Zalai Hírlap, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

4 A­z egyik park mel­letti tömb­házból levelet írt egy olvasónk: „a környéken 16-18 éves fiúk garázdál­kodnak, a 9-10 éves gyerekek egyre elvetemül­­tebbek lesznek. Milyen tanítást kapnak a gyerekek az iskolá­ban?" Hát a vandalizmusra biztosan nem okítják őket. Hogy hogyan nevelik, pontosabban hogyan nevelik majd őket, tényleg osz­lopos kérdése a felcseperedő ge­neráció sorsának. Beke Kata, az MDF szakértője veszélyben látja a közoktatást. Szerinte a Gazsó Ferenc szociológus által kidolgo­zott közoktatási tervezet annyi­ra gyenge, hogy még vitaalapnak sem alkalmas. Mások szerint vi­szont éppen azért jó a jogszabály­­tervezet, mert csak keret, nem akar mindent szabályozni, a tan­­intézményekre bízza a bizonyos szintű iskolarendszerek kialakí­tását. Nos, akkor mi az igazság? Valóban rossz a tervezet, vagy csak az a baj, hogy Gazsó nem kormánypárti? Manapság kép­telenség eldönteni, hogy a vitát szakmai vagy politikai érdekek motiválják? A kérdésen töprengve, meg­örültem, amikor hallottam a rá­dióban, hogy neves szakembere­ket éppen hasonlókról faggatja a riporter. Gondoltam, véleményük birtokában talán kitisztul a közok­tatás körüli köd. Nem így történt. Szegény riporter hasztalan igye­kezett a téma felé terelni a beszél­getést, a megkérdezettek nem, az istennek sem voltak hajlandóak kikecmeregni a belterjes szakmai vitából, így aztán a hallgató kénytelen volt megelégedni az Országos Köz­oktatási Tanács körüli mizériáról kapott kiképzéssel. Amúgy az is valami, hiszen a Kultuszminisz­tériumban áprilisban megalakult testület — neve után ítélve — va­lószínűleg a közoktatást hivatott szakmai tanácsokkal ellátni, ér­demes tehát megtudni róla vala­mit. Hát megtudtuk. Elsősorban azt, hogy senki nem tud róla sem­mit. Nem csak a nyilvánosság, de még a Pedagógusok Demokrati­kus Szakszervezete sem tudta — legalábbis Pokorny Zoltán ügyvi­vő szerint —, kikből áll, mit akar­nak csinálni, s milyen jogkörrel? Kiderült: a miniszter hozta létre a tanácsot, méghozzá a saját maga által összeállított névsorral. Ehhez persze joga van. Más kérdés, sze­­rencsés-e csak a neki tetsző elve­ket valló emberek tanácsát kérni? A miniszter döntése többekből el­lenkezést váltott ki, s az államtit­kár-helyettes bejelentette tiltako­zását, közölte, hogy a tanácsot — mint antidemokratikusan alakí­tódót — nemlétezőnek tekinti. Lukács Péter, az Oktatáskuta­tó Intézet igazgatóhelyettese nyíl­tan kimondta: nagyon rossz a vé­leménye a minisztériumról, pon­tosabban annak közoktatási rész­legéről. Szerinte a tanács megala­kulása nem más, mint a kormány­párton belüli hatalmi harc meg­nyilvánulása. Az egyik hatalmi csoport meg akarta alakítani sa­­ját embereiből a tanácsot, de a má­­sik csoport—természetesen a ma­ga listájával—megelőzte. Ez a ha­talmi harc, mely már háromne­gyed éve tart, megbénította a mi­nisztériumot, amely így képtelen betölteni a hivatását. Úgy látja: a zűrzavarban az oktatás területén képtelen helyze­tek alakulnak ki. Nesze neked, iskolaügy! Még szerencse, hogy Vekerdi Tamás, az általam is nagyrabecsült pszichológus viszont úgy látja, a közoktatási részleg eddigi pró­bálkozásai „európai irányba” mozdították el az oktatásügyet. Egyik gondolata azonban meg­döbbentett. Nevezetesen: a ha­talmi harc „bunkókkal” is tör­ténhet, ha az ellenfél liberális, akkor a harcoló konzervatív ál­lást vesz fel, s a győzelem érde­kében lehetőleg minél konzerva­tívabbat. N­os, témánál vagyunk. A Gazsó-féle törvényterve­zet meglehetősen liberá­lis, hiszen nagy teret ad az isko­lák elképzeléseinek. S ez szim­patikus elképzelés, mert igenis, vegyék már végre komolyan a pe­dagógusokat, s ne csak utasí­tásvégrehajtó robotnak tekint­sék őket. Az igazi az lenne, ha az iskolákat érintő döntéseket a tudtukkal és egyetértésükkel hoznák. Akkor több reményünk lenne egy művelt, intelligens ge­neráció felnevelésére. Bunkók­kal ugyanis nem megy... Fincza Zsuzsa Bunkókkal csak „bunkókat” nevelhetünk Szovjet erkölcs­rendészet A Nyugathoz való felzárkózás sajátságos jeleként a szovjet rend­őrség kebelén belül is megalakul­nak az erkölcsrendészeti részle­gek, amelyek legfőbb feladata a prostitúció és a pornográfia elle­ni harc. A napokban született minisz­teri döntés előzménye, hogy a pe­resztrojka, a demokratizálás kez­dete óta a Szovjetunióban sem ti­tok: a nagyvárosok elegánsabb szállodáiban, éttermeiben akad­nak, sőt,helyenként kifejezetten nyüzsögnek az ősi szakma műve­lésének hódoló ledér hölgyemé­­nyek. Ezzel is bizonyítva, hogy vasfüggöny ide vagy oda, a könnyedebb nyugati életforma ál­dásos hatásainak még az ideoló­gia vértjével sem sikerült gátat vet­ni. A ledérség és az üzleties szel­lem termékeny talajra talált a szovjet éjszakában is. Olyannyira, s ez sem titok, hogy a vállalkozó kedvű hölgyek az alapvetően még mindig jobbára a pénzes külföldi kuncsaftokra alapuló piac bővülésével párhu­zamosan mind szervezettebb ke­retek között igyekszenek művelni a szakmát. Néhány hónappal ez­előtt kis létszámú, ám annál han­gosabb moszkvai megmozdulásu­kon szakmájuk hivatalos elisme­rését, saját szakszervezet létreho­zását követelték. A peresztrojka előrehaladtával és a szovjet bűnözés nemzetközi viszonylatban is tekintélyt paran­csoló, rohamléptű növekedésével párhuzamosan a moszkvai pros­tituáltak is támogatókra leltek. Az erkölcsi skrupulusokra vajmi ke­veset adó, ám a jó üzleteket annál inkább kedvelő szovjet maffia ka­rolta fel a legősibb mesterség mű­velőit. Mára a moszkvai alvilágot kézben tartó tatár és észak-kau­kázusi klán egész hálózatokat mű­ködtet a szovjet fővárosban, védel­met és biztos megélhetést bizto­sítva az immár a pénzes belföldi kucsaftokat is kiszolgáló hölgyek­nek. A szakma széleskörű népsze­rűségét jelzi, hogy az egy évvel ez­előtt a sajtóban is ismertetett fel­mérés szerint a moszkvai középis­kolás leányok egy jó része egyál­talán Talán a prostitúciónál is na­gyobb üzlet ma a Szovjetunióban a pornófilmek előállítása. Egy húsz-harminc perces, házi stúdió­ban készített alkotásért Németor­szágban állítólag 30 ezer márkát is megadnak, csupán azért, mert a főszereplők hamisítatlan orosz közegben, orosz szavakat suttog­va áldoznak a szerelem oltárán. E kazetták forgalmazása a Szovjet­unióban persze szigorúan tilos, sőt maguk a gyártók is igyeksze­nek mielőbb külföldre juttatni a filmet, nehogy illetéktelen kezek­be kerülve kinyomozzák a szerep­lők kilétét és felszámolják a stú­diót. Ennél persze jóval kevesebbért is felemelik hangjukat a szovjet er­kölcsök védelmezői. Alig két hete, hogy az oroszországi televízió bá­torkodott bemutatni egy évekkel ezelőtt készített, magyar viszony­latban teljesen ártatlannak tűnő francia filmet, Claude Brasseure, Annie Girardot és Sidney Rome fő­szereplésével. Az esti főműsoridő­ben vetített alkotásban Sidney Ro­me méltán híres bájaival ismer­kedhetett meg, igaz mindössze né­hány pillanat erejéig az efféle lát­ványosságokat eddig teljességgel nélkülöző szovjet tévénéző. Az eredmény: két nappal ké­sőbb a Vremja című híradó a szov­jet tévé vezetése nevében — a be­érkezett nagy számú A moszkvai maffia és a lányok Reagálások a „Csirke-variációk”-ra Június 25-i számunkban Csir­ke-variációk című glosszánkra — melyben többek között a csirke­­­májban talált nagyobb mennyisé­gű hajszálat tettük szóvá — rea­gált Ferenczi Miklós, a zalaegersze­gi baromfifeldolgozó főmérnöke. Elmondta, hogy az előhűtött árut nem az üzemben csomagolják, azt „tálcás kiszerelésben" szállítják az üzletekbe. Véleménye szerint a fel­dolgozó higiénés viszonyai kizár­ják, hogy ott hajszál kerüljön a csirkemájba. Elmentünk a vállalat tőszom­szédságában lévő árémsz-élelmi­­szerüzletbe, ahol a kifogásolt árut vásárolták. Horváth Balázsné üz­letvezető megengedte, hogy be­kukkantsunk a raktárba és a hű­tőkamrába. Mindenütt rendet és tisztaságot találtunk. Megtudtuk viszont, hogy az előhűtött barom­­fihúst ömlesztve ládákba pakol­ják és azt az üzem raktárából az udvaron át targoncával szállítják át a boltba, ahol nejlon­zacskók­ba csomagolják. A ládában lévő árut egy papírlappal takarják le. Szemrevételeztük a bolt hűtőkam­rájában lévő kék színű ládákat. A papír alól már eleve kikandikált a hús, nem beszélve arról, hogy míg az udvaron átszállítják, le is fúj­hatja róla a szél. Tehát az élelmi­szerre útközben rászállhat a légy, belepottyanhat bármi. Leeshet a láda is a targoncáról. Van esélye a hajszálnak, hogy a csirkemáj kö­zé kerüljön... Tehát hiába a tökéletes higié­nia a feldolgozóban, a tisztaság a boltban, ha a köztük lévő úton csak egy darab papír „védi” az élel­miszert. Nem beszélve arról, hogy közben megszakad a hűtőlánc, ami kánikulában elég veszélyes... Tisztelt Hölgyem, Uram! Színes és fekete-fehér képkidolgozás a FOTOLUX-nál! Kiváló minőséggel, kedves kiszolgálással, bő áruválasztékkal állunk kedves ügyfeleink rendelkezésére. Zalaegerszegen a Centrum Áruházban, Nagykanizsán a Dél-zalai Áruházban. Fotolux a minőség, mely utolérhetetlen. Zalai Hírlap 1991. JÚLIUS 1. nem tartja elítélendőnek e szabados foglalkozás űzését, fő­ként annak anyagi előnyeit tartva szem előtt. (A díjszabás manap­ság a helytől és kategóriától füg­gően alkalmanként száz rubeltől egészen a több mint 5 ezer rubel­nek megfelelő 200 dollárig terjed, miközben a szovjet átlagkeresetek jó, ha elérik a havi 250-300 ru­belt.) Nyilván ezzel a presztízzsel ma­gyarázható, hogy a j­obb szállodák­ban dolgozó lányok között gyako­ri az idegen nyelveket ismerő, fel­sőfokú végzettséggel rendelkező vagy éppen az egyetemi stúdiumo­kat a munka kedvéért feladó mű­velt hölgy. Az olcsóbb lányok a gyengébb, külterületi szállodák és a mun­kásszállók környékén lelhetők fel. Meleg nyári moszkvai éjszakákon a parkok is megtelnek kéjes suso­­gással... tiltakozó levélre válaszul — kért elnézést az oroszországi té­vé kihívó tettéért, amely túl azon, hogy sértette a nézők jóízlését, rá­adásul Nyikolaj Rizskov választá­si műsorával egyidőben került adásba — talán nem is véletle­nül... Mint látható, lesz elég dolga a szovjet erkölcsrendészetnek. (MTI - Panoráma) Dorogi Sándor a NŐI RUHÁZATI BOLTBAN (Lenin u. 4.) 20-30%-KAL OLCSÓBBAN többféle női blézert, nyári aljat, ruhát és pólót, ■■ JÚLIUS 1­6-IG (illetve amíg a készlet tart) ENGEDMÉNNYEL ÁRUSÍTUNK Volt egyszer egy játszótér A hetvenes évek derekán a zalaegerszegi Vizslaparkban, a tízemeletes betonházak tövében művészek, fafaragók létrehoztak egy szuper modern játszóteret. Volt benne óriási szitakötő­­repülőgép, ami — miközben gyerekekkel felpakolva körbe-körbe fárdigált —jópofán csapkodott színesre mázolt fa szárnyaival. A libikóka is fából készült, s farönkökből várak épültek. Voltak még körbekergethető akármik, faragott megmászni való oszlopok. Imádták kiket a gyerekek. A játszótér— mert közben senki sem törődött vele — mára szinte teljesen lerobbant. Kevés maradt meg belőle, az is erősen lepusztult, korhadt, csak torzója a hajdani szépséges játszóparknak. A fű kötésig ér, a kandeláberek meggörbítve, kibelezve, a padok megrongálva, a rázsalakrok megcsonkítva... Pedig itt valamikor volt egy játszótér. Béke poraira... — Izs — (Mészáros T. László felvételei)

Next