Zalamegye, 1891. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1891-11-08 / 45. szám

A herceg-primás kinevezése. A hivatalo­s lap nov. 1. számában a követ­kező leg­első­bb kéziratot közölte: „Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére: Vaszary Kolos Ferencet, a szent Márton hitvalló és püspökről nevezett pannonh­almi szent Benedek-rendű főapátsági egyházkerület főpász­torát, Pan­nonhalmának és a magyar szent korona alá tartozó szent Benedek rendű összes apátságok főapátját és örökös elnökét, Magyarország herceg-primásává és esztergomi érsekké kinevezem. Kelt Bécsben, 1891. évi október hó 27-én. Ferencz József sk. Gróf Csáky Albin sk. Zalavármegye rendkívüli közgyűlése. Vaszary Kolos Ferencnek, a pannonhalmi Szent-Benedek rend főapátjának, Magyarország herceg-primásává és esztergomi érsekké történt legkegyelmesebb kinevezése alkalmából Zalavár­megye törvényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlést tart, mely érdemben a következő hirdetmény bocsáttatott ki: A Császári és Apostoli kir. Felsége 1. évi október hó 27 én kelt legfelsőbb elhatározásával Magyarország herceg-primásává és esztergomi érsekké főméltóságú és főtisztelendő Vaszary Kolos Ferenc urat, a pannonhalmi Szent-Benedek rend főapátját méltóztatott legkegyelme­sebben kinevezni. Ezen legfelsőbb királyi kinevezés alkalmából, Zala­vármegye törvényhatósági bizottsága a végből, hogy a főméltóságú és főtisztelendő herceg-primás úr, úgyis mint vármegyénk szülötte iránt táplált benső mély tiszteletét és kegyeletet üdvözlő felirattal kifejezésre juttassa, az uj vármegyeház termében f. évi november hó 11-én d. e. órakor rendkívüli közgyűlést tart, melyre a törvény­hatósági bizottság tisztelt tagjai meghivatnak. Zala-Egerszeg, 1891. november 1. Svastits Benő sk., Z­alavárm­egye főispánja Ezután ugyancsak egyhangú helyesléssel fogadták el a Németh Elek főjegyző által fel­olvasott s a város érzelmeit oly híven vissza­tükröztető következő feliratot: Főméltóságú és főtisztelendő herceg-primás Úr! Kegyelmes Urunk ! Azon alkalommal, midőn felséges Urunk és Kirá­lyunk Főméltóságodat a hazafiság, egyház és a tudomány terén szerzett nagy érdemei jutalmául Magyarország herceg-primásává kinevezni kegyeskedett, Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város, mint Zala várm­egye székvárosá­nak, képviselő testülete, 1891. évi november hó 4-én tartott rendkívüli közgyűlésén elhatározta, hogy igazi örömének és méltó büszkeségének ezen feliratban ad kifejezést. Bár az egész országot, a katholika egyházat nagy örömmel töltötte el Főm­éltóságodnak ezen kiváló és díszes állásra történt kinevezése, — mégis a mi örömünk igazibb, a mi büszkeségünk nagyobb s felséges Urunk, Királyunk iránt érzett hálánk és hódolatunk valódibb lehet, mint a többi megyéké annyiban, amennyiben Főméltóságodban e szép vármegyének szülöttét, édes fiát van szerencsénk üdvözölhetni, itt ringott bölcsője, itt játszó gyermek játékait, talán e szép regényes vidék látása segíté életre kelteni az ifjú kebelben szunnyadó nemes és magasztos eszméket s a munkában kifáradt férfiú ide jött haza mi közénk üdülni, pihenni. Ennyi szent kapocs fűzi hozzánk, fűzi e vármegyéhez Főm­él­tóságodat s ezt jól tudva, mélyen érezheti Főméltóságod, hogy igazak, Őszinték és szentek a mi érzelmeink akkor, midőn kívánjuk, hogy a Mindenható Isten adjon erőt, kitartást és törhetlen egészséget és hosszú életet ezen magas méltóság viselésére s tartsa meg ezután is szülő­földjét : e vármegyét és annak székhelyét, Zala Eger­szeget, kegyeiben és szeretetében. Zala-Egerszeg város rendkívüli közgyűlése. Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város kép­viselőtestülete f. hó 4-én Kovács Károly polgár­mester elnöklete alatt rendkívüli ülést tartott. Elnöklő polgármester a lelkesedés hangján emlékezett meg azon örömről, mely Zala vár­megyét s így vele e vármegye székhelyét, Zala-Egerszeget érte azáltal, hogy Vaszary Kolos pannonhalmi főapát, e vármegye szülötte, Magyar­ország herceg-primásává és esztergomi érsekké legkegyelmesebben kineveztetett. Indítványozá, hogy a kinevezés feletti örömét s egyúttal hódo­latát feliratilag fejezze ki a közgyűlés, amely feliratot egy küldöttség vigye az ünnepelthez s a közöröm nyilvánítása végett a mai napon este önkénytes kivilágítás rendeztessék. A közgyűlés egyhangúlag, zajos éljenzés között fogadta el az indítványt, a tagjaivá Kovács Károly polgármester küldöttség elnöklete alatt Árvay Lajos, Balaton József, Bolchán Gyula, dr. Czinder István, Hajik István, Háczky Kálmán, dr. Háry István Horváth Miklós, Isoó Ala­jos, Kaiser József, Klosovszky Ernő, Krosetz István, dr .Mangin Károly, Németh Elek, Skublics Jenő, dr. Szigethy Elemér, Udvardy Ignác és Varga Vilmos városi képviselők választottak. Keszthely város öröme. Mikor a táviró meghozta a hírt, hogy „Vaszary Kolos hercegprímás lett", Keszthely város összes lakosságát lázas öröm szállta meg. A házakat egy varázs­ütésre nemzeti zászlókkal lobogózták fel ; az emberek fel- és alá jártak az utcákon s csak a város nagy szülöttjéről, kit ő felsége a király a legmagasabb egyházi polcra emelt, beszéltek. A városház nagy tanácstermét nyomban a hit után nagy közönség tölté meg s lelkesült örömmel határoztatott el, hogy a város nagy szülöttjét, legfelsőbb kitüntetése alkalmából rögtön (okt. 31-én) táviratilag üdvözlik a város közönsége nevében s az­nap este Vaszary Kolos, az uj hercegprímás tiszteletére, a város fénye­sen kivilágíttatik. A kivilágítás gyönyörűen sikerült. Nem volt egyetlen házikó is, melynek ablakában a tisztelet jele nem világított volna; a középüle­tek pedig fényben úsztak. Másnap, november 1-én, is lengtek még a nemzeti zászlók a házakról, csak halottak napja távolítá el azokat onnan egyelőre. November 3-án a város képviselőtestületét rendkívüli ülésre híva egybe az elöljáróság, hogy a város nagy szülöttjének kitüntetése alkalmából megtehesse előterjesztését. A képviselők teljes számban jelentek meg, kiket Reisth­l Vencel vbíró, mint elnök, melegen üdvözölt s felkéré Lénárd Ernő városi ügyészt, terjessze elő a tanács propozicióit. Lénárd Ernő szónoki hévvel, gyönyörűen beszélt Vaszaryról, ki mindig igaz szívvel és lélekkel, szeretettel és odaadással csüngött szülővárosán, Keszthelyen, melynek sirkertjében hamvadnak drága jó szülői s melynek gymnasiu­mában (akkor 6 osztályú volt) nyerte első okta­tását s ki, hogy Keszthely mindig szeme előtt lebegjen, dolgozó­szobájában maga előtt tartja Keszthely térképét. Hosszú, szép és lelkesedéssel fogadott be­szédje végén indítványozta, hogy Keszthely város közönsége Vaszary Kolos főapátnak, város nagy szülöttjének, hercegprímássá történt a kineveztetése alkalmából a következőképen adjon örömének kifejezést: 1-ször üdvözlő feliratot intézzen hozzá, 2-szor lehetőleg mielőbb üdvözlő küldöttség menesztessék hozzá még Panonhal­mára, beigtatásakor pedig Esztergomba ; 3-szor beigtatásakor a város fellobogóztassék s az nap délben díszebéd, este fáklyászene és fényes kivilágítás tartassék. Pap Sándor képviselő ezekhez még azt indítványozta, hogy a főgymnasium mellé a város Vaszary Kolos nevére tápintézetet létesít­sen, melynek alapja ezennel 1000 frttal vetes­sék meg. Mindkét indítványozónak előterjesztései nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfogadtattak. Ezután az üdvözlő felirat szerkesztésére Lénárd Ernő és Csirke Iván kérettek fel ; a küldöttségbe pedig beválasztattak : dr. Dunszt Ferenc, id. Reischl Vencel, dr. Burány Gergely, Lénárd Ernő, Pap Sándor, Deininger Imre, dr. Csanády Gusztáv, Beck Sándor, dr. Hanny Ödön, Hoff­man Soma, Takách Imre, Oppel Károly, Scheiner Henrik, Csirke Iván és Nagy István. E küldöttség vezetője és szónoka dr. Dunszt Ferenc apátplébános leend. Jó emberekhez. A kinek jó a szíve; a kinek érzés és szánakozás lakik a lelkében; a­kinek fáj az, ami ezereknek fáj, az olvassa el ezeket a sorokat és cselekedjék úgy, amint szíve-lelke parancsolja. A jó emberekhez szólunk. Az elmúlt nyár szomorú szakaszt fog képezni az esztendők sorában. Jaj és keserűség, pusztulás és rombolás sír ki ez évszak vészes napjaiból. — A­mily reményteljesen kez­dődött, oly gyászosan végződött. A tavasz derekán meleg napsugár éltette a gabo­nát, hajtott burgonya és tengeri, duzzadt a kalász, indákkal kapaszkodva szaladt fel a karón a szőlő. (­röm és boldogság töltötte el a gazdát, a mikoron látta, hogy esztendőn át hullasztott véres verejtéke nem hullott hiába, és a termőföld áldással tetőzve adja vissza az életet, a­mit bele vetett, féltő gonddal ápolt, gyöngéd szeretettel nevelt a munkás emberkéz.­­S megharagudott az Ég a földre, a természet a­z emberre. S az egekből, a­honnan az áldás fakadt, veszede­lem és pusztulás zúdult alá. Vihar söpört végig, jégverés tombolt, ahol emberek munkáskeze fáradsággal épitett, és mire újra kitisztult az ég, mire elcsendesedett a vész h­araga, oda lett az emberek vetése. Letarolva, elpusztulva gabona, szőlő, gyümölcs: minden­ szeretetet csöpögtették az ifjúság fogékony szivébe is. A közel­mult időkből Maár Bonifác híres történetiró, Guzmics Izidor, a nemzeti­ébredés korszakának kiváló­­ férfia, Czuczor Gergely a költő, Czinár Mór a derék régiségbúvár, R­ómer Flóris dr. a tudós archeologus, Rónay Jácint a nagytudományú főpap, mind kiváló diszei annak a rendnek, a mely egykor Deák Ferencet is, a haza bölcsét, tanítványai közé számította. A rend­ről Deák Ferenc később is a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. A bencés rend hazafias szelleméről a legszebb bizo­nyítványt állította ki önmaga — József főherceg. Mikor a pannonhalmi ős székesegyházat, melyet Kruesz Krizosztom roppant költséggel, stílszerűen reno­váltatott, Simor János hercegprímás nagy ünnepséggel felavatta,­­— az ős monostor vendégjeit tisztelte József főherceget is. A szertartások befejezése után a fényes lakoma fénypontja József főherceg ő fenségének felköszöntője volt. — A szent­ Benedek-rend — úgymond — minden­kor tündöklött hazafias erényekkel. És ha majd eljön az idő, midőn fiaim nevelésére férfiakra lesz szükség, eljövök ismét Pannonhalmára s e rend tagjai közül fogom kiválasztani azokat a lelkes rendtagokat, a­kik az én fiaimból is jó hazafiakat fognak nevelni. És a főherceg, mint apa, beváltotta szavát. Fiait: József és László főhercegeket, a pannonhalmi bencések közül kiszemelt férfiak nevelőgondjaira bízta. Éppen, mint egykor szent István, Imre herceget a bakonybéli bencés apátra! Fűnek a hazafias rendnek a kebeléből jutott most Vaszary Kolozs, jelenlegi pannonhalmi főapát, az eszter­gomi érseki székbe. Pannonhalmáról, melynek ormain egykor Árpád, a honszerző lovának patái is csillám­lottak, — Sión ormára ! Fényes pálya! Egyszerű szerzetesből — első egy­házi dignitás. Zalamegye vallja őt fiának. Született Keszthelyen 1832-ik év február 12 ikén. Tehát még az 59-ik évben jár. A keresztségben Ferenc nevet nyert. A Kolos név­­ szerzetesi neve. Szüleit korán elvesztette s az élet korán önállósághoz szoktatta. Öt testvér között ő volt a legfiatalabb. „Multa talit puer, sudavit et alsit." Isko­láit Keszthelyen végezte a premontreiek vezetése alatt álló gimnáziumban. Itt bevégezve a hat osztályt, belépett a bencés­ rendbe s mint novicius, Pannonhalmán folytatta tanulmányait, a­hol bevégezvén a teologiát is, — 24 éves korában pappá szentelték. Komáromban mondta első miséjét, a­hol már előzetesen egy évig, mint tanár műkö­dött az ottani algimnáziumban. Ezután is még egy évig itt tanított; 1856-tól 1861 ig Pápán működött az ottani algimnáziumban. A pápai gimnázium igazgatója akkor Füssy Tamás volt. Vele együtt itt indította meg az Ifjusági Plutarch cím­ű ifjúsági folyóiratot, mely füzetekben megjelenve, az ifjúságnak volt szánva. Sok szép költemény jelent meg tőle ezekben a füzetekben. Itt jelentek meg: H­unyady János, Fehér György, Festetich György és Szi­lágyi Erzsébet című történeti élet- és jellemrajzai. Pápa Veszprém megyéhez tartozván, mint Veszprém­megye bizottságának tagja, már pápai tanár korában élénk részt vett a megyei közélet mozgalmaiban is. Első nyilvános szereplése akkor történt, midőn Teleki László gróf egy küldöttség élén, Pápán át, Dákára volt utazandó, a hazába visszatért Batthyány Lajosné grófasszony üdvözlésére. Ekkor Pápa városa Vaszary Kolost kérte fel, hogy a küldöttséget a város nevében üdvözölje. Vaszary Kolos ekkor oly hatásos, ragyogó szónoklatot mondott, hogy Teleki gróf szeme — könybe lábadt. Ettől az időtől kezdve, Sárkány Miklós bakonybéli apáttal együtt, ő volt felváltva a vármegye­­ dísz­szónoka. Beszédeit, politikai lelkes szónoklatait, melye­­­­ket a vármegye gyűlésein mondott, máig is lelkesülten emlegetik. * Az ezután következett éveket, 1861 —1869 ig, Esz­tergomban töltötte. A provizórium idejét csendes irodalmi munkásságban töltötte. A Thun-rendszer alatt a gimnáziumi ifjúság Pi­tz Vilmos történeti könyveire volt utalva. Sallangos, ízetlen s minden hazafias érzületet nélkülöző művek voltak ezek. Vaszary, kinek épen a történet volt legkedvesebb tárgya, megírta a tanuló ifjúság számára először a világtörténe­tet, mely három kötetben Világtörténelem cim alatt, már 1863-ban megjelent s még abban az évben rendes iskola könyv gyanánt is elfogadtatott. Két évre rá pedig, 1865 ben, Horváth Mihály történeti munkája nyomán, mely hivatalosan az iskolákból ki volt tiltva, megírta Magyar­rszág története című munkáját, szépen, lelkesen, igaz magyar szellemben. Szóval pedig kibővítette ő. Tanítványai rajongva csüngtek szavain s nem egyszer éljenzések közt hagyta el a tantermet. Hazafias lelkét öntötte szavaiba. Ragyogó szemeiben ott lobogott a honszeretet lángja. Sokan most is kegyelettel gondolnak reá. Tanít­ványa volt Esztergomban a sok jeles közt­­­ Baross Gábor jelenlegi miniszter is. * Az alkotmány helyreállítása után, 1869—1885 ik évig Győrött működött, mint házfőnök s igazgatótanár. Itt is kizárólag hivatásának élő, lelkes, buzgó tagja volt a rendnek. Mikor a tanárképzés reformja életbe lépett, ő volt az első, a­ki letette a tanári vizsgálatot az egyetemen s a pannonhalmi bencés-rendnek ő az első okleveles tanára. Az irodalom terén itt is buzgón munkálkodott. Győr város és megye monográfiájába, ő irta meg Pannon­halma történetét, mely a történetíró kiváló képzettségére

Next