Zalai Hírlap, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 1. szám
1991. JANUAR 2. Zalai Hírlap Ma a szemléletváltás is tőke Egy zalai agrárszakember Németországban Egy halom színes prospektust dönt az asztalra és a tetején kinyit egy dossziét, amiben akkurátus pontossággal két hét minden napjának szigorú beosztása szerepel. Készítői arra is gondoltak, hogy a programok kapcsán jegyzetelési ingerenciák támadnak, ezért helyet hagytak erre a célra is. Így aztán Szabó László, a Zalaegerszegi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Szakközépiskola kertész tanára egy csokorban hozhatta haza tapasztalatait. — Németország és Franciaország ezer, illetve nyolcszáz magyar vállalkozó, valamint agrárszakember szakmai képzését vállalta, s ennek keretében az első csoporttal sikerült Németországba eljutnom — kezdi Szabó László. — December elején érkeztem haza és még mindig zsong bennem a sok élmény. Kétszeresen is érdekelt voltam, mint gombatermesztő és mint agrárszakember. Húszan tartoztunk a csoportba, a megyéből egyedül voltam. Hamburg közelében, Nienburgban kezdődött a program, majd Bonn és Köln környékét jártuk be. Tanulmányoztuk a mezőgazdasági képzést, a termelést, a szövetkezeteket, a pénzügyi rendszert, a bankokat. — Nyilván a szakképzés érdekelte leginkább? — Minden érdekelt, de ez különösen. Az iskolarendszer felépítése azért ragadott meg, mert a gyakorlaton alapszik. A szakmunkásképzés egy év alapozó tanulással kezdődik, utána két évig üzemben dolgoznak a fiatalok. Ez azt jelenti, hogy hazamennek vagy farmerhoz, de csak ott dolgozhatnak, ahol a gazdának mestervizsgája van. Ezt követően tanul egy évig és leteheti a vizsgákat. Ez feljogosítja üzem vezetésére, s szóba áll"nef "-vele a bankokban, azaz hitelt kaphat. (Itt a tudás a garancia, IT»«n pedig ahogyan nálunk, egy nyaraló vagy autó.) Figyelemreméltó a vizsgáztatás, ugyanis ez a kamara szakembereinek feladata, az iskola tanárai éppen csak jelen vannak. Az első feladat pedig nem más, mint kipróbálják, képes-e a delikvens tizenkét órát dolgozni. Irigylésre méltó volt számomra, hogy a gyakorlati oktatáshoz minden adott, fedett területen télennyáron gyakorolni lehet a talajművelést, a gyártó cégek a legkorszerűbb gépeiket eszközeiket odaviszik, mert tudják, az ifjú gazda potenciális vevő lesz majd. A másik iskolatípus, ahol közép és felsőoktatás együtt van, többlépcsős. Gimnázium, szakgimnázium, főiskola, egyetem kapcsolódik. Ezek az intézmények foglalkoznak a gazdálkodók szaktanácsadásával is. — Azok igénylik? — Nagyon is. A német mezőgazdaság rendkívül „irányított". A Mezőgazdasági Termelők Piac és Árjelentési Hivatala — melynek tagja a Parasztszövetség, az Agrárbank, a Mezőgazdasági Szövetség és a Mezőgazdasági Kamara — átvilágítja az egész ágazatot. Rendkívül gyorsan átfuttatja az információkat, például egy órán belül regisztrálja a piaci ármozgást. Ha egy paraszt érdeklődik, s azonnal nem tudnak választ adni, egy órán belül visszahívják telefonon, így a gazdák pontosan tájékozottak a piaci lehetőségekről. A szabályozottságról még annyit, hogy a termelők nemcsak termelési kvótákat kapnak, hanem istállótrágya kvótájuk is van. Ez nyilvánvalóan meghatározott állatlétszámot feltételez. Egyébként a szövetkezet mindenképpen átveszi a kvótamennyiséget, akkor is, ha nem tudják az árverésen eladni. Biztonsága van a farmernak. — Milyennek látta a szövetkezetet? — A tagok részvénnyel léptek be és részvénytársaság volt a forma. Egyénileg történik a gazdálkodás, s megkapják a javaslatokat, mit termeljenek, mit ne. Az árveréses értékesítés nagybani piachoz hasonlít, de a szövetkezetnek nem lehet nyeresége. Jártunk tejüzemben is, amelyet 3500— 4000 termelő hozott létre és részvénytársaságban működik. Kizárólag a tagjaitól veszi át a tejet és a gyártott termék árbevételéből a költségleszámítás után a pénzt az átadott tej literje alapján visszaosztja. Az üzemnek nincs nyeresége. Hatvan alkalmazottal dolgozik, akik közül csak hárman végeznek adminisztrációt, tízen kereskedők, a többiek a termelésben vesznek részt. — A mezőgazdasági ágazatnak milyen a rangja? — Annak ellenére, hogy tíz év alatt negyven százalékra nőtt a túltermelés, inkább szigorú kvótákkal és támogatásokkal biztosítja a stabilitását. (A mezőgazdasági termelés árbevételének 50 százaléka támogatás, amit a kamara oszt el.) Mert úgy számolnak, olcsóbb az, ha megmaradnak és kiegyensúlyozottak a családok a falvakban, mintsem szétzilálódnak és növekvő munkanélkül sereget kell ellátni. Igaz, a helyzet itt is nehezebb, tíz év alatt 1,5 millióról 650 ezerre csökkent a gazdaságok száma. Növekszik a területnagyság, ugyanis a kisebb gazdaságok nem versenyképesek, 50 hektárnál kezdődik a jövedelmezőség. Ezért is mondták, hogy Magyarországon kár lenne tönkre tenni azt, ami jó, a koncentrált gazdaságokat. A bankoknál azt hallottuk, most a mezőgazdaság nem beruházási terület, vagyis az ágazat nem éppen jó pozícióban van. Sokszor elhangzik: nem a mennyiségen, hanem a hatékonyságon van a hangsúly. Ha már szóba került hazánk, mégis hogyan látják ott Mint elmondta, küszöbön áll egy új, az európai normákhoz igazodó vámtörvény megalkotása, amely liberális szellemű jogszabály lenne, de a korlátozások minden egyes tételét következetesen betartatnák. Az idei vámtételek lényegesen nem módosultak az elmúlt időszak szabályozásához képest, sokkal inkább az eljárási szabályokon változtattak. Az ötezer forintot meg nem haladó áruféleségek behozatalára az idén is a korábbi vámkedvezmény érvényes, ha azonban a behozott áruk egyedi értéke az ötezer forintot meghaladja, az új kereskedelmi tarifa vámtételeinek megfelelően kell a vámot kiszabni. Január 1-jével leszűkült annak a lehetősége, hogy a magyarországi lakóhellyel rendelkező, itt élő állampolgárok, illetve az itt bejegyzett cégek részére külföldről beérkező árukat, ideiglenes használat címén, előjegyzési eljárásban vámkezeljék. Ezzel a vámhatóság annak akarja elejét venni, hogy a vállalkozók az import anyagokat, gépeket indokolatlanul hosszú ideig fizetés nélkül használják. A vámhivatalok a jövőben nem kötelesek a számlában vagy az értéknyilatkozatban feltüntetett vételárat vámértékként elfogadni, ha az nem felel meg az áru külföldön szokásos, ismert árának. A vámhivatalok lehetőséget kapnak arra, hogy ilyen esetekben saját hatáskörükben állapítsák meg az eltérés tényét, és a vámértéket az eladási országban kialakult—jogszerint levonható és visszatéríthető adóval csökkentett — átlagárhoz igazítva határozzák meg. A személygépkocsik magánimportjában is változások lesznek, a volt szocialista országokból szárkint, miként juthatunk termékeinkkel a piacra? — Kifejtették, hogy a Közös Piacon azonos szintű, hasonló szisztémával működő gazdaságok kapcsolódhatnak. És számolnunk kell azzal, hogy nemcsak piacra jutunk, hanem ránk zúdul a Nyugat hatalmas ipari termékmennyisége is majd szabadon. Ők úgy látják, van mivel bejutnia a magyar mezőgazdaságnak a Közös Piacra. Elsősorban a kertészeti termékekben — a zamatos gyümölcsben, zöldségfélékben — látnak fantáziát. Az ipari növények közül a repce stratégiai növény lehet, ha az olajárak tovább növekednek. A repceolajból ugyanis dízel-hajtóanyagot lehet készíteni. — Igen, de nyilván mindenhez sok pénz kell... —Egy tény: a mezőgazdaság támogatása a Közös Piac országaiban könnyebb. A tagdíjakból ugyanis visszaadnak erre a célra az országoknak. A volt NDK területén már megkezdődött az átalakulás. Ahogy mondták, valószínűleg egyben tartják a gazdaságokat, de a termelés egyéni alapon történik. Ehhez 10 ezer márka vissza nem térítendő hitelt adnak, 30 ezer márkát pedig 1 százalékos kamattal, s a hosszabb távra szóló 250 ezer márkás hitelhez is csak három százalékos kamattal jutnak a gazdák. A tanár-szakember lelkesen mesél. Szeretne diákjainak és minél többet átadni abból, amit tapasztalt, mert a szemléletváltás is tőke ma Magyarországon. Bozsér Erzsébet maró személygépkocsiknál is Schwacke katalógusban feltüntetett, forgalmi adóval csökkentett német márka ár és a katalógusban szereplő értékelési irányelvek figyelembevételével állapítják meg a kiszabandó vámot. 1991. januártól a gépkocsik magánimportjában még nem a számla alapján állapítják meg a vámértéket. A Schwacke katalógus alapján így a négyütemű Wartburgok átlagos ára 14 ezer német márka körül lesz az idén. Balogh György hangsúlyozta, hogy a hatályba lépő rendelkezés megszünteti a mozgáskorlátozottak részére beérkezett személygépkocsik vámmentességét, mivel az eddigi jogszabály visszaélésekre adott lehetőséget. Elmondta, hogy az idei évben ilyen jogcímen 20 Porsche személyautó érkezett az országba, amelyeknek átlagos belföldi ára 4,2 millió forint volt. Tekintettel arra, hogy a korábbi rendelkezések értelmében sokan már beszerezték a gépkocsik importjához szükséges igazolásokat, bizonyos türelmi időt engedélyez a vámhatóság. Azok, akik 1991. január 1-jét megelőzően keltezett igazolással bizonyítják a kedvezmény igénybevételére vonatkozó jogosultságukat, január 31 -ig még vámmentesen hozhatják be gépkocsijukat az országba. Elmondta továbbá, hogy a személygépkocsikra vonatkozó vámtételek ügyében még nincs végleges kormányzati döntés, azt várhatóan január elejére hozzák meg. A külföldi részvétellel alakuló vállalkozások részére apportként érkező termelőeszközök továbbra is vám- és áfa-mentességet élveznek. Változás van azonban az apportként beérkező személygépkocsik esetében: a vámmentességet az új jogszabály is tartalmazza, de a vegyescégeket sem mentesítik a jövőben a gépkocsira kiszabott áfa befizetése alól. Január 1-jétől az adatfeldolgozás is korszerűbb lesz, új vámokmányt vezetnek be VÁM ’91 néven. Az új vámárunyilatkozat gyakorlatilag már megfelel az EGK és az EFTA tagországaiban alkalmazott okmányoknak. (MTI) Megszűnik a mozgáskorlátozottak személygépkocsi vásárlási vámmentessége • Mentesség az apportként érkező termelőeszközökre Nem csökkennek lényegesen a korábbi vámok Az új vámtarifa megállapításakor gyakorlatilag nem csökkentették a vámtételeket, mivel az ország jelenlegi gazda-ssági helyzetének függvényében 1991-ben is garantálni kell is bizonyos költségvetési bevételeket. Nem változik többek köz kö zött az utasforgalomban korábban is érvényben levő vám- s kedvezmény, amely az utasok által behozott, egyedi érté- ■ kükben az 5000 forintot meg nem haladó árukra vonatko- I I zott — hangsúlyozta Balogh György, a Vám- és Pénzügyőr- sség Országos Parancsnokságának megbízott vezetője. 3 Nem politikai, hanem szakmai funkciókat látunk el Beszélgetés dr. Hegedűs Tamás köztársasági megbízottal Az óév utolsó napjaiban megkapták kinevezésüket a régiók köztársasági megbízottai, s ezáltal mintegy kiteljesedett a parlament által korábban elfogadott új közigazgatási rendszer. Mint köztudott megyénk Fejérrel és Veszprémmel közösen alkot egy régiót, amelynek központi hivatala északi szomszédunk „fővárosában” székel majd. Rövid egerszegi látogatása alkalmával kértük meg dr. Hegedűs Tamást, régiónk köztársasági megbízottját, hogy röviden ismertesse életútját, valamint jövőbeni elképzeléseit, szervezetének felépítését, céljait. * — Harmincnégy éves vagyok, 1981 -ben a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán végeztem — kezdi a bemutatkozást dr. Hegedűs Tamás, aki egyébként a nyolc köztársasági megbízott közül a legfiatalabb. — Tanulmányaim befejezését követően kerültem Veszprémbe, ahol előbb postai kézbesítőként dolgoztam, majd nyolcvanegy őszén a városi tanács alkalmazottja lettem. Egészen nyolcvanhét őszéig dolgoztam ott, az utolsó időszakban lakás- és helyiséggazdálkodási osztályvezetőként. Ezt követően mostani kinevezésemig a Balaton Bútorgyár jogtanácsosi feladatait láttam el. Nős vagyok, feleségem is jogász. — Tagja valamely politikai szervezetnek? — Megalakulásának pillanatától, azaz 1988 októbere óta vagyok tagja az MDF veszprémi szervezetének, nyolcvankilenc tavaszán választottak ügyvivővel majd megyei kampány szeretől lettem. Dr. Horváth Balázs távozása után előbb a városi szervezet, majd a megyei választmány elnöke tisztet töltöttem be. Természetesen miután kinevezésem ismertté vált, lemondtam ezen funkciómról, csakúgy mint veszprémi képviselő-testületi tagságomról.A köztársasági megbízotti intézmény az eltérő nézeteket valló politikai erők kompromisszumaként jött létre, azaz nem igazán a kormánypártok szándékai szerint. Most tehát egy olyan funkciót kell betöltenie, amellyel feltehetőleg korábban nem értett egészen egyet. Nem okoz ez későbbiekben gondot? —Tény, hogy ez a szervezeti keret nem igazodik igazán a magyar köztársasági hagyományokhoz. Álláspontunk szerint azonban nem az ellátandó feladatokban van különbség, hanem csupán,a területi elhelyezkedésben. Azaz ugyanazt a feladatot látjuk el most egy régió viszonylatában, mint amit elképzeléseink szerint egy megyében a főispánnak kellett volna ellátnia. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a köztársasági megbízott nem hatalmi jellegű pozíciót tölt be, hanem a törvényesség és jogbiztonság szolgálata az elsődleges feladata. Tehát nem politikai, hanem szakmai funkciói vannak. — Konkrétan melyek ezek a funkciók, feladatok? — Legfontosabb feladatunk — az önkormányzatok önállóságának maximális tiszteletben tartása mellett — a Magyar Köztársaság alkotmányának, törvényeinek és a törvényes kormány rendeleteinek betartatása, a betartás ellenőrzése. Tehát egészen pontosan a törvényességi ellenőrzésre szól a jogosítványunk, s nem pedig — mint korábban — a felügyeletre. Azaz nem módosíthatjuk az önkormányzatok egyes intézkedéseit, rendeleteit, csupán felhívhatjuk a figyelmét, hogy nem törvényesen járt el, s végső esetben bírósághoz fordulhatunk. Ezen túlmenően ellátunk hatósági felada tokat is, ennek konkrét körét azonban a parlament még nem határozta meg. Aztán ellátunk még igazgatási jellegű feladatokat, így közreműködünk a népszámlálásokon, s különböző honvédelmi, polgári védelmi funkcióink is vannak. — Honnan áll fel a köztársasági megbízott szervezete? —A három megyében összesen százötven-százhetven fővel számolunk. Korábban egyetlen megyében nagyobb apparátust működtettek. Veszprémben tevékenykedik a központi hivatal, de minden megyében létrehozzuk területi szerveinket. Ezek az egységek nem alá- és fölérendeltségi viszonyban lesznek egymással, csupán fizikailag különülnek el. Azaz egységes szervezetet kívánunk létrehozni, ami csak azért nem egy helyen működik, mert a feladatokból következően közel kell lennünk az önkormányzatokhoz, ügyfelekhez. Egyébként a központi hivatalban mintegy negyvenen dolgoznak majd, a létszám nagyobbik része a megyei hivatalokban végzi feladatát. Azt szeretném, hogy olyan szervezet jöjjön létre, amely szakszerű, tisztességes, bővelkedik jó szakemberekben, akiknek kiválasztásánál, megítélésénél nem szempont a politikai hovatartozás,hanem csakis az emberi tisztesség, szakmai felkészültség. — Zalát mennyire ismeri? — Erősen kötődöm Zalaegerszeghez, itt születtem, itt kezdtem meg általános iskolai tanulmányaimat, itt voltam elsőáldozó... Egész felmenő családfám idevalósi, s nagyszüleim, valamint családom egy része jelenleg is itt él. És bár nem itt lakom, sohasem szakadtam el ettől a várostól, gyakran megfordulok itt. — Végezetül eau személyes kérdés: nem tartja kissé vakmerőségnek feladni biztos egzisztenciáját eau olyan feladatért, ami nem kizárt, hogyay-két évre szól csak? — Társaimmal együtt úgy gondoltuk, most nem egyéni sorsunk a lényeges, hanem ha már egyszer felvállaltunk valamit, akkor tennünk, cselekednünk kell az ország érdekében, még akkor is, ha lépéseink nem lesznek mindig népszerűek. Lukácsffy Dénes Ha nagy a lyuk a szociális hálón Egyre kevesebb jut a termelőszövetkezeti nyugdíjasoknak A FÜZVÖLGYI termelőszövetkezetben a közelmúltban felmérést és környezettanulmányt végeztek a szövetkezetiek aminek eredményeként több, mint száz rászorulót kívánnak a Teszövön keresztül a Megyei Társadalombiztosítási Tanács segítségével nyugdíj kiegészítéshez juttatni. Mint Sejber János elnök elmondta, az infláció, az életszínvonal romlása erőteljesebben sújtja a termelőszövetkezetekből eleve kis nyugdíjjal pihenésre távozott idős embereket. Amellett azonban, hogy a társadalombiztosítás illetékeseinek figyelmét ráirányítják a rászorulókra, szociális segéllyel illetve szemes termény juttatásával segítik őket. — Megyei szinten mi jellemző a termelőszövetkezeti nyugdíjasok helyzetére, mennyire figyelnek rájuk? — kérdeztük Boda Lászlót, a Teszöv titkárát. — A Megyei Társadalombiztosítási Tanácsnál a kivételes nyugdíjellátás intézéséhez a mezőgazdasági szövetkezetek képviselője is delegált és 1985 óta részt vesz a szövetség a jogosultak felkutatásában. A felkutatás szó szerint értendő, mert a falusi ember nem szeret kérni, inkább sínylődik. A megyében élő 68 ezer 400 nyugdíjas közül 22 ezer 200-an termelőszövetkezeti tagok. Ez durván egyharmados részarány. De ha a kisnyugdíjasok arányát tekintjük, ott sajnos a megyei létszám kétharmadát jelentik a termelőszövetkezetiek. Ezért tartjuk fontosnak a velük való törődést, ezért van annak értéke, hogy az elmúlt öt év alatt több mint háromezer idős parasztembernek sikerült javítani a nyugellátásán. Az idén ezer felterjesztés érkezett, s több olyan gazdaság van, mint a fűzvölgyi, ahol széleskörű felmérést végeztek. —A szövetkezetek önerőből mit tesznek? — Változó a támogatás mértéke, s a nyugdíjasoknál általában kevesebb aktív dolgozóval rendelkező szövetkezetek helyzete nem kedvez a gondoskodás javításához. A változások arra inspirálják az üzemeket, hogy csakis a gazdálkodásra koncentráljanak, a romló pozíció pedig a költségek lefaragásához vezet, s ebben a szociális jellegűek esnek először áldozatul. Például leállítanak üzemi konyhákat, ahonnan nemcsak a dolgozók, hanem sok esetben a nyugdíjasok, öregek klubja lakói is meleg ételhez jutottak. Az olcsóbb tüzelő, az olcsóbb fuvar is bizonyára szűkösebben jut majd nekik, s már vannak jelzések, hogy az üdülési hozzájárulásokat ugyancsak „karcsúsítják”, pedig ebben is szép számban érdekeltek az idősek. A szövetség szervezésében az idén mintegy ezer szövetkezeti dolgozó üdültetését oldottuk meg és két millió forint állami támogatáshoz jutottak ezáltal a szövetkezetiek. Abban is változás van, hogy korábban a szociális célokra történő ráfordításokat nem adóztatták. Ez most változik, s nyilván még erőteljesebben azt sugallja, hogy ne foglalkozzanak szociális ügyekkel. — Van egyáltalán, akinek ez a dolga egy gazdaságban? — A korábbi bizottságok, amelyek — tisztelet a kivételnek —javarészt formálisak voltak, a jogszabály módosítása révén felszámolódtak. A szövetkezetek azonban mint mindig, most is alkalmazkodnak a körülményekhez és készülnek a változásokra, így azt is érzékelik, hogy a nagyszámú nyugdíjas tsz-tagságot a túlságosan lyukas szociális hálóval nem lehet megvédeni, így aztán spontán jöttek létre a tsz-ek mintegy felében a bizottságokhoz hasonló szerveződések, amelyek a tagokkal és alkalmazottakkal próbálnak törődni, igyekeznek elhárítani az emberi tragédiákat. A gond az, hogy a szövetkezetekben egyre kevesebb az erő ilyen célokra, az újonnan született önkormányzatok pedig erre nem nagyon tudnak anyagiakat biztosítani. SOKSZOR hivatkozunk a nyugaton működő szövetkezetekre, de ha jobban megnézzük azokat, a szerepvállalásukból nem hiányzik a létbiztonság garantálása. Nálunk viszont félő, hogy a végbemenő változásoknál az intézkedéseket hozók erre kevéssé figyelnek ez emberi sorsokat érintő tényezőkre. B. E.