Zalai Hírlap, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

1991. JANUAR 2. Zalai Hírlap Ma a szemléletváltás is tőke Egy zalai agrárszakember Németországban Egy halom színes prospektust dönt az asztalra és a tetején kinyit egy dossziét, amiben akkurátus pontossággal két hét minden nap­jának szigorú beosztása szerepel. Készítői arra is gondoltak, hogy a programok kapcsán jegyzetelési ingerenciák támadnak, ezért he­lyet hagytak erre a célra is. Így az­tán Szabó László, a Zalaegersze­gi Mezőgazdasági Szakmunkás­képző és Szakközépiskola kertész tanára egy csokorban hozhatta­ haza tapasztalatait. — Németország és Franciaor­szág ezer, illetve nyolcszáz magyar vállalkozó, valamint agrárszakem­ber szakmai képzését vállalta, s ennek keretében az első csoport­tal sikerült Németországba eljut­nom — kezdi Szabó László. — De­cember elején érkeztem haza és még mindig zsong bennem a sok élmény. Kétszeresen is érdekelt voltam, mint gombatermesztő és mint agrárszakember. Húszan tartoztunk a csoportba, a megyé­ből egyedül voltam. Hamburg kö­zelében, Nienburgban kezdődött a program, majd Bonn és Köln kör­nyékét jártuk be. Tanulmányoz­tuk a mezőgazdasági képzést, a termelést, a szövetkezeteket, a pénzügyi rendszert, a bankokat. — Nyilván a szakképzés ér­dekelte leginkább? — Minden érdekelt, de ez külö­nösen. Az iskolarendszer felépíté­se azért ragadott meg, mert a gya­korlaton alapszik. A szakmunkás­­képzés egy év alapozó tanulással kezdődik, utána két évig üzemben dolgoznak a fiatalok. Ez azt jelen­ti, hogy hazamennek vagy farmer­hoz, de csak ott dolgozhatnak, ahol a gazdának mestervizsgája van. Ezt követően tanul egy évig és leteheti a vizsgákat. Ez feljogo­sítja üzem vezetésére, s szóba áll­"nef "-vele a bankokban, azaz hitelt kaphat. (Itt a tudás a garancia, IT»«n pedig ahogyan nálunk, egy nyaraló vagy autó.) Figyelemre­méltó a vizsgáztatás, ugyanis ez a kamara szakembereinek feladata, az iskola tanárai éppen csak jelen vannak. Az első feladat pedig nem más, mint kipróbálják, képes-e a delikvens tizenkét órát dolgozni. Irigylésre méltó volt számomra, hogy a gyakorlati oktatáshoz min­den adott, fedett területen télen­­nyáron gyakorolni lehet a talaj­mű­velést, a gyártó cégek a legkorsze­rűbb gépeiket eszközeiket odavi­­szik, mert tudják, az ifjú gazda po­tenciális vevő lesz majd. A másik iskolatípus, ahol közép és felső­oktatás együtt van, többlépcsős. Gimnázium, szakgimnázium, fő­iskola, egyetem kapcsolódik. Ezek az intézmények foglalkoznak a gazdálkodók szaktanácsadásával is. — Azok igénylik? — Nagyon is. A német mező­­gazdaság rendkívül „irányított". A Mezőgazdasági Termelők Piac és Árjelentési Hivatala — melynek tagja a Parasztszövetség, az Agrár­bank, a Mezőgazdasági Szövetség és a Mezőgazdasági Kamara — át­világítja az egész ágazatot. Rend­kívül gyorsan átfuttatja az infor­mációkat, például egy órán belül regisztrálja a piaci ármozgást. Ha egy paraszt érdeklődik, s azonnal nem tudnak választ adni, egy órán belül visszahívják telefonon, így a gazdák pontosan tájékozottak a piaci lehetőségekről. A szabályo­zottságról még annyit, hogy a ter­melők nemcsak termelési kvótá­kat kapnak, hanem istállótrágya kvótájuk is van. Ez nyilvánvalóan meghatározott állatlétszámot fel­tételez. Egyébként a szövetkezet mindenképpen átveszi a kvóta­­mennyiséget, akkor is, ha nem tudják az árverésen eladni. Biz­tonsága van a farmernak. — Milyennek látta a szövet­kezetet? — A tagok részvénnyel léptek be és részvénytársaság volt a for­ma. Egyénileg történik a gazdál­kodás, s megkapják a javaslato­kat, mit termeljenek, mit ne. Az árveréses értékesítés nagybani pi­achoz hasonlít, de a szövetkezet­nek nem lehet nyeresége. Jártunk tejüzemben is, amelyet 3500— 4000 termelő hozott létre és rész­vénytársaságban működik. Kizá­rólag a tagjaitól veszi át a tejet és a gyártott termék árbevételéből a költségleszámítás után a pénzt az átadott tej literje alapján vissza­osztja. Az üzemnek nincs nyere­sége. Hatvan alkalmazottal dolgo­zik, akik közül csak hárman vé­geznek adminisztrációt, tízen ke­reskedők, a többiek a termelésben vesznek részt. — A mezőgazdasági ágazat­nak milyen a rangja? — Annak ellenére, hogy tíz év alatt negyven százalékra nőtt a túl­termelés, inkább szigorú kvóták­kal és támogatásokkal biztosítja a stabilitását. (A mezőgazdasági termelés árbevételének 50 száza­léka támogatás, amit a kamara oszt el.) Mert úgy számolnak, ol­csóbb az, ha megmaradnak és ki­egyensúlyozottak a családok a fal­vakban, mintsem szétzilálódnak és növekvő munkanélkül sereget kell ellátni. Igaz, a helyzet itt is ne­hezebb, tíz év alatt 1,5 millióról 650 ezerre csökkent a gazdaságok száma. Növekszik a területnagy­ság, ugyanis a kisebb gazdaságok nem versenyképesek, 50 hektár­nál kezdődik a jövedelmezőség. Ezért is mondták, hogy Magyaror­szágon kár lenne tönkre tenni azt, ami jó, a koncentrált gazdaságo­kat. A bankoknál azt hallottuk, most a mezőgazdaság nem beru­házási terület, vagyis az ágazat nem éppen jó pozícióban van. Sok­szor elhangzik: nem a mennyisé­gen, hanem a hatékonyságon van a hangsúly.­­ Ha már szóba került ha­zánk, mégis hogyan látják ott Mint elmondta, küszöbön áll egy új, az európai normákhoz iga­zodó vámtörvény megalkotása, amely liberális szellemű jogsza­bály lenne, de a korlátozások min­den egyes tételét következetesen betartatnák. Az idei vámtételek lé­nyegesen nem módosultak az el­múlt időszak szabályozásához ké­pest, sokkal inkább az eljárási sza­bályokon változtattak. Az ötezer forintot meg nem ha­ladó áruféleségek behozatalára az idén is a korábbi vámkedvezmény érvényes, ha azonban a behozott áruk egyedi értéke az ötezer forin­tot meghaladja, az új kereskedel­mi tarifa vámtételeinek megfele­lően kell a vámot kiszabni. Január 1-jével leszűkült annak a lehetősége, hogy a magyarorszá­gi lakóhellyel rendelkező, itt élő ál­lampolgárok, illetve az itt bejegy­zett cégek részére külföldről beér­kező árukat, ideiglenes használat címén, előjegyzési eljárásban vámkezeljék. Ezzel a vámhatóság annak akarja elejét venni, hogy a vállalkozók az import anyagokat, gépeket indokolatlanul hosszú ideig fizetés nélkül használják. A vámhivatalok a jövőben nem kötelesek a számlában vagy az ér­téknyilatkozatban feltüntetett vé­telárat vámértékként elfogadni, ha az nem felel meg az áru külföldön szokásos, ismert árának. A vám­hivatalok lehetőséget kapnak ar­ra, hogy ilyen esetekben saját ha­táskörükben állapítsák meg az el­térés tényét, és a vámértéket az eladási országban kialakult—jog­szerint levonható és visszatéríthe­tő adóval csökkentett — átlagár­hoz igazítva határozzák meg. A személygépkocsik magánim­portjában is változások lesznek, a volt szocialista országokból szár­kint, miként juthatunk termé­keinkkel a piacra? — Kifejtették, hogy a Közös Pi­acon azonos szintű, hasonló szisz­témával működő gazdaságok kap­csolódhatnak. És számolnunk kell azzal, hogy nemcsak piacra ju­tunk, hanem ránk zúdul a Nyu­gat hatalmas ipari termékmennyi­sége is majd szabadon. Ők úgy lát­ják, van mivel bejutnia a magyar mezőgazdaságnak a Közös Piac­ra. Elsősorban a kertészeti termé­kekben — a zamatos gyümölcs­ben, zöldségfélékben — látnak fantáziát. Az ipari növények közül a repce stratégiai növény lehet, ha az olajárak tovább növekednek. A repceolajból ugyanis dízel-hajtó­anyagot lehet készíteni. — Igen, de nyilván minden­hez sok pénz kell... —Egy tény: a mezőgazdaság tá­mogatása a Közös Piac országai­ban könnyebb. A tagdíjakból ugyanis visszaadnak erre a célra az országoknak. A volt NDK terü­letén már megkezdődött az átala­kulás. Ahogy mondták, valószínű­leg egyben tartják a gazdaságokat, de a termelés egyéni alapon törté­nik. Ehhez 10 ezer márka vissza nem térítendő hitelt adnak, 30 ezer márkát pedig 1 százalékos ka­mattal, s a hosszabb távra szóló 250 ezer márkás hitelhez is csak három százalékos kamattal jut­nak a gazdák. A tanár-szakember lelkesen mesél. Szeretne diákjainak és mi­nél többet átadni abból, amit ta­pasztalt, mert a szemléletváltás is tőke ma Magyarországon. Bozsér Erzsébet maró személygépkocsiknál is Schwacke katalógusban feltünte­tett, forgalmi adóval csökkentett német márka ár és a katalógus­ban szereplő értékelési irányelvek figyelembevételével állapítják meg a kiszabandó vámot. 1991. janu­ártól a gépkocsik magánimport­jában még nem a számla alapján állapítják meg a vámértéket. A Schwacke katalógus alapján így a négyütemű Wartburgok átlagos ára 14 ezer német márka körül lesz az idén. Balogh György hangsúlyozta, hogy a hatályba lépő rendelkezés megszünteti a mozgáskorlátozot­tak részére beérkezett személy­­gépkocsik vámmentességét, mivel az eddigi jogszabály visszaélések­re adott lehetőséget. Elmondta, hogy az idei évben ilyen jogcímen 20 Porsche személyautó érkezett az országba, amelyeknek átlagos belföldi ára 4,2 millió forint volt. Tekintettel arra, hogy a korábbi rendelkezések értelmében sokan már beszerezték a gépkocsik im­portjához szükséges igazolásokat, bizonyos türelmi időt engedélyez a vámhatóság. Azok, akik 1991. január 1-jét megelőzően keltezett igazolással bizonyítják a kedvez­mény igénybevételére vonatkozó jogosultságukat, január 31 -ig még vámmentesen hozhatják be gép­kocsijukat az országba. Elmondta továbbá, hogy a sze­mélygépkocsikra vonatkozó vám­tételek ügyében még nincs végle­ges kormányzati döntés, azt vár­hatóan j­anuár elej­ére hozzák meg. A külföldi részvétellel alakuló vállalkozások részére apportként érkező termelőeszközök továbbra is vám- és áfa-mentességet élvez­nek. Változás van azonban az ap­portként beérkező személygépko­csik esetében: a vámmentességet az új jogszabály is tartalmazza, de a vegyescégeket sem mentesítik a j­övőben a gépkocsira kiszabott áfa befizetése alól. Január 1-jétől az adatfeldolgo­zás is korszerűbb lesz, új vámok­mányt vezetnek be VÁM ’91 né­ven. Az új vámárunyilatkozat gya­korlatilag már megfelel az EGK és az EFTA tagországaiban alkalma­zott okmányoknak. (MTI) Megszűnik a mozgáskorlátozottak személygépkocsi vásárlási vámmentessége • Mentesség az apportként érkező termelőeszközökre Nem csökkennek lényegesen a korábbi vámok Az új vámtarifa megállapításakor gyakorlatilag nem csök­­­­kentették a vámtételeket, mivel az ország jelenlegi gazda-­­­s­sági helyzetének függvényében 1991-ben is garantálni kell i­s bizonyos költségvetési bevételeket. Nem változik többek köz k­ö zött az utasforgalomban korábban is érvényben levő vám- s kedvezmény, amely az utasok által behozott, egyedi érté- ■­­ kükben az 5000 forintot meg nem haladó árukra vonatko- I I zott — hangsúlyozta Balogh György, a Vám- és Pénzügyőr- s­­­ség Országos Parancsnokságának megbízott vezetője. 3 Nem politikai, hanem szakmai funkciókat látunk el Beszélgetés dr. Hegedűs Tamás köztársasági megbízottal Az óév utolsó napjaiban meg­kapták kinevezésüket a régiók köztársasági megbízottai, s ezál­tal mintegy kiteljesedett a parla­ment által korábban elfogadott új közigazgatási rendszer. Mint köz­tudott megyénk Fejérrel és Veszp­rémmel közösen alkot egy régiót, amelynek központi hivatala észa­ki szomszédunk „fővárosában” székel majd. Rövid egerszegi látogatása al­kalmával kértük meg dr. Hegedűs Tamást, régiónk köztársasági megbízottját, hogy röviden ismer­tesse életútját, valamint jövőbeni elképzeléseit, szervezetének fel­építését, céljait. * — Harmincnégy éves vagyok, 1981 -ben a Pécsi Tudományegye­tem Állam és Jogtudományi Ka­rán végeztem — kezdi a bemutat­kozást dr. Hegedűs Tamás, aki egyébként a nyolc köztársasági megbízott közül a legfiatalabb. — Tanulmányaim befejezését köve­tően kerültem Veszprémbe, ahol előbb postai kézbesítőként dolgoz­tam, majd nyolcvanegy őszén a vá­rosi tanács alkalmazottja lettem. Egészen nyolcvanhét őszéig dol­goztam ott, az utolsó időszakban lakás- és helyiséggazdálkodási osztályvezetőként. Ezt követően mostani kinevezésemig a Balaton Bútorgyár jogtanácsosi feladata­it láttam el. Nős vagyok, feleségem is jogász. — Tagja valamely politikai szer­vezetnek? — Megalakulásának pillanatá­tól, azaz 1988 októbere óta vagyok tagja az MDF veszprémi szerveze­­tének, nyolcvankilenc tavaszán választottak ügyvivővel majd me­gyei kampány szeretől lettem. Dr. Horváth Balázs­ távozása után előbb a városi szervezet, majd a megyei választmány elnöke tisz­tet töltöttem be. Természetesen miután kinevezésem ismertté vált, lemondtam ezen funkciómról, csakúgy mint veszprémi képvise­lő-testületi tagságomról.­­A köztársasági megbízotti in­­tézmény az eltérő nézeteket valló politikai erők kompromisszuma­ként jött létre, azaz nem igazán a kormánypártok szándékai szerint. Most tehát egy olyan funkciót kell betöltenie, amellyel feltehetőleg ko­rábban nem értett egészen egyet. Nem okoz ez későbbiekben gon­dot? —Tény, hogy ez a szervezeti ke­ret nem igazodik igazán a magyar köztársasági hagyományokhoz. Álláspontunk szerint azonban nem az ellátandó feladatokban van különbség, hanem csupán,a területi elhelyezkedésben. Azaz ugyanazt a feladatot látjuk el most egy régió viszonylatában, mint amit elképzeléseink szerint egy megyében a főispánnak kellett vol­na ellátnia. Szeretném kihangsú­lyozni, hogy a köztársasági meg­bízott nem hatalmi jellegű pozíci­ót tölt be, hanem a törvényesség és jogbiztonság szolgálata az el­sődleges feladata. Tehát nem po­litikai, hanem szakmai funkciói vannak. — Konkrétan melyek ezek a funkciók, feladatok? —­ Legfontosabb feladatunk — az önkormányzatok önállóságá­nak maximális tiszteletben tartá­sa mellett — a Magyar Köztársa­ság alkotmányának, törvényeinek és a törvényes kormány rendele­teinek betartatása, a betartás el­lenőrzése. Tehát egészen ponto­san a törvényességi ellenőrzésre szól a jogosítványunk, s nem pe­dig — mint korábban — a felügye­letre. Azaz nem módosíthatjuk az önkormányzatok egyes intézkedé­seit, rendeleteit, csupán felhívhat­juk a figyelmét, hogy nem törvé­nyesen járt el, s végső esetben bí­rósághoz fordulhatunk. Ezen túl­menően ellátunk hatósági felada­­ tokat is, ennek konkrét körét azonban a parlament még nem ha­tározta meg. Aztán ellátunk még igazgatási jellegű feladatokat, így közreműködünk a népszámlálá­sokon, s különböző honvédelmi, polgári védelmi funkcióink is van­nak. — Honnan áll fel a köztársasá­gi megbízott szervezete? —A három megyében összesen százötven-százhetven fővel szá­molunk. Korábban egyetlen me­gyében nagyobb apparátust mű­ködtettek. Veszprémben tevé­kenykedik a központi hivatal, de minden megyében létrehozzuk te­rületi szerveinket. Ezek az egysé­gek nem alá- és fölérendeltségi vi­szonyban lesznek egymással, csu­pán fizikailag különülnek el. Azaz egységes szervezetet kívánunk lét­rehozni, ami csak azért nem egy helyen működik, mert a feladatok­ból következően közel kell len­nünk az önkormányzatokhoz, ügyfelekhez. Egyébként a közpon­ti hivatalban mintegy negyvenen dolgoznak majd, a létszám na­gyobbik része a megyei hivatalok­ban végzi feladatát. Azt szeretném, hogy olyan szervezet jöjjön létre, amely szakszerű, tisztességes, bő­velkedik jó szakemberekben, akiknek kiválasztásánál, megíté­lésénél nem szempont a politikai hovatartozás,­­hanem csakis az emberi tisztesség, szakmai felké­szültség. — Zalát mennyire ismeri? — Erősen kötődöm Zalaeger­szeghez, itt születtem, itt kezdtem meg általános iskolai tanulmá­nyaimat, itt voltam elsőáldozó... Egész felmenő családfám idevaló­si, s nagyszüleim, valamint csa­ládom egy része jelenleg is itt él. És bár nem itt lakom, sohasem szakadtam el ettől a várostól, gyakran megfordulok itt. — Végezetül eau személyes kér­dés: nem tartja kissé vakmerőség­nek feladni biztos egzisztenciáját eau olyan feladatért, ami nem ki­zárt, hogy­­ay-két évre szól csak? — Társaimmal együtt úgy gon­doltuk, most nem egyéni sorsunk a lényeges, hanem ha már egyszer felvállaltunk valamit, akkor ten­nünk, cselekednünk kell az ország érdekében, még akkor is, ha lépé­seink nem lesznek mindig népsze­rűek. Lukácsffy Dénes Ha nagy a lyuk a szociális hálón Egyre kevesebb jut a termelőszövetkezeti nyugdíjasoknak A FÜZVÖLGYI termelőszövet­kezetben a közelmúltban felmé­rést és környezettanulmányt vé­geztek a szövetkezetiek aminek eredményeként több, mint száz rászorulót kívánnak a Teszöv­ön keresztül a Megyei Társadalom­­biztosítási Tanács segítségével nyugdíj kiegészítéshez juttatni. Mint Sejber János elnök elmond­ta, az infláció, az életszínvonal romlása erőteljesebben sújtja a termelőszövetkezetekből eleve kis nyugdíjjal pihenésre távozott idős embereket. Amellett azonban, hogy a társadalombiztosítás ille­tékeseinek figyelmét ráirányítják a rászorulókra, szociális segéllyel illetve szemes termény juttatásá­val segítik őket. — Megyei szinten mi jellemző a termelőszövetkezeti nyugdíjasok helyzetére, mennyire figyelnek rá­juk? — kérdeztük Boda Lászlót, a Teszöv titkárát. — A Megyei Társadalombizto­sítási Tanácsnál a kivételes nyug­díjellátás intézéséhez a mezőgaz­dasági szövetkezetek képviselője is delegált és 1985 óta részt vesz a szövetség a jogosultak felkuta­tásában. A felkutatás szó szerint értendő, mert a falusi ember nem szeret kérni, inkább sínylődik. A megyében élő 68 ezer 400 nyug­díjas közül 22 ezer 200-an terme­lőszövetkezeti tagok. Ez durván egyharmados részarány. De ha a kisnyugdíjasok arányát tekintjük, ott sajnos a megyei létszám két­harmadát jelentik a termelőszö­vetkezetiek. Ezért tartjuk fontos­nak a velük való törődést, ezért van annak értéke, hogy az elmúlt öt év alatt több mint háromezer idős parasztembernek sikerült javíta­ni a nyugellátásán. Az idén ezer felterjesztés érkezett, s több olyan gazdaság van, mint a fűzvölgyi, ahol széleskörű felmérést végez­tek. —A szövetkezetek önerőből mit tesznek? — Változó a támogatás mérté­ke, s a nyugdíjasoknál általában kevesebb aktív dolgozóval rendel­kező szövetkezetek helyzete nem kedvez a gondoskodás javításá­hoz. A változások arra inspirálják az üzemeket, hogy csakis a gaz­dálkodásra koncentráljanak, a romló pozíció pedig a költségek le­faragásához vezet, s ebben a szo­ciális jellegűek esnek először ál­dozatul. Például leállítanak üze­mi konyhákat, ahonnan nemcsak a dolgozók, hanem sok esetben a nyugdíjasok, öregek klubja lakói is meleg ételhez jutottak. Az ol­csóbb tüzelő, az olcsóbb fuvar is bizonyára szűkösebben jut majd nekik, s már vannak jelzések, hogy az üdülési hozzájárulásokat ugyancsak „karcsúsítják”, pedig ebben is szép számban érdekel­tek az idősek. A szövetség szerve­zésében az idén mintegy ezer szö­vetkezeti dolgozó üdültetését ol­dottuk meg és két millió forint ál­lami támogatáshoz jutottak ezál­tal a szövetkezetiek. Abban is vál­tozás van, hogy korábban a szoci­ális célokra történő ráfordításokat nem adóztatták. Ez most változik, s nyilván még erőteljesebben azt sugallja, hogy ne foglalkozzanak szociális ügyekkel. — Van egyáltalán, akinek ez a dolga egy gazdaságban? — A korábbi bizottságok, ame­lyek — tisztelet a kivételnek —ja­varészt formálisak voltak, a jog­szabály módosítása révén felszá­molódtak. A szövetkezetek azon­ban mint mindig, most is alkal­mazkodnak a körülményekhez és készülnek a változásokra, így azt is érzékelik, hogy a nagyszámú nyugdíjas tsz-tagságot a túlságo­san lyukas szociális hálóval nem lehet megvédeni, így aztán spon­tán jöttek létre a tsz-ek mintegy felében a bizottságokhoz hasonló szerveződések, amelyek a tagok­kal és alkalmazottakkal próbál­nak törődni, igyekeznek elháríta­ni az emberi tragédiákat. A gond az, hogy a szövetkezetekben egy­re kevesebb az erő ilyen célokra, az újonnan született önkormány­zatok pedig erre nem nagyon tud­nak anyagiakat biztosítani. SOKSZOR hivatkozunk a nyu­gaton működő szövetkezetekre, de ha jobban megnézzük azokat, a szerepvállalásukból nem hiányzik a létbiztonság garantálása. Ná­lunk viszont félő, hogy a végbeme­­nő változásoknál az intézkedése­ket hozók erre kevéssé figyelnek ez emberi sorsokat érintő ténye­zőkre. B. E.

Next