Zalai Hírlap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-01 / 206. szám

Postánkból Megújulás tótszerdahelyi módra Az általános iskolába beira­tás napján (úgy nyár elején) Semjénházán a nyolc leendő első osztályos tanuló szüleivel azt közölték, hogy a faluban az új tanévben a gyerekek helyben járhatnak iskolába. Az elmúlt esztendőben nem indítottak első osztályt (ezt a szomszéd községben, Molnári­ban tették), s akkor az illeté­kesek azt ígérték — pontosab­ban egymással megegyeztek —, hogy erre 1989 szeptembe­rében kerül sor. Augusztus második hetében valahonnan felröppent a hír, mely szerint mégsem lesz első osztály. Az elmúlt héten felkerestem la­kásán Blazsetin Istvánt, a tót­szerdahelyi körzeti iskola igaz­gatóját. Érdeklődésemre kö­zölte, hogy a pletyka igaz, vagyis a tervtől, az ígéretek­től eltérően ismét Molnáriban indítják az első osztályt. Nagylelkűen felajánlotta, hogy amennyiben ez nem felel meg a semjénházi szülőknek, úgy gyermeküket még felveszik a tótszerdahelyi iskolába. Kö­szönet a nemes gesztusért, de ilyen előzmények után nem kérünk belőle (csak ha rá­kényszerülünk). A gyermekek száma közel azonos a két fa­luban. Utazás szempontjából a közlekedés olyan, hogy fordí­tott helyzetben Molnáriból egy órával később kell indulniuk a gyerekeknek (3/4 8-kor). Augusztus végén a szülők tanácstalanok, nem tudják mit tegyenek. A nagykanizsai is­kolák állítólag vidéki tanuló­kat nem fogadnak. Az egész ügy kapcsán legsérelmesebb­nek azt tartjuk, hogy félreve­zettek bennünket. Valaki leg­alább próbálja megmagyaráz­ni, hogy mi indokolta az álta­lunk teljesen érthetetlen, lo­gikátlan, ésszerűtlen (hadd ne soroljam tovább) döntést. Vagy talán ez lenne az új oktatási törvény legújabb értelmezése Tótszerdahelyen? Cziczeli Ferenc Semjénháza, Petőfi u. 6. Észrevétel a Házmester­­-szakszervezet Zalaegerszegen című cikkünkhöz A cikk, amely a Zalai Hír­lap augusztus 26-ai, szombati számában jelent meg, több helyen helyesbítésre, illetve pontosításra szorul, félreérthe­­tősége miatt. Tény, hogy 1989. július 1-től a bruttó bér 1 százalékának befizetése mel­lett, 24 fővel önálló szakszer­vezeti csoport alakult. Szep­tember 12-én az önálló alap­szervezetté válásunk érdeké­ben csoportgyűlést tartunk. Megkezdjük az előkészületeket a jelölés megkezdésére és a választások lebonyolítására. Az érdeklődők jelentkezését folyamatosan várjuk. A házmesteri munka szél­sőséges megítélését és a fenn­álló munkaügyi visszásságok megszűnését szeretnénk elérni, túl a szakszervezet által bizto­sított utazási, üdültetési, segé­lyezési kedvezményeken. Eh­hez természetesen építő, jobbí­tó szándékú párbeszédre van szükség a közös képviselőkkel és a szövetkezeti elnökökkel. A cikk utolsó mondata szá­­munra is érthetetlen, hiszen a mi szakszervezetünk — ter­veink szerint — azért lesz, hogy a munkáltatói jogokat gyakorlók és a munkavállalók között olyan munkakapcsolat alakuljon, alakulhasson ki, ami az egyes házakon belül a legoptimálisabb az ottlakók­­nak. Munkánk értékmérője (házfelügyelőké, közös képvi­selőké, szövetkezeti elnököké) csak a lakók elégedettsége le­het. Természetesen az utcára kerülés nem fenyegeti a mun­káltatókat, hiszen munkájukat nem főállásban végzik és eg­­munkák sem egyformák. Sajnálatos módon a cikkben megszólaló két házfelügyelő nyilatkozata megcserélődött. Ez is félreértésekre adhat okot. Az érintett két ház kb. 12 év különbséggel épült, így az állaguk és az ebből adódó munkák sem egyformák. Lakatos Tibor a XVII. Sz. Lakásfenntartó Szöv. (Munkásőr u. 1—11.) házfelügyelője Kun Kálmán OTP-társasház (Fürst S. u. 11.) házfelügyelője Udvariatlan benzinkutas Felháborodásom íratja ve­lem ezt a levelet. Bizonyára sokan tollat ragadtak volna, ha egy ilyen eset szem- és fültanúi. 1989. augusztus 19-én este 19 órakor érkeztem a Nagyka­nizsán átvezető 7. számú út mellett levő Áfor benzinkút­­jához, ahol éppen műszakvál­tás volt. Utánam besorolt egy nyugatnémet rendszámú Ford. Vezetője magyarul kérdezte tőlem, hogy én is 98-asat tan­­kolok-e? Azt válaszoltam ,nem, és udvariasan előbbre álltam a 92-es kúthoz, majd kiszálltam az autómból. A Ford vezetője is kiszállt. Kis idő múlva egy kispolszkis tankolni kezdett. Amikor végzett, a Ford tulaj­donosa megkérdezte, szabad-e tankolni, mire az éppen oda­érkező ablaktisztító kislány — akiről joggal tételezhette fel, hogy a kút személyzetéhez tartozik — igent mondott. Er­re leemelte a töltőpisztolyt, s tankolni kezdett volna, de a műszakot átvett alacsony sző­ke férfi hangja megállította, majd megszégyenítette. „Mit képzel, mi ez, szállodai porta, hogy jövünk, megyünk, tevé­kenykedünk?” Hiába mente­getőzött az úr, hogy ő meg­kérdezte, de a kutasnak tet­szett, hogy fölénybe került, még folytatta a megszégyenítő szöveggel. Az úr viszaült a ko­csijába és hátratolatott és alig hallhatóan csak ennyit mondott: „Egy kicsit több il­lemet tanulhatott volna”. Amit utána kapott a magáról megfeledkezett kutastól, so­káig fülébe cseng majd. Kia­bálva — több tankolásra váró füle hallatára — a következő­ket mondta: „A jó édes anyá­dat azt, meg azt a hülyét, aki kiengedett kisfiamt és még mást is, de nehéz lenne idéz­ni. Vajon milyen szintet állapí­tanak meg az ilyen magatar­tásból ítélve országunkról, az itt élő emberekről az ideláto­gató külföldiek? Most, amikor az ország konvertibilis tarto­zásának nagysága miatt min­den centre szükségünk lenne, talán nekünk kellene egy ki­csit előbb biccenteni. Nem megalázkodni, csak normáli­san és illemtudóan kellene vis­selkedni. Lázár István Vajszló Tűrhetetlen helyzet A zalaegerszegi Rákóczi u. 10—22. számú ház IV. emeleti lakói ezúton kérik segítségüket problémájuk korrekt megol­dásához. Problémánk a városban nem egyedülálló, hiszen beázásról van szó. Már több alkalommal írtunk az IKV-nak panaszos levelet, de az sem a levélre nem adott érdemleges választ, sem a hibát nem javíttatta ki. Nagyobb esőzéskor már a har­madik emeleti lakók is beáz­nak. A beépített szekrény használata lehetetlen, mert a ruhák vizesek, penészesek lesznek. Szeretnénk hangsú­lyozni, hogy elég drága lakás­ról van szó (egy szövetkezeti, vagy OTP lakáshoz viszonyít­va), elvárnánk, hogy a lakás­­szerződéshez, amelyet az IKV- val kötöttünk, tartsa magát, amelyben az áll, hogy a la­kásnak lakhatónak kell lennie, amely ezekre a lakásokra ép­pen nem mondható. Egyes la­kók már megpróbálták kény­szeríteni az IKV-t oly módon, hogy nem fizetnek lakbért, de az is csak a lakóknak ütött vissza. Mi most, e nyílt levelünkben, kijelentjük — a többi pártoló lakóval együtt —, hogy megta­gadjuk a lakbér fizetését mind­addig, amíg a hiba fennáll, mert az már tűrhetetlen, hogy a beázás miatt felmerülő károk helyreállítását is nekünk kell fizetni, nem a fenntartónak. Az IKV emberei a hiba kijaví­tását nem tartják lehetetlen­nek, de érdemleges segítséget nem kapunk. A károsult lakók, 6 alá­írással A pénzünkért jó szolgáltatást várunk Abban a reményben fordu­lok Önökhöz, hogy panaszom nyilvánosságra hozása segít az orvoslásban. Akire panaszom, panaszunk van, az a NELKA antenna-szervize. Körülbelül egy hónapja tart a kálváriánk, ugyanis ennyi idő óta a há­zunkban lehetetlen a műsorok vétele. Hiába, áll(na) rendel­kezésünkre több mint 10 program vétele, ha csak egyet, a magyar 2-t lehet úgy, ahogy élvezni. A többi állomáson nagyon havasan van kép, de hang egyáltalán nincs, csak nagy sustorgás. Már többször kihívtuk a szerelőket, de ja­vulást nem észleltünk. Leg­utóbbi kijártukkor megnyug­tattak afelől, hogy a hibát tudják, valószínűleg a főveze­ték a rossz. Megjegyzem, hogy­ a fent jelzett időpontig a vé­telünk tökéletes volt. Nem ér­tem, ha a hiba okát ismerik, miért nem orvosolják. Nem kevés pénzünkért ők vállalták a rendszer felügyeletét nem kis bosszúságunkra. Csak ad­dig voltunk jók, amíg a pén­zünket felvették? Ne feledjék el, hogy belőlünk élnek. Sok tévénéző nevében! Horváth Lajos Nagykanizsa, Kazanlak krt. 12­­. MDF-est Pacsán Mozgalmas időszakunkban sokan kárhoztatják — igazta­­lanul — a mozdulni nehezen akaró, a véleményét magába fojtó tömeget. Szerencsére, az ellenkezőjének lehettünk szem- és fültanúi augusztus 25-én Pacsán. A helyiek és a keszthelyiek kezdeményezésére gyűltek össze az emberek. Kicsinek bizonyult az előkészített ki­sebb helyiség, így a kultúr­­ház nagyterme telt meg zsú­folásig. Idősek és fiatalab­bak, kétkezi munkások és más foglalkozásúak figyeltek a Magyar Demokrata Fórum programjára, a három város­ban folyó tevékenységre. Ezt követte az izgalmasabb sza­kasz: a hallgatóság és a ven­dégek párbeszéde. A kérdé­sek változatosak voltak. Szó­ba került az ország és a falu sorsa, a gazdasági helyzet, az MDF szavahihetősége, esetle­ges kormányzásképessége. Más kérdések a külső és bel­ső visszarendeződés lehetősé­gét firtatták. Ez utóbbi kér­déskörrel kapcsolatban felve­tődött az MDF-tagság, a fé­lelem kérdése is. A napi munkában elfáradt jelenlévők rendkívül kultúráltan kérdez­tek, türelmesen hallgatták az olykor hosszúra sikerült vá­laszokat. Ha valamelyikkel nem voltak elégedettek, vi­tatkoztak, további kérdéseket tettek fel. A találkozó — éj­szakába nyúlva — kint, az utcán ért véget. A három helyi MDF-tagra és a leendő tagokra ■ — saját szervezetük létrehozása után — már a konkrét helyi teen­dők (önkormányzat, szociális, egészségügyi és kulturális el­látottság stb.) megoldása vár. Az összejövetelen a zalaszent­­mihályiak is részt vettek és kérték, náluk is kerüljön sor ilyen rendezvényre. A Ma­gyar Demokrata Fórum Zala megyei szervezeteinek tagjai a legkisebb településre is el­mennek — kérésre — hasonló szándékkal. A megyéből ér­kező meghívásokat — miként a pacsaiakét és a zalaszent­­mihályiakét is — köszönjük! Az MDF keszthelyi, nagy­­kanizsai és zalaegerszegi szer­vezetének nevében: Kapy Endre tisztességes, nyugodt élet mi­előbbi megteremtéséből. Ezért azt a pártot választottuk, amely annak idején olyan céllal szer­veződött, hogy megszüntessen mindenfajta kizsákmányolást, igazságot és békés életet har­coljon ki az embereknek. Ezért választottam 1968-ban az MSZMP tagságot, hogy az ak­kor megjelent reménysugár fé­nyében én is többet tegyek azért, hogy a mi hazánkban is igazi demokrácia,­szabad véle­ménynyilvánítás, nyugodt, szép élete legyen minden tisztességes embernek. De ez a reménysu­gár hamarosan halványulni kezdett és nemsokára el is tűnt. És utána sokan eltűntek, elnémultak az MSZMP reform­gondolkodású tagjai közül is. Eltűntek, elnémultak, mert a hatalommal továbbra is visz­­szaélő csoportok, személyek azután sem tűrték el a kritikát, a szabad véleménynyilvánítást. Minden módszert felhasznál­tak annak érdekében, hogy az igazságot kereső, akaró pártta­gokat, vagy pártonkívüli sze­mélyeket elnémítsák. És most, húsz év várakozás után megint elindulhatunk (már akinek még van erje) azon az úton, amelyre már 1968-at követően sokan felso­rakoztunk. Most akiknek még van kedve, ereje — beleértve a fiatalokat is — fogjunk ösz­­sze és ha nekünk már nem is, de a jövő nemzedékének javít­suk meg azt az utat, amelyet az élősködők hosszú éveken át tönkretettek, amely az igazi szabadsághoz, igazságos boldog élethez vezet. Farkas Endre Zalacséb, Rákóczi u. 21. múrása, a korrupció, hozzá­­nem értés, a hatalom garan­tálása, az elnyomás érvénye­sítése a társadalom párt ál­tal nem védett állampolgárai­val szemben. A jelenlegi rossz gazdaságpolitika követ­kezménye, hogy az állampol­gárok tömegei napról—napra szegényebbé, ugyanakkor a párt által támogatott nagylét­számú személyek gazdagabbá válnak. Láthatjuk, hogy a felemelkedés alapja az lehet, ha a hatalmat a társadalom össznépi rendszerben gyako­rolja. A fentiekhez szükséges len­ne saját képviseleti szervek létrehozása, hálózatának ki­építése, helyi önállósága, a központok csak koordinálnák a szervezetek, egyletek, cso­portok tevékenységét. Fő fel­adatuk lenne a­ választásokon szavazatukkal megfelelő lét­számú, őket képviselő szemé­lyek bejuttatása a tanácsi szervezetekbe, a parlamentbe. E lakosság­­ felkészültsége, műveltsége garanciája az ön­álló gondolkodásnak. Nem kérik, hogy helyettük és ne­vükben mások gondolkodja­nak, döntsenek sorsuk felett. Fellépnének az elmaradottság felszámolásáért, a jó közérzet megteremtéséért, annak tisz­taságáért, a népakarat érvé­nyesítéséért. A mozgalom jellege lenne a sokszínűség, széles népi tö­mörülés a társadalmi haladá­sért cselekedni akaró, jövő­jéért felelősséget vállaló résztvevőkkel, minden állam­polgárra támaszkodva. Alapvető céljai: demokrá­cia, pártállam helyett jogál­lam, a munka értékének el­ismertetése, a szociális biz­tonság — beleértve a nyug­díjrendszert is —, a haza és a nemzet iránti elkötelezett­ség és tudat növelése, az emberi méltóság tiszteletben tartása, a társadalmi béke és a szebb jövő biztosítása. Minden haladó gondolko­dású, független állampolgár­nak legyen saját ügye, kez­deményezze az alulról szerve­ződő szervezetek létrehozását, vegyen­ részt azok munkájá­ban fiataltól idős korig egy­aránt. Ne engedjék meg, hogy a választás után ismét a tár­sadalom kisemmizett tömegé­vé váljanak, sorsuk alakulása másoktól függjön. E sorok megírásával gon­dolatokat szeretnék ébreszte­ni e társadalmi réteg önálló szerveződéséhez, hogy az el­követett hibák ne ismétlőd­hessenek meg. A szervezetek megalakítása lehetne a népfront helyi szer­zeteiből, vagy teljesen új szerveződéssel. Lényeg, hogy egyetlen - egy párt se irányít­sa működését, vezetői csak párton kívüliek lehetnének. A szervezetek vezetői irányítási funkciót nem vállalnának fel, de segítenék a társadalmi ha­ladást szolgáló erőket a hata­lom megszerzésében, gyakor­lásában. A megalakulást szükségessé teszi az is, hogy meg tudnák akadályozni azon személyek vezetésbe való visszajutását, akik az országot válságba juttatták, vagy azok szekerét tolták, ők ne jelenhessenek meg új színekben, ne élvez­zenek kiemelt megbecsülést a társadalomtól. Végezetül segítené, hogy megtaláljuk önmagunkat, hogy visszatérhessen Magyar­­ország Európához, annak kul­túrájához, ahova régebben tartozott. Hiszem és vallom, hogy a társadalmi felemelke­dés útja csak a népképvise­letre épülő rendszer lehet, ahol senki részére nincs ki­váltságjog, csak jog. Tisztelettel egy független állampolgár: Tüttő Zoltán, Zalaegerszeg, Berzsenyi u. 13. 1/8. _ JEpl___ wm­almar Fogjunk össze boldogulásunkért 1968-ban egy reménysugár jelent meg az égen, amely azt sugallta, hogy megint eljött az idő, amikor a demokrácia, sza­badszólás, kritika betöltheti valódi értelmét. Akkor többen is elhatároztuk, hogy nagyobb részt vállalunk az igazságos, függetlenek a társadalom demokratizálásáért Tisztelt Olvasó! E felhívás közreadását az a folyamat tette szükségessé, amely a mai politikai, társadalmi életben végbemegy. Reformkörök ala­kulnak, nyilatkozatok tömege hangzik el, de alig foglalkoz­nak az ország legnagyobb létszámát kitevő párton kí­vül álló állampolgárok jövő­ben létrejövő irányításba való bevonásának biztosításával. Mint választópolgár megnye­résének szükségességéről be­szélnek, de csak mint eszközt akarják felhasználni őket a pártok választási győzelmé­hez. Tény,, hogy a lakosság nélkül nem lehet felemelke­dés, a múlt hibáit megszün­tetni, azonban mások irányít­ják őket, önálló képviseletük nincs, a vezetésből kirekesz­tettek. Ezt a hátrányos hely­zetet kellene megszüntetni, hogy ne maradjanak tovább­ra is egy vagy több párt ki­szolgáltatottjai. A megújuló társadalomban biztosítani kellene a reform­­folyamat megvalósításáért va­ló fellépésük lehetőségét. A pluralizmus keretei között sa­ját képviseletüket, a beleszó­lás jogának biztosítását, ame­lyet csak önálló szervezetek­ben lehetne megvalósítani. Ehhez szerveződési folyamat elindítására, szervezetek mű­­­­ködtetésére lenne szükség. A haladást szolgáló erőkkel együttműködve lépnének fel a társadalmi modellváltásban. Ismeretes, hogy a népfront, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt támogatója mű­ködött. Annak politikáját képviselte a lakosság irányá­ba, így alkalmatlanná vált a pártonkívüli tömegek képvi­seletére. Ezért olyan új szer­vezeti rendszer kellene, amely nem kötelezte el magát és össze tudná fogni azon sze­mélyeket, szervezeteket, ame­lyek nem egy politikai szer­vezethez elkötelezetten akar­nak aktív résztvevői lenni a közéletnek, így biztosítva lenne az ország népképvise­leti rendszerben való irányí­tása. Megfelelő képviselőin keresztül megakadályoznák párt, vagy pártkoalíciók dik­tatúrájának létrejöttét. A szervezet neve lehetne: Ma­gyar Függetlenségi Front, vagy bármi más. Feladata lenne saját helyzet­ megvédé­se a kiszolgáltatottsággal, az alárendelt szereppel szemben. A szerveződést indokolja, hogy az országban általános válságot idézett elő az elmúlt negyven év rossz politikai, gazdasági irányvonal alkal­m 1989. szeptember 1., péntek ­leveleinkből röviden Arany László Nagykanizsa, Attila u. 6. szám alatti lakos egyetértését­ fejezi k­l az augusztusi 18-i számunkban közölt olvasói levéllel kapcso­latban, amelyet Horváth Lász­ló szintén nagykanizsai lakos írt. Levélírónknak is vannak negatív tapasztalatai a hulla­dék lerakásával. Ugyanis — mint írja — a közelmúltban telke elé is illegálisan vittek hulladékot, amely cserepet, téglát, cipőt, deszkát, villany­égőt, rongyot tartalmazott. — A különböző helyeken kialakí­tott szemét lerakásának gátat kellene szabni — írja többek között. Szőke János — Zalaegerszeg, Budai Nagy Antal u. 29. — A Zalai Hírlapban olvastam Né­­methné Győri Mária lenti ék­szerészről annyi szépet és jót, hogy hozzá vittem egy arany karikagyűrűt és egy egyszerű követ, hogy azt a gyűrűbe fog­laltassam. Ez március 31-én többszöri érdeklődésemre és különböző kifogások után augusztus 18-án személyesen­ mentem Lentibe és elhoztam a gyűrűt, ami nagy csalódásomra még akkor sem készült el, de még csak egy elnézést kér, szót sem kaptam az ékszerész­től — írja többek között. Sabján Andrea Felsőrajkról beszámol arról, hogy a közel­múltban alakult ifjúsági klub­juk első, jól sikerült rendez­vénye egy író-olvasó találko­zó volt Zemlényi Zoltánnal, a Hoppárézimi könyv szerzőjé­vel a helyi művelődési házban. A fiatal író a jó hangulatú baráti beszélgetésen szólt munkájáról, életéről, országjá­rásairól, készülő új könyvéről. t válaszolnak az illetékesek Hitelrontó tájékoztatást adott a NELKA A Zala Megyei Állami Építőipari Vállalattól az alábbi észrevételt kaptuk: — A Zalai Hírlap augusz­tus 12-i számában cikk jelent meg­ arról, hogy Nagykanizsa D-i részén 2000 lakás TV vé­­teli lehetőség nélkül írta­acst. Sajnálatos tény, hogy egyol­dalú információ alapján vál­lalatunkat, a Zala Megyei Ál­lami Építőipari Vállalatot ma­rasztalták el a TV kábel át­vágása ügyében. A NELKA hitelrontó tájékoztatása miatt az alábbi helyesbítő, illetve tényfeltáró válasz megjelené­sét kérjük: Vállalatunk Nagykanizsán a Széchenyi tér és a Katona Jó­zsef utca között csatornaát­­kötési munkálatokat végzett a részükre szabályosan átadott munkaterületen. A beruházó által rendelke­zésünkre bocsátott közműter­vek szerint a csatorna mun­kaárkát egyetlenegy kábel (te­lefon) keresztezi. Ezzel szem­ben a munka mintegy 60 szá­zalékának elvégzéséig — konk­rétan augusztus 16-án 10 óráig — a munkaárokban 14 darab keresztező kábelt talál­tak dolgozóink. Ezek közül 9 védőcső nélkül került beépí­tésre, az azonosításhoz szük­séges jelzőszalag mindössze 2 kábelen volt elhelyezve. A sok keresztező kábel miatt a szá­raz agyagtalaj kézi munkával került kifejtésre. Sérülést okozó műveletet nem végez­tek. 1989. augsztus 11-én reggel munkába álláskor dolgozóink észlelték, hogy az egyik ká­belbe műszer került beépítés­re. Később megjelentek a NELKA dolgozói is, akik ká­belt cseréltek. A csatornaépí­tési munkát irányító építés­­vezetőnk augusztus 11-én a NELKA-val közösen felvett jegyzőkönyvben tett nyilatko­zatában a ZÁÉV felelősségét nem ismerte el. Hivatkozott a CS 100 jelű tervlapra és (Riportunk az 5. oldalon.)

Next