Zalai Hírlap, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

»4 POSTÁNKBÓL A történelem nem ismétli önmagát Szeretnék reagálni a Zalai Hírlapban január 26-án megjelent, Ez a demokrácia nem a miénk című olvasói levélre. Olvasva a levelet, az járt a fejemben, hogy az alezredes úr vajon mikor mehetett nyugállományba, mert az írás egyes pontokon hasonlít a Horthy-rendszer katonáira. Ha pedig a Rákosi ..vagy a Kádár érában vonult nyugdíjba — gondolom nem kevés kitüntetéssel a mellén —, úgy egyszerűen érthetetlen. Ön uram egy igen óvatos és „újrafestő" egyéniség, aki a következőképpen fogalmaz: „Nem lehet kérdés, mi legyen azokkal, akik a Rákosi—Kádár időszakban kapták az elismeréseket". Mégis mi legyen velük? Ez a demokrácia éppen annálfogva a miénk — és nagyon kell rá vigyázni, de nem úgy, ahogy Ön akarja—, mert mentes a sokak által óhajtott vérengzéstől. Attól meg sem Önnek, sem másnak nem kell tartani, hogy a „vörös burzsoázia” visszatér. A múltbeli formájában pedig soha. Önnek, mint alezredesnek, nagyon jól kell tudnia, hogy a történelem nem ismétli önmagát. Nem lenne jó, ha — a sokak által vélt vagy jogos sérelmek miatt — ismét tragédiaként fejeznénk be azt az utat, amelyen elindultunk. Ön a következőkben azt írja: „...de az, hogy emberek sokaságát irtották ki, nyomorították meg, tönkretették az országot, az megbocsáthatatlan”. Nos, ha Ön a Rákosi- vagy a Kádár-rendszerben volt katona, tett-e ez ellen valamit, vagy asszisztált hozzá? Ha pedig a Horthy-rendszerben volt katona, vajon van-e tudomása arról, hogy negyvenezer magyar hogyan került lemészárlásra Titó idején? Ön egyre csak a megtorlásról beszél. Újra idézek az írásából: „Azoktól, akik csak az átfestést akarják, meg kellene válni." A baj szerintem az, hogy sok olyan embertől megváltunk, akik hathatós segítséget tudtak volna adni a kormánynak a gondok megoldásában . Pontosan az ilyen át nem gondolt követelések miatt kényszerülnek lemondásra azok, akiket támadnak, pedig egész életükben nem tettek mást, csak a népet szolgálták, párttól függetlenül. Az meg, hogy a „vörös burzsoázia” jelen vám néhány pártban is, úgy vélem, hogy az annak a pártnak a hatáskörébe tartozik, amelyben Ön szerint benne van, illetve jelen van. Ön is a nemzeti összefogásra buzdít, de hogyan? Ön szerint csak akkor lehet egységes egy nemzet, ha újból likvidál, megfoszt és kifoszt? A nemzet csak akkor lehet egységes, ha a jelenlegi gondjainkat tartja szem előtt, s igyekszik azt vér nélkül, erőszak nélkül megoldani úgy, hogy mindenki a maga területén a lehető legtöbbet teszi a nemzet felvirágoztatásáért. Ön bírálja a kormányt is. Pedig ebben az országban milliók dicsérik, éppen a higgadtságáért. Higgye el alezredes úr, hogy ott gondolkodó, megfontolt emberek vannak, akik nem az ön, nem az én érzéseimre reagálnak, hanem éppen a nemzet összefogása érdekében az értelmüket használják. Nos, ez a mi demokráciánk, éppen a rétnélküliség miatt mindenkié és éppen ezért a legnagyobb vívmányunk, amit még bizony gyakorolnunk kell. Ildomos lenne már, ha visszacsöppennénk a jelenbe, mert ha sokáig kiabáljuk az időszerűtlen dolgokat, lesz aki elhiszi és fuccs a demokráciának. „Új Isten támadt a nép szívében, mert az új Isten rendszerint akkor születik, amikor éppen ideje, hogy megszülessen.” Ebben az új istenhitben erősítsük az embereket. Ez lenne az igazi egység alapja. Kérem nézze el nekem, ha valahol kemény voltam. Károlyi József Nagykanizsa Péterfai u. 9. Hasonlóképpen vélekedik a levélről Horváth István, Nova, Petőfi u. 16. sz. alatti lakos is. PHILIPS PHILIPS HÍRADÁSTECHNIKAI ÜZLET ÉS SZERVIZ AH 500 HIFI torony 46.900,Mélyhűtőláda 2151 33.400,Mélyhűtőláda 3271 42.400,Hordozható rádiósmagnó 30W 19.900,Walkman 2.490,Teflonos gőzös vasaló 3.500,Kenyérpirító 3.700,Fagylaltgép 4.990,Komplett konyhai robotgép 15.900,Akkumulátoros porszívó 3.600,Mikrohullámú sütő 34.900,Videomagnó 34.900,Fejhallgató 1.680,Porszívó 1000W 15.900,Videokazetta E180 380,Videokazetta E195 440,Videokazetta E240 530,VARGA BÉLA Zalaegerszeg, Vörös Hadsereg u. 19. Tel.: (92) 11-796 Nyitvatartás: hétfőtől—péntekig: 9—17 óráig szombat: 9—12 óráig PHILIPS PHILIPS Néhány megjegyzés az Öböl-háború kapcsán A félreértések elkerülése végett elmondanám, hogy gyűlölöm a háborút és mindenfajta pusztítást. Ennek ellenére hébe-hóba hobbiszerűen érdeklődöm a katonai kérdések iránt. Megfigyeltem, hogy a háború kitörése óta eltelt napok függvényében négyzetesen emelkedik kis hazánkban a katonai szakértők száma. Ezen szakértők legkiválóbbjai bekerülhetnek a rádió, tvstúdiókba is, onnan nyomathatják esti meséiket hadászatról, fegyverrendszerekről, kielégítve a nagyközönség információéhségét. (Tisztelet a kivételnek, akik általában hivatásos katonák.) Nos, hogy ne a levegőbe beszéljek, példákat is említenék. Mindjárt a háború kitörésének éjszakáján megjelent a TV2-ben Deák úr. A háború idejét a „szakértő” egy hét körülire jósolta, amikor a vak is láthatta, hogy egy milliós nagyságrendű, harcedzett hadsereget nem lehet bombázásokkal térdre kényszeríteni. A videofelvételek alapján az amerikai repülőgépek felismerése találgatás szintjén történt. Ez még mind hagyján. Hajnal felé már kezdtem elkábulni, amikor — mint derült égből a napsütés — belémhasított a „szakértő" következő mondata: „A háború nem helyi, de lokális”. Ezt olyan meggyőződéssel mondta, hogy majdnem leestem a székről. Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy a háború nem helyi, de helyi! Végül is a mondat nyelvtanilag helyes, csak kár, hogy a két ellentétes állítmány ugyanarra az alanyra vonatkozik, így az értelmi helyességre már nem kötnek fogadást. Másnap a népszerű Danubiusrádióban egy nemzetközi jogi szakértő okosan elemezgette a közelkeleti fejleményeket. Ezután a riporterrel együtt áttértek a fegyverek ismertetésére. Nem győzte hangsúlyozni, hogy Irak T-53-as harckocsik tömkelegével rendelkezik. A CIA speciális szakemberei azóta is keresik ezt a típust. Hiányos katonai ismereteim szerint ilyen nem létezik. Esetleg T- 54-esről, vagy ennek ABC-fegyverek elleni védelemmel felszerelt változatáról, a T-55-ösről lehet szó. (Nem beszélve a legmodernebb T-72-esről.) A Zalai Hírlap január 21 -i számában is olvashatunk egy MTI jelentést „Ki adott fegyvert Huszeinnek?” címmel. Eszerint „Dél-Afrika is szállított G-5-ös típusú tüzérségi ütegeket”. Aki járt már életében laktanyában, az tudja, hogy az üteg nem valami fegyverfajta, hanem századszintű egység a tüzérségi alakulatoknál. Talán a löveg kifejezés megfelelő lett volna üteg helyett. Ezek a dolgok már kívül esnek a sajtóhiba fogalomkörén. Ez a nézők, újságolvasók tömegeinek információéhségére és naivitására alapozott pontatlan tájékoztatás. Zalai Hírlap Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy hozzánk küldött leveleiknek szerkesztési okokból nem minden esetben biztosíthatjuk a teljes terjedelmet és a nyilvánosságot. A közlés ténye pedig természetesen nem jelenti azt, hogy a szerkesztőség azonosul a levél tartalmával. .. .Remélem rövid időn belül véget ér a háború. Akkor milliók feje fölül tűnik el az öreg kaszás fenyegető rémképe és talán a katonai „szakértők” is lecsillapodnak. Háry Szabolcs Zalaegerszeg Apáczai tér 7.mét, hogy nem égnek a lámpái. Hogyan reagál a járművezető? Meghökkentően! Még inkább balra kormányoz, a járdán álló halandó által kézben tartott sporttáskát érintve, azt elütve halad tovább. Feltehetőleg az emberbaráti gesztust jobbra tartási „utasításnak" fogta fel, megsértődött, megtorolt. Ezúttal csak az arcát mutatta. (Csak találgatni lehet, mi történik, ha a jármű kereke felkap a szegélykőre.) Szívünkre hallgatva és tapasztalatainkból okulva is azt tanácsoljuk trabantos embertársunknak, hogy ne vezessen addig, amíg pszichésen nem alkalmas rá. A szürkület megvéd ugyan néha attól, hogy felismerjenek, de nem mindig tudja jótékonyan eltakarni előnytelen (arc)vonásainkat. Kiss Lajos MKBT titkárságvezető ker kell leróni, s ha a feladó ezt elmulasztotta, a címzett fizeti a díjat. Felmerülhet, hogy a szegedi S.O.S Aerocaritas Alapítvány elfelejtette ráütni a borítékra a „Díjelőleges” bélyegzőjét, vagy nem ragasztotta rá a feladáskor a bélyeget — így a postai illetékes. Mindehhez csak annyit fűznénk hozzá: nem éppen figyelmes gesztus az egyébként valóban nemes küldetést teljesítő Aerocaritas Alapítvány részéről önkéntes adományozókkal fizettetni a levélküldemény postai költségét. Apró figyelmetlenségnek tűnik mindez, de megrendítheti a bizalmat a feladóval szemben még akkor is, ha mindannyian jól tudjuk: levegőben gyorsabb az életmentés. A 24 forintnak pedig inkább az alapítványnál lenne a helye... — Gelencsér — A pécsi postaigazgatóság postakezelési csoportjának vezetője, Szalóki Csaba tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a félreértést a posta tisztázta a feladóval. Kérik: akiknek a fenti küldeményt kézbesítették, azok a borítékkal keressék fel a postát, ahol a 24 forint portadíjat visszakapják. Gondolatok a tarifaemelésről Szeretném Önökkel megosztani gondolataimat a Február 1-től emelkedik a helyi járatok tarifája című cikkel kapcsolatosan. Emelkedik, de milyen logika szerint? Az önkormányzat nem támogatja a helyi közlekedést, „mert nem mindenki veszi igénybe és nem csak zalaegerszegiek buszoznak”. Pedig mindenki megy valahová, leginkább dolgozni vagy iskolába. Ezzel szemben vannak olyan intézmények, egyesülések, társaságok, stb. amelyeket viszont támogat, pedig azokat néhányan 500—3000 ember látogat és azok sem mind helyi polgárok. Valóban az adókból olyan területeket kellene támogatni, amit minden lakos igénybe vesz, de mi van ilyen? Óvoda, iskola, úthálózat, víz (levegő), stb., netán a nyugalom. Tehát annak reményében, hogy az óvodák, iskolák és az utcák javításának, nyugalmának támogatása megoldódik — bízzuk a város önkormányzatára mit kell támogatni? Azon viszont érdemes elgondolkodni, ha az a vállalat, amelyik olyan termékeket hoz a piacra, ami eladhatatlan, bezárhatja kapuit, azok az intézmények, egyesülések és társaságok (melyek várják a támogatást) színvonalas produkciókkal érjék el, hogy az adófizető polgárok belenyúljanak a pénztárcájuk mélyére. De ha eladhatatlan. ..? Gondolom ilyenekre ebben a gazdasági helyzetben nincs szükség vagy csak visszafogottan. Gyulay Gyula Zalaegerszeg Szent László u. 66. „Inkább mutassátok szíveiteket, mint orcáitokat!” Közlekedési szakemberek, amatőr autósok, de a közlekedési kultúránkat kívülről szemlélők is gyakran hívják fel a figyelmet arra a tényre, hogy Egerszeg utcáin egyre inkább tettenérhetők az erőszakos, a már-már brutális jelzővel illethető járműhajszolók. Példaként álljon itt egy, a közelmúltban megtörtént eset, amely sajnos nem a legszélsőségesebbek közül való. Gyalogos áll a járdán, a zebrán való áthaladás lehetőségére várva a Kossuth utcán. A járművek már kivilágítva közlekednek. Valamennyien az úttest bal oldalán, pedig teljesen szabad a jobb oldal. Kivétel egy Trabant. Ő sem azzal lóg ki azonban a sorból, hogy szabályosan jobbra tart. Nem. Ő alig látható, mert a kocsi kivilágítatlan. A gyalogos—gondolván, hogy jót tesz vele — a szokásos módon, kinyújtott karral felhívja a figyel Tegyünk környezetünkért Valamennyien örülünk a szépnek, a rendezettnek, de mindezért közös felelősséget is vállalni kell. Körülbelül 30 évvel ezelőtt a Magyar Néphadsereg egyik zalaegerszegi alakulatának jóvoltából, az illetékes tanács tudtával, a parkfenntartó vállalat bevonásával a zalaegerszegi Gárdonyi utca közvetlen szomszédságában megépítettek egy kb. 60x40 méteres labdarúgó pályát. A környezetet is figyelembe véve, a pályát 67 darab 4 méter magas vasoszlop és ugyanolyan magas drótháló vette körül. Megkezdődhetett a grundfoci. A csapatok nap mint nap látástól vakulásig rúgták a bőrgolyót. Egyszer csak megszűnt a focicsata. Azóta marja a rozsda a 67 oszlopot, a drótháló lehullva, földbe taposva. 1989 augusztusában megjelent egy rövid írásom a Zalai Hírlapban, már akkor is azt fejtegettem, hogy mi lesz ennek a pályának a sorsa. Úgy tűnik nincs felelős. Végre tenni kellene valamit, hogy ez a már szeméttelepnek nevezhető terület ne árnyékolja be a lakóterület környezetét. Említést érdemel a pálya és a könyvtár között található játszótér állapota is. Ott is rendet kellene teremteni. Évekkel ezelőtt mind nappal, mind a késő esti órákban eléggé forgalmas volt a zalaegerszegi Dózsa-liget. Bizonyára ebből kiindulva született meg a döntés, hogy egy illemhelyet létesítenek a liget sarkánál, a rendelőintézet szomszédságában. Azóta ez az illemhely is elvesztette gazdáját, már hoszszabb idő óta nyitva, zárva vannak a kékre festett felső kiskapuk, szemét szemét hátán, a két oldali alagsori ajtókat lezárták. A tető felett lévő bódécska is hirdeti, hogy nincs kihasználva. Most már csak arra való, hogy nyomdafestéket nem tűrő szövegeket pingáljanak rá. Arra lennék kiváncsi, vajon a fentiekről mi a véleménye az illetékeseknek — írja többek között levelében Lőczi Lajos Zalaegerszeg Olvasói észrevételek nyomában Címzett fizess?! Marconi nyomdokán, a szikratávíró hőskorában született meg a híres Morse-üzenet: Save our souls! — „Mentsétek meg lelkeinket!” Az alábbi történet szerint a hajótörések már-már szállóigévé lett segélykérését így lehetne módosítani: „Mentsétek meg a segíteni szándékozót a figyelmetlen ügyintézéstől!” Egy lenti olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy a szegedi S.O.S Aerocaritas Alapítvány levelét csak huszonnégy forint portódíj leszurkolása ellenében kaphatta kézhez, holott a borítékra az volt rányomtatva: Belföldre bérmentesítés nélkül feladható! Az esedékes díjakat a feladó fizeti! A történteken ugyancsak meglepődött az Aerocaritas lenti pártoló tagja, hiszen úgy érezte, megtréfálták segítőkészségét. A Lenti Postahivatalnál Kertészné Zsiga Mária helyi ellenőrtől érdeklődtünk: jogos volt-e a portázás, vagy sem? —Hivatalunkhoz érkezett a napokban néhány olyan levél, melyen sem bélyeg, sem a „Díjelőleges” feliratú bélyegző nem volt. Magán a borítékon sem szerepelt a „Levélszekrényből” jelzésű bélyegző. Mindezt figyelembe véve a szóban forgó levél is egy bérmentesítetlen küldemény volt. A postai szabályok szerint a portázás jogos volt, mivel a díjakat feladás 1991. FEBRUÁR 1. Németek Zala megyében Hozzászólás az Őseik nyelvét tanulják című riporthoz Nagy érdeklődéssel olvastam Mihovics József Őseik nyelvét tanulják című riportját, a Zalai Hírlap január 22-ei számában. A leírtak hozzászólásra késztetnek. Magamról annyit, hogy a kanizsai Thury György Múzeumban öt évig dolgoztam néprajzi asszisztensként. A dél-zalai falvakat járva gyönyörködhettem a horvát, a német, a magyar paraszti kultúra értékeiben. Gyűjtőútjaim során fedeztem fel a német falvak anyagi és szellemi kultúráját, amely annyira megragadott, hogy elhatároztam: összegyűjtöm történeti, valamint néprajzi kincseiket. Az említett riport Szepetneken készült, de említi a Nagykanizsától északra fekvő Homokkomárom, Füzvölgy, Hosszúvölgy, Korpavár, Magyarszentmiklós községeket is. Itt kell megjegyeznem, hogy ehhez a néprajzi csoporthoz tartozik még Óbornak. A levéltári források tanúsága szerint e falvak lakóinak elődeit a Batthyány család telepítette ide a török uralom után. Az egyik oklevél szerint a szepetnekiek ősei 1765-ben jöttek ide az uradalom burgenlandi birtokairól. Idős szepetneki parasztokkal beszélgetve hallottam, hogy elődeik Bajorországból kerültek Burgenlandba. Ismereteiket igazolja, hogy Bellér Béla: A magyarországi németek rövid története című könyvében említi, hogy Nagy Károly birodalmának keleti határára frankokat telepített 800 körül. Szepetnek német ajkú lakossága tehát a frank törzsből származik Észak-Bajorországból. A falut az evangélikus németeken kívül katolikus magyarok és horvátok lakják. Házassági kapcsolatban nem álltak egymással. Elmondásuk szerint a vallást tekintették elsődleges meghatározónak, ezért többen választottak párt maguknak a pusztaszentlászlói magyar, ám evangélikus gyülekezetből. Megértem az idősebb generáció érzékenységét, ha a nemzetiségi hovatartozásukról esik szó. A második világháború és az azt követő események mély nyomokat hagytak mindenkiben. Úgy érzem azonban, ennek nem annyira a nemzetiségi, hanem inkább egy tragikus politikai légkör volt az okozója. A Homokkomárom környéki németek a Rajna völgyében fekvő Koblenzből érkeztek, 1745-46- ban. Ők katolikus vallásúak. Batthyány Strattmann László kegyúr építtette számukra a templomot Homokkomáromban, ahova Szent Felix ereklyéjét elhozatta Rómából. Ennek a templomnak nem csak a lelki gondozásban volt szerepe, hanem e népcsoport számára megtartó erővel is bírt. Füzvölgy, Hosszúvölgy, Óbornak, Korpavár és Magyarszentmiklós lakói mind idejártak templomba. Felejthetetlen számomra, amikor idős asszonyok mesélték: a legnagyobb hóban is eljártak mindegyik községből a hajnali misére adventben. Az Obomakról Homokkomáromba vezető erdei utat például „mise út”-nak nevezték. Ha valaki meghalt, mindegyik faluban kiharangozták. A 18-19. században német nyelven prédikáltak a templomban, így tanítottak az iskolában is. A plébánián található feljegyzések szerint magyarul, horvátul, németül gyóntattak és miséztek a páterek. A Mária-kegykép révén Homokkomárom a horvátok búcsújáró helyévé vált. Nagykanizsáról is érkeztek zarándokok minden hónap első vasárnapján, hogy belső megújulást nyerjenek. Három évvel ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy dr. Manherz Károly professzor úr, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese — most a művelődési és közoktatási államtitkár — fogadott. Gyűjtéseimet értékesnek találta, ígéretet tett a megjelenésre az általa szerkesztett Beitrage zur Volkskunde der Ungarndeutschen —Tanulmányok a magyarországi németek néprajzához—című kiadványban. Sajnos az elkezdett munkát egészségügyi okok miatt nem tudtam befejezni, de most folytatom. Elgondolkodtató számomra Magyarszentmiklós névváltozása. Az 1911 -es népszámláláskor az ott lakók magyarnak vallották magukat, így lett Németszentmiklósból Magyarszentmiklós. A néváltozás számomra egy nagyobb közösséghez, az országhoz való ragaszkodásukat fejezi ki. Az eredethez való hűség pedig minden ember legmélyebb gyökere és legszemélyesebb ügye. Anek Teréz Nagykanizsa, Somogyi B. u. 35. Pályázat A Zalaegerszegi Széchenyi Emlékbizottság a Széchenyi család Zala megyei kapcsolatainak tudományos feltárása, eddig ismeretlen események, kapcsolatok felkutatása céljából pályázatot ír ki az alábbi témákban: — A Széchenyi család zalai kapcsolatai, kötődései. —A Széchenyi család zalai építkezései (Egervár, Bak, Pölöske, Hídvég, stb.) — Széchenyi birtokok Zalában. — A Széchenyi és a Festetics család kapcsolatai. — Széchenyi István és Deák Ferenc kapcsolatai, vitái. Pályázni önálló kutatáson alapuló, más pályázaton nem szerepelt, nyomtatásban meg nem jelent, 1-5 ív terjedelmű, egy példányban, jeligésen beadott művekkel lehet. A beküldött műveket a bizottság által felkért szakértői testület bírálja el. Díjak: I. díj: 30.000.- Ft. II. díj: 20.000.- Ft. III. díj: 10.000.- Ft. A díjazás nem jelenti a szerzői jog megszerzését, de magában foglalja a pályamunka példányának a Megyei Levéltárban történő elhelyezését. A díjazott művek megjelentetését a bizottság támogatni kívánja. Határidők: Beérkezés: 1991. július 30. Eredményhirdetés: 1991. szeptember 21. Cím: Széchenyi Emlékbizottság, Zalaegerszeg Város Polgármesteri Hivatala, Kossuth u. 17-19. Közöljük tisztelt olvasóinkkal, hogy e rovatunk a jövőben keddi lapszámainkban jelenik meg. Legközelebb február 5-én.