Zalai Hírlap, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-02 / 51. szám

4 ZALAI HÍRLAP KÖRKÉP Fejlődés világszínvonalon Nagy Lajos, a TOP főosztályvezetője a tűzoltóság jelen helyzetéről —Három év alatt 8,5 milli­árd forintot költhetünk az alap­­felszerelés cseréjére. Ezért úgy látom, a mostani kormány na­gyon sokat tett a tűzoltóság technikai fejlesztése érdekében — vélekedett Nagy Lajos ezre­des, a Tűzoltóság Országos Pa­rancsnokságának tűzoltási és műszaki mentési főosztályának vezetője, akit az elmúlt heti par­lamenti szócsatáról kérdeztük. Az egyik ellenzéki párt vezetője ugyanis azt vetette a kormány szemére, hogy bűnös módon el­hanyagolták a tűzvédelmi szer­vezeteket és ez sokmilliárdos kárt okoz az országnak. —Az elmúlt 15-20 évben nem volt lehetőség ilyen mértékű elő­relépésre — tette hozzá Nagy Lajos. — Mindezt világszínvo­nalú berendezésekkel valósítot­tuk meg. Az eszközöket az önkor­mányzati tűzoltóságok 10-20 százalékos önrész befizetésével központi támogatásból vásárol­hatták meg. Előrelépés, hogy a fizetésekben is sikerült maga­sabb nívóra jutni. Alapbérükkel elérték idén a köztisztviselői alap 91 százalékát, 23.600 forin­tot. Ezt különböző, beosztástól, végzettségtől függő szorzókkal megfejelve állapítják meg az itt dolgozók fizetését. A régebbi bázis szemléletű gazdálkodásról áttértek a nor­matív finanszírozásra. Erre azért volt szükség, mert a tűzol­tóság leterheltsége gyakran be­folyásolhatatlan tényezőktől, például az időjárástól függ. A régi módi alapján a csapadéko­sabb évet követő szárazabb esz­tendőben nem lenne elegendő a pénz. Most a technika, a létszám és a feladatok alapján határoz­zák meg költségvetésüket. Az esetleg megmaradó keretből tar­talékot képeznek. Ebből a sum­mából kapnak például az önkén­tes tűzoltóegységeket is. Idén a TOP fejlesztési pénzeiből és a belügyi tartalékból 250 millió forintot szánnak erre a célra. — Az átcsoportosítás során leállítottunk tűzoltólaktanya építéseket is — említette Nagy Lajos, aki úgy látja, az egerszegi laktanya is előbb-utóbb rekonst­rukcióra szorul, hasonló lépés vár Keszthelyre is. Ennél hama­rabb valósulhat meg a műszaki­mentő bázisok kialakítása.­­ Ez nem jelentene mást, minthogy a magas technikai színvonalon felszerelt hivatá­sos önkormányzati tűzoltó­parancsnokság a saját felada­tain túlmenően nagyobb körzet­ben speciális mentési feladato­kat is ellátna. Erre a célra jelölték ki Dunántúlon Győr, Veszprém és Pécs mellett Zala­egerszeget. Ezek a központok kialakítása szerencsés esetben még ez évben megkezdődhet. Ehhez azonban szükség len­ne a biztosítási díjakból remélt 1 százalékra, amely közel egymil­­liárd forintos fejlesztési forrást jelentene a tűzoltóság részére. Remélhetőleg hamarosan olyan megoldás születik ez ügyben, amely már az alkotmányosság szűrőjén se akad fenn. Férfias vadász megértő neje A helyzet szombaton este az ellenkezőjére for­dult: a vadaknak végre volt egy nyugodt, a vadászoknak pedig egy a szokásosnál jóval zajosabb éjszakájuk. A „fegyverszünet” oka: a Zalamenti Vadászklub hagyományos bálját tartotta a szentgróti VMK-ban. A közel kétszáz vendég Bálint László ügyve­zető elnök köszöntőszavai után a Szentgrót táncegyüttes, illetve Lovay László nótaénekes műsorát élvezhette, majd a vadfinomságokat fel­vonultató vacsorát követően, a poharazgatás és az „össztánc” közben, munkálkodni kezdtek a zsűrik. Feladatuk az volt, hogy az előre megadott szempontok alapján eldöntsék, kik legyenek a vadászbál kitüntetettjei. Nos, határozataik sze­rint a legférfiasabb vadász címet az osztrák Wer­­ner Köblis érdemelte ki, a legmegértőbb vadász­feleség pedig a zalaszentgróti Krepsz Istvánná lett. A bál szépévé a budapesti Bálintfi Kálmán­­nét választották, a tavalyi év legeredményesebb vadászaként pedig Krepsz Istvánt, illetve Bálint Lászlót köszöntötték. Díjazták rajtuk kívül azo­kat is, akik eredményesen töltötték ki az egyéb­ként rendkívül nehéznek bizonyult vadásztotót. (sámel)A vadászbál szépe. Hóval köszöntött be március Bizonyára tegnap reggel sokan felsóhajtottak: — Ha februárban így esett volna a hó... Akkor még jobban örültünk is volna neki, mint így a március első napján — a hét végére telet jósló meteorológusoknak. Úgy látszik márciusnak kellett meg­mutatni, milyen a tél. Pillanatok alatt vastag hótakaró lepte el a mezőt, a faágak csak úgy roska­doztak a teher alatt. Legjobban talán a gyerekek örültek. Előkerültek a szánkók, készültek a hóemberek. (A vizes hó remek építőanyagnak bizo­nyult.) Ám az időjárás csak nem akart kegyes lenni a friss hóta­karóhoz. A meleg hamar latyak­ká változtatta a fehér égi áldást. Amíg bőven jött utánpótlás, győzte a harcot a plusz fokok­kal, s hízott is a hótakaró a földe­ken. Sőt délelőtt a megye főbb közútjain még só- és homokszó­rásra és hóekézésre is kivonul­tak a Zala Megyei Állami Köz­útkezelő Kht. gépei. Az 5-10 centiméteres hó miatt összesen 15 gép dolgozott. Délutánra aztán elállt a hó­esés, a gépek is visszavonultak. Ez azonban nem jelentheti, hogy ma reggelre semmi gond. Hiszen — a tegnapi előrejelzé­sek szerint is — ma hajnalra ta­­lajközelben mínusz 2-3 fokra süllyedt a hőmérséklet. Az út­test, az aszfalt pedig vizes, je­ges. Betörőt, rablót fogtak Két elfogásban is segédkez­tek a Zalaegerszegi Bűnmegelő­zési Egyesület tagjai. Informá­ciójuk alapján állították elő Sz. Zoltánt, aki a nagyposta előtt „átalakított” egy pénzes telefon­­készüléket, és így a sikertelen hívások után a masina nem adta vissza az érméket. Azokat ké­sőbb Sz. Zoltán varázsolta ki a telefonból. A zalaegerszegi strandfürdő épületénél este tízkor jelzett a védelmi rendszer. A bűnmeg­előzési egyesület tagjával együtt kiérkező járőr elfogta K. Miklós zalaegerszegi lakost, aki elismerte, hogy betörte a bejára­ti üvegajtót. A rongálási kár 6000 forint. Zalakaroson fogta el a járőr O. Tibor zalakomári lakost, akit a tatabányai bíróság körözött rablás és más vagyon elleni bűn­­cselekmények miatt. 1998. március 2., HÉTFŐ Jubileumi gálaműsor Alakulásának — pontosab­ban színpadra lépésének — negyvenedik évfordulója al­kalmából adott ünnepi mű­sort szombaton este a keszthelyi Csokonai ÁMK- ban a Georgikon Népi Együt­tes. A jeles jubi­leum generá­ciók találko­zója volt; az 1958-ban elő­ször bemutat­kozott együt­tes alapítói, s majd későbbi követőik so­hasem feled­keztek meg az utánpótlás ki­neveléséről. E munkának kö­szönhető, hogy a mai Pannon Ag­rártudományi Egyetem egy­kor volt diák­jainak, fiatal oktatóinak folklórhagyo­mányok iránti szeretete azóta nemzedékekben újult meg. A tradíciók hordozásával az együttes hozzátartozója lett a város kulturális életének, de megismerhette a keszthelyi tán­cosokat az ország is. Versenye­ken való részvételeiket, feszti­válszerepléseiket számos elis­merés fémjelzi — nívódíjak, arany minősítések, s a „Végle­ges Kiváló Együttes” cím elnye­rése. A folyamatot elindítóknak s folytatóinak áldozatos munká­ját méltatva mondott köszöntőt dr. Kulcsár Péter Keszthely vá­ros polgármestere. — Nagyszerű dolgok letéte­ményeseinek ünnepe ez a nap — mondta. — Öröm mindany­­nyiunknak, a mai táncosoknak, akik tovább vihetik és viszik a nagy időt jelentő kezdeménye­zést, s nekünk, akik élvezői lehe­tünk a színvonalas produkcióik­nak. Keszthely életének fontos szereplőiről van szó, hiszen az együttes működése hozzátarto­zik a város minden jeles esemé­nyéhez, jó hírének ápolásához, továbbviteléhez. A polgármester az utánpótlás nevelésében végzett kiemelke­dő munkájáért külön elismerés­ben részesítette Aradvári Lász­lót, Aradvári Lászlónét és Fo­dor Ivánt. Majd ünnepelték az együttes alapító tagjait, akik ez­úttal jubileumi oklevelet vehet­tek át. A gálaműsorban az utóbbi 25 év legsikeresebb produkcióiból adott ízelítőt az együttes. Tradi­cionális élményt nyújtottak a közönségnek Tímár Sándor: „Dudaszó hallatszik...” című koreográfiájának bemutatásá­val, a táncot az együttes idősebb tagjai adták elő. Az együttes je­lenlegi és régi táncosai váltották egymást a színpadon a legkü­lönfélébb tájegységi táncokat mutatva be. A kíséret mellett népdalfel­dolgozásokat is előadott a régi Guzsaj és utóda, a mai Tátorján Népzenei Együttes. — Horányi — Részlet a gálaműsorból. Vetélkedő Kustánszegen (Folytatás az 1. oldalról.) A játékmester, a kustánszegi Németh Edit által összeállított feladatoknak köszönhetően szé­les skálán mérhette össze tudá­sát, rátermettségét, kreativitását az öt csapat — Böde és Becsvöl­gye ugyanis két-két közösség­gel képviseltette magát. A feladatok között akadt vi­dám, „embert próbáló” feladat is, de ismerni kellett a megye műemlékeit, híres embereit is. A falvak dűlőneveinek vaktérkép­re történő beírása nem csak a versenyzőket, de értékeléskor a zsűrit is megdolgoztatta. Hiszen nehéz volt eligazodni egy-egy község 20-30 számmal jelölt szeges, dombos részletein. S hogy betöltötte-e eredeti célját, egymás megismerését a vetélkedő? Minden bizonnyal, hiszen a sok-sok feladat végre­hajtása során megtudhatták ki mire képes, milyen az adott csa­patban az összefogási készség. Sőt, arról is meggyőződhettek, ki, miként birkózott meg a me­seírással, nagy sikere volt a me­sék modern átiratainak. S ha már vetélkedőről volt szó, természetesen eredmény­­hirdetésre is sor került. Az első helyet és vele a serleget a házi­gazda, Kustánszeg csapata nyerte. A többi község sem ma­radt díj nélkül, hiszen Becsvöl­gye és Böde egy-egy csapata lett a második, illetve harmadik he­lyezett. — ná — A dűlőnevekhez a közös tudásra is szükség volt. (Pezzetta Umberto felvétele)

Next