Zalamegye, 1883. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1883-01-14 / 2. szám
hály urnak, hogy a zalai vasutak eszméjét ismét szőnyegre hozta, meg kell azonban különböztetnünk annak életképes részét a nem életképestől. Az országnak majd mi 11 de 11111 egyéje 1110zag, hogy közlekedési viszonyain önsegély által javítson. Itt is, ott is egyesülnek a birtokosok és községek vidéki vasutak létesítésére. Csak Zala nem tesz semmit. Pedig fekvésénél fogva oly vonalakat létesíthetne, melyek nem csupán vidéki érdeknek szolgálnának, hanem idővel nagy közlekedési ut jelentőségére emelkedhetnének. Az önsegély csak jó vezetők mellett tud életre ébredni, a nélkül olyan, mint a föld gyomrában levő kincsek, míg föl nem fedeztetnek és ki nem ásatnak. E vezetés legilletékesebb taktára mindenütt a megye, leginkább azonban Zalában, ahol az annak élén álló férfiak oly kiválló közszeretetben részesülnek. Felkarolhatnák az eszmét, ha egyébért nem is, az administratió könnyítése okából. A szt.-mihályi postarablás végtárgyalása (Vége.) Az előre bocsájtott fejtegetések után áttérhetnék tehát a tek. kir. ügyészség által védencem Salamon Károly terhére fölrótt cselekmények taglalatára. Ha feltehetnők is, hogy egy a becsületben megőszült egyén, ki évek hosszú során át polgártársainak bizalmát oly nagy mértékben bírta, hogy Zala megye főszolgabirája mellett megyei esküdtként szerepelt, ki mindig csak a tisztesség és becsület által engedett módon kereste kenyerét; — mondom ha ily egyénről föl is tehetnők azt, hogy az ügyészség által ellene fölhozott cselekményt el is követte volna: ezen cselekmény az előre bocsájtott fejtegetések alapján nem állapítaná meg a bt. 370-ik §-ának első bekezdésében körülírt orgazdaság bűntettének tényálladékát, hanem legfölelebb az idézett szakasz második bekezdésében körülírt orgazdaság vétségét. De még akkor is be kellett volna védencem ellen igazolni azon körülményt, hogy ő tudta, miszerint az állítólag neki átadott pénz jogtalan elsajátítás vétsége következtében jutott Zobó József kezeihez; be kellett volna bizonyítani ellene, hogy ő ezen pénzt vagyoni haszon végett szerezte meg. Ámde az egyedül védencem ellen valló vádlott Zobó Sándor maga mondja vallomásában, hogy Salamon Károlynak nem mondta meg, hogy a pénz honnan eredett; előadja továbbá vallomásában, és ezt Zobó József is állítja, miszerint ezen pénzt Salamon Károlytól ismét elvitték. E szerint tehát védencemre nézve legrosszabb esetben a btk. 375-ik §-ában körülírt bűnpártolás forogna fönn mindig föltételezve azt, hogy az ellene fölhozott cselekmény beigazoltnak tekinthető. le ez esetben sem volna védencemnek ezen cselekménye beszámítható, mert a btk. 378-ik §-a értelmében a 375-ik rendelete nem alkalmazható ha a bűnpártoló az ott meghatározott cselekményt valamely hozzátartozójának érdekében követte el. Márpedig Salamon Károly, Zobó József és Sándornak nagybátyja és Zobó Istvánnénak testvére lévén, mint ilyen a btk. 78-ik §-a alapján a cselekmény feljelentésére nem kötelezhető. Azonban mindezektől el is tekintve, feltéve hogy védencem részéről akár az orgazdaság vétsége, akár a bűnpártolás vétsége fenn is forogna, ellene e miatt most már bűnvádi eljárásnak helye nem lehet. Ugyanis a btk. Ub. §-a értelmében a bűnvádi eljárást az elévülés kizárja, a btk. 106. §-ának utolsó bekezdése értelmében pedig vétségekre nézve a bűnvádi eljárás megindítása három év elteltével évül el. A kérdéses pénzes zsacskó Zabó József által 1878 évi május hó 19-én sajátíttatott el jogtalanul, a pénznek egy része néhány héttel később vitetett el állítólag Salamon Károlyhoz; a bűnvádi eljárás illetőleg az előnyomozás védencem ellenében csak 1882. évi február hóban indíttatott meg, és igy védencem már ez alapon is az ellene emelt vád alól fölmentendő. * * * Mindeddig azon föltevésből indultunk ki, hogy a kir. ügyészség által fölhozott cselekmény csakugyan bebizonyított tényeken alapul, és azt láttuk, hogy védenem még az esetben is, ha ez így állana, fölmentendő lenne. Vizsgáljuk azonban közelebbről a kir. ügyészség által ez érdemben fölhozott érveket és meg fogunk győződni arról, hogy előadása csak puszta állítás és hogy annak beigazolására törvényes elfogadható bizonyítékot nem képes nyújtani; legfelebb távoli gyakúokok azok, melyek alapján azonban marasztaló ítélet nem hozható. Az egyedüli terhelő tanú védencem ellen Zabó Sándor, eltekintve attól, hogy ő a végtárgyalás alkalmával tett vallomásában határozott ellenmondásba jő az általa a pacsai szolgabíróság és a vizsgálóbíró előtt tett vallomásokkal: az ő vallomása mint vádlottnak vallomása védencem ellen nyomatékkal nem bírhat. De különben is, még ha nem is ülne Zabó Sándor a vádlottak padján, vallomása oly zavart és ingatag, hogy arra védencem ellen vádat építeni nem lehet. A pacsai szolgai bíróság előtt azt adta elő, hogy Salamon Károlyhoz 1000 forintot vitt különböző pénznemben, a vizsgálóbíró előtt azt adta elő, hogy bátyja Zabó József egy lepecsételt levelet adott neki át oly célból, hogy azt Salamon Károlyhoz vigye el, később ismét azt állítja, hogy csak Salamon Károlynál tudta meg, hogy az általa hozott levélben milyen volt, később ismét azt adja elő, hogy fölváltás sok pénz végett vitetett a pénz Salamon Károlyhoz. Mindezen állitások merő ellenmondások. Ezen zavart vallomásokkal szemben Zobó József azt adja elő, hogy a pénzt édesanyja csomagolta be és küldte öccse Zobó Sándorral Salamon Károlyhoz. Ő azonban azon a napon, midőn ez megtörtént, otthon sem volt. Ha nem volt otthon, honnan tudhatta, hogy anyja pénzt csomagolt be és hogy azt Zobó Sándorral Salamon Károlyhoz küldte. Zobó Istvánné vallomásában azt adja elő, hogy a pénz Zobó József kezei közt volt, hogy küldött-e valamit Salamon Károlynak, arról mit sem tud. Egymással egészen ellentétes vallomások téteztek a pénzes levél lepecsételése és állítólagos elküldése tekintetében. Ugyanazon pénzes levelet Zobó József és Zobó Istvánné nem pecsételhette le és küldhette el oly formán, hogy az állítólagos lepecsételés és elküldés idejében egyikük sem lett volna jelen; ehhez járul még azon körülmény, hogy Zobó József egy másik helyen azt vallja, hogy a Salamon Károly által állítólag visszaküldött pénzből egy darab ezerest a zala koppányi plébánoshoz vittek el. Na igaz volna azon állításuk, hogy a pénz fölváltás végett küldetett Salamon Károlyhoz, hogyan történhetett, hogy ez egy egész ezerest küldött nekik vissza. Azt állítja továbbá Zobó Sándor a pacsai szolgabíró előtt, hogy Salamon Károly a pénzt a posta utján küldte vissza; a végtárgyalás alkalmával pedig azt állítja, hogy ő ment a pénzért; e két állítás egymást ismét egészen kizárja. Végre még Zobó Józsefnek egy másik alkalommal tett azon vallomását akarom felemlíteni, midőn azt állította, hogy az állítólag elküldött pénz nem volt lepecsételve, avval indokolván azt, hogy különben öccse Zobó Sándor nem vásárolhatott volna órát. Ezen zavart, egymásnak ellentmondó vallomások kellőképen mutatják, hogy a Salamon Károly ellen fölhozott körülmények alaptalanok, hogy azoknak még ha nem vádlottak tették volna is e vallomásokat, hitelt adni egyáltalán nem lehet. De még ha bebizonyítottnak is volna tekinthető azon körülmény, hogy a pénz Zabó Sándornak átadatott, hol van bizonyítéka annak, hogy Zobó Sándor a pénzt Salamon Károlynak adta át ? — Reméllem, hogy a tek. kir. trvszk. Zobó Sándornak e tekintetben tett bemondását bizonyítéknak el nem fogadja. Azt kérdezhetné ugyan valaki, valljon mi bírhatta rá Zobó Sándort arra, hogy azt állítsa, miszerint ő a pénzt, illetőleg annak egy részét Salamon Károlyhoz vitte? A felelet erre nem nehéz! Eltekintve ugyanis attól, hogy itt Zobó Sándor saját cselekményéről van szó és hogy az sincs kizárva, miszerint ő a pénzt máshova tette, a Zobó család némi ellenséges indulatra is jogosítva vélte magát Salamon Károly ellen. Ugyanis midőn Salamon József zala-koppányi plébános halála után annak végrendelete fölolvastatott és ennek értelmében kizárólagos örökösül Tauper Erzsébet rendeltetett ki, akkor Zobóék mint az elhunyt plébános rokonai föl nem foghatták, hogy a törvény legközelebbi megengedheti, miszerint valaki legközelebbi rokonai mellőzésével egy idegent nevezhessen ki örökösének. ” Erre Salamon Károly ezen szavakat intézte hozzájuk: „hát, azt hiszitek, hogy én ha netán halálom után valami azt nem annak fogom hagyni a ki öreg napjaimban maradna gondomat viseli." Ezen szavai által Salamon Károly, mivel gondviselője alatt Szabó Teréz fogadott leányát értette, felbőszítette maga ellen Zobóékat és bosszusoknak kifolyásaként tekinthető Zobó Sándor vallomása. De majdnem megfeledkeztem azon leghatalmasabb érvről, melylyel a tek. kir. ügyészség a Salamon Károly ellen felhozott állításait támogathatni véli, értem Salamon Károlynak föltűnést okozó vagyonosodását. Minő értékkel bír ezen érv, látni fogjuk. Az előnyomozás megkezdése idejében Salamon Károlynak összes vagyona zár alá vétetett és ezen vagyon mintegy nyolcszáz forint értéket képvisel; erre vonatkozólag bátor vagyok a rek. kir. törvényszék figyelmét fölhívni a vizsgálat ide vágó adataira. Be van igazolva, hogy Salamon Károly 1881-ik évben Horváth József zalaegerszegi ügyvédtől egy már régebben Micsky Endre ellen folytatott perből 482 frt 55 krt. vett át; be van igazolva, hogy 1878-ik évben Zala-Koppányban elhalt nénje Salamon Judit után 500 frtot kapott, be van igazolva, hogy ő Nagy József volt szolgabirótól azért, mivel elhalt Háry Sándor irodájának ügyeit rendezte 100 frt jutalmat kapott. Ha figyelembe vesszük azt, hogy ő Horváth József zalaegerszegi ügyvéd irodájában havi 40 forint fizetéssel több évig volt alkalmazva, ha figyelembe vesszük, hogy ő másoknál is hasonló jó fizetéssel alkalmaztatott; ha meggondoljuk végre, hogy vidékünkön a nép közigazgatási és telekkönyvi hatóságok előtti ügyes-bajos dolgaiban nem a költségesebb ügyvédi segélyt veszi igénybe, hanem az olcsóbb munkát keresi föl, akkor védencemnek visszavonult takarékos egyszerű háztartása mellett midőn kiterjedett ismeretségénél fogva bíróságon kívüli eljárásaiért és beadványaiért nem megvetendő jövedelemre tett szert, csak azon kell csudálkoznunk, hogy vagyoni helyzete nem kedvezőbb, mint aminőnek a bírói zár folytán kitűnt. Az előadottak szerint tehát világosan kitűnik, hogy a tek. kir. ügyészség által védencem ellen emelt vád teljesen alaptalan és minden támpontot nélkülöz; legfelebb távoli gyakuokok léteznek, melyekre azonban, tekintettel védencem fenyitetlen előéletére, marasztaló itélet nem hozható. Kérem tehát a tek. kir. törvényszéket, méltóztassék védencemet az ellene emelt vád terhe alól fölmenteni, annyival is inkább, mert reá nézve, ki a társadalomban már jobb állást foglal el, a majdnem tíz hónapig tartó vizsgálat alatti állás eléggé keserű volt, ugyhogy ő testileg és lelkileg majdnem egészen meg van törve. A kir. törvényszék a következő ítéletet hozta: Letartóztatva levő Zobó József az ellene emelt lopás bűntettének vádja alól — szabadlábon levő Zobó módhoz, kényelemhez van szokva. No azután meg, szó a mi szó, családi összeköttetéseid is kifogás alá esnek. Rokonaid csupa egyszerű szegény emberek, holott a mamának egyik tanáeja báróné, apja pedig valamikor septemvir volt, testvérei pedig mind magas állást foglalnak el. Az egyik országgyűlési képviselő, a másik miniszteri tanácsos, a harmadik kataszteri igazgató. Szóval mindmind valóságos nagyurak! Hogyan illenének hát egy ilyen ősi aristocraticus család keretébe azok a közönséges halandók, akik a te rokonságodat képezik ! ? Vagyis magyarán kimondva a mama határozottan ellene volt mindig és van most is a viszonynak; már anyai kötelességénél fogva sem egyezhet egy mert oly házasságba, mely előreláthatólag csak boldogtalan lenne főleg most, mikor Iuskájának három-négy oly kérője is van, kikkel bizonnyára sokkal boldogabb lehetne, mint veled! No de ez még mind nem elég! — Még mindig nem tellett meg csordultig a keserűség pohara! Még a mama kíméletlenül őszinte szavai által okozott kínokban vergődik lelked s már is ujabb keserűségek várnak rád otthon — két levél alakjában. Egyikben ,,öreged" adja tudtodra, hogy ő egyátalában nem helyesli választásodat. — Otthon külömb „parthiet", szebb, háziasabb leánykát is kaphattál volna, azután meg még nagyon is ráérsz házasodni, nem kell elhamarkodni a dolgot! Azért legokosabban teszed, ha pár hóra hazajösz, otthon azután szépen elfeledsz mindent s majd később elveszed a tisztartóék Boriskáját, kit már úgy is régen neked szántak az öregek. A másik levélben meg egyik nagynénéd protestál. „El ne vedd azt a leányt, azt a kényes, kevély dámát!" — Írja egész indignatioval az öreg tante, —mert — „különben megtagadlak, kiátkozlak mindenből" ! Szegény tante! az életben most már másodszor fenyeget ilyen „anathemával." Mikor deák korodban nem akartál az ő óhajtása szerint pap, szép fehér premontrei pap lenni, akkor is ilyen borzasztó fenyegetésekkel állt elő s most, hogy házasodni készülsz, újra papírra teszi azokat a borzasztó szavakat: „kitagadlak mindenből! " Vagyis világosan szólva, azzal fenyeget, hogy ha nem fogadsz neki szót, másnak „testálja" a laposfai házát, a sashegyi ros szélmalmot s azt a három parcellát a cigány berekben, mert ebből áll az öreg tante mindene." A tante fenyegetéseivel azonban most az egyszer, azaz szóljunk igazat, már most másodszor — nem sokat törődök Az anyagi érdek, ha egyszer már igazán szeretünk, könnyen háttérbe szorul a szív forró érzelmei előtt. S balga ki pár forintért örökre eladja egész élete boldogságát! Sokkal jobban bánt, azonban az, hogy a mama őszinte nyilatkozatai után másnap már az egész város csak arról beszél, hogy — kosarat kaptál! Szánakozó gúnymosollyal beszélnek rólad „jó akaróid" s „jó barátaid", arcukon ott ül az őszinte — káröröm! És a mamák! ? 110 még csak ezek eresztették meg igazán a nyelvöket! Hát persze, ilyenek a mai fiatal emberek! — ad hangot a közvéleménynek Szabadházyné — pazarlók, tékozlók, könnyelműek, nagyravágyók, semmijök sincs s mégis mind parthiet, gazdag leányt keresnek, pedig hát azt mondja a régi jó közmondás, hogy: „a leánynak jószága legyen a jóság" ! — No már én ugyancsak nem adnám ilyen embereknek a lányomat, kikosaraznám őket százszor, ezerszer! Magam is! — kontráz hozzá a doktorné s vele együtt a kávénénikék egész bhorusa s mindegyik tud valami ujat, érdekeset mondani, hogy csak minél nevetségesebb szinben tűnjön föl kikosaraztatásodnak híre, minek természetesen legbuzgóbb terjesztője a városban a kedves Czenczi tante! — A casinóban is csak rólad szól az ének. Az öreg Muki bácsi különféle verziókban adja elő, hogy hogyan és miként történt meg veled ez a „baleset" melynek oka — az ő szent meggyőződése szerint — nem más, mint „asszony politika" ez pedig, tudva levő dolog, hogy sokkal veszedelmesebb valami, mint az a politika, melyet a kongressusokon csinálnak a tudós diplomaták. Ott még van egy ultimátum: a háború: itt nincs egyéb hátra, mint a csúfos visszavonulás, fegyverletétel, capitulatió! mert régi és megdönthetlen igazság, hogy a mamáknak nem tanácsos hadat üzenni! Így állván tehát a „dolgok sora", akarod, vagy nem, be kell látni, hogy nincs más hátra, mint megadni magadat, mert házasulási ügyed gordiusi csomóját ugy össze-vissza kuszálta a sors keze, hogy azt magad többé talán soha meg nem oldhatnád, — ha csak a papa t. i. jövendő apósod nem segítené azt ketté vágni a józan ész pallosával. — Mert hát a papák rendszerint reálisabban szoktak gondolkodni a mamáknál, őket nem bántja annyira a hiúság, a nagyra vágyás ördöge, mint a mamákat, kik készek nem egyszer, könnyelműen föláldozni a szív érzelmeit a látszat, a csalóka fény kedvéért, amely a lakodalom után pedig de sokszor elhomályosodott már, ha a vőlegénynek nem sikerült a hozománnyal — mint mondani szokták, „megreparálni magát." A papa tehát ismerve személyiségedet, állásodat s ebből folyólag anyagi helyzetedet, tudva azt, hogy szereted leányát s ő viszont téged, nem restell kijelenteni, hogy nem ellenzi a viszonyt", neked adja a leányát; — de csak azon föltétel mellett, ha az eljegyzés s ezután a lakodalom—mihamarább megtörténik. Igy akarván útját vágni annak a rengeteg pletykának, mely mig csak a világ világ lesz, ősi szokás szerint minden kötött s kötendő házassági frigyet elkisér egész az oltár zsámolyáig s csak ha már elrebegted ott a „holtomiglan holtomiglant", csak azután szabadulsz meg e lidérc nyomás alól s csak ezután mondhatod el a költővel hogy : Jer kicsikém adjunk hálát, Hogy ezen is tulesénk. Szép a lányka, szép a delnő, De legszebb a feleség!!