Zalamegye, 1883. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1883-09-16 / 37. szám

I. évfolyam Zala-Egerszeg, 1883. szeptember 16 37. szám. Előfizetési díj: Egész é­vre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre I ft. Hirdetmények:­­­» hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirde­tésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyilttér i>etitsor:i !>» kr. társadalmi, Wellsi és gazdászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fo­gadunk el. Kéziratokat nem kü­ldü­n­k vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Néhány szó a tűzkár biztosítás ér­dekében Zalam­egye gazdasági egyesülete illetve an­nak ü­gybuzgó elnöke Háczky Kálmán ur által a Keszthelyen 1883. julius 8-án tartott ülésbe beterjesztett és ott felolvasott és a Zalam­egye 32-ik számában közlött indítványt átolvasva, kell hogy ezen mozgalom üdvösségéről elisme­réssel nyilatkozzunk. Az indítvány szerint Zala m­egye területére egy általános tűzkár biztosítás javasoltatik, még­pedig akként, hogy e megye területén létező összes épületek és azok elérhető részei ezen a megyében létesítendő biztosítási intézetnél bizto­síttatván, lehetővé tétessék, a más hason magán­intézetek által biztosítási járulékul szedett "­­ összegnek­­ leszállítása által a fizető közönség helyzetét enyhíteni. Nem hiszem, hogy legyen oly elfogult egyén e megye területén, aki az intézet felállításának ne örülne, és azt készséggel ne pártolná, de bármennyire üdvösnek és szükségesnek látjuk az eszme valósítását, mind­amellett annak ke­resztül vitelére aggódva pillantunk, mert a köl­csönző pénz­intézetek, mint a tűzbiztosítási In­­­tézet­k fő megbízottjai, ezen minőségben már hosszú évek során át működnek s mint ilyenek az intézetükből ingatlanra kölcsönt kapott felek épületeit a tűzkár ellen biztosítják, tehát az itt kötelezett obligót egy oldalukig fel­oldani nem lehet, így tehát e téren is a javaslat készítésé­vel megbízott férfiak ügyködése kiterjesztendő lesz, hogy ezekkel az általános biztosítás esetére mi alapon legyen a kiegyenlítés.­­ De vannak más intézetek is, hol a gazda közönség épületeit több évre egyszerre biztosította, van ki a biz­tosítási összeget egyszerre előre lefizette, van aki az évi rátákról váltót állítván ki, mint ilyen az intézettel kötelezettségben áll, kell tehát hogy az ily állapotok felderíttetvén, ezek is megol­dást nyerjenek.­­ Ez pedig akkor puhatolható ki, ha az általános felvétel foganatosítva lesz, mert hogy az általános biztosítás kötelezettséggel még a tetemesen leszállított biztosítási ,,­al nevezetes tőke­alap létesíthető, az figyelemmel a közlött indítványban kimutatott és Zala megye területén az árva vagyon biztosításából folyó jö­vedelemre feltétlenül­ igazolt, ha tehát majd az évek során tőkésített , nyeremény összeg gyü­­mölcsözés végett a gazda közönségnek kölcsön adatik, az itt leszállított kamatláb fogja ismét hatékonyan a gazdaság gyarapítását elősegítni. A felvétel községekkint és pusztán kint lesz eszközlendő, kitüntetendő mely felvételi táblás munkálatban lesz a jelenben is biztosítás alatt álló épületek száma, az intézet elnevezéssel a biztosított tőke és ezután fizetni kötelezett évi járulék, egy külön rovatban a még biztosítandó épületek becsértékük szerint, — az ekként össze­állított táblás kimutatás fogja azon statistikai adatot kitüntetni, mely alapul szolgálhat az évi fizetendő jutalék megállapításához. Most az a kérdés, ki fogja ezen vállalat kezelését foganatosítni ? A megye mint törvény­hatóság ezt nem teheti, mert felügyelő és ke­zelő egy személyben nem lehet; az állam azt nem teheti, mert országos intézmény nem lévén, mint ilyen a kezelésbe közegei által be nem folyhat, de az intézmény mint nyereményre ala­pított, az 1875. évi XXXVII. törvény szabvá­nya alá esik, ezen oknál fogva is a megye tör­vényhatósága válalkozni !Állást nem foglalhat el. Más azt, mint a gazdasági egyesület nem teheti — és mivel a gazdasági egyesület ezen nemes és üdvös eszmének megpen­dítője, mint erkölcsi mint anyagi garantiával rendelkező testület vál­lalhatná át az intézmény kezelését, még­pedig úgy, ha a törvényhatóság, mint a megye terü­letén a vagyonbiztonság első őre, ezen a tűzese­tekből károsodások ügyét is a vagyonbiztonsági rovatába felvéve a­ kárpótlás érdekében kimon­daná, hogy a tűzkár biztosítás kötelezőleg a megye összes épület birtokosaira kimondatik, épületeik hivatalból leltároztatnak és értékük sze­rint a biztosítás alá vonatnak, az ezen leltár alapján kitüntetendő tőke összegtől a törvény­hatósággal egyetértve megállapítandó összeg az illető ház épület tulajdonos adó kiskönyvében e címen „Tűz biztosítás" bevezettetvén, az év négy szakába beszedetik s az adónak beszálli­tásakor e rovat alatt beveendő pénz­összeg szin­tén a gazdasági egyesület pénztárába szállitandó lészen. Igen természetes, m­ikép községenkint kü­lön külön a birtokok száma szerint, mig a gaz­dasági egyesületnél csak is községenkint nyi­tandó főkönyvbe lenne a követelés összege és annak részleges törlesztése bevezetve és elköny­velve.­­ Igaz ugyan, mikép ez nem zárja ki azon lehetőséget, hogy a gazdasági egyesületnél is vezethető a részletes és községenkinti elköny­velés, csakhogy akkor az évenkinti előírás szin­tén ott ugy mind a községnél keresztül viendő — mert a történt változások nyilvántartása a községnél vezettetvén, a nyilvántartási napló a községek által évnegyedenkint bemutatandó lesz s igy a netáni fogyaték és esetleges szaporulat szintén keresztül vihető — de hogy a történt törlesztés is számba vétethessék, a beszedési naplók egy példányban az intézetnek is bekül­dendők, és ott a lerovási lapra bejegyzendők. Az ily kölcsönös ellenőrködés által csakis fokoz­tatik a bizalom, és ez által az eredmény sikere biztosíttatik. Midőn tehát e megindult mozgalmat öröm­mel üdvözöljük és a dolog élén álló férfiaknak kitartást kívánunk, egyúttal kérjük őket, hogy a közcél elérésében kövessenek el mindent, mi­kép az ige testté válván gazda közönségünk jóléte egy hatalmas lépéssel előmozdíttassék. Kovács János: A szép élés taktikája. A mult nyár egyik gyönyörű délutánján a hires gieshübeli savanyúviz-forrás megszemlélése alkalmával ismeretséget kötöttem egy német tudóssal, ki magát ta­nárnak nevezé. Tudomására adván, hogy én is efféle pályán mű­ködöm, beszélgetésbe eredtünk és a for­rástól egész Karlsbad híres fürdőhelyig kölcsönös eszme­csere mellett töltöttük az időt. Mindjárt az irodalommal kezdettük, még­pedig a magyar irodalommal. Én felma­gasztaltam a lehetőségig irodalmunk fejlettségét, felemlí­tek minden jelesebb magyar irodalmi terméket és midőn ő azt kérdé tőlem, hogy tudományos irodalmunkkal ha­nyadán állunk ? Itt egy kissé meghökkentem és némi­­ szégyenkezési pir borítá el hirtelen arcomat. Legyőzni akarván zavartságomat, legnagyobb megelégedésemet fejeztem ki a magyar tudományos irodalom felett. A „Zalamegye" tárcája. Egy öngyilkos életéből. Irta: — Elbeszélés. — Pécsi Elemér. (Folytatás.) Végig mentem a falun, utam akaratlanul a kastély felé vitt, hol majdnem éltemet vesztettem s hol nyugal­mam megzavartatott. A kastély teljesen helyre volt már állítva, az égés nyomai eltűntek, a megperzselt fákat ujjakkal cserélték ki, m­i sem emlékeztetett már a szerencsétlenségre. Elkerültem a kastélyt, az azt környező csinos park mentében gondolatokba merü­lten jártam föl s alá. Eszembe jutott a gyászos nap, hallani véltem a sistergő lángokat, a kétségbeesett jajkiáltásokat, majd feltűnt előttem a feledhetk­e ti leányka halvány ábrázata. Oda szorítottam homlokomat a kerítés hideg vasához, s elgondolkoztam szomorú sorsomon, mely a megmentett leányka emlékét oly mélyen véste szivembe. S nekem nem volt szabad e­rőt szeretni, mert családja hatalmas, maga gazdag s én szegény és szerencsétlen. Hangok ütötték meg füleimet. Felrezzentem me­rengésemből s kíváncsian a hang felé tekintettem. Két nő, ugyanazok, kik kocsijukhoz hivattak, közeledett. Félre vonultam, nehogy zavarjam őket. Élénk beszélge­tésben voltak. A korosabb nő arca boldogságtól sugárzó. Az ifjabb, halovány arcú, méla tekintetű hölgy, sötét ruhája igézően emelte termete szépségét. Sárga szalma­kalapja beárnyazta bájos arcát, míg szabályos ajkainak koronkinti mozdulata nagy lelki küzdelmet árult el. E nő szenved. Arca, járása, egész viselete ezt hitették el velem. Élesen szemügyre vettem, szivem belesen dobo­gott, ily közel s mégis oly mérhetlen messze lenni tőle! Boldog lettem volna, ha lábai elé borulhatok s végtelen szerelmemet tudtára adva, meghalhatok ! Szerettem e nőt, bár még nem ismertem. A szerelem nem ismer időt s hosszú megfontolást, nem keres tökélyt s nem hibákat; pillanat alatt működik s végtelen tartamú. ismer A ki nem ismeri ez érzést, mely az embert méltóságának legfenségesebb polcára emeli, a mely a többi, élettel biró lénytől oly élesen megkü­lümbüzteti, a mely nem rabja az állati ösztönnek, hanem az isteni szikrának folyo­mánya, — az nem képes felfogni, mily magasztos lény az ember! Észrevétlenül nem hagyhattam el helyemet, ön­kénytelenül is tanuja lettem tehát a lefolyt párbeszédnek. A korosabb nő folytatta a már megkezdett beszédet. Túlságosan epeszted magad, édes leányom; őszintén mondhatom neked, Tölgyessy Árpád ragadt ki a lángokból. Ájulásomból magamhoz tértem már, a­mi­kor égett ruhájában, füsttől barnított arccal karjaim közé vezetett. Sokkal nagyobb hatással volt reám a je­lenet, hogy sem feledni tudtam volna Tölgyessy arcát. Hálátlanság­­ volna tőlünk, érdemei iránt elismeréssel nem viseltetni. Ő szeret téged, rokonszenvét önfeláldozása csak megerősíti, kezedet megkérte tőlem. Mivel tudnók tehát elismerésünket iránta jobban kimutatni, minthogy neje légy annak, ki élted életét kockáztatta. Megrendültem. Tehát arra célzott Tölgyessy nyegle kérkedése s hazug állítása, hogy a dicső lényt, ki gon­dolataim minden részecskéjét elfoglalta, elragadja előlem ! És ezen érzelem is a nemes érzelmek sorába tartozik, tán hathatósabb eredménye leend az én titkolt s igaz szerelmemnél! Kíváncsi voltam Laura válaszára. A leányka megszólalt. A kétségbeesett remény kíváncsiságával vártam feleletét. Képzeljen egy embert, ki ártatlanul szenved. A látszat ellene szól, mindenki bűnösnek tartja, halálra ítélik. A fájdalom megtörte a szenvedőt, fásultan tekint az alkotmányra, m­ely kevés percek múlva éltét veszi el. (Csüggedten néz körül a tömeg kíváncsi sokaságán, elhaló reménye még parányi szikraként él keblében; egy nemtő válik ki aztán a tömegből, harsány szava túl zengi a zsibongó zajt : ez ember ártatlan, bizonyítékai kezeimben vannak ! A hely­zet változik, az áldozat arcán örömkönny pereg végig, hálásan emeli éghez szemeit, mely megmentette életét. Így voltam én, kétségbeesés szállt meg az anya szavára, elveszettnek hittem boldogságomat, mely éltem­ föltételévé vált, egy parányi szikrája élt csak bennem a reménységnek, hogy Laura lesz a nemtő, ki megvált szörnyű helyzetemből. S a nemtő fölemelte szavát: Bár a látszat­a mellett szól, jó anyám, hogy éltemet Tölgyesynek köszönhetem, én mégsem hiszem azt­ .Más alak volt, mely engem az égő romok közt föl­keresett. Mint Cherub jelent meg a lángok közt, feltörte ajtómat, melyben halkan imádkoztam s karjaiba kapott; én eszméletemet vesztettem s többre nem emlékszem. Szivem azonban azt súgja, hogy az ismeretlen, kit ko­csinkhoz hivattunk, volt megmentőm. Láttad szemérmes arcát, láttad a küzdelmet szivében, mily nehezére esett eltitkolnia szép tettét. De nem akart azzal kérkedni s nem kivánt fölismertetni. Arcán csak alig hegedtek be az égés okozta sebek, a fájdalom még szemeiből tükrö­zött elő. Oh, mint szerettem volna leborulni előtt, mint szerettem volna hálámat szavakkal fájdalma közleni vele. S­e ő érzéketlen maradt. Eltagadta tettét! De mi oka lett volna tettét eltagadni, leányom. Más az ő helyzetében büszkének érezte volna magát Csermelyiék által megjutalmaztatni. Ismerettségünk nagy hasznára válandott volna; családunk befolyása szeren-

Next