Zalai Hírlap, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-01 / 230. szám

_____ A Csány évforduló zalai előkészületeiről Nem kevesebb, mint négy éve készülődnek már a Zala Megyei Levéltár szakemberei, hogy megyénk szülötte, Csány László emlékezetére életének egy szakmailag is igényes, át­fogó ismertetését közreadják. Alig hihető, de tény, e nagy­­formátumú egyéniségről nyolc­van éve nem jelent meg na­gyobb szabású tanulmány, korszerű feldolgozás. Ezért az ötletet a történettudományi igény is támogatta. A zalai szervezőknek sikerült is az ügynek neves történészeket megnyerniök, akik önálló ta­nulmányokkal vagy lektor­ként szerepelnek a kötetben. Köztük van Szabad György, a parlament mai elnöke, aki néhány éve még „pusztán" történészként vállalkozott lek­tori szerepre, vagy Katona Tamás, aki ma külügyi állam­titkárként ismert, s Csány László erdélyi főkormánybiz­­tosi ténykedésének szentel egy fejezetet a kiadványban. A kötet elkészült, s vele együtt az október 10-i emlék­ünnepség programja is. S hogy miért éppen ekkor lesz az emlékezés? A magyarázat meglehetőst prózai. Nem tud­ni ugyanis, hogy 200 évvel ezelőtt mely hónap mely nap­ján látta meg a napvilágot Csány László, pusztán halálá­nak időpontját regisztrálják pontosan a fennmaradt ok­mányok. Ami a születését ille­ti, az eredeti alsócsányi okira­tok 1906-ban elégtek, állítólag a helybéli plébános iszákos­sága okán, aki anyakönyvestül magára gyújtotta a plébániát. Talán egy bécsi kutatás, Csány katonai pályafutásának tüze­tesebb vizsgálata kideríthetné a születés pontos dátumát, bár félő, hogy — akkori általános szokásként — csupán a szüle­tési évet őrzik a papírok. A halál azonban biztos, s így annak időpontja, 1849. október 10-e is. Ekkor dördült el egy pesti kaszárnyaudvaron a sortűz, miután előtte négy nappal Aradon pusztult „a tizenhá­rom”. .. A tervezett program jeles fejezete lesz a kétezer példány­­ban megjelent közel 600 kézi­ratoldalnyi kötet bemutatása. Pillantsunk most bele, elöljá­róban! Az első fejezet zalai történész, Molnár András munkája, amely Csány Lász­lónak a zalai reform-ellenzék élén kifejtett ténykedését tárja fel. Ezt követi a Szőcs Sebes­tyén — az országos levéltár munkatársa — által feldolgo­zott életszakasz, amely Csány 1848 tavaszán végzett kor­mánybiztosi munkáját méltat­ja. Hermann Róbert, a Hadtör­téneti Intézet és Múzeum munkatársa az államférfinek a feldunai hadtest kormánybiz­tosaként kifejtett tevékenysé­gét elemzi. Ezt követi a Katona Tamás által írt fejezet, amely Csány László erdélyi főkormánybiztosi munkássá­gát tárja fel. Varsányi Péter István, a szombathelyi Berzse­nyi Dániel Tanárképző Főiskola történelem tanszékének vezetője Csánynak a Szemere­­kormányban közmunka- és közlekedésügyi miniszterként betöltött szerepéről ír, majd ezt követi egy válogatás Csány utolsó leveleiből. Zárásként Béres Katalin és Kiss Gábor zalaegerszegi történészek tol­lából az utókor emlékezete rajzolódik ki, különös tekintet­tel a zalaegerszegi Csány-szo­­bor történetére. A monografikus igényű tanulmánykötet a reformkor­tól egészen Csány haláláig kíséri végig e zalai születésű, nagyformátumú politikus élet­útját, alkalmat kínálva — s nemcsak október 10-én — az emlékezésre, s a múltszázadi Magyarország jobb megisme­résére. — mh — O Miért baj, ha részeges a plébános? O Csak a halál biztos... O Lektor, a parlament elnöke! — Centimétereken múlott, hogy elüsse — Lehajtott fejjel a mozdony elé lépett Sínpár között kerékpározó gyerekek — ZALAI HÍRLAP Egy „masiniszta” hátborzongató élményei Megdöbbentő levelet küldött szerkesztőségünkbe Fórizs Já­nos, a nagykanizsai MÁV vonta­tási főnökség mozdonyvezetője. Egy közelmúltban történt kelle­metlen élményéről számolt be, ami kishíján tragédiával végződött.­­ Voltaképpen mi történt szep­tember 9-én 9 óra 25-kor? — kér­deztük a masinisztától. — Kanizsáról gyorstehervo­­nattal Fonyódra indultam. A vá­rost elhagyva, az előírásnak megfelelően vonali fékpróbát tar­tottam. Eközben vettem észre, hogy a vasúti sínek mentén vala­ki a biciklijét babrálja, emelgeti. Kétszer dudáltam, de rám se hederített az illető. Kénytelen voltam gyorsfékezést alkalmazni, így sikerült elkerülnöm az ütkö­zést. Borzalmasan megijedtem, mert a sínek mellett álló ember és a mozdony között alig pár centi hely volt. Egyébként én nem ha­ragszom az illetőre, csupán figyel­meztetni akarom az újságon ke­resztül, hogy ne játszadozzon az életével... A szemtanúk elszaladtak — S mit mondott a kerékpáros a veszélyhelyzet után? — Semmit! Akkor pillantott rám, amikor szóltam hozzá. Azt mondta, a hegyre akar menni... Személyigazolvány nem volt nála, így jelentést sem tudtam írni a történtekről. Két — szintén isme­retlen — férfi a közelben tartóz­kodott, de ők a fékezésem után eltűntek. Korábban tragédiával végző­dött balesete is volt Fórizs János­nak. Nehezen, de rászánta magát ennek taglalására is. —Július 7-én, 10:15-kor Bala­­tonlellén vezettem a vonatot. A labirintus átjáró felől a sínek felé haladt egy hölgy. Lehajtott fejjel, kezében reklámszatyrot szoron­gatva lépkedett. Többször rádu­dáltam, de ő csak jött... Aztán egy pillanatra megállt, majd újra elin­dult. Hiába vágtam rá a gyorsfé­ket, nem tudtam megállni. Egy koppanást hallottam... — Mit érzett a balesetet követő pilanatokban? — Kimondhatalan fájdalmat. Ott vonaglott előttem egy nő, aki percekkel előbb talán örült az életnek. Mivel a mozdony csak elcsapta, nem roncsolódott össze. Levegő után kapkodott, az orrá­ból szivárgott a vér. Háromne­gyedórás haláltusája volt... Alig bírtam magamhoz térni, felocsúd­ni, felfogni, hogy egyáltalán mi történt. — Ennyire felelőtlenül közle­kednek az emberek a sínek men­tén? — Sajnos igen, s ennek nap mint nap tanúja vagyok. A gyere­kek például olykor a sínpár köze­pén kerékpároznak. Néhány gép­kocsivezető korántsem az elvár­ható óvatossággal közelít a vasúti kereszteződésekhez. A mezőre, hegyre igyekvők a sínek közvetlen közelében taposnak ösvényt. Tudja mi a legelkeserítőbb?! Pél­dául egy öt fős csoport látja, köze­ledik a vonat. Közülük ketten hirtelen átszaladnak a mozdony előtt, majd társaik felé visszafor­dulva megállnak! Ilyenkor akarat­lanul az jut az eszembe: a fene egye meg, hát nem mindegy nekik, hogy a szerelvény jobb, vagy bal oldalát bámulják? észrevettem, hogy az állomásról kigördülő vonat lépcsőjén két ti­zenhét-tizennyolc év körüli fiú üldögél. Rájuk szóltam, könnyen leeshetnek, menjenek a kocsi belsejébe. „Semmi köze ahhoz, hogy mit csinálunk” — fortyantak fel, s egyikük leköpött... — Mit lehetne tenni e veszély­­helyzetek megelőzése érdekében? — Talán az idősebbeknek kel­lene példát mutatniuk. Előfodult, hogy az indulás előtt műszakilag ellenőriztem a szerelvényt, s megdöbbenve láttam, hogy egy férfi átmászott a vasúti kocsik között, majd a túloldalon álló fe­lesége az ütközők fölött (!) adogat­ta át neki a gyerekeket. Kérdez­tem tőlük, mi történik akkor, ha elindul a vonat? A hölgy dühösen rámförmedt, hogy menjek a dol­gomra, ne molesztáljam őket! Szerencsére a családfőt más fából faragták, ő megköszönte a figyel­meztetést és rendre utasította feleségét. Különösen nagy gondot jelent, ha idős emberek körülte­kintés nékül közlekednek a sínek mentén. Ők már rosszabbul lát­nak, esetleg nagyothallanak, nem hallják meg a figyelmeztető hang­jelzést. édesanyámnak, szegény asszony felsóhajtott: „Nehéz szakmát vá­lasztottál élethivatásul, fiam. Egyik lábad a mozdonyon, a másik pedig a börtönben van...” Jó len­ne segítséget, megértést kapni ahhoz, hogy ez ne legyen így... Völgyi Ferenc A köpködős kedvű srác — Ha már itt tartunk megemlí­tem: különösen a fiatalok szeret­nek nyáron nyitott vasúti kocsiaj­­tóknak támaszkodva utazni... — így igaz, de van ennél haj­meresztőbb látvány is! Egyszer Aggódó édesanya —Eszerint a szolgálat alatt egy pillanatra sem lankadhat a figyel­me? — Ha elkalandoznának a gon­dolataim, annak beláthatatlan következményei lennének. Persze, azt is tudomásul kellene egyszer és mindenkorra venni, hogy a mozdonyvezető óvatossága nem mindig elegendő a baleset mege­lőzéséhez. A vasúti átjárók, sínek mentén téblábolóknak is figyel­niük kellene. Miután a balaton­­lellei tragédiát elmeséltem az 1990. OKTÓBER 1. Németországi lucfenyőt d­olgoznak fel a faüzemben A bagodi termelőszövetkezet faüzemének udvara tele van fe­­nyőrönkkel. Hogy mi ebben az érdekes? Hiszen az a természetes, ha a feldolgozó rendelkezik elég alapanyaggal. Csakhogy ezek a fák különlegesek. A Német­országban szinte természeti ka­tasztrófának számító hatalmas nyári vihar „áldozatai”, amelyeket Frankfurt mellől, az odenwaldi erdőből vagonokban szállítottak ide. Összesen 700 köbméter érke­zett és a napokban történt meg a vámolás, így most kezdték meg a feldolgozását. Temjén Ferenc üzemvezető és Kondor István faüzemi dolgozó éppen költöz, vagyis megállapítja, mennyi anyagot jelent egy-egy fa. — Ez itt majdnem három köb­méter— állapítja meg elégedetten Temjén Ferenc. —De van nagyobb is. Amikor szedtük ki a vagonból a fát, a Weimar rakodó majdnem orra bukott, lehúzta a súly. Több rönköt bent, a vagonban vágtunk el mert nem fért volna fel a teher­autóra, pedig hosszú platós Ifát használtunk utánfutóval. Nem volt könnyű elrendezni sem ezt­ a sok szép fát úgy, hogy mozogni tudjunk tőle. Megsimogatja az egyik rönk kérgét. — Gyönyörű anyag, csak gyor­san fel kell dolgozni, nehogy a kéreg miatt befülledjen a fa. Akkor gyengébb lesz a minősége. Két műszakban mehet a gatter, hadd fogyjon az anyag. Szép lucfenyő, a legrövidebbek 6, a leghosszab­­bak 18 méteresek és ami nagyon kedvező a kihozatalnál, szinte azonos végig az átmérő. A vasta­gabbakból palót vágunk, a véko­nyabbakból tetőanyag lesz. Az év végéig szeretnénk befejezni a fel­dolgozást. ,, A szövetkezetiek a szombathe­lyi Agroberen keresztüljutottak a németországi lucfenyőhöz. De nem csak egyszerűen úgy, hogy megvették a fát és kész, hanem kint van egy brigádjuk a vihar tépte német erdőben és az Agro­­ber által szervezett csapatokkal együtt végzik a kitermelést. A gazdaságban úgy számolnak, nem rossz üzletet csináltak a német lucfenyő feldolgozásával, s java­részt már megvan a vevőkör, el­sősorban a tanácsi építővállalat és egyéb közületek igényelték a fű­részárut. — B. E. — Temjén Ferenc és Kondor István költözi a lucfenyőt. (Kiss Ferenc felvétele) O­któber 1­7.: Európai közlekedésbiztonsági hét Európában évente egy közepes nagyságú város lakossága pusz­tul el közúti közlekedési baleset következtében és súlyos sérülést szenved egy nagyvárosnyi ember. Az európai országok, valamint az USA és Kanada kormányai — amelyek tagjai az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának — elha­tározták, hogy október első hetét „A közúti biztonság életet ment!” jelszóval a közlekedésbiztonság ügyének szentelik. A kampány legfőbb­ célja: felhívni az érdekelt szervezetek, a közlekedők és a közvélemény figyelmét a közúti balesetek drámai következménye­ire és a megelőző intézkedések fontosságára. Az akcióhoz hazánk, s termé­szetesen Zala megye is csatlako­zott. Zalai szakemberek is részt­­vesznek azon az országos szerve­zésű, nemzetközi jellegű konferen­cián, amelyet Győrben rendeznek, s ahol a közlekedés legfontosabb tényezőiről — ember, jármű, út — , valamint az új magyar közleke­déspolitikai koncepcióról tárgyal­nak. A hét zalai programja jelentős figyelmet szentel a gyermekeknek. Konzultálnak a teen­dőkről az iskolák köz­lekedési szakreferensei, s a rendőrség is fokozott figyelmet fordít az iskolák környékének biztonságára. A hét valamennyi napján lesz közúti ellenőrzés, 5-én 10 és 18 óra között pedig országos akcióra kerül sor. Kapcsolódik a ren­dezvénysorozathoz a Zala Megyei Közlekedé­si Intézet is. Egerszegi vizsgabá­zisán 3-án és 5-én 15 és 20, 6-án pedig 8 és 13 óra között díjtalan CO vizsgálatot végeznek. Akinek pedig érvényes a forgalmi enge­délye, kocsija műszakilag rendben van — természetesen térítés mel­­■ lett—kérheti az új rendszámtábla kiadását. Az Autóklub műszaki bázisain naponta 6 és 20 óra között díjta­lan fényszóró beállítás lesz, a klubtagok részére ezen felül díj­talan biztonsági ellenőrzést is nyújtanak. A Közúti Igazgatóság részvé­telével szakemberek egy csoportja értékeli, milyen eredményeket hoztak a kritikus csomópontok­ban tett intézkedések, elégséges­nek bizonyultak-e? Amennyiben nem, milyen továbbiakra van szükség. A zalai program kidolgozói — miként Gerald Hinteregger, az EGB titkára a felhívásban fogal­maz — ugyancsak bíznak abban, hogy az érdekeltek meghallják a következő napok üzenetét, s ki-ki betölti a maga szerepét, hogy sikerüljön a közúti „népirtás” csökkentése. ROAD SAFETY SAVES LIFE LA SÉCURITÉ ROUTIÉRE,C’EST LAViE A KÖZÚTI BIZTONSÁG ÉLETET JELENT

Next