Zalai Hírlap, 1992. október (48. évfolyam, 233-257. szám)
1992-10-01 / 233. szám
4 ZALAI HÍRLAP Sokféle 1992. október 1., CSÜTÖRTÖK A tulajdon vagy a bérlemény nagyobb teher? Eladó önkormányzati lakások Keszthely város képviselőtestülete a legutóbbi ülésen tárgyalt az önkormányzat tulajdonában lévő lakások eladásáról. Az illetékes bizottságok által is megtárgyalt és véleményezett rendelettervezet több változatban foglalkozik a vételárfizetés szabályozásával, a vásárlási kedvezmények és támogatások módjaival. Mellékletei tartalmazzák a még idei, s a jövő évi eladásra kijelölt, valamint az el nem idegeníthető kategóriába sorolt lakások listáját. E koncepció-tervezetet a helyi médián keresztül széles körben tette közzé az önkormányzat, s hétfőn este fórumra hívták az érintetteket, hogy a lehető legkedvezőbb döntéshozatalban segítsék a képviselő-testületet. A témakör a lakosság jelentős részét érinti, 1141 család és önkormányzati tulajdonú bérlakásban. Az ingatlanok azonban korra és állagukra nézve is vegyes képet mutatnak: az épületek nagy többsége régi—tíz éve egyáltalán nem épül önkormányzati bérlakás a városban —, az elöregedés jelei főként a tetőszerkezetekben és közművek állapotában mutatkoznak. A műemlék jellegüknél fogva védett házak, s azok amelyeknél jelentős költséggel járó felújítás szükségessége van kilátásban vagy valamilyen városérdek — rendezés és fejlesztés — fűződik a megtartáshoz, az el nem idegeníthetők listájára kerültek. A fórum résztvevői dr. Czoma László országggyűlési képviselőtől tájékoztatást kaptak, a parlamentben épp e napokban tárgyalásra került bérlői jogviszonyt szabályozó törvénytervezetről, Batha Pál, a lakásbérlők országos egyesületének főtitkára pedig azon szempontokról szólt, amelyeket mérlegelniük kell a lakóknak ahhoz, hogy eldönthessék: adott esetben milyen terhet jelent a tulajdon, s milyet a bérlemény? Keszthely önkormányzati tulajdonú lakásainak ára a másfél és kétmillió forint összeg között mozog, s mivel lakottan való értékesítésről van szó, ennek hatvan százalékával kell számolni — amint a fórumon elhangzott, így átlagosan egy lakás ára 1,2 millió forint amiből további 50- 55 százalék kedvezményt ad az önkormányzat a bentlakó vásárlónak, így a tényleges vételár félmillió körül mozog. Ennek tíz százalékát kérik egy összegben. Kérdésre válaszolva elhangzott, hogy ennek elengedésére vagy mérséklésére nincs mód. A fennmaradó részt 25 éven át tartó részletfizetéssel lehet törleszteni. A bérleményekben lakók jelentős része kiesik abból a körből, akiknél egyáltalán szóba jöhet a vásárlás. A helyi rendelettervezet igen fontos kitétele, hogy nyugdíjas lakó esetében — ha nincs vásárlási szándéka — más részére nem idegeníthető el a lakás. Az eladási koncepció kerüli a vegyes — lakó és önkormányzati — tulajdon kialakulását, így cserélhetőségek biztosításával is számolnak. Elhangzottak javaslatok az elidegenítésre kijelölt, illetve a tilalom alá sorolt házak listájának a módosítására is. Úgy tűnt, hogy a lakók vételi szándéka és lehetősége az eladásra való kijelöléssel nincs szinkronban. Esedékes felújítás miatt eladási tilalom alá vont ház lakói részéről is merült fel például vásárlási szándék a költségek átvállalása — ennek arányában való vételár mérséklés — mellett. Az ingatlanértékesítések rendelettel való szabályozását az elhangzottak, s újabb igényfelmérések alapján tárgyalja ismét a város képviselő-testülete. H. Á. Negyvenegy milliót ér a kokain Bálint Brazíliába Két hosszúnak tűnő hét után érkeztek haza a lányok. B. Erzsébet és K. Krisztina a Föld másik felén, Sao Paolóban szállt fel a repülőgépre és Svájc érintésével jött vissza. Rokonaik, ismerőseik nem várták őket, erre nem is számítottak. Mégis voltak néhányan a Ferihegyi repülőtéren, akik árgus szemekkel figyelték minden lépésüket. Rendőrök voltak ők, civilruhás nyomozók, és nem véletlenül tartották szemmel a Brazíliából Svájc érintésével hazatérő két lányt. A semleges ország rendőrségének ugyanis gyanússá vált a két fiatal teremtés és telefonáltak Budapestre, „fogadják megkülönböztetett figyelemmel” a két lányt, meggyőződésük ugyanis, hogy jelentős mennyiségű kábítószer van náluk. Gyanú mindenkire vetődhet, eljárást indítani viszont csak bizonyosság alapján lehet. A különleges rendőri akció ennek megszerzését célozta. B. Erzsébet és K. Krisztina az útlevél- és a vámvizsgálat után az épület elé ment. Mintha nem lett volna pénzük taxira, megvárták a repülőtéri járatot, s azzal indultak be a városba. Haza viszont már nem mehettek, megállították őket a nyomozók. A Sao Paolo-i kirándulás a BRFK vizsgálati főosztályán ért véget. Itt vették alaposabb vizsgálat alá a két bőröndöt is. Látszatra ezek is „minden gyanún felül” álltak, a szakértő kéz, no meg a szerszámok azonban felfedték a titkot: a kettős oldalfalak között 12 darab csomagban 4160 gramm 78 %-os tisztaságú kokain lapult. Értékét 41 millió forintra becsülik. A kokain ugyanis az egyik legkeményebb drognak számít. Elsősorban az amerikai földrészen „divatos” és éppen napjainkban növekvő mennyiségben tűnik fel az európai drogpiacokon is. B. Erzsébet az Almássy téri szabadidő központban ismerkedett meg, az ott büfésként dolgozó Emilio Gonzales Ricardo Codoy egykori chilei emigráns férfival. Az illető hosszabb ideje él itt nálunk, megnősült, gyermekei is vannak, ennek ellenére közelebbi baráti kapcsolatba kerültek. A férfi ez év elején tett neki egy úgynevezett „üzleti ajánlatot”. Eszerint el kellene utaznia Brazíliába. Szabad akarata szerint eltölthet két hetet. A költségeit a megbízóik fedeznék, sőt ezen felül kapna 1500 dollár jutalmat is. Semmi mást nem kell majd tennie, mint viszszafelé úton a személyes holmiját az ott kapott bőröndben kell elhelyeznie. B. Erzsébet soha nem volt még Brazíliában, nagyon tetszett neki az ajánlat, bár gyanította, hogy az a bizonyos bőrönd olyasmit rejt majd, amit nem láthatnak avatatlan szemek. Meg is kérdezte Emiliát, a férfi azonban kitérő válaszokat adott. A kalandokra vágyó lány végül is azzal a feltétellel vállalta a megbízatást, hogy a hosszú útra magával viheti barátnőjét is. A szervezők — úgy tűnik — kaptak az alkalmon. A két lány, dupla mennyiség, így párban talán nem is annyira feltűnőek. Emilio Bodog egy presszóba vitte a lányokat, oda érkezett Svájcból a megbízó, bizonyos Maria is, aki az útiköltségre szükséges pénzt hozta. Nemsokkal az indulás előtt az American Express útján megérkezett a lányok részére a kétszer 1500 dollár is. Sao Paolo-i tartózkodásuk alatt nem történt különösebb esemény. Egyszer felhívta őket valaki telefonon a Hotel Dánban, majd indulás előtt egy férfi jelent meg a szobájukban és átadta a két bőröndöt. Ők hiába nézegették, forgatták, nem találtak rajta áruló nyomokat, kizártnak tartották, hogy kábítószer van bennük, inkább valamilyen elrejtett drágakőre gyanakodtak. Emilio Bodog első kihallgatásán megtagadta a vallomástételt. Később azonban ügyvédje jelenlétében elmondta, hogy az a bizonyos svájci állampolgárságú, de latin származású Maria adta neki az utasítást, hogy szervezzen be két magyar lányt, aki elhozza Brazíliából a bőröndöket. Neki — mint állította — nem volt fogalma arról, hogy mi van a bőröndökben. A rendőrségnek ezzel szemben van közvetett bizonyítéka arra, hogy nem egészen így történt. Látóterébe került ugyanis egy magyar lány, Godoy korábbi barátnője, aki egyébként feljelentést is tett ellene a rendőrségen, valamint egy bizonyos piros színű sporttáska , melynek tulajdonjogát a chilei férfi el is ismeri. Ebben a vizsgálat során kábítószer maradványokat, s olyan vegyszereket találtak, amely kokain házilagos kivonására alkalmas. A magyar rendőrség szakszerű és gyors munkája, valamint a nemzetközi együttműködésben való részvételük úgy hozta, hogy a kokainhálózat svájci rezidensei, Maria és Max névre hallgató férje időközben szintén lebuktak. A magyaroktól kapott, információk alapján a svájci kollégáknak akkor sikerült őket tetten érniük, amikor egy Brazíliából érkező futártól éppen egy frissen érkezett kokain szállítmányt vettek át. Az ügy magyar szereplői , rendőrségi vizsgálat befejeztével a bírósági tárgyalás várják. Talán a legjobban B. Erzsébet, aki a vizsgálati fogság ideje alatt a tököli rabkórházban egy 3 kilogrammos fiúgyermeknek adott életet. Balázs Kálmán Autótolvaj-maffiák A rendőrség eltökélt szándéka, hogy különféle módszerekkel egyre kockázatosabbá tegye az autólopásokat. Ezt Kacziba Antal rendőr vezérőrnagy, az ORFK bűnügyi főigazgatója jelentette ki szerdán. Elmondta, hogy Szabolcsban egy jugoszláv és két orosz állampolgárt, valamint Klodczyk Péter budapesti lakost és öt társát fogtak el, akik elsősorban Budapesten lopták el a járműveket és azokat hamis iratokkal külföldre csempészték. Veszprém megyében pedig Klicska Ervin Attilánét és társait fogták el, akik főként VW Golf és Passat, valamint Audi gépkocsikra specializálták magukat. „Megmondtam neki, hogy nem szívesen látjuk otthonunkban” — jelentette ki Donna Lorenz apja, amikor szeme elé tárult a nem mindennapi látvány: a nappali romokban, s a romok közt egy könnyű repülőgép alumínium alkatrészeit... A kanadai Edmonton (Alberta tartomány) villanegyedének lakói nem sokat aludtak szerdára virradóan. Egy szerelmes férfiú, a 30 éves Randy Mock ugyanis több órán át zaklatta mélyrepülésben (miközben fák tucatjait borotválta le) kétüléses Cessna gépével volt barátnőjének, Donna Lorenznek családját és szomszédaikat. A rendőrség kénytelen volt ejnek idején mintegy száz embert kiköltöztetni otthonából, ám az elszánt fiatalember, aki azt követelte, hogy szót válthasson a lánnyal, akkor sem volt hajlandó abbahagyni a szerelmi bosszúnak ezt a különös módszerét, amikor már fogytán vo a benzinje és ezt közölte is a vei érintkezésbe lépett repülőm nyitókkal. A dolog vége az lett, hogy benzin elfogyott, a Cessna motorja köhögni kezdett, majd gép lepottyant, egyenesen Lorenzék nappalijába. Randy komoly koponya- és arcsérüléseket szenvedett. 1988-ban hősünk már hallatott magáról — egy bíróság fe tételes börtönbüntetést szab ki rá, amiért akkori szerelme egy 18 éves lányt megakadályozta abban, hogy elvétess megfogant gyermeküket. A abortuszt végül is elvégezték. Idén júniusban elbocsátotta állásából Mockot, aki ezen anyagtöltő volt az edmonti nemzetközi repülőtéren.