Zalai Hírlap, 1996. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-02 / 1. szám

1996. január 2., KEDD Finálé és nyitány Vidám óévbúcsúztató és újévköszöntő a megyében — Bedobhatom ezt a hógo­lyót? — kiáltott be egy lány las­sító autónk ablakán az egerszegi Batthyány utcában. Nyolctagú tinédzsercsapattal araszoltak csápolva, hangosan a Zalahíd felé. — Pestről jöttünk, a turista­­szállóban vagyunk, illetve amíg lehet, a diszkóban. Nincs Zala­egerszegen ismerős, semmi kü­lönös célunk nem volt ezzel a tú­rával. Csak jól szeretnénk érez­ni magunkat, és unjuk már ott­hon a várost — hangzott a fiatalok óévbúcsúztató „prog­ramnyilatkozata”, amely szem­mel láthatóan teljesült is. Ők Zalaegerszeg szilveszteri ku­riózuma kétségkívül a napokkal ezelőtt megnyílt kínai vendéglő volt. A Zala partján levő egykori Halász-vadász csárdának a be­járati portálja pagodaszerű lett, s a termek berendezése is a kelet hangulatát árasztja. A főnök Wang Hong Yu és a személyzet is hamisítatlan kínai, kilencen gondoskodnak a vendégekről. —Mi van most otthon ? Kíná­ban az újévet ünnepeljük ilyen­kor, az csöndesebb, családia­sabb ünnep, mint itt Európában. Szilvesztert is ünnepelünk, csak az nálunk február elején van. A Hold tizenkettedik fordulata után­­ tart a kínai söntéspult mellett egy kis orientalista isme­retterjesztést Wang Hong Yu, aki elég jól beszél magyarul. Lackner László, a Zalatour Kft. ügyvezető igazgatója még nála is jobban. Őt azért kértük szóra asztaltársasága mellől, mert a Zalatournak is köze van a vendéglőhöz. —Előzőleg Kanizsán működ­tettek már egy éttermet, de nem ment jól. Megbeszéltük, hogy itt tőlünk bérlik az étterem helyisé­geit, egyelőre ötéves szerződést írtunk alá. Közösen csináljuk ezt az üzletet. Nekünk is jó az ide­genforgalom szempontjából, természetesen hazai és külföldi csoportokkal rászervezünk majd az étterem forgalmára — emlí­tette Lackner László. Szilveszterre nem kellett szervezni, már napokkal előbb minden hely elkelt, 110 vendég mulatott jól, s válogathatott a 90 féle kínai különlegességből. A séf elmondta, az alapanyag ugyan magyar, de a receptek kí­naiak, s a csapatukhoz három képzett szakács érkezett Pe­­kingből. Az éjfél utáni tombola fődíja stílszerűen egy kacsa volt. Nem pekingi kacsa, az már egyene­sen sajtókacsa lenne. Jófajta magyar kacsa volt, valahonnan Győrvár környékéről szerezték be. A víziszárnyassal — ame­lyet előzőleg körbehordoztak a vendégek között —, mi is meg­ismerkedtünk. Flitteres, kreppa­­pír-bodros öltözetében jól tűrte a vendéglátóipari produkciót. Vagy csak belenyugodott, hogy hozzákötözték a kosár feneké­hez? De ez már kacsa-magán­ügy.­­ A megye közbiztonságára szolgálatban levő munkatársai­val együtt Schrancz Zoltán rendőr őrnagy ügyelt. Az őr­nagy a megyei kapitányság ügyeletes tiszti szobájából rá­diókapcsolaton kapta és adta mindenfelé a jelentéseket. — Egyelőre csendesnek mondható a szilveszter, ami an­nak is tudható, hogy nagyon sí­kosak az utak és a járműmozgás minimális — mondta, mielőtt Lenti felé vettük volna az utat. Tíz óra után harminc-negy­ven kilométeres sebességgel araszolgatva is nehéz valami „életet” felfedezni az útbaeső falvakban. Nován azért megáll­tunk egy kivilágított porta előtt, s mint a kutya csitítása után ki­derült, Keresztúri Ferencék csa­ládi szilveszterébe csöppentünk néhány percre. Kiürítették a nagy garázst, ahol vaskályha ontotta a meleget, s javában tar­tott a tánc. Már négy éve össze­jön a társaság az év utolsó nap­ján. A zajdai laktanya és Lenti- Mumor között az országúton magányos alakot világított meg a fényszóró. A csömyeföldei Fordán Zoltán honvéd érkezett vissza a kimaradásról, fegyel­mezetten, színjózanon. — Tulajdonképpen reggelig is maradhattam volna. Benéz­tem egy-két helyre,jó buli van a művelődési házban is, de úgy éreztem, elég volt. Január végén szerelek le — mondta az öregka­tona, s tempós léptei belevesz­tek az éjszakába. A Lentiben ötödik alkalommal rendeztek szilveszteri mulatsá­got a fedett fürdőben. —Ezerötszáz forint volt a be­lépő, vacsorával, és az uszoda minden szolgáltatásával. Ilyen­kor éjszaka is nyitva tartjuk a fürdőt. Vendégeink használhat­ják a medencéket, a szaunát vagy a szoláriumot — említette Horv­áth József, a fürdő vezető­je. Körülbelül százan fértek el a büfé előtti két teremben, és né­hány benyílóban. Mint a vezető elmondta, a társaság fele külföl­di — osztrák és német —, több­ségük visszatérő vendég. A pezsgőbontás után, éjjel egy óra körül szállingóztak le a meden­céhez a szilveszteri fürdőzésre vállalkozó vendégek. — Férjemmel és egy baráti társasággal érkeztünk. Több éve ez az első szilveszteri kimozdu­lásunk otthonról. Amíg kicsik voltak a gyerekek, addig nem le­hetett. Természetesen kipróbál­juk az uszodát is—mondta Bor­­sosné Boa Erika, a lenti Vörös­marty általános iskola tanára. Férjével nem csak a szilvesztert, hanem egyúttal a házassági év­fordulójukat is ünnepelték. Diós pulykamell, csirkemá­jas, gombás ragu adta az alapot a mulatáshoz a Rédics határában álló Hetési csárdában. Teltház, csárdás, nótaszó — ha egy rövid helyzetképet kellene adni a haj­nali két órai helyzetről. Gaál Károly tulajdonos elmondta, a társaság nagy része évek óta szilveszteri törzsvendég, köztük sok szlovéniai ismerőssel. A „milyen évet búcsúztatott”? kérdésre két választ kaptunk: — Küzdelmeset, nagyon ne­hezet — fogta szűkre Makár Ist­ván, a Kerkafűrész Kft. gépko­csivezetője. —Szuper volt. Hála a szlovén forgalomnak, nagyon jó évet zárt a cégünk — így Balogh Sándor, a lenti Kerka áruház igazgatója, aki feleségével és barátaival töltötte a szilvesztert a csárdában. A szakadó eső-dara­bó elle­nére nemzetközivé kerekedett az évbúcsúztató Zalakarostól Letenyén át Nagykanizsáig, mi­vel osztrákok, németek, olaszok és horvátok is jöttek szép Zalába hálózni. A zalakarosi Hunguest Hotel Freya éttermében és bár­jában közel négyszáz vendég vi­gadott újév hajnaláig a Kanizsa Trió muzsikájára. Nagy sikere volt a vendégek körében a pom­pás fogásokból — dércsípte vackorból készült vadkörte krémleves, pulykamell tekercs rizlingmártással, borjúsava gombával és szárnyas májjal, valamint desszertként az almás­henger Freya módra —­ feltálalt ünnepi menünek, melyet immár '96-ban amolyan „bálozási gyógyírként” korhelyleves kö­vetett. A karintiai Thumer Utazási Iroda a hagyományokhoz híven ezúttal is jókedélyű csoportot hozott Karosra. — Örömmel szervezünk szil­veszteri kirándulást Zalába, mert jómagam úgy érzem, hogy mi, osztrákok és a rendkívül ven­dégszerető magyarok a Kaiser­zeit, vagyis a monarchia óta sa­játos viszonyban élünk egymás szomszédságában — mondta kedélyes proszittal fűszerezve Alois Thumer cégtulajdonos. — A magyar nép szeretetre méltó és kívánom, hogy — csakúgy, mint nekünk — magyar bará­tainknak is legalább olyan le­gyen az új esztendő, mint ami­lyen a '95-ös volt. Páli László vállalkozó har­mincnégy fős baráti társasággal érkezett a Freyába Kanizsáról: —Nehéz esztendő volt a tavalyi, de túléltük. Sokakkal ellentétben meggyőződésem, hogy 1996 ta­lán az átlagembernek is jobb lesz, mindenesetre egy bizako­dóbb országot szeretnék látni az új évben — fogalmazott óvatos derűlátással a vállalkozó. A Hotel Danubiusban száz fős felső-ausztriai és stájeror­szági csoport szórakozott kelle­mes környezetben. Varga Lajos igazgató elújságolta, hogy ta­valy a kemencében sült malacot a derék sógorok felajánlották az ormándpusztai szociális otthon lakóinak. A '95-ös szilveszteri mulatságon két, egyenként két­emeletes tortakompozícó lett a tombola fődíja. A Zalakarosból dél felé folytat­va utunkat, a 7-es főút mentén benéztünk a zalasárszegi vado­natúj Csányi vendéglőbe, ahol garabonci, kanizsai és karosi vendégek várták vidáman a bi­zonyára sok meglepetést tarto­gató új esztendőt. — Nálunk vendéglátósoknál az a módi, hogy aki szilveszter­kor éppen nem dolgozik, baráti körben mulat — ekképp üdvö­zölt a kanizsai Sárközi Péter. — Ezt az új egységet ily módon sze­rettük volna támogatni és külön­ben is egész más kandallótűz mellett családias hangulatban bulizni, távol a város zajától. A miklósfai Mindenki Házá­ban ezen az estén — Halmos Csaba és Bányai József gondos előkészítő munkája révén—va­lóban mindenki remekül érezte magát: a helybéli asszonyok pompás disznótoros lakomát készítettek, míg az élő tombola­malac már fent „figyelt” a pad­lástérben, természetesen zsákba bújtatva. Kiss József, helybéli pedagógus elmondta, hogy a ko­rábbi években mindig ők vi­gyáztak az unokákra, de most a gyermekeik biztatták őket, hogy jöjjenek el a megérdemelt év vé­gi kikapcsolódásra. Göncz Fe­renc középiskolai tanár szerint Miklósfán épp oly nagyszerűen lehet szilveszterezni, mint akár külföldön vagy Budapesten. — Hogy mit várok '96-tól? Nos, az elkövetkező évektől azt, hogy ne vezessék be a NAT-ot, amely szerintem a hazai okta­tásügy megszégyenítése. Ma­gyar nyelv és irodalomból nem lehet komoly egy olyan NAT, melyben például nem szerepel az Ember tragédiája. Személyes kívánságom is lenne '96-ra, mégpedig az, hogy a ma­gyar fut­ball ne Európát, de legalább Közép-Európát érje el, a kosár­labdával együtt! Letenyén, a határátkelő mel­lett lévő hangulatos és a kör­nyékbeliek által közkedvelt Mura Center étteremben a hely­bélieken kívül becsehelyi, tót­szerdahelyi, lenti és horvátor­szági­ vendégek — összesen mintegy százan — búcsúztatták az óévet. A határ menti város központjában — az Arany Bá­rány vendégfogadóban — ért utol bennünket az évváltás: a tetszetősen feldíszített fogadó­ban letenyeiek, murarátkaiak, muraszemenyeiek és pákaiak emelték magasba éjfélkor a pezsgőspoharakat és jókívánsá­gokkal halmozták el egymást a még igencsak gyermekcipőben tipegő újesztendőben. A Him­nusz és a köszöntők után a ven­dégsereg jó étvággyal fogyasz­totta el a finom fokhagymás ko­csonyát, illetve a szilveszterkor elmaradhatatlan virsliket. Tavaly indultunk és idén ér­keztünk a szilveszteri barangoló utolsó állomására , Nagykani­zsára. A Hotel Centrálban két­százötvenen hálóztak, köztük olaszok és horvátországiak is. A vacsoránál osztatlan közönség­­sikert aratott a desszertként kí­nált barackhab eperöntettel. Éj­félkor a bálozó vendégek szolid mini-tűzijátékkal köszöntötték a '96-os esztendőt. —Egy kis zene, tánc és pezs­gő oldottá teszi a hangulatot és kellemes társaság jött össze — fordult hozzánk dr. Abay Nemes Zoltán jogász, majd hozzátette: — Remélem, hogy az idén egy kicsit tovább tudunk lépni a ta­valyihoz képest. Ami engem il­let, az új esztendőben még két szakvizsgát kell letennem Buda­pesten. Egyébként imádok tán­colni és szeretném a szép tánctu­dásomat tökéletesíteni. Szöveg: Gelencsér Gábor, Hajdú Péter. Kép: Décsy László, Mészá­ros T. László, Szakony Attila. Talán még idén hazaérek. A lenti fürdőben lubickolás követte az éjféli pezsgőbontást. Garázsban tartották Nován a szilveszteri házibulit. Kínai lányok tartják a magyar kacsát. B. u. é. k. '96 — pezsgő­s koccintás a kanizsai Jazz Cafe-ban. Az MNB tájékoztatója Az MNB Zala Megyei Igazgatósága ezúton tájékoztatja tisztelt ügyfeleit, hogy az 1995. évi zárlati munkálatok miatt igazgatóságunkon az állampapír-forgalmazás 1996. év első hetében az alábbiak szerint bonyolódik: 1996. január 2. kedd: állampapír-forgalmazás szünetel 1996. január 3. szerda: állampapír-forgalmazás szünetel 1996. január 4. csütörtök: ügyfélfogadás 8—10 óráig 1996. január 5. péntek : ügyfélfogadás 8—10 óráig Minden kedves ügyfelünknek boldog új évet kívánunk! MNB Zalaegerszeg, Dísz tér 7. Tel.: 92/312-690 KRÓNIKA ZALAI HÍRLAP .

Next