Zalai Hírlap, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-02 / 153. szám
1990. JÚLIUS 2. ZALAI HÍRLAP A közlekedési tárca is szigorúbban lép fel Bizonyos járműkörben már jövőre elrendelik a filteres kipufogógáz-szűrőt, 1992 januárjától pedig valószínűleg megtiltják a kétütemű járművek használatát a taxizásban és a teherfuvarozásban — jelentette be Szoboszlai Miklós, a közlekedési tárca főmunkatársa a több párt és mozgalom környezetvédőiből alakult Levegő Munkacsoport csütörtökön, Budapesten tartott sajtótájékoztatóján. Több környezetvédő szerint azonban ez még mindig meglehetősen lassú haladás. Ők, mint az MTI munkatársának kérdésére kifejtették, felháborítónak tartják, hogy a megelőző kormányzatok, illetve a szaktárcák valósággal rászabadították az országra a rengeteg kétütemű járművet, s ezt még megtetézték azzal, hogy sokszoros futásidővel működő taxiként is engedélyezték használatukat. Sajnos a vita még mindig csak arról folyik, hogy mit lehetne tenni, noha már rég itt van a konkrét intézkedések ideje. Szommer Ferenc, az MDF környezetvédője kifejtette, hogy véleménye szerint már 1991. január 1-jétől el lehetne rendelni a gépkocsik évenkénti kötelező ellenőrzését, beszabályoztatását. E vizsgálatnak a forgalomban tartás alapvető feltételének kellene lennie. Ezzel az intézkedéssel nagyobb anyagi ráfordítás nélkül is jelentős légszennyezés-csökkentést lehetne elérni. Élénk érdeklődés fogadta ezt a kérdést, hogy lehet-e olcsóbb az ólommentes benzin az ólomtartalmúnál. A környezetvédők ezt követelték. Kálnoki Kis Sándor, a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium államtitkár-helyettese viszont rámutatott: egyelőre jó, ha a katalizátoros járműveknek jut ólommentes üzemanyag. ígértet tett ellenben a gyártóbázis fejlesztésére, 1992 után, mondotta, már az összes üzemanyag mintegy 30 százaléka ólommentes benzin lesz. Egy kérdésre válaszolva Szoboszlai Miklós cáfolta azt a nyugati szaksajtóban és több magyar kutató által is hangoztatott veszélyt, hogy az ólommentes benzin — az ólom helyett adagolt oktánszámjavító anyagok miatt — tulajdonképpen sokkal veszélyesebb az egészségre, mint az ólomtartalma. (MTI) Júliustól: Változások a gépjárművek műszaki vizsgálatában A Magyar Közlöny 37. számában olvasható járművek műszaki vizsgáztatásával kapcsolatos módosítások nyilván érdeklik az állampolgárokat. A július elsejétől érvényes változások lényegéről a megyei közlekedési intézet osztályvezetőjével, Cziráki Imrével beszélgettünk. — A rendeletismertetés helyett inkább arra kérjük, hogy segítsen annak értelmezésében. Kezdjük azzal: mi nem minősül átalakításnak? — Például az azonos típusú alvázcsere, motorcsere, a járműre engedélyezett cserefelépítmény felszerelése nem vizsgaköteles. Viszont a szabványos vonószerkezet felszerelését engedélyeztetni kell. A veszélyes áru szállítására készülő jármű esetében a Közlekedési Főfelügyelet adhat csak engedélyt. —Az időszakos műszaki vizsgálat határideje hogyan módosul? — Közforgalmú személyszállításra használt vagy megkülönböztető jelzések használatára jogosult járműnél évente, egyéb személygépkocsikat, motorkerékpárokat, s ezek pótkocsijait új jármű esetében három évente kell vizsgáztatni. Használt jármű esetében három naptári éven túl kétévente, minden egyéb járműnél a gyártást mód először rendbetenni, s csak utána értékesíteni az adott vállalatot. De az elvi tisztázatlanság mellett a vagyon elkótyavetyélésével kapcsolatos vádaknak van egy nagyon is gyakorlati magyarázata: a menedzserekkel szembeni bizalmatlanság. Nem csupán az a baj ugyanis, hogy egy vállalatnál alacsony befektetéssel szerezhet a külföldi cég részesedést, hanem az is, hogy ennek révén megmarad pozíciójában az igazgató, tehát a korábbi hatalmát át tudja menteni. Ez a bizalmatlanság azután számos más területen is konfliktusokat okoz — újra és újra felvetődik például az az ötlet, hogy újra kellene választani valamennyi menedzsert. S bár a kormányprogram nem teszi kötelezővé pályázat kiírását a vállalati tanácsoknak, ajánlja, hogy a régi igazgatót erősítse meg az újjáválasztott vállalati tanács —már ahol az egyáltalán megmaradt követő négy éven belül kétszer, azon túl évente kell vizsgáztatni. A szakemberek a műszaki állapot alapján természetesen rövidebb határidőt is megállapíthatnak. — Marad-e a korábbi lehetőség, hogy az intézet vizsgabázisain kívül mások is igazolhatják a járművek műszaki állapotát? — A Közlekedési Főfelügyelet a járműjavító műhellyel, illetve a járművizsgáló állomással rendelkező jogi személyt vagy egyéni vállalkozót felhatalmazhat, hogy a hatóság részére igazolást állítson ki, mely szerint az általa javított vagy vizsgált jármű az időszakos vizsgálat követelményeinek megfelel. Arra is van lehetőség, hogy az üzemeltető maga is elvégezze a karbantartási rendszerhez kapcsolódó időszakos vizsgát. A lassú járművek mindig külön ketagóriát jelentettek. Most is? — A területi közlekedési felügyeletnél forgalomba helyezés előtti vizsgálatra be kell mutatni azt a lassú járművet, amely közúton személyszállítást végez, pótkocsit vontat, valamint értelemszerűen a lassú jármű teherszállító pótkocsiját. Ezeknél az időszakos vizsga személyszállításra alkalmas jármű esetében három évente, a veszélyes árut szállítóknál évente, minden más lassú járműnél öt évente kötelező. — A közlekedési szakember mire hívja fel még az érdekeltek figyelmét? —A rendelet 119. paragrafusa valamint 12 melléklete foglalkozik a járművekre vonatkozó új előírásokkal. Érdemes áttanulmányozni, mert változtak a méretekre, a tömegre, a tengelyterhelésre vonatkozó előírások, s nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a javítási technológiába szervesen beépült a zajmérés. Továbbá szigorúbbá váltak a fékekre vonatkozó előírások is. Lehetővé vált a ködlámpa és a távolsági fényszóró együttes működtetése, viszont a kiegészítő sárvédő felszerelése a rendelet hatályba kerülése után is kötelező. S mielőtt tovább folytatnám a részletekkel, azt ajánlom, hogy a későbbi kellemetlenségektől való kölcsönös távoltartás érdekében ajánlatos az intézeti szakemberektől informálódni — válaszolta kérdéseinkre Cziráki Imre. —áts — A piac minősítse a menedzsereket Nem tagadva persze, hogy vannak vállalatok élén alkalmatlan vezetők, akiket valóban célszerű volna lecserélni, egy ilyen akció azonban többet árthat, mint használ. A menedszerek elbizonytalanodása ugyanis könnyen a gazdaság szétzilálódásával járhat, holott az átalakulóban lévő közigazgatás, a még csak most formálódó önigazgatás amúgy is számos bizonytalanságot hoz az ország működésébe. Ezt katasztrofálissá erősítheti a termelő szféra elbizonytalanodása. Célszerűbb volna tehát a menedzserek megméretését a piacra bízni, s összekapcsolva a privatizációval, inkább későbbre tolni. Sokan nem tudják elfogadni ezt az érvelést, mondván, a pártállamban konpromittálódott menedzsmentnek el kell tűnnie. Mégis — és ezt is sokan állítják — a lassúbb cserélődés, illetve az alkalmazkodni képes vezetők átmentése nem túl nagy ár azért, hogy az állami tulajdonnak mind nagyobb hányada kerüljön magánkézbe. A fentiekből is kitetszhet — bár korántsem adtuk teljes felsorolását a privatizációval kapcsolatos problémáknak — hogy a legtöbb vita, a legnagyobb bizonytalanság abban a kérdésben van, hogy mi legyen azzal a 40-50 nagyvállalattal, amelyik az ipari termelés jelentős részét adja, s amely éppen ezért jó eséllyel tudta mindezidáig megőrizni önmagát, minél kevesebb változással. Helyzetük mostanában jelentősen megváltozik. A nagyvállalatok egy nem csekély része alól ugyanis éppen ezekben a hetekben — hónapokban húzza ki a talajt a csökkenő szovjet export. Mind több—főleg gépipari — üzem kerül olyan helyzetbe, hogy már nem csupán jövedelmezőségi problémái vannak, amelyeket — bár a kormánynak ez nem áll szándékában a támogatással meg lehetne oldani, hanem azzal a problémával kerülnek szembe, hogy termékeik egyszerűen nem találnak vevőre. A különböző szakértői nyilatkozatokból úgy tűnik, ha sorsuk rendezésére az alkalmazandó technika nem is alakult ki, a változások iránya már kezd körvonalazódni. Olyan megoldásokra törekszik a kormány, mint például a nagyvállalatok decentralizálása, s részlegenként értékesítése — esetenként nem kizárva akár az egyes berendezések magánkézbe adását sem — a csődhelyzetbe kerülő vállalatok felszámolására és privatizálására csődholding létrehozása, az alkalmazotti részvények elveinek alkalmazása, s esetenként néhány jó vállalatnak az IBUSZ-éhoz hasonló, kisbefektetők bevonásával történő privatizálása. Sokféle privatizációs módszer kidolgozásával próbálkoznak a szakértők, ami önmagában örvendetes ugyan, mégis ide kívánkozik egy megjegyzés. Miközben ugyanis folyik a részletek kimunkálása, a tulajdonreform elvi megalapozása még hátra van. Az elvi kérdések jórésze még mindig tisztázatlan, s ez félreviheti a legjobb szándékú privatizációs folyamatokat is. Csak egy példa erre: az elképzelések szerint az Állami Vagyonügynökség parlamenti felügyelet helyett a kormány fennhatósága alatt dolgozik majd. Előnye, hogy a kormány privatizációs programját így lehet a leghatékonyabban vezérelni. De megvan a hátránya is, így ugyanis a kormánynak módja van arra, hogy nem tulajdonosi, hanem csupán költségvetési szempontok szerint értékesítheti az állami vagyont. A célszerű tehát az volna, ha megfordulna a jelenlegi gyakorlat, ha előbb születne az elveket tisztázó, a legfontosabb irányokat kijelölő privatizációs törvény, s csak utána alakulnának ki a technikai részletek. Enélkül ugyanis továbra is fennáll a vagyon elkótyavetyélésének veszélye,ami akkor is hátrányos, ha nem a kompromittálódott menedzsment, hanem az új elit, vagy a kormány teszi. Kozma Judit Képek Zalalövőről 1. Várhatóan augusztus végére készül el Zalalövőn az új egészségügyi központ. A helyi költségvetési üzem kivitelezésében épülő létesítmény felnőtt orvosi rendelőt, gyermekorvosi rendelőt, anya- és csecsemővédelmi tanácsadót, valamint kisebb laboratóriumot foglal magába, az emeleten pedig lakások kapnak helyet. 2. Egyedi megrendelésekre is készítenek speciális fűtőtesteket a zalalövői Villamosipari Szövetkezetben. Ilyenek jelenleg a palást fűtőtestek, fűtőpatronok és lapfűtőtestek, valamennyi import kiváltó berendezés. Képünkön: Nolle Aranka az egyik palást fűtőtestet ellenőrzi. 3. Főleg televíziók javításával foglalkoznak a Zelka zalalövői kirendeltségén. A helyi és a környező községek lakói igényei kielégítésére végeznek garanciális és egyéb javításokat. Képünkön: Schulz László az egyik színes televíziót javítja. (Polgár Tamás felvételei) 3 Erős szakszervezetek nélkül nincs gazdasági fellendülés MDF-es vélemény a hatékony munkavállalói érdekképviselet szükségességéről A második világháború után a Német Szövetségi Köztársaságban bekövetkezett gazdasági csoda a szakértők véleménye szerint csak kisebb részben volt köszönhető a Marshall-segélynek, sokkal inkább annak, hogy a társadalom zömének bizalmát élvező erős kormány irányította az országot, s hasonlóképpen erős szakszervezetek képviselték a munkavállalók érdekeit. Olyan szakszervezetek, amelyek a jövőjüket szem előtt tartva képesek voltak túllépni a pillanatnyi érdekeken is. Hogy a hazánkban újonnan létrejött kormány mennyire erős, azon lehet vitatkozni, az azonban biztos, hogy hatékony munkavállalói érdekképviseletnek legfeljebb a csírái léteznek. És ez nem kis probléma... Hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez, s milyen konkrét lépéseket tervez a Magyar Demokrata Fórum — erről beszélgettünk Csamai Imrével, a párt Munkásvédelmi Tanácsának megyei ügyvivőjével. * — Erős és független érdekvédelmi szervezetre soha nem volt ekkora szükség, mint most — kezdi a beszélgetést Csamai Imre, aki mint fizikai állományú dolgozó, „belülről" érzi a munkások, a munkavállalók gondjait. —A közeli hetekben, hónapokban remélhetően most már tényleg megindul a hazai termelési szerkezet évek óta beharangozott, s elkerülhetetlen átalakítása. A nemzetközi jövedelem jelentős részét felemésztő veszteséges vállalatokat fel kell számolni, de ugyanakkor még új munkahelyek nem létesültek. Tehát könnyen elképzelhető, hogy önhibájukon kívül tízezerszámra kerülnek utcára és maradnak munka nélkül becsületes dolgozók. Tetézi a bajt, hogy az érintettek nem ismerik a munkahely megtartásának lehetőségeit, s az elbocsátások során sem biztos, hogy a szakmai és emberi szempontok érvényesülnek elsősorban. A munkavállalók kiszolgáltatottságát, fenyegetettségét felismerve a közelmúltban lezajlott III. országos gyűlésünkön egy felhívást fogadtak el a küldöttek, amelyben a legfontosabb tennivalók megfogalmazásra kerültek. Az említett felhívás a következőket tartja szükségesnek: ahol még nincs hatékony érdekvédelmi szervezet — munkástanács vagy független szakszervezet —ott azt haladéktalanul meg kell alakítani. Ahol több ilyen szervezet működik, ott az a legfontosabb teendő, hogy fogjanak össze. Aztán a már működő és az ezután megalakuló munkástanácsok vívják ki maguknak azt a jogot, hogy a munkahelyüket, munkabérüket érintő minden kérdésben vegyék figyelembe véleményüket. S végül, de nem utolsósorban javasoljanak olyan megoldásokat is, amelyek lehetővé teszik az elbocsátással fenyegetett dolgozók hatékony foglalkoztatását. Az MDF országos gyűlésén határozottan felvetődött a kérdés, hogy a kormány ebben a kérdésben konkrétan miért nem lép — folytatja Csomai Imre. — De végül is az a vélemény alakult ki, s ez a helyes, hogy a szervezést nem lehet központilag megoldani. Magunknak kell felismernünk ennek szükségességét, nekünk kell megalakítanunk hatékony érdekvédelmi szervezeteinket, felvállalva a konfrontáció veszélyét is. Próbáljuk végre megérteni, hogy már senki nem dönt helyettünk, annak az időnek vége van. Mint mondja, sokakban felmerülhet a kérdés, hogy a valódi érdekeket védő szervezetek megalakítása nem ássa-e alá a nemrég megalakult kormány tekintélyét, nem rontja-e annak esélyeit a gazdasági váltás véghezvitelére? De a nemzetközi példák azt igazolják, hogy hiányuk éppenhogy lelassítja az átalakulást, a hatékony piacgazdaság létrejöttét. Jelenleg a legfőbb gondot abban látom, hogy hazánkban polgárság nincs, a munkásság pedig passzív, sorsának alakulását, jobbra fordulását fölülről várja. Csak akkor bízhatunk egy jobb jövőben, ha az emberek zöme képes lesz felfogni, hogy mi a saját és mi az ország érdeke, s olyan érdekvédelmi szervezetet hoz létre, amely ezt képes összhangba hozni — mondta végezetül Csamai Imre, L. D.