Zalai Hírlap, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-01 / 151. szám

4 ZALAI HÍRLAP Kifizesse? Az OTP nem borítékol tovább Hírét vettük, hogy az OTP július elsejétől „felmondja” borítékolási szolgáltatását, azaz ettől kezdve a folyószámlatulajdonosoknak nem küldi ki az egyes közüzemi számlabizonylatokat, csak a pénzintézeti számlaegyenleget. A számlapostázás nem banki feladat a legfrissebb MNB-rendelet értelmében. Eddig egy bt-t foglalkoztattunk a különféle számlák borítékolásával, s ezt a költséget az OTP lenyelte. Nem biztos, hogy ha továbbra is velük végeztetnénk ezt a munkát esetleg nem sértenénk banktitkot. A szerződésekben nincs is ilyen kötelezettségünk, nem is bírnánk főállású ügyintézőkkel a számlák válogatását, azonosítását és borítékolását. A mi feladatunk a fizetési forgalom lebonyolítása. Ilyen megfontolásból, akkor minden velünk kapcsolatban álló vállalkozó is kérhetné, hogy az inkaszszós ügyleteinek bizonylatait borítékoljuk és postázzuk a címére. A folyószámlatulajdonosok megbízásait ezentúl is teljesítjük a tételenkénti tízforintos kezelési díjért, ám a számlabizonylatokat küldje ki az adott címre maga a szolgáltatóvállalat. Szerintem így az ügyfél kedvezőbb helyzetbe is kerülhet, hiszen korábban kézhez kaphatja a számlát, látja hol tart a fizetéssel, s lesz gondja a fedezet „feltöltésére” is—indokolta lépését az OTP Zala Megyei Igazgatóságának vezetője, dr. Gresa István. Természetesen érdeklődtünk a szolgáltatóknál is. Az ÉDÁSZ Rt. Szombathelyi Üzletigazgatósága zalaegerszegi üzemvezetőségén Sándorffy Györgytől az alábbiakat tudtuk meg: — Az OTP megyei igazgatósága, technikai okokra való hivatkozással, valóban felmondta az áramszámlák borítékolását annak a 8 -10 ezer fogyasztónak, aki folyószámláról fizeti ki az áramdíjat. Egy szórólapon ezt a tényt közöljük a velünk kapcsolatban álló fogyasztókkal, s egyben azt is tudatjuk, hogy az ÉDÁSZ-számlákat az óraleolvasók személyesen viszik ki a lakásokra, az érdekeltek távollétében pedig bedobják a postaládába. A visszaélések elkerülése érdekében a betétszámlatulajdonosoknak kézbesítendő számlákat „felülírjuk” azzal a szöveggel, hogy ez a számla készpénz átvételére nem alkalmas. Ha esetleg eltűnne számla a postaládából, a számítógépes rendszerből könnyen lehívható a másolat. Persze ez csak a mi költségeinket növeli— mondta az üzemvezető-helyettes. A Zala Megyei Távközlési Üzem díjbeszedői nem tudtak a készülődő változásról, bár nem is rájuk tartozik a dolog, lévén hogy a számlázás a pécsi igazgatóság feladatköre. Azt azonban hozzáfűzték, hogy a megyében mintegy ötezer folyószámláról fizető telefontulajdonos van, s ebből a zalaegerszegiek száma 3450, azaz majd ennyivel több borítékot kell megcímezni a pécsieknek július elsejétől. Több mint 30 ezer fogyasztónkból körülbelül ötezerre tehető a folyószámlával rendelkező, akik közül 4 ezren az OTP ügyfelei. Ha valóban sor kerül erre a változásra, akkor az a tény, hogy a vízművállalatnak kell borítékolni a számlákat, az évente 1 millió forint többletkiadást okoz számunkra. Idén ezt már nem tudjuk érvényesíteni a hatósági árban, de jövőre minden bizonnyal számolhat a lakosság ezzel a költségemelkedéssel. Kár, hogy a jól kialakult rendszer most felborul, s a fogyasztók sokasága bontogathatja naponta a közüzemi számlák borítékjait. Egyedül a posta jár jól, mert nő a bevétele, de szenvedhet a postás, mert ezzel párhuzamosan nő a napi teher, amit cipelnie kell — mondta Bein György, a zalaegerszegi vízmű igazgatója. — A szerződésmódosítás harmadik fordulója pénteken lesz — mondta Módos Tiborné, a Kögáz Észak-zalai Üzemigazgatóság igazgatója. — Bennünket is váratlanul ért ez a döntés, s most csak annyit tudok mondani, hogy a tárgyalásokat befejezve a megyei napilapokban közzétesszük a pontos számlatovábbítás „menetrendjét”. Nocsak, lépett hát a pénzintézet, s „korszerűsített”. Kár, hogy az senkinek sem jutott eszébe, hogy a bank és a szolgáltatók esetleg megosszák egymás között a számlák kipostázásának költségeit. Mert a fogyasztónak talán mégiscsak az lenne jobb, ha egyszerre kapná kézhez az ilyen-olyan bizonylatokat. — takáts — Kevesebb vámszabadterület Jövőre nehezebb lesz vámszabadterületet (vszt) létrehozni Magyarországon. A keményedő feltételeknek a már létező vszt-k közül sem mindegyik tud majd eleget tenni — közölte az MTI- vel Bodnár Bertalan, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) főosztályvezetője. A vámszabadterületek magyar munkaerőt kötnek le, ugyan az illetékesek azonban a jövőben fokozottabban kívánják érvényesíteni a piacvédelem szempontját ezen a téren, és a magyar jogszabályokat az európaiakhoz szeretnék közelíteni. A vámtörvény tervezete szerint — melyet valószínűleg még az idén elfogad az Országgyűlés — az engedély kiadása előtt a VPOP-nak már nem csak az NGKM-mel, a BM-mel, a környezetvédelmi és a közlekedési tárcával kell konzultálnia, de a gazdaságpolitikai szempontokat is figyelembe vevő Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal is. A tervezet szerint vámszabadterületet csak jogi személyiségű gazdasági társaság hozhat létre. A feltételeket már a vámjogszabály 1992. január 1-jén életbe lépett módosítása is szigorította. E szerint 1993. december 31-e után csak 2000 négyzetméternél nagyobb alapterületen működhet vszt. A jelenleg bejegyzett ipari vámszabadterületek közül 24, a kereskedelmi célúak közül 29 nem felel meg e feltételnek. Míg az Európai Közösség területén működő vámszabadterületek száma nem éri el a negyedszázat sem, hazánkban jelenleg 94 ipari célú és 80 kereskedelmi, csak raktározásra szolgáló működő oszt van. (Az előbbiek közül 4, az utóbbi csoportból 3 felfüggesztette működését.) A kereskedelmi vámszabadterületek az exportcélú, de nem magyarországi rendeltetésű külföldi szállítmányok pihentetésére szolgálnak. Az ipari vámszabadterületeken a tőkeszegény magyar cégeknek azért jó termeltetni, mert a külföldi nyersanyagok és a kivitt exportáruk után nem kell vámot és adót fizetni, így nem kötnek le forgótőkét. Megdicsőült és kárhoztatott királyasszonyaink (7.) Egy makrancos hölgy a Nyulak szigetén A vér nem válik vízzé, tartja a mondás. Nagy igazság ez. Van, amikor dicséretszámba megy, máskor elmarasztaló értelmű. Ez utóbbi érvényes annak az Árpádházi Erzsébet királyleánynak az esetében is, aki V. István és Kun Erzsébet frigyéből született. Édesanyja — kun fejedelmi sarj — ugyan megkeresztelkedett, de a keresztvíz csak kívülről érintette. Olyan nagy indulatok feszültek benne, hogy például 1286-ban, amikor összeveszett László fiával, egyszerűen kivégeztette annak hozzá üzenettel küldött tárnokmesterét. Az alma nem esett messze a fájától. Hasztalan adták Erzsébetet már négyesztendős korában — 1260 körül—a Nyulak-szigetére nagynénje, a később szentté avatott Árpádházi Margit felügyelete alá, sem a jámbor máterek tanítása, sem a nagynénjének ragyogó példája nem hatott át. Szilajkun természetének rabja maradt. Makrancos, akaratos, toporzékoló leány volt apácaruhában, a zárdás fegyelem alatt is. Nehezen viselte el az ottani életet s ezért is gyakran felkereste öccsét, Lászlót, mi több tanácsokat adott neki. Ő javasolta például a királynak, hogy kössön szövetséget a tatárokkal. Megértő cinkos volt, mert amikor László elűzte maga mellől a feleségét, Anjou Izabellát, Erzsébet vállalta a szerencsétlen királyné felügyeletét a Nyulak-szigetén, hogy bátyja nyugodtan dorbézolhasson ágyasaival és kedvelt kun vitézeivel. Kétségtelen, hogy Erzsébet nehezen viselte a kolostori regulát, fogadalmának terhét, de hogy önként hagyta-e ott a szerzetesi életet, vagy kényszerítették rá, ma már nehéz megmondani. Tény, hogy László király fegyveres haddal tört a Nyulak-szigeti klastromra, azért, hogy apáca testvérét egyházi engedély nélkül, szentségtörés árán is feleségül adhassa az udvarában időző barátjához, Rosenbert Zavishoz. A klastromot védelmező dominikánusokat hamar szétverték a király katonái, s az „apáca-fejedelemasszonyt” diadalmenetben kísérték a budai várba. Hasztalan küldött az esztergomi érsek két püspököt Lászlóhoz és Erzsébethez, hogy szentségtörő tervük feladására bírják őket. 1287 májusában megtartották az esküvőt. A király durva sértésekkel válaszolt a frigy törvénytelenségét, tilos és bűnös voltát magyarázó főpapoknak. „A ti dolgotok nem az, hogy nekm törvényt szabjatok — mondotta —, hanem hogy az én törvényeimet kövessétek.” A házaspár egy ideig Budán, majd Esztergomban élt, azután Fürstenbergbe költöztek, hol egy fiuk született. Nem sokkal később a mostohafia, Vencel cseh király Rosenberget elfogatta és lefejeztette. Erzsébet özvegyen maradván, 1300-ban nővéréhez, Mária nápolyi királynéhoz költözött. Ott halt meg 1320 táján, a Szent Péter kolostorban. Dr. Csonkaréti Károly következik. Mostohaként, számkivetve Hercegnők, a XIV. századi kódexmásoló szerint. Sokféle 1993. július 1., CSÜTÖRTÖK Egyre többen választják a zöldhatárt Félévi mérleg a Kanizsai Határőr Igazgatóságnál A magyar—szlovén, illetve a magyar—horvát határszakaszon — ideértve a sármelléki repülőtéren működő ideiglenes légi határátkelőhelyet is — összesen nyolc helyen végzi munkáját a Nagykanizsai Határőr Igazgatóság. Eddigi féléves munkájukról a napokban adtak tájékoztatót. Az említett határszakaszon csak az idén több, mint ezer határsértőt fogtak el, s ez a szám ugrásszerűen emelkedett ahhoz képest, hogy tavaly az egész év folyamán nem érte el az ötszázat a zöldhatáron átkelők száma. Ráadásul a tiltott határátlépés odavissza gyakorta előfordul, bár felénk ebben a félévben alig százan próbálkoztak ezzel. A határőrök hálóján fennakadtak legnagyobb részben románok voltak, de a szomszédos államok polgárai mellett kínaiak, srí-lankaiak és természetesen magyarok is voltak. Többek között hat embercsempész és 12 közokirathamisító ellen kezdeményeztek eljárást. A déli határokon túl dúló háborús helyzet miatt az év első hat hónapjában 150-nél többen kértek és kaptak ideiglenes menedéket hazánkban. Ugyanakkor három és fél ezret meghaladta azoknak a száma, akiket a beléptetés feltételeinek hiánya miatt nem engedtek be az országba. Előfordult azonban határrendsértés is néhány esetben, amelyeket főként horgászok, fürdőzők követtek el, de előfordult határjelrongálás és légtérsértés is sárkányrepülővel, de egy esetben a tűz terjedt át a határon túlra. Mint a tájékoztatóból kiderült, a személyforgalom háromszorosára, a teherforgalom a kétszeresére emelkedett az elmúlt év hasonló időszakához képest , 2,5 millióan vették igénybe a határátkelőket ezen a szakaszon!s, az igazgatóság által őrzött határszakaszokon mégis a törvényes rend volt a jellemző. Lendvai Béla Elsőként a herszoni kozákok fújtak riadót: a megyéből emberi szerveket visznek ki külföldre. Egyre dermesztőbb hírek jártak arról, hogyan történik mindez. Szóba került a „mindenható” maffia is, amely jó pénzért bármire képes... Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja... A hivatalos papírokból ítélve szokatlan kereskedelmi műveletet hajtott végre a műszaki-tudományos szolgáltató központ, egy olyan szervezet, amelynek semmi köze sincs a gyógyításhoz. Egy, a vámhivatalnak írott hivatalos levél „buktatta le” őket. A levél szerzői, Vinogradov igazgató és Feldman könyvelő „egy, 250 dollár értékű transzplantátum-csomag vámvizsgálatát” kérték a csomagnak az Egyesült Államokba való eljuttatása előtt. Később az is kiderült, hogy a Florida állambeli Miami Beach-ben lévő Flarck Medical cég címére eddig összesen 25 csomagot küldtek. Az összesen fél tonnánál súlyosabb küldemény biológiai transzplantátumokból — izom- és csontszövetből — állt. Nyomban fel is vetődik a kérdés: törvényes-e az ilyen kereskedelmi művelet? Hallgassuk meg Orlovot, a herszoni vámhivatal parancsnokát. — Az intézet igazgatója még tavaly szeptemberben kért tőlünk kiviteli engedélyt a transzplantátumokra — mondja Orlov. —A kérelmet ellátta aláírásával Sztyesenko ukrán külgazdasági miniszterhelyettes is. E dokumentum szerint ezer csomag — 600 ezer dollár értékben — biológiai transzplantátumot szállítottak volna az Egyesült Államokba. Az Egészségügyi Minisztérium nem ellenezte az akciót. Ezek szerint minden rendben van? Ha igen, akkor miért nem tüntették fel az engedélyen a szokatlan ám „előállítóját”? A megfelelő rubrikából hiányzott az intézmény címe. A herszoni ellenőrző szervezet munkatársainak csak a „tranzitálás” szerepe jutott. Annak ellenére, hogy az „árut” Ukrajnából szállítják, az engedélyen a seremetyevói vámhivatal neve szerepel. A szakemberek szerint jogi szempontból érvénytelennek tekinthető a szállítást engedélyező egészségügyminiszterhelyettes, Ponomarenko aláírása is, mert amit a vámosok engedélynek tekintenek, nem egyéb, mint egy olyan okmány, amely nem tiltja „az egészségügyi intézmények tudományos együttműködését az amerikai céggel”. Ezt természetesen senki sem akarja megtiltani, de azt talán mégis jó lenne tudni, mely herszoni intézményekről van szó. Furcsa az is, hogy az igazolás nincs konkrét személy nevére kiállítva és nem jelzi azt sem, milyen törvényi háttere van. Egy olyan tapasztalt, öreg vámos, mint Plotyikov, azonnal megérzi, hogy valami nincs rendjén. Az üggyel kapcsolatban került kievi és herszoni illetékesek pedig arra hivatkoznak, hogy a donorszervekkel kapcsolatos műveletekhez „még hiányzik a jogi háttér”. Sajnos, hogy Szovjetunióban nem alkottak erre vonatkozó törvényt, pedig még olyan országok is rendezték ezt a kérdést, mint Kuvait vagy Srí Lanka. Az egykori Szovjetunió rendeleteiben és utasításaiban csak kimondottan technikai kitételek vannak, amely a transzplantátumok kivételére vonatkoznak. Nagyon valószínű, hogy az akció szervezői mielőtt munkához láttak, alaposan tanulmányozták a rendeleteket és az utasításokat, s amikor rájöttek, hogy semmi konkrétumot nem tartalmaznak és semmilyen felelősségre vonásra nem számíthatnak, cselekedtek — mondja Verbickij, a megyei ügyészség munkatársa. — Minálunk csak most van folyamatban a transzplatátumokra vonatkozó törvény kidolgozása. Az eljárás megindításához a Büntetőtörvénykönyvben lefektetett törvényre lenne szükség, így azonban tehetetlenek vagyunk. Tegyük fel, hogy kiderítem: az elhunyt rokonai nem járultak hozzá valamely szerv kivételéhez. De hol van a törvény, amely erre kötelezné az orvost? Csak etikai vitát folytathatnak az ügyről. A szomorú valóság azonban az, hogy ma már talán senki sem csodálkozna azon, ha az újságban olvasná: „Emberi bordát... csontot... vesét veszek”. Az is biztos, hogy akadnának jelentkezők is, pláne, ha konvertibilis valutát kínálna a vevő..