Zalamegye, 1889. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1889-06-30 / 26. szám

ambícióval. A tudás nála nem cél,hanem csak eszköz. Ez a nagy hiba. Tanul sokat, de nem hatol mélyére; nem lesz a megtanult dolog­vérévé. Sok a méz, de értéktelen. Ennek oka pedig­ az uralkodó korszellem járm­a alatt nyögő közoktatás szellemében van. A tűzoltóság korából. A tűzrendészeti kormányrendeletnek nagyban lát­szanak már i­dvas nyomai, a­mennyiben egymás után­ teremnek már megyénkben az önkéntes tűzoltó-egyletek. Határozottan mondja azon rendelet, hogy minden, bizonyos mennyiségű házzal bíró község egy szívó és nyomó tömlővel ellátott szivattyúnak beszerzésére köte­les. De mivel nem említi azt, hogy mily nagyságú, illetve mily áru legyen vagy lehet azon szivattyú, no tehát ezen hiányt igen bölcsen pótolja a hatóságilag ajánlott Walser Ferenc fecskendő­gyárosunknak házaló ügynöke, kinek részint rábeszélő tehetsége, de főkép a községek teljes tájékozatlansága folytán sikerül (mint alkalmam volt meggyőződést szerezni) egy alig 50 ház­nál többet számláló községgel egy 4 méter szívó töm­lővel ellátott 750 frtos szivattyúért a szerződést meg­­kötnie, igen hűn produkálva azáltal az orvos és betege között azon viszonyt, hogy a rendelt gyógyszer ha a betegnek nem is mindig, de az orvosnak minden bizon­­nyal használ. Ez és vele szoros kapcsolatban álló egyéb körül­mények nógattak a következők közlésére, a­melyből némi tájékozást meríthetnek mindazok, kiket a várat­lannul megjelenő ügynökfélék készületlenül találnak. Hogy a tűzoltó vész esetén mindig és biztos sikert arathasson, okvetlenül szükséges, hogy annak a követ­kező 4 pontban összefoglalt szigorú szabály szolgáljon zsinórmértékül : 1. Minél gyorsabban a veszélyben megjelenni; 2. a szivattyút a legjobb karban tartani ; 3. minél gyorsabban szerelni és 4. azonnal vizet adni. Hogy a tűzoltó minél gyorsabban, vagyis jobban mondva a legelső lehessen szivattyújával együtt a vész­helyen, elkerülhetlenü­l szükséges, hogy a hóval borított időszakot és a folytonos esőzéseket kivéve, tehát külö­nösen a szárazságok idejében, őrség legyen a szivattyú közelében fölállítva, hogy az adhassa inkább az első vészjelt, ne pedig megfordítva, hogy mire a harangzúgás fölkölti, felöltözik és szalad a szivattyúért, arra már ha több nem, de biztos, hogy a harmadik ház is lángban áll. Hogy hogyan lehessen a szivattyút jó karban tartani, no ez, úgy hiszem a Colombu­s tojásnak éppen ikertestvére, mert hisz azt minden lak­os tudja, hogy akármiféle szerszáma, ha nem a neki való rendes helyen van tartva, hogy az szükség esetén nemcsak használ­­atlanságát bizonyítja, hanem idő előtt el is pusztul. Hej pedig van ám megyénkben olyan tűzoltó egylet, a mely­nek 800 frtos szivattyúja és egyéb értékes szerelvényei, egy gráciából átengedett olyan muzeumszerü félszerben vannak elhelyezve, a melynek fönmaradt ürege, volt már rá eset, hogy kukoricaszárral volt jó szorosan kitömve. Ismerek olyan helyet is, hol a fecskendő a bika istálóban tesz kitűnő szolgálatot — a répa füllesz­tésre. De ha ilyenekért följajdulnak, előáll a község orákuluma és nagy pathossal kimondja a vetőt, hogy arra nincs pénz, úgy építeni nem lehet. Nohát ily kor­látlan bölcseség mellett persze, hogy csak várnia kel­lene annak az egyletnek mindaddig, míg a községbe olyan pénz nem érkezik, amelyre rá van nyomva, vagy verve, hogy az csak kizárólag szertár építésre való. De azért tűzvészkor álljon ám elő az a tűzoltó rögtön s ha puszta is szerelvénye, tegyen ám azért csodát, mert különben gúny és rágalom a jutalma. A­mi pedig a gyors szerelést illeti, itt lényeges hátrányul szolgál a tömlőkapcsoknak igen vesződséges, csűrő, csavaró szerkezete, mely, képes volt minden alka­lommal kihozni flegmámból. Évek óta epedve vártam azon időt, mely meghozza az örvendetes hírt egy cél­szerű uj szerkezet feltalálásáról. Míg végre reményteljes várakozásomat a napokban csakugyan siker koronázta az úgynevezett Roth-féle kapocs feltalálása által. Ezen új találmányra, már az első pillanat után el lehet mon­dani, hogy az hivatva van a mostani rész­szerkezetet végkép kiszorítani. Ezen találmány az országos tűzoltó-szövetségnek Székesfehérvárott augusztus 20—21-én tartandó köz­gyűlése alkalmával gyakorlatilag is bemutatva lesz. Szilárd meggyőződésem­, hogy az által is elfogadva és annak folytán annak használata kötelezővé fog válni. Ajánlom tehát, hogy a szivattyú­rendelésnél ezen körül­ményt figyelmen kívül ne hagyjuk. Végre az azonnali vízadást illetőleg elodázhatlanul szükséges, hogy az a tűzoltó a szivattyúval együtt (mint vadász a töltést) okvetlenül vizet is vigyen a vész­helyére vele, mert számtalan példa áll előttünk, hogy megjelenik az a tűzoltó szivattyújával együtt idején, de a vízhiány miatt szivetfacsaró fájdalommal kell néznie, hogy mily pokoli játszisággal csap át a bősz elem­ egyik tetőről a másikra. Mig ellenben ha csak egypár hekto­liter víz van is kéznél, mel­lyel ha nem is teszünk egyelőre mást, mint csak végig locsoljuk a szomszéd épület tetőjét, ezzel már letettük a lokalizális funda­mentumát, mely functió végeztével már remény van arra, hogy az első percben fejvesztett nép meghozza az első vizet, mely a mentés és az oltás égetőn szük­séges láncolata közé a hatalmas kapcsot szolgáltatja. Most tehát felmerül azon kérdés, hogy milyen szivattyút rendeljen hát tulajdonképen egy kis község? Erre tapasztalataimból merített szerény véleményem­ az, hogy rendeljen olyant, a­mel­lyel egyszersmind vizet is lehet szállítani, mely célra leginkább meg fog felelni az úgy­nevezett mozdony­fecskendő, mely legyen könnyen két­felé választható, hogy a kiürített hordóval 2 egyén könnyedén, tehát gyorsan elbánhassák Legyen a lök­távolsága 25 méter, vízszolgáltatása pedig percenkint 200 liter. A­mi pedig a szívó­tömlőt illeti, erre határozottan állítom, hogy a 4 méternek absolute nincs értelme, mert a tapasztalás bizonyítja, hogy faluhelyen a vizet nagyobb részt a fecskendőbe magába szokták öntözni, a­midőn a szívó tömlőre nincs szükség, de ha szerepel is kád vagy egyéb tartály, mely mindenesetre óhajtandóbb, akkor is egy 2 méteres darab untig elég, ha pedig történetesen valamelyik kútnál volna lehetséges a sze­relés (a­mi bizony ritka eset), no akkor pláne a 4 méter annyi, mint a semmi. Legyen tehát a szívótömlő minimuma okvetlenül 8 méter. S így ez az egész felszerelés sem fog kerülni 750 forintba, a­mel­lyel ha többet nem is, de annyi ered­ményt minden bizon­nyal el lehet érni, mint a sokkal drágább szivattyúval. Mert hisz azt a nyulat egy jó szerkezetű és jó karban tartott 10 frtos Hintával szintén úgy agyon lehet lőni, mint egy 100 frtos cifra Lancaster­rel, az eredmény tehát egy. Mindezek után pedig igen célszerű volna, ha a községek bevárnák a székesfehérvári tűzoltó közgyűlés­sel összekapcsolt országos tűzoltó-szer kiállítást, mely csekély hallasztással úgy hiszem, hogy rendelet­sértést még nem követnének el, hisz csak néhány hét választ már el attól bennünket, a­hová egy szakértő megbí­zottat küldve, ott egyúttal nemcsak hogy a látottakból válogatni, hanem ott, egyszersmind még pedig számos szakértő előtt megpróbálni is lehetne, és még az sem volna csekély körülmény, hogy ott a concurrenciának szabad terve fog nyílni. Távol legyen tőlem azon gon­dolat is, hogy Walser érdemeiből talán valamit levonni akarnék, sőt ellenkezőleg határozottan állíthatom, hogy ő egyike hazánk legelső fecskendő gyárosainak, de a hatalmas concurrenciával szemben, nem hiszem, hogy makacsul ragaszkodjék árjegyzékéhez, melyet ha még­is megtenne, s annak folytán egyik vagy másik községi megbízottnak talán még­is jobban megtetszenék egy másik cégnek tárgya, ára vagy feltétele és azt fogadná el, hogy azzal hibát követne el, nem vagyok hajlandó elhinni. Végre igen, igen melegen tanácslom, hogy építsék meg előre az érkezendő szivattyú és a többi szükséges szerelvények részére a kellő és célszer­ű helyiséget. Hisz az már ősi szokás, hogy az érkezendő borjút vagy a malacot is, már kész­ül várja. Legyen azon helyiség községnek lehetőleg közepe táján. Legyen az egy kis szobával összekötve, a melyben egy nőtlen egyén ingyen szállást kapna annak a fejében, hogy a szivattyút mindig tiszta, a hordót pedig vízzel telt állapotban tartja. Ezen helyiség azután szükség esetében egy­szersmind őrtanyául is kell, hogy szolgáljon. Csak­is ily gondozás mellett lehet remény arra, hogy ezen értékes tárgy is nem fog idő előtt az ország számos községeiben még meglevő rokonai sorsára kerülni. Pály István ö. t. főparancsnok. Egy érdekes találmány. (A hazai szőllő­sgazdák figyelmébe). A ph­ylloxera által sújtott vidékek szőlőtermelő közönsége figyelmét egy érdekes találmányra hívjuk föl. A találmány neve „ h­arántt­ü­lkés szőlőpárosító gép. Feltalálója: Keszlet­ Gyula, a tapolczai gazdasági felső­népiskola tanítója a napokban kapta meg a kizárólagos szabadalmat a magyar-osztrák­ Monarchia részére. — Most midőn az amerikai szőllővesszők nemesebb hazai fajokkal beoltandók, a találmány korszerű. — A gép célja: az amerikai fajoknak nemesebb hazai fajokkal párosítása, szabatos, gyors, biztos munka utján. — A párosítás zárt helyen, a földből fölszedett amerikai alanyokba történik. Egy géppel végzett párosítás bekö­tözése és kenéséhez legalább 5—6 gyorskezű munkás szükséges. A munka súlya kötözésre és kenésre esik. A párosítások fi is szarvasmarha trágya és agyagkeverékkel kenendők, összekötözéshez lánc használandó. — Munka­közben ügyelni kell arra, hogy egyenlő vagy közel eg­yenlő vastagságú venyigék párosíttassanak, mert ekkor a venyigék vágáslapja teljesen egyenlő, úgy hogy ezen gép által eszközölt vágás után az összeillesztendő venyige­részek tökéletesen összeillenek , sőt egyenlő szinti venyi­géken az összeillesztés alig észrevehető. — A vágás könnyen és biztosan történik; a gépbe illesztett venyi­gék tökéletesen védve vannak a fülkékben ; zúzás vagy egyéb sérülés még akkor sem fordulhat elő, ha a géppel bánó szándékosan akarná. — Ezen kiváló előnye a gép­nek, más hasoncélú gép fölött oly szembetűnő, hogy az egészen lak­os is azon meggyőződésre juthat, h­ogy ezen egyszerű gépezet hivatva van, hazai szőlőtermelőink­ben — különösen a filloxéra sújtott vidékeken forduló pontot képezpi. — Az oltást nők és 12—14 éves fiuk is könnyen teljesíthetik. A gép mint említem egyszerű, áll egy fülkékkel ellátott vastestből, melyre az ojtandó vesszők illeszten­dő­k, egy tengelyen mozgó széles acél­pengéből, egy fatalapzatból s néhány csavarból, amiért is könnyen kezelhető. — Mint minden ajtásnál a késnek finom éllel kell birnia, azért a kés köszörülése a gép célszerű kezelhetésére nézve a legfontosabb feladat. —• A gép megrendelhető Tapolczán a feltalálónál. Hivatalos rovat. Zala-Egerszeg rend. tan. város tanácsa részéről közhirré tétetik, hogy az 1886. évi XXII. t.-c. 123,124, 125, 126. és 128. §§. értelmében az 1889. évre elkészí­tett és a szakbizottság által helyesnek talált pótköltség­vetés betekintés és az esetleges fellebbezés megtehetése végett, a városháza tanácstermében 1889. évi junius hó 29-től egész 1889. évi julius hó 14-ik közszemlére kitétetett. Zala­egerszeg 1889. junius 28 án. Kovács Károly polgármester. Helyi, megyei és vegyes hírek. Az új évnegyed közeledtével tisztelettel fel­kérjük lapunk előfizetőit az előfizetés szíves meg­újítására, a hátralékosokat pedig kérjük a hát­ralékos összeg mielőbbi beküldésére. Községi- és körjegyzők, valamint tanítók részére a lap előfizetési árát egész évre két forintra, félévre egy forintra szállítottuk le. A lap kiadóhivatala. Képviselőtestületi Ülés. A városi képviselőtestü­let július hó 1-én rendkívüli ülést tart a következő tárgysorozattal : Polgármester jelentése a Budapestre történt küldetés eredményéről. A pénzügyi igazgatóság részére építendő palota és laktanya kibővítése , fedett lovarda építése, s egyéb más tervbe vett építkezések költségeinek fedezésére 200,000 frt kölcsönnek felvéte­lére végleges határozat­hozatal. A laktanya építő bizott­ság által 1889. évi junius hó 27-én­­ a laktanya kibőví­tése és fedett lovarda építési munkálatainak árlejtés utján történt kiadása alkalmával felvett jegyzőkönyvnek jóváhagyása és a bizottság eljárásának tudomásúl vétele. A csatornázó bizottság 1889. évi junius hó 5-én tartott ülése jegyzőkönyvének előterjesztése, melyben a városnál egy mérnöki állás rendszeresítés vélemé­nyeztetik és ez ügyben intézkedés. Dr. Czinder István ügyvéd és neje Egerváry Mariska zala­egerszegi lako­soknak kérvénye a 2432 kg. 88 és 764 kg 89 számú gyűlési határozatok módosítása tárgyában. A hegyren­dőri szabály­rendeletnek elfogadás végett leendő elő­terjesztése. A honvédlovasság megérkezése. A honvédlovasság f. hó 27-én délelőtt érkezett meg városunkba. Kovács Károly polgármester, Németh Elek főjegyző és Nagy Sándor város kapitány a helybeli közös hadseregbeli huszár század tisztikarával az érkezők elé mentek őket ünnepélyesen fogadták. Délben a feh­érképi vendéglő­s mellett sátor alatt bankettet rendezett a város az érke­zett tisztikar tiszteletére, melyen részt vetek a közös­hadseregbeli tisztek is. A legénységet is megvendégelte a város. A honvédség — míg a Radetzky huszárok el­távoznak — egyes házaknál szállásoltatott el. Isten hozta őket körünkbe. Iskolaszéki elnök­választás. A zala­egerszegi köz­ségi iskolaszék f. hó 26-án tartott ülésén Szigethy Antalt, az iskolaszék eddigi alelnökét, ki városnak tanügye iránt oly meleg érdeklődéssel viseltetik, választotta meg egyhan­gúlag elnökévé, Krosetz János ügy­védet pedig alelnökké. Kinevezés: A vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszter dr. Gyalókay József biharmegyei árvaszéki ülnököt Zalavármegye segéd tanfelügyelőjévé nevezte ki. Gyászh­ír. Vettük a következő gyászjelentést : Özvegy Láncz Nándorné és özvegy Láncz Miksáné szül. Königmajer Emma, mégis Láncz Mariska férjezett Mészöly Lajosné, úgy a maguk, mint számos rokonaik nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik a felejt­hetetlen fiúnak, a legjobb férjnek és legkedvesebb testvérnek Lánczoskéri dr. Láncz Miksának, m. kir. pénzügyminiszteri titkárnak, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után mellbajban junius hó 23-án életének 37-ik évében gyászos elhunytát. A boldogultak este 7 órakor történt hült tetemei junius hó 24-én délután 5 órakor fognak a róm. kath. anya­szentegyház szokása szerint Neszetén beszenteltetni és junius 25-én délután 51 órakor Budapesten a kerepesi temető halottas házából a családi sírboltban örök nyuga­lomra elhelyeztetni, az engesztelő szent mise áldozat pedig junius 26-án Budapesten a Szt­.Ferenc-Rendiek templomában délelőtt tartatni. Áldás és béke 10 órakor fog az Urnák bemu­ha­ uvarai ! Kiváló képzettségű, szép törekvésű és nemes szivű férfiú h­únyt el benne. Változások a pannonhalmi szentbenedekrendiek körében. Pannnonhalmára helyeztettek át: Vaszary Dózsa tihanyi perjel és házgondnok a szenmártoni kerü­let jószágkormányzójául, Horváth Bálint a győi főgym­nasium ny. r. tanára főiskolai tanárnak és levéltárosnak; ugyan főiskolai tanárokká neveztettek ki Bódics Jusztin győri, Ábrahám János esztergomi ny. r. tanárok. Fő­apáti titkár a mult évben a római szt. Anzelmi colle­gium tanárául távozott Slaudek Ágoston helyébe Kohl Medárd theol. dr. Ion. Ugyan Pannonhalmán alkalmazta­tik a gymn. növendékeknél Mázy Engelbert, ki egyúttal hitelemző is lesz. Esztergomba helyeztetett át tanári minőségben : Borozsay Dávid, a főiskolán eddig a mathem­atika ny. r. tanára. Győri tanárok: Zanathy Bódog, ki eddig a kőszegi gymnasiummál tanárkodott, Perényi Otmár és Teli Anasztáz. Pápai tanár lett Saly Brúnó. Kőszegen tanárok lettek: Wagenhoffer Titus, Szarka Kolum­bán, Mórocz Emil. —­ Változások történ­tek a zalavári apátságban is. Az eddigi perjel Sashegyi­­­ János Tihanyba távozik hasonló minőségben s helyét­­ elfoglalja az érdemes Füssy Tamás, hosszú évek során Budapesten a szt. István-társulat igazgatója, lelki atya Leitgeb Sebestyén. Tihany lesz tartózkodási helye, még­pedig könyvtárosi minőségben a jelen évben a kassai püspöknél ideiglenesen működő könyvtáros, Récsei Viktornak is. Tihanyban alperjel: Pokorny Frigyes, lelkiatya Barthély Gelóc; Füreden felügyelő Kovács Ábel; h­itszónok Kis-Czelben Stengel Polykarp. Szent­széki tanácsosok: Freh Alfonz, dr. Kohl Medárd. A zala­egerszegi tekeegyletnek, f. hó 23-án teke­versenynyel egybekötve Kaszaházán tartott táncmulat­sága gyéren volt látogatva, azonban a jelen voltak igen jól mulatak éjfél után egy óráig. A mulatságon részt vettek: Bajomy nővérek, Csoknyay Laura, Ehr­hard Mariska, Farkas Lujza, Pertl N. Kovács Bella, Bajomy Isvánné, Farkas Lászlóné Gózony Lászlóné, dr. Magin Károlyné, Nagy Gézáné, Skublics Imréné, Szűcs Dezsőné, Udvardy Vincéné úrhölgyek. A tekeversenynél mind a 400 tekejegy elárusíttatott, azonban még 30 jegyet nem dobtak le. A tekeverseny befejezése július hó 1-én délután fog lenni.

Next