Zalai Hírlap, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

M­MB­­T , 1992. május 2., SZOMBAT Zalai Hirlap XLVIII. évfolyam, 103. szám ,­ kiadja a BpUTtlClp^ Kft. 9,80 forint Kikapcsolódik május 1- je Megváltozott tarta­lommal, rituálé nélkül, de továbbra is ünnep május elseje. Mintha az idén kissé távol tartot­ta volna magát tőle a po­litika, így válhatott al­kalommá a kikapcsoló­dásra, a szórakozásra, esetleg egy csendes sétá­ra a szabadban, egyi­két­ korsó sör elfo­gyasztására a haverok­kal, kinek mi tetszett. Az idő is szép volt—pe­dig reggel még semmi jót nem ígért —, így me­gyénk városaiban, s több faluban is majáli­sokat tartottak. Zalaegerszeg Reggel, délelőtt végigsétálva a zalaegerszegi utcákon, semmi sem emlékeztetett az ünnepre. Já­rókelő alig, a középületek nem „öltöztek zászlódíszbe”, a felvo­nulók nem gyülekeztek. Mert­hogy felvonulás nem volt. Nem így délután. Mintha az egész város útnak indult volna az Alsóerdő felé, ahol aztán valóban meg is lehetett találni mindent, ami egy jóhangulatú majálishoz kell. (Egy kicsit talán még töb­bet is. Nem tudom akadt-e em­ber a rengetegben, akinek épp ott és épp akkor jutott eszébe kony­hai robotgépet, vagy teszem azt hordozható sztereó rádiós mag­nót vásárolni?) Szóval voltak sát­rak, ahol éhünket, szomjunkat olthattuk — egy hamburgerhez már hozzá lehetett jutni egy öt­venesért, a magyar sörért se kér­tek 45-50 forintnál többet. Árul­tak lufit. Hatvanért az óriást, két­százért az amerikait (az az, ame­lyik olyan színes és fényes). De lehetett kapni játékokat, ajándék­­tárgyakat, férfi és női pólót, bu­gyit és harisnyanadrágot, meg persze bőgatyát is, rajta sivatag­ban bandukoló tevével. Meg még a jó ég tudja mi mindent nem árul­tak. Volt sátra az MSZMP-nek, az MSZP-nek, s az MSZOSZ-nak is. Elvégre május elseje egy bal­oldali ünnep. A színpadon különböző együttesek váltották egymást (majorettek, a városi fúvószene­kar, a Ritmus jazz-tánccsoport, a Tüzes Madarak cigányfolklór együttes, a VMK pávaköre, az Énekmondó együttes, a KISZÖ­V és Kiskondás együttes, a Bazoo­ka zenekar), a majálisozók meg­megálltak előtte, nézték egy da­rabig a műsort, aztán továbbmen­tek. Más helyszíneken sportolni lehetett. Vagyis május első napján — amikor az időjárás végül is ke­gyes volt—Alsóerdőn aki akar­ta, s akinek csak az hiányzott amit ott megtalált, kellemesen érez­hette magát. Fellobbant a helikoni láng Tegnap délután Keszthelyen, a helikoni emlékműnél tartott megnyitójával vette kezdetét a három napon át tartó helikoni ün­nepségsorozat. A tapolcai Járdá­nyi Pál Zeneiskola fúvóskara és a Helikon kórus műsora, majd egy szavalat után dr. Szelestei Ta­más polgármester köszöntötte a kulturális fesztivál résztvevőit, vendégeit. Külön üdvözölte a Hévíz képviseletében megjelen­teket, a település május 1-jével történt várossá válása alkalmá­ból. A három Balaton-parti megye csaknem nyolcvan középiskolá­jából érkezett közel ezerötszáz középiskolás részvételével kez­dődő helikoni fesztivált dr. Pál­­fi Dénes, a Zala Megyei Közgyű­lés elnöke nyitotta meg. — Büszke lehet az a város, amely 175 éven keresztül ápolni tud olyan hagyományt, amit a magyar kultúrtörténet gyöngy­szemeként tarthatunk számon— mondta, s elismeréssel szólt a he­likoni ünnepség újraindítóihoz. —Bölcs az a pátria, amely anya­gi és szellemi erejét összpontosí­totta erre. A szónok emlékeztetett arra, hogy a Helikon nemzedékek so­ra számára adott első bemutatko­zási lehetőséget, s indított el so­kakat a művészi pályán. Sikeres szereplést, s maradandó élmé­nyeket kívánva nyitotta meg a rendezvénysorozatot annak je­gyében, hogy ismét szólhatnak Keszthelyen a helikoni múzsák. Beszéde után dr. Pálfi Dénes meggyújtotta a helikoni lángot, a fiatalok képviselői megkoszo­rúzták a helikoni emlékművet, majd 15 órától több helyszínen megkezdődtek a bemutatók. Dr. Pálfi Dénes megnyitóbeszédét mondja. Nagykanizsa A Csónakázó-tóhoz vezető út bejáratához érkezve, azonnal észleltük, hogy ma nagy lesz a lé­giforgalom a város felett. Egy sárkányrepülő már körözött fe­­(Folytatás a 2. oldalon.) Több 100 millió forint, 120 gyerek, 3 000 bűnöző Megyegyűlés kilenctől hatig Biztosnak látszik, hogy a me­gyei önkormányzat nem hagyhat ki két hónapot két közgyűlés kö­zött, ugyanis a csütörtöki nap leg­alább annyira megterhelte a kép­viselőket, mint egy közepesen vi­haros parlamenti nap az ország­­gyűlés tagjait. Dicséretükre le­gyen mondva, derekasan állták a sarat, ők harmincegynéhányan, akik az 52-ből jelen voltak. Hogy a többi képviselő hol volt? Ugyanezt kérdezte az egyik in­terpelláló is, aki szóvá tette, hogy a bizottsági ülések munkáját is jó­­néhányszor lehetetlenné teszi a közgyűlési tagok távolléte. A közgyűlés biztosította önmagát arról, hogy szankciókat hoz az új SZMSZ megalkotása során a hi­ányzások ellen. A kilenctől este hatig tartó közgyűlés tartalmilag sem volt könnyű. Először is a pénz miatt. Rendeleteket kellett hozni a ta­valyi költségvetés elfogadásáról, a pénzmaradvány felosztásáról, az első negyedévi gazdálkodás­ról, valamint a tavaly létrehozott Támogatási Alap kamatainak odaítéléséről. Alighanem e leg­nagyobb elkeseredést ez utóbbi okozta a „megyeatyák”, „megye­anyák” körében, mivel rá kellett döbbenniük, hogy nem túl sze­rencsés pályázati kiírás szerint engedték útjára a mintegy 25 mil­lió forint szétterítését. A 100 mil­lió forintos alaptőkéjű Támoga­tási Alap azért jött létre, hogy az önkormányzatok pályázati úton kiegészítő összegekhez juthassa­nak saját forrásaik mellé, kisebb­­nagyobb fejlesztéseik megoldá­sára. A gond a, kisebb-nagyobb” körül van. A kérelmezők körében nem volt egyértelmű, hogy mire kell, mire érdemes kérni. Miután a hozzászólók majd mindegyike megállapította, hogy újra kell fo­galmazni a feltételeket és az elosztási elveket, végül is meg­szavazták a szociális-egészség­ügyi, az oktatási-művelődési, a gazdasági bizottság előterjesztett javaslatait, legfőképpen azért, mert túl bonyolult lenne újragon­dolni a több száz pályázatot. (Folytatás a 3. oldalon.) „Komolytalanná vált” (3. oldal) Milliók Krisztus tagadása „Szavaiból egy istenke­reső lélek természetfeletti vágya sugárzik.” (4. oldal) A munka­­nélküliségről „Nem beszélek erről... Az újságcikk nem old meg semmit.” (7. oldal) Virág helyett „Kinek segíts, kit érts meg, ha nem őt.” (8. oldal) A végső visszaszámlálás! (14. oldal)

Next