Zalai Hírlap, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-01 / 127. szám
4 A karmeliták Szerzetesrendek Magyarországon A vezeklő karmeliták és a tanító maristák A karmeliták olyan szerzet tagjai, akik rendjük eredetét a Kármel-hegyen visszavonult zsidó, majd őskeresztény remetéken keresztül két ószövetségi próféta, Illés és Elizeus tanítványaiig vezetik vissza. A hagyomány szerint az itt élő Illés-tanítvány zsidó remeték a kereszténység megjelenése után keresztényekké lettek, nyomukba görög, majd nyugatról idezarándokolt remeték léptek. Más változat szerint a rendet Szent Berthold egykori kalábriai keresztes vitéz alapította, amikor 1155 körül a Kármel-hegyen élő remetéket maga köré gyűjtötte. A jeruzsálemi pátriárka, Szent Albert 1207-ben Regulát adott nekik, amelyet a Szentszék 1226-ban hagyott jóvá. A 13. század elején, a szaracénok megjelenésekor a karmeliták átköltöztek Európába, ahol — papi engedéllyel — felhagytak a remetéskedéssel, s főként egyetemi városokban alapítottak kolostorokat. A 16. század első felében a rend — belső reform következményeként— szigorúbb előírású, ún. „sarutlan” és enyhébb szabályzatú „sarus” ágra tagozódott. Magyar földre Nagy Lajos király hívta őket. Első kolostorukat Budán, a másodikat Pécsett építették, mindkettőt 1372-ben. A következő században további rendházak létesültek Székesfehérvárott, Privigyén, Eperjesen. A török elpusztította kolostoraikat, az eperjesit elhagyták. Ám 1644-ben visszatértek. Ekkor alapították a „sarutlanok” Győr közelében remeteségüket, majd 1697-ben Győrött, 1699-ben Szakolcán rendházat. Ugyanezekben az esztendőkben a „sarus” karmeliták Budán és Székesfehérvárott létesítettek kolostort. II. József a győrit kivéve valamennyi kolostorukat feloszlatta. Legközelebb csak 1896-ban alapítottak új rendházat, mégpedig Budapesten. A rendi elöljárók a két — budapesti és győri — kolostorból hozták létre 1903-ban a Szent Istvánról elnevezett magyar féltartományt. További rendházaik: Keszthely, 1930; Kunszentmárton, 1940; Miskolc, 1942; Pápakovácsi, 1946. Ilyen gyarapodás után, 1947-ben megszületett az önálló és teljes magyar rendtartomány, amely azonban csupán három évet ért meg. Az 1950-ben feloszlatott magyar karmeliták 1989-ben ismét megkezdték közösségi életüket, mégpedig—Miskolc kivételével — az 1950-ben elhagyni kényszerült helységekben. A rend női ágát, vagyis a karmelita apácák rendjét a 15. században hívta életre Boldog Soreth János. Szigorú, szemlélődő, vezeklő rend. Hazánkban Sopronbánfalván telepedtek le először, 1892-ben. Rendházuk volt még 1905-től Szombathelyen és 1936- tól Pécsett. Feloszlatásukkor, 1950-ben 69 karmelita apáca vett vándorbotot a kezébe. Érdekes és hazánkban kevéssé ismert szerzet a maristáké: ez tulajdonképpen egyszerű fogadalmas szerzetesekből álló kongregáció. Magukat, közösségüket és tanítványaikat a Szent Szűz anyai pártfogásába ajánlják. A szerzetet Boldog Marcelin Champagnat abbé alapította Lyonban, 1817- ben. A testvérek hivatásául az iskolai nevelést és oktatást tűzte célul. 1840-ben a szerzetnek már húsz háza és 300 tagja, 1860-ben közel 2000 tagja volt. Marista testvérek először 1909- ben jöttek Magyarországra. Orsován nyitottak házat, de a románok benyomulása miatt rendházukat be kellett zárniuk. Legközelebb 1924-ben érkeztek magyar földre, mégpedig Kispestre, ahol a Szent Lajos Fiúotthont vezették. 1928-ban nyitották meg Budapesten francia és német nyelvű elemi iskolájukat és fiú internátusukat. Az itt végzett növendékek 10 éves korukban már jól beszélték mindkét idegen nyelvet. A maristák különösen Lengyelország 1939. évi lerohanása után tettek jó szolgálatot azzal, hogy intézetükbe sok lengyel fiút fogadtak be, amiről e sorok írója, mint ezen intézmény bentlakója személyesen szerzett tapasztalatokat. A maristák Champagnat nevű iskoláját 1948-ban szüntette meg a magyar állam, tanárai visszatértek Franciaországba. Dr. Csonkaréti Károly A maristák A karmeliták címere. sárnapi körmenet Az egyház a nagyheti gyász miatt nem ünnepelhette meg méltóképpen az utolsó vacsora misztériumát, az Oltáriszentség rendelését. Ezért keletkezett a 13. században úrnapja ünnepe, melyet az egyház a Szentháromság vasárnapja utáni csütörtökön ünnepel. Ünnepélyes körmenetben viszik ki a templomból az Oltáriszentséget. Négy lombsátrat készítenek, s ezek mindegyikében evangéliumot olvasnak, majd áldást ad a pap az Oltáriszentséggel. Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy kedves, szép ünnep volt ez hazánkban, főképpen a falvakban. Később azután az ünnep beszorult a templom falai közé, majd csütörtöktől áthelyezték a következő vasárnapra a munkanap miatt. Érdekes az ünnep keletkezése. Nincs bibliai alapja, hanem magánkinyilatkoztatásra keletkezett mintegy hétszáz évvel ezelőtt. A belgiumi Montecomillonban Boldog Julianna ágostonrendi apácának 1209-ben látomása volt: megjelent neki a Hold, csodásan fénylett, de gömbölyű testéről egy darabka le volt törve. Hosszú időn át újra és újra szemlélte ezt a látomást, míg végül megkapta a magyarázatot: az Üdvözítő azt akarja, hogy szent testének és vérének külön ünnepe legyen. Julianna csak 21 év múlva mondta el lelkiatyjának a látomást és 37 év múlva ülték meg először úrnapját Lüttichben (a város francia neve Liege, flamandul Luik). IV. Orbán pápa Orvietoban töltötte a nyári hónapokat, amikor a szomszédos Bolsena-ból nagy csoda híre érkezett hozzá: egy pap kezében átváltozáskor a Szent Ostya vérezni kezdett. A véres Corporalét megmutatták a pápának, aki erre 1264. augusztus 11-én elrendelte az egyházban úrnapja ünnepét. Mivel a pápa hamarosan meghalt, V. Kelemen pápa végleg 1312-ben rendelte ezt az ünnepet. Űrnap keletkezésének mélyebb oka az albigensek eretneksége ellen irányult. Az albigensek a 12- 13. század fordulóján a városok fölfelé törekvő polgár elemét szervezték forradalmi úton. Az albigensek és a velük rokon waldiak azt tanították, hogy Jézusnak csak látszat teste volt. Tagadták, hogy Jézus Krisztus igazi teste és igazi vére lesz az átváltozás után a kenyér és a bor. Ezért az ünnep nyílt hitvallásnak számított a hívő emberek körében, hamar közkedveltté vált, s később ennek külső jelét is adták, utcai körmenetet csatoltak hozzá. IV. Orbán pápa az új ünnep zsolozsmájának és miséjének kidolgozását Aquinói Tamásra bízta. A nagy teológus Tamás költőként is remekelt: az ünnep szekvenciája (Lauda Sion Salvatorem — Dicsérd Sión Üdvözítőd) és körmeneti énekei a középkori himnuszköltészet legcsodálatosabb alkotásai közé tartoznak. Számos szép magyar fordítást is ihlettek, köztük a két legnagyobbat, Babits Mihályét és Sik Sándornét. Az úrnapi kultuszt hazánk a legelsők között karolta fel. 1271- ben felbukkan Kolozsváron, később Nagyszebenben, Nagyváradon, Székesfehérváron. Űrnapja az egyházi év legnagyobb ünnepei közé került, évszázadokon át a katolikus társadalom legünnepélyesebb, misztériumjelenetekkel is színezett hitvallása lett. Ahogy a tévtanítók eltűntek és a hitviták is elcsendesedtek, az űrnapja, mint külön ünnep veszített jelentőségéből. A külső körmeneti tanúságtétel is sok helyen formálissá vált vagy csupán történelmi emlékezéssé. A liturgikus megújulás tudatosította a hívekben, hogy valójában minden szentmise az Oltáriszentség ünnepe, vagyis a krisztusi áldozat, az utolsó vacsora megjelenítése. A keresztény lelkiség, amely a szentmiséből táplálkozik, nem évente egy napon — úrnapján —, hanem lehetőleg mindennap, de legalább minden vasárnap megünnepli az Eucharisztiát. Természetes, hogy lelkesedéssel veszünk részt a körmeneten is, amely nem tüntetés, hanem könyörgés, áldáskérés és hálaadás Isten végtelen szeretetéért, amely az Oltáriszentségben megnyilatkozott. Dr. Gyürki László esperes, plébános, teológiai magántanár 1 g 3 5 p Egyházi hírek Június 2. évközi 9. vas. ŰRNAPJA (Fehér) Igeliturgia: I.: Kiv 24,3-8. II.: Zsid 9,11-15. Ev.: Mk 14,12-16.22-26. Énekrend: L: 171., 575., 576., 561., 210.,169., 170. -187. II.: 280/B. - OK169. - 280/B/köv. - 118., 137. Körmenetre: 112., 116., 120., 150. * Holnap, június 2-án délelőtt 10 órakor Murakeresztúron, délután 16 órakor Hévízen és Nagykutason részesülnek a gyermekek a bérmálás szentségében. Az irgalmasok rendje — az egyetlen férfi beteg ápoló rend — örömmel várja azokat, akik életüket a felebarát szolgálatában mint szerzetes-orvos, gyógyszerész, akarják leélni. A pécsi rendház felújítva várja a növendékeket. Cím: 7621 Pécs, Irgalmas rendfőnökség. * A Szentatya júniusi imaszándéka. Általános, Hogy az egészségügyben dolgozók betegek körüli szolgálata tükrözze Krisztus gondoskodó szívének szeretetét. Missziós: Hogy az Egyház Ázsiában szabadon és eredményesen hirdethesse az evangéliumot. Zalai Hírlap 1991. JÚNIUS 1. — Betemették a sírgödröt—A markológép a gyászmise alatt dübörgött — Hol a koporsó? — Ellenőrzés az utolsó pillanatban Egy pákai temetés hihetetlen története — Istenem, ilyen szégyent kellett megérnem! — törölgeti könynyeit a pákai temetőben özv. Pócs Jánosné, nyugdíjas. — Senkinek nem kívánom azt az érzést, amit férjem elhantolásakor átéltem... Megdöbbenve hallgatjuk a hihetetlennek tűnő — a közvéleményt felháborító — történetet. Nem tudott a határozatról — Az uram május 19-én, vasárnap meghalt. Hétfőn bementem a polgármesteri hivatalba és bejelentettem a sírhely igényemet. Kezembe nyomtak egy csekket, amin száz forintot kellett befizetnem. Kedden a sírásónak megmutattam a családi sírhelyünket. Szegény páromnak az volt az utolsó kérése, ott földeljék el. — Mi történt a temetés napján? — Szerdán délután három órakor kezdődött a templomi gyászszertartás. Ekkor tudtam meg, hogy a polgármester betemettette a megásott sírgödröt. A későbbiekben az építésügyi előadó azt mondta: kegyeleti parkot akarnak létesíteni és a temetőkápolnától számított három méteren belül nem engedélyezik a sírásást. Igenám, de amikor a polgármesteri hivatalban jártam, erre előzetesen nem figyelmeztettek! A sírásó sem tudott a rendelkezésről. Amennyiben a határozatról időben értesülök, másutt helyeztük volna örök nyugalomra a férjemet. — Végül milyen döntés született? — Elkeseredésemben le akartam állíttatni a temetést, ám a polgármester figyelmeztetett: ehhez nincs jogom! Hirtelenében markológéppel kaparták ki a sírhelyet. A masina akkora gödröt ásott, hogy pillanatnyilag fogalmam sincs róla, hol van a koporsó. Még dübörgött a gép, amikor a temetőbe értünk. Emlékszem, a háború idején, a katonák ástak ilyen gödröket az elhullott lovaknak... — Gondolom a történtekért az illetékesek elnézést kértek? — Senki nem szólt hozzám egyetlen jó szót sem... Ki a vétkes? Ütünk következő állomása a polgármesteri hivatal. — Nem történt kegyeletsértés! — fogad Farkas István polgármester. — Önkormányzati testületünk tavaly ősszel olyan rendeletet alkotott, hogy nem lehet a temetőkápolna közelébe temetkezni. Ennek ellenére az említett sírt körülbelül harminc centire ásták a faltól. Határozatunkról a megözvegyült asszony, valamint a sírásó is tudott. Sőt, az utóbbi figyelmét többször is felhívtuk erre a tilalomra! Szerencsére szerdán délután egy órakor kimentem a temetőbe. Észrevettem a hibát, másik sírhelyet ásattam. —Azt legfeljebb találgatni lehet, hogy Pócs Jánosné tudott, avagy nem tudott a rendelkezésükről Viszont felettébb furcsa, hogy a csekk átadásakor minderre nem hívták fel a figyelmét. Valakik tehát mulasztást követtek el! — Nem követtünk el semmiféle mulasztást. A csekk átvételekor nem közölte velünk, hova akarja ásatni a sírgödröt. Ha ezt megteszi, akkor megelőzhette volna a kellemetlenséget. Egyébként ami a gép „dübörgését” illeti: a sírhely fél három előtt már elkészült. A sírgödör ugyanolyan volt, mint amiket ásni szoktak... (Arany Gábor felvétele) Mitagadás, a beszélgetésünk itt megakad. A polgármester váltig védi a mundér becsületét. Azt hajtogatja, hogy az özvegy, valamint a sírásó okolható a helyrehozhatatlan hibáért. Polgármesteri észrevétel várható... Arról már megfeledkezik, hogy temetési előkészületek során az emberek többsége zilált lelkiállapotba kerül. Ilyenkor az ügyintézőnek kutya kötelessége felhívni a figyelmet bizonyos újabb — a megszokottól eltérő — határozatok, rendeletek, jogszabályok betartására. Ezek ellenőrzését — mint ebben az esetben is történt — a legkevésbé célszerű az utolsó pillanatra időzíteni. Egyáltalán kinek és milyen alapon van joga ahhoz, hogy a gyászszertartás menetét az utolsó pillanatban megváltoztassa?! — írhatnak bármit az újságban, riportjuk megjelenése után mi is megtesszük észrevételeinket... — búcsúzik tőlünk a polgármester. Mit lehet erre mondani? Bárcsak a körültekintés lett volna akkora, mint az önbizalom. És hát természetesen várjuk az észrevételeket. Völgyi Ferenc Pócs néni a férje sírjánál idézi fel a történteket. Bajcsa önállósodni akar Bajcsa Nagykanizsa városrésze. Még a központosítási törekvések fénykorában csatolták a városhoz. A 693 lelket számláló település most válni akar. Tavaly ősszel alakult meg a faluvédő egyesület. Az akkori cél az volt, hogy a városrész lakóinak, kulturális és sportprogramokat szervezzenek. Az önkormányzati törvényt tanulmányozva ütöttünk aztán arra a következtetésre, hogy részleges önkormányzati jogot kérünk a városrésznek. November 9-én nyújtottuk be a kérelmünket, de arra választ a mai napig nem kaptunk. Ez után kezdtünk elgondolkodni a kiváláson— eleveníti fel a kezdeteket Horváth János, az egyesület vezetőségének tagja. — Úgy gondoljuk, már rövidebb távon is hasznos lesz a községnek, ha visszaszerzi önállóságát. — Az önállósodási törekvés nemcsak az egyesület elgondolása, a lakossági fórumokon is elég élesen vetődött fel a szétválás gondolata. Az a tapasztalatunk, hogy a város a periférikus településekre csak annyit áldoz, amennyit műszól. Ez pedig nem biztos hogy annyi, mint amennyi az érvényben lévő pénzügyi szabályozás szerint járna — vélekedett Bodor György, az egyesület elnöke. — Mit várnak az önállóságtól? — Számításaink szerint a község anyagilag talpon tud maradni Idén például milliós nagyságrenddel több pénz jutna Bajcsára, mint amennyi felhasználásra kerül a városi költségvetésből. Körülbelül 2 millió forintuak veszik el azáltal, hogy nem '91 januárjától vagyunk önállóak. Ebből az összegből a falujárdáit rendbe lehetne tenni Természetesen azt is várjuk, hogy erősödjön a szülőfaluhoz való tartozás érzése — mondta az egyesület elnöke. — Mi lesz az önállóság esetleges kimondása után az oktatással, orvosi ellátással, közlekedéssel? — Orvosi rendelőnk van, igaz, orvosunk nincs. De ezt szerintünk meg lehet oldani Sőt, még a fogorvosi rendelést is! A gyerekek Kiskanizsára járnak iskolába. Reális lehetőségét látjuk annak, hogy az óvoda tetőterének beépítésével az alsótagozatos oktatás helyben valósuljon meg. A felsősök után pedig a fejkvótát átutaljuk a városnak. A művelődési házban jelenleg az anyagiak miatt nincs lehetőség arra, hogy szakkörök, csoportok működjenek. A közlekedés nem szűnik meg, hiszen a környező településekre rajtunk keresztül vezet az út. A viteldíj növekedés nem számottevő, sőt így a munkáltatók a bérlet árának 80 százalékát térítik is. Ugyanis a lakosság nagy része a városban dolgozik— fejtegette Horváth János. — Milyen eredményt várnak a vasárnapi népszavazástól? — Reméljük, hogy sokan eljönnek szavazni hiszen a mi jövőnkről van szó. Vesztenivalónk nincs, a mi helyzetünk az önállósodással csak jobb lehet. — marton —