Zalamegye, 1887. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1887-07-03 / 27. szám

A zalamegyei gazdasági egyesület H­I­V­A­T­A­L 0_S J? TESI TJ­ J E'^ Szű­cs István urnak­, kiállított 4 drb. teh­én és 2 db. 1 éves bikáért; Türjei prépostságnak 2 db. 3 éves üsző és 2 drb. 1 éves üszőért; Sümegi Tivadarnak 1 drb. 20 éves teh­én és 1 db. 2­­2 éves üszőért. b) 11-od osztályú dicsérő oklevelet.­ Mojzer József urnak, kiállított 2 db. tehénért; Klasz József 2 db. tehénért. veszprémi kanonok korában építtetett gyönyörű kastélya. Mint pécsi püspök is, évenként ellátogatott ide minden évben s az egész környék ismerte a barátságos, szelid arcú főpapot, aki már kora reggel — többnyire egye­dül — egyszerű talárban bejárta a vidéket. Ide hozta el Szoldatics Ferenc festőművész hazánkfiát is több nyáron át Rómából s a kastély első emeletét műterem­mé alakította át számára. Uj egyházmegyéjébe már megrongált egészséggel jött s évenként külföldi fürdőkben — többnyire Gastein­ban — keresett üdülést. Mult évben is oda akart menni titkárjával dr. Rédeyvel, utküzben azonban hirtelen rosszul lett, úgy hogy vissza kellett székhelyére térnie, mely időtől fogva a püspöki residentiát el sem hagy­hatta s lassú halál emészté a nemes jellemű férfiút. Utóbbi időben hallását is elvesztette s önerejéből már mozdulni sem tudott. Majd régi bajához tüdőlob járótt, mely siettette a katasztrófát s az utolsó napokban oly tünetek mutatkoztak nála, melyek gyógykezelő orvosát és környezetét arra bírták, hogy dr. Schrőder bécsi tanárt hívták meg, aki a beteget megvizsgálván, orvos­társaival tanácskozott, de már ekkor annyira complicá­lódott a betegség, hogy az orvosoknak nem állott hatal­mukban tudományukkal a veszélyt elhárítani. A szelid lelkű férfiú elhunyta nyugodtan történt. Agyát orvosai, az udvari papság és testvére Kovács Kálmán nyűg. miniszteri tanácsos, kihez a leggyengé­debb testvéri szeretet kötelékei tűzék a boldogultat, állták körül. A­ halál tusája 5 óra után kezdődött, a beteg püspök lélekzete mindinkább lassúdott s fél hat óra tájban egy mély sóhajjal kiadta lelkét. A halál híre csakhamar villámgyorsasággal terjedt e­l a városban, a püspöki palotára kitűzték a gyászlo­bogót. A város középületein és intézetein szintén gyász­lobogók jelzik a részvétet, mel­lyel osztoznak az­ egy­házat ért gyászban. Áldott legyen a megdicsőültnek emléke közöttünk s béke lebegje körül drága porait!! Jelentés: a „zalamegyei gazdasági egyesület" által Sümeg és Szt-Oróth vidéke érdekében f. évi május 17-én Sümegen tar­tott ten­yészszarvasm­arha kiállít­ás-és díjazásról. A „sümeg-vidéki gazdakör" 1 1887. sz. alatt fel­vett jegyzőkönyvi határozat alapján a kiállítás helyisé­géül a Reíle és Hladni cég által felajánlott, a vásártéren fekvő raktárak udvarán lévő tágas pajtát a kiállítást megelőző napon a kiállítandó marhák elhelyezésére el­készítette. Folyó hó 17-én a reggeli órákban a kiállításban részt vevők, részint szilaj, részint nyugati faj tenyész­marháikat (az ide • . a. csatolt kimutatás szerint), össze­sen 53 darabot a kiállítás helyiségébe bevezettek. viselői Már 9 óra után a „sümeg vidéki gazdakör" tiszt­nagyszámú tagjai, résztvevők és érdeklődők összejöttek s pontban 10 órakor Svastits Benő főispán úr őméltósága, úgyis mint a nagyméltóságú kereskelmi, ipar- és földmivelési miniszter úr képviselője s ugy mint a zalamegyei gazdasági egyesület elnöke a kiállításban megjelenni szíveskedett, hol őt a sümeg-vidéki gazdakör megbízásából, a gazdakör jegyzője Sümegi Tivadar röviden lelkes szavakkal üdvözülvén, a megnyitás esz­közlésér­e felkérte. Főispán úr őméltósága a kiállítás célját s annak hasznos voltát ismertetvén, a zalamegyei gazdasági egye­sület által kiküldött bíráló bizottság megjelent tagjait (név szerint: Szű­cs István a gazdakör elnöke, Skublics Gyula, Báró Putkeány Géza, Csige Pál, Gyöm­ürey Gáspár, Bogyay János és Szücs Zsigmond urakat) fel­kérte a bírálat megejtésére. Egyúttal tudatta főispán úr őméltósága, hogy a nagyméltóságú kereskedelmi, ipar és földi­ivelési mi­niszter úr a zalamegyei gazdasági kiállításokban Uta­zásra érdemesek részére 300 forintot rendelkezésre bo­csátván, ezen összegből 100 forintot ezennel a sümegi tenyészm­arha kiállításban díjazandók részére fordít, mely­összeget Szűcs István elnök úrnak át is adott. E szerint a bíráló bizottság tagjainak ezen 100 frt .és a zalamegyei gazdasági egyesület által küldött 80 frt, összesen 180 frt állt díjazás végett rendelkezésükre. Midőn első­sorban főispán úr őméltóságának ezen szívességéért a sümeg-vidéki gazdakör köszönetét fejezte ki, egyúttal kéri az anyaegyesületet, hogy az ő köszö­net nyilvánítása mellett a nagymélt. földmivelési mi­niszter úrnál a sümeg-vidéki gazdakör köszünetét is szíveskedjék tolmácsolni. — Főispán úr őméltósága, miután a jelenlévők üd­vüzlését fogadta s szívélyesen viszonozta, a sümeg vidéki gazdakör elnökének kalauzolása mellett a kiállított mar­hákat sorban megtekintvén, megjegyzéseket és észrevé­teleket téve, egyesek kiállított marháit megdicsérte, egyátalán a kiállítás sikere fölötti megelégedését és örömét nyilvánította. Közben a bíráló bizottság tagjai jegyzőnek Szű­cs Zsigmond urat megválasztván s a bírálat megejtési mód­ját maguk között elhatározván, a bírálatot megkezdet­ték s midőn minden egyes kiállított tenyészmarha meg­tekintése után összeültek, a díjakat következőképen ítélték kiadatni és pedig: I. Magyar faj (s­.ilaj) marhákért. a) II ff osztályú dicsérő oklevelet­. II. Nyugoti faj marhákért. c) 1-ső Osztályú dicsérő oklevelet ; Türjei prépostság által kiállított 2 db. üszőért ; Reger István 2 db. tehénért. b) 11-ed osztályú dicsérő oklevelet : Lázár Bernát urnak, kiállított 1 db. 2 éves üsző és 1 db. 2 éves bikáért; ifj. Háczky Kálmán urnak, kiállított 1 db. 1 éves üsző és 1 db. egy éves bikáért; Zatureczky Márton úrnak, 1 db. tehénért; Eitner Sándor úrnak 1 db. tehénért; Sümegi Tivadar úrnak 1 db. tehénért. Pénzbeli díjat nyertek : Magyar faj marhákért: Rédei Sándor 11-ed osztályú díj 15 frt, 1 darab tehénért; Horváth Sándor III. o. díj 8 frt, 1 db. tehénért; Keszei János 111. o. díj 8 frt, 1 db. tehénért; Tarsolyi Antal III. o. díj * frt, 2 db. borjús tek­.; Vágner Mihály 111. o. díj 5 frt, 1 db. 1 éves bikáért. Nyugati faj marhákért: Tóth Lajos I oszt. díj 20 frt, 1 db. 2 éves üszőért; Reger István I. o. 20 frt, 1 db. bikáért; Ágoston Dániel II. o. díj 10 frt, 1 db. tehénért; Neubauer József II. o. díj 10 frt, 1 db. 1 éves bika; Szalay Gyula III. o. díj J frt, 1 db. teli. Összesen 109 frt díj lett kiosztva. A díjak a bírálat befejezte után azonnal a hely­színen Szűcs István elnök úr által kiosztattak, egyúttal lelkes szavakkal buzdította a jutalmazottakat és jelen­levő gazdákat az állattenyésztés okszerű és nagy hord­erejű emelése­ és fokozására; hangsúlyozta, hogy ne csak díj elnyerhetése, de saját , a haza és a megye érdekében iparkodjanak a­z állattenyésztést felkarolva emelni. A díjak kiosztása alkalmával Rédey Sándor sümegi földmives a részére kiadott 15 frt díjat lelkesedéssel - e nap hatása és a díjazás által a sümeg vidéki gaz­dakör részére a gazdakör támogatásai a, visszaadta, mely összeg elfogadtatván, a pénztárba utaltatott. A díjak kiosztása után, a gazdakör rendelkezése alatti 180 frból 71 frt visszamaradván, ezen összeg a zalamegyei gazdasági egyesület pénztárába visszaküldetni határoztatott. — Szű­cs István elnök úr e­z után először a gazdakör nevében köszönetét fejezte ki nagyméltóságú Kovács Zsigmond veszprémi püspök úrnak, hogy Sümegi tiszt­sége a kiállítás sikerének előmozdítása végett fáradozott s a kiállított szarvasmarháknak takarmányról gondos­kodott­­ Ismételten megköszönte Reile és Hladnn uraknak a helyiség ingyen átengedését a kiállítás megtartására. Végül ugyan Szűcs István elnök úr a gazdakör nevében főispán úr őméltóságának — a kiállítás meg­nyitásáért köszönetet mondván, a kiállítás bezáratott s a jelenlevők azzal a meggyőződéssel és reménynyel, hogy a „Sümeg-vidéki gazdakör" biztos alapra építtet­vén, boldog jövőnek néz elébe­n eltávoztak. Sümeg, 1887. május 18. Szűcs István sk. gazda­kör elnöke, Sümegi Tivadar sk. gazdaköri jegyző. 129 1887. Az előző években a megyei és városi törvény­ha­tóságok, valamint gazdasági egyesületünk ismételve is, a marhasónak lehető olcsó áron leendő elárusítását a nagyméltóságú földmivelési kir. minisztérium utján is intézett feliratokban kérelmezték. Ezen kérvényekre a nagy földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi kit. miniszter úrral egyértőleg kinyi­latkoztatta, hogy a szóban forgó kérelem csakis az esetben vehető tekintetbe, ha a konyhasónak olyan denatu­­lása sikerülene, melynek segélyével a konyhasó emberi használatra alkalmatlanná válik olykép, hogy azt az állatok mégis élvezhessék a nélkül, hogy a szerve­zetükre bármikép káros befolyást gyakorolna. Az osztrák cs. kir. földmivelési miniszter pályá­zatot hirdetett ki egy ily denaturáló mód feltalálására. A pályázat ezúttal sem szolgáltatott kedvező eredményt, a­mennyiben a benyújtott 391 javaslat közöl egyik sem volt olyan, amely a pályázatban kitűzött feltételeknek teljesen megfelelt volna Ezek folytán a m­ irhasónak lehető olcsó áron való eladhatása ez idő szerint a kir. kormány által nem en­gedélyezhető. Zala-Egerszegen, 1887. junius hó. 130­ -1887. 120 1887. HÁCZKY KÁLMÁN s. k. ügyvezető elnök. Drusány C. A. Spindlhoff (Steierországban Wildon közelében) földbirtokos hizlalási célból nagyobb mennyi­ségű tyúkokat és galambokat kivárnia vásárolni. Miután nevezett hizlalónak saját értesítése szerint havonta legkevesebb 20,000 db. szárnyasra van szük­sége, ezenkívül lakhelye. Wildon a déli vaspálya Grácz-Marburgi vonalrészén a harmadik állomás s Zalaim­gve területéről bárhonnan nagyobb nehézség nélkül elérhető: e megkeresésben jelzett vállalat, tyúk és galambtenyész­tésünk szempontjából figyelemre érdemes. M­iért is felkéretnek a tyúk és galambtenyésztéssel és szállítással foglalkozók, hogy neveiket, címeiket a megkeresővel leendő közlés végett az egyesülettel tudatni szíveskedjenek. Zala-Egerszegen, 1887. évi junius hó. HÁCZKY KÁLMÁN s. k. ü­gyv. elnök. A „veszprémmegyei gazdasági egyesület” 1887. évi október hó 2, 3, 4 és 5 napjain Veszprémben a régi vármegyeház helyiségeiben, az új megyeszékház ünne­pélyes megnyitása alkalmával mezőgazdasági , termény-és tenyészállat kiállítást rendez. A mezőgazdasági és termény kiállítás tartama 4 nap, vagyis október hó 2, 3, 4, 5; — a tenyészállat kiállítás tartama 2 nap, vagyis október hó 2.­ és 3-ik napjai. A kiállítás tárgyai: I. Csoport. Mezőgazdasági termények. 1. Gabona neműek szalmában és szemben. 2. Gumós növények. 3. Takarmány magvak. 4. Iparnövények. II. Csoport. Kertészeti termények. III. Csoport. Borok. IV. Csoport. Méhészet. V. Csoport. Mezőgazdasági gépek és füldm­­velő eszközök, különös tekintettel a kisbirtokosok viszonyaira. VI. Csoport. Tenyészállatok. A kiállítás megnyitása 18K7. évi október hó 2-án délelőtt 10 órakor leend. 131 1887. A központi mintapincében képviselt termelők 30-as választmányának határozata folytán megállapított szer­vezeti szabályok 2. §-a értelmében a m­alga földmivelés, ipar és kereskedelemügyi kir miniszter úr a mint s piliee kezelésének felügyeletével Saarossy Kapeller Ferenc urat, m­iniszteri titkárt bízta meg, — miről a t. közön­ség az országos borászati kormánybiztos úr 3052 18«7. számú közleménye folytán értesíttetik. Zala-Egerszeg, 1887. június hó. Háczky Kálmán s. k. ü­gyv. elnök. Nehány szó iparos társamhoz. Tekintetes szerkesztő úr! Tisztelettel kérem, iparos­társaimhoz intézett alábbi soraimnak szíveskedjék be­cses lapjában helyet engedni. Hazánk nagy fia, gróf Széchenyi István azt mon­dotta, hogy „Magyarország nem volt hanem lesz." — Ezen nagy jelentőségű szavakhoz, alulírott bátor­vagyok hozzátenni, hogy Magyarország majd csak akkor lesz, ha meg jön azon reánk nézve boldogabb idő, ami­dőn minden más nem hazai iparcikkeknek behozatala nélkül édes magyar hazánknak nemc­sak hogy virágzó, de a nemzet részére hasznos és édes gyümölcsöket termő, nem hamisított, de valódi jó ipara leend. Ez pedig csakis akként lesz majdan létesíthető, ha édes magyar hazánkban lakó összes iparosok kivet­kőznek a régi céhrendszer észerűségéből; ha ügyeink érdekeiben testvéries egyetértés és összetartás által tö­mörülve egyesült erővel országszerte évenkint iparos­tanonc és segéd munkakiállításokat rendezendünk. Hogy az ily m­unkakiállításoknak csak rövid 10 év alatt is mily üdvös és hasznos eredménye leend iparügyeink ér­dekében, annak bővebbi fejtegetésébe ezen alkalommal nem bocsátkozom. Röviden csakis azt óhajtom a nagyérdemű olvasó­közönség nagybecsű tudomására juttatni, hogy az ipar­testületünk kebelében tartozó iparosoknak tanoncaik a tanonc munkakiállításra munka­darabokat készítettek 56-an és pedig a bőranyagból 16, a faanyagból 21, a vasanyagból 10, szüvetanyagból 9. Jutalom díjat kap­tak húszan és pedig Barda Pál, Korok József, Bertczk­­ Imre és Kovács Gyula egy-egy darab 10—10 frankos aranyat; Rosta Antal, Fábián Ferenc, Oberschall János és Soos Zsigmond 2—2 db. ezüst forintot; Meskó Gyula, Ebedli József, Nagy Vince, Kovács Károly, Németh Pál, Kaszás József, Bíra József, Rujsz Károly, Plecs Antal, Vég Pál és Weisz Heinrich 1—1 darab ezüst forintot a legkitűnőbb munka darabjaik elkészítéséért. Ezen kívül az alsófokú ipariskola növendékei kö­zül szorgalmuk és jó viseletükért, úgy a rajzban felmu­tatott szép előmetelükért 11-en egy-egy ezüst forinttal lettek megjutalmazva és így ipartestületünk az alsófokú iparos-tanoncok iskolai zárvizsgájával egybekötött mun­kakiállítás alkalmával jutalomdíjat kiosztott összesen 4 db. aranyat és 31 db. ezüst forintost. Megemlítésre méltó, hogy városunkban az ipar­testület még folyton a kezdet nehézségeivel küzd, miért is a testület jövedelméből mindezen díjazásokat nem te­hettük volna, azonban a tek. városi hatóság egyetértő­leg a tek. városi képviselő testülettel­­ tekintve váro­sunk zilált pénzügyi helyzetét — kegyes volt mégis 5 db. 10—10 frankos aranyat és 15 db. 11 ezüst fo­rintot a munkakiállításra jutalomdíjul kitűzni, azonkivül pedig egyeseknek nemesszivü adakozásaiból összejött 1­1 frt folyt be. Ilykép összesen 4 db. aranynak és 31 db. ezüst forintnak jutalom­díjul való kioszth­atása csakis adakozásokból volt eszközülhető, mely kegyes adomá­nyokért a nagylelkű adakozók a nyilvánosság előtt is fogadják testületünk nevében a leghálásabb köszönetünk nyilvánítását. Továbbá ipartestületünk elöljárósága köszönetét nyilvánítja mindazon ipartestületi tag uraknak, akik iparos-tanoncaiknak a munkadarabjaikhoz megkívántató anyagokat adni és időt engedni szívesek voltak, hogy tanoncaik tárgyaikat a kellő időre elkészíthették. Elismerésünket kell nyilvánítanunk még azon de­rék, szorgalmas iparos-tanoncoknak is, akik b­átrak vol­tak munkáikat közszemlére kitenni a nagyérdemű kö­zönségnek megbirálására; ezen dicséretes tetteiket ipar­testületünk máskép meg nem jutalmazhatja, mint hogy ipartestületünk valamint az illető tanító­mesterek, úgy a munkákat kiállító iparos-tanoncoknak neveit jegyző­könyvileg­ megörökíti. Mert csakis nekik köszönhetjük azon igen nagy megtiszteltetést, melyben a kiállítás részesült azáltal, hogy megyénk főispánja Svastits Benc őméltósága, tek. Csertán Károly alispán úr, tek. Gózony László megyei főjegyző úr, tek. Háczky Kálmán úr, mint a Zala me­gyei gazdasági egyesület elnöke és még több igen te­kintélyes urak nem kicsinylőleg, sőt talán mondhatnám, egész megelégedéssel szemlélték meg a városunkban kezdeményezett első iparos-tanonc munkakiállítást, amely szíves megjelenésükért ipartestületünk nevében fogadják a nyilvánosság előtt hálás köszönetünknek nyilvánítását. Mi pedig azon édes remény által kecsegtetjük ma­gunkat, mivelhogy már a kezdeményezés, habár nem is úgy, a­mint azt a haladó kor követelményei kívánják ugyan, de megtörtént, hogy jövőre megyénk székhelyén olyan iparos-tanonc és segéd munkakiállítást fogunk

Next