékának befizetése mellett, 24 fővel önálló szakszervezeti csoport alakult. Szeptember 12-én az önálló alapszervezetté válásunk érdekében csoportgyűlést tartunk. Megkezdjük az előkészületeket a jelölés megkezdésére és a választások lebonyolítására. Az érdeklődők jelentkezését folyamatosan várjuk. A házmesteri munka szélsőséges megítélését és a fennálló munkaügyi visszásságok megszűnését szeretnénk elérni, túl a szakszervezet által biztosított utazási, üdültetési, segélyezési kedvezményeken. Ehhez természetesen építő, jobbító szándékú párbeszédre van szükség a közös képviselőkkel és a szövetkezeti elnökökkel. A cikk utolsó mondata számunra is érthetetlen, hiszen a mi szakszervezetünk — terveink szerint — azért lesz, hogy a munkáltatói jogokat gyakorlók és a munkavállalók között olyan munkakapcsolat alakuljon, alakulhasson ki, ami az egyes házakon belül a legoptimálisabb az ottlakóknak. Munkánk értékmérője (házfelügyelőké, közös képviselőké, szövetkezeti elnököké) csak a lakók elégedettsége lehet. Természetesen az utcára kerülés nem fenyegeti a munkáltatókat, hiszen munkájukat nem főállásban végzik és egmunkák sem egyformák. Sajnálatos módon a cikkben megszólaló két házfelügyelő nyilatkozata megcserélődött. Ez is félreértésekre adhat okot. Az érintett két ház kb. 12 év különbséggel épült, így az állaguk és az ebből adódó munkák sem egyformák. Lakatos Tibor a XVII. Sz. Lakásfenntartó Szöv. (Munkásőr u. 1—11.) házfelügyelője Kun Kálmán OTP-társasház (Fürst S. u. 11.) házfelügyelője Udvariatlan benzinkutas Felháborodásom íratja velem ezt a levelet. Bizonyára sokan tollat ragadtak volna, ha egy ilyen eset szem- és fültanúi. 1989. augusztus 19-én este 19 órakor érkeztem a Nagykanizsán átvezető 7. számú út mellett levő Áfor benzinkútjához, ahol éppen műszakváltás volt. Utánam besorolt egy nyugatnémet rendszámú Ford. Vezetője magyarul kérdezte tőlem, hogy én is 98-asat tankolok-e? Azt válaszoltam ,nem, és udvariasan előbbre álltam a 92-es kúthoz, majd kiszálltam az autómból. A Ford vezetője is kiszállt. Kis idő múlva egy kispolszkis tankolni kezdett. Amikor végzett, a Ford tulajdonosa megkérdezte, szabad-e tankolni, mire az éppen odaérkező ablaktisztító kislány — akiről joggal tételezhette fel, hogy a kút személyzetéhez tartozik — igent mondott. Erre leemelte a töltőpisztolyt, s tankolni kezdett volna, de a műszakot átvett alacsony szőke férfi hangja megállította, majd megszégyenítette. „Mit képzel, mi ez, szállodai porta, hogy jövünk, megyünk, tevékenykedünk?” Hiába mentegetőzött az úr, hogy ő megkérdezte, de a kutasnak tetszett, hogy fölénybe került, még folytatta a megszégyenítő szöveggel. Az úr viszaült a kocsijába és hátratolatott és alig hallhatóan csak ennyit mondott: „Egy kicsit több illemet tanulhatott volna”. Amit utána kapott a magáról megfeledkezett kutastól, sokáig fülébe cseng majd. Kiabálva — több tankolásra váró füle hallatára — a következőket mondta: „A jó édes anyádat azt, meg azt a hülyét, aki kiengedett kisfiamt és még mást is, de nehéz lenne idézni. Vajon milyen szintet állapítanak meg az ilyen magatartásból ítélve országunkról, az itt élő emberekről az idelátogató külföldiek? Most, amikor az ország konvertibilis tartozásának nagysága miatt minden centre szükségünk lenne, talán nekünk kellene egy kicsit előbb biccenteni. Nem megalázkodni, csak normálisan és illemtudóan kellene visselkedni. Lázár István Vajszló Tűrhetetlen helyzet A zalaegerszegi Rákóczi u. 10—22. számú ház IV. emeleti lakói ezúton kérik segítségüket problémájuk korrekt megoldásához. Problémánk a városban nem egyedülálló, hiszen beázásról van szó. Már több alkalommal írtunk az IKV-nak panaszos levelet, de az sem a levélre nem adott érdemleges választ, sem a hibát nem javíttatta ki. Nagyobb esőzéskor már a harmadik emeleti lakók is beáznak. A beépített szekrény használata lehetetlen, mert a ruhák vizesek, penészesek lesznek. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy elég drága lakásról van szó (egy szövetkezeti, vagy OTP lakáshoz viszonyítva), elvárnánk, hogy a lakásszerződéshez, amelyet az IKV- val kötöttünk, tartsa magát, amelyben az áll, hogy a lakásnak lakhatónak kell lennie, amely ezekre a lakásokra éppen nem mondható. Egyes lakók már megpróbálták kényszeríteni az IKV-t oly módon, hogy nem fizetnek lakbért, de az is csak a lakóknak ütött vissza. Mi most, e nyílt levelünkben, kijelentjük — a többi pártoló lakóval együtt —, hogy megtagadjuk a lakbér fizetését mindaddig, amíg a hiba fennáll, mert az már tűrhetetlen, hogy a beázás miatt felmerülő károk helyreállítását is nekünk kell fizetni, nem a fenntartónak. Az IKV emberei a hiba kijavítását nem tartják lehetetlennek, de érdemleges segítséget nem kapunk. A károsult lakók, 6 aláírással A pénzünkért jó szolgáltatást várunk Abban a reményben fordulok Önökhöz, hogy panaszom nyilvánosságra hozása segít az orvoslásban. Akire panaszom, panaszunk van, az a NELKA antenna-szervize. Körülbelül egy hónapja tart a kálváriánk, ugyanis ennyi idő óta a házunkban lehetetlen a műsorok vétele. Hiába, áll(na) rendelkezésünkre több mint 10 program vétele, ha csak egyet, a magyar 2-t lehet úgy, ahogy élvezni. A többi állomáson nagyon havasan van kép, de hang egyáltalán nincs, csak nagy sustorgás. Már többször kihívtuk a szerelőket, de javulást nem észleltünk. Legutóbbi kijártukkor megnyugtattak afelől, hogy a hibát tudják, valószínűleg a fővezeték a rossz. Megjegyzem, hogy a fent jelzett időpontig a vételünk tökéletes volt. Nem értem, ha a hiba okát ismerik, miért nem orvosolják. Nem kevés pénzünkért ők vállalták a rendszer felügyeletét nem kis bosszúságunkra. Csak addig voltunk jók, amíg a pénzünket felvették? Ne feledjék el, hogy belőlünk élnek. Sok tévénéző nevében! Horváth Lajos Nagykanizsa, Kazanlak krt. 12. MDF-est Pacsán Mozgalmas időszakunkban sokan kárhoztatják — igaztalanul — a mozdulni nehezen akaró, a véleményét magába fojtó tömeget. Szerencsére, az ellenkezőjének lehettünk szem- és fültanúi augusztus 25-én Pacsán. A helyiek és a keszthelyiek kezdeményezésére gyűltek össze az emberek. Kicsinek bizonyult az előkészített kisebb helyiség, így a kultúrház nagyterme telt meg zsúfolásig. Idősek és fiatalabbak, kétkezi munkások és más foglalkozásúak figyeltek a Magyar Demokrata Fórum programjára, a három városban folyó tevékenységre. Ezt követte az izgalmasabb szakasz: a hallgatóság és a vendégek párbeszéde. A kérdések változatosak voltak. Szóba került az ország és a falu sorsa, a gazdasági helyzet, az MDF szavahihetősége, esetleges kormányzásképessége. Más kérdések a külső és belső visszarendeződés lehetőségét firtatták. Ez utóbbi kérdéskörrel kapcsolatban felvetődött az MDF-tagság, a félelem kérdése is. A napi munkában elfáradt jelenlévők rendkívül kultúráltan kérdeztek, türelmesen hallgatták az olykor hosszúra sikerült válaszokat. Ha valamelyikkel nem voltak elégedettek, vitatkoztak, további kérdéseket tettek fel. A találkozó — éjszakába nyúlva — kint, az utcán ért véget. A három helyi MDF-tagra és a leendő tagokra ■ — saját szervezetük létrehozása után — már a konkrét helyi teendők (önkormányzat, szociális, egészségügyi és kulturális ellátottság stb.) megoldása vár. Az összejövetelen a zalaszentmihályiak is részt vettek és kérték, náluk is kerüljön sor ilyen rendezvényre. A Magyar Demokrata Fórum Zala megyei szervezeteinek tagjai a legkisebb településre is elmennek — kérésre — hasonló szándékkal. A megyéből érkező meghívásokat — miként a pacsaiakét és a zalaszentmihályiakét is — köszönjük! Az MDF keszthelyi, nagykanizsai és zalaegerszegi szervezetének nevében: Kapy Endre tisztességes, nyugodt élet mielőbbi megteremtéséből. Ezért azt a pártot választottuk, amely annak idején olyan céllal szerveződött, hogy megszüntessen mindenfajta kizsákmányolást, igazságot és békés életet harcoljon ki az embereknek. Ezért választottam 1968-ban az MSZMP tagságot, hogy az akkor megjelent reménysugár fényében én is többet tegyek azért, hogy a mi hazánkban is igazi demokrácia,szabad véleménynyilvánítás, nyugodt, szép élete legyen minden tisztességes embernek. De ez a reménysugár hamarosan halványulni kezdett és nemsokára el is tűnt. És utána sokan eltűntek, elnémultak az MSZMP reformgondolkodású tagjai közül is. Eltűntek, elnémultak, mert a hatalommal továbbra is viszszaélő csoportok, személyek azután sem tűrték el a kritikát, a szabad véleménynyilvánítást. Minden módszert felhasználtak annak érdekében, hogy az igazságot kereső, akaró párttagokat, vagy pártonkívüli személyeket elnémítsák. És most, húsz év várakozás után megint elindulhatunk (már akinek még van erje) azon az úton, amelyre már 1968-at követően sokan felsorakoztunk. Most akiknek még van kedve, ereje — beleértve a fiatalokat is — fogjunk öszsze és ha nekünk már nem is, de a jövő nemzedékének javítsuk meg azt az utat, amelyet az élősködők hosszú éveken át tönkretettek, amely az igazi szabadsághoz, igazságos boldog élethez vezet. Farkas Endre Zalacséb, Rákóczi u. 21. múrása, a korrupció, hozzánem értés, a hatalom garantálása, az elnyomás érvényesítése a társadalom párt által nem védett állampolgáraival szemben. A jelenlegi rossz gazdaságpolitika következménye, hogy az állampolgárok tömegei napról—napra szegényebbé, ugyanakkor a párt által támogatott nagylétszámú személyek gazdagabbá válnak. Láthatjuk, hogy a felemelkedés alapja az lehet, ha a hatalmat a társadalom össznépi rendszerben gyakorolja. A fentiekhez szükséges lenne saját képviseleti szervek létrehozása, hálózatának kiépítése, helyi önállósága, a központok csak koordinálnák a szervezetek, egyletek, csoportok tevékenységét. Fő feladatuk lenne a választásokon szavazatukkal megfelelő létszámú, őket képviselő személyek bejuttatása a tanácsi szervezetekbe, a parlamentbe. E lakosság felkészültsége, műveltsége garanciája az önálló gondolkodásnak. Nem kérik, hogy helyettük és nevükben mások gondolkodjanak, döntsenek sorsuk felett. Fellépnének az elmaradottság felszámolásáért, a jó közérzet megteremtéséért, annak tisztaságáért, a népakarat érvényesítéséért. A mozgalom jellege lenne a sokszínűség, széles népi tömörülés a társadalmi haladásért cselekedni akaró, jövőjéért felelősséget vállaló résztvevőkkel, minden állampolgárra támaszkodva. Alapvető céljai: demokrácia, pártállam helyett jogállam, a munka értékének elismertetése, a szociális biztonság — beleértve a nyugdíjrendszert is —, a haza és a nemzet iránti elkötelezettség és tudat növelése, az emberi méltóság tiszteletben tartása, a társadalmi béke és a szebb jövő biztosítása. Minden haladó gondolkodású, független állampolgárnak legyen saját ügye, kezdeményezze az alulról szerveződő szervezetek létrehozását, vegyen részt azok munkájában fiataltól idős korig egyaránt. Ne engedjék meg, hogy a választás után ismét a társadalom kisemmizett tömegévé váljanak, sorsuk alakulása másoktól függjön. E sorok megírásával gondolatokat szeretnék ébreszteni e társadalmi réteg önálló szerveződéséhez, hogy az elkövetett hibák ne ismétlődhessenek meg. A szervezetek megalakítása lehetne a népfront helyi szerzeteiből, vagy teljesen új szerveződéssel. Lényeg, hogy egyetlen - egy párt se irányítsa működését, vezetői csak párton kívüliek lehetnének. A szervezetek vezetői irányítási funkciót nem vállalnának fel, de segítenék a társadalmi haladást szolgáló erőket a hatalom megszerzésében, gyakorlásában. A megalakulást szükségessé teszi az is, hogy meg tudnák akadályozni azon személyek vezetésbe való visszajutását, akik az országot válságba juttatták, vagy azok szekerét tolták, ők ne jelenhessenek meg új színekben, ne élvezzenek kiemelt megbecsülést a társadalomtól. Végezetül segítené, hogy megtaláljuk önmagunkat, hogy visszatérhessen Magyarország Európához, annak kultúrájához, ahova régebben tartozott. Hiszem és vallom, hogy a társadalmi felemelkedés útja csak a népképviseletre épülő rendszer lehet, ahol senki részére nincs kiváltságjog, csak jog. Tisztelettel egy független állampolgár: Tüttő Zoltán, Zalaegerszeg, Berzsenyi u. 13. 1/8. _ JEpl___ wmalmar Fogjunk össze boldogulásunkért 1968-ban egy reménysugár jelent meg az égen, amely azt sugallta, hogy megint eljött az idő, amikor a demokrácia, szabadszólás, kritika betöltheti valódi értelmét. Akkor többen is elhatároztuk, hogy nagyobb részt vállalunk az igazságos, függetlenek a társadalom demokratizálásáért Tisztelt Olvasó! E felhívás közreadását az a folyamat tette szükségessé, amely a mai politikai, társadalmi életben végbemegy. Reformkörök alakulnak, nyilatkozatok tömege hangzik el, de alig foglalkoznak az ország legnagyobb létszámát kitevő párton kívül álló állampolgárok jövőben létrejövő irányításba való bevonásának biztosításával. Mint választópolgár megnyerésének szükségességéről beszélnek, de csak mint eszközt akarják felhasználni őket a pártok választási győzelméhez. Tény,, hogy a lakosság nélkül nem lehet felemelkedés, a múlt hibáit megszüntetni, azonban mások irányítják őket, önálló képviseletük nincs, a vezetésből kirekesztettek. Ezt a hátrányos helyzetet kellene megszüntetni, hogy ne maradjanak továbbra is egy vagy több párt kiszolgáltatottjai. A megújuló társadalomban biztosítani kellene a reformfolyamat megvalósításáért való fellépésük lehetőségét. A pluralizmus keretei között saját képviseletüket, a beleszólás jogának biztosítását, amelyet csak önálló szervezetekben lehetne megvalósítani. Ehhez szerveződési folyamat elindítására, szervezetek működtetésére lenne szükség. A haladást szolgáló erőkkel együttműködve lépnének fel a társadalmi modellváltásban. Ismeretes, hogy a népfront, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt támogatója működött. Annak politikáját képviselte a lakosság irányába, így alkalmatlanná vált a pártonkívüli tömegek képviseletére. Ezért olyan új szervezeti rendszer kellene, amely nem kötelezte el magát és össze tudná fogni azon személyeket, szervezeteket, amelyek nem egy politikai szervezethez elkötelezetten akarnak aktív résztvevői lenni a közéletnek, így biztosítva lenne az ország népképviseleti rendszerben való irányítása. Megfelelő képviselőin keresztül megakadályoznák párt, vagy pártkoalíciók diktatúrájának létrejöttét. A szervezet neve lehetne: Magyar Függetlenségi Front, vagy bármi más. Feladata lenne saját helyzet megvédése a kiszolgáltatottsággal, az alárendelt szereppel szemben. A szerveződést indokolja, hogy az országban általános válságot idézett elő az elmúlt negyven év rossz politikai, gazdasági irányvonal alkalm 1989. szeptember 1., péntek leveleinkből röviden Arany László Nagykanizsa, Attila u. 6. szám alatti lakos egyetértését fejezi kl az augusztusi 18-i számunkban közölt olvasói levéllel kapcsolatban, amelyet Horváth László szintén nagykanizsai lakos írt. Levélírónknak is vannak negatív tapasztalatai a hulladék lerakásával. Ugyanis — mint írja — a közelmúltban telke elé is illegálisan vittek hulladékot, amely cserepet, téglát, cipőt, deszkát, villanyégőt, rongyot tartalmazott. — A különböző helyeken kialakított szemét lerakásának gátat kellene szabni — írja többek között. Szőke János — Zalaegerszeg, Budai Nagy Antal u. 29. — A Zalai Hírlapban olvastam Némethné Győri Mária lenti ékszerészről annyi szépet és jót, hogy hozzá vittem egy arany karikagyűrűt és egy egyszerű követ, hogy azt a gyűrűbe foglaltassam. Ez március 31-én többszöri érdeklődésemre és különböző kifogások után augusztus 18-án személyesen mentem Lentibe és elhoztam a gyűrűt, ami nagy csalódásomra még akkor sem készült el, de még csak egy elnézést kér, szót sem kaptam az ékszerésztől — írja többek között. Sabján Andrea Felsőrajkról beszámol arról, hogy a közelmúltban alakult ifjúsági klubjuk első, jól sikerült rendezvénye egy író-olvasó találkozó volt Zemlényi Zoltánnal, a Hoppárézimi könyv szerzőjével a helyi művelődési házban. A fiatal író a jó hangulatú baráti beszélgetésen szólt munkájáról, életéről, országjárásairól, készülő új könyvéről. t válaszolnak az illetékesek Hitelrontó tájékoztatást adott a NELKA A Zala Megyei Állami Építőipari Vállalattól az alábbi észrevételt kaptuk: — A Zalai Hírlap augusztus 12-i számában cikk jelent meg arról, hogy Nagykanizsa D-i részén 2000 lakás TV vételi lehetőség nélkül írtaacst. Sajnálatos tény, hogy egyoldalú információ alapján vállalatunkat, a Zala Megyei Állami Építőipari Vállalatot marasztalták el a TV kábel átvágása ügyében. A NELKA hitelrontó tájékoztatása miatt az alábbi helyesbítő, illetve tényfeltáró válasz megjelenését kérjük: Vállalatunk Nagykanizsán a Széchenyi tér és a Katona József utca között csatornaátkötési munkálatokat végzett a részükre szabályosan átadott munkaterületen. A beruházó által rendelkezésünkre bocsátott közműtervek szerint a csatorna munkaárkát egyetlenegy kábel (telefon) keresztezi. Ezzel szemben a munka mintegy 60 százalékának elvégzéséig — konkrétan augusztus 16-án 10 óráig — a munkaárokban 14 darab keresztező kábelt találtak dolgozóink. Ezek közül 9 védőcső nélkül került beépítésre, az azonosításhoz szükséges jelzőszalag mindössze 2 kábelen volt elhelyezve. A sok keresztező kábel miatt a száraz agyagtalaj kézi munkával került kifejtésre. Sérülést okozó műveletet nem végeztek. 1989. augsztus 11-én reggel munkába álláskor dolgozóink észlelték, hogy az egyik kábelbe műszer került beépítésre. Később megjelentek a NELKA dolgozói is, akik kábelt cseréltek. A csatornaépítési munkát irányító építésvezetőnk augusztus 11-én a NELKA-val közösen felvett jegyzőkönyvben tett nyilatkozatában a ZÁÉV felelősségét nem ismerte el. Hivatkozott a CS 100 jelű tervlapra és (Riportunk az 5. oldalon.)