Zalamegye, 1883. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1883-07-01 / 26. szám
röpirat szerint Magyarországon körülbelül i00 helyen van, ásványvíz-forrás, melyek közül nem egy nagy értékű és világhírű. Örvendetes jelenség, hogy a magas kormány a belföldi forrásvizek rendkívüli becsét méltányolja és kezdi támogatni, amit a mult évi berlini közegészségi kiállításon, úgy a triesztini, tapasztalhattunk és az idő kétségkívül meg fogja érlelni ezen gondoskodásának gazdag gyümölcseit. Legkitűnőbb és fáradhatlan úttörő e téren bizonynyára Bernát József tanár Budapesten, aki négy évvel ezelőtt „Magyarország ismeretesebb ásványvizei természettudományi és gyógyászati tekintetben" címmel megjelent és 141 oldalra terjedő művében a legnevezetesebb magyarországi forrásvizeket jellemezte tekintettel a gyógyászatra. Amit a kormánynak húsz éven keresztül, dacára a kitűzött jutalmaknak, nem sikerült elérni, azt Bernát önkényt megteremtette. A múlt évben egy füzet jelent meg tőle „Az ásványvizeknek bevitele kis és kiviteléről Magyarországon", amelyben többi közt mondja: „A kormány nemzetgazdászati szempontból oda törekedjék, hogy a külföldi nevezetesebb ásványvizekkel egyenlő vagy azokat felülmúló belföldi ásványvizek használatát előmozdítsa, hogy ezen vizek magában az országban, sőt az ország határain túl is minél nagyobb kelendőségnek örvendjenek már azon okból is, mert minél jövedelmezőbbé teszünk valamely gyógyforrást, annál inkább emeljük annak adóképességét az államra nézve. Épen most volna ideje hazánknak sok jeles ásványvizeivel, melyek jelenleg csak a forrás közvetlen környékén nyernek némi kelendőséget, oda hatni, hogy a birtokosra és ezáltal közvetve az államra jövedelmezőbbekké váljanak és minél több munkás kéznek nyújtsanak tisztességes keresetet. Bernát említett művei kétségkívül oly források, melyeket dr. Bruck célirányosan használhatott fel. Bruck Magyarország tiszta érvényes vizei sorában felemlíti a német-kereszturit, lipóczit, margit-forrást, petánczi Széchenyi forrást, szolivait, gánóczit, jegenyeit, szántóit, szklenóit, melyek közül a Széchenyi-forrás mohait, (a galicziai határon levő szolyvait kivéve) minden magyar tiszta égvényes viz közt a legtartalomdúsabb. Fölülmúlja még a legtöbb hasontartalmú, leghíresebb külföldi vizeket is, mint a jánosforrást, gieshühlit, krondorfit, radeinit, preblánit, vichvt és szénsavtartalomra nézve még a bilinit is. Ezen nem lehet ezek alapján csudálkoznunk, hogy ezen forrás vize már a múlt évben Trieszten jutalommal lett kitüntetve, pedig csak legközelebb lett felfedezve és kitüntetésekor még forgalomba sem volt hozva. Valószínű, hogy a berlini közegészségi kiállításon sem maradt volna kitüntetés nélkül, ha a kiállított tárgy ott nem lett volna a lángok martaléka. Magának a forrás tulajdonosának — a ki egy zalamegyei birtokos igen is szivén fekszik, hogy ezen viz a kereskedelemben minél nagyobb mérvben elterjedjen. Erre buzdítják őt a minden oldalról jövő rokonszenves nyilatkozatok és magának a víznek kitűnő minősége. Mivel a savanyúvíz évad-cikk és a Széchenyi forrás szomszédságunkban van, ezúttal a savanyúvizekre irányozzuk a figyelmet főleg azért, mert minden ásványvíz között a savanyúvíz fogyasztás a legnevezetesebb és Magyarország, mint ezen cikknek fogyasztója, népességéhez arányítva első helyen áll egész Európában, de talán az egész kontinensen. Kívánatos volna, ha hazánk savanyúvizei épen oly hírre vergődnének a világpiacon, 11int kitűnő zamatú, fölülmúlhatlan boraink. Némely vármegyében, hol az úgynevezett közönséges ember azelőtt a savanyúvizet borral csak elvétve élvezte, annak használata fokozatosan egész szükségletté fejlődött ki úgy, hogy mai napság nehezen tudna arról lemondani. Ez adja magyarázatát annak, hogy jelenleg egy falusi korcsmában vagy csárdában sem hiányzik ezen legtermészetesebb, legolcsóbb, egyúttal kellemes és egészséges üditő- és gyógyital. Amit ezer és ezer hirdetés nem lett volna képes kivinni, azt az emberi ösztön mintegy életszükségletté tette, vagy az iparos avagy az egyszerű földmives előtt már valaki előre bebizonyította, hogy a természetes savanyúvizeknek élvezete előnyös? Ez a közönségre nézve felesleges elméleti fáradság lett volna akkor, midőn a gyakorlat oly szembeszökőieg nyilatkozik mellettük. Maguk az orvosok is egész a jelenkorig a savanyúvizeket oly csekély figyelemre méltatták, hogy azok rendeletei alapján a savanyúvizek fogyasztása alig jöhetett számításba. A legújabb időben azonban a természetes, szénsavdús vizek használatát egyes esetekben és állapotokban nemcsak melegen ajánlják, hanem igen sokszor mint egyedül hatásos szert határozottan rendelik. Hisz már a közönséges, tiszta édes viz is az emberi szervezet épségben tartásának egyik fő feltétele. Sajnos azonban, hogy a savanyúvizek használatának általánosítását a magas szállítási költségek akadályozzák. Azonban a vasúthálózat lassankénti forrásokhoz közelebb jutunk és ezáltal kiterjesztésével a olcsóbbá válik. — Nevezetesen a gazdag azok használata Széchenyi-forrás idővel eg. áron azon kedvező hehetben lesz, hogy egész vármegyéket lát el tiszta, hűsítő italával. Ha majd egykor hazánknak ezen, eddig egész figyelmen kívül hagyott délnyugati szögletében, hol a zengzetes édes magyar szó a rend mellett elhangzolt, a világot átalakító gőzmozdony éles füttye a füleket rezgésbe hozza , akkor itt oly iparág fog felvirágozni, melyről jelenleg fogalmunk sincs. — Azért is hazafias kötelességünk ezen fiatal hazai vállalatot támogatni és tőlünk kitelhetőleg előmozdítani és pedig nemcsak magáért a vállalatért, hanem legfőkép azért, hogy honfitársainkat ez által buzdítsuk iparos vállalatokra, jól tudván, hogy ép az ipar emelkedésével van egybeforrva édes hazánk egykori felvirágozása. Nagy K. Helyi, megyei és vegyes hírek. Az uj évnegyed alkalmával tisztelettel felkérjük lapunk pártolóit, kiknek előfizetése lejárt, szíveskedjenek azt mielőbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne támadjon, kik pedig hátralékban vannak, azokat a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére kérjük. A lap kiadó-hivatala: Hirdetmény. A megyei központi választmánynak f. évi junius 21-én tartott üléséből 10 kpv. 1883. szám alatt kibocsátott hirdetmény kapcsán, az 1874. évi 33. trvcikk 53. szakaszának tüzetes rendelkezésére figyelemmel felvilágosításul közzé tétetik, miszerint az országgyűlési képviselő választók jövő 1884-ik évre összeállított és 1. évi julius hó 5-től 25-ig a hirdetményben jelzett helyeken közszemlére kitétetni rendért ideiglenes névjegyzékeinek kiigazítása iránt kérvények — (felszólalások) — folyó évi julius 5-től 15-ig adhatók be, az ezekre tett észrevételek pedig julius 16-tól 25-ig fogadtatnak el. Mely hirdetmény minden egyes községben a községi elöljáróság, Nagy-Kanisza városában a városi tanács által szokásos módon azonnal közzé teendő. Kelt Zala-Egerszegen 1883. június 29-én. Svastits Benő m. k. alispán, mint a megyei központi választmány elnöke. Rieffluvo. Zala-Egerszegről a szent-iváni vasúti állomáshoz vezetendő helyi érdekű vasút létesítése érdemében tartott értekezlet megbízásából felkérjük mindazokat, akik azon értekezletben részt vettek, s a kik az ügy iránt áldozatra kész érdeklődéssel is viseltetnek hogy I. 1883-ik évi julius hó 10-én délutáni 3 órakor Zala-Egerszegen a gazdasági egyesület háza termében tartandó értekezletre megjelenni szíveskedjenek. Zala-Egerszegen 1883. junius 28-án. Háczky Kálmán, Skublics Jenő, Wlasics Antal nyugalmazott nagy-kanizsai kir. törvényszéki elnök, ki a jelen év elején a legfelsőbb helyről a vaskorona renddel lett kitüntetve, junius hó 21-én hosszas szenvedés után 68 év korában elhunyt. Nagy-Kanizsa város haladását nem kis mértékben köszönhette a boldogultnak, aki a városnak éveken át mint buzgó polgármestere szülőföldje iránti lángoló szeretettől vezéreltetve fáradhatlan tevékenységet fejtett ki a város anyagi és szellemi jólétének emelése körül. A törvényszékek felállításakor az uj szervezés terhes munkája bízatott reá s törvényszéki elnöknek kineveztetve, kir. miniszteri biztosképen szerepelt. Mint elnök főkép a bűnügyi tárgyalásokat kiváló szakértelemmel vezette s hivatalos állásának pontos betöltésében példányképül szolgált. E mellett élénk figyelemmel kisérte a város ügyeit és alig volt humánus intézmény, amelynek buzgó támogatója nem lett volna. Temetése junius hó 24-én d. u. 4 órakor a legnagyobb részvét mellett folyt le. A gyászoló családhoz közel és távol vidékről számos részvétirat érkezett és a koporsót szebbnél szebb koszorúkkal halmozták el részint a különféle hatóságok, testületek és egyesületek, részint egyesek, kiket a családhoz rokoni vagy baráti kötelék fűzött. A mindenünnen nyilvánuló közrészvét kétségkívül jótékony írul szolgál a mélyen sújtott családnak. Amily egyszerű, pompa és külső fény nélkül való volt a fáradhatlan munkában eltöltött élete, oly impozáns volt elköltözése az örök hazába. Áldás és béke lengje körül a megdicsőült porait! A VoliüSi képviselő testület f. hó 2-án d. e. ' órakor ülést tart a következő tárgysorozattal: 1. Theodorovich Károly úr által a 31 számi végzésre írásban keadott nyilatkozat. 2. A községi iskolaszék átirata az ipartanműhely és a kertészeti iskola szervezése érdemében teendő intézkedés iránt. 3. A községi iskolaszék átirata a községi népiskolánál a jövő tanévben egy segédtanítói állás rendszeresítése érdemében. 4. Az ipartanodai bizottság által az 1881 . tanévre készitett és beterjesztett költségvetés tárgyalása. 5. A helybeli izr. hitközség kérvénye a temető mellett lévő s a város tulajdonát képező ingatlan egy részének megvásárlás utján leendő átengedése tárgyában. A zalaegerszegi polgári fiú- és felső leányiskola ifjúsága által saját könyvtára javára junius hó 23-án a Rozenkrancz kertben rendezett mulatság igen sikerültnek mondható. Habár a nem egészen kedvező idő többet elriasztott, és sokat nem látunk ott, akik az ifjúsági mulatságot más években szives megjelenésükkel szerencsés tetni szokták, mégis a mulatság 26 frt 05 krt jövedelmezett az említett célra. A tanuló ifjúságról dicsérettel emlékezhetünk meg kifogástalan viseletéért s hogy a táncot oly szépen rendezték és oly kedvvel és kitartóan táncoltak, hogy a jelen volt közönséget e viseletükkel egészen meglepték. Sajnosan kell felemlítenünk, hogy a városi polgárság csakis egy tagjával volt képviselve. E tüntető elmaradásnak okát nem tudjuk megmagyarázni főleg akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy igen sok helybeli polgárnak gyermeke jár az intézetbe s így ha másért nem, legalább édes gyermekük kedvéért kellett volna megjelenniük. Befolyt belépti díjból 54 frt., felülfizetésekből 9 frt 35 kr. összesen 61 frt 35 kr., melyből a 36 frt 30 kr kiadást levonva, 05 kr. Felülfizettek: Simicska tiszta jövedelem 25 frt János 30 kr., Hollósy József 1 frt 70 kr., N. N. 10 kr., Büchler N. 20 kr., N. N. 10 kr, N. N. 10 kr., Kovács Mariska 20 kr., Hollósy Józsefné 40 kr., Farkas Dávid 70 kr., N. N. 10 kr, N. N. 15 kr, N. N. 15 kr, N. N. 20 kr, Erdős Géza 70 kr, N. N. 70 kr, N. N 10 kr, N. N. 10 kr, Czukelter Béla 20 kr, Rosenthal Samu 30 kr, Rosenthál Jenő 20 kr, N. N. 10 kr, N. N. 10 kr, Muzsik Kálmán 30 kr, N N. 10 kr, Farkas László 40 kr, N. N. 10 kr, Fischer Fáni 20 kr, Breisach Sámuel 90 kr, N. N. 20 kr, N. N. 5 kr, N. N. 10 kr., N. N. 10 kr. Tanügybarát. Elismeréssel közöljük, hogy Hubay György helybeli ügyvéd ur az elemi iskola igazgatójának négy db. tallért volt szives átadni négy szorgalmas és jóviseletü néven VA megjutalmazása végett. Legfelsőbb adomány. Ő felsége az I, II. és IV. Hegykerület, Grabrovnik és Stanetinecz községeknek, az ottani szűkölködők részére egy ezer forintnyi segélyösszeget magánpénztárából adományozott. A Pápa- Keszthelyi szárnyvasút ügye egy hatalmas lépéssel közelebb jutott a megvalósulhatás státusához, amennyiben a vasút létesítéséhez szükséges pénz. Csak a púder tartja benn a lelket — contrázott hozzá a doktorné. Kelepelynének meg a toiletteon akadt meg a szeme, azaz jobban mondva a nyelve. .Milyen közönséges! Nincs azon egy csepp elegancia sem. Láttátok a kalapját? Egész tavasi divat! Hát még az a „promenade anzug" ! No ilyent meg pláne ez előtt két évvel viseltek Csicsóházán! veté oda a közjegyzőné. - Azután milyen kényes, milyen büszke, mint egy páva! — fanyalgott a járásbíróné - pedig bizony másnak is van ám háza s még sem hordja olyan magasan az orrát. - De van ám! - erősité Csipkeházyné — mégpedig Csicsóházán, a Virághnéé pedig ki tudja hol van, van-e, nincs-e? én legalább el nem hiszem, mig nem látom. De hát Bence ezt mind nem hallotta, vagy ha hallotta is, a mézes hetek mámorában nagyon keveset törődött vele s az egész világgal; de sőt még — a pókateleki emeletes házzal is. Hanem azután már később, midőn lassan lassan elmúltak a mézes hetek észbontó napjai, mikor már kezdett a szív is visszatérni a régi kerékvágásba, hogy ne állja tovább útját az észnek, nem csak Csipkelakyné, de szó a mi szó, Bence oldalát is kezdte fúrni, az a pókateleki emeletes ház, az a szép emeletes ház ott a „piac közepén". Szerette volna minden áron valahogy előkeríteni, szóba hozni, hanem sehogy sem kínálkozott arra valami csattanós „apropos". Bence tehát illőbbnek, okosabbnak tartotta hallgatni és várni a kedvező alkalomra, ami azután csakhamar be is következett, mert a csicsóházi grófnak az árendása a Spitzenkopf Áron kezére kezdett dolgozni Bencének. Ez a furcsa eset pedig olyan formán történt, hogy a Spitzenkopf Áron a regale árendálásból szépen megszedte magát és most házat építtet a „napkeleti" utcában, épen Virághék lakásának átellenében. Természetes, hogy Bence fájó szívvel nézte azt az építkezést. Hanem azután egyik nap, a mint az ablakon át gyönyörködött volna Áronnak napról-napra emelkedő ipülő új házában, nagyot gondolt s eszébe jutott, hogy hát hiszen ő neki is lehetne itt a „napkeleti" utcában ilyen szép háza, mint ennek a zsidó árendásnak, csak akarni kell. Tudja mit gondoltam tubiám ? — szólt azután édes hangon feleségéhez, kövér ujjaival valami marschot dobolgatva az üvegtáblán. — Nos? Hát csak azt, hogy legokosabban tennénk, ha itt az Áron épülő háza mellett, ezt a rosz viskót — ami már úgyis csak az utcát csúfítja — megvennénk, azután azután, egy szép házat építenénk helyébe. -Nos nem találom el mindig még a gondolatát is? — vágott közbe Bettike mosolygó arccal. - Apen ezt, sietett megjegyezni tökéletesen ezt gondoltam én is! — Bence, miközben orrcimpái egészen kitágultak, hogy pedig Virágh Bencénél ez mit szokott jelenteni, azt már egyszer megmondtuk azért hát, legokosabb volna — folytatá mindinkább derülő arccal ha azt a pókateleki emeletes házat eladnánk és az árából. . . . A pókateleki házat micsoda pókateleki házat! ? - Hát a maga házát kedvesem, azt az emeletes házat — „ott a piac közepén" Az én házamat! kacagott fel egész seálában a kis menyecske — nincs nekem galambom házam Pókateleken! - Ugyan már ne tréfáljon — szólt neheztelő hangon Bence hát kié volna az a szép emeletes ház, ott a pókateleki piacon. A pókateleki piacon!? Hahaha! Hát a pókateleki plébános gazdasszonyáé, a Sugár Bettié, de nem a maga feleségéé! — A pókateleki plébános gazdasszonyáé!!? Vagy ugy? — akadozott Bence száján a szó s olyan formán kezdte magát érezni, mint a kit a guta környéken. Hát persze hogy az aszony, fehér ujjaival végig simítva ismételte a szép asz Bencének elborult ábrázatát. — Hanem hát folytatta azután — nem is úgy gondoltam én, hogy házat építünk ide az Aron zsidó mellé, hanem . . . Hanem?! - vágott közbe savanyúan Bence. Hanem hát csak ugy lelkem, hogy maga szépen kiveszi a takarékpénztárból a pénzeit és . . . - Kiveszem a pénzeimet! az én pénzeimet?! mokogott Bence s azt hitte, hogy rögtön megüti a guta, elnyeli a föld, ha még sokat emlegetik az „ö pénzeit". Így hát az ő felesége azt gondolja, hogy ő neki ..pénzei vannak! De hát miért is ne gondolhatná? — Hát ő nem azt hitte, hogy a feleségének meg emeletes háza van!? Pedig dehogy van, dehogy van! azaz, hogy még is van Sugár Bettinek, csakhogy nem az ő feleségének ! Nem is hozta azután elő Bence többé azt a pókateleki házat soha! Elég volt egyszer hallani, hogy az a kondignációs épület, melyről pedig de sokat álmodozott, nem az övé s nem is lesz az övé soha! Megnyugodott sorsában s vigasztalta magát azzal, hogy ha háza nincs is, van szép, sokak által irigyelt fiatal felesége.Vak mikor az Áron felépült uj háza előtt vezette el urja, sóhajtott fel néha-néha ugy magában, hogy: hej! de sokszor meg is csalódik az ember mikor háza odik !