Zalai Hírlap, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-01 / 230. szám
_____ A Csány évforduló zalai előkészületeiről Nem kevesebb, mint négy éve készülődnek már a Zala Megyei Levéltár szakemberei, hogy megyénk szülötte, Csány László emlékezetére életének egy szakmailag is igényes, átfogó ismertetését közreadják. Alig hihető, de tény, e nagyformátumú egyéniségről nyolcvan éve nem jelent meg nagyobb szabású tanulmány, korszerű feldolgozás. Ezért az ötletet a történettudományi igény is támogatta. A zalai szervezőknek sikerült is az ügynek neves történészeket megnyerniök, akik önálló tanulmányokkal vagy lektorként szerepelnek a kötetben. Köztük van Szabad György, a parlament mai elnöke, aki néhány éve még „pusztán" történészként vállalkozott lektori szerepre, vagy Katona Tamás, aki ma külügyi államtitkárként ismert, s Csány László erdélyi főkormánybiztosi ténykedésének szentel egy fejezetet a kiadványban. A kötet elkészült, s vele együtt az október 10-i emlékünnepség programja is. S hogy miért éppen ekkor lesz az emlékezés? A magyarázat meglehetőst prózai. Nem tudni ugyanis, hogy 200 évvel ezelőtt mely hónap mely napján látta meg a napvilágot Csány László, pusztán halálának időpontját regisztrálják pontosan a fennmaradt okmányok. Ami a születését illeti, az eredeti alsócsányi okiratok 1906-ban elégtek, állítólag a helybéli plébános iszákossága okán, aki anyakönyvestül magára gyújtotta a plébániát. Talán egy bécsi kutatás, Csány katonai pályafutásának tüzetesebb vizsgálata kideríthetné a születés pontos dátumát, bár félő, hogy — akkori általános szokásként — csupán a születési évet őrzik a papírok. A halál azonban biztos, s így annak időpontja, 1849. október 10-e is. Ekkor dördült el egy pesti kaszárnyaudvaron a sortűz, miután előtte négy nappal Aradon pusztult „a tizenhárom”. .. A tervezett program jeles fejezete lesz a kétezer példányban megjelent közel 600 kéziratoldalnyi kötet bemutatása. Pillantsunk most bele, elöljáróban! Az első fejezet zalai történész, Molnár András munkája, amely Csány Lászlónak a zalai reform-ellenzék élén kifejtett ténykedését tárja fel. Ezt követi a Szőcs Sebestyén — az országos levéltár munkatársa — által feldolgozott életszakasz, amely Csány 1848 tavaszán végzett kormánybiztosi munkáját méltatja. Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa az államférfinek a feldunai hadtest kormánybiztosaként kifejtett tevékenységét elemzi. Ezt követi a Katona Tamás által írt fejezet, amely Csány László erdélyi főkormánybiztosi munkásságát tárja fel. Varsányi Péter István, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola történelem tanszékének vezetője Csánynak a Szemerekormányban közmunka- és közlekedésügyi miniszterként betöltött szerepéről ír, majd ezt követi egy válogatás Csány utolsó leveleiből. Zárásként Béres Katalin és Kiss Gábor zalaegerszegi történészek tollából az utókor emlékezete rajzolódik ki, különös tekintettel a zalaegerszegi Csány-szobor történetére. A monografikus igényű tanulmánykötet a reformkortól egészen Csány haláláig kíséri végig e zalai születésű, nagyformátumú politikus életútját, alkalmat kínálva — s nemcsak október 10-én — az emlékezésre, s a múltszázadi Magyarország jobb megismerésére. — mh — O Miért baj, ha részeges a plébános? O Csak a halál biztos... O Lektor, a parlament elnöke! — Centimétereken múlott, hogy elüsse — Lehajtott fejjel a mozdony elé lépett Sínpár között kerékpározó gyerekek — ZALAI HÍRLAP Egy „masiniszta” hátborzongató élményei Megdöbbentő levelet küldött szerkesztőségünkbe Fórizs János, a nagykanizsai MÁV vontatási főnökség mozdonyvezetője. Egy közelmúltban történt kellemetlen élményéről számolt be, ami kishíján tragédiával végződött. Voltaképpen mi történt szeptember 9-én 9 óra 25-kor? — kérdeztük a masinisztától. — Kanizsáról gyorstehervonattal Fonyódra indultam. A várost elhagyva, az előírásnak megfelelően vonali fékpróbát tartottam. Eközben vettem észre, hogy a vasúti sínek mentén valaki a biciklijét babrálja, emelgeti. Kétszer dudáltam, de rám se hederített az illető. Kénytelen voltam gyorsfékezést alkalmazni, így sikerült elkerülnöm az ütközést. Borzalmasan megijedtem, mert a sínek mellett álló ember és a mozdony között alig pár centi hely volt. Egyébként én nem haragszom az illetőre, csupán figyelmeztetni akarom az újságon keresztül, hogy ne játszadozzon az életével... A szemtanúk elszaladtak — S mit mondott a kerékpáros a veszélyhelyzet után? — Semmit! Akkor pillantott rám, amikor szóltam hozzá. Azt mondta, a hegyre akar menni... Személyigazolvány nem volt nála, így jelentést sem tudtam írni a történtekről. Két — szintén ismeretlen — férfi a közelben tartózkodott, de ők a fékezésem után eltűntek. Korábban tragédiával végződött balesete is volt Fórizs Jánosnak. Nehezen, de rászánta magát ennek taglalására is. —Július 7-én, 10:15-kor Balatonlellén vezettem a vonatot. A labirintus átjáró felől a sínek felé haladt egy hölgy. Lehajtott fejjel, kezében reklámszatyrot szorongatva lépkedett. Többször rádudáltam, de ő csak jött... Aztán egy pillanatra megállt, majd újra elindult. Hiába vágtam rá a gyorsféket, nem tudtam megállni. Egy koppanást hallottam... — Mit érzett a balesetet követő pilanatokban? — Kimondhatalan fájdalmat. Ott vonaglott előttem egy nő, aki percekkel előbb talán örült az életnek. Mivel a mozdony csak elcsapta, nem roncsolódott össze. Levegő után kapkodott, az orrából szivárgott a vér. Háromnegyedórás haláltusája volt... Alig bírtam magamhoz térni, felocsúdni, felfogni, hogy egyáltalán mi történt. — Ennyire felelőtlenül közlekednek az emberek a sínek mentén? — Sajnos igen, s ennek nap mint nap tanúja vagyok. A gyerekek például olykor a sínpár közepén kerékpároznak. Néhány gépkocsivezető korántsem az elvárható óvatossággal közelít a vasúti kereszteződésekhez. A mezőre, hegyre igyekvők a sínek közvetlen közelében taposnak ösvényt. Tudja mi a legelkeserítőbb?! Például egy öt fős csoport látja, közeledik a vonat. Közülük ketten hirtelen átszaladnak a mozdony előtt, majd társaik felé visszafordulva megállnak! Ilyenkor akaratlanul az jut az eszembe: a fene egye meg, hát nem mindegy nekik, hogy a szerelvény jobb, vagy bal oldalát bámulják? észrevettem, hogy az állomásról kigördülő vonat lépcsőjén két tizenhét-tizennyolc év körüli fiú üldögél. Rájuk szóltam, könnyen leeshetnek, menjenek a kocsi belsejébe. „Semmi köze ahhoz, hogy mit csinálunk” — fortyantak fel, s egyikük leköpött... — Mit lehetne tenni e veszélyhelyzetek megelőzése érdekében? — Talán az idősebbeknek kellene példát mutatniuk. Előfodult, hogy az indulás előtt műszakilag ellenőriztem a szerelvényt, s megdöbbenve láttam, hogy egy férfi átmászott a vasúti kocsik között, majd a túloldalon álló felesége az ütközők fölött (!) adogatta át neki a gyerekeket. Kérdeztem tőlük, mi történik akkor, ha elindul a vonat? A hölgy dühösen rámförmedt, hogy menjek a dolgomra, ne molesztáljam őket! Szerencsére a családfőt más fából faragták, ő megköszönte a figyelmeztetést és rendre utasította feleségét. Különösen nagy gondot jelent, ha idős emberek körültekintés nékül közlekednek a sínek mentén. Ők már rosszabbul látnak, esetleg nagyothallanak, nem hallják meg a figyelmeztető hangjelzést. édesanyámnak, szegény asszony felsóhajtott: „Nehéz szakmát választottál élethivatásul, fiam. Egyik lábad a mozdonyon, a másik pedig a börtönben van...” Jó lenne segítséget, megértést kapni ahhoz, hogy ez ne legyen így... Völgyi Ferenc A köpködős kedvű srác — Ha már itt tartunk megemlítem: különösen a fiatalok szeretnek nyáron nyitott vasúti kocsiajtóknak támaszkodva utazni... — így igaz, de van ennél hajmeresztőbb látvány is! Egyszer Aggódó édesanya —Eszerint a szolgálat alatt egy pillanatra sem lankadhat a figyelme? — Ha elkalandoznának a gondolataim, annak beláthatatlan következményei lennének. Persze, azt is tudomásul kellene egyszer és mindenkorra venni, hogy a mozdonyvezető óvatossága nem mindig elegendő a baleset megelőzéséhez. A vasúti átjárók, sínek mentén téblábolóknak is figyelniük kellene. Miután a balatonlellei tragédiát elmeséltem az 1990. OKTÓBER 1. Németországi lucfenyőt dolgoznak fel a faüzemben A bagodi termelőszövetkezet faüzemének udvara tele van fenyőrönkkel. Hogy mi ebben az érdekes? Hiszen az a természetes, ha a feldolgozó rendelkezik elég alapanyaggal. Csakhogy ezek a fák különlegesek. A Németországban szinte természeti katasztrófának számító hatalmas nyári vihar „áldozatai”, amelyeket Frankfurt mellől, az odenwaldi erdőből vagonokban szállítottak ide. Összesen 700 köbméter érkezett és a napokban történt meg a vámolás, így most kezdték meg a feldolgozását. Temjén Ferenc üzemvezető és Kondor István faüzemi dolgozó éppen költöz, vagyis megállapítja, mennyi anyagot jelent egy-egy fa. — Ez itt majdnem három köbméter— állapítja meg elégedetten Temjén Ferenc. —De van nagyobb is. Amikor szedtük ki a vagonból a fát, a Weimar rakodó majdnem orra bukott, lehúzta a súly. Több rönköt bent, a vagonban vágtunk el mert nem fért volna fel a teherautóra, pedig hosszú platós Ifát használtunk utánfutóval. Nem volt könnyű elrendezni sem ezt a sok szép fát úgy, hogy mozogni tudjunk tőle. Megsimogatja az egyik rönk kérgét. — Gyönyörű anyag, csak gyorsan fel kell dolgozni, nehogy a kéreg miatt befülledjen a fa. Akkor gyengébb lesz a minősége. Két műszakban mehet a gatter, hadd fogyjon az anyag. Szép lucfenyő, a legrövidebbek 6, a leghosszabbak 18 méteresek és ami nagyon kedvező a kihozatalnál, szinte azonos végig az átmérő. A vastagabbakból palót vágunk, a vékonyabbakból tetőanyag lesz. Az év végéig szeretnénk befejezni a feldolgozást. ,, A szövetkezetiek a szombathelyi Agroberen keresztüljutottak a németországi lucfenyőhöz. De nem csak egyszerűen úgy, hogy megvették a fát és kész, hanem kint van egy brigádjuk a vihar tépte német erdőben és az Agrober által szervezett csapatokkal együtt végzik a kitermelést. A gazdaságban úgy számolnak, nem rossz üzletet csináltak a német lucfenyő feldolgozásával, s javarészt már megvan a vevőkör, elsősorban a tanácsi építővállalat és egyéb közületek igényelték a fűrészárut. — B. E. — Temjén Ferenc és Kondor István költözi a lucfenyőt. (Kiss Ferenc felvétele) Október 17.: Európai közlekedésbiztonsági hét Európában évente egy közepes nagyságú város lakossága pusztul el közúti közlekedési baleset következtében és súlyos sérülést szenved egy nagyvárosnyi ember. Az európai országok, valamint az USA és Kanada kormányai — amelyek tagjai az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának — elhatározták, hogy október első hetét „A közúti biztonság életet ment!” jelszóval a közlekedésbiztonság ügyének szentelik. A kampány legfőbb célja: felhívni az érdekelt szervezetek, a közlekedők és a közvélemény figyelmét a közúti balesetek drámai következményeire és a megelőző intézkedések fontosságára. Az akcióhoz hazánk, s természetesen Zala megye is csatlakozott. Zalai szakemberek is résztvesznek azon az országos szervezésű, nemzetközi jellegű konferencián, amelyet Győrben rendeznek, s ahol a közlekedés legfontosabb tényezőiről — ember, jármű, út — , valamint az új magyar közlekedéspolitikai koncepcióról tárgyalnak. A hét zalai programja jelentős figyelmet szentel a gyermekeknek. Konzultálnak a teendőkről az iskolák közlekedési szakreferensei, s a rendőrség is fokozott figyelmet fordít az iskolák környékének biztonságára. A hét valamennyi napján lesz közúti ellenőrzés, 5-én 10 és 18 óra között pedig országos akcióra kerül sor. Kapcsolódik a rendezvénysorozathoz a Zala Megyei Közlekedési Intézet is. Egerszegi vizsgabázisán 3-án és 5-én 15 és 20, 6-án pedig 8 és 13 óra között díjtalan CO vizsgálatot végeznek. Akinek pedig érvényes a forgalmi engedélye, kocsija műszakilag rendben van — természetesen térítés mel■ lett—kérheti az új rendszámtábla kiadását. Az Autóklub műszaki bázisain naponta 6 és 20 óra között díjtalan fényszóró beállítás lesz, a klubtagok részére ezen felül díjtalan biztonsági ellenőrzést is nyújtanak. A Közúti Igazgatóság részvételével szakemberek egy csoportja értékeli, milyen eredményeket hoztak a kritikus csomópontokban tett intézkedések, elégségesnek bizonyultak-e? Amennyiben nem, milyen továbbiakra van szükség. A zalai program kidolgozói — miként Gerald Hinteregger, az EGB titkára a felhívásban fogalmaz — ugyancsak bíznak abban, hogy az érdekeltek meghallják a következő napok üzenetét, s ki-ki betölti a maga szerepét, hogy sikerüljön a közúti „népirtás” csökkentése. ROAD SAFETY SAVES LIFE LA SÉCURITÉ ROUTIÉRE,C’EST LAViE A KÖZÚTI BIZTONSÁG ÉLETET JELENT