Zalamegye, 1883. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1883-01-07 / 1. szám
A szentmihályi postarablás végtárgyalása A zala-szent-mihályi vasúti állomáson még 1878 évi május hó 19-én egy 4300 fttal terhelt pénzes zacskó nyomtalanul elveszett. — . A zala-koppányi plébánosnak Salamon Józsefnek 1882. évi januárban történt elhunyta után annak végrendeleti örököse Touper Örzsébet és legközelebbi rokonai úgymint nővére Zobó Istvánné született Salamon Anna, s ennek gyermekei között a hagyaték iránt felmerült viszály következtében, a bíróság véletlenül az elveszett pénz hovájutásának nyomára vezettetett. A megejtett vizsgálat folytán Zobó József lopás büntette miatt, Zobó Istvánné, Zobó Sándor, Zobó István, Salamon Károly és Touper Örzsébet orgazdaság büntette miatt vád alá helyeztettek és ezen ügyben a végtárgyalás a zala-egerszegi kir. törvényszék előtt 1882. évi augustus hó 31-én és folytatólag 1882. évi december hó 14-én tartatott meg. Első rendű vádlott Zobó József beismerte, hogy a kérdéses pénzes zacskót a vasúti állomáshoz vezető országúton találta; előadja továbbá, hogy a pénzt anyának özvegy Zobó Istvánnénak adta át, a ki azt a kertben elásta és később onnan egy részétt Zobó Sándorral Salamon Károlyhoz küldötte, egy ezerest pedig felváltás végett Salamon József volt zala koppányi plébánoshoz vitt el. — Zobó Istvánné tagadásba veszi, hogy ő a pénzt fiától Zobó Józseftől átvette, és hogy annak egy részét Zobó Sándor fiával Salamon Károly zalaegerszegi lakáshoz köldötte. — Zobó Sándor vallomásában azt adja elő, hogy a talált pénz egy részét bátyja Zobó József lepecsételte egy levélbe és általa elküldte Salamon Károlyhoz, de valótlannak állítja bátyja azon állítását, hogy édesanyja csomagolta volna be azon pénzt, melyet ő Salamon Károlyhoz vitt; előadja továbbá, hogy ő is Zala-Koppányban volt akkoriban, midőn bátyja és anyja a plébánosnak felváltás végett egy ezerest adtak át. — Touper Erzsébet beismeri vallomásában, hogy a plébános neki egy ezerest mutatott azon megjegyzéssel, hogy azt, Zabóék találták. — Előadja továbbá, hogy rövid időre reá a plébánossal Szombathelyre utazván, az ezeres bankót ott felváltották és nagyobb bevásárlásokat tettek. — A kis-, ügyész véginditványában lopás és orgazdaság büntette iránt vádját fentartotta, avval indokolván azt, hogy Németh János kihallgatott tanu vallomása szerint — a ki azon időben posta küldönc volt lehetetlenség volt, hogy a kérdéses pénzes zacskót ő a vasúti állomáson kivül vesztette volna el, mert a zsákot, melyhím a posta küldeményeket haza szokta vinni, vagy beszokta kötni, vagy pedig felső nyilasánál kezébe összetartotta. A kérdéses pénzes zacskót tehát vagy a lerakódásnál, vagy a harmadik osztályú váróteremből kellett valakinek elvinnie. De különben is ha Zobó József a kérdéses csomagot az indóházon kívül találta volna is, cselekménye mégis lopás bűntettét képezi, mert maga beismerte, hogy felismerte a pénzes zacskót, miszerint az posta küldeméy volt, ezenkívül pedig azon hely, hol Zobó József előadása szerint a zacskót megtalálta, még vasúti birtok volt és igy a pénzes zacskót birtokon kividinek nem tekinthette. Első rendű vádlott cselekménye lopás bűntettét képezvén, a többi vádlottak cselekményei a bt. 370-ik 4%-ának első bekezdésében körülírt orgazdaság bűntetteit állapítják meg. Első rendű vádlotti védője Szalay Ferenc ügyvéd véd beszédében azt állítja, hogy Zobó József cselekménye nem a bt. 333-ik §-ban körülírt lopás bűntettét, hanem a bt. 305. §-ában körülírt jogtalan elsajátítás vétségét képezi. Weisz Izidor zalaegerszegi ügyvéd mint Zobó Istvánné védője előadja, miszerint védence büntethető cselekményt nem is követett el, mert ő a talált pénzből nem részesült, ő reá nézve a legroszabb esetben a bt. 375. §-ban körülirt bűnpártolás volna alkalmazható, de tekintve, hogy ő mint Zobó Józsf édesanyja a bt. 378 és 78 fcjai értelmében a fia által elkövetett büntetendő cselekménynek feljelentésére nem kötelezhető, kéri védencét felmenteni. Negyedrendű vádlott Touper Erzsébet védője Hajik István" védelmét ara fekteti, hogy védence büntethető cselekményt nem követett el, mert ő a Zabó Sándor által talált pénzben nem részesült, ha a volt zala koppányi plébános neki ruhát vásárolt, az teljesített szolgálataiért történt. — 1 Ő közre nem működött a plébánoshoz hozott 1000 frt elrejtésében, legfeljebb abban hibázott, hogy föl nem jelentette azt, a miről a plébános utján tudomást szerzett. Ám de bt. csak is a felségsértésnél teszi a feljelentést, a polgárok kötelességévé büntetés terhe mellett, egyéb esetben nem. — Hivatkozik továbbá ara is, hogy ha Touper Erzsébet ugyancsak büntetendő cselekményt követett volna is el, a bt. értelmében a bűnvádi eljárás megindítása elévült volna. — Harmadrendű vádlottnak Salamon Károlynak védője Bolchán Gyula zalaegerszegi ügyvéd volt, kinek védbeszéde itt következik: Tekintetes kir. törvényszék! A kinek szivében gyökeret vert azon hit, miszerint az emberi cselekmények fölött az isteni gondviselés őrködik; a kinek keblében fogékonyság van a jog iránt és a ki azon meggyőződésnek hódol, hogy nem követhető el a jogrend ellen cselekedet, mely boszulatlan maradna , az a mai végtárgyalással befejezett vizsgálat eredménye felett valóban belső lelki megnyugvást érezhet, mert ismét új bizonyítékát nyerte annak, hogy minden merénylet, mely a személy vagy a vagyon bátorság ellen követtetik el, előbb utóbb napfényre kerül. — 1878. évi május hó 19-én a zala-szt.-mihályi vasúti állomáson egy 4300 irtot tartalmazó pénzes zacskó nyomtalanul elveszett, a rendőri és közigazgatási közegeknek minden erélye, a bíróságnak minden fáradozása dacára nem sikerült kipuhatolni, hogy e pénzes zacskó hová került. Majdnem 4 év telt el azóta, a zala koppányi plébánosnak, Salamon Józsefnek kellett elhalnia, annnak hagyatéka felett végrendeleti és törvényes örökösei közt viszálynak kellett keletkeznie, hogy a bíróság úgyszólván véletlenül nyomára jusson annak, hogy a 4 évvel ezelőtt elveszett 4300 forint kinek kezei közé került. De bármily megnyugtató legyen is a hit, hogy a bűn e földön büntetlenül nem maradhat, bármilyen örömöt is érzünk a felettt, hogy a társadalmi rend ellen elkövetett cselekedetek előbb utóbb napfényre kerülnek, e feletti örömünkben sohasem engedtessük magunkat túl, buzgóságunk által annyira ragadtatni, hogy bűnöst keressünk ott is, ahol bűnös nincs és büntetendő cselekményt törekedjünk kikutatni ott, ahol ilyen nem létezik, mert különben igen könnyen megtörténhetik, hogy a jog jogtalanná, az igazság igazságtalansággá vállik. Már pedig tekintetes kir. törvényszék ha szabad saját egyéni nézetemnek kifejezést adni, inkább óhajtom a társadalmi rend érdekében, hogy egy elkövetett bűntény büntetlenül maradjon, sem hogy egy vélt bűnös, aki ellen talán a külső látszat fennforog, ártatlanul szenvedjen. Midőn Salamon Károly védencem mellett szót emelek, bátor vagyok a tekintetes kis-, törvényszéknek az éppen elmondottakat különös figyelmébe ajánlani.Mielőtt a védencem ellen a tekintetes kir. ügyészség által emelt vád bővebb vizsgálatába bocsátkoznám tekintve hogy a neki imputált cselekmény az első rendű vádlott által elkövetett cselekménnyel szoros összefüggésben áll kénytelen vagyok az első rendű vádlott által elkövetett tényt részletessebben kifejteni. E tekintetben csak a legszükségesebbre fogok szorítkozni, mert ellőttem szólott t.kartársaim e kérdést amúgy is eléggé kifejtették. Valóban nem titkolhatom el meglepetésemet a felett, hogy a tekintetes kir. ügyészség a végtárgyalás befejezte után is Zobó József ellen lopás bűntettére irányuló vádját fenntartotta. — Ugyanis is btkvünk 333-ik §-a szerint „lopást követ el, a ki idebjén ingó dolgot másnak a birtokából vagy biztalatából annak beleegyezése nélkül azon célból vesz el, hogy azt jogtalanul elsajátítsa." — Mint minden ügy a lopásnál is az elkövető szándéka a mérvadó; constitutio elemeihez pedig tartozik, hogy a tettes a birtokot vagy birlalatot támadja meg, vagyis más szóval lopás csak oly ingó dolgon követhető el, mely másnak birtokábanagy birtalatában van. — Hogy a kérdéses pénzes zacskó azon percben, midőn Zabó József azt magához vette, valakinek birtokában vagy birtalatában lett volna, azt sem a vizsgálat, sem a végtárgyalás folytán beigazolni nem lehetett; az egyedüli tanú Németh János, kinek vallomása némileg terhelő lehetne, figyelembe nem vehető, mert ő Merkly Antal károsult félnek anyagi kártérítési kötelezettséggel tartozik figyelembe, nem vehető továbbá azért sem, mivel a mai napon tett vallomása homlokegyenest ellenkezik azon vallomásával, melyet 1878. évben "tett.• Ugyanis akkoriban azt adta elő, hogy lehetetlenség, hogy valaki a pénzes zacskót akár azon helyről, ahol a lerakódás a vasúti kocsiból történt, akár a harmadik osztályú váró teremből ellophatta volna, mert ugymond ő a váró teremben senki sem volt, a vasúti állomáson pedig az állomás ellentétes pontján Zobó József az áruk lerakódásával volt elfoglalva, azon kívül pedig a vasúti váltók megigazítása és a szükséges harangozás teljesítése annyi időt vett igénybe, hogy lehetetetlen volt Zobó Józsefre nézve a harmadik osztályú váró terembe bemenni s onnét valamit elvinne és ismét munkájához vissza mennie. — Németh János ezen előadása megerősítve van Kron Simon állomásfőnök és Spitefler jelenlegi vasúti szolga előadásával. — Ehhez járul még azon körülmény is, hogy a lámpa a posta lerakódási helyet kellőképpen megvilágítja, és hogy ezen helytől a harmadik osztályú váróterembe alig van 20 lépés távolság. — Németh János azon vallomásával még nem egyeztethető a mai napon tett ezen vallomása, hogy a pénzes zacskót vagy a lerakódási helyről, vagy a harmadik osztályú váróteremből kellett valakinek elvinnie. Ellenben azon előadása, hogy ő a posta küldeményeket egy zsákba összerakva szokta a faluba bevinni, mely zsák általa néha beköttetett, néha nem, éppen Zabó Józsefnek azon állítását látszik igazolni, miszerint a kérdéses pénzes zacskót a vasúti állomáson kívül a kocsi után vesztette el; ezen feltételeit némileg megerősíti még azon körülmény is, hogy Németh János azon kérdéses éjjel, midőn a pénzes zacskó elveszett, mielőtt a vasúti állomásra ment, a korcsmában borozott. Egyébiránt mindettől eltekintve, miután Zobó József ellen beigazolva nem lett, hogy ő a pénzes zacskót úgy lopta volna el, ennélfogva az általa tett azon beismerés, hogy ő azt megtalálta, lesz valónak elfogadandó. — A tek. kir. ügyészség által felhozott azon érv, hogy Zobó József e cselekménye még akkor is lopás bűntettét képezné, ha a csomagot ugyancsak az általa kijelölt helyen találta volna, mert azon hely a vasúti társaság tulajdonát képezi és mert Zabó József maga beismerte, hogy az általa talált csomagot, posta csomagnak ismerte fel; — mondom ezen érve a kis-, ügyészségnek teljesen tarthatatlan. A törvény világosan szól, ahhoz kétség sem férhet, ugyanis a bt. 365. §-a szerint „aki idegen dolgot talál és azt 8 nap alatt a hatóságnak vagy annak, aki elvesztette, át nem adja, a talált dolog jogtalan elsajátításának vétségét követi el." — Ezen szakasz értelmében a hely, ahol a dolog találtatik, mi befolyással sem bír, egészen közönbös tehát, váljon azon kocsi itt, ahol Zobó József a pénzes zacskót, magtalálta, a vasúti társaság tulajdonát képezi-e vagy sem, annyival is inkább, mert a vasúti társaság a posta leadás perczében azon pénzes zacskónak sem birtokosa, sem birtalója nem volt többé. Azon körülmény, hogy Zabó József tudta, miszerint az általa talált csomagot a posta küldönc vesztette el, hasonlóképen nem minősítheti cselekményét lopás bűntettévé, mert az idézett 365-ik §-ban ezen szavak is benfoglaltatnak „vagy annak, aki elvesztette, át nem adja" — ezen szavak világosan mutatják hogy a törvény intenziója szerint jogtalan el más célja, minthogy megválasztasson Sittyon-berekbe szolgabírónak, hogy aztán te meg az ő kedves leányát választhasd meg életed örökös társául. Szóval, ha már egyszer a házasulandó fiatal emberek categóriájába soroz az asszonyi közvélemény, akarod, vagy nem, százszor is megtesznek vőlegénynek, főleg ha még a mamák eltorása „jó partidénak" is declarált noha talán magadnak még eszed ágában sincs, hogy megválj a legény élet gyönyörűségeitől. De ha azután végre mégis belé visz a virágról virágra szálló pillangó sivár életébe s mindinkább erősebb gyökeret vernek szivedbe azon paradicsom igék, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni" s ha végre az álmodott eszményképet a valóságban feltalálva komolyan házasodni készülsz 'no! akkor aztán igazán rád zúdul a szóbeszéd árja s az előbb csak suttogó pletyka hangos szavakban tör ki, hogy pusztító orkánként mindent magával söpörjön, maga alá temessen! Múltad, jövőd, jelened, jellemed, származásod, szokásaid, hivatalod, jövedelmed, adósságod, előbbi „viszonyaid," jó és rosz tulajdonaid, mind mind szőnyegre kerül s még örülhetsz ha a harmadik öreg apádnak békét hagynak. — Mosdatnak, szapulnak, dicsérnek, gyaláznak, rágalmaznak, oktatnak, óvnak, intenek, tanácsolnak és a mi a fő — mindnyájan csupa jó szándékból, barátságos indulatból ! Otthonodban, a casinóban, női- vagy férfi társaságban, kávéházban, hivatalban, szóval mindenütt ahol látható vagy, csak úgy özönlik feléd a sok gratulátió, természetesen mindannyi különbféle jóakaró megjegyzések, figyelmeztetések kíséretében. — Gratulálok pajtás! — kiált rád az utcán egy „jó barát.”— Valóban szerencsésen választottál, a kis mucuska nagyon derék kis leány, szép is, bájoló is, jó parthie is, hanem — — — Nos, mit ha nem ? Hanem a mama, azaz pardon jövendőbeli kedves anyósod, az egy kiállhatatlan persona, valóságos hárpia! Talán csak nem gondolod, hogy azt veszem el, veted oda félig boszankodva, félig tréfásan. Tudom jól, tudom pajtás, de látod, te még tapasztalatlan vagy e téren, nekem már van praxisom, sőt mi több anyósom is, azért azt a jó tanácsot adom, hogy őrizkedj1 az anyósoktól! Még füledben csengnek az alig távozó „jó barát" szavai s még alig léptél ötöt s már ismét egy újabb gratuláló ütközik beléd szintén szerencsésnek tartja a választást; de — — — — Ismét de ! ? Nos igen, csak arra akarlak figyelmeztetni pajtás, hogy légy óvatos! mert leendő menyasszonyod leány korában nagyon tetszvágyó, kacér hölgyecske volt, az ilyen leányokból ritkán válik jó asszony. No de különben hagyjuk ezt. Ez még nem volna valami nagy baj, hanem — már csak megmondom őszintén, mert bűnt követnék el barátságunk ellen, ha hallgatnék, midőn egész életed boldogságáról van szó — sokkal nagyobb bökkenő az, hogy választottadnak egy huszárkapitánnyal — ki közben legyen mondva már nem is mai gyerek — még most is viszonya van. Sőt többet mondok! Saját szemeimmel láttam, hogy a tavali casino-bálban ez a katona Iluskádat mégis csókolta. Azután meg, a mint az a csacska posta expeditor, a Guszti rebesgeti, még most is correspondeál a kis hamis a kapitánnyal. — No de servus! Sietnem kell, sürgős dolgom van, fogadd még egyszer őszinte szerencse kivánatimat. — Gratulálok! Servus, servus! A széltoló ezzel azután odább áll s bár eleinte csak mosolyogsz össze-vissza hadart badarságain, lassan lassan azonban mégis feltámad lelkedben a kétkedés gyanúja, a féltékenység ördöge. — — Hát ha mégis igaz! ? A haraszt sem zörög szél nélkül! Hisz Csörgőné is ilyesmit rebesgetett előtted nemrégiben, ő pedig mindenről a legjobban szokott értesülve lenni a városban. Eddig azonban nem hittél szavainak, azt gondoltad, hogy csak az érdek beszél belőle. Valamikor leányának udvaroltál, talán számított is rád s azért akar most konkolyt vetni a tiszta buza közé. Pedig dehogy csak tiszta igazságot mondta el, hisz már magad is kezdesz a visszaemlékezni, hogy azt a katonát régebben többször láttad leendő apósod házánál. Miért ne lehetne tehát igaz, hogy menyasszonyodnak még most is viszonya van vele! Ő hisz a leány, az asszony mind hamis! Ő is csak olyan, mint a többi, ámított, Integetett, megcsalt! Legjobb volna, ha még most szakítanál vele, megtanulnál lemondani, feléje sem mennél többet! De nem felkeresed azért is, hogy keserű szemrehányásokat tehess neki. Mogorva arccal elmondasz mindent, kérdőre vonod és mindenre inkább el vagy készülve, csak arra nem, hogy ideálod kifakadásaidra hangos hahotával válaszoljon. — No persze, hogy megcsókoltam! — Vagy talán a maga menyasszonyának még a nagybácsiját sem szabad megcsókolni! ? —— Nagybácsiját! ? — akadoz szádon a szó. — Természetes! hisz az a huszárkapitány, kire maga egyszerre olyan féltékeny lett, nem más, mint a mama testvérje, az én kedves Károly bácsikám. — Szép is olyan öreg úrra is féltékenynek lenni! No persze hogy nem szép, hanem hát, mikor az ember vőlegény jelölt, akkor rendszerint, vagy semmit sem hisz el, vagy nagyon is hamar készpénz gyanánt vesz mindent. — Egy elejtett szó képes boldogtalanná — s a legcsekélyebb esemény, leglényegtelenebb dolog legboldogabbá tenni. — (Vége köv.)