Zalai Hírlap, 1999. november (55. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-01 / 254. szám

1999. november 1., HÉTFŐ KRÓNIKA A mese, csoda és varázslat Páholya A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház legfőbb pártolói túl vannak az idei első találkán Varázslatos esten vehetett részt a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház idei első pá­­holy­partyjának csaknem 250 vendége szombatról vasárnapra virradóan. A teátrum kiemelt kedvelői előbb Tamási Áron: Énekes madár című színdarab­ját tekinthették meg, a színpadi boszorkányságok után pedig a party is „csodás vendégeket” tartogatott. Elsőként ott volt mindjárt Stefán Gábor, a teátrum igazga­tója, aki az új évadra is összeve­rődött támogatói társulat kö­szöntése után rögtön izgalmas bejelentéseket tett: a színház most megindult rekonstrukció­jának végére például valódi pá­holyokat, erre a rövidített évad­ra (a sietségnek épp az épület felújítása az oka) pedig egy cse­megének ígérkező táncszínházi bérlet-sorozatot. A köszöntőt követően az előteret telt házzá varázsoló vendégek egymásra csodálkozhattak rá: a páholyta­gok (hiába, új év) bemutatására került a sor. A szokásoknak megfelelően a házi színpadon feltálalt vacso­rához menet (de inkább jövet, már jóllakottan) Németh Miklós grafikusművész alkotásai nyúj­tottak elfoglaltságot a szemnek is, majd a műsorvezető, Szilágyi János kerek asztalához invitálta első vendégeit, a darab néhány alkotóját. Közülük Meczner Já­nos rendező az egerszegi társu­lat alkotókedvét és tehetségét dicsérte, „a magyar irodalom legszebb naiva-szerepét” (Ku­bik Anna meghatározása a da­rabbéli Gondos Magdolnáról) játszó Tallián Marianne a mese­szerű darab idillikus próbafo­lyamatát ecsetelte, Perjési Hil­dát és Megyeri Zoltánt pedig sa­ját csodálatos egymásra találá­sukról kérdezte a házigazda. Ok, a társulat új tagjai ugyan­is nem csak az Énekes madár­ban, de az életben is egymáséi (s „igaziból” sokkal inkább, elvég­re a játékban nem jutnak a betel­jesedésig), s rendelkeznek egy különbejáratú, saját csodával is! —Május 31-én ismerkedtünk meg, egy évvel később ugyan­ezen a napon vettünk közösen autót, majd szintén május 31-én született meg Marcell fiunk is — mondta Gondos Regina alakító­ja. — S ez a nap most már bizto­san különös jelentőségű lesz minden évben, elvégre mindig ekkor van a születésnapja is... A duó eztán dalokkal szóra­koztatta a közönséget (duettet mondjuk épp nem énekeltek), majd egy csodadoktor lépett színpadra, aki azonban nem örült beosztása ebbéli meghatá­rozásának. Dr. Berkes István, a sportkórház sportsebészeti osz­tályának vezetője, akinek a keze alatt a színház nem egy tagja is megfordult már. — Az orvo­sok nem szere­tik, ha csoda­doktornak titu­lálják őket, mi inkább a szaktudásban bízunk — fejtegette, sőt, még a követ­kező kérdésnél is meg tudta őrizni komolyságát. — Ön élvonalbeli futballista volt, s közben tanult orvossá. Azért ez csoda! — erősködött Szilágyi János. Ezzel kapcsolatban a pro­fesszor elmondta: gyermekkora óta gyógyítani akart, de közben nagyon szerette a labdarúgást is, s csinálta, míg csak a kettőt ösz­­sze lehetett egyeztetni. Közbe­­vetőleg: NB I-es játékos volt, szemtanúk szerint remekül cse­lezett, s a Szombathelyi Haladás mellett játszott szegedi csapa­tokban, valamint az MTK-ban is. Egy ideje azonban már nem rúgja a bőrt, a szükséges időt például focisták gyógyítása (vá­logatott korában betege volt pél­dául Péter Zoltán, az est megle­petés-vendége is) emészti fel. A következőkben a páholy­tagoknak alkalmuk volt megál­lapítani, mennyire adja vissza a valóságot lapunk idei Zalai Ka­lendáriumának címlapfotója. Asztalaikon ugyanis ott volt ki­adványunk, a műsorvezető pe­dig a címoldal eredetijét, Málics Adriennt, 1999 Zala Szépét szó­lította színpadra. A röpke beszélgetés alatt Szi­lágyi János kísérletet tett arra, hogy felpiszkálja a féltékenység szundikáló szörnyét Adrienn ugyancsak jelen lévő barátjá­ban, de kiderült az is, hogy egy szépségkirálynői korona még nem a világ — legalábbis a hét­köznapok gyökeres átalakításá­ra nem alkalmas. Bár háziasszo­nyunknak így adódott lehetősé­ge arra, hogy kalendáriumunk egy példányát Szilágyi János­nak dedikálja. Az est végén aztán megidéz­tetett a darabbéli helyszín, Er­dély is. Előbb Sára Ferenc nép­rajzkutató kapta a kérdéseket, aki csodálatos módon Magyar­országról „disszidált” Romániá­ba, majd két erdélyi népművész, Zerkula János és felesége, Regi­na néni következtek. Ők ezer ki­lométert utaztak, hogy részesei lehessenek ennek az estnek, s mert a darabról végül lekéstek, a műsorvezető János bácsit egy szivarral, párját pedig egy üveg vörösborral igyekezett kárpó­tolni. S talán az a vastaps sem volt közömbös számukra, mely­­lyel a publikum dalaikat kö­szönte meg. A party hivatalos szakaszá­nak zárása után a szokott mulat­ság és szerencsejáték követke­zett reggelig (krupiéként műkö­dött közre három „színházi em­ber”, Stefán Gábor, Weitstein Tibor és Tompa Gábor). A kö­vetkező páholy­partyra decem­ber 4-éig kell várni. Bagó és bora ezer kilométerért A tanfolyamok inspirálnak Csak néhány téli hónapban szünetel a Kézművesház működése A zalaegerszeg-gébárti Kéz­művesházban szombaton reggel indult útjára az intézmény ha­gyományos kézműves szakkö­rének idei kurzusa. Az őszi-ta­vaszi rendszerű képzésben túl­nyomórészt gyerekek vesznek részt, akiknek soraiban sok a visszatérő érdeklődő. A képzés két szakon kezdő­dött meg: az érdeklődők választ­hatják az úgynevezett komplex népművészeti ismereteket, de elmélyülhetnek a fazekasság rejtelmeiben is. Utóbbi igényli a nagyobb elhivatottságot, előbbi sokrétűbb tudást ígér. —Hogy milyen szintre juthat el, aki elvégez nálunk egy tanfo­lyamot? !— kérdezett vissza Skrabut Éva, a ház vezetője. — A cél itt nem lehet az, hogy szak­értőket neveljünk, itt a lényeg a közösségi élmény, találkozás egymással és a népművészettel, valamint az, hogy az érdeklő­dőknek inspirációt adjunk a kéz­műves-mesterségek későbbi, el­mélyültebb megismeréséhez. Aki pedig kedvet érez hozzá, ké­sőbb úgyis visszatér: van olyan hölgy a sorainkban, aki annak idején még kisgyerekként járt itt először, most pedig már végzett pedagógusként tért vissza. Skrabut Éva elmondta: éves szinten több ezer látogatója van a Kézművesháznak, a jelen tanfolyam azonban sehogy nem válhat tömegrendezvény­­nyé. Az intézmény megközelí­tése ugyanis menetrend szerinti A menetrendet nem nekik találták ki buszjárat hiányában igen nehéz­kes. Többek közt ez is az oka, hogy a téli hónapokra szünetet tartanak, az idei utolsó tanfo­lyam decemberben, a jövő évi első márciusban esedékes. Szombaton új utat avattak Ebergényben. Dr. Gyimesi End­re polgármester és Kiss Ferenc képviselő vágta át a szalagot, átadva az 500 méteres aszfaltcsíkot. A beruházás helyi kez­deményezésre, Egerszeg és az ebergényiek testvéries anyagi teherviselésével valósult meg. (Melles Ferenc felvétele) Diplomáciai találkozó Szombaton a keszthelyi Heli­kon Kastélymúzeumban az olasz közélet magas rangú képviselői vendégeskedtek. Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke Frances­co Sernia, olasz kollégája és Battista Verderame Giovan, az Olasz Köztársaság magyaror­szági nagykövete társaságában tett látogatást, s folytatott több­órás hivatalos eszmecserét a kétoldalú kapcsolatokról. A vendégeket dr. Czoma László, az intézmény igazgatója fogad­ta, bemutatva többek közt a mú­zeum Itáliában készült műtár­gyait és a könyvtár olasz nyelvű anyagát. ZALAI HÍRLAP 3 Közgyűlés A nagykanizsai köz­gyűlés november 2-án 14 órakor a Hevesi Sándor Művelődési Központ ka­maratermében folytatja múlt kedden félbehagyott munkáját. Néhány a ter­vezett napirendi pontok közül: javaslat a MÁV NTE támogatására, ingat­lanértékesítések; várható­an zárt ülésen tárgyalnak a képviselők a Kanizsa Sör­gyár megszűnésével kap­csolatos határozati javas­latról. Irodalmi est A „Kanizsai Zsinagó­gáért” Alapítvány szerve­zésében november 2-án 18.30 órakor, a Honvéd Kaszinóban kerül sor Du­nai Tamás színművész Magyar művészek Párizs­ban című zenés irodalmi estjére. Hangverseny A Magyar Piarista Diákszövetség Nagykani­zsai Tagozata és az Állami Zeneiskola pénteken este az Alsótemplomban hang­versenyt rendezett Ko­­lonics Mária és Noll Ferenc elhunyt zenetaná­rok emléke előtt tiszteleg­ve. Előadás A „Liberális Nagykani­zsáért” Alapítvány szerve­zésében az Ezredvégi be­szélgetések című prog­ramsorozat következő vendége Vásárhelyi Mik­lós történész, a Soros Alapítvány kuratóriumá­nak elnöke lesz november 4-én 18 órakor, a Honvéd Kaszinóban. Erőt adó alkotás a kórházban Szombaton délután, bensőséges ünnepség keretében avatták fel a nagykanizsai kórház intenzív terápiás osztályán Járási Ildikó helybeli iparművész nagyméretű, a Test és lélek harmóniája cí­met viselő olajfestményét Dr. Heim Tamás osztályveze­tő főorvos elmondta: az intenzív osztályon folyó, embert próbáló munka során sokszor úgy állnak a betegágy mellett, hogy alig van remény, s szembesülniük kell az ott dolgozóknak — talán több­ször, mint más osztályokon — a halállal is. Éppen ezért, amikor felvetődött annak a gondolata, hogy Járási Ildik egy képet kíván ajándékozni az osztálynak, azt kérte, hogy az alkotás semmi­képpen ne legyen komor. Ennek a kívánalomnak — az elsősorban a tűzzománcaival nemzetközi és országos ismert­ségre szert tett kanizsai művész —maximálisan eleget tett: a há­rom részből álló alkotás szélein szép, fiatal, légiesen könnyed, kalapos lányok tekintenek a szemlélőre, a középső rész pe­dig a Balatont idézi, s mindez a testet, lelket megnyugtató pasz­­tellek finomságában. Dr. Szabó Csaba, a kórház főigazgatója úgy vélte: mind a művésznő, mind az orvosok munkájában megfigyelhető az az ősi tulajdonság, amely a töké­letesség felé törekszik. Az in­tenzív osztályon ezt az jelenti, ha tudnak egy betegen segíteni; egy alkotó munkájában pedig azt, ha az általa elképzelt mű megvalósul, s arra a helyre ke­rül, ahova szánta. Fu­szár Ká­roly, a Felsőtemplom plébánosa arról beszélt, hogy Jézus nagy­pénteke óta nincs hiábavaló, hi­szen Jézus is akkor adta a leg­többet, amikor a legtehetetle­nebb volt a kereszten. A kórház dolgozói teljesítik azt, amit Jé­zus mondott, hiszen betegségtől szabadítanak, s ehhez talán az új kép is többleterőt ad. Ezután a Zeneiskola tanárai adtak műsort. A kórház szombat esti csendjében megszólalt Né­meth Ferenc hegedűje, Baráth Béla tárogatója. Baráth Zoltán gitárral kísérte Baráth Yvette vi­rágénekest, Horváth István Rad­­nóti-díjas Nagy Lászlót szavalt. — Így — Járási Ildikó olajfestménye előtt a szombati ünnepségen (Szakony Attila felvétele)

Next