Zalai Hírlap, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-01 / 179. szám

1991. AUGUSZTUS 1. Zalai Hírlap Sok puskapor , kevés bőrönd A Zalakoff mégis csatát nyert az első félévben A zalaegerszegi Palota Bőrdísz­mű Kft. számára az idei esztendő az első, amelyet teljes egészében társasági formában dolgoznak vé­gig, s így megmérettetés is egyút­tal. Különösen azért, mert a tava­lyi évet veszteséggel zárta az eger­­szegi üzem. Az okokról és a nega­tív eredmény mértékéről nem szí­vesen beszél Geráth Sándorné ügyvezető igazgató. Az év közben felmerült gondok­ba több tényező is belejátszott. El­sősorban piaci problémák, ám a rendelkezésre álló forgótőke sem érte el azt a mértéket, amely fel­hőtlenné tehette volna pénzügyi helyzetüket. Pedig tavaly már né­mi osztalékra is számítottak az alapítók a júniusban 25 milliós tő­kével bejegyzett, s 60 százalékban a Palota Bőrdíszmű, 20, illetve 10 százalékkal két német gyártó-ke­reskedő cég tulajdonában levő tár­saságban. Idén már valamelyest javult a helyzetük, a veszteséget legalább­is sikerült nyereségre fordítani. —Eddig az elképzeléseink sze­rint alakult a bevételünk, félévig 67 millió forintot realizáltunk. Ez 89 ezer darab termék bőröndök és utazó táskák elkészítését jelentet­te — mondja Geráth Sándorné ügyvezető igazgató. — Milyen a kereslet az utazók kellékei iránt? — Sajnos semmi jót nem mond­hatok. A hazai fizetőképes keres­letet jellemzi, hogy az előbb emlí­tett mennyiségből csupán ötezer darab kelt el itthon, a többit nyu­gati partnereinknél értékesítettük elsősorban Németországban és Skandináviában. Bármennyire jók is korábbi partnereinkkel a kap­­­csolataink, rendkívül beszűkültek a lehetőségeink az amúgy is nagy konkurencia mellett. Mi örülnénk a legjobban, ha többet utaznának az emberek, hisz a profilunk ezzel van összefüggésben. De sajnos nincs így, nyugati partnereink is érzik a turistaforgalom visszaesé­sét, elsősorban az egymást köve­tő helyi háborúk, máshol polgár­­háborús helyzet miatt. — Milyenek a további kilátása­ik? —Az első félév eredményét meg tudjuk ismételni, eddig ötmillió fo­rint nyereséget sikerült elérnünk. Minden azon múlik, hogy év végé­ig mennyi megrendelést kapunk külföldről. — Mekkora a jelenlegi rende­lésállományuk? — Nem nagy, de erről nem sze­retnék bővebbet mondani Minden­esetre a termelő létszámot nem csökkentettük, s jelenleg sem gon­dolunk ilyesmire. Azonban nagyon sok múlik a dolgozóink munkájá­nak minőségén. Eddig minőségi reklamáció bennünket nem ért, de gyártás közben elég sok hiba for­dul még elő, ami kellő odafigyelés­sel elkerülhető lenne. Beszélgetésünk idején egyéb­ként szünetelt a termelés, de mint az igazgató asszonytól megtudtuk, a dolgozók egyidőben kivett közel háromhetes szabadsága nem volt összefüggésben a munkaelátott­­sággal, a korábbi gyakorlatnak megfelelően állították le a kollek­tív szabadság idejére a termelést. Ami reményeik szerint ezután is meghozza eredményét — különö­sen, ha kevesebb puskapor és több bőrönd fogy a világban. H. P. A jogász mondja Ha a termékértékesítési szerződés meghiúsul A mezőgazdaságban a mosta­ni időszak már a termékértékesí­tési szerződések valóra váltásának időszaka. Az eddigi termésered­mények országosan jók a legtöbb növényfaj esetében, mégis aktuá­lis idén is a kérdés: mi a jogi hely­zet akkor, ha a termelő nem tud­ja leszállítani az írásban kikötött mennyiséget? A Falutévének dr. Herbs Árpád, a Közép-Magyaror­szági Agrárkamara jogi tanács­adója adott felvilágosítást.­­ Ha például olyan meglepe­tés éri a termelőt, hogy terményé­ből nem annyi terem, mint amennyire egy évvel előbb számí­tott, akkor mi következik? — Ez bizony gyakran előfordul a mezőgazdaságban. Ezért a jog­szabály ki is mondja, hogy 10 szá­zalékkal több vagy kevesebb tel­jesítésével a termelő eleget tett a szerződésben vállalt kötelezettsé­gének — hangsúlyozza dr. Herbs Árpád. —A megrendelő köteles ezt elfogadni, hacsak a szerződésben előre nem kötötte ki, hogy ő tíz szá­zaléknyi toleranciát sem képes — illetve nem hajlandó — tanúsíta­ni. Ugyancsak a mennyiséggel kapcsolatos, nagyon lényeges megjegyzés, hogy ha a termelőnek nem terem annyi, mint amennyi­re szerződött, akkor nem köteles ezt a mennyiséget máshonnan be­szerezni. Ugyanis a mezőgazdasá­gi termékértékesítési szerződés ti­pikusan saját maga által előállí­tott termékre szól, ezért ha nem terem meg a vállalt mennyiség, a szerződés egyszerűen meghiúsul. — Ez azt jelenti, hogy olyankor szankció nélkül el kell tekinteni at­tól amit papírra rögzítettek? —A szankció attól függ, hogy a termelő tehet-e arról, hogy nem termett elegendő mennyiség. Az­az: felróható-e neki a hiányos tel­jesítés vagy a szerződés megsze­gése? Amennyiben igen, akkor a megrendelő kötbér- és kártérítési igénnyel élhet. Például ilyen eset, amikor nem végezte el a szüksé­ges növényvédelmi munkákat, vagy hasonló mulasztás bizonyít­ható rá. Ha azonban a termelőnek fel nem róható okból nem termett meg a szerződött mennyiség, pél­dául egy jégverés okozta kár mi­att, akkor semmiféle anyagi ellen­szolgáltatás nem jár az elmaradt teljesítés miatt. (MTI-Press) Miről vall a szemét? NEM VICC: A SZEMETEMHEZ IS TÖR­VÉNNYEL VÉDETT JOGOM VAN. Nem lehet csak úgy, büntetlenül turkálni benne, mert aki ezt teszi, személyhez fűződő jogomat sérti meg. Az egyik nyugat-európai ország bírósága — a kö­zelmúltban hallottam a rádióban — ezt ítéleté­ben ki is hangsúlyozta. A precedensre egy bün­tetőper szolgáltatott alapot. A gyanú árnyékába került úriember ellen ugyanis a hatóság képte­len volt bármiféle bizonyítékot összekaparni. Gon­doltak egy nagyot a nyomozók, beöltöztek sze­meteslegénynek, s megkaparintották a kidobott hulladékot, köztük néhány összegyűrt levelet, fel­jegyzéseket tartalmazó papírfecnit, s ezekből kre­áltak corpus delictit. A bíróság azonban nem ha­tódott meg, s ahelyett, hogy dokumentumként elfogadta volna a szemétből kiszedett „bizonyíté­kokat”, lekapta a tíz körméről a szimatokat és megbírságolta őket, mert a magántitok védelme az eldobott levelekre, iratokra — bár látszólag le­mondott róla a jogosult — is vonatkozik. Ez persze az egyéb eldobott limlomra nem áll. Amikor az időnként pánikszerűen rámtörő taka­rítási mánia során kiselejtezem az agyonkopta­tott, vagy a már semmire sem használható kaca­­tokat, hiába bosszankodok, amikor a menetrend­szerűen megjelenő turkálók kibányásszák a sze­meteskonténerből és magukkal viszik. Lopással nem vádolhatom őket, hisz a zsákmányuk érté­ke — azzal, hogy eldobtam — általam degradá­lódott zérusra. Rájuk kerregnem viszont nem ajánlatos, lévén, hogy általában jókora husán­gokkal felszerelkezve járják útjukat. De mégis­csak fura érzés, amikor a hosszú éveken át nagy becsben tartott holmiban — amihez esetleg szép emlékek fűztek — kétes külsejű egyének csám­­páznak szembe velem az utcán. Szomorú talál­kozás. SZOMORÚ BIZONY. Amúgy nem elsősorban a bennem keltett nosztalgikus érzések miatt. El­keserítő, milyen sok ember él közöttünk, aki a más által eldobott szeméten tengődik! Persze van­nak, akik meggazdagodnak a gyűjtögetésből, de ők zömmel színesfém-hulladékkal kapcsolatos üzelmeik — lásd a bűnügyi krónikák kábellopás­ról stb. szóló tudósításai! — takargatására hasz­nálják fel a buzgó méhecske álarcát. A szemétte­lepek, a kukák, konténerek mocskában haszno­sítható dolgok után turkálókról van szó. No, de mit lehet kibányászni a szemétből? BELEKUKKANTOK AZ EGYIK KONTÉNER­BE. Az orrfacsaró bűzben bomló ételmaradék, pe­nészes fél kenyerek (mégsem vagyunk olyan sze­gények?), műanyagflakonok, a felismerhetetlen­­ségig szétrothadt akármik —­s persze legyek szá­zai. Pfuj! Tisztes távolba menekülve figyelem, amint egy alacsony termetű, sültös sapkás férfi —műanyag szatyrokkal felszerelkezve—megkör­nyékezi a nagyméretű zöld szemétgyűjtőt. Vajon talál-e valamit? Úgy tíz perc múlva két tele bu­gyorral távozik. Kérdem, hogy mit lelt? Bizalmat­lanul rám morran, tudomásomra hozva, hogy semmi közöm hozzá. Inkább ez a szemét világ ér­dekeljen. Mert ő nyomorék — mutatja középsőujj nélküli jobb kezét —, nem tud dolgozni. Pedig az­előtt szorgalmasan robotolt a városgazdálkodás­nál, de most, hogy rokkant lett, nem kell a kutyá­nak sem. Mondom neki: láttam én már tisztessé­gesen dolgozni félkezű embert is, de rám sem hall­gatva mondja a magáét. Mert szerinte rohadt iri­gyek az emberek, sajnálják tőle azt a pár fröccsöt, amit megiszik. Pedig, ő azt nehéz munkával szer­zi. Próbálnának meg csak könyékig turkálni a mo­csokban, majd megtudnák mi az. Ő nem röstel­­li, összeszedi az ételmaradékot, elviszi az egyik „paraszthoz” disznóeledelnek, s ezért jutalmul itó­­kát kap. Néhány perc múlva egy cigányasszony érke­zik három gyermekével. Még ők is felpakolnak. Kérem a nőt, mutassa meg, mit talált. Egy pár szétfocizott sportcipő, mindenféle rongyok, ke­nyérdarabok, papírok... Tudom, ők igazán nyo­morognak. Ott voltam azon a tárgyaláson, ame­lyen a férjét börtönre ítélték. Szegény, kicsi asszonynak potyogtak a könnyei, kérte a bírósá­got, ne zárják be az urát! Egyébként abból élnek — nyolc gyerekkel—, amit egyedül összeszede­get. Amúgy szociográfiai tanulmányt lehetne írni a szemét tüzetesebb vizsgálatából. Tökéletesen mutatja ugyanis az életszínvonalat. Legalábbis nálunk. Ahol a hulladékban a drága parfümös doboz mellett parizerhéjat találsz, ott a lecsúszó­­ban lévő középosztályba tartozók élnek, akik ki­fele többet mutatnak valós helyzetüknél, s azon spórolnak, ami nem látszik. Akad, ahol Persiles göngyöleg, elegáns külföldi flakon, rostos ivólé­doboz és megkeményedett téliszalámi-darab ke­rül a szemétbe, s van, ahol csak ultrás zacskó, szalonnabőr és a vastöpörtyű-maradék. A FEJLETT ORSZÁGOKBAN VISZONT alig van eltérés a különböző életszínvonalon élők ál­tal eldobott hulladék között. Mert a jó minőségű alapvető árucikkekhez a szegényebb réteg is hoz­zájut. Míg náluk egyre többen a szemétből élnek... Fincza Zsuzsa Tanácsadóból nincs ki... Közel 300 cég akar részt venni ✓ • • az ÁVÜ önprivatizációs modelljében Majdnem 300 privatizációs ta­nácsadó cég adta be pályázatát az Állami Vagyonügynökséghez ab­ból a célból, hogy részt vegyen az ÁVÜ által kiírt önprivatizációs mo­dell lebonyolításában. A közel 300 cégből mintegy 270-nek minden szempontból megfelelt a pályáza­ta. Az akcióban résztvevő tanács­adó cégek számáról a közeljövő­ben dönt az ÁVÜ igazgatótanácsa — tájékoztatta az MTI-t Rácz Er­nő, az Állami Vagyonügynökség igazgatója. A pályázatra a hazánkban te­vékenykedő szinte az összes jelen­tősebb privatizációs tanácsadó cég jelentkezett, köztük olyan is­mertek, mint a Price Waterhouse, az Ernst and Young, a Creditans­talt Értékpapírügynökség, a Giro­zentrale Befektetési Rt., a Pénz­ügykutató Rt., a Budapest Bank, a Merkantil Bank, a Kultúrbank, az Intereuropa Bank, az Econo­mix Rt., a Duna Holding, a Kos­suth Holding, a Lander Bank Bu­dapest Rt., a Portfolio Bank. A pá­lyázati kiírás ellenére azonban né­hány olyan cég is jelentkezett, amelyek a feltételeknek nem felel­tek meg, így például törzstőkéje nem érte el az előírt tízmillió fo­rintot, illetve olyan külföldi cégek is pályáztak, amelyeket Magyar­­országon nem jegyeztek be. Az Állami Vagyonügynökség hamarosan dönt arról, hány ta­nácsadó cég vehet részt az önpri­vatizációs modellben 300 kisebb állami vállalat értékelésében. To­vábbra is három alternatíváról fog tárgyalni az igazgatótanács, így van olyan javaslat, miszerint min­den pályázati kiírásnak eleget te­vő cég részt vehetne az akcióban, a másik indítvány azt támogatja, hogy az eredetileg 40-es létszámot emeljék fel, és 80 tanácsadó cég valósítsa meg a privatizációt, illet­ve a harmadik elképzelés tovább­ra is ragaszkodik ahhoz, hogy az érintett cégek körét ne növeljék, azaz 40 tanácsadó végezze el a cé­gek magánkézbe adását. Rácz Ernő szerint az ÁVÜ ille­tékes igazgatóságának az a véle­ménye, hogy továbbra is marad­jon meg az eredetileg 40-es ta­nácsadói kör, és ebbe a körbe in­kább a közepes, valamint kisebb tanácsadó cégeket vonják be. A nagyobb tapasztalatokkal rendel­kező tanácsadó vállalatok pedig a következő ütembe kapcsolódja­nak be, azaz jövő év elejétől a mint­egy 500-600 közepes nagyságú, 300 milliótól 1 milliárd forintos éves forgalommal rendelkező ál­lami vállalat magánkézbe adását végezzék el. Természetesen a ki­választásánál továbbra is pozitív tényezőként veszik majd figyelem­be, ha a tanácsadó cég már együtt dolgozott valamilyen privatizáci­ós tranzakció során az ÁVÜ-vel. Az Állami Vagyonügynökség­nek tudomására jutott a közel­múltban, hogy néhány tanácsadó vállalat már körlevélben tájékoz­tatta a privatizálandó állami cé­geket: az ÁVÜ már felkérte őket az önprivatizációs modellben való részvételre. Rácz Ernő elmondta, hogy minden cég, így e cégek pá­lyázatáról is, az igazgatótanács fog dönteni augusztus hónapban, és a döntés hiányában az állami vál­lalatok egyelőre ne higgyenek az ilyen körleveleknek. (MTI) Európa legnagyobb fitotronja Martonvásáron Az MTA Martonvásári Mező­gazdasági Kutatóintézetének fi­­totronjában a több hónapig tar­tó rekonstrukciót követően is­mét megkezdődött a kutató-ne­­mesítő munka. A rekonstrukci­ót a Magyar Tudományos Aka­démia támogatásával világban­ki hitel segítségével végezték el. Az ötvenből harmincnyolc klí­makamra berendezését lecserél­ték, s speciális berendezésekkel elérték, hogy a fajtöltő képessé­get vizsgáló kamrákban mínusz 25 és mínusz 40 fok közötti hő­mérsékletet tudjanak produkál­ni. A jelenleg Európa legnagyobb fitotronjának számító létesít­mény nem csak a martonvásári kutatókat szolgálja, hanem le­hetőséget nyújt más intézmé­nyeknek is búza- és kukorica-kí­sérleteik lefolytatására. MTI­ Fotó: Kerekes Tamás 3 OLDAL Só| ♦ Július utolsó napjaiban ké­szült el a salomvári temetőben a falu első és második világháború­ban elesett 12 lakójára emlékező szoborkompozíció. A keresztekből álló emlékművet, amelynek fel­szentelése később lesz, Ecsei Fe­renc és Nagy Ödön erdélyi faszob­rászok alkották Salomvár felkéré­sére.­­ Az OTP első félévi előzetes mérlegadatai szerint a lakosság betétállománya június 30-án 219 milliárd forintot tett ki 14 milliárd forinttal kevesebbet, mint január 1 -jén. A csökkenést az eddig még jóvá nem írt 22,1 milliárd forintnyi időarányos kamat ellensúlyozza. A devizabetétek összértéke 77,5 milliárd forintnak felel meg, s ez az összeg 18,9 milliárd forinttal több mint egy fél évvel korábban.­­ A Magyar Szocialista Párt semmilyen formában nem tá­mogatja a Szolidaritás Szakszer­vezeti Munkásszövetség jövő hétre meghirdetett egynapos országos figyelmeztető sztrák­­ját, amelyet a parlament által elfogadott szakszervezeti törvé­nyekkel szembeni tiltakozásul hirdetett meg a szervezet. „Egy ilyen konfliktus mentén ma nem lehet és nem is helyes sztrájkmozgalmat indítani" — válaszolta az MTI munkatársá­nak kérdésére Csintalan Sán­dor, az MSZP ügyvivője, a párt elnökségi tagja. ♦ Ukrajnában ismét bevezetik a jegyrendszert augusztus 1-jétől azokra a termékekre, amelyeket korábban is így lehetett vásárol­ni. Az ukrán kormány szerint a jegyrendszer eredményes volt, de feloldását követően a kínálat nem tartott lépést a kereslettel. ♦ Összesen 4,7 milliárd márka értékű valutamanipuláció és egyéb csalás kísérte a két német állam újraegyesítését — derült ki a hét­főn nyilvánosságra hozott legújabb adatokból A berlini igazságügyi minisztérium jelenleg 150 igen ügyet vizsgál. Az eddigi eredmé­nyek szerint 93 esetben privatizál­ták az állami vállalatokat törvény­telen úton, illetve illegális ingatlan­ügyleteket bonyolítottak le.­­ Egyebek között a privati­zációra, a külföldi tőke becsa­logatására irányuló erőfeszíté­sek megsokszorozását, vala­mint az elsősorban vidéken ka­tasztrofális élelmiszer-kínálat javítását jelentette be Albánia ügyvivő koalíciós kormánya. A reformintézkedések gyorsításá­nak célja: rövidíteni az általá­nos gazdasági stagnálásból ki­lábalás időtartamát. ♦A Vagyonügynökség és a Nagykanizsai Sörgyár közösen kiválasztotta a gyár privatizáció­jával foglalkozó tanácsadó testü­letet. A pénzügyi, jogi és gazdasági szakértők munkáját Morgen Grenfell irányítja. .

Next