Zalai Hírlap, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-01 / 152. szám
4 Az egyik park melletti tömbházból levelet írt egy olvasónk: „a környéken 16-18 éves fiúk garázdálkodnak, a 9-10 éves gyerekek egyre elvetemültebbek lesznek. Milyen tanítást kapnak a gyerekek az iskolában?" Hát a vandalizmusra biztosan nem okítják őket. Hogy hogyan nevelik, pontosabban hogyan nevelik majd őket, tényleg oszlopos kérdése a felcseperedő generáció sorsának. Beke Kata, az MDF szakértője veszélyben látja a közoktatást. Szerinte a Gazsó Ferenc szociológus által kidolgozott közoktatási tervezet annyira gyenge, hogy még vitaalapnak sem alkalmas. Mások szerint viszont éppen azért jó a jogszabálytervezet, mert csak keret, nem akar mindent szabályozni, a tanintézményekre bízza a bizonyos szintű iskolarendszerek kialakítását. Nos, akkor mi az igazság? Valóban rossz a tervezet, vagy csak az a baj, hogy Gazsó nem kormánypárti? Manapság képtelenség eldönteni, hogy a vitát szakmai vagy politikai érdekek motiválják? A kérdésen töprengve, megörültem, amikor hallottam a rádióban, hogy neves szakembereket éppen hasonlókról faggatja a riporter. Gondoltam, véleményük birtokában talán kitisztul a közoktatás körüli köd. Nem így történt. Szegény riporter hasztalan igyekezett a téma felé terelni a beszélgetést, a megkérdezettek nem, az istennek sem voltak hajlandóak kikecmeregni a belterjes szakmai vitából, így aztán a hallgató kénytelen volt megelégedni az Országos Közoktatási Tanács körüli mizériáról kapott kiképzéssel. Amúgy az is valami, hiszen a Kultuszminisztériumban áprilisban megalakult testület — neve után ítélve — valószínűleg a közoktatást hivatott szakmai tanácsokkal ellátni, érdemes tehát megtudni róla valamit. Hát megtudtuk. Elsősorban azt, hogy senki nem tud róla semmit. Nem csak a nyilvánosság, de még a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete sem tudta — legalábbis Pokorny Zoltán ügyvivő szerint —, kikből áll, mit akarnak csinálni, s milyen jogkörrel? Kiderült: a miniszter hozta létre a tanácsot, méghozzá a saját maga által összeállított névsorral. Ehhez persze joga van. Más kérdés, szerencsés-e csak a neki tetsző elveket valló emberek tanácsát kérni? A miniszter döntése többekből ellenkezést váltott ki, s az államtitkár-helyettes bejelentette tiltakozását, közölte, hogy a tanácsot — mint antidemokratikusan alakítódót — nemlétezőnek tekinti. Lukács Péter, az Oktatáskutató Intézet igazgatóhelyettese nyíltan kimondta: nagyon rossz a véleménye a minisztériumról, pontosabban annak közoktatási részlegéről. Szerinte a tanács megalakulása nem más, mint a kormánypárton belüli hatalmi harc megnyilvánulása. Az egyik hatalmi csoport meg akarta alakítani saját embereiből a tanácsot, de a másik csoport—természetesen a maga listájával—megelőzte. Ez a hatalmi harc, mely már háromnegyed éve tart, megbénította a minisztériumot, amely így képtelen betölteni a hivatását. Úgy látja: a zűrzavarban az oktatás területén képtelen helyzetek alakulnak ki. Nesze neked, iskolaügy! Még szerencse, hogy Vekerdi Tamás, az általam is nagyrabecsült pszichológus viszont úgy látja, a közoktatási részleg eddigi próbálkozásai „európai irányba” mozdították el az oktatásügyet. Egyik gondolata azonban megdöbbentett. Nevezetesen: a hatalmi harc „bunkókkal” is történhet, ha az ellenfél liberális, akkor a harcoló konzervatív állást vesz fel, s a győzelem érdekében lehetőleg minél konzervatívabbat. Nos, témánál vagyunk. A Gazsó-féle törvénytervezet meglehetősen liberális, hiszen nagy teret ad az iskolák elképzeléseinek. S ez szimpatikus elképzelés, mert igenis, vegyék már végre komolyan a pedagógusokat, s ne csak utasításvégrehajtó robotnak tekintsék őket. Az igazi az lenne, ha az iskolákat érintő döntéseket a tudtukkal és egyetértésükkel hoznák. Akkor több reményünk lenne egy művelt, intelligens generáció felnevelésére. Bunkókkal ugyanis nem megy... Fincza Zsuzsa Bunkókkal csak „bunkókat” nevelhetünk Szovjet erkölcsrendészet A Nyugathoz való felzárkózás sajátságos jeleként a szovjet rendőrség kebelén belül is megalakulnak az erkölcsrendészeti részlegek, amelyek legfőbb feladata a prostitúció és a pornográfia elleni harc. A napokban született miniszteri döntés előzménye, hogy a peresztrojka, a demokratizálás kezdete óta a Szovjetunióban sem titok: a nagyvárosok elegánsabb szállodáiban, éttermeiben akadnak, sőt,helyenként kifejezetten nyüzsögnek az ősi szakma művelésének hódoló ledér hölgyemények. Ezzel is bizonyítva, hogy vasfüggöny ide vagy oda, a könnyedebb nyugati életforma áldásos hatásainak még az ideológia vértjével sem sikerült gátat vetni. A ledérség és az üzleties szellem termékeny talajra talált a szovjet éjszakában is. Olyannyira, s ez sem titok, hogy a vállalkozó kedvű hölgyek az alapvetően még mindig jobbára a pénzes külföldi kuncsaftokra alapuló piac bővülésével párhuzamosan mind szervezettebb keretek között igyekszenek művelni a szakmát. Néhány hónappal ezelőtt kis létszámú, ám annál hangosabb moszkvai megmozdulásukon szakmájuk hivatalos elismerését, saját szakszervezet létrehozását követelték. A peresztrojka előrehaladtával és a szovjet bűnözés nemzetközi viszonylatban is tekintélyt parancsoló, rohamléptű növekedésével párhuzamosan a moszkvai prostituáltak is támogatókra leltek. Az erkölcsi skrupulusokra vajmi keveset adó, ám a jó üzleteket annál inkább kedvelő szovjet maffia karolta fel a legősibb mesterség művelőit. Mára a moszkvai alvilágot kézben tartó tatár és észak-kaukázusi klán egész hálózatokat működtet a szovjet fővárosban, védelmet és biztos megélhetést biztosítva az immár a pénzes belföldi kucsaftokat is kiszolgáló hölgyeknek. A szakma széleskörű népszerűségét jelzi, hogy az egy évvel ezelőtt a sajtóban is ismertetett felmérés szerint a moszkvai középiskolás leányok egy jó része egyáltalán Talán a prostitúciónál is nagyobb üzlet ma a Szovjetunióban a pornófilmek előállítása. Egy húsz-harminc perces, házi stúdióban készített alkotásért Németországban állítólag 30 ezer márkát is megadnak, csupán azért, mert a főszereplők hamisítatlan orosz közegben, orosz szavakat suttogva áldoznak a szerelem oltárán. E kazetták forgalmazása a Szovjetunióban persze szigorúan tilos, sőt maguk a gyártók is igyekszenek mielőbb külföldre juttatni a filmet, nehogy illetéktelen kezekbe kerülve kinyomozzák a szereplők kilétét és felszámolják a stúdiót. Ennél persze jóval kevesebbért is felemelik hangjukat a szovjet erkölcsök védelmezői. Alig két hete, hogy az oroszországi televízió bátorkodott bemutatni egy évekkel ezelőtt készített, magyar viszonylatban teljesen ártatlannak tűnő francia filmet, Claude Brasseure, Annie Girardot és Sidney Rome főszereplésével. Az esti főműsoridőben vetített alkotásban Sidney Rome méltán híres bájaival ismerkedhetett meg, igaz mindössze néhány pillanat erejéig az efféle látványosságokat eddig teljességgel nélkülöző szovjet tévénéző. Az eredmény: két nappal később a Vremja című híradó a szovjet tévé vezetése nevében — a beérkezett nagy számú A moszkvai maffia és a lányok Reagálások a „Csirke-variációk”-ra Június 25-i számunkban Csirke-variációk című glosszánkra — melyben többek között a csirkemájban talált nagyobb mennyiségű hajszálat tettük szóvá — reagált Ferenczi Miklós, a zalaegerszegi baromfifeldolgozó főmérnöke. Elmondta, hogy az előhűtött árut nem az üzemben csomagolják, azt „tálcás kiszerelésben" szállítják az üzletekbe. Véleménye szerint a feldolgozó higiénés viszonyai kizárják, hogy ott hajszál kerüljön a csirkemájba. Elmentünk a vállalat tőszomszédságában lévő árémsz-élelmiszerüzletbe, ahol a kifogásolt árut vásárolták. Horváth Balázsné üzletvezető megengedte, hogy bekukkantsunk a raktárba és a hűtőkamrába. Mindenütt rendet és tisztaságot találtunk. Megtudtuk viszont, hogy az előhűtött baromfihúst ömlesztve ládákba pakolják és azt az üzem raktárából az udvaron át targoncával szállítják át a boltba, ahol nejlonzacskókba csomagolják. A ládában lévő árut egy papírlappal takarják le. Szemrevételeztük a bolt hűtőkamrájában lévő kék színű ládákat. A papír alól már eleve kikandikált a hús, nem beszélve arról, hogy míg az udvaron átszállítják, le is fújhatja róla a szél. Tehát az élelmiszerre útközben rászállhat a légy, belepottyanhat bármi. Leeshet a láda is a targoncáról. Van esélye a hajszálnak, hogy a csirkemáj közé kerüljön... Tehát hiába a tökéletes higiénia a feldolgozóban, a tisztaság a boltban, ha a köztük lévő úton csak egy darab papír „védi” az élelmiszert. Nem beszélve arról, hogy közben megszakad a hűtőlánc, ami kánikulában elég veszélyes... Tisztelt Hölgyem, Uram! Színes és fekete-fehér képkidolgozás a FOTOLUX-nál! Kiváló minőséggel, kedves kiszolgálással, bő áruválasztékkal állunk kedves ügyfeleink rendelkezésére. Zalaegerszegen a Centrum Áruházban, Nagykanizsán a Dél-zalai Áruházban. Fotolux a minőség, mely utolérhetetlen. Zalai Hírlap 1991. JÚLIUS 1. nem tartja elítélendőnek e szabados foglalkozás űzését, főként annak anyagi előnyeit tartva szem előtt. (A díjszabás manapság a helytől és kategóriától függően alkalmanként száz rubeltől egészen a több mint 5 ezer rubelnek megfelelő 200 dollárig terjed, miközben a szovjet átlagkeresetek jó, ha elérik a havi 250-300 rubelt.) Nyilván ezzel a presztízzsel magyarázható, hogy a jobb szállodákban dolgozó lányok között gyakori az idegen nyelveket ismerő, felsőfokú végzettséggel rendelkező vagy éppen az egyetemi stúdiumokat a munka kedvéért feladó művelt hölgy. Az olcsóbb lányok a gyengébb, külterületi szállodák és a munkásszállók környékén lelhetők fel. Meleg nyári moszkvai éjszakákon a parkok is megtelnek kéjes susogással... tiltakozó levélre válaszul — kért elnézést az oroszországi tévé kihívó tettéért, amely túl azon, hogy sértette a nézők jóízlését, ráadásul Nyikolaj Rizskov választási műsorával egyidőben került adásba — talán nem is véletlenül... Mint látható, lesz elég dolga a szovjet erkölcsrendészetnek. (MTI - Panoráma) Dorogi Sándor a NŐI RUHÁZATI BOLTBAN (Lenin u. 4.) 20-30%-KAL OLCSÓBBAN többféle női blézert, nyári aljat, ruhát és pólót, ■■ JÚLIUS 16-IG (illetve amíg a készlet tart) ENGEDMÉNNYEL ÁRUSÍTUNK Volt egyszer egy játszótér A hetvenes évek derekán a zalaegerszegi Vizslaparkban, a tízemeletes betonházak tövében művészek, fafaragók létrehoztak egy szuper modern játszóteret. Volt benne óriási szitakötőrepülőgép, ami — miközben gyerekekkel felpakolva körbe-körbe fárdigált —jópofán csapkodott színesre mázolt fa szárnyaival. A libikóka is fából készült, s farönkökből várak épültek. Voltak még körbekergethető akármik, faragott megmászni való oszlopok. Imádták kiket a gyerekek. A játszótér— mert közben senki sem törődött vele — mára szinte teljesen lerobbant. Kevés maradt meg belőle, az is erősen lepusztult, korhadt, csak torzója a hajdani szépséges játszóparknak. A fű kötésig ér, a kandeláberek meggörbítve, kibelezve, a padok megrongálva, a rázsalakrok megcsonkítva... Pedig itt valamikor volt egy játszótér. Béke poraira... — Izs — (Mészáros T. László felvételei)