Zalamegye, 1890. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1890-01-05 / 1. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. január 5. Előfizetési dij: Egész évre 4 tt., Félévre 2 t­t.,­ Negyedévre 1 t­t. Hirdetmények: :» hasábos petitsor egyszer 9 la­., többszöri hirde­tésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyilttár petitsora 12 kr. ZALAMME i, ...: ii­n Irri­­i­r 1­55 > 11 i 11 . íicu 1. szám. i­­ A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez k­ü­ldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fo­gadunk el. Kéziratokat nem kü­lön­ítik vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Meg­jelenik minden vasárnap. Olvasó közönségünkhöz. Lapunk mai számával kilencedik évi pálya­futását kezdi meg. Nyugodt lélekkel tekintünk vissza a lefolyt­időszakra , mert a lap megindításakor kitűzött­ feladatunknak igyekeztünk minden időben h­íven és lelkiismeretesen megfelelni. Már ezelőtt kilenc évvel is, lapunk megindí­tásakor, távol tartottuk magunkat a nagy hang­zású programmtól és feladatunkat e kettőben központosítottuk : megyénk és városunk érde­keinek szolgálata, bár e rövid programm nagyon is sokat foglal magában. Midőn ugyanis zászlónkra írtuk, hogy me­gyénk és városunk szolgálatába fogunk állani , ezzel azt akartuk kifejezni, hogy híven és tár­gyilagosan fogjuk értesíteni olvasó közönségün­ket mind­arról, ami nevezetes a vármegyei élet­ben felmerül s hű tükrét akarjuk nyújtani a városunkban felmerülő eseményeknek. Mennyiben sikerült ezen igéretünk bevál­tása, annak megitélését olvasó közönségünk rész­rehajlatlan elbírálására bízzuk. Midőn azonban ezt tesszük, dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy olvasó közönségünk lapunk utján kimerítő és gyors értesülést szerezhetett a vármegye törvényhatósági bizottsági üléseiről, a közigazgatási bizottsági havi ülésekről s minden, megyénket közvetlen érdeklő ügyről. Amellett, hogy városunk képviselő testüle­tének üléseiről mindenkor részletes közlemények­ben tájékoztattuk olvasó közönségünket, egy­úttal a városunkat közvetlen érdeklő ügyeket lapunkban mindenkor tüzetes megbeszélés tár­gyává tettük. Ezt fogjuk tenni a jövőben is azon meg­jegyzéssel, h­ogy hírrovatunk — tudósítóink szíves készsége és ügybuzgó fáradozása követ­keztében — a vármegye egyes helyein felme­rülő és feljegyzésre méltó eseményeket ezután is gyorsan fogja hozni. Az időszaki események összetorlódásával a jövőben is mellékletet, fogunk adni, hogy olvasó­közönségünk igényeinek megfelelhessünk. Ennek dacára lapunk előfizetési ára marad a régi. Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyed­évre 1 frt. Lapunk, tehát a legolcsóbb megyei lap. Hogy a községi és körjegyzők, valamint a­­ tanítók lapunkat könnyebben megszerezhessék, részükre a jövőben is az előfizetési díjat felé­nyire szállítjuk le. Kérjük az előfizetés mielőbbi szíves meg­újítását és az előfizetési összegnek postautal­ván­nyal való megküldését; hátralékos előfize­tőinket pedig a hátralékos összeg beküldésére kérjük. Akik a jövőben lapunkat nem szándékoz­nak járatni, szíveskedjenek ezt a lap egyszerű visszaküldésével értésünkre adni. „Zala megye­i szerkesztősége és kiadó hivatala. Boldog új évet! Uton útfélen e szerencse kivánatot halljuk az év első napján. Oly megszokott előttünk e kifejezés, hogy szinte lehetetlen nélküle ellen­nünk az új év reggelén. E megszokásnak engedve, mi is itt e helyen is boldog új évet kívánunk olvasó közönségünk­nek, megtoldván ezt azon őszinte kivánságunk­kal : adjon Isten, ami nincs, ez új esztendőben ! Le­gy­ü­n­k m­u­nkásak ! Társadalmi állá­sunkat­ ne tekintsük pusztán eszköznek, mely a vele járó fizetéssel számunkra az életfen tartási eszközöket, biztosítja, hanem tekintsük azt tulaj­donképeni életcél gyanánt, melynek hír, lelki­ismeretes betöltése mig egy­részt feljebbvalóink elismerésével találkozik, más­részt megteremti számunkra embertársaink becsülését és tiszteletét. Legyünk takarékosak! Nincs az a nagy kincs, melyet helytelen kezeléssel elpaza­rolni nem lehetne. Számos, az életből merített szomorú példa igazolja ez állításunkat. Hányan kezdték pályafutásukat négyes fogattal és végez­ték koldusbottal ! Ez ellenében leghatalmasabb védpajzsunk az okos takarékosság, melynek árnyában virul a jólét, növekszik a vagyon. Főkép napjainkban kell felvérteznünk ma­a takarékosság védpajzsával, midőn a­gu­nkat fényűzés : háztartásban, ruházatban, mulatságok­ban oly elijesztő mérveket ölt. Jó példával mehetnének elő e részben hölgyeink. Köztudomású ugyanis, hogy a nő takarékossága ellensúlyozhatja a férj pazarlását, de ahol a nő rabja e szenvedélynek, ott hasz­talan a férj minden törekvése, ott az örvény , a család tönkrejutása, kikerülhetlen. Működjünk a közügyért! Nem ele­­gendő magában véve hivatalos állásunk lelki­ismeretes betöltése. Az ember ugyanis a társa­dalomban él, a társadalom is ró reánk köteles­ségeket, melyeket szintén be kell töltenünk. Igaz, hogy ezek teljesítése a legtöbb esetben anyagi haszonnal nem jár, azonban megvan erkölcsi sikere : polgártársaink elismerése, mely a legszebb jutalmak egyike. Mennél magasabb állást foglalunk el a társadalomban , annál na­gyobbak e tekintetben kötelezettségeink a társa­dalommal szemben. Egészséges közszellemet, igazi társadalmi jólétet csak úgy teremthetünk, ha a közügynek nemcsak szolgálatába állunk, hanem állásunkból kifolyólag a társadalmi téren reánk váró munkát is karöltve elvégezzük. T­a­r­t­ó­z­k­o­d­j­u­n­k a gyanúsítástól! Sajnosan kell megvallanunk, hogy napjainkban e veszedelmes betegség , a gyanúsítás, köztünk ijesztő módon lábra kapott. Egyesek legtisztább­­ szándékait részakaratúlag félremagyarázzuk. Hol­­ a cselekvések rugója az önzetlenség, ott minden áron az önzést véljük láthatni. Mi lesz ennek eredménye ? Hogy kik a társadalom tiszta kezű­, önzetlen jellemű munká­sai, belefáradván a szélmalomharcba, visszavo­nulnak a küzdő­térről és helyet adnak azoknak, kik folyton erkölcsbíróként igyekeztek szere­pelni azért, hogy ujjukból elseperjék az önzet­lenséget s akkor könnyebben arathat diadalt a rút önzés, az undok haszonlesés. Félre tehát e kétélű gyilkos fegyverrel : a gyanúsítással ! Becsüljük meg azokat, kik haszon nélkül, csupán lelkesedésből szolgálják a köz­ügyet ! Méltányoljuk ezeknek a nemes törekvé­ Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. „Zalamegye" tárcája, sos krónika, vagy az Istenben megboldogult 1889-ik esztendő históriája avagy története. Tinódy Lantos Sebestyén diák módjára megénekelte: THEODORUS DIAK, rekomendálván azt a ,,Zalavármegye" nevezetű újságnak. Vegyes érzelmekkel tekint a szem vissza, s­e kimúlt esztendő, lefolyt napjaidra. Egyenlőn volt részünk rosszban, szerencsében — 1'-szer nyolcszáz nyolcvankilencedik évben. A lefolyt esztendő megtanított arra, hogy semmi szükségünk ádáz fegyverzajra, A béke műveit szépen kultiváltuk, Több jó eredményét örvendezve láttuk. E­­urópa csendes, — de drága az ára ! — Nem bánjuk, csak áldást hozzon a hazára : Vagy belefáradnak és lef­egyverkeznek, v­agy véres mérkőzés lesz a vége ennek. b­írmas szövetségünk hatalmas triásza — Barátságát mást meg a török hajhássza. — Villámhárítónak be fog majdan válni, Nincs erőhatalom vele szembeszállni. Ám bátor északon mozog a zivatar, Az a sötét felhő vad elemet takar, Mely ha rád­/ereszti fékét vak dühének. Egy birodalomnak lesz az síri ének. Mégsem ijedtünk meg, eszünkbe sincs félni ! Készen vagyunk immár erőnk összemérni. Velünk az igazság, velünk van az Isten, Ez a mi ments várunk, ez minekünk minden. Kormány kebelében történt nagy változás. Szükségesnek látszott ily átalakulás. Bársonyszékbe jutott Szilágyi, Wekerle, Szapáry, Teleky s Josipovich Imre. Nász volt az udvarnál: Mária Valéria Salvator Ferencznek lón boldog arája. Gyász volt az udvarnál: Rudolf trónörökös­öh, iszonyú eseti — megtért őseihez . . . Vele a magyarnak szép csillaga tűnt le, Könyeken keresztül tekintünk az égre ; Csak meteorfénye tündöklik utána . . . Magyarok Istene, tekints­e hazára ! Kemény dió volt a véderő-javaslat, Volt mit hallania jó Tisza Kálmánnak. Tiltakozó népár folyt a pesti utcán, Tisza nem ijedt meg, de engedett aztán. Haragos szomszédunk, a nyugtalan szerbek Távozó Milántól új alkotmányt nyertek. Kiskorú Sándorban új királyt is kaptak . Nem nyílt meg a konak szép Natáliának. Jártasd körül szemed a lomha Ázsián ! Ott is alkotmányt nyert az ősrégi Japán. Oh, mily furcsa növény az a szép Alkotmány! Vérrel kell öntözni, míg virág nyit lombján. Bulgária csendes, állapota rendes, Koburg Ferdinánd a cár előtt nem kedves. Romániában is bukott a muszkapárt. Egyedül Nikita vigasztalja a cárt. Franciaországnak nincs már mitől félni, Ellenségét e nép nem szokta kímélni. Boulanger tábornok kemény Ítélettel száműzetett onnan s többé nem léphet fel. Spanyol és portugál egyre jobban bomlik, Tanítványa felé példa után hajlik , Nagy Braziliából hogy elűzték Pedrot, Ki ennél szebb sorsra már érdemesebb volt. Hát a szegény török, ez a beteg ember ! Beteg is, szegény is, még pisszenni sem mer. Krétai zavargás ejtette kétségbe, Elnyomta ezt s most ül, a lába keresztbe. Umberto, királyunk s III. Sándor j­ár Tettek nagy vizittel „ utazó" Aki ez évben is sok országot ! Uniósnál­ látott. Megtekinté Londont, Athént és Bizánczot. A legfőbb esemény tán mégsem lehet más. Mint a párisi nagy világkiállítás . Bámulta a világ, mit tud a franczia, A népek vezére, apja méltó fia. Nagy számban utaztak honfiaink oda. Vendéget nem láttak szívesebben soha. Ahogy ünnepelték a magyart Párisban. De mondanivalóm erről még más is van. Nyolcszázötven magyar megjelent Turinban. Megifjúlt, a lélek jó Kosuth Lajosban. Lelkesedés lángja magasra felcsapott . . . Nem láttak ott soha ilyen dicső napot. Közlekedésü­gyünk új korszakát Az új zóna rend­szer csak Barosst éli, dicséri. Külföldről fitymálták, ámde most csodá­lják, a magyar találmányt utánozni fogják.

Next