Zalai Hírlap, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-01 / 230. szám
1991. OKTÓBER 1. Zalai Hírlap A Társadalmi Egyesülések Megyei Szövetségének vendége volt a közelmúltban a szervezet országos elnöke, dr. Gyúró Ferenc, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem gyümölcstermelési tanszékének a professzora, a Kertbarátok és Kistermelők Országos Szövetségének, elnöke. A jeles szakemberrel beszélgettünk a kertbarát mozgalom, a kistermelés jelenéről és jövőjéről. — Kikből verbuválódnak ma a kertbarát körök és professzor úr milyennek értékeli tevékenységüket? — A társadalmi mozgalmakban, egyesületekben mindig is kiemelkedő helyet foglaltak el a nyugdíjasok, ugyanis ők rákényszerültek arra, hogy összefogjanak. A kertbarát körökben egy találó jelszó fogalmazódott meg és terjedt el: Kertészkedj, művelődj, barátkozz! Sokat papoltunk a művelődésről, de végül is nagyon gyakran a mezőgazdasági tevékenység hozta össze az embereket. A barátkozást az elmúlt negyven évben sem kifogásolhatta senki. A résztvevők nem hobbiként folytatták a kertészkedést, hanem azért, mert ki kellett egészíteni a fizetést, a nyugdíjat, s ha valaki a családjának termelt, ritkábban kellett a piacra mennie. Egyre inkább létjogosultságot nyert a kertmozgalom. Fokozatosan kialakult az egész kistermelésnek az a gazdasági és ideológiai háttere, amely céljául az egészségre nevelést, a szabadidő hasznos eltöltését, a családösszetartást, a munkára nevelést, a természettudományi szemléletet, a környezetátalakítást jelölte meg. Ennek a mozgalomnak is köszönhetően nálunk mindig volt a kenyér mellett hús is, meg gyümölcs és zöldség, ami a szomszédos, hajdani szocialista országokban, nem volt jellemző. Miközben sok parasztemberrel sikerült megutáltatni a földet, ezen a kiskapun, a mozgalmon keresztül, nagyon sokan visszakerültek hozzá. — Hogyan rangsorolhatók nálunk a kistermelők, a kertészkedők? — Hazánkban a kistermelésnek három köre alakult ki. Az első a házkörüli. Itt általában önellátásra termelnek. A másik kör a hétvégi kertek, a zártkertek művelőié. Nagyon bölcs intézkedés volt, amikor a városok létrehozták környékükön ezt a területet, amelynek a városellátás volt a feladata. Az utóbbi időben pedig a hétvégi kerteknek elsősorban a pihenés, a regenerálódás szerepeimegfagynának. Szinte mindenki, aki állatokkal foglalkozik, felveszi a szokásaikat, még a járásuk is azokéhoz hasonlít." Visszatérve a koreaiakra, még 1984 nyarán történt, hogy Phenjan közölte, Kim Ir Szen, a nagy vezér kelet-európai körútra indul, amelynek során Magyarországra is ellátogat. A budapesti koreai nagykövetség óriási izgalomba jött, nagykövetük engem, mint a Külügyi Osztály vezetőjét, szinte naponta zaklatott az előkészületekkel. A program szerint a nagyfőnök vonattal jött Prágából, s a nagykövet, aki különben szelid, félénk ember volt, otthoni utasításra hivatkozva kérte, hogy a magyar határtól Budapestig minden állomás legyen fellobogózva, transzparensekkel feldíszítve, s a helyi lakosok a sínek mentén felsorakozva integessenek a szerelvénynek. Nyugalmat erőltettem magamra, és elmagyaráztam a nagykövetnek, hogy mi a különbség országaink között. Mit tehetett, fancsali képpel eltávozott, majd néhány nap múlva kérte, hogy Kádár János fogadja őt, mert a nagy vezértől van életbevágóan fontos üzenete. Megszerveztük a találkozót, s mint kiderült, az üzenet lényege az volt, hogy Kim Ir Szén nagy várakozással tekint budapesti látogatása elé. A kistermelőktől is minőségi árut vár a piac A kertészkedésről beszélgettünk dr. Gyúró Ferenc professzorral tett. A harmadik, az úgynevezett szakosodott kisárutermelők köre. Ezek a hetvenes években jöttek létre, amikor fóliás zöldségtermelésre, szőlő- és gyümölcstermelésre specializálódtak. — Milyen jövő vár a kertbarát mozgalomra? — A közelmúltban Dortmundban, a német kertbarát szövetség nemzetközi szimpozionján tartottam előadást. Egyértelmű volt a vélemény, hogy a nyugat- és a kelet-európai országok közeledését, együttműködését mi is segíthetjük, alakíthatjuk. Ha annak idején a kínai—amerikai kapcsolat a pingpong diplomáciára épülhetett, akkor Európában jelentős szerepet kaphat a mi mozgalmunk. Most ismét felvetődik nálunk, hogy egyáltalán szükség van-e kertbarát mozgalomra, kistermelői tevékenységre? A válasz egyértelmű: ameddig ember lesz a földön, addig lesznek kertes házak is. Nálunk több mint négymillió ember ilyen otthonban, a növények közelében fekszik le és ébred, ezért nekünk nem közömbös, hogy a kertek milyen ápoltak, a környezetalakítás mellett hoznak valamilyen termelési hasznot. Akik az ilyen kiskertekben megtanulták a gyakorlati fogásokat, azok az árutermelésben is megállják a helyüket. Most az a lényeg, hogy ezeknek az embereknek gazdáknak kell lenniük. Kertgazdáknak, borosgazdáknak és így tovább. — Akik segítséget várnak! — Igen. Éppen ezért ki kell alakítani az árutermelőknek azt a társulását, ahol a piackutatást, a marketinget, a termékszerkezetfejlesztést, az értékesítést, az árufeldolgozást a piac igényének megfelelően elvégzik, alakítják. Képesek vagyunk kiváló minőségű termékek előállítására, ha lesz aki megfelelően szervezi az egyes folyamatokat. A legfontosabb: azt kell termelni, amit el is lehet adni. Például a biotermékeket, vagy a kevesebb vegyszerrel megtermelt árut. Ehhez persze a jelenleginél nagyobb szervezettségre van szükség. Mást ne mondjak: körzeti kertészek kellenének, akik segítenék a kistermelők munkáját, fajtaszerkezetet ajánlhatnának, piackutatást végezhetnének. — Ön szerint kik lennének igazán alkalmasak a termelésszervezésre? —Ehhez kell a tulajdonosi szövetkezet. Például olyan mint a Hangya, de az áfészeket is tovább lehet fejleszteni. Ezeknél legyenek szaktanácsadók, felvásárlók, akik ugyebár a tulajdonosok alkalmazottai, akik kötelesek informálni a termelőket, a gazdákat. Itt van Zalaegerszeg számos élelmiszer A TALÁLKOZÓ UTÁN néhány órával a nagykövet kétségbeesett hangon felhívott. Kérte, hogy azonnal fogadjam őt. Amint helyet foglalt tolmácsával együtt, kezeit tördelve, sírós hangon előadta, hogy borzalmas szerencsétlenség történt. Amikor ugyanis Kádár Jánosnál járt, s az üzenetről szólva kiejtette a nagy vezér nevét, izgalmában elfelejtett felállni. Ülve maradt, ez pedig a legnagyobb tiszteletlenség, amit egy koreai ember elkövethet. Ha ezt Kádár János elmondja a vendégének, „akkor nekem végem, mehetek haza a bányába dolgozni” — szepegte a nagykövet, aki máskülönben az 1953-as koreai háborúban súlyos sérüléseket szenvedett. Valójában nem lepődtem meg, mert szovjet kollégáimtól már hallottam, hogy magas rangú koreai delegáció tagjai, mikor velük tárgyaltak, amint kiejtették Kim Ir Szen nevét, le-föl ugráltak. Arról is tudtam, hogy nemrégiben a Szovjetunióban járt egy különleges koreai csoport azzal a feladattal, hogy múzeumok számára összeszedjék mindenütt azokat a tárgyakat, amelyeket a vezér a látogatásai során használt vagy megérintett. Egyik munkatársam azt is elmesélte, hogy a phenjani operaházban a zenekar mögött, a nézőtér előtt egy óriási íróasztal van, rajta lámpával, kifeldolgozója, melyek a termelők tulajdonai lehetnének. Az ilyen üzemeknek kötelességük összefogni a tulajdonos termelőkkel, akiknek az áruját felvásárolják, feldolgozzák és sikeresen értékesítik. — És lesz piaca a kistermelők áruinak? — Olyan minőséget kell produkálni, hogy kelendő legyen a termék. Eddig a keleti piac minőségi kifogás nélkül mindent megvett, tehát a termelők, a kereskedők el voltak kényeztetve. Ez megszűnt. Most a jó árunak is kell keresni a piacot, infrastruktúrára és reklámra szintén szükség van. — Újabban sokat hallani a kert Magyarország kialakításáról. Erről mi a véleménye a professzor úrnak? — Ezt valamikor Németh László vetette fel. Igazuk van azoknak, akik ismét szóba hozzák a témát és a megvalósítás mellett vannak. Ugyanis az intenzív kultúrák felé kell haladni. Persze ennek elég sok feltétele van. Nem szerencsés, hogy a termeléshez szükséges eszközök, anyagok nálunk rendkívül drágák és azokból kevés a választék. Fokozatosan azért át tudunk állni e területen is a piaci viszonyokra. —A zalai kertészkedőknek mit javasol? — 1950 óta járok a megyébe. A gyümölcstermelés három legkiemelkedőbb tájának egyike Zala. Az állattenyésztés mellett nagy hagyománya van a gyümölcs és a csemegeszőlő termelésnek. Ha ezt szervezetten, jó minőségre törekedve állítják elő, akkor lesz-e termékünknek piaca. Említhetem a körtét, amit igazán ezen a tájon lehet megtermelni. Példa erre a nagykanizsai és a zalaegerszegi állami gazdaság. De fajtaváltás után a jövőben is érdemes lesz almával foglalkozni és folytatni kell a bogyósgyümölcs-termelést. Tehát van lehetőség, csak meg kell találni a gazdáknak azt, amire van kereslet külföldön és belföldön egyaránt — mondotta végezetül dr. Gyúró Ferenc. Nemecz Ferenc Ha a hitelezők azt mondják, elég volt... Nyereséges tevékenység — garantált veszteséggel a keszthelyi Univerzál Ruházati Vállalatnál Szovjetunióba. Három, német nyelvterületen működő megrendelővel vagyunk állandó kapcsolatban, és ez már biztos munkát jelent. Sőt, a lehetőségeink nagyobbak, mint amit vállalni tudunk. A megmaradt 110 termelésben dolgozóval csupán egy műszak üzemeltetésére vagyunk képesek, így legfeljebb 50-55 millió forint bevételt tudunk megtermelni a női ruhagyártással. Saját anyagos munkával persze többet remélhetnénk, de az több ok miatt sem lehetséges, többek között a textilüzemek már csak készpénzért szállítanának nekünk, azzal pedig nem rendelkezünk — így az igazgató. Évek óta tetemes adósságokat görget maga előtt az Univerzál, s ettől a kölönctől szabadulni szinte reménytelen. Honnan is lenne pénz a nagyon is szükséges korszerűsítésekre? Pedig az igazgató véleménye szerint a géppark nagy része szinte leíródott már, az üzem a benne folyó munkához képest pedig túl nagy, bár amiből lehetett, abból pénzt csináltak. A készáruraktár egy részét diszkont üzlet, a teljes irodaházat pedig az önkormányzat bérli, óvoda és iskolás osztályok használják. Néhány hónapja még abban reménykedtek, hogy sikerül eladni az épületet, s a több mint húszmillió forintos árból törleszthetik az adósságokat. — Sajnos az önkormányzat, akinek felajánlottuk, nem veszi túl, hogy majd részt veszünk a szöuli olimpián. AZ ÖREG természetesen nem igazodott ehhez a stílushoz, sőt kísérletet tett a kérdés árnyaltabb megközelítésére. A meglepő az volt, hogy mindezek után Kim Ir Szen figyelmesen végighallgatta Kádárt, az érvein is elgondolkodni látszott, s általunk nem várt módon, némi konstruktivitással igyekezett viszonyulni más nemzetközi kérdésekhez. „Az ördög sem ismeri ki magát ezeken az ázsiaiakon" — konstatáltuk utána. A látogatást követően fél év múlva a nagykövetet végleg hazarendelték. A merénylet ügyére visszatérve: behívattam az akkori koreai nagykövetet, és magyarázatot követeltem tőle a két terrorista és diplomatájuk kapcsolatáról. Hebegett-habogott, de nem engedtem meg a mellébeszélést, pontos és hiteles információkat kértem a központjától. A szerencsétlen ember elvörösödve távozott, de hiába vártam hetekig, semmi sem történt. Kerülte a velem való találkozást, ám egy fogadáson nem tudott kitérni előlem. Faggatózásomra csak annyit nyögött ki, hogy a központjának sincs több információja. Két vagy három hónap múlva végleg hazarendelték őt is. Következik: Titkos villámlátogatás Bonnba meg, nincs erre pénze. Sorban állunk a pénzünkért, négy céget verlünk az elmaradott fizetések miatt. A néhány százezer forintos követeléseink csak a kisebbek közé számítanak. S hogy ők mennyivel tartoznak, azt nem szívesen árulják el, megközelítésképpen ennyit mond Németh Tibor: —Csupán az adósságaink után idén fizetendő kamatterhek is 5- 10 millió forint között mozognak, így hiába nyereséges a tevékenységünk. Mert munkánk ugyan bőven van, ráadásul a nyugatiakkal olyan fizetési feltételeket sikerült kialakítanunk, hogy egy héten belül megkapjuk tőlük a pénzünket. A veszteségünk mégis biztos. Ugyanis az egész idei eredményt elviszi a kamattörlesztés. Ez a helyzet az önprivatizáció küszöbén. Az ÁVÜ ugyanis a keszthelyi Univerzál nevét is közzétette a 300 főnél kevesebb dolgozót foglalkoztató, a privatizálandó üzemek között. Vajon milyen lehetőségei adódhatnak a mai körülmények között? Jövő év tavaszáig kész átalakulási tervvel kell jelentkezniük. — Ha a hitelezőink a legnagyobbak: a pénzügyőrség és a társadalombiztosítási igazgatóság — azt mondják, elég volt, akkor akár lehetetlenné is tehetik az átalakulást. Abban bízom, hogy ők is belátják, egy felszámolás után sokkal nehezebben jutnának pénzhez. Ha viszont — legalább az anyagi követelésük mértékéig — beszállóénak részvényesként a cégbe, nyereségessé válhatnánk — említ egy mentőötletet az igazgató. Ez persze egyelőre saját elképzelés, korántsem biztos, hogy valaki hajlandó lesz többmilliós követelését hosszú távú befektetésnek tekinteni. Bár volt már rá példa. — Hajdú — — Az elmúlt három évben háromszor szerveztük újjá a piacot, hogy fennmaradjunk, munkát adjunk a dolgozóinknak. Kár lenne tagadni, nagyon sok gondunk volt, elsősorban a szállítási határidők csúszása miatt voltak elégedetlenek a partnereink — mondja Németh Tibor, a keszthelyi Univerzál Ruházati Vállalat igazgatója. A megfelelő szervezettség, megbízhatóság pedig mára alapvető követelmény, különösen a konfekcióiparban, ahol a magyar vállalatok legnagyobb része szinte kizárólag a bérmunka jellegű exportból tud megélni. Az európai vagy akár tengerentúli kereskedők a legritkább esetben fogadják el a hazai anyagból, hazai elképzeléssel megvarrt öltözeteket. Hiába, a divat világában csak mások követői lehetünk, egyetlen bevált exportcikkünk e téren a munkaerő. A fejlettebb országokhoz képest az nálunk olcsó, úgyhogy e szempontból versenyképesek vagyunk. Csakhogy egy bizonyos határ alatt ez is visszaüthet. Az elmúlt évek során több mint százan mentek el a keszthelyi vállalattól az alacsony bérek miatt, a hétezer forintos minimálbér biztosítása még idén év elején is gondokat jelentett itt. Jelenleg 100-110 körül mozog a közvetlen termelői létszámunk, ami nagyon kevés. Mára szinte teljesen átálltunk mi is a bérmunkára, tavaly mentek ki az Univerzálból az utolsó kosztümök a len karosszékkel. A házigazdák elmagyarázták, hogy a vezér az előadás alatt az asztalnál szokott üldögélni, s ez azért nélkülözhetetlen, hogy le tudja írni, ha valami zseniális ötlet eszébe jut. Megnyugtattam a nagykövetet, aki keserves sóhajtások közepette eltávozott. Összeakadva az Öreggel elmeséltem neki a történteket. Elszomorodott és kérte, adjam át üdvözletét a szerencsétlen nagykövetnek. Kim Ir Szen nagy delegációval és óriási biztonsági kísérettel megérkezett, majd sor került a tárgyalásokra. A megbeszélések eléggé egyhangúnak bizonyultak, mert a vendég jóformán csak Dél-Koreával foglalkozott, ahol mint mondta „a legsötétebb nyomor, kizsákmányolás és represszió uralkodik". Az „ottani bábrezsimet" az amerikaiak dróton rángatják. Saját országa ellenben a boldogság paradicsoma, a nép imádja őt. Az sem lehet vitás, hogy a „testvéri szocialista országok szorosan tömörülnek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság köré, a dél-koreai szoldateszka ellen, az egyesítésért folytatott küzdelemben". A hangzatos szöveg persze azt is célozta, nehogy eszünkbe jusson szemünket Dél- Koreára vetni és például eljátszani azzal a halálra ítélt gondolat- 3 OLDALSÓ] ♦ A hét végén, péntek reggeltől hétfő reggelig 870 jugoszláv állampolgár kért ideiglenes menedéket Magyarországon. Ugyanakkor 153 jugoszláv állampolgár visszatért hazájába. ♦ Elkészült Magyarország első indián rizst—közismertebb nevén vadrizst —feldolgozó üzeme. Az indián rizst az iparilag fejlett országokban ínyencségnek tekintik, íze jellegzetes, hasonlatos a dióéhoz, emellett magas a protein, az ásványi anyag, a B-vitamin, a tiiamine, a riboflavin és a niacin tartalma, ezért sok helyen bioterméknek is tartják. A feldolgozott gabonát a fehér rizs dúsítására, saláták készítéséhez, vagy köretként lehet használni. ♦ Római katolikus templom alapkőletétele volt vasárnap a szlovákiai Ajnácskőn. A magyar határ közelében fekvő, túlnyomórészt magyarok lakta kicsiny településen gyűjtésből épül a templom, amelynek terveit — a Magyarok Világszövetségének megbízásából — ingyen készítette el Novák István Ybl-díjas építész. ♦ A társadalombiztosítás aktuális kérdéseiről rendezett szakmai konferenciát tegnap Hévizen az Állami Gyógyfürdőkórház és az egészségügyben dolgozó jogászok szervezete, a Mediuris. ♦ Az MDF nagykanizsai önkormányzati képviselői ma 18 órakor a Hevesi Általános Iskola ebédlőjében lakossági fórumot tartanak. Ennek keretében beszámolnak a közgyűlésben és a bizottságokban végzett munkájukról, és szeretnék megismerni a lakosság elvárásait. ♦ A nemesapáti népdalkörrel szombaton rádiófelvételt készítettek. A 22 tagú együttes — Kottinger Józsefné vezetésével — 3 zalai népdalcsokrot adott elő, amit előreláthatóan novemberben hallhatnak majd az érdeklődők. ♦ Zsuppán József festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás Zalakaroson, az általános iskola aluljárójában. A tárlatot október 21- ig, iskolanapokon tekinthetik meg az érdeklődők. ♦ Kárpótlási fórumot rendeznek Szentgyörgyvölgyön pénteken 19 órától. A művelődési házban tartandó beszélgetésen részt vesz a kárpótlási hivatal munkatársa és Rudics Róbert országgyűlési képviselő. ♦ A megyeszékhelyi Göcseji Múzeum és Falumúzeum nyitvatartása mától a hónap végéig a következőképpen alakul: mindkét intézmény hétfő kivételével naponta 10 órától délután 17 óráig tart nyitva. ♦ Petrasovics Anna lesz a vendége holnap Nagykanizsának. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnökasszonya abból az alkalomból látogat a megyénkbeli városba, hogy pártja nagygyűlést rendez a Hevesi Sándor Művelődési Központban. A kezdési idő este 6 óra. Festő- és tapétázó eszközökkel bővült a kanizsai Dél-zalai Áruház áruválasztéka. A pécsi PETA és az osztrák Schuller cég jóvoltából rendkívül hasznos dolgokat szerezhetnek be a vásárlók, melyekkel a festést vagy a tapétázást az előkészületektől a befejezésig tökéletesen elvégezhetik. (Szakony Attila felvétele)