Zalai Hírlap, 2009. május (65. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-02 / 102. szám

4 • ZALAI HÍRLAP RÖVIDEN Kutyakiállítás Gébárton Zalaegerszeg (wl) - CAC nemzeti kutyakiállításra invitálja vasánap az állatbarátokat a MEOE Nagylengyeli Szervezete. A gébárti szabadidőközpontban tartandó rendezvény hivatalos része délelőtt fél tízkor veszi kezdetét, ám a szervezők már hajnali hattól várják mind a nevezőket, mind pedig az érdeklődőket. A bírálatok 10 és 14 óra között zajlanak, ezt követően agility, dog dancing, kutyafrizbi és nagyszabású Best in show szórakoztatja a látogatókat egészen délután öt óráig. A rendezvény miatt a Neszele és Andráshida közötti útszakaszt reggel hat és délután 1 óra között lezárják. A matekverseny győztesei Keszthely (pe) - A minap a Csány-Szendrey AMK-ban tartott matematika alapműveleti verseny megyei fordulóján évfolyamonként a következő tanulók végeztek az élen: 3. osztály: Biró Tibor, (Andrássy Gyula Ált. Iskola, Letenye). 4. osztály: Perger Kitti (Körösi Csomna Sándor Ált. Iskola, Nagykanizsa). 5. osztály: Nagy Botond (Eötvös József Székhelyiskola). 6. osztály: Büki Máté (Dózsa Ált. Iskola, Zalaegerszeg). 7. osztály: Molnár Tímea (Körösi Csorna Ált. Iskola, Nagykanizsa). 8. osztály: Stemmer László (dr. Szántó Imre Ált. Iskola, Alsópáhok). Félpályás útlezárás lesz Zalaegerszeg (szj) - Félpályás útlezárás nehezíti a közlekedést hétfőtől a megyeszékhelyi Petőfi utcán, mert a Zalavíz Zrt. ivóvízvezeték-felújítást végez. A munkálatok várhatóan június második felében érnek véget. Közösségeket hoznak létre Nagykanizsa (sza) - A dél-zalai városban is megalakult a Magyarok Szövetsége helyi közössége - jelentette be csütörtökön sajtótájékoztatón a szervezet három elöljárója, Varga Imre, Kiss László és Csonka Ferenc. Mint elmondták, a csoport nemrég 13 fővel alakult, ám máris 40-re duzzadt a létszámuk, és számos lépést terveznek tenni hazánk, illetve szűkebb környezetük megújításáért és szebbé tételéért. Egyik első rendezvényükként május 8-án, pénteken 17.30 órakor a Honvéd Kaszinóban tartanak bemutatkozó fórumot. A NAP TÉMÁJA ANYÁK A feleségek, az asszonyok a család alappillérei, erősek, kitartóak, akik mindig ott állnak minden cselekedetünk, előmenetelünk és sikerünk mögött Előbb fészek, aztán fióka (Folytatás az 1. oldalról) - Több év után újra bevezettük a borítékolást - mondja a megyeszékhelyen dolgozó, 43 éves, bájos mosolyú aszszony, aki - szintén vidám természetű - édesanyjával együtt neveli 21 éves nagyfiát. Milán egyetemi hallgató, mérnök lesz, ha minden igaz, emellett komolyan sportol és egy kislány is , „komolyra fordult” már az életében. - Hú, de jó, most a fotó kedvéért talán puszit is kapunk Milántól - nevet az anyuka, s néz szemérmes fiatalemberré cseperedett nagyfiára. A família 180-190 ezer forintból él, ennek a 70 négyzetméteres lakás rezsije körülbelül a felét viszi el. - De nagyon örülünk a négy éve megszerzett lakásnak, meleg, világos, korábban mindig fáztunk - lelkendezik Vera. A konvektoros gázfűtés nem volt az esete. - De mi az a borítékolás? - Egy borítékban elhelyezünk tízezer forintot, annak ki Anya, te sokkal többet érdemelsz, mondták rákos édesanyjuknak a felnőtt gyereket kell tartania a kajára egy héten keresztül - magyarázza a háziasszony. -Nem kesergünk, beosztjuk, ami van. Én vega vagyok egy ideje, a mamát és Milánt még nem sikerült rávennem erre az étkezésre. Nem mondom, hogy olcsóbb, de nem is drágább. A ruhát megoldom kínaiból vagy turkálóból. Amíg virág, napfény, madárcsicsergés van, nem vagyok hajlandó szomorkodni. Mi az a válság, hogy néz az ki, mire kellene készülni, tanakodunk. - Az én gyerekkoromban elég kegyetlen volt az élet, az ötvenes években, jegyre kaptunk élelmiszert, folyton sorban álltunk - idézi a nem is olyan régmúltat Vera. - Emlékszem rá, amikor édesanya először csinált tejfölös bablevest, nem ízlett, mondtuk, ez nem olyan, mint amilyen eddig volt. Na igen, gyerekem, mondta, mert még soha nem volt benne tejföl, mert nem volt rá pénz. De valahogy akkor is megéltünk, s az idegeneknek mi öten, testvérek azt mondták, rántott csirke volt vasárnap. Büszkék voltunk, nem adtuk ki a család gondjait. Vera azt mondja, nagyon sajnálja azokat, akiknek nincs állásuk, de aki dolgozni tud, az erős beosztással túlélheti a nehézségeket. - Nekünk sem volt semmink, amikor a férjemmel összekerültünk, senki nem segíthetett, az se volt könnyű, mégis itt vagyunk. Azt mond- A zalaegerszegi Horváth Ilona - fent - két felnőtt gyermekével él 80 ezer forintból havonta. Egyedül nevelte fel őket. Néha akad ok a könynyekre. Magyarországon évtizedek óta növekszik a válások száma, a gyerekek pedig szinte minden esetben az édesanyáknál maradnak Fotó: Katona Tibor Grafika: Urbanics Pál rák, előbb a fészek, aztán a fióka, hát nálunk fordítva lett, hamar jött Ildikó. Milán csendben hallgat, anyja és nagyanyja mögött óvón a szék támlájára teszi a kezét. Kölcsönökkel foltozták sokáig a családi kasszát, mondja Vera, úgy érzi, akkor rosszabb volt. - Akkor húsz forint lapult abban a bizonyos kosztpénzborítékban. Szerencsénk van, szeretjük a kifőtt tésztát. - Aztán, ha valaki padlón van, a másik kettő megpróbálja kirángatni onnan. - Hogyan oldom meg? Nagyon nehezen... - Ili (52) nagy szüneteket tart a mondatai között, nehezen dönti el, miről beszéljen, miről ne. Egy másik este egy másik apró lakásban ülünk. Ahol sokkal szerényebb körülmények között él szintén három ember. -A 21 éves fiam még tanul, szakmát szeretne, a 23 éves lányom már végzett, de még nincs munkája. Hárman 80 ezer forintból élünk. A-hitel nélkül meg sem tudnám oldani a háztartást. A fizetésem rámegy a rezsire. Szociális bérlakásban élünk, most kaptunk egy évre lakhatási támogatást. Ruha? Hordjuk a régit. Kaja? Hús csak hétvégén. Családi segítség nincs, a gyerekek apja nem támogat bennünket, egészen kicsik voltak, amkor elváltunk, a szüleim meghaltak. Ráadásul öt éve cukobeteg vagyok. Elkeseredései nem megyek semmire, apját hajamnál fogva húzom ki magam a gödörből, a gyerekek miatt. Ők nagyon rendeek, bár érzem, szégyellik olyar, hogy nem túl sok mindentaesik nekünk. Mindig arra godolok, csak jobb lesz valamikor. Ildikót és Ilit egyébknt egy kis összetartó klubbal ismertem meg. Tóth Tiboné Edit azt mondja, neki is an gondja, de Ilihez képest nincs oka panaszra. Két nagy gyerekem rabén, kisunokánk is van, nyudíjasok vagyunk a férjeimül, nem mondhatom, hogy rész a nyugdíj, s most Ilit halni, szinte fáj, hogy mi picit jóbban élünk. *A megfigyelt időszakban kötött házasságokra átlagosan hány válás jutott (°/6) Olvasóink véleménye Góczán Róbert - Három kisgyermekem van, ezért ezen a szép ünnepen nemcsak az édesanyámat köszöntöm fel, hanem a kicsiknek is tanítok egy-két szép anyák napi verset, és begyakorlom velük a műsort, elkél még itt a segítség, hogy a feleségemet felköszöntsék. Nagy Zsaklin - Már három éve, hogy meghalt az anyukám betegségben. Ezért vasárnap az egész családdal együtt kimegyünk a temetőbe és viszünk neki egy csokrot. Nem szeretem ezt az ünnepet, szomorú vagyok, hogy ő már nem lehet velem és ilyenkor sokkal jobban fáj. Hart Péter - Idén is virágot kap tőlem az édesanyám, általában saját kézzel szedem, mindig orgonát, hiszen az az igazi anyák napi virág, de van úgy, hogy egy szép csokrot köttetek neki. Az a legjobb, hogy ilyenkor összejön a szűkebb család és együtt ünneplünk. Ne legyen késő A zalaegerszegi női közösségi klubban a minap izgalmas gondolatok hangzottak el a női, anyai szerepekkel kapcsolatban. Dr. Engárdt Zsuzsanna orvos-természetgyógyász beszélt rólunk, nőkről a következőképp: - Noha férfielvű társadalomban élünk, higgyük el, hogy a nőnek sokkal több dolga van. A nő, az anya, a feleség a támasz, a háttér minden férfi mögött, minden családban. Amikor mindezt felismerjük, eldönthetjük, szenvedünk, vagy tudatosítjuk magunkban, fantasztikusak vagyunk, mi nők. Mosolyogva is leélhetjük az életünket, ezáltal rengeteg energiát adva a hozzánk tartozóknak, sőt, magunknak is. De sajnálhatjuk is magunkat folyamatosan, azonban attól egyáltalán nem lesz könnyebb. Soha nem késő ezt átgondolni, és változtatni az életstratégián, nehogy aztán a végén derüljön ki, hogy elszúrtuk az egészet. Szeretném, ha innen mindenki úgy menne haza, hogy imádja a férjét. Dr. Engárdt Zsuzsanna: - Örüljünk, hogy nők vagyunk 2009. MÁJUS 2., SZOMBAT Szerintem Ősz haj, csendes, halk szavak, törékeny termet. Úgy érzi, ha elmondja történetét, segít a többieknek. Mária melanómás rákos volt. Hatvanéves, tizenkét éve mondták ki a válását. Fiát, lányát felnevelte, négy műtéten, számos kemoterápiás kezelésen, sugarazáson jett át. Egyik sem segített. Az alternatív gyógymód hozott eredményt. Sokba került, nagyon sokba. A munkatársak, rokonok, és persze főleg a gyerekek álltak mellette, lelki és - valljuk be - anyagi támaszként. „Anya, te sokkal többet érdemelsz", mondták.