Zalai Hírlap, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-02 / 153. szám

1990. JÚLIUS 2. ZALAI HÍRLAP A közlekedési tárca is szigorúbban lép fel Bizonyos járműkörben már jövőre elrendelik a filteres ki­pufogógáz-szűrőt, 1992 ja­nuárjától pedig valószínűleg megtiltják a kétütemű járművek használatát a taxizásban és a teherfuvarozásban — jelentette be Szoboszlai Miklós, a köz­lekedési tárca főmunkatársa a több párt és mozgalom kör­nyezetvédőiből alakult Levegő Munkacsoport csütörtökön, Budapesten tartott saj­tótájékoztatóján. Több kör­nyezetvédő szerint azonban ez még mindig meglehetősen lassú haladás. Ők, mint az MTI mun­katársának kérdésére kifejtették, felháborítónak tartják, hogy a megelőző kormányzatok, illetve a szaktárcák valósággal rásza­badították az országra a rengeteg kétütemű járművet, s ezt még megtetézték azzal, hogy sokszoros futásidővel működő taxiként is engedélyezték használatukat. Sajnos a vita még mindig csak arról folyik, hogy mit lehetne tenni, noha már rég itt van a konkrét intézkedések ideje. Szommer Ferenc, az MDF környezetvédője kifejtette, hogy véleménye szerint már 1991. január 1-jétől el lehetne rendelni a gépkocsik évenkénti kötelező ellenőrzését, beszabályoztatását. E vizsgálatnak a forgalomban tar­tás alapvető feltételének kellene lennie. Ezzel az intézkedéssel nagyobb anyagi ráfordítás nélkül is jelentős légszennyezés-csök­kentést lehetne elérni. Élénk érdeklődés fogadta ezt a kérdést, hogy lehet-e olcsóbb az ólommentes benzin az ólomtar­talmúnál. A környezetvédők ezt követelték. Kálnoki Kis Sándor, a Közlekedési és Hírközlési Min­isztérium államtitkár-helyettese viszont rámutatott: egyelőre jó, ha a katalizátoros járműveknek jut ólommentes üzemanyag. ígértet tett ellenben a gyártóbázis fej­lesztésére, 1992 után, mondotta, már az összes üzemanyag mint­egy 30 százaléka ólommentes benzin lesz. Egy kérdésre vá­laszolva Szoboszlai Miklós cáfolta azt a nyugati szaksajtóban és több magyar kutató által is han­goztatott veszélyt, hogy az ólom­mentes benzin — az ólom helyett adagolt oktánszámjavító anyagok miatt — tulajdonképpen sokkal veszélyesebb az egészségre, mint az ólomtartalma. (MTI) Júliustól: Változások a gépjárművek műszaki vizsgálatában A Magyar Közlöny 37. szá­mában olvasható járművek műszaki vizsgáztatásával kap­csolatos módosítások nyilván érdeklik az állampolgárokat. A július elsejétől érvényes vál­tozások lényegéről a megyei közlekedési intézet osz­tályvezetőjével, Cziráki Imrével beszélgettünk. — A rendeletismertetés he­lyett inkább arra kérjük, hogy segítsen annak értelmezésében. Kezdjük azzal: mi nem minősül átalakításnak? — Például az azonos típusú alvázcsere, motorcsere, a jár­műre engedélyezett csere­felépítmény felszerelése nem vizsgaköteles. Viszont a szab­ványos vonószerkezet felsze­relését engedélyeztetni kell. A veszélyes áru szállítására készülő jármű esetében a Köz­lekedési Főfelügyelet adhat csak engedélyt. —Az időszakos műszaki vizs­gálat határideje hogyan mó­dosul? — Közforgalmú sze­mélyszállításra használt vagy megkülönböztető jelzések hasz­­nálatára jogosult járműnél éven­te, egyéb személygépkocsikat, motorkerékpárokat, s ezek pót­kocsijait új jármű esetében há­rom évente kell vizsgáztatni. Használt jármű esetében három naptári éven túl kétévente, min­den egyéb járműnél a gyártást mód először rendbetenni, s csak utána értékesíteni az adott vál­lalatot. De az elvi tisztázatlanság mellett a vagyon elkótyave­tyélésével kapcsolatos vádaknak van egy nagyon is gyakorlati magyarázata: a menedzserekkel szembeni bizalmatlanság. Nem csupán az a baj ugyanis, hogy egy vállalatnál alacsony befektetéssel szerezhet a külföldi cég ré­szesedést, hanem az is, hogy ennek révén megmarad po­zíciójában az igazgató, tehát a korábbi hatalmát át tudja men­teni. Ez a bizalmatlanság azután számos más területen is kon­fliktusokat okoz — újra és újra felvetődik például az az ötlet, hogy újra kellene választani valamen­nyi menedzsert. S bár a kormányprogram nem teszi kötelezővé pályázat kiírását a vállalati tanácsoknak, ajánlja, hogy a régi igazgatót erősítse meg az újjáválasztott vállalati tanács —már ahol az egyáltalán megma­radt követő négy éven belül kétszer, azon túl évente kell vizsgáztatni. A szakemberek a műszaki állapot alapján természetesen rövidebb határidőt is megállapíthatnak. — Marad-e a korábbi lehe­tőség, hogy az intézet vizs­gabázisain kívül mások is iga­zolhatják a járművek műszaki állapotát? — A Közlekedési Főfelügyelet a járműjavító műhellyel, illetve a járművizsgáló állomással rendel­kező jogi személyt vagy egyéni vállalkozót felhatalmazhat, hogy a hatóság részére igazolást állít­son ki, mely szerint az általa javított vagy vizsgált jármű az időszakos vizsgálat kö­vetelményeinek megfelel. Arra is van lehetőség, hogy az üzemelte­tő maga is elvégezze a karbantar­tási rendszerhez kapcsolódó időszakos vizsgát.­­ A lassú járművek mindig külön ketagóriát jelentettek. Most is? — A területi közlekedési fel­ügyeletnél forgalomba helyezés előtti vizsgálatra be kell mutatni azt a lassú járművet, amely közúton személyszállítást végez, pótkocsit vontat, valamint érte­lemszerűen a lassú jármű te­herszállító pótkocsiját. Ezeknél az időszakos vizsga sze­mélyszállításra alkalmas jármű esetében három évente, a ve­szélyes árut szállítóknál évente, minden más lassú járműnél öt évente kötelező. — A közlekedési szakember mire hívja fel még az érdekeltek figyelmét? —A rendelet 119. paragrafusa valamint 12 melléklete fog­lalkozik a járművekre vonatkozó új előírásokkal. Érdemes át­tanulmányozni, mert változtak a méretekre, a tömegre, a tengely­­terhelésre vonatkozó előírások, s nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a javítási techno­lógiába szervesen beépült a zaj­mérés. Továbbá szigorúbbá vál­tak a fékekre vonatkozó előírások is. Lehetővé vált a ködlámpa és a távolsági fényszóró együttes működtetése, viszont a kiegészítő sárvédő felszerelése a rendelet hatályba kerülése után is kö­telező. S mielőtt tovább foly­tatnám a részletekkel, azt aján­lom, hogy a későbbi kel­lemetlenségektől való kölcsönös távoltartás érdekében ajánlatos az intézeti szakemberektől in­formálódni — válaszolta kér­déseinkre Cziráki Imre. —­áts — A piac minősítse a menedzsereket Nem tagadva persze, hogy vannak vállalatok élén alkalmat­lan vezetők, akiket valóban cél­szerű volna lecserélni, egy ilyen akció azonban többet árthat, mint használ. A menedszerek elbizonytalanodása ugyanis könnyen a gazdaság szét­zilálódásával járhat, holott az átalakulóban lévő közigazgatás, a még csak most formálódó öni­gazgatás amúgy is számos bi­zonytalanságot hoz az ország működésébe. Ezt ka­tasztrofálissá erősítheti a terme­lő szféra elbizonytalanodása. Célszerűbb volna tehát a mened­zserek megméretését a piacra bízni, s összekapcsolva a priva­tizációval, inkább későbbre tol­ni. Sokan nem tudják elfogadni ezt az érvelést, mondván, a párt­államban konpromittálódott menedzsmentnek el kell tűnnie. Mégis — és ezt is sokan állítják — a lassúbb cserélődés, illetve az alkalmazkodni képes vezetők átmentése nem túl nagy ár azért, hogy az állami tulajdonnak mind nagyobb hányada kerüljön magánkézbe. A fentiekből is kitetszhet — bár korántsem adtuk teljes fel­sorolását a privatizációval kap­csolatos problémáknak — hogy a legtöbb vita, a legnagyobb bizonytalanság abban a kér­désben van, hogy mi legyen azzal a 40-50 nagyvállalattal, amelyik az ipari termelés jelentős részét adja, s amely éppen ezért jó eséllyel tudta mindezidáig meg­őrizni önmagát, minél kevesebb változással. Helyzetük mostanában je­lentősen megváltozik. A nagy­vállalatok egy nem csekély része alól ugyanis éppen ezekben a hetekben — hónapokban húzza ki a talajt a csökkenő szovjet export. Mind több—főleg gépipari — üzem kerül olyan helyzetbe, hogy már nem csupán jövedel­mezőségi problémái vannak, amelyeket — bár a kormánynak ez nem áll szándékában a támogatással meg lehetne oldani, hanem azzal a problémával kerülnek szembe, hogy termékeik egyszerűen nem találnak vevőre. A különböző szakértői nyilatkozatokból úgy tűnik, ha sorsuk rendezésére az alkalmazandó technika nem is alakult ki, a változások iránya már kezd körvonalazódni. Olyan megoldásokra törekszik a kormány, mint például a nagy­­vállalatok decentralizálása, s részlegenként­ értékesítése — esetenként nem kizárva akár az egyes berendezések magánkézbe adását sem — a csődhelyzetbe kerülő vállalatok felszámolására és privatizálására csőd­holding létrehozása, az alkalmazotti rész­vények elveinek alkalmazása, s esetenként néhány jó vállalatnak az IBUSZ-éhoz hasonló, kisbefek­tetők bevonásával történő priva­tizálása. Sokféle privatizációs módszer kidolgozásával próbálkoznak a szakértők, ami önmagában ör­vendetes ugyan, mégis ide kí­vánkozik egy megjegyzés. Mi­közben ugyanis folyik a részletek kimunkálása, a tulajdonreform elvi megalapozása még hátra van. Az elvi kérdések jórésze még mindig tisztázatlan, s ez félreviheti a legjobb szándékú privatizációs folyamatokat is. Csak egy példa erre: az elképzelések szerint az Állami Vagyonügynökség par­lamenti felügyelet helyett a kor­mány fennhatósága alatt dolgozik majd. Előnye, hogy a kormány privatizációs programját így lehet a leghatékonyabban vezérelni. De megvan a hátránya is, így ugyanis a kormánynak módja van arra, hogy nem tulajdonosi, hanem csupán költségvetési szempontok szerint értékesítheti az állami vagyont. A célszerű tehát az volna, ha megfordulna a jelenlegi gyakorlat, ha előbb születne az elveket tisz­tázó, a legfontosabb irányokat kijelölő privatizációs törvény, s csak utána alakulnának ki a tech­nikai részletek. Enélkül ugyanis továbra is fennáll a vagyon el­kótyavetyélésének veszélye,ami akkor is hátrányos, ha nem a kompromittálódott menedzsment, hanem az új elit, vagy a kormány teszi. Kozma Judit Képek Zalalövőről 1. Várhatóan augusztus végére készül el Zalalövőn az új egészségügyi központ. A helyi költségvetési üzem kivitelezésében épülő lé­tesítmény felnőtt orvosi rendelőt, gyermek­­orvosi rendelőt, anya- és csecsemővédelmi tanácsadót, valamint kisebb laboratóriumot foglal magába, az emeleten pedig lakások kap­nak helyet. 2. Egyedi megrendelésekre is készítenek speciális fűtőtesteket a zalalövői Villamosipari Szövetkezetben. Ilyenek jelenleg a palást fű­tőtestek, fűtőpatronok és lapfűtőtestek,­­ valamennyi import kiváltó berendezés. Ké­pünkön: Nolle Aranka az egyik palást fűtőtestet ellenőrzi. 3. Főleg televíziók javításával foglalkoznak a Zelka zalalövői kirendeltségén. A helyi és a környező községek lakói igényei kielégítésére végeznek garanciális és egyéb javításokat. Képünkön: Schulz László az egyik színes televíziót javítja. (Polgár Tam­ás felvételei) 3 Erős szakszervezetek nélkül nincs gazdasági fellendülés MDF-es vélemény a hatékony munkavállalói érdekképviselet szükségességéről A második világháború után a Német Szövetségi Köz­társaságban bekövetkezett gaz­dasági csoda a szakértők vé­leménye szerint csak kisebb részben volt köszönhető a Mars­­hall-segélynek, sokkal inkább annak, hogy a társadalom zö­mének bizalmát élvező erős kor­mány irányította az országot, s hasonlóképpen erős szak­­szervezetek képviselték a mun­kavállalók érdekeit. Olyan szak­­szervezetek, amelyek a jövőjüket szem előtt tartva képesek voltak túllépni a pillanatnyi érdekeken is. Hogy a hazánkban újonnan létrejött kormány mennyire erős, azon lehet vitatkozni, az azonban biztos, hogy hatékony mun­kavállalói érdekképviseletnek legfeljebb a csírái léteznek. És ez nem kis probléma... Hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez, s milyen konkrét lé­péseket tervez a Magyar Demok­rata Fórum — erről beszélgettünk Csamai Imrév­el, a párt Mun­kásvédelmi Tanácsának megyei ügyvivőjével. * — Erős és független ér­dekvédelmi szervezetre soha nem volt ekkora szükség, mint most — kezdi a beszélgetést Csamai Imre, aki mint fizikai állományú dolgozó, „belülről" érzi a mun­kások, a munkavállalók gondjait. —A közeli hetekben, hónapokban remélhetően most már tényleg megindul a hazai termelési szer­kezet évek óta beharangozott, s elkerülhetetlen átalakítása. A nemzetközi jövedelem jelentős részét felemésztő veszteséges vállalatokat fel kell számolni, de ugyanakkor még új munkahelyek nem létesültek. Tehát könnyen elképzelhető, hogy önhibájukon kívül tízezerszámra kerülnek utcára és maradnak munka nél­kül becsületes dolgozók. Tetézi a bajt, hogy az érintettek nem ismerik a munkahely meg­tartásának lehetőségeit, s az elbocsátások során sem biztos, hogy a szakmai és emberi szem­pontok érvényesülnek el­sősorban. A munkavállalók ki­szolgáltatottságát, fe­nyegetettségét felismerve a kö­zelmúltban lezajlott III. országos gyűlésünkön egy felhívást fo­gadtak el a küldöttek, amelyben a legfontosabb tennivalók meg­fogalmazásra kerültek. Az említett felhívás a kö­vetkezőket tartja szükségesnek: ahol még nincs hatékony ér­dekvédelmi szervezet —­ mun­kástanács vagy független szak­­szervezet —ott azt haladéktalanul meg kell alakítani. Ahol több ilyen szervezet működik, ott az a leg­fontosabb teendő, hogy fogjanak össze. Aztán a már működő és az ezután megalakuló mun­kástanácsok vívják ki maguknak azt a jogot, hogy a mun­kahelyüket, munkabérüket érin­tő minden kérdésben vegyék fi­gyelembe véleményüket. S végül, d­e nem utolsósorban ja­vasoljanak olyan megoldásokat is, amelyek lehetővé teszik az elbocsátással fenyegetett dol­gozók hatékony foglalkoztatását.­­ Az MDF országos gyűlésén határozottan felvetődött a kérdés, hogy a kormány ebben a kér­désben konkrétan miért nem lép — folytatja Csomai Imre. — De végül is az a vélemény alakult ki, s ez a helyes, hogy a szervezést nem lehet központilag megoldani. Magunknak kell felismernünk ennek szükségességét, nekünk kell megalakítanunk hatékony érdekvédelmi szervezeteinket, felvállalva a konfrontáció ve­szélyét is. Próbáljuk végre meg­érteni, hogy már senki nem dönt helyettünk, annak az időnek vége van. Mint mondja, sokakban felm­erülhet a kérdés, hogy a valódi érdekeket védő szervezetek megalakítása nem ássa-e alá a nemrég megalakult kormány tekintélyét, nem rontja-e annak esélyeit a gazdasági váltás vég­hezvitelére? De a nemzetközi példák azt igazolják, hogy hiá­nyuk éppenhogy lelassítja az átalakulást, a hatékony piac­­gazdaság létrejöttét.­­ Jelenleg a legfőbb gondot abban látom, hogy hazánkban polgárság nincs, a munkásság pedig passzív, sorsának ala­kulását, jobbra fordulását fölül­ről várja. Csak akkor bízhatunk egy jobb jövőben, ha az emberek zöme képes lesz felfogni, hogy mi a saját és mi az ország érdeke, s olyan érdekvédelmi szervezetet hoz létre, amely ezt képes össz­hangba hozni — mondta vé­gezetül Csamai Imre, L. D.

Next