Zalamegye, 1883. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1883-07-01 / 26. szám

röpirat szerint Magyarországon körülbelül i­­00 helyen van, ásvány­víz-forrás, melyek közül nem egy nagy értékű és világhírű. Örvendetes jelenség, hogy a magas kormány a belföldi forrásvizek rendkívüli becsét méltá­nyolja és kezdi támogatni, amit a mult évi berlini köz­egészségi kiállításon, úgy a triesztin­i, tapasztalhattunk és az idő­ kétségkívül meg fogja érlelni ezen gondosko­dásának gazdag gyümölcseit. Legkitűnőbb és fáradhatlan úttörő e téren bizony­nyára Bernát József tanár Budapesten, a­ki négy évvel ezelőtt „Magyarország ismeretesebb ásványvizei termé­szettudományi és gyógyászati tekintetben" címmel meg­jelent és 14­1 oldalra terjedő művében a legnevezetesebb magyarországi forrásvizeket jellemezte tekintettel a gyó­gyászatra. A­mit a kormánynak húsz éven keresztül, dacára a kitűzött jutalmaknak, nem sikerült elérni, azt Bernát önkényt megteremtette. A múlt évben egy füzet jelent meg tőle „Az ásványvizeknek bevitele­ kis és kiviteléről Magyarországon", a­melyben többi közt mond­ja: „A kormány nemzetgazdászati szempontból oda tö­rekedjék, hogy a külföldi nevezetesebb ásványvizekkel egyenlő vagy azokat felülmúló belföldi ásványvizek hasz­nálatát előmozdítsa, hogy ezen vizek magában az ország­ban, sőt az ország határain túl is minél nagyobb kelen­dőségnek örvendjenek már azon okból is, mert minél jövedelmezőbbé teszünk valamely gyógyforrást, annál inkább emeljük annak adóképességét az államra nézve. Épen most volna ideje hazánknak sok jeles ásványvi­zeivel, melyek jelenleg csak a forrás közvetlen kör­nyékén nyernek némi kelendőséget, oda hatni, hogy a birtokosra és ezáltal közvetve az államra jövedelmezőb­bekké váljanak és minél több munkás kéznek nyújtsa­nak tisztességes keresetet. Bernát említett művei kétségkívül oly források, melyeket dr. Bruck célirányosan használhatott fel. Bruck Magyarország tiszta érvényes vizei sorában felemlíti a német-kereszturit, lipóczit, margit-forrást, petánczi Szé­chenyi forrást, szolivait, gánóczit, jegenyeit, szántóit, szklenóit, melyek közül a Széchenyi-forrás mohait, (a ga­licziai határon levő szolyvait kivéve) minden magyar tiszta égvényes viz közt a legta­rtalomdúsabb. Fölülmúlja még a legtöbb hasontartalmú, leghíresebb külföldi vizeket is, mint a jánosforrást, gieshühlit, krondorfit, radeinit, preb­lánit, vichvt és szénsavtartalomra nézve még a bilinit is. Ezen nem lehet ezek alapján csudálkoznunk, hogy ezen forrás vize már a múlt évben Trieszten jutalom­mal lett kitüntetve, pedig csak legközelebb lett felfe­dezve és kitüntetésekor még forgalomba sem volt hozva. Valószínű, hogy a berlini közegészségi kiállításon sem maradt volna kitüntetés nélkül, ha a kiállított tárgy ott nem lett volna a lángok martaléka. Magának a forrás tulajdonosának — a ki egy zala­megyei birtokos igen is szivén fekszik, hogy ezen viz a kereskedelemben minél nagyobb mérvben elterjed­jen. Erre buzdítják őt a minden oldalról jövő rokonszen­ves nyilatkozatok és magának a víznek kitűnő minősége. Mivel a savanyúvíz évad-cikk és a Széchenyi forrás szomszédságunkban van, ezúttal a savanyúvizekre irányozzuk a figyelmet főleg azért, mert minden ásvány­víz között a savanyúvíz fogyasztás a legnevezetesebb és Magyarország, mint ezen cikknek fogyasztója, népessé­géhez arányítva első helyen áll egész Európában, de talán az egész kontinensen. Kívánatos volna, ha hazánk savanyúvizei épen oly hírre vergődnének a világpiacon, 11­int kitűnő zamatú, fölülmúlhatlan boraink. Némely vármegyében, hol az úgynevezett közön­séges ember azelőtt a savanyúvizet borral csak elvétve élvezte, annak használata fokozatosan egész szükségletté fejlődött ki úgy, hogy mai napság nehezen tudna arról lemondani. Ez adja magyarázatát annak, hogy jelenleg egy falusi korcsmában vagy csárdában sem hiányzik ezen legtermészetesebb, legolcsóbb, egyúttal kellemes és egészséges üditő- és gyógyital. Amit ezer és ezer hirdetés nem lett volna képes kivinni, azt az emberi ösztön mintegy életszükségletté tette, vagy az iparos avagy az egyszerű földmives előtt már valaki előre bebizonyította, hogy a természetes sa­vanyúvizek­nek élvezete előnyös? Ez a közönségre nézve felesleges elméleti fáradság lett volna akkor, midőn a gyakorlat oly szembeszökőieg nyilatkozik mellettük. Maguk az orvosok is egész a jelenkorig a savanyú­vizeket ol­y csekély figy­elemre méltatták, hogy azok rendeletei alapján a savanyúvizek fogyasztása alig jöh­e­tett számításba. A legújabb időben azonban a természe­tes, szénsav­dús vizek használatát egyes esetekben és állapotokban nemcsak melegen ajánlják, hanem igen sokszor mint egyedül hatásos szert határozottan rendelik. Hisz már a közönséges, tiszta édes viz is az em­beri szervezet épségben tartásának egyik fő feltétele. Sajnos azonban, hogy a savanyúvizek használatának ál­talánosítását a magas szállítási költségek akadályozzák. Azonban a vasúthálózat lassankénti forrásokhoz köze­lebb jutunk és ezáltal kiterjesztésével a olcsóbbá válik. — Nevezetesen a gazdag azok használata Széchenyi-for­rás idővel eg. áron azon kedvező heh­­­etben lesz, hogy egész vármegyéket lát el tiszta, hűsítő italával. Ha majd egykor hazánknak ezen, eddig egés­z fi­gyelmen kívü­l hagyott délnyugati szögletében, hol a zengzetes édes magyar szó a rend mellett elhangzolt, a világot átalakító gőzmozdony éles füttye a füleket rez­gésbe hozza , akkor itt oly iparág fog felvirágozni, mely­ről jelenleg fogalmunk sincs. — Azért is hazafias köte­lességünk ezen fiatal hazai vállalatot támogatni és tő­lünk kitelhetőleg előmozdítani és pedig nemcsak magá­ért a vállalatért, hanem legfőkép azért, hogy honfitársa­inkat ez által buzdítsuk iparos vállalatokra, jól tudván, hogy ép az ipar emelkedésével van egybeforrva édes hazánk egykori felvirágozása. Nagy K. Helyi, megyei és vegyes hírek. Az uj évnegyed alkalmával tisztelettel fel­kérjük lapunk pártolóit, kiknek előfizetése lejárt, szíveskedjenek azt mielőbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne támadjon, kik pedig hátralékban vannak, azokat a hátra­lékos összeg mielőbbi beküldésére kérjük. A lap kiadó-hivatala: Hirdetmény. A megyei központi választmánynak f. évi junius 21-én tartott üléséből 10 kpv. 1883. szám alatt kibocsátott hirdetmény kapcsán, az 1874. évi 3­3. trvcikk 53. szakaszának tüzetes rendelkezésére figyelem­mel felvilágosításul közzé tétetik, miszerint az ország­gyűlési képviselő választók jövő 1884-ik évre összeállított és 1. évi julius hó 5-től 25-ig a hirdetményben jelzett helyeken közszemlére kitétetni rendért ideiglenes név­jegyzékeinek kiigazítása iránt kérvények — (felszólalá­sok) — folyó évi julius 5-től 15-ig adhatók be, az ezekre tett észrevételek pedig julius 16-tól 25-ig fogadtatnak el. Mely hirdetmény minden egyes községben a községi elöljáróság, Nagy-Kanisza városában a városi tanács által s­zokásos módon azonnal közzé teendő. Kelt Zala-Eger­szegen 1883. június 29-én. Svastits Benő m­. k. alispán, mint a megyei központi választmány elnöke. Rieffluvo. Zala-Egerszegről a szent-iváni vasúti ál­lomáshoz vezetendő helyi érdekű vasút létesítése érde­mében tartott értekezlet megbízásából felkérjük mind­azokat, a­kik azon értekezletben részt vettek, s a kik az ügy iránt áldozatra kész érdeklődéssel is viseltetnek hogy I. 1883-ik évi julius hó 10-én délutáni 3 órakor Zala-Egerszegen a gazdasági egyesület háza termében tartandó értekezletre megjelenni szíveskedjenek. Zala-Egerszegen 1883. junius 28-án. Háczky Kálmán, Skublics Jenő, Wlasics Antal nyugalmazott nagy-kanizsai kir. tör­vényszéki elnök, ki a jelen év elején a legfelsőbb hely­ről a vaskorona renddel lett kitüntetve, junius hó 21-én hosszas szenvedés után 68 év korában elhunyt. Nagy-Kanizsa város haladását nem kis mértékben kö­szönhette a boldogultnak, a­ki a városnak éveken át mint buzgó polgármestere szülő­földje iránti lángoló sze­retettől vezéreltetve fáradhatlan tevékenységet fejtett ki a város anyagi és szellemi jólétének emelése körül. A törvényszékek felállításakor az uj szervezés terhes mun­kája bízatott reá s törvényszéki elnöknek kineveztetve, kir. miniszteri biztosképen szerepelt. Mint elnök főkép a bűnügyi tárgyalásokat kiváló szakértelemmel vezette s hivatalos állásának pontos betöltésében példányképül szolgált. E mellett élénk figyelemmel kisérte a város ügyeit és alig volt humánus intézmény, a­melynek buzgó támogatója nem lett volna.­­ Temetése junius hó 24-én d. u. 4 órakor a legnagyobb részvét mellett folyt le. A gyászoló családhoz közel és távol vidékről számos rész­vétirat érkezett és a koporsót szebbnél szebb koszorúk­kal halmozták el részint a különféle hatóságok, testüle­tek és egyesületek, részint egyesek, kiket a családhoz ro­koni vagy baráti kötelék fűzött. A mindenünnen nyilvánuló közrészvét kétségkívül jótékony írul szolgál a mélyen sújtott családnak. A­mily egyszerű, pompa és külső fény nélkül való volt a fáradhatlan munkában eltöltött élete, oly impozáns volt elköltözése az örök ha­zába. Áldás és béke lengje körül a megdicsőült porait! A VoliüSi képviselő testület f. hó 2-án d. e. '­ órakor ülést tart a következő tárgysorozattal: 1. Theo­dorovich Károly úr által a 31 szám­i végzésre írásban ke­adott nyilatkozat. 2. A községi iskolaszék átirata az ipartanműhely és a kertészeti iskola szervezése érdemé­ben teendő intézkedés iránt. 3. A községi iskolaszék átirata a községi népiskolánál a jövő tanévben egy segéd­tanítói állás rendszeresítése érdemében. 4. Az ipartanodai bizottság által az 188­1 .­ tanévre készitett és beter­jesztett költségvetés tárgyalása. 5. A helybeli izr. hit­község kérvénye a temető mellett lévő s a város tulaj­donát képező ingatlan egy részének megvásárlás utján leendő átengedése tárgyában. A­ zala­egerszegi polgári fiú- és felső leányiskola ifjú­sága által saját könyvtára javára junius hó 23-án a R­ozenkrancz kertben rendezett mulatság igen sikerült­nek mondható. Habár a nem egészen kedvező idő többet elriasztott, és sokat nem látunk ott, akik az ifjúsági mu­latságot más években szives megjelenésükkel szerencsés te­­tni szokták, mégis a mulatság 26 frt 05 krt jövedel­mezett az említett célra. A tanuló ifjúságról dicsérettel emlékezhetünk meg kifogástalan viseletéért s hogy a táncot oly szépen rendezték és oly kedvvel és kitartóan táncoltak, hogy a jelen volt közönséget e viseletükkel egészen meglepték. Sajnosan kell felemlítenünk, hogy a városi polgárság csakis egy tagjával volt képviselve. E tüntető elmaradásnak okát nem tudjuk megmagyarázni főleg akkor, ha tekintetbe ves­szük, hogy igen sok hely­beli polgárnak gyermeke jár az intézetbe s így ha másért nem, legalább édes gyermekük kedvéért kellett volna megjelenniük. Befolyt belépti díjból 54 frt., felülfizeté­sekből 9 frt 35 kr. összesen 61 frt 35 kr., melyből a 36 frt 30 kr kiadást levonva, 05 kr. Felülfizettek: Simicska tiszta jövedelem 25 frt János 30 kr., Hollósy József 1 frt 70 kr., N. N. 10 kr., Büchler N. 20 kr., N. N. 10 kr, N. N. 10 kr., Kovács Mariska 20­ kr., Hollósy Józsefné 40 kr., Farkas Dávid 70 kr., N. N. 10 kr, N. N. 15 kr, N. N. 15 kr, N. N. 20 kr, Er­dős Géza 70 kr, N. N. 70 kr­, N. N 10 kr, N. N. 10 kr, Czukelter Béla 20 kr, Rosenthal Samu 30 kr, Rosenthál Jenő 20 kr, N. N. 10 kr, N. N. 10 kr, Muzsik Kálmán 30 kr, N N. 10 kr, Farkas László 40 kr, N. N. 10 kr, Fischer Fáni 20 kr, Breisach Sámuel 90 kr, N. N. 20 kr, N. N. 5 kr, N. N. 10 kr., N. N. 10 kr. Tanügybarát. Elismeréssel közöljük, hogy Hubay György helybeli ügyvéd ur az elemi iskola igazgatójának négy db. tallért volt szives átadni négy szorgalmas és jóviseletü néven VA megjutalmazása végett. Legfelsőbb adomány. Ő felsége az I, II. és IV. Hegykerület, Grabrovnik és Stanetinecz községeknek, az ottani szűkölködők részére egy ezer forintnyi segély­összeget magán­pénztárából adományozott. A Pápa- Keszthelyi szárnyvasút ügye egy hatal­­mas lépéssel közelebb jutott a megvalósulhatás stá­tu­sá­­hoz, a­mennyiben a vasút létesítéséhez szükséges pénz. Csak a púder tartja benn a lelket — contrá­zott hozzá a doktorné. Kelepelynének meg a toiletteon akadt meg a szeme, az­az jobban mondva a nyelve. .Milyen közönséges! Nincs azon egy csepp elegancia sem. Láttátok a kalapját? Egész tavasi divat! Hát még az a „prom­enade anzug" ! No ilyent meg pláne ez előtt két évvel viseltek Csicsóházán! veté oda a közjegyzőné. - Azután milyen kényes, milyen büszke, mint egy páva! — fanyalgott a járásbíróné - pedig bizony másnak is van ám háza s még sem hordja olyan magasan az orrát. - De van ám! - erősité Csipkeházyné — még­pedig Csicsóházán, a Virághnéé pedig ki tudj­a hol van, van-e, nincs-e? én legalább el nem hiszem, mig nem látom. De hát Bence ezt mind nem hallotta, vagy ha hal­lotta is, a mézes hetek mámorában nagyon keveset tö­rődött vele s az egész világgal; de sőt még — a póka­teleki emeletes házzal is. Hanem azután már később, midőn lassan lassan el­múltak a mézes hetek észbontó napjai, mikor már kez­dett a szív is visszatérni a régi kerékvágásba, hogy ne állja tovább útját az észnek, nem­ csak C­sipkelakyné, de szó a mi szó, Bence oldalát is kezdte fúrni, az a pókateleki emeletes ház, az a szép emeletes ház ott a „piac közepén". Szerette volna minden áron valahogy előkeríteni, szóba hozni, hanem sehogy sem kínálkozott arra valami csattanós „apropos". Bence tehát illőbbnek, okosabbnak tartotta hallgatni és várni a kedvező alkalomra, a­mi azután csakhamar be is következett, mert a csicsóházi grófnak az árendása a Spitzenkopf Áron kezére kezdett dolgozni Bencének. Ez a furcsa eset pedig olyan formán történt, hogy a Spitzenkopf Áron a regale áren­dálásból szépen megszedte magát és most házat épít­tet a „napkeleti" utcában, épen Virághék lakásának átellenében. Természetes, hogy Bence fájó szívvel nézte azt az építkezést. Hanem azután egyik nap, a mint az ablakon át gyönyörködött volna Áronnak napról-napra emelkedő i­pü­lő új házában, nagyot gondolt s eszébe jutott, hogy hát hiszen ő neki is lehetne itt a „napkeleti" utcában ilyen szép háza, mint ennek a zsidó árendásnak, csak­­ akarni kell.­­ Tudja mit gondoltam tubi­ám ? — szólt azután édes hangon feleségéhez, kövér ujjaival valami marschot dobolgatva az üvegtáblán. — Nos? Hát csak azt, hogy legokosabban tennénk, ha itt az Áron épülő háza mellett, ezt a rosz viskót — a­mi már úgyis csak az utcát csúfítja — megvennénk, azután azután, egy szép házat építenénk helyébe. -Nos nem találom el mindig még a gondolatát is? — vá­gott közbe Bettike mosolygó arccal. - Apen ezt, sietett megjegyezni tökél­etesen ezt gondoltam én is! — Bence, miközben orrcimpái egészen kitágultak, hogy pedig Virágh Bencénél ez mit szokott jelenteni, azt már egyszer megmondtuk azért hát, legokosabb volna — folytatá mindinkább derülő arccal ha azt a pókateleki emeletes házat eladnánk és az árából. . . . A pókateleki házat micsoda pókateleki házat! ? - Hát a maga házát kedvesem, azt az emeletes házat — „ott a piac közepén" Az én házamat! kacagott fel egész seálában a kis menyecske — nincs nekem galambom házam Póka­teleken! - Ugyan már ne tréfáljon — szólt neheztelő han­gon Bence hát kié volna az a szép emeletes ház, ott a pókateleki piacon. A pókateleki piacon!? Hahaha! Hát a pókateleki plébános­ gazdasszonyáé, a Sugár Bettié, de nem a maga feleségéé! — A pókateleki plébános gazdasszonyáé!!? V­agy ugy? — akadozott Bence száján a szó s olyan formán kezdte magát érezni, mint a kit a guta környéken. Hát persze hogy az a­­szony, fehér ujjaival végig simítva ismételte a szép asz Bencének elborult ábrázatát. — Hanem hát folytatta azután — nem is úgy gondoltam én, hogy házat építünk ide az Aron zsidó mellé, hanem . . . Hanem?! - vágott közbe savanyúan Bence. Hanem hát csak ugy lelkem, hogy maga szépen kiveszi a takarékpénztárból a pénzeit és . . . - Kiveszem a pénzeimet! az én pénzeimet?! mokogott Bence s azt hitte, hogy rögtön megüti a guta, elnyeli a föld, ha még sokat emlegetik az „ö pénzeit". Így hát az ő felesége azt gondolja, hogy ő neki ..pénzei­ vannak! De hát miért is ne gondolhatná? — Hát ő nem azt hitte, hogy a feleségének meg emeletes háza van!? Pedig dehogy van, dehogy van! azaz, hogy még is van Sugár Bettinek, csakhogy nem az ő felesé­gének ! Nem is hozta azután elő Bence többé azt a póka­teleki házat soha! Elég volt egyszer hallani, hogy az a kondignációs épület, melyről pedig de sokat álmodozott, nem az övé s nem is lesz az övé soha!­­ Megnyugo­dott sorsában s vigasztalta magát azzal, hogy ha háza nincs is, van szép, sokak által irigyelt fiatal felesége.­­Vak mikor az Áron felépült uj háza előtt vezette el ur­ja, sóhajtott fel néha-néha ugy magában, hogy: hej! de sokszor meg is csalódik az ember mikor­ háza odik !

Next