Zalai Hírlap, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

4 Zalai Hírlap Gyertyaláng 1992. május 2., SZOMBAT ez milliók Krisztus­tagadása” Hevesi Sándor levele a Csanádi püspökhöz A Szeged-Csanád Egyház­megye Püspöki Levéltárában bukkantam rá Hevesi Sándor levelére. A levél íróját — úgy vélem — nem szükséges hosz­­szadalmasan bemutatni az olva­sónak. 1873-1939 között élt, értékes színházelméleti tanul­mányok szerzője, több színda­rab írója, rendezője, a Nemzeti Színháznak pedig 1922-32 kö­zött igazgatója volt. Sokan a za­laegerszegi színház, illetve a nagykanizsai Művelődési Köz­pont névadójaként is ismerik nevét. A levél alján 1939. márc. 31-i keltezés olvasható. Szomo­rúan nevezetes nap volt ez. Ugyanis ezen a napon kezdték meg a felsőház egyesített bi­zottságai, a képviselőház által már március 24-én elfogadott A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról c. törvényjavaslat (II. zsidótör­vény) tárgyalását. A törvény­­javaslat tovább szigorította az I. zsidótörvény korlátozó intézke­déseit, másrészt a zsidó fogalmat teljesen faji alapokra helyezte, így a megkeresztelt zsidók (konvertiták) nagy részét is visszaminősítette zsidónak, a korlátozó intézkedéseket rájuk is kiterjesztve. A keresztény egyházak veze­tő főpapjai, mint felsőházi ta­gok, elsősorban ezért vetették el a törvényjavaslat megszavazá­sát. Az egyházfők közül kiemel­kedett harcosságával Glattfelder Gyula, aki a konvertiták és a keresztség szentségének védel­mében szóban és írásban kemé­nyen küzdött. Részt vett a püs­pökkari konferenciák tanácsko­zásain, tárgyalt és levelezett vezető államférfiakkal — köz­tük a miniszterelnökkel —, föl­szólalt a felsőházi üléseken és újságcikkek kerültek ki tolla alól. A püspök — nyilvános föllépé­sei miatt — olykor a szélsőjobb­­oldali erők dühödt támadásainak is ki volt téve. A Stürmer c. német lap például kikeresztelkedett zsidónak titulálta. Egy-egy megnyilatkozása után azonban — többségében a zsidók és konvertiták — köszönő levelei özönlöttek hozzá, megköszönve fáradozásait, további harcos kiállásra buzdítva őt. E köszönő levelek egyike volt Hevesi Sándoré. Az alábbiak­ban ebből közlünk részleteket. „Nagyméltóságú Püspök Úr! Kegyelmes Uram! Ne méltóztassék e pár sor írásomat tapintatlanságnak vagy éppen tolakodásnak tekinteni. Nem vagyok buzgó levélíró, de vannak esetek, amikor a szükség parancsol, a lelki szükség. Vala­hányszor Kegyelmességed a zsi­dótörvényről megnyilatkozott, szerettem volna tollat ragadni, de erőt vettem magamon. Nem mintha személy szerint izgatna az ügy. Öreg ember vagyok, a te­vékeny élettől távol élek, a jövő nem probléma rám nézve. De a személyen túl is vannak kérdések, amelyek egy lélekben személy­en­­túli élménynyé sűrűsödhetnek. Majdnem kerek fél századja, hogy mint egyszerű szegény zsi­dófiú a Magyar Szemle c. ka­­tholikus lapban indultam el iro­dalmi pályámon. Ez akkor nem volt se hasznos se népszerű módszer, de egész gyermekkori beállítottságom erre determi­nált. S teljes tíz esztendőn ke­resztül kerestem azt, amiről még nem tudhattam, hogy az a ke­gyelem ajándéka. Krisztust ke­restem, aki az én szememben egy volt az ő Egyházával. De csak­ugyan egy-e? Ezt a kérdést is föl kellett vetnem, átvájtam maga­mat Lutheren és Calvinon — és tíz évi theológiai viaskodás után, 1900-ban fölvettem a szent ke­­resztséget. Lelki és szellemi egyensúlyomat egész életemen át megőriztem—az Egyház mindig új fölfedezésekkel szolgált. Az utolsó években elburjánzott új herezis (eretnekség — P. J.) a legnagyobb az eddigiek között— mert ez nem ezrek és tízezrek, hanem milliók Krisztustagadása. Kegyelmes Uram, igazi lelki atyám, gondolatban csókolom áldott és szentséges kezét, s véghetetlen hálát érzek azért a páratlan élményért, amelyben szavai részesítettek, s amely nem múlhatik el belőlem. Krisztushi­temet és anyanyelvemet nem veheti el tőlem senki és semmi, a primanté du spirituel, amelyről egy konvertita francia oly mé­ly­enj­ár­ó és megszívlelendő könyvet írt, úgy lebeg Kegyel­mességed minden szava felett, mint a sugárzó fehér galamb — az éji madarak tiszta és békés, de kibékíthetetlen ellentéte. Hálát­lanságnak érezném, ha ezt meg nem írtam volna Kegyelmessé­­gednek, ujjongó örömmel és diadalmas büszkeséggel! Krisz­tusnak ilyen hozsannái nem némulhatnak el az idők végezté­ig, s csakis ők lehetnek a végső ítélet hirdetői. Kézcsókoló hódolattal aláza­tos híve Budapest, 1939. márc. 31. Hevesi Sándor A Nemzeti Színház ny. igazgatója”. * írója végül nem is adta postá­ra a levelet. Halála után testvére, Hevesi Mária akadt rá, és küldte el a püspöknek. A levélre adott választ Glattfelder püspök hoz­zá is címezte: „Szavaiból egy istenkereső lélek természetfölötti vágya sugárzik, ami legbiztosabb útra­­való az örökkévalóságba, s ez legyen szeretteinek is vigasz­talása." Dr. Pál József SZOTE Társ. Tud. Int. Ópium Hitről, vallásról, a népnek? mind­ezek pótlékairól Bizonyára sokan vannak, akik családi gondjaikra, ne­veléssel kapcsolatos kérdéseikre feleletet Dr. Teleki Béla könyveiben leltek. A jezsuita szerzetes Budapesten dokto­rált gyakorlati teológiából, New Yorkban Ph. D. fokozatot szerzett a családi közösségekről szóló szakdolgozatával, posztdoktori tanulmányait pedig Torontóban végezte. A szegedi papi szeminárium tanárával arról beszélgettem, milyen pszichés hatása, éltető ereje van a hitnek az ember életében. Különösen napjainkban, amikor olyannyira állít­juk a rendet, a csendet, a megnyugvást. —Ön lelkipásztor és pszicho­lógus egy személyben, nem vélet­len hát, hogy önnek teszem fel a kérdést: élhet egyáltalán az ember valamiféle hit nélkül? — Nem tudok elképzelni olyan embert, aki normális, és nem hisz. A hitnek vannak per­sze különböző fokozatai, ezt a témát több filozófus, pszicholó­gus is tanulmányozta. Megálla­pították: minden ember keresz­tülmegy bizonyos fejlődési sza­kaszon. A századfordulón rájöt­tek: a tinédzser korban minden­ki háromszor érez különösen intenzív vonzódást a kifejezett hit iránt. Tizenkettő, tizenhat és tizennyolc éves korban. — Sokan felnőtt, sőt idősebb korban is vacillálnak a hit és hi­tetlenség között. — A fejlődéspszichológia által middle life-nak nevezett, 40-50 éves korban ismét a nagy sorskérdések felé fordul az ér­deklődés, ismét elgondolkozik az ember azon, mi végre van a vilá­gon, mi az élet értelme. A vála­szokat keresve óhatatlanul elér­kezik a vallásossághoz. Mond­hatjuk úgy is: ez az Úr utolsó próbálkozása az emberrel. —A hit tág fogalom, de alig­ha választható el a vallásosság­tól. A nemzetközi statisztika, a Gallup fölmérése szerint az emberek 94 százaléka vallásos. Mit értünk vallásosságon? —Ez ahány ember, annyiféle lehet. Ismérveit mégis megkísér­lem három nagy fő csoportba beszorítani. Az első: egy abszo­lút hatalom elfogadása. Ezt az alapvető követelményt kopíroz­­ta a marxizmus is, amikor az ember fölötti hatalom, a párt érdekében mi­l­liókat áldoztak föl. A szertartásosság a második jel­legzetesség. Elsivárosodott éle­tünkben kevés szó esik arról, milyen pótolhatatlan, elemi szükséglete ez az emberi létnek. Enélkül nem lehet élni. A harma­dik ismérv: Minden vallásnak szüksége van értékrendszerre. Az erkölcsi szabályozás alapve­tő követelménye az emberi lét­nek. Bármilyen világnézetűek is vagyunk, szükségünk van vala­milyen normára. Minden hitre jellemző valamilyen értékrend­­szer: a marxizmusé agresszív, embertelen formában jelentke­zett, elég, ha csak a tanrendsze­rére gondol. — Az embernek veleszületett igénye a hit, ez azonban bizonyá­ra kiben-kiben különböző mély­ségű lehet, sőt változhat egyetlen személy egyes életszakaszaiban —Gordon Allport, az emberi személyiség legjobb kutatója foglalkozott a személyiség val­lásos dimenziójával is. Szerinte a legelemibb fokozat a felszínes hit, amely sokféleképpen megje­lenhet. Például, ha azért vonz a templom, mert igénylem az orgonaszót, vagy a gyerekemet azért csak megkereszteltetem, hisz őseim is ezt tették. A már némi pluszt jelent, ha valaki igényli az imát, de csak ha baj­ban van, ha menekülni akar. — Freud szerint a hit az emberiség kényszerneurózisa. — Az elmúlt évtizedekben gyakran idézték ezt a vallás, az egyházak lejáratására, miként Marxot, aki azt mondta, a vallás ópium a népnek. Feltételezem, Freudnál nem betegséget jelent a neurózis, hiszen ő a művésze­tet, az emberi kultúrát is neuró­­zisos jelenségnek tartotta, és az ópiumról is tudni kell, csillapítja a szenvedő ember fájdalmát. Ez a két gondolkodó is a felületes vallásosságról beszélt. — Van, aki lelke mélyén val­lásos, de megesik, hogy ezt magá­nak se vallja be. —Ez a tipikus elfojtott vallá­sosság, amelynek nálunk főként a hivatalos tiltás volt az oka. Van, aki úgy fojtja el ezt az érzést, hogy nem törődik vele. Van, aki szinte kérkedik azzal, hogy hitet­len, mindig erről beszél, mintegy kompenzálva a belső kétségeit. A vallás elfojtása pszichikai zavarokat is okoz. Az érett, bensőséges vallásosság viszont belső dinamizmust, energiát ad az embernek. Az a tény, hogy hiszem „Isten bennem van, Isten­képű vagyok” csodálatos erőfor­rás. Áthatja a hívő egész énjét, értelmi, érzelmi tevékenységé­ben, ösztönvilágának kezelésé­ben jelen van, pozitív irányba tereli az életet. — Van-e, ami iránt jobban sóvárog az ember manapság, mint ez? Napjaink Magyarorszá­gon szinte elemi erővel tört föl az igény a hitre; rég nem látott érdeklődéssel fordulnak tömegek valami természetfeletti felé, és akit keresnek, az nemcsak Isten.­­ A különböző szekták, a parapszichikai jelenségek iránti fokozott érdeklődés mint hitbeli jelenség, és a természetes embe­ri igény több évtizedes erőszakos elfojtásának a következménye. — Vannak ennek veszélyei? — Zavart idéz elő. Az ember keres valamit, de nem tudja, merre tapogatózzon. A történel­mi, bensőséges vallásoktól, ahol az időtálló értékek vannak, elide­genítette az előző rendszer, a bizalom visszaszerzéséhez pedig idő kell. —Mi hát a teendő ebben a hit útvesztőiben tévelygő ország­ban? — Mindenek előtt el kell fogadnunk a tudományos tényt: a hit és a vallás az egyetemes, a kollektív tudatalattiban gyökere­zik. Tehát bennünk van. De hogy abból mi fejlődik ki, az a ráha­tástól, a neveltetéstől függ. Lehet elfojtani, tönkretenni, de lehet fejleszteni, megtölteni merész dolgokkal, féltudománnyal és tiszta tudománnyal is. A történel­mi, bensőséges vallás abszolút erőforrás, szebbé teszi az életet, megmutatja a lét célját és értelmét. (MTI-Press) Chikán Ágnes M­I­S­E Jótékony célú vásár Egerszegen A Káposztásmegyeren épülő katolikus templom javára rendeznek jótékony célú vásárt hétfőn egész nap (8—19 óráig) a zala­egerszegi Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ­ban. A katolikus misszió alapítvány szervezte oszt­rák ruha­árusítás teljes bevétele — hiszen még terembért sem fogadott el az MMIK — a káposztás­megyeri építkezést szol­gálja majd.

Next