Zalai Hírlap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-01 / 27. szám

22 (Folytatás az 1. oldalról.) kapcsolatban a miniszter le­szögezte, hogy egy ilyen jelle­gű módosításról nem most kel­lene dönteni, hanem majd az új sajtótörvény kapcsán. Az igazságügyminiszter meg­jegyzést kívánt fűzni egy olyan javaslathoz is, amelyet sem a bizottság, sem a kormány nem fogadott el. Eszerint a sajtó­ban­ megjelenő s közérdekű be­jelentés címen értékelhető köz­leményeket az államszervezet kezelje ugyanúgy, mint az ál­lampolgári közérdekű bejelen­téseket. Úgy vélte: egy ilyen gyakorlat kialakulása a koráb­bi sajtógyakorlatot idézné visz­­sza, amely bizonyos hatósági jelleget kölcsönzött a sajtónak. A módosító indítványok fe­letti határozathozatal után a törvényjavaslat egészéről sza­vazott a Tisztelt Ház. A sajtó­­törvény módosításáról szóló al­kotmányerejű törvényterveze­tet a képviselők nagy többség­gel elfogadták. A módosított sajtótörvény Az 1986-ban elfogadott sajtótörvényt több lényeges ponton módosította a Tisz­telt Ház. Az egyik szöveg­­módosítás értelmében a jö­vőben nemcsak állami szer­vek, jogi személyek, hanem természetes személyek is alapíthatnak időszaki lapot vagy helyi jellegű önálló rádió- és televízióműsort ké­szítő stúdiót. Könnyebbé váltak a lap­indítás feltételei is, hiszen e sajtótermékek előállítására csupán bejelentési kötele­zettség érvényes. A bejelen­tés alapján az adott lapot nyilvántartásba veszik, s a nyilvántartásba vétel csak akkor tagadható meg, ha a sajtótermék tartalma a tör­vényisén foglalt tilalmakba ütközik. E tilalmak köréről a módosított sajtótörvény a következőképpen rendel­kezik: „A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat m­ások személyhez fűződő jogainak sérelmével.” A paragrafust az Országgyű­lés — egy képviselői módo­sító indítvány­ elfogadásával — kiegészítette azzal, hogy a sajtószabadság gyakorlása során nem sértheti a közer­­kölcsöt és a közszemérmet. Az elfogadott törvénymó­dosítás újraszabályozza a személyiségi jogok sajtóbeli megsértését is. Ennek értel­mében ilyen esetekben — a sajtóval szemben indított polgári perben — a bíróság 500 ezer forint kártérítési összeget szabhat ki. Mivel a képviselők nem fogadták el, hogy a megítélt kártérítési összeget a sértett kapja, ezért a törvény értelmében a bírság összegét közérdekű célok megvalósítására kell felhasználni. A most módosított sajtó­­törvény csak átmenetileg szabályozza a tömegkommu­nikációval, a sajtóval kap­csolatos kérdéseket, hiszen jelenleg is dolgoznak az Igazságügyi Minisztérium­ban az új sajtótörvényen. A több területet átfogó, felte­hetően információs törvény tervezetét azonban már csak a választások utáni új Or­szággyűlés tárgyalja meg. (MTI) Ezután — következő napi­rendi pontként — rátértek a családjogi törvény módosításá­ról szóló törvényjavaslat tár­gyalására. A házasságról, a családról, és a gyámságról szóló, többszö­rösen módosított 1952. évi IV. törvény újabb módosításáról szóló törvényjavaslatot Kul­csár Kálmán igazságügymi­niszter terjesztette elő. A miniszter ismertette a törvénymódosítás leglényege­sebb elemeit. A módosító javaslat vissza­állítja azt a lehetőséget, hogy a szülői felügyeleti jogtól meg nem fosztott szülőknek az örökbefogadáshoz hozzájáruló nyilatkozatát az állami gondo­zott gyerekek esetében a gyámhatóság pótolhassa. A másik elem, hogy ha a gyermek intézeti gondozásba kerül, arra az időre szünetel a szülői felügyeleti jog Ugyancsak lehetőség nyílik arra, hogy a szülő ne csak a gyermek születését követő hat hónap múltán, hanem időbeni korlátozás nélkül megadhassa hozzájáruló nyilatkozatát. Vi­szont a gyermek születése után két hónapig ezt a nyilat­kozatot visszavonhatja. Kulcsár Kálmán elmondta azt is, hogy a jövőben meg­szűnik az az előírás, miszerint a házasságkötésre csak a szándék bejelentését követő három hónap elteltével kerül­het sor. A miniszter szólt arról is, hogy megkezdődött a család­jogi törvény felülvizsgálata, amelynek célja nem az 1952- ben született törvény kiigazí­­tása, hanem egy új alapokon nyugvó, a társadalom egyet­értésével találkozó családjogi kódex megalkotása. Péterfy Réka, a szociális és egészségügyi bizottság család­­­védelmi albizottságának elő­adójaként elmondta, hogy a módosító javaslatokat a szo­ciális és egészségügyi bizott­ság, valamint annak családvé­delmi albizottsága, illetve az ifjúsági bizottság együttes ülésen tárgyalta. A vitában elsőként Árvai Lászlóné (Heves m., 1. vk.) kapott szót, majd Tamás Gás­pár Miklós (Budapest, 14. vk­.), Csontos Jánosné (Bor­­sod-Abaúj-Zemplén m., 11. vk.), Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs—Szatm­ár—Bereg m., 8. vk.), Borza Istvánná (Haj­­dú-Bihar m., 1. vk.), Bánffy György (Budapest, 4. vk.), Bozsó Lajosné (Budapest, 10. vk.), Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.). Az általános vita lezárását követően a plénum a törvény­­javaslatot részletes vitára is alkalmasnak tartotta, ám a továbbiakban senki nem kí­vánt hozzászólni, így Kulcsár Kálmánt illette meg a vá­laszadás joga. Az igazságügyminiszter le­szögezte, hogy két alapvető jogot kell szembeállítani és mér­legelni: a szülő minden­áron való jogát a gyermek­hez, és a gyermek minden­áron való jogát a boldog élet­hez. A törvényjavaslat elfo­gadása pedig mindenképpen megalapozottabbá, átgondol­tabbá, lelkiismeretesebbé teszi az örökbefogadással kapcso­latos döntéseket. Az igazságügyminiszter ki­tért arra is, hogy valóban jelentős anyagi terhek sújtják a családokat. Ennek megoldá­sa azonban nem a jelenlegi törvényjavaslat feladata, más pénzügyi és egyéb jogszabá­lyok megalkotásánál kell ér­vényesíteni ezeket a szem­pontokat. A miniszteri választ köve­tően vita bontakozott ki Kul­csár Kálmán és Horváth Je­nő között abban, hogy a tör­vényjavaslat elfogadásához minősített, avagy egyszerű többség szü­kségeltetik-e. Az elnöklő Jakab Róbertné meg­kísérelte átvágni a gordiuszi csomót: javasolta, hogy a döntést halasszák az ebéd­szünet utánra. Az elnöklő Jakab Róbertné ezután bejelentette: a belső biztonsági szolgálat tevékeny­ségét vizsgáló bizottság tagjai közül egészségi állapota és személyes gondjai miatt le­mondott tagságáról Vassné Nyéki Ilona és Solymosi Jó­zsef. Márton János jelezte, hogy a Magyar Néppárt nem kíván Vassné helyébe mást ál­lítani, mert frakciójuk igen kis létszámú, s tagjai rendkí­vül elfoglaltak. Elmondta: a bizottság munkája iránt biza­lommal vannak, annak munká­ját elfogársz­ik. A semleges képviselők cs­­oportja Sólymos József helyébe Géczi Istvánt (Budapest, 49. vk.) javasolta. Az Országgyűlés a néppárt jelzését tudomásul vette, s a bizottságba Géczi Istvánt meg­választotta. Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.) az Országgyűlés dön­tésével ellentétben azt java­solta, hogy a bizottságba an­nak határozatképessége miatt mégis csak töltsék be a nép­párti képviselő helyét. A bi­zottság tagjai sorába javasolta felvenni a független képviselők közül Viola Károlyt (Pest me­gye, 14. vk.), amit a néppárt képviselői sem elleneznek. Mezey Károly, egyetértő ja­vaslata után az Országgyűlés elfogadta Viola Károly jelölé­sét a vizsgálóbizottságba. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bi­­har m., 13. vk.) arról tájékoz­tatta a parlamentet, hogy a semleges képviselők csoport­ja úgy véli: a már amúgy is zavaros választási kampányt tovább bonyolítani nem sza­bad. Ezért indítványozzák, hogy az országgyűlési képvise­lők jogállásáról szóló törvény­­javaslattal kapcsolatban ki­alakult helyzetet a frakciók tárgyalják meg, foglaljanak ál­lást, s az elnök csütörtökön is­mételten szavaztassa majd meg a jogszabálytervezetet. Az elnöklő Jakab Róbertné is a törvényjavaslat ismételt át­gondolására kérte fel a parla­menti frakciókat. Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) önálló indítványt terjesz­tett elő a választójog­ról szóló törvény ki­egészítésére. Azt javasol­ta, hogy a törvény szövegét azonnali hatállyal egészítsék ki azzal: „Az összegyűjtött, a képviselőjelöltet támogató, a választási bizottságnál leadott ajánlási szelvényeket az átvé­tel, a megszámlálás és az eset­leges hitelesítési eljárás után az átadó és a választási bizott­ság jelenlétében meg kell sem­misíteni. Az Országgyűlés úgy döntött, hogy Dauda Sándor indítvá­nyát napirendjére tűzi. Az ebédszünetben ülést tar­tott a jogi bizottság, amely — osztva Horváth Jenő vélemé­nyét — úgy vélte, hogy a csa­ládjogi törvény alkotmányere­jű. Ezért az elnöklő Jakab Ró­bertné a kérdést kiadta az Al­kotmánybíróságnak, és a hatá­rozathozatalt elnapolta. Ezt követően az elnöki szé­ket Horváth Lajos foglalta el, s megkezdődött az Állami Számvevőszék létszámáról és költségvetéséről szóló javaslat megtárgyalása. A napirendi ponthoz Hagel­­mayer István, az Állami Számvevőszék elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. Kovács András, a terv- és költségvetési bizottság előadó­jaként elmondta: bizottsága az Állami Számvevőszék létszá­mára és költségvetésére kidol­gozott újabb javaslattal egyet­ért. Támogatja, hogy az ÁSZ regionális szervezeti alapon épüljön fel. Egy gyakorlati kérdésre is kitért, nevezetesen arra, hogy jóváhagyott költségvetés nél­kül az ÁSZ nem tud fizetni dolgozóinak, akik egyébként január 1-jével megkezdték a munkát. A vitában felszólalt Balla Éva (Budapest, 46. vk.), Dobos Ferencné (Pest m., 13. vk.), Biacs Péter (Budapest, 80. vk.). Ezután a csak rövid ideje megkezdett délutáni vita is­mét félbeszakadt, hogy a terv- és költségvetési bizottság meg­tárgyalja Bállá­nya módosító indítványát. A szünet után a Magyar Köztársaság katonapolitikai érdekeinek képviseletéről, a szovjet, csapatok hazánkból történő kivonásáról szóló or­szággyűlési határozattervezet tárgyalásával folytatta munká­­­ját az Országgyűlés. A tervezethez csupán Sebők János (Veszprém m., 12.) fű­zött megjegyzést. A parlament a határozatter­vezete — amely kimondja: a Magyar Országgyűlés felhatal­mazza a Magyar Köztársaság Minisztertanácsát, hogy a ma­gyar és a szovjet kormány kö­zött folyamatban levő tárgya­lásokon a magyar fél szorgal­mazza a szovjet csapatok tel­jes kivonása menetrendjének mielőbbi kidolgozását — a technikailag szükséges időtar­tamot és a kérdés nemzetközi vonatkozásait figyelmbe véve —, hogy annak alapján a tel­jes kivonásra még az idén, de legkésőbb 1991-ben sor kerül­­jön — egy ellenszavazattal el­fogadta. Ezt követően az országgyű­lési képviselőjelöltek állami támogatásáról szóló határo­zattervezet került terítékre. A választójogi törvény sze­rint ugyanis a választási eljá­rásban a jelöltek költségvetési támogatására országosan for­dítható összeget az Országgyű­lés állapítja meg. A belügy­miniszter és pénzügyminiszter együttes javaslatát Gál Zoltán államtitkár, a Belügyminiszté­rium megbízott vezetője is­mertette. Mint mondotta, a 100 millió forintos összegben a tavalyi politikai egyeztető tár­gyalásokon állapodtak meg a felek. Ezt aszerint osztanák el a pártok között, hogy hány hi­vatalos jelöltjüket fogadják el a választási szervek. Azaz: a 100 millió forintot elosztják az összes jelölt számával, s en­nek arányában kapnak pénzt a pártok. A határozattervezethez egyetlen képviselő, Kovács Mátyás (Komárom m., 4. vk.) szólt hozzá. Következett a határozatha­Szabó Ferenc mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi államtit­kár elmondotta, hogy a Nagy­­kanizsai Sörgyár iránt rendkí­vül széles a nemzetközi érdek­lődés. Több konkrét ajánlat is van. Például van olyan válla­lat, amelyik készpénzért kí­vánja megvásárolni a sörgyá­rat, s ígéretet tett arra, hogy az ott keletkező hasznot Ma­gyarországon fekteti be. A je­lenlegi vállalati tanács irányí­tása alatt működő vállalatnak — az államtitkár szerint — nincs lehetősége arra, hogy az állami vagyont elidegenítse, erre csak az államnak van jo­ga. Emellett a közvetlen álla­mi ellenőrzés megszüntetheti az ügylettel kapcsolatban a közvélemény aggályait, és nö­veli a külföld bizalmát. MARX GYULA (Zala m., 2. vk.) arra hívta fel a képvise­lőket, hogy semmiképpen se támogassák ezt a kérést. Fel­olvasta a Nagykanizsai Sör­gyár vezetői csoportjától ka­pott levelet, amelyben leírják, hogy vállalatuk iránt a Hols­ten cég és egy ausztrál vállal­kozó érdeklődik. A Holsten cég felmérette a Nagykanizsai Sörgyár vagyonát. A levél írói szerint jelentősen alulértékel­ték ezt a vagyont. A felmérés alapján megállapított vagyon nagysága 21 millió márka, amely a forgóeszközökkel együtt 33,3 millió márkára te­hető. Hasonló eredményre ju­tott az ausztrál cég is. Egyéb­ként a levél szerint az auszt­rál cégről nincs bankinformá­ciójuk, nem tudják, hogy egyáltalán létező vállalatról van-e szó. Ráadásul közis­mertté vált a gyár idei terve, amely szerint a Nagykanizsai Sörgyár nyereséges lesz 1990- ben, az eredmény eléri a 130 millió forintot. A termelési terv kevésbé feszített, mint az előző esztendőben. Mindez jel­zi az eredményes, önálló gaz­dálkodás realitását. Varga Lajos (Pest m. 26. vk.) a felolvasott levélből azt a kö­vetkeztetést vonta le, hogy igenis szükség van a vállalat államigazgatási irányítás alá helyezésére, hiszen szerinte a vállalati tanács egymásnak el­lentmondó döntéseket hozott. TOLLÁR JÓZSEF Zala me­gye 6. vk.) a hallottak alapján ugyanerre a következtetésre jutott. Szabó Ferenc mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi államtitkár a felszólalásokra reagálva hangsúlyozta: a vállalat irá­nyítási átsorolásával a kor­mányzatnak is az a célja, hogy az ügy állami ellenőrzés mel­lett, versenytárgyalás, pályá­zat meghirdetésével rendeződ­jék az Állami Vagyonügynök­ség bevonásával. Ismételten leszögezte: a mai jogi helyzet­ben a vállalati tanács csak kezelheti a vállalati vagyont, de azt — helyesen — el nem idegenítheti. Az Országgyűlés a Nagyka­nizsai Sörgyár államigazgatási irányítás alá vonására tett kezdeményezést 9 ellenző és 41 tartózkodó szavazattal szem­ben 183 igen­nel elfogadta. A terv- és költségvetési bi­zottság befejezte az Állami Számvevőszéket érintő módo­sító indítványok megvitatását, elkészítette jelentését, így az Országgyűlés újból visszatért erre a témára. A beterjesztő Hagelmayer István nem kívánt kiegészítést tenni, úgy ítélte meg, hogy elfogadható a bizottság jelen­tése. Az elnök indítván­yára határozathozatal következett. Először Balla Éva módosító jo­zatal. Az Országgyűlés — 49 igen, 118 ellenző szavazattal, 61 tartózkodás mellett — el­utasította a határozatterveze­tet. Ezért az elnök a terveze­tet visszautalta a két érintett miniszternek, hogy ők vagy újra átdolgozva a februári ülésszakon ismét terjesszék elő, vagy álljanak el attól. A szavazást követően Gál Zoltán államtitkár kért szót, majd emlékeztetett arra, hogy a törvény értelmében a támo­gatás mértékét az Ország­­gyűlés állapítja meg. E megfogalmazás azt jelenti, hogy a parlament írank­ döntött a pártok és a jelölteik költség­jóslatát hagyták jóvá; ezzel egyébként a bizottság is és az előterjesztő is egyetértett. A módosítás értelmében az ÁSZ költségvetését csak úgy hagy­ják jóvá, hogy a tartalékként feltüntetett, több mint 18 mil­lió forintot kizárólag az Or­szággyűlés felhatalmazása alapján lehet felhasználni. Az Állami Számvevőszék szervezeti felépítésére, létszá­mára, éves költségvetésére tett, a módosítással kiegészített ha­tározati javaslatot az Ország­­gyűlés elfogadta. Az Országgyűlés ezután Há­mori Csaba indítványát tár­gyalta meg. A képviselő az ülésnap elején nyilatkozatter­vezetet terjesztett elő a Ro­mániában zajló eseményekről és az ott élő magyar nemzeti­ség helyzetéről. A tanácskozás egyik szünetében összeült a külügyi bizottság, s — kisebb változtatásokkal — elfogadásra ajánlotta a dokumentumot. Következő napirendként a népi kezdeményezésként be­nyújtott tervezet került a kép­viselők elé. A Kisiparosok Országos Szervezete 50 ezer aláírással megerősítve nyúj­tott be népi kezdeményezést, amelyben szorgalmazzák az érdekképviseleti törvény meg­alkotását, valamint a magán­­személyek jövedelemadójáról szóló, illetve a vállalkozási nyereségadóról szóló törvé­nyek módosítását. A képvise­­­lők döntöttek az érdekképvi­seleti törvény megalkotásáról, ám a két törvénymódosításról nem tudtak szavazni, mivel a reformbizottság nem készült el erre vonatkozó határozat­­tervezetével. A továbbiakban egy sze­mélyi kérdésben döntött a vetési támogatásáról. Utalt ar­ra, hogy az első szabad válasz­tásoknak vannak bizonyos fel­tételei. Az anyagi forrásokat tekintve nem egyforma esély­­lyel indulnak a választásokon a különböző pártok és a füg­getlen jelöltek. Ez pedig­­ ma már nálunk is meghatároz­za szereplésük sikerét. Úgy vélte, hasznosabb azok támo­gatása, akik kevesebb forással bírnak, mintsem növelni azok esélyeit, akik egyébként is rendelkeznek anyagiakkal. Ezután a NAGYKANI­ZSAI SÖRGYÁR államigazga­tási felügyeletű vállalattá tör­ténő átminősítését tárgyalták meg a képviselők. A tervezetről véleményt mondott Tamás Gáspár Miklós. Berecz János, a külügyi bi­zottság elnöke tájékoztatást adott a bizottság üléséről. Mint mondotta, először arról döntöttek, hasznos-e egyálta­lán most egy ilyen nyilatko­zat. Korábban úgy gondolták, a február végi ülésszakon foglalnak állást a romániai eseményekkel kapcsolatban, hiszen addigra világosabbá válnak az ott zajló folyama­tok. Ám mivel szerdán reggel nyilvánosságra került e javas­lat, úgy ítélték meg, meghát­rálásnak tekinthető, ha nem foglalkoznak vele. Ezután már csak a nyilatkozat szövegére összpontosítottak, s — apróbb változtatásokkal — elfogadás­ra ajánlják azt. Az Országgyűlés 202 igen, 1 ellenző szavazattal, 18 tartóz­kodás mellett elfogadta a nyi­latkozatot. Tisztelt Ház, elfogadták, hogy a Budapest—Bécs Világkiállí­tás előkészítésének ellenőrzé­sére létrehozott ideiglenes bi­zottság elnöke Zsigmond At­tila legyen. Interpellációk tárgyalása következett volna, ám vagy az interpelláló képviselő, vagy a válaszadásra hivatott minisz­ter, illetve államtitkár hiány­zott az ülésteremből. Ezért is vetette fel az egyik képviselő, hogy az elnök ismételten el­lenőrizze, határozatképes-e még a törvényhozó testület. A létszámel­lenőrzés arról tanús­kodott, hogy az ülésteremben nincs kellő számú képviselő, ezért az elnöklő Horváth La­jos berekesztette a januári ülésszak második fordulójá­nak első munkanapját. Államigazgatási felügyelet alá vonjuk a gyárat »Hi Hlmap ■ 1990. február 1., csütörtök Nyilatkozat a romániai eseményekről és a magyar nemzetiség helyzetéről A Magyar Köztársaság Országgyűlése örömmel üd­vözölte a romániai forradal­mat, a Ceausescu-i diktatúra bukását. A Magyar Köztár­saság a Nemzeti Megmenté­se Frontot s minden demok­ratikus romániai mozgalmat kezdettől támogatott a de­mokratikus Románia meg­teremtésére irányuló törek­véseiben. Tudjuk, hogy a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa sokat tett a múlt bűneinek, a Románia népeit sújtó jogtalanságoknak a felszámolásáért. Éppen ezért nem hallgathatjuk el, hogy a legutóbbi napokban bizo­nyos romániai erők megnyi­latkozásai aggodalmakat keltettek hazánkban. Sajná­lattal kell megállapítanunk, hogy még napjainkban is fellépnek olyan politikai erők, amelyek nem tanultak a múltból, s változatlanul a romániai kisebbségek egyé­ni és kollektív jogainak korlátozására törekszenek. Úgy ítéljük meg: a ma­gyar kisebbség joggal igény­li, hogy az anyanyelvi ok­tatás, a kulturális autonó­mia feltételeit az önrendel­kezés alapján mielőbb te­remtsék meg, s indokoltan utasítja vissza azokat a vá­dakat, hogy e kisebbségi jogokért vívott küzdelem szeparatizmust jelent. Re­méljük, hogy Románia de­mokratikus erői határozot­tan kiállnak minden romá­niai kisebbség, így a ma­gyarság egyéni és kollektív jogainak biztosítása mellett. Megtartotta alakuló ülését a parlament különbizottsága A belső biztonsági szolgálat tevékenységét vizsgáló parla­menti bizottság szerdán meg­tartotta alakuló ülését, ahol kialakította vizsgálati mód­szereit, eljárási és működési rendjét, valamint meghallgat­ta dr. Kámán József katonai főügyészt, az ügyészségi vizs­gálat állásáról. A bizottság elnöke ezúton is tájékoztatja a közvéleményt, hogy a bizottság munkáját zárt ülésekben tartja a vizs­gálat tárgya miatt, azonban tevékenységéről a vizsgálat befejezésekor beszámol az Or­szággyűlésnek, és tájékoztatni fogja a közvéleményt is. (MTI)

Next