Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)

1941-07-01 / 147. szám

ÄRA 8 FILLÉR II­ évfolyam, 147. szám. ♦ politikai napilap # 1941. N­jítus 1. Kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 1.40, 3 hónapra 4 P. Tüttessy­ utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Tegnap Széchenyi szelleme munkált a zalaegerszegi városatyák történelmi értékű áldozatkészségében Zalaegerszeg város tegnap rendkívüli köz­gyűlést tartott, amelyen a képviselőtestületi tagok szokatlanul nagy számban vettek részt. Horváth István napirend előtti felszólalásában megemlékezett a bukovinai magyarok vissza­telepítéséről. Országszerte mozgalom indult meg, hogy új falvaik számára, ahová őket letelepí­tették, harangokat adományozzanak. Nem egye­dül jöttek, népes családokat hoztak magukkal, minden támogatást megérdemelnek. Azt indít­ványozta, hogy a képviselőtestület szavazzon meg 200 pengőt haranghoz való hozzájárulás címén. Indítványozta továbbá a vallás- és köz­­oktatásügyi minisztert kérje meg a város, hogy Papp Jenőnek, az aranyszájú krónikásnak va­sárnapi rádióelőadását legalább havonkint egy­szer juttassa el az elemi iskolák számára. A polgármester a második indítványhoz hozzájárult, az elsőt azonban a következő köz­gyűlésre utalta, ahol mint a tárgysorban sze­replő pontot tárgyalják le. Ekkor emelkedett szólásra Varga Mihály, aki felhasználván azt a ritka alkalmat, hogy olyan szép számban jelentek meg a képviselőtestületi tagok, azt az indítványt tette, hogy adakozzanak a képviselőtestület tagjai is. A minden nemes kérést támogató zalai lélek most ismét magára talált és olyan bámulatos jelenet következett, amilyet mél­tán meg kell örökíteni a város történetében. A városatyák egymás után álltak fel és vitték a tőlük telhető pénzadományt az elnöki asztal­hoz, a gyűjtés színhelyére. Egészen rövid idő alatt 293 pengő gyűlt össze. Megmutatta a gyűlés, hogy Széchenyi szelleme még él, nem ijed meg az áldozatoktól és támogatja új hon­polgár testvéreit. Mint ismeretes, Marton Ignác adóügyi fő­számvevő 3 havi betegszabadságot kért és bejelentette, hogy október elsejétől nyugdíjazá­sát fogja kérni. A pénz- és jogügyi bizottság hozzájárult a kérelemhez. Kakas Ágoston azt indítványozta, hogy ne adják meg a beteg­­szabadságot, hanem július elsejével nyugdíjaz­zák. Holczer Ernő a kérés teljesítése mellett szólalt fel. Nagy többséggel aztán úgy döntöt­tek, hogy Marton kérelmének helyt adnak. Mivel az adóhivatali főnök már hivatalát nem foglalja el, szüksége merült fel annak, hogy helyettest bízzanak meg. A polgármester Schmidt Istvánt, Hevesi Ferencet és Verbovszky Meny­hértet jelölte, mert ők minden előfeltétellel és képesítéssel rendelkeznek. Holczer Ernő azt indítványozta, hogy mivel az adóhivatal vezető­jétől a pártatlanságot, szaktudást, rátermettséget, az adófizetők irányában a tapintatot kívánják, legjobb volna, ha a polgármester nevezné ki. A polgármester válasza szerint a képviselőtes­tület által való választásnál ezek a követelmé­nyek úgyis alá vannak támasztva, az állás betöltőjének mindig a város egyetemének érdekeit kell szivén viselnie. Titkos szavazás utján 55 szavazat közül 31-et Schmidt István, 23-at Hevesi Fererenc és 1-et Verbovszky Menyhért kapott. Örömmel vették tudomásul a tagok az 1941. évre kapott 74900 pengős államsegélyt, amely Holczer szerint talán befolyással lesz a pót­adóra is Kérte egyúttal a polgármestert, hogy ragadjon meg minden alkalmat, amely a város anyagi helyzetét javítaná. A Zalai Magyar Élet hasábjain cikk jelent meg baromfikeltető létesí­tésének fontosságáról. Elsősorban nekünk kel­lene, mert igaza volt a lapnak, hogy a köz­­ellátás nehézségein is segít. A polgármester válaszában kitért arra, hogy a város ez irányban már tett felterjesztést a földmivelésügyi miniszterhez. A feltétel azonban az, hogy a város helyiséget biztosítson. Minthogy ennek lehetőségei meg­vannak, minden remény meg­van arra, hogy mihelyt a gép beszerzésére (körülbelül 20 ezer pengőbe kerül) szükséges államsegélyt meg­kapjuk, a terv meg is valósul. Az előkészületek addig is folynak. A nemzeti zászlóról alkotott szabályrendelet­­tervezethez dr Árvay István szólt hozzá. Moz­galmat kellene indítani, hogy a zászlót min­denki egyszerre szerezze be. A zászló árának előzetes lefizetése után a város hozatná meg a zászlókat. Így mindenkinek azonos méretű zászlója lenne. A szabályrendeletbe kérte bele­venni azt is, hogy ha rendkívüli esetben a polgármester sürgősen elrendeli a zászló kitűzé­sét, azt bün­tetés terhe mellett nyomban ki kell tűzni a házakra. A közgyűlés a tárgysor egyéb pontjait a pénz- és jogügyi bizottság javaslatai alapján változtatás nélkül elfogadta. Gróf Festetics: „Áldozatok árán nyerjük meg a gazdasági háborút” A főispán : „A zsírhiányon a helyes árpolitika bevezetése i­g segítem" Sümegen a Kisfaludy-szálloda nagytermében vasárnap folyt le a választókerület vezetői érte­kezlete vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztos­­főispán, vitéz gróf Karnis Elemér, gróf Feste­tics Domokos és Vasvári Lajos képviselők rész­vételével. Megjelent Szabó Sándor esperesplé­­bán­os,­­kerületvezető, Bezerédj Ferenc társ­­kerületvezető és Benedek István központi vár­megyei titkár vezetésével a kerület valamennyi tisztségviselője, minden község szervezetének képviselői, továbbá Sümeg vezető társadalma. Bezerédj Ferenc megnyitó szavai után vitéz gróf Kornis Elemér, a választókerület nép­szerű képviselője szólalt fel. Bevezetésképpen megemlékezett Németország, Magyarország, sőt immár egész Európa élet-halál harcáról a bolsevizmussal. Nekünk elég volt — úgymond fölemelt hangon — egyszer is a bolsevizmus­­ból. Hajlandók vagyunk a végsőkig menni, életünket és vérünket feláldozni a Kárpátok gerincéért. (Zúgó taps.) Felháborodással ta­pasztaljuk, hogy azok, akik nem éreznek egyet a nemzeti közösséggel, még mindig büntet­lenül szívják magukba és hintik szét az angol hírverésnek émelyítő állítását. (Közbekiáltások: Gyalázatosság!) Legyünk magunk is a társa­dalmi rend őrei és a fecsegőket adjuk át a legelső csendőrörsnek. Akik nem hivatottak, azok ne ártsák magukat bele abba a külpoliti­kába, amellyel szemben a nemzet a legtelje­sebb bizalommal viseltetik. Dolgoznunk kell nemcsak magunkért, hanem a baráti hatalmak szükséges támogatásáért is. Türelemmel kell elviselnünk azokat a korlátozásokat, amelyek a készletek felhasználása és beosztása terén fenn­­állanak, mert ez a türelem nagyszerű célokat fog szolgálni. Arra vagyunk hivatva, hogy a Kárpátok medencéjét betöltsük és nemsokára testet ölthet legforróbb fohászunk. Hiszek Ma­gyarország feltámadásában. Emberségesebb embert és m­agya­r­abb magyart kíván a történelem, egységbontással ne engedjük ki kezünkből a győzelem pálmaágát, hanem vívjuk meg nagy­szerű harcunkat olyan vezérekkel, akik bizton visznek bennünket a sötétségben is előre. Szűnni nem akaró lelkesedés követte Kor­nis Elemérnek izzó hazafiságtól áthatott beszé­dét. A képviselő fáradhatatlan ügybuzgalmára és önfeláldozó lelkületére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy gyengélkedő egészségi állapo­tában is hűségesen teljesítette a felvilágosító munkában reá váró szerepet. Mint értesültünk, az értekezlet után ágynak is kellett dőlnie. Nagy várakozás előzte meg gróf Festetics Domonkosnak, a szigetvári kerület lobogó tüzű, mindig fiatal lendületű képviselőjének felszó­lalását. A szerte az országban »Dózsi«­­néven becézett, szeretetreméltó egyéniségű gróf, az egyszeri keszthelyi gazdász 160 km-es utat

Next