Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)
1941-07-01 / 147. szám
ÄRA 8 FILLÉR II évfolyam, 147. szám. ♦ politikai napilap # 1941. Njítus 1. Kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 1.40, 3 hónapra 4 P. Tüttessy utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Tegnap Széchenyi szelleme munkált a zalaegerszegi városatyák történelmi értékű áldozatkészségében Zalaegerszeg város tegnap rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a képviselőtestületi tagok szokatlanul nagy számban vettek részt. Horváth István napirend előtti felszólalásában megemlékezett a bukovinai magyarok visszatelepítéséről. Országszerte mozgalom indult meg, hogy új falvaik számára, ahová őket letelepítették, harangokat adományozzanak. Nem egyedül jöttek, népes családokat hoztak magukkal, minden támogatást megérdemelnek. Azt indítványozta, hogy a képviselőtestület szavazzon meg 200 pengőt haranghoz való hozzájárulás címén. Indítványozta továbbá a vallás- és közoktatásügyi minisztert kérje meg a város, hogy Papp Jenőnek, az aranyszájú krónikásnak vasárnapi rádióelőadását legalább havonkint egyszer juttassa el az elemi iskolák számára. A polgármester a második indítványhoz hozzájárult, az elsőt azonban a következő közgyűlésre utalta, ahol mint a tárgysorban szereplő pontot tárgyalják le. Ekkor emelkedett szólásra Varga Mihály, aki felhasználván azt a ritka alkalmat, hogy olyan szép számban jelentek meg a képviselőtestületi tagok, azt az indítványt tette, hogy adakozzanak a képviselőtestület tagjai is. A minden nemes kérést támogató zalai lélek most ismét magára talált és olyan bámulatos jelenet következett, amilyet méltán meg kell örökíteni a város történetében. A városatyák egymás után álltak fel és vitték a tőlük telhető pénzadományt az elnöki asztalhoz, a gyűjtés színhelyére. Egészen rövid idő alatt 293 pengő gyűlt össze. Megmutatta a gyűlés, hogy Széchenyi szelleme még él, nem ijed meg az áldozatoktól és támogatja új honpolgár testvéreit. Mint ismeretes, Marton Ignác adóügyi főszámvevő 3 havi betegszabadságot kért és bejelentette, hogy október elsejétől nyugdíjazását fogja kérni. A pénz- és jogügyi bizottság hozzájárult a kérelemhez. Kakas Ágoston azt indítványozta, hogy ne adják meg a betegszabadságot, hanem július elsejével nyugdíjazzák. Holczer Ernő a kérés teljesítése mellett szólalt fel. Nagy többséggel aztán úgy döntöttek, hogy Marton kérelmének helyt adnak. Mivel az adóhivatali főnök már hivatalát nem foglalja el, szüksége merült fel annak, hogy helyettest bízzanak meg. A polgármester Schmidt Istvánt, Hevesi Ferencet és Verbovszky Menyhértet jelölte, mert ők minden előfeltétellel és képesítéssel rendelkeznek. Holczer Ernő azt indítványozta, hogy mivel az adóhivatal vezetőjétől a pártatlanságot, szaktudást, rátermettséget, az adófizetők irányában a tapintatot kívánják, legjobb volna, ha a polgármester nevezné ki. A polgármester válasza szerint a képviselőtestület által való választásnál ezek a követelmények úgyis alá vannak támasztva, az állás betöltőjének mindig a város egyetemének érdekeit kell szivén viselnie. Titkos szavazás utján 55 szavazat közül 31-et Schmidt István, 23-at Hevesi Fererenc és 1-et Verbovszky Menyhért kapott. Örömmel vették tudomásul a tagok az 1941. évre kapott 74900 pengős államsegélyt, amely Holczer szerint talán befolyással lesz a pótadóra is Kérte egyúttal a polgármestert, hogy ragadjon meg minden alkalmat, amely a város anyagi helyzetét javítaná. A Zalai Magyar Élet hasábjain cikk jelent meg baromfikeltető létesítésének fontosságáról. Elsősorban nekünk kellene, mert igaza volt a lapnak, hogy a közellátás nehézségein is segít. A polgármester válaszában kitért arra, hogy a város ez irányban már tett felterjesztést a földmivelésügyi miniszterhez. A feltétel azonban az, hogy a város helyiséget biztosítson. Minthogy ennek lehetőségei megvannak, minden remény megvan arra, hogy mihelyt a gép beszerzésére (körülbelül 20 ezer pengőbe kerül) szükséges államsegélyt megkapjuk, a terv meg is valósul. Az előkészületek addig is folynak. A nemzeti zászlóról alkotott szabályrendelettervezethez dr Árvay István szólt hozzá. Mozgalmat kellene indítani, hogy a zászlót mindenki egyszerre szerezze be. A zászló árának előzetes lefizetése után a város hozatná meg a zászlókat. Így mindenkinek azonos méretű zászlója lenne. A szabályrendeletbe kérte belevenni azt is, hogy ha rendkívüli esetben a polgármester sürgősen elrendeli a zászló kitűzését, azt büntetés terhe mellett nyomban ki kell tűzni a házakra. A közgyűlés a tárgysor egyéb pontjait a pénz- és jogügyi bizottság javaslatai alapján változtatás nélkül elfogadta. Gróf Festetics: „Áldozatok árán nyerjük meg a gazdasági háborút” A főispán : „A zsírhiányon a helyes árpolitika bevezetése ig segítem" Sümegen a Kisfaludy-szálloda nagytermében vasárnap folyt le a választókerület vezetői értekezlete vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztosfőispán, vitéz gróf Karnis Elemér, gróf Festetics Domokos és Vasvári Lajos képviselők részvételével. Megjelent Szabó Sándor esperesplébános,kerületvezető, Bezerédj Ferenc társkerületvezető és Benedek István központi vármegyei titkár vezetésével a kerület valamennyi tisztségviselője, minden község szervezetének képviselői, továbbá Sümeg vezető társadalma. Bezerédj Ferenc megnyitó szavai után vitéz gróf Kornis Elemér, a választókerület népszerű képviselője szólalt fel. Bevezetésképpen megemlékezett Németország, Magyarország, sőt immár egész Európa élet-halál harcáról a bolsevizmussal. Nekünk elég volt — úgymond fölemelt hangon — egyszer is a bolsevizmusból. Hajlandók vagyunk a végsőkig menni, életünket és vérünket feláldozni a Kárpátok gerincéért. (Zúgó taps.) Felháborodással tapasztaljuk, hogy azok, akik nem éreznek egyet a nemzeti közösséggel, még mindig büntetlenül szívják magukba és hintik szét az angol hírverésnek émelyítő állítását. (Közbekiáltások: Gyalázatosság!) Legyünk magunk is a társadalmi rend őrei és a fecsegőket adjuk át a legelső csendőrörsnek. Akik nem hivatottak, azok ne ártsák magukat bele abba a külpolitikába, amellyel szemben a nemzet a legteljesebb bizalommal viseltetik. Dolgoznunk kell nemcsak magunkért, hanem a baráti hatalmak szükséges támogatásáért is. Türelemmel kell elviselnünk azokat a korlátozásokat, amelyek a készletek felhasználása és beosztása terén fennállanak, mert ez a türelem nagyszerű célokat fog szolgálni. Arra vagyunk hivatva, hogy a Kárpátok medencéjét betöltsük és nemsokára testet ölthet legforróbb fohászunk. Hiszek Magyarország feltámadásában. Emberségesebb embert és magyarabb magyart kíván a történelem, egységbontással ne engedjük ki kezünkből a győzelem pálmaágát, hanem vívjuk meg nagyszerű harcunkat olyan vezérekkel, akik bizton visznek bennünket a sötétségben is előre. Szűnni nem akaró lelkesedés követte Kornis Elemérnek izzó hazafiságtól áthatott beszédét. A képviselő fáradhatatlan ügybuzgalmára és önfeláldozó lelkületére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy gyengélkedő egészségi állapotában is hűségesen teljesítette a felvilágosító munkában reá váró szerepet. Mint értesültünk, az értekezlet után ágynak is kellett dőlnie. Nagy várakozás előzte meg gróf Festetics Domonkosnak, a szigetvári kerület lobogó tüzű, mindig fiatal lendületű képviselőjének felszólalását. A szerte az országban »Dózsi«néven becézett, szeretetreméltó egyéniségű gróf, az egyszeri keszthelyi gazdász 160 km-es utat