Zalai Hírlap, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-01 / 27. szám

4 ZALAI HÍRLAP Lentiben tiszta a levegő Csökkentette a fizetőparkolók számát a város képviselő-testülete kedd esti ülésén Lenti önkor­mányzata kiemelt napirendi pontként foglalkozott a környe­zetvédelemmel. Még tavaly a város légszennyezettségének mérésére tett javaslatot a testü­let, s ennek elvégzése után kide­rült, hogy a Kerka-parti kisváros levegője nem vagy csak olyan mértékig szennyezett, ami nincs káros hatással az élő szervezet­re. Az ülepedő por és a nitrogén­­dioxid-koncentráció csak kirí­vó, egyedi esetekben érte el vagy lépte túl az egészségügyi határértéket. A továbbiakban a testület el­fogadta az ez évi környezetvé­delmi feladatok tervezetét, s kö­telezte magát a cél megvalósítá­sa érdekében 1,2 millió forint el­különítésére a költségvetésben, valamint kezdeményezni fogja a Lenti—Mumor között elterülő parkerdő helyileg védett terület­té nyilváníttatását. A továbbiakban Kollár Gyu­la polgármester értékelte a szep­tember 22—24. között első íz­ben megrendezett Lenti Nem­zetközi Vásár tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy a színvona­las — s a hasonló kategóriájú vásárok közül kiemelkedő — rendezvénynek sikerült megva­lósítania a megfogalmazott hár­mas célt, azaz a város életében fontos gazdasági, idegenforgal­mi és kulturális tényezővé vált. A testület a továbbiakban köte­lezettséget vállalt a vásár idei megrendezésére. Ugyancsak az idei esztendő kiemelkedő rendezvénysoroza­ta lesz Lentiben a honfoglalás évfordulójának megünneplése. Ennek programtervezetéről is tárgyalt a testület, illetve a ren­dezvénysorozat lebonyolításá­hoz hatmillió forintot biztosí­tott. Néhány kifejezetten gazdasá­gi jellegű intézkedés követke­zett a sorban. Először a városi fi­zetőparkolók üzemeltetésének tapasztalataiból kiindulva — a rendkívül csekély árbevétel és a lakossági felvetések kapcsán — azok számát jelentősen csök­kentették (azaz többet ingyenes­sé tettek) a képviselők, majd 9 pontban szabályozták az ugyan­csak hanyatlásnak indult piac rendjét. Úgyszintén döntés szü­letett a cigány kisebbségi önkor­mányzat támogatásáról. Mivel az állami dotáció mértéke egye­lőre nem ismert, ezért a képvise­lők úgy határoztak, hogy 800 ezer forintra egészítik ki a maj­dani támogatást. Ezt követően a képviselő-tes­tület a Lenti Városi Televízió sugárzás útján történő műsorto­vábbításához szavazta meg a szükséges 4,9 millió forint + ÁFA összeget, mivel a Művelő­dési és Közoktatási Minisztéri­um 1994. évi engedélye alapján ez év március 31-éig a sugárzó műsortovábbítást el kell kezde­ni. Végül a szociális gondosko­dásról szóló rendeletet módosí­tották több ponton a képviselők, lehetővé téve ezáltal az igénylők számának növekedését. — gyuricza — Drágul immár a remény is Hatvan forintra emelik a lottószelvény árát a 9. játékhéttől Február végétől, a kilencedik játékhéttől Fortuna — vagy an­nak földi helytartója, a Szeren­csejáték Rt. — is drágábban kí­nálja a játék és a nyerés lehető­ségét. A lottószelvények ára 10, a totójáték oszlopai pedig 5 fo­rinttal kerülnek majd többe, mint amennyit most fizetünk a reményért. Ugyancsak egy ti­­zessel drágul a lottó joker-játéka is, az árhullám egyedül a gólto­tót kíméli meg, a heti totószel­vények első négy mérkőzésének gólarányát ezután is egy ötvene­sért tippelhetjük meg. — Ritka nyereséges évet zárt tavaly a Szerencsejáték Rt., most mégis emeli szolgáltatá­sainak az árát. Miért? — kér­deztük a cég PR-menedzserétől, Kürti Istvántól. — Rákényszerít bennünket az infláció, amit így is—kivált a totó esetében — jelentős késés­sel követünk, noha fogadóink előtt sosem volt titok, hogy rész­vételi díjaink a mai gazdasági­pénzügyi körülmények között nem lehetnek hosszú életűek.­­ A lottózók bizonyára le­nyelik a békát, ám a totózók már eddig is sokallták az egy tipp­­oszlopért befizetendő díjat, mondván: már nem tudják meg­játszani az általuk összeállított variációt, mert nem győzik pénzzel. Meg aztán az is kérdés, megéri-e a befektetés, amikor sok esetben még a 12 találatra sem kapnak annyi pénzt, mint amennyit kockáztattak a játé­kon. — Mi úgy véljük, ha vissza­esik a totó forgalma, az csak át­meneti jelenség lesz. Bízunk fo­gadóink belátásában, hiszen a totó áremelésétől eddig eltekin­tettünk, noha az infláció miatt e játékforma költségei is jócskán nőttek. És gondoljanak a foga­dók arra: nemcsak a részvételi díj, hanem a nyereményalap is nagyobb lesz ezután.­­Ez csak enyhe vigasz. Nem tartják szükségesnek, hogy a Szerencsejáték Rt. által szerve­zett játékok játéktervének május végéig esedékes megújításakor változtassanak a totó nyere­ményalapjának felosztásán, vagy a törölt mérkőzések megál­lapított eredményének rendjén? Mert ezek is sokat vitatott kérdé­sek a totózók táborában. — Meggyőződésünk, hogy a tíz találatos szelvényekre — ha nyereményük értéke eléri a 100 forintot — továbbra is fizetni kell. Egyéb kérdésekben — így a szelvényről törölt, vagy elma­radt mérkőzések ügyében is — vannak különféle elképzelé­seink, amelyeknek várható hatá­sait most elemzik a szakértők. Ha lesz döntés, természetesen időben tájékoztatjuk majd a já­tékosokat — mondta a PR-me­­nedzser. A szakma „vezérképviselői” Megbízólevél a mestervizsgabizottsági elnököknek Mint ismeretes, a szakképzé­si törvény különböző feladato­kat rótt a kamarára, s ezek egyi­ke a képzésben való aktív rész­vétel, valamint a mestervizsgáz­tatásokhoz kapcsolódó összes jogosítvány. — Azért tartjuk a fontosnak ezt a kérdést, mert a vállalkozói igazolványok kiadásánál egyál­talán nem veszik figyelembe, hogy a szakmát ki, milyen szín­vonalon műveli — mondta Por­koláb Csaba, a Zalai Kézműves Kamara oktatási referense. —A kötelező mestervizsgával vi­szont azt szeretnénk megelőzni, hogy mindenféle kontárok kezé­be kerüljön olyan igazolás, ami­vel az adott szakmát gyakorol­hatnák. A kézműveskamarához 221 szakmai tevékenység tartozik, ezek mindegyike azonban nincs mestervizsgához kötve. Most, első lépésként tíz szakma képvi­selői vehették át a hivatalos megbízólevelüket. Természete­sen folyik az előkészületi mun­ka, s további húsz szakma mes­tervizsgabizottsági elnökeit vá­lasztják ki. A Zalai Kézműves Kamara működési területén a kőműves mestervizsgabizottság elnöke Kiss Kálmán, a villanyszerelő­ké Mazzag Ferenc, a gázszere­lőké Dajkó Alfréd, az asztaloso­ké Hompó Ferenc, a szobafes­tőké Pásztor János, a pékeké Komáromy Béla, a karosszéria­lakatosoké Nagy Péter. Az au­tószerelő szakmában Szakony Szilárd, a vízvezeték-szerelők­nél pedig Takács István a ké­sőbbiekben veheti majd át a megbízólevelet. A mesterek közül tegnap ket­tővel sikerült szót váltani. — Nagyon örülök a megbí­zásnak, nagyon fontos lépésen vagyunk túl — így az egerszegi Mazzag Ferenc. A mester több mint tíz éve ténykedik villanyszerelő kisipa­rosként, van hat alkalmazottja és egy tanulót is nevel. Hozzá­fűzte: — A szakmai színvonal eme­lése a mi kezünkbe került, meg­próbálunk mindent elkövetni azért, hogy csak a valóban rá­termettek kerüljenek közénk. — Nagyon felhígult már a szakma, főleg amióta megszűn­tek a nagy bútorgyárak. Az ott feleslegessé vált emberek vala­hol elbújtak. Ők aztán nem fizet­nek adót, olcsóbban is vállal­hatnak munkát, de a hibás telje­sítések után érdekes módon min­dig hozzánk jönnek a kuncsaftok. Ha majd a feltételek is megteremtődnek, lesz tan­könyv, alkalom a tanításra és megfizethető lesz a tanfolyam, akkor elérte a célját a kamara, mert lesz megbízható szakérte­lemmel rendelkező tagsága is— mondta az asztalos vizsgaelnök, Hompó Ferenc. —áts KÖRKÉP 1996. február 1., CSÜTÖRTÖK Kamrapremier Csak beljebb, Jancsikám! cím­mel tartanak premiert csütör­tökön a Kamrában. A balmazújvárosi parasztság szerelmi életét, a pajzán vallo­másokat és a történeteket — Vajda Mária néprajzkutató gyűjtése alapján — Molnár László, a budapesti Katona Jó­zsef Színház ifjú művésze szer­­kesztette-rendezte színpadra. Vajda Mária etnográfusnak 1974 és 1983 között végzett falujárásain meséltek a Hajdú- Bihar megyei település öregei egy lassacskán eltűnő világ szerelmi szokásairól. A két vi­lágháború közötti korszakban volt fiatalok őszinte, megren­dítő vallomásaiból kerekedett ki a kutató Hol a világ közepe? című tanulmánya, amely aztán alapanyagul szolgált a színpadi játékhoz. A visszaemlékezések, a pi­káns és humoros népi történetek megszólaltatója Huszárik Kata és Molnár László. (MTI) A bürokrácia erkölcsi bizonyítványa A kormány gondolt egy nagyot, s 1995 márciusában úgy határozott: a középis­kolásoknak eztán hatósági erkölcsi bizonyítványt kell csatolniuk jelentkezési lap­jukhoz, ha egyetemen vagy főiskolán kívánnak továbbta­nulni. Talán azt hitték a miniszte­rek, minél többet intézked­nek, gyülekezetük annál kor­­mányszerűbbnek látszik. Az is lehet, hogy egyszerűen csak elfoglaltságot próbáltak találni a bürokráciának. Ezt persze többféleképpen is megtehették volna. Csak kor­mányhatározat kérdése, és máris dobozoltathatnának például a végrehajtó-gépe­zettel, mint ahogy azt Örkény őrnagya tette Totókkal, de lássuk be: azért ez furcsán hatna egy modern jogállam­ban. Mégiscsak adekvátabb megoldás, ha erkölcsi bizo­nyítványokkal kell pepecsel­niük a hivatalnokoknak. Vagy afféle kegyelemdöfés lenne ez, megrövidítvén azon szülők szenvedését, akik ké­sőbb amúgy is belerokkanná­nak csemetéjük taníttatásá­ba? Vagy... Végül is mindegy. A kor­mány — vélhetően belátva, hogy ez az egész, úgy ahogy van, marhaság — 1996. janu­ár 25-én gondolt egy még nagyobbat, és visszavonta korábbi határozatát. A gond csak az, hogy vol­tak szülők és diákok, akik úgy gondolkodtak: minek hábo­rúzzanak februárban egy-egy jelentkezési okmány birtok­lásáért, elintéztek mindent az év elején. A zalaegerszegi Zrínyi gimnáziumban példá­ul az érintett diákok közel 70 százaléka kért már erkölcsi bizonyítványt. S ez egy csu­pán az ország középiskolái közül... Sokan és sok pénzt fizettek ki tehát feleslegesen. (Az er­kölcsi bizonyítvány-kérő lap 150 forint, hozzá 800 forintos illetékbélyeg szükséges.) S hogy mit tehet ilyenkor a ma­gamfajta újságíró? Igyekszik megtudni, viszontlátnak-e majd egy fillért is ebből a szü­lők. A művelődési minisztéri­um sajtóosztályának munka­társa azt mondja: akik siettek, bizony ráfáztak. Figyelmez­tet, ezt nehogy leírjam, in­kább kapcsolja az illetékest. A felsőoktatási intézmények­be jelentkezők ügyeivel fog­lalkozó tanácsos azt mondja: annyi bizonyos, január 25-éig kellett kérni erkölcsi bizo­nyítványt, azóta erre nincs szükség. Azt azonban, hogy a feleslegesen kifizetett össze­geket visszatérítik-e, nem tudja, mert nem ő az illetékes. Arra kér, próbálkozzam a belügyminisztériumban... Ott a legnagyobb csatát a telefonközpontos hölggyel kell megvívni, ám öt percnyi veszekedés után bejelenti, kapcsolja az illetékest. A férfi közli velem, hogy tőle szol­gáltatást rendelnek meg a polgárok, egyszerűen kiállít­ja a kért bizonyítvány, s ezzel teljesíti a feladatát. Aztán ter­mészetesen arra figyelmez­tet, ezt nehogy leírjam, mert nem ő az illetékes, inkább ke­ressem az osztályvezetőt. Az osztályvezető titkárnője készséges, de úgy véli, nem a főnöke az igazán illetékes, forduljak inkább egy másik osztályvezetőhöz. Na, itt hagytam abba. A tanulság? A marhasá­goknak soha sincs gazdája. Ez persze közhely, de nyu­godtan rá lehetne írni a bü­rokrácia erkölcsi bizonyít­ványára... — vézsé — Csengő cseng a csikó nyakán... Ütemesen csilingel a csengő, hangja a havas zalabéri főut­cán régi időket idéz. Hamisí­tatlan lovasszánkó bukkan elő a kanyarból. Egyáltalán nem holmi nosztalgiát szolgáló esz­köz, hanem nagyon is földhöz­ragadt célt szolgál. Mazur Gé­za e szánkón vitte ki földjére az istállótrágyát. — Régi a szán? — kérdem. —Öregebb, mint mi ketten — válaszolja. — Úgy kaptam. Ki­vittem vele a trágyát a mezőre. Jobb, ha kint van a földön. — Mekkora birtokon gazdál­kodik? — Öt hektáron. A család ősi birtokán. —Ebből meg lehet élni? Úgy számolják, legalább ötven hek­tár kell hozzá... —Meggazdagodni nem lehet az igaz, lassan jut az ember az egyről kettőre, de megélek. És tudja, miért? Nekem nincs gé­pem, a földeket csak a lovakkal művelem. A föld mellett állataim is vannak, azoknak termelem a takarmányt. Három ló, anya­disznó, két hízóbika. — Szépek a lovak. Vaskos muraköziek, munkára valók. — Ez a baloldali a jobbolda­linak a csikója, megint vemhes. Ha kanca lesz, azt is megtartom. Egy autó húz el mellettünk, a csikó kicsit megijed. A gazda csitítja, az állat megnyugszik. Látszik, ember és ló jó össz­hangban van. A csikó nyakán csilingel a rézcsengő. Kiderül, ez is új életet élő régi darab. — A szánkójával biztosan si­kere van a gyerekek körében — jegyzem meg. — Tetszik nekik. Szoktam vin­ni őket. — Hány éves? — Huszonöt. — Hogy érzi magát e majd­nem klasszikus paraszti életfor­mában? — Nagyon jól. Nem paran­csol senki. — Bozsér — Mazur Géza télen-nyáron lovas fogattal jár a mezőre. A házőrzőnek mindenről tudnia kell... (Mészáros T. László felvételei)

Next