Zalamegye, 1887. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1887-05-22 / 21. szám

említett hadbiztosságnál, nemkülönben a pozsonyi, rév­komáromi és soproni katonai élelmezési raktáraknál bár­mikor megszerezhetők és ezen három raktárnál a szál­lítási szabályok füzete­i kiért megvehető: felhívom címet, hogy mindezeket előleges tájékozásul hatósága területén azonnal kellően közhirré tévén, jelen rendele­tem értelmében a nagyobb termelőket különösen is tu­­dósítsa. Zala-Egerszegen, 1887. évi május hó 18-án. Csertán alispán. Az ipartanműhelyek érdekében — mint értesü­lünk — a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi kir. miniszter hajlandó kárrendeletileg utasítani az iparható­ságokat, mikép a polgári vagy felső népiskolával kap­csolatos gyakorlati ipariskolát (ipartanműhelyt) végzett növendékek részére, amennyiben életüknek 15-ik évét betöltötték, az ipartörvény (1884. évi XVII. t. c. 101. §-nak c) pontja értelmében munkakönyvet állítsanak ki. A 15-ik életévet be nem töltött növendékek részére pedig gyakorlati ipariskolai bizonyítvány adatnék, mely­nek alapján a törvényben előírt életkor elérése után munkakönyv megszerzésére igényt tarthatnának. Erdőtervek jóváhagyása. A földmivelés, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium megyénk területén balaton­füredi nemesi közbirtokosság, a csabrendeki köz-a nemesség, Szigliget község, a keszthelyi közbirtokosság, Faisz községnek Felső Eőrs község határában fekvő, Pötréte, Nagy-Kutas, Palkonya, Uj-Udvar, Felső-Rajk, Gelse-Sziget községek volt úrbéresei, a felső­dörgicsei nemesség, Kis-Lengyel és Tördemicz község közbirto­kossága erdeinek ideiglenes gazdasági terveit megál­lapította.­­ A „Torma" pályázata. A Szombathelyen megje­lenő „Torma" című élclap pályázatot hirdet egy humo­reszkre, melynek terjedelme 120 sor lehet. A pályadíj 2 db. arany. Az idegen kézzel irt s pecsétes jeligés levélkével ellátott pályaművek f. évi junius hó 20-ig a lap szerkesztőségéhez küldendők. — A főnyeremény. Nincs szeszélyesebb valami, mint Fortuna istenasszony kegye. Bebizonyodott az legutóbb a tiszai sorsjegyek húzása alkalmával. Egy szerény vi­szonyok között élő fővárosi közjegyzői helyettes nemrég összes megtakarított pénzén a „Magyar Mercury kiadó­hivatalában, Lo­ry J. Bank- és váltóházában Budapesten, hatvani utca 17. sz. csakugyan a legközelebbi a. egy tiszai sorsjegyet vett és május 14-ki húzáson e sors­jegyre 100000 frtos főnyeremény esett. A szerencsés nyerő Fortuna istenasszony kegyéből hirtelen gazdag ember lett és akár szegre akaszthatja hivatalát, mely reggeltől estig az íróasztalhoz kötötte fáradságos mun­kával, mert a 100000 frtot már fel is vette Lőry J. bankárnál.­­ Mohai Ágnesforrás. A türelmesség kétségen ki­vül szép erény, de megbocsáthatlan hibává válik, mi­helyt túlságosan gyakoroltatik. Ebbe a hibába estünk mi magyarok a csehekkel szemben. Hónapok óta irtó háborút folytatnak cseh szomszédaink minden ellen, a mi magyar. Ki akarják tiltani búzánkat, lisztünket, marhánkat. Mi pedig nézzük ezt összetett kézzel ,és vásároljuk tovább a cseh cikkeket, nemcsak azokat, amelyek hazánkban elő nem állíttatnak, hanem azokat is, a­melyek nálunk jobb minőségben és olcsóbb áron kaphatók. Ekklatáns példáját képezik e sajnos körül­ménynek az ásványvizek. Úton-útfélen hirdetik és kí­nálgatják drága pénzen a cseh ásványvizeket, holott hazánk ásványvizeinek bősége és kitűnő minősége te­kintetében messze meghaladja nemcsak Csehországot, hanem bármely más országot. Az egész külföld elismerő bizonyítványt szolgáltat ezen állí­tásunk igazságáról. Példa gyanánt a Mohai „Ágnes" forrás vizét em­­litjük föl. Egész Európa legelőkelőbb vegyészi és or­vosi tekintélyei konstatálták ezen ásványvizünknek ki­tű­nő voltát. Ő Fensége József főherceg, ő Felsége Mi­lán szerb királynak e kiváló minőségű ásványvíz ren­des italul szolgál; a legutóbbi kolerajárvány alatt első­rendű prophylaktus szernek bizonyult; aránylag rövid idő alatt kivívta magának az egész világ elismerését és elterjedt keleten úgy mint nyugaton; az elszállítás ma már meghaladja az évenkinti 2 millió palackot; ismerik és kedvelik Ázsiában, Afrikában és Ameriká­ban — szóval az egész világ fényesen bizonyítja, hogy a Mohai „Ágnes" forrásban megbecsülhetetlen kincset bírunk. És mégis , a magyar közönségben akadnak még olyanok, a­ki­k a hasonló, de sokkal drágább cseh ásványvizekért pazarolják a pénzt és teszik ezt akkor, a­midőn a csehek nyíltan hirdetik: „Semmit se vegye­tek a magyaroktól!" Ellenkezik ez a józan ész szabá­lyaival, megkárosítása ez a nemzeti érdeknek. Miért adjunk mi helyet a cseh ásványvizeknek, h­a a mi ter­mékeinket onnan kiszorítani igyekeznek­? És — a mi fő — miért vásároljuk mi a cseh ásványvizeket, mikor az egész világ ítélete napnál fényesebben bizonyítja, hogy ásványvizekben hazánk első helyen áll és hogy a Mohai „Agnes"-forrás vizét sem a minőség, sem az olcsó ár tekintetében semmiféle más cseh ásványvíz föl sem érheti. Mikor a sirásó részeg. Ez év április 19-én Singer Fülöp zalabéri lakós szőllőjénél dolgozó napszámosok egy csecsemő hullára bukkantak, mely a szőlő aljában eltemetve volt. A hatóságnak tett jelentés folytán a vizsgálat azonnal megestetett, de sikertelenül; sem a hulla — mely azon éjjel valószínüleg ellopatott — fel nem találtatott, sem az anya kinyomozható nem volt. Az eset nagy senzatiót keltett, de rejtély maradt.­­ A minap Singer ismét azon helyen dolgoztatott és mun­kásai a hullát megtalálták. A megejtett vizsgálat aztán kiderité, hogy a hegyben lakó özvegy Szilasi Péterné­nek Zala-Szent-Lászlón szolgálatban lévő leánya — mint rendesen már néhány év óta tevé — most is hazajött szülei. A kis gyermek — egy fiú — holtan jött a vi­lágra. A jelen volt okleveles­ szülésznő tanácsára el1­i­vatta a sírok ásásával foglalkozó baktert, hogy a hullát elvigye és a temetőbe ássa el. — A bakter el is ment, de már odaérkeztekor pityókos volt; ott ismét bort kért, hogy — szerinte száraz — torkát megnedvesítse Meg is ivott egy bokálla bort. Ekkor a gyermeknek egy kis rekeszbe tett hulláját hóna alá vette s ballagott haza felé. Útközben megint megszomjazott s betért egy nyitva talált pincébe, hol addig borozgatott, míg a sárga föl­dig le nem itta m­agát. Végre eszébe juthatott küldeté­sének célja, a gyermek hulláját magában rejtő rekeszt hóna alá vette és bandukolt tovább. Singer birtokán végig vonuló gyalog­út nyugati szélén a talaj mintegy 2 lábbal alantabb fekszik, a bakter valószínűleg meg­csúszott s leesett, s azon hiedelemben, hogy célját, t. i. a temetőt elérte, kapájával egy kis gödröt ásott és a rekeszt bele temette s mint ki kötelességét a legponto­sabban teljesítette, nyugodt lélekismerettel haza ballagott. Mire kijózanodott, persze elfeledte tévedését s nem gon­dolt tovább a dologgal. Most aztán turpissága kiderült: 50.000 forintra rúg a Kincsem-sorsjáték főnye­reménye, melynek még ezenkívül 4874 nyereménye van, s ez által rendkívül kedvező nyeremény-kilátást nyújt, miért is nem mulaszthatjuk el­­. olvasóink be­cses figyelmét e sorsjátékra különösen felhívni. Sorsje­gyek lapunk szerkesztőségében egy írtjával kaphatók. A galamboki bucsun, mely áldozó csütörtökön volt , egy paraszt­embert­ tartóztattak le a csendőrök ellen­szegülés miatt. Valami rendetlenség miatt a csendőr megintette s a szóra nem hajtván, mellen ragadta. A paraszt viszont a csendőrt. A csendőrnek erre jogában állott volna leszúrni, de a helyett csak elfogta és meg­kötöztette. Leütött a villám f. hó 18-án d. u. 146 órakor Zala-Egerszegen az új város utcában Kovács Károly polgár­mester úr által lakott ház tűzfalánál s a tűzfalon egy darabig függélyes irányban lévén, majd vízszintes irányba csapott át egész az ereszig, hol a címzést két helyen megrongálta, azonban nem gyújtott. A közelben lakók a tűztől tartva, hirtelen összeszaladtak, de a tető és a címzés kis megrongálásán kívül más kárt a villám nem okozott. Aki minden áron a Balatonba akart halni. Balázs Lajos 23 éves keszthelyi halász t. hó 16-án este 11 óra tájban egy kis Teréz nevü cselédleán­nyal Smolák An­tal keszthelyi kőfaragósegédhez ment, hogy őt nejével együtt a Balatonra iu­vja ladikázni. A meghívottak ré­szint az éj sötétségét hozva fel mentségül, részint, hogy evezni nem tudnak, kezdetben a meghívást visszautasí­tották, de Balázs ama biztatására, hogy ő, mint halá­szattal foglalkozó, egymaga is képes a hajót elhajtani, mind a négyen ladikba ültek. Több órai barangolás után az első hajnalok­nál észrevették, hogy Keszthelytől igen távol vannak, miért is Balázst komolyan felszólí­tották társai, hogy bárhova jutnak is, hajtson partra Ez hajolva a szóra, part felé tartott és Balaton-Berény­nél hajtott ki. Itt a korcsmába betérve, mintegy két litert bort elfogyasztottak és reggel 7—8 óra között újra a ladikba szálltak s mikor a parttól több száz lé­pésnyire haladtak, Balázs azt állítva, hogy nagy melege van, kabátját és nadrágját levetette és egy pillanat alatt a vízbe ugrott. Smolák hirtelen utána ugrik, de segít­ségre szükség nem volt, mert a víz ott csak derékig ért. Balázs e tettét a ládikában ülők csak tréfának vették, de ő néhány perc múlva újból beleugrott a vízbe s mivel ott a Balaton már mély volt, elbukott, azonban Smolák, midőn Balázst a víz felvetette, inggallérjánál fogva szerencsésen megragadta és sikerült a csónakba vonszolnia. A csónakban ülők ekkor már megrémültek , mert a szél erősen feltámadt s ők evezni nem tudtak, de Balázs megnyugtatta őket, egész erővel hozzá fogván az evezéshez. Midőn azonban a Balaton közepén voltak, Balázs harmadszor is a vizbe ugrott, de most a ladik­ban ülőknek nem sikerült őt megmenteni, mivel a viz lefelé vitte, a hajót pedig a szél a felső partra hajtotta s habár Smolák a felkapott evezőt Balázs felé nyújtotta, de az az evező után nem nyúlt. Smolákot és a csónak­ban ülő két nőt a szél a keszthelyi partra hajtotta ki. Mint Balázs édes­anyja és sógora jelentették, a szeren­csétlen egy idő óta búskomor és dologkerülő volt, sőt a mult évben egy-két izben meg is akarta magát gyil­kolni s e szándékát úgy anyjának, mint sógorának ki is jelentette. — Agyonverte. Kustán József söjtöri lakos f. hó 15—16-ika közti éjjelen Czigli István söjtöri lakos bog­nársegédet agyonverte. Tettes elfogatott és illetékes in­tézkedés végett a zala­egerszegi kir. ügyészségnek át­adatott. — Tüz. Mumor községben, a novai járásban, f. hó 9-én éjjel tűz ütvén ki, más­nap virradóra az óriási tűzvész pár ház kivételével majdnem az egész községet elhamvasztotta. — Véletlen szerencsétlenség áldozata. Hajdú Sándor felső-szent erzsébeti gazdának 29 éves szolgája a felső­szent-erzsébeti erdőn fam­unkálás közben hirtelen elhalt. A megejtett vizsgálat szerint a rögtöni halált ama kö­rülmény okozta, hogy nevezett szolga véletlenül vagy saját vigyázatlanságából a hosszában elfűrészelt padlót addig, m­íg vele dolgozó négy másik társa egy másik padló elhelyezésén a szolgával ellenkező irányban dol­gozott, elbillentette s ezzel nyaka egy másik padlóhoz annyira oda szoríttatott, hogy mire a nyomban oda sie­tett társak segítségére értek, már a szerencsétlen a nya­kát ért zúzódás következtében halva volt. ,,A Marquisné" című két kötetes francia regény jelent meg legutóbb a budapesti Singer és Wolfner ki­adócég derék vállalatának, az Egyetemes Regénytárnak legújabb köteteiben. A munka szerzője, D­e 1­p­i­t Albert a legkiválóbb írók egyike, ki a színművek és regények egy egész fényes sorozatával tette már nevét nemcsak ismeretessé, de méltán híressé is. Drámaiság tekinteté­ben regényei, melyek nagyobb része a színpadon is tapsokat arat, vetekszenek Ohuet alkotásaival, jellem­zések tekintetében pedig fölötte is áll nagynevű írótár­sának. A különbség köztök főkép abban van, hogy az Ohuet regény-drámái szélesebbek, jobban részletekbe menők, a Delpit elbeszélései pedig rövidebb menetű­ek, m­egrázóbbak; amaz az életnek és az általános emberi jellemnek szebb oldalait szereti festeni, nem feledkezve meg az árnyoldalakról sem ; emezt komorabb természete a sötétebb oldalak felé vonzza, a szenvedések­t az em­beri gyarlóság, sőt gonoszság ecsetelésére készteti, tért adva azonban a fényoldalaknak is — mert az árnyék és fény művészi elosztásában, mely egésznek legbiztosabb ismertető jele, a harmonikus mű­ Delptivel kevesen vetekedhetnek. A regény meséje, bármily kevés elemből van is összealkotva, felette érdekfeszítő, jelenetei pedig olvasva is a legtökéletesebb színpadi hatást teszik, fe­ledhetetlenül vésve be magukat az emlékezetbe. Nyelve határozott, kifejezései biztosak, erkölcsi színvonala ma­gas. Hozzátegyük-e még, hogy melegen ajánljuk olva­sóink figyelmébe ? A két kötet ára diszes piros vászon­kötésben együtt 1 trt. Az én haziszerem. Gergő (Magyarország.) Te­kintetes úr! Az ön kitűnő, Brandt R. gyógyszerész féle svájci labdacsaj heves szivdobogásomból s nehéz légzési bajomból teljesen kigyógyítottak, miért is ezennel hálás köszönetemet nyilvánítom. Nem mulasztom el e jeles háziszert másoknak is ajánlani. Magam pedig a rendelet szerint tovább is használom. Teljes tisztelettel, Egermann Adolf vendéglős. Brandt csai a gyógyszertárakban R. gyógyszerész svájci labda­kaphatók, egy doboz ára 70 kr. De védőjegyére (fehérkereszt vörös mezőben) s Brandt R. névaláírására figyelni kell. Felelős szerkesztő s kiadótulajdonos: UDVARDY IGNÁC Főmunkatárs: Szalay Sán­Do­r 1040. sz. tkvi 1887. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. A tapolczai kir. járásbíróság mint telekkönyvi ha­tóság közhírré teszi, hogy Rozenberger Sándorné vég­rehajtatónak özv. Vidovics Istvánné szül. Pető Rozala által képviselt kiskorú Vidovics István és Mari mint néhai Vidovics István örökösei elleni 106 frt 40 kr. tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a zala­egerszegi kir. törvényszék (a tapolczai kir. járás­bíróság) területén lévő s a Kis-Apáti 240. sz. tikvben f 647. hr. sz. a. Vidovics István tulajdonául felvett szőlő és pincére 410 frtban ezennel megállapított kikiál­tási árban az árverést elrendelte, és hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1887. évi junius hó 27 ik napján d. e. 10 órakor a Kis-Apáti községháznál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan beca­árának 10­­0-át készpénzben, vagy az 1881. LX. t. c. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november 1-én 3333. sz. a­ kelt igazságügy miniszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. e. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál elő­leges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Tapolczán, 1887. évi március hó 28-án. A kir.­­biróság mint tkkvi hatóságnál. OSZTERHUB A kir. aljbiró, 141. sz.­v. 1887. Árverési hirdetmény. Alulirt kir. bír. végrehajtó az 1881. évi LX. t. c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a­z­­egerszegi kir. járásbíróság 1613. számú végzése által Berk­stein Mór salomvári lakos végrehajtató javára Császár Ferenc puszta-apátii lakos ellen 27 írt 07 kr. tőke, ennek 1886. évi nov. hó 15-től járó 6"­,, kamatja, úgy járulékai erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás alkalmával bíróilag lefoglalt és 424 frtra becsült hámos lovak, gazdasági eszközök és birkákból álló ingóságok­nak nyilvános árverés utján leendő eladatása elrendel­tetvén, ennek a helyszínén vagyis Puszta-Apátiban le­endő eszközlésére 1887. év május hó 26-ik napjának délelőtt 11 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezen árverésen, az 1881. évi LX. t­­c. 107. §a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LX. t. c. 108. §-ában megállapított feltételek szerint lesz kifizetendő. Kelt Z. Egerszegen, 1887. évi május hó 14. napján. Nagy Sándor kir. bír. végrehajtó­­ I ÉRTESÍTÉS: i • • • • • • • • • • • • • • • • • Bátor vagyok a nagyérdemű közönség tudomására hozni, hogy üzletemet Zala­ Egerszegről helyeztem át. Midőn szives megrendelőimnek ez után leghálásabb köszönetemet nyilvánítanám, legyen szabad nagybecsű támogatásukért a jövőben is esedeznem. Főtörekvésem­, valamint eddig, úgy ezután is megrendelőim bizalmát pontos, gyors és kifogástalan munkával kiérdemelni. Tisztelettel BENGI GYÖRGY orgonaépitő Szombathelyen). • • • • • • • • • • • • • • • • ! •

Next