Zalamegye, 1883. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1883-04-08 / 14. szám

ben is beismerte.­­ Azon kérdés merül már most fel, hogy bekövetkezvén a felszólalások ideje, hova lesz hasonlítható a felszólamlás tár­gyát képező birtok elbírálása, hogyan lehet a felszólalót jogos és törvény adta védelembe ré­szesíteni, esetleg túlságos, méltánytalan követe­lésével elutasítani, midőn nincs tér megjelölve, melyhez hasonlítani lehetne ; kételkedünk benne, hogy ez jogosult s a törvény intenziójának meg­felelő eljárás volna! A kanizsai sorozó járással még azon kala­mitás is megtörtént, hogy a már Il-od osztályba sorozott szántó­földeknek egy része az 1-ső osz­tába soroztatott illetve áthelyeztetett és egyszerűen úgy, hogy a ker. igazgatóság pedig egy rendeletet bocsátott a kir. becslőhöz, a ki a já­rási becslő és községi bizottság mellőzésével sa­ját maga teljesítette ezen áthelyezést. Azt h­is­­szü­k, hogy az országos bizottság ily eljárást a törvény világos rendelete ellenére nem szentesít­het, és ez okból nem is késett a járási bizott­ság ezen viszás eljárás felett jegyzőkönyvileg rosszalásának kifejezést adni és a jogtalan eljá­rás folytán áthelyezett birtokot az előbbi osz­tályba visszahelyezte. Miután pedig mind a tiszta jövedelem ma­gas fokozata, mind a hüllőknek szabályellenes sorozása az, a mi gazdaközönségünket méltán nyugtalanítja, ebből folyólag szükséges, hogy a döntő helyen az ezer és ezer panasz átvizsgálá­sával, az egyenes és igazságos alapnak kimuta­tásával ezen nagyfontosságú ügy elintéztessék. Nagy-Kanizsán, 1883. március 23. Kováts János. Az első magyar ált. biztosító társaság. Ezen minden izében magyar társaság mult hó 13-án ülte meg negyedszázados fennállásának ünnepélyét. Tudva azt, hogy hosszú pályafutása alatt számos, biztos alapot nélkülöző­ s legtöbbször a közönség kizsákmányolását célzó társulat megbukott, ezer és ezer embert juttatva koldus­botra, vagy érzékenyen megkárosítva, míg maga a jubiláló társulat alapjában folyton izmosodott s a közön­ség részéről meleg felkarolásban részesült: talán hasznos szolgálatot teljesítünk a t. olvasó közönség irányában, ha a társulat ügybuzgó titkárának Pompéry Jánosnak „Az első magyar­ általános biztosító társaság 1858-1883" című az ünnepély alkalmából kiadott műve nyomán rövid vonásban megismertetjük ezen derék intézet keletkezését, más­részt felsoroljuk azon áldozatokat, melyeket a jóté­konyság oltárára hozott, mintegy viszonzásul azon tömeges részvétért, mel­lyel évről-évre a közönség job­ban és jobban felkarolta. Az ötvenes években a biztosítás eszméje még ke­véssé hódított magának tért az országban. Az elnyomatás sötét korszakában, habár egyesek meg voltak is győződve ezen intézmény ü­dvös volta iránt, azonban a hazafiság nem engedé meg, hogy az országban lévő idegen bizto­sító társulatokhoz forduljanak. Tűz, jég tett tönkre csa­ládokat és falvakat a­nélkül, hogy a roppant kár csak részben is pótolva lett volna. Ily szomorú tapasztalatok vezették Lévay Henriket egy magyar biztosító társulat alapításának kezdeménye­nyezésére. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy valaki 18;­­7-ben egy magyar társulat alapításához fogjon akkor, midőn az idegen hatalom fő törekvése épen a magyarság s annak érdekei elnyomására irányult, más­részt meg hiányzott a bizalom ily részvényekre alapított társulat iránt. Nagy és nehéz feladat várt tehát az akkor még kevéssé ismert férfiúra. (Csak az ő nagy erélye, az ügy iránti páratlan lelkesülése, kitűnő szakképzettsége, a felmerülő akadályok legyőzésében nyilvánuló SZÍVÓS ki­tartása eredményezték, hogy a társulat nemcsak csirájá­ban meg nem bukott, de sőt sikerült a nemes eszmének megnyerni s az ügy élére állíthatni oly férfiakat, kiknek fényes neve, politikai szereplése, társadalmi magas állása a társulat folidítását illetőleg elég biztosítékot nyújtottak s az ifjú intézet iránt a bizalmat a közönség körében felkeltöttét. Lévay körül mint alapítók a következő hazafiak csoportosultak, kiknek aláirásával adatott be az enge­délyért való folyamodás: gr. Apponyi György, Deák Ferenc, gr. Desewffy Emil, br. Eötvös József, Havas József, b. Jósika Sámuel, beodrai Karácsonyi László, gr. Károlyi György, Kiss Andor, Nádassy István, br. Sennyey Pál, Som­ssich Pál, gr. Széchen Antal, Szögyé­nyi László, Ürményi József, gr. Zichy Ferenc és gróf Zichy Henrik. A társulat első közgyűlését 1857. évi július 15-én a tartotta Károlyi György gr. elnöklete alatt. A gyűlésen társulat elnökévé Ürményi József megyénk boldog emlékű főispánja és Zsivora György, vezérlő igazgató­jává pedig Lévay Henrik lett megválasztva. A társulatnak nagy előnyére volt, hogy Deák Ferenc, a haza bölcse, megyénk büszkesége, nemcsak alapító tag lett, hanem a választmányi tagságot is elfo­gadta.­­­­ A társulat megalakulása s a választás ered­ménye köztudomásra jutván, az ország minden részéből a politika s a tudomány jelesei üdvözölték a társulatot, mely ily nemeskebb­i hazafiak buzgó támogatása mellett kezdte meg pályafutását. Habár a társulat megalakult s tisztviselőit meg is választá, működését tényleg még nem kezdhette meg, mivel azt a kormány több föltételhez kötötte, melyek szerencsés leküzdése után sikerült csak működését meg­kezdenie 1858. évi február hóban.­­ A többi közt a megválasztott elnöküket sem erősíté m­eg a kormány, miért is az 1858. évi február 17-én tartott véglegesen alakuló közgyűlésen elnökké Lónyay Menyhért és Hajós József választottak. Ugyanezen közgyűlés elhatározta, hogy Ürményi Józsefnek, a társaság létrehozásánál szerzett nagy érdemei iránti elismerése kifejezéséül arcképét a gyűlésteremben kifüggesztett, mely határozatot azonban a kormány szintén megsemmisítette s a határozatot a jegyzőkönyvből kitépette. Nagy előnyére vált a társulat elterjedésének ama körülmény, hogy a derék igazgató a társulat hivatalno­kait nem­ külföldről, vagy az idegen társulatok hivatal­nokaiból alakította, hanem mindenütt hazafiakat alkal­mazott. Sok honvéd nyert főleg e társulatnál állást részint mint hivatalnok a központban, részint mint a társulat ügynökei az ország különböző vidékein. Nem volt csuda hát, hogy ily szervezés mellett az új intézmény meleg pártolásban részesült a magyarok részéről s már az első évben oly szép lendületet nyert, hogy az addig hazánk­ban szerepelt biztosító társulatok aggódó tekintettel szemlélték gyors elterjedését! A közönségnek az új intézet iránti bizalmát fokozta azon rokonszenv, melylyel főuraink s a magyar fő klérus azt felkarolták és terjedelmes uradalmaik épüle­teinek biztosítását mind ezen hazai társulatnál eszközölték. A hazafias szellem aégise alatt így fejlődött s szi­lárdult meg ezen intézet s mai napság, negyedszázados jubileumán nyugodva nézhet lefolyt működésének siker­dús eredményére. Viszont a társulat célszerű újítások, a fizetési módok könnyítése és kedvezmények életbe léptetése által viszonzá a közönségnek pártfogását. Nyereményének egy részét rendszerint a biztosított felek közt osztja meg, így az életbiztosító osztály tiszta nyereségének felét s a jég­kár biztosításnál a tiszta haszon egy ötödét engedi át a biztosítóknak. A társaság újabb intézkedése szerint lak­házakat és gazdasági épületeket az első ingyen évvel lehet hat évi időtartamra biztosítani, m­ely intézkedést­­ a biztosított közönség érdekeit szem előtt tartva, és az általános pénztelenség uralma alatt hozta be. Különös gondot fordít az ország gazdászati érde­keinek fejlesztésére, mely szempontból kiindulva a tár­sasággal szerződési viszonyban álló gazdasági egyesületek tagjait jelentékeny díjleengedésben részesíti s emellett az illető gazdasági egyesületeknek is külön jutalékot ad. A kisbirtokosok és gazdatisztek fiai számára jelen­tékeny alapítványt tett azon esetben, ha azok gyermekei valamely gazdasági tanintézetben gazdatisztekké akarják magukat kiképezni. Évenkint négy ily ifjú részesül évi 400 frtos ösztöndíjban; a kijelölés a gazdasági egyesüle­teknek van fenntartva s ez ideig tíz ifjú folytatja gaz­dászati tanulmányait a társulat költségén.­­Kiváló pártfogásába vette kezdettől fogva a tűzoltó egyleteket, melyek üdvös működése mind a közönség, m­ind a biztosító társulatok javára szolgál s mintegy 30 ezer forintot képvisel azon összeg, melyet egyes tűzoltó egyleteknek részint megalakulásukkor, részint később szerek beszerzése végett adományozott. Ezenkívül a m. kir. belügyminisztériumnál 10 ezer frtos alapítványt tett le a célból, hogy ezen összeg kamataiból a tűzoltás közben megsérült vagy munkaképtelenné vált tűzoltók s azok családai részesüljenek. Az ily folyamodások az országos tűzoltó szövetség központi fölterjesztése folytán kerülnek a társulat választmányának közvetítésével a belügyminisztériumhoz. A társulat legszentebb kötelmének tekinti minden hazafias vállalat támogatását s máris 170,1549 frtra rúg, amit a nemzetiség, a tudomány, általában az irodalom, a művészet, a vallás­ és a jótékonyság oltárán áldozott s azonkívül az egyházaknak, a magy. tud. akadémiának, a tan- és közművelődési intézeteknek igen olcsó kamat mellett mintegy 300 ezer frtot meghaladó kölcsönöket adott. — azon röviden ismertetve a társulat alakulását, feltüntetve pártolást, melybe a közönség kezdettől fogva a nála uralkodó hazafias szellemnél fogva részesítette, ki­mutatva, mint igyekezett e rokonszenvet viszonozni: nem csudálkozhatunk azon, hogy negyedszázados ünne­pélye alkalmából a magyar sajtó osztatlan elismeréssel üdvözölte s a közönség pártfogásába a legmelegebben ajánlotta mint hazafias szellemű és szilárd alapon nyugvó társulatot. A Balaton-egylet alapszabályai. (Vége.) _ I 11. Az egylet tisztviselői. 14. Az egylet tisztviselői következők: az elnök, alelnök, a titkár, a pénztárnok, az ügyész, hat szakosz­tály elnök, hat szakosztálytitkár. 15. A tisztviselőket a közgyűlés szavazattöbbség­gel három évre választja. Első sorban a választmánynak s közvetve a közgyűlésnek felelősek. 17/7. Az elnök. IIi. Az elnök a hatóságokkal és a szemben képviseli az egyletet, jogérvén­yes közönséggel okiratokat aláír; elnököl a köz- és választmányi gyűléseken; utal­ványoz az egylet kiadásaira a pénztárból, netáni szava­zategyenlőség esetében dönt; valamely tiszviselői állás időközben történt megürülése esetén a legközelebbi vá­lasztmányi ülésig helyettest nevez ki. IX. Az alelnök. 17. 11. Az elnököt akadályozása esetében mindenben az alelnök helyettesíti. X. A titkár. 18. A titkár az elnök utasításai értelmében az egylet összes írásbeli ügyeit végzi; ő vezeti a választmányi és közgyűlési jegyzőkönyveket; az egylet pecsétjének őre. AI. A pénztárnok. 19. §. A pénztárnok kezeli az egylet pénzeit, azok­ról a választmánynak félévenkint jelentést tesz. Előre nem látott sürgős kiadásokra 20 forintig terjedő összeget utólagos elnöki jóváhagyás fejében kiadhat. — Cili nem, szép nagysád, rajtam a papa nem se­gíthet, mert nekem a szívem fáj nagyon, de nagyon. A szíve! ? - Oh! igen a szívem, kegyed szép szemei meg­sebezték, mert én — — szeretem imádom önt Jolánka . . . - Szeret!? kacagott a kis csintalan hányan mondták már ezt nekem, csakhogy lássa, én nem hiszek ám oly könnyen a férfiaknak, mert tudom, hogy azok mind hamisak. Különben tudja mit? ha szeret, ha igazán szeret hát — b­e­s­z­é­l­j­e­n a m­a­m­á­v­a­l! Amott meg az étterem ajtajában két fiatal dandy tart szemlét a keringő árjában előttük elreppenő kis angyalkák során, mert őket m­á­r nem mulatja a tánc. Nézd csak Pista szólal meg az egyik mily isteni szőke az ott a Muki karján. Hagyd el kérlek. A nő mind hamis! — Ma­radjunk mi inkább a pezsgőnél - válaszol a másik adónis, egy egész füstfelleget fújva a papától óceupált finom sultán dohányból sodorított cigarette­jából, az épen előtte álló botanica professorának orra alá, ki az isko­lában egész az unalmasságig szokott a korai do­hányzás káros hatásairól papolni, azután karjára fűzve barátját az étterembe léptek, hol ugyan­csak zajosan folyt a mulatság. Ericzt magasra tartva pezsgőtől gyöngyöző poha­rát, hangos szavakban éltette a házi urat: a kedves Kallós bácsit, ki ily feledhetlen estét szerzett a­­ fiatal­ságnak." Jenőke a nőkért s a tánczért ivott, Arthur pedig a szives háziasszonyt éltette, azután rohant az esbouquet, m­elissa, millefleurtől illatozó salonba, mert a czigányok a második négyest jelezték, a négyeseket pe­dig tudva levő dolog ő szokta aranyirozni. A quadrille alatt azután természetesen az étterem is egészen kiürült, csak Friczi nem lett hűrtelen a pezs­gős palackokhoz, no de meg különben Kallósék szoba­leányának szép szemei is nagyon csábítólag marasztal­ták. Udvarolt is neki egész tű­zzel s az egyedüllét nyúj­totta kedvező alkalom, meg a pezsgő ugy feltüzelte, hogy még piros pozsgás arcát is megmerte csipkedni s ki tudja még mire nem bátorodik, ha a professor ur véletlenül az étterembe nem botlik s véget nem vet a „pásztor óráknak." Arrront! Double été! —• hangzik ez alatt a teremből a kis Arthur harsány hangja s a kis dandy egészen el van ragadtatva, hogy a négyes oly kitűnően sikerül. Még a tisztelendő ur is ugy táncol most, mint ő komandhroz. Hej pedig, de egészen másként van min­den a katekizmus óra alatt. Petite chainel kiabál tovább a vértanzer. Most azonban Dinike vagy rosszul hallott, vagy rosszul akarta érteni a dolgot, elég az hozzá, hogy a jobb kéz helyett balját nyújtá táncosnőjének. No lett azután erre rendetlenség, zűr­zavar. De hisz épen ezt akarta a kis Dini: elrontotta Arthur négyesét, Arthur természetesen dühösködött s mérgében „kompliment"-ot kiáltott. A négyes után következett a szünóra s a párok a papák s mamák kíséretében az étterembe vonultak. Volt azután ott lárma, zaj, pohár csörgés, tányér zör­gés, durrogtak a palackok, vigan szólt a zene. Mindenki mulatott s pihent a tánc fáradalmai után, csak a szegény kis Ardlmrnak nem volt nyugalma. Hja! mert a fortenceri szerep a kinderbálokban is csak olyan rögös pálya, mint a nagy bálokban. — A vacsora után cotillion következik s még a kis Tininek, meg a Mili­nek nincs táncosa, pedig teremteni kell, ha a föld alól is; mert a kis Arthur nagyon büszke arra, hogy az ő sortengersége alatt még eddig egyetlen egy leány sem szokott kimaradni a társas táncokból. Mikor azután vége lett a vacsorának, a keringő hangjai tudatták, hogy a cottilion csakugyan megkezdődött. A párok nvíl­sebesen repkedtek. Gyuricza a legmerészebb figurákkal cifrázta a „dreisehrittot," úgy hogy a mamák nem győz­ték eléggé bámulni ügyességét, a papa pedig elégedet­ten mosolygott bajusza alá s azt gondolta magában, hogy mégis csak „fene gyerek" ez a Gyuricza, egészen apjára ütött. A cotillion után azután csárdás jött, erre pedig polka lengyelke s ezután ismét csárdás. Lilike, Miczike, Tinike mamái azonban a csárdás alatt, melyet pedig még ugyancsak tűzzel járták a párok s a táncosok közül csupán csak a kis Miki aludt el ma­mája ölében - össze­dugták fejüket s készülődni kezd­tek. Hiába volt minden marasztalás, biztatás, a mamák elálmosodtak s makacsul megmaradtak haza menő szán­dékuk mellett. Tiniék s Liliék távozta után azután lassan-lassan ritkulni kezdett a bálozó publikum, úgy, hogy mire Phoebus kikelt ágyából, a repkedő kis angyalkák már­rég elhagyták ábrándjaik tündér világát, hogy a puha vánkosok között, édes álmaikban még sokszor vissza­vissza térhessenek oda, cseveghessenek, fecseghessenek sokat, soká arról a feledhetlen estéről, mely annyi bol­dog emlékkel fűződik pici szivecskéjükhöz. Csak Friczinek kellett nagyon megkeserülni Kal­lósék estélyét. — Egészen elhanyagolta leckéit, a miért azután a professor ur majd mindennap meginvitálta ebédre. Ugy, hogy végre Mukikának, Friczi barátjának is kezdett föltűnni a dolog. Ugyan Friczi miért vagy te a kinderbál óta annyiszor bezárva? - kérdé azután egy ízben egész naivul. Nevetség! felelt einikus mosol­lyal Friczi hát nem tudod, hogy „viszonyom" van Kallósék szoba­leányával. No, de azért csak nem zárnak be! Értesz is te hozzá! a professor urnak pikkje van reám , neki is tetszik az ideálom!

Next