Zalai Hírlap, 1993. november (49. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-01 / 254. szám
4 ZALAI HÍRLAP Beteg a fenyves Bár az utóbbi hetek csapadékáldásából elegünk van, a korábbi esőínség átkát még mindig nyögi a természet. Az aszály, a szárazság legyengíti a fák ellenállóképességét, s könnyen megbetegednek, így járt a zalaegerszegi Alsóerdő 80 éves fenyvese is. Az egy hektárnyi luc-, vörös- és erdei fenyőből álló erdőt a szú, illetve a taplógomba támadta meg, így az erdészet kénytelen kivágni az életüknek még a delére sem érkezett fákat. Sőt, a munka sürgető, tudniillik a kifejlett szú a nagyobb hideg elől a földbe menekül, ott áttelel, s tavasszal az egészséges erdőrészbe vándorol. Képünkön: Szakács László erdész a taplógombától korhadó fatörzset mutatja. (Arany Gábor felvitele) Sokféle Ferde uborka és kötelező pelenka? Nem-nem, az Európai Közösség nem kívánja betiltani Nagy-Britanniában az édes ferde uborkát (ami a britek szerint a legízletesebb a gyakran majszolt szendvicseiken). Nem, az EK nem gyakorol nyomást Londonra, hogy a halászhajókon a tengerészek hajhálót viseljenek és kötelező legyen az óvszertartás a fedélzeten. Nem és nem, II. Erzsébet finom arcélét nem helyettesítik majd Jaques Delors EK bizottsági elnök arcmásával a brit bankókon! Ilyen és ehhez hasonló cáfolatok olvashatók a nemrég a brit külügyminisztérium által megjelentetett, talán „Ellen Euromítoszok” címmel fordítható 16 oldalas brossúrában. „Az EK hosszú ideje majdhogy kiapadhatatlan forrása igencsak meghökkentő híreszteléseknek. Ezek immár rég tömör, gazdag és változatos „hiedelemvilággá” álltak össze. Ám a tények kevésbé festőiek és szenzációsak — olvasható a Hurd brit külügyminiszter által írt előszóban. A könyvecskét 20 ezer példányban nyomtatták és különféle hivatalokban, kereskedelmi kamarákban és a fogyasztóvédelmi szervezetekben osztják majd. A kiadvánnyal akar a londoni külügyi tárca ellentámadást indítani, és talán véglegesen győzni a közös Európa építést ellenző legendák táplálóival szemben. A „Brüsszeli Monstrum” ellen ágálok olyanokat is terjesztettek, hogy az EK a tisztaság megőrzéséért kötelezővé teszi kisgyerekek számára pelenka viselését a tengerparti üdülőövezetekben. Kitalációnak minősíti a kiadvány, hogy I. osztályúnak minősítik az egyenes kígyóuborkát —, mivel azt könnyebb ládákba rakni — a ferdével szemben, amelyet viszont be kell tiltani. A Panem Kiadó megjelentette Geoffrey Regan Döntő csaták című történelmi kötetét. A könyv segítségével játékot ajánlunk olvasóinknak. Ha elolvassák a csaták kivonatát, akkor bizonyára tudnak válaszolni kérdéseinkre. DÖNTŐ CSATÁK 25. A mohácsi csata 1526 Mátyás halála után szétesett a központosított, erős magyar állam. Jagelló Ulászló fejére került a korona, hatalmat azonban nem kapott hozzá, mert a főnemesség az erős kezű Mátyástól megszabadulva olyan királyt akart, akit ők tarthatnak a markukban. Ameddig a szultáni trónon II. Bajazid, majd fia, I. Szelim ült, a magyar határokon viszonylagos nyugalom honolt, és a békeszerződéseket újra meg újra meghosszabbították. Szelim ugyanakkor jelentős reformokat is végrehajtott, így az 1520-ban trónra lépő II. (Nagy) Szulejmánra korszerű és ütőképes hadsereget hagyott. Várható volt, hogy az átmeneti szünet után a török hadigépezet újból lendületbe jön. Az 1516-ban meghalt Ulászló helyébe lépő II. Lajost az apja által megkötött házassági szerződés a Habsburgokhoz kötötte. Ezt a dinasztiát azonban nyugateurópai és tengerentúli birtokai jobban érdekelték, mint a frissen örökölt Magyarország megmentése. A mind elhanyagoltabb végvárakban egyre kevesebb volt a katona, a felszerelés tönkrement, a falak lepusztultak, az őrség éhezett. A török hódítás újabb hulláma szerencsére egyelőre nem Magyarország ellen irányult. I. Szelim 1520-ban bekövetkezett halála után is újra békét kellett volna kötni, mert a törököknél ez volt a szokás. II. Szulejmán el is küldte követét Budára. A király azonban halogatta a szerződést. A követ megbízatása közben lejárt, s amikor hazaindult volna, őrizetbe vették. A Porta természetesen nagy felháborodással fogadta a hit, és Szulejmán kijelentette: „Célom..., hogy a rossz úton járó tévelygők menedékhelyeként szereplő dölyfös királyt megalázzam és megtörjem.” A végvidéket érintő török támadás hírére II. Lajos hadba hívta ugyan a mozgósítható erőket, de mire a király zsoldosai, Szapolyai erdélyi serege és Báthori István nádor csapatai egyesültek, a végvárak már elestek. Amikor a király a védelem megszervezése céljából 1525-ben összehívta az országgyűlést, mindenki csak a saját sérelmeit hangoztatta. A megszavazott adókat viszont ezután sem fizette meg. Pedig mindenki tudomást szerezhetett arról, hogy a török támadás most már nem várat magára. Szulejmán április 23-án indult útnak seregével, amelyben a kb. 60.000 fős reguláris haderőn kívül a kisegítő csapatok, szállítók, műszaki alakulatok és egyéb táborlakók megszámlálhatatlanul nagy tömege menetelt. A király július 20-án indult el Budáról 3000- 4000 főt számláló sereggel, és csak augusztus elején utasította a kb. 500 kilométeres távolságban táborozó Szapolyait a csatlakozásra. A török augusztus 19-ére felépítette az eszéki Dráva-hidat. Lajos a megyei felkelők, Szapolyai és a külföldi segélycsapatok megérkezéséig szerette volna késleltetni az ellenség átkelését, ezért Báthori István nádort előre akarta küldeni a Drávához. A tervet azonban nem lehetett végrehajtani, különben is az egész magyar táborban nem volt annyi ember, amennyire az eredményes védekezéshez szükség lett volna. Még mindig nem volt azonban fővezér. Szapolyai messze járt, ezért ideiglenesen öccse, György kapta a feladatot Tömöri Pállal együtt, aki a megbízás ellen hevesen tiltakozott, így érkezett meg a király és serege augusztus 25-én Mohácsra, ahol heves vita után a mielőbbi összecsapást szorgalmazók kerekedtek felül. A sereg összlétszáma kb. 25.000-re bővült. Amikor a két fővezér 1526. augusztus 29-én hajnalban csatarendbe állította seregét a Mohács alatt elterülő síkon, a felmentő seregek még mindig messze jártak. A nagy, széles síkságot nem szakították meg erdők, dombok vagy bozótos. A magyar tábortól balra, a csatamező és a Duna között viszont sűrű náddal és sással borított széles és mély mocsár terjeszkedett, amelyben később a magyar hadrenddel szemben félkörben elnyúló domb emelkedett; a törökök ennek alján állították fel ágyúikat. Fülledt nyár végi nap volt; a törökök, akik a hosszú meneteléstől meglehetősen kifulladva érkeztek meg a hadszíntérre, nem is akartak már aznap csatázni. Tömöri azonban délután négy óra körül támadást fúvatott és a magyar sereg két szárnya nagy lendülettel megindult. A királyi lovasság rázúdult a hátráló ruméliaiakra, csakhogy hirtelen ott találta magát a török ágyúk előtt. Valószínűnek látszott, hogy az előretolt hadtest menekülésszerű visszahúzódása azt a célt szolgálta, hogy a tüzérek elé csalogassa az ellenséget. Alig másfél óra hoszszat tartott a csata. A király a megáradt Csele-patakon átugratva leesett lováról, és nehéz páncéljával az iszapban elmerülve megfulladt. A szultán nem akarta elhinni, hogy ez volt a magyar fősereg, és azt sem tudta hogy a király meghalt. Miután azonban a fő haderő érkezésére hiába várt szeptember 12-én bevonult Budára. Mohácsnál a középkori magyar állam végleg elbukott. A két sereg elhelyezkedése a csata előtt. Egymilliárd palack a polcokon Túlpezsdül a francia pezsgő A két világhíres borvidék — a magyarországi Tokajhegyalja és a franciaországi Champagne—egy dologban hasonlított egymásra az elmúlt napokban: mindkét helyen reménytelenül zuhogott az eső, járhatatlan tocsogóvá változtatva a jórészt még szüretelésre váró szólótáblákat. Tokajhegyalján nagy volt a bánat, mert a rossz idő miatt vagy ötezer mázsa aszúszem vész el. Champagne-ban viszont kifejezetten örültek a rossz időnek. Emberemlékezet óta először Emberemlékezet óta először túltermelés van francia pezsgőből. Ebben a szezonban a hektáronkénti 12 tonna helyett a termelő hektáronként 8 tonna felvásárlásra számíthat. Ez persze egy hosszabb folyamat eredménye, mely azzal vette kezdetét, hogy a híresnél híresebb francia pezsgők fogyasztása a nyolcvanas évek végétől csökkenni kezdett. Míg 1989-ben világszerte 249 millió palack francia pezsgő fogyott, 1992-ben már csak 214 millió. A francia gazdasági elemzők lázasan törik a fejüket, mi okozza a dekonjunktúrát. Az egyik elfogadott magyarázat a világgazdasági recesszió, mely a pezsgőgyártást is megérintette. Ha csak erről van szó, mondják, akkor a jelenlegi problémák is átmenetiek. A másik teória szerint a nagy nemzetközi francia pezsgőzés éveiben túlságosan felverték az árakat, amelyek ma már nem tükrözik a tényleges minőséget. A „túlságosan” azt jelenti, hogy a nyolcvanas években a francia pezsgő ára a világpiacon megkétszereződött, miközben nem lett belőle kevesebb, inkább több. Ennek következtében aztán a buborékos nedű kedvelői elkezdtek alternatíva után nézni az ausztrál, a spanyol, az amerikai és az orosz piacokon, amelyeken az árak elfogadhatóak maradtak. Mindenesetre a francia pezsgőből hatalmas raktárkészletek halmozódtak fel, egyes becslések szerint egymilliárd palack vár értékesítésre, így az idei októberi esőzés Champagne dombjain kifejezett megkönynyebbülést okozott. Az ekként tőkén maradó mennyiség (tizenötmillió palackra becsülik az „elérhető” veszteséget), hosszú távon nem old meg semmit, de mint a nagy pezsgőgyárak képviselői állítják, „jó irányba viszi a dolgokat”. Ugyanebbe az irányba mutat a felvásárlási árak csökkenése 32 frankról 20 frankra. A szőlősgazda-olvasó nyilván méltatlankodva fogadja ezt a kijelentést, de tekintetbe kell venni, hogy míg a magyar termelő napjainkban örül, ha 15 forintért értékesíteni tudja a szőlő kilóját, a fenti számok kilónként 550, illetve 350 forintnak felelnek meg. Csökkentek a pezsgőárak Másfelől meghökkentő, és az idei „aszúszem-válság” után talán nálunk sem tanulság nélküli, milyen egységesen és céltudatosan lép fel az egész üzletág, vállalkozástul, termelőstül, amikor arról van szó, hogy csökkenhet a profit. Ugyanis nem veszteségről, hanem profitcsökkenésről van szó, s a termelést korlátozó és felvásárlási árat csökkentő megállapodásokkal ezt akarják megállítani. A Moet és Chandon, mely a legnagyobb pezsgőgyárak tulajdonosa Franciaországban, tavaly 60 millió dollárnyi tiszta haszonra tett szert. Idén ez a cég vagy 800 embert elbocsátott a szent cél — a profit megőrzése — érdekében, amire szintén nem volt példa emberemlékezet óta. Mindebből azért nemcsak a pezsgőgyárosoknak van haszna, hanem — ha csekélyebb arányban is — a francia pezsgő fogyasztóinak. A Mumm cég legdrágább pezsgője, a Cordon Rouge ezen az őszön már csak 23 dollárba kerül a tavalyi 26 dollár helyett. Ennél sokkal nagyobb arányban csökkentették a gyengébb minőségű pezsgők árát. Champagne túl van a válságon Roland Chaillon, a franciaországi Pezsgőgyártók Szövetségének igazgatója a Time magazinnak adott nyilatkozatában mindenesetre arról beszélt, hogy a Champagne „túl van a válságon”. „Jövőre előfordulhat, hogy nem lesz elég raktári készletünk” — mondotta. A gazdasági elemzők egyike erre a hivatali optimizmustól bizonyára nem mentes nyilatkozatra azt válaszolta, hogy az igazgató úr bizonyára túl sokat fogyasztott saját termékéből, mielőtt véleményt nyilvánított. A szakértők szerint ugyanis a francia pezsgőgyártás helyzete semmiképp sem függetleníthető a világgazdaságtól, azaz az ágazat megerősödéséhez további négy-öt év szükséges. Atlantic Press Kérdés: Melyik félnek kedveztek a csata helyszínének terepviszonyai, milyen szerepet játszottak a küzdelem alakulásában? (A Döntő csaták című kötet megyénkben a következő könyvesboltokban kapható: Zalaegerszeg, Simon István Könyvesház, Áfész Könyvesbolt — Nagykanizsa, Zrínyi Könyvesház, Deák Könyvesház — Keszthely, Frida és Frida Könyvesbolt, Felső Könyves-kávézó) * _ // 1993. november 1., HÉTFŐ