Zalamegye, 1897. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1897-02-14 / 7. szám

XVI. évfolyam­. Zala-Ká^Pszeg, 1897. február 14. 7. szám­j. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám­ára 10 kr. Hirdetmények: 3 h­asábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit­sora 12 kr. Jl­ázsálati, khnM és gyászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. INI A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala­egerszegi ügyvédi kamara", a „kanizsai és novai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye! HVn­egj­el­enik m­­inden­­ vasároltxa^p- A „Zalamegye" tárcája. A hitves. írta : Szécsei Laj­os. Házvezetőnőjét aludni küldé, ő pedig dolgozó szo­bájába vonult, hol élénk tűz pattogott a kandallóban. Az erős lánggal égő lámpát lecsavará, mert fényes világa bánta rövidlátású szemeit. Kényelmes karos­székébe eresz­kedett és egy könyv olvasásába merült. Amint a falon függő inga óra tizet ü­tött, az elő­szoba csengetyűjének éles hangja reszketteté meg a beállni készülő csendet. Mivel ez estére senkit sem várt, mozdulatlanul ma­radt; háborítlanul tovább olvasott; csak midőn a csen­getyű ismét megszólalt, ment ki. Kün a folyosón, az előszoba ajtaja előtt, egy fekete női alak állott, s midőn a lámpa világító sugarai a nő arcára estek, a jövevényben nejére ismert. Vontatott hangon csak e két szó kiejtésére volt ké­pes: „Te vagy V" A nő mozdulatlan és szótlan állapotban maradt. „Jöjj be" — mondá a férj. Dolgozó­szobájába vezette és egy karosszékkel meg­kínálva, egymást szemlélek. Öt hosszú év múlt el, mióta eltávozott s csak most látta viszont. Ott ült előtte, még mindig szép, de egy különös kialvó, mondhatni her­vadt kifejezéssel arcán, amelynek tükrében az átélt szen­vedések nyomai visszaverődtek .Testét egy színehagyott, igen elviselt fekete ruha fedé, melynek cérnaöltései egészen ki­fehéredtek a folytonos használattól. A halántékokra tapadó A városi képviselőtestülethez. Alig van vidéki város, amely hasonló időtartam alatt minden téren oly rohamos haladást volna képes felmutatni, mint az utóbbi néhány év alatt Zala-Egerszeg városa. Aki pár évtized óta most látja újból e várost, hir­telenében rá sem ismer. Az utcákon házak emelkednek, mintha varázs­erővel mindenütt új teremtették volna elő a föld gyomrából. A régi városra csak a mellék­utcák régi, zsúppal fedett viskói s a főutcán itt-ott szerénykedő s a végenyészettel küzdő egy-két házacska és a szépészeti elvekkel, valamint közbiz­tonsággal homlokegyenest ellenkező nyilt kovács-mű­hely emlékeztetik az embert. Ezelőtt néhány évvel még valóságos sárfészek volt e város. Ma már van kényelmes és széles aszfalt­járója, még­pedig olyan, amilyennel kevés Dunán­túli város dicsekedhetik. Hosszas küzdelmek után a gymnasium diszes épülete is felemelkedett és tanúsítani fogja a késő utókor előtt a milleniumi év diadalát. A nagyvendéglői épület, a pénzügyi palota, a diszes kisdedóvó, kereskedelmi- és népiskolák épületei is mind az ujabb­­ kor vívmányaiként jelentkeznek és nagyban emelik a város szépségét. Ezzel kapcsolatban megemlítjük iskoláink álla­mosítását, mely városunknak nem csekély anyagi előnyére szolgál. És így folytathatnánk tovább ama dolgok fel­számlálását, melyek városunk haladásának kézzel fogható bizonyítékaiként jelentkeznek. Ámde a jelen esetben nem az a célunk, hogy méltassuk a múlt vívmányait, hanem az, hogy a kép­viselő testületet, amely, mint a felsorolt példákból látható, dicséretre méltó buzgalommal igyekszik min­denben a város javát előmozdítani, figyelmessé te­gyük egy­némely olyan dologra, amelynek sürgős teljesítését a megkezdett jó uton való következetes haladás szükségessé teszi. Mert bizony egész régió még azoknak a dol­goknak a száma, amelyeknek megvalósítását a köz­szükséglet égetően követeli. Ilyen például az egyenes vasúti összeköttetés Gráczczal Körmenden át, a fürdő­ügy rendezése és még sok más dolgok, amelyeket azonban lassanként majd meghoz az idő. Másként állunk azonban a csatorna­ügy ren­dezésével. Ez már nem tűr halasztást! Egerszegi ember talán már észre sem veszi, annyira megszokta azt a borzasztó bűzt, amely a rostélyos csatorna nyílásokon át kiömölve, megfer­tőzteti a város levegőjét. Az idegen azonban megbotránkozik rajta és bá­mulja az egerszegiek csodás idegzetét, amelynél fogva ezek képesek a miazmákkal fertőzött levegő dacára is tovább vegetálni. Hja, persze azt nem fedezi fel hirtelenében, hogy a jó Isten az egerszegiek által annyira szidott északi széllel szokta gyakorta meg­tisztíttatni a város levegőjét és azért nem pusztu­lunk el sorra. Most azonban az egész világot fenyegető pestis vész igen meggondolandóvá teszi előttünk azt a kér­dést, hogy az isteni segedelmen kívül nem kellene-e nekünk is valamit tenni a netán bekövetkezhető veszély elhárítására nézve? Nem célozunk jelenleg a csatorna­hálózat gyö­keres átalakítására, mert tudjuk, hogy az azzal járó terhet a város jelenleg nem bírná meg. Mi csupán azt indítványozzuk, hogy a csatorna­nyílásokat a mostani rostély helyett légmentesen záródó fedőkkel látnák el. Így azután meg lenne akadályozva a csa­tornák kártékony kigőzölgése. Különösen szükségesnek mutatkozik ez az isko­lák környékén, ahol egészséges és tiszta levegőre mindenek felett szükség van. Hiszen az legalább­is furcsa állapot, hogy az iskolákat nem lehet szellőztetni, mert kívül rosszabb a levegő, mint oda­bent, ahol pedig 40—50 gyer­mektüdő foglalkozik állandóan az élenyfogyasztással. Ez az állapot sem a fejlődő gyermekekre, sem a folyton magyarázó tanárokra nézve nincs üdvös és egészséges hatással. Rámutattunk a bajra. Megmondtuk a legkön­­nyebb orvoslási módszert, tehát videant consules . . . Az általunk ajánlott mód egyszerű és olcsó szer a levegő megtisztítására és ami fő, ez­által a csa­tornák sem lesznek elvonva eredeti rendeltetésüktől, az esővíz levezetésétől, mert meg vagyunk győződve, hogy minden érdekelt házigazda örömmel magára vállalandja a csatorna fedeleknek esős idő alkalmával leendő felnyittatását, csakhogy a háza előtti csatorna folytonos kigőzölgésétől megszabaduljon. hajtömegben a sütű­n mutatkozó ezüstös szálak egymás mellé helyezett csíkokat képeztek. A férj úgy éreze, mintha belsejében minden érzés kihalt volna; közönyös tekintettel méregető, mint előtte teljesen ismeretlent . . . A néma csöndet megtörte a nő. Szaggatott, rövid mondatokban elbeszélte szégyenét. Elmondta, hogy tegnap óta egyedül van, elhagyatott állapotban ; az egész napot könnyek közt töltötte, s midőn az éhség erőt vett rajta, öntudatlanul az utcákon bolyongott, mígnem az ő háza elé érve, gépiesen felvánszorgott. A férj még mindig nem szólott. E félelmes csendben elvonultak lelki szemei előtt a lefolyt öt év cél nélkül eltöltött percei, amint ezt é s az előtte ülő nő kölcsönösen átélték. Előtérbe nyomult a pillanat, midőn e nő hűtlenül elhagyá, midőn lakását üresen találta. Azt hitte, hogy a lesújtó csapást nem lesz képes elviselni. Elmúlt egy hosszú év s még mindig nem hallott róla hírt s így lassan kialudt belőle a viszontláthatás reményé­nek utolsó szikrája is. Felhagyott a töprengéssel, s mint egy gépezet, haladt az élet sivár utain. Csendes és kényelmes lakása nem tű­nt fel már előtte oly zordnak. Visszatért előbbi kedvenc szórakoztató fog­lalatosságaihoz. A megszokott bútorok és dísztárgyak mo­solyogni látszottak feléje. Felejtett, miként az emberi lény minden nagy fájdalmat idővel feledni tud és átengedte magát a megelégedett—­némaságig zajtalan —­ agglegény életnek. És neje, a ki látszólagos boldogságért elhagyá őt, szerencsésnek érzé magát egy időben, midőn a férj őt siratta, lelkének óriási kínjait alig volt ő boldog volt­ egész éven át, abban a­, Midőn a férj megcsalatott képes elszenvedni, akkor Egészségügyről lévén szó, el nem mulaszthatjuk futólag megérinteni, hogy ivóvizünk javítását illetőleg is kellene valamit tennünk; mert bizony az egerszegi kutak csak mocsárvizet tartalmaznak, mely inkább gyomorfájás szerzésére, mint szomjúság oltására szolgál. Egy artézi kút nagyon, de nagyon el­kelne Egerszegen. Na de azt hisszük, derék képviselő testületünk fontolóra veszi az általunk elmondottakat és gond­jaiba veszi a város egészség­ügyét! ip. nsz. Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság február havi ülését Csertán Károly alispán elnöklete alatt f. hó­ 9-én tartotta. Az alispáni havi jelentés a vármegye területén január hóban a közigazgatás egyes ágaiban előfordult események­ről felolvastatván, helyeslőleg tudomásul vétetett. Ezután a bizottság egyes felebbezett ügyeket intézett el, kivételes nősülésekre az engedély megadását hozta ja­vaslatba. Majd az egyes szakelőadók felolvasták az 1896-ik évről egybeállított részletes jelentésüket, a jelentés kap­csán tett indítványaikat, amelyeket a bizottság elfogadván, azoknak az egyes szakminiszterekhez, valamint az egész jelentésnek a miniszterelnökhöz való felterjesztését elha­tározta. A szent-gróthi főszolgabíró jelentése a zalavölgyi h. é. vasút Szent-Gróth állomása mellett levő átjárónál karfa felállítása iránt — érdemleges határozathozatal előtt­­­­ nyilatkozattételre kiadatik nevezett h. é. vasút igazgató­ságának. Előterjesztetett a szombathelyi üzletvezetőségnek meg­keresése a Zalavölgyi vasút 161/162. számú szelvényei között kért áteresz létesítésének elrendelése tárgyában. A közigazgatási bizottság ebben az ügyben érdemileg nem intézkedik, míg a szóban forgó átereszre vonatkozólag a kultúrmérnöki hivataltól a tervezet meg nem érkezik. A pécsi posta- és távírda igazgatóság tudatja a bi­zottsággal, hogy Bókaházán postahivatal nem fog felállít­tatni. Az igazgatóság átirata a szolgabíróság utján érdekelt községnek értésére adatik. Letenye község kérvényét a Letenye és Mura-Király közti posta­járlat kedvezőbbé tétele iránt a bizottság pár­tolólag teszi át a pécsi posta- és távírda igazgatósághoz. Olvastatott a kereskedelemügyi miniszter rendelete, melyben tudatja, hogy a bizottságnak a zala­egerszegi helyi vonatok szaporítása és a zalavölgyi vasút­vonalon a 6013. és 6014. számú vonatok télen át való közlekedése iránt beadott kérelmét nem teljesítheti. A közigazgatási bizottság újból feliratot intéz a minisztériumhoz, hivat­kozva arra, hogy ha Keszthelyen minden vonathoz van Annál borzasztóbb volt az ébredés! Midőn a csábitó kedves muló érzelmei hidegülni kezdének, akkor ismeré meg teljes valóságában azt a férfit, kinek hízelgő szavaitól megtántorodott, kiért magát szabaddá tette és megfeles­kedett,hitvesi kötelességéről. És ő ezt egy kicsinyes, lelki nemesség nélküli em­berért cselekedte meg, aki még csak hasonlítható sem volt az ő férjéhez, és így lett a képzelt végtelen gyönyör és soha nem múló boldogságtól fűszerezett életből vég nél­küli gyötrelem és gyógyíthatlan fájdalom. S az alatt az öt év alatt, mig ehhez az emberhez vala kötve, megízlelte egy hit, remény és szerelem nélkül való élet minden undorát, egyetlen vigasztaló napsugár nem törte át gyalázattól meghomályosodott életét, sőt lassanként egymást követőleg jöttek a pénzhiány és sze­génység ijesztő alakjai. Egy minden izében keserű napon arra a szomorú tapasztalatra kellett jutnia, hogy ezúttal ő van elhagyatva, egyedüli vigaszul maradva neki könnyeinek kiapadh­atlan forrása. S e megmérhetlen szerencsétlenségének közepette a véletlen megcsalt férjéhez vezette vissza, ahhoz az igény­telen, most már megelégedett agglegényi életet élvező em­berhez, kit ő rútul megcsalt. Most, midőn teste és lelke egyaránt kifáradt a nyomor viselésének terheiben. A néma csendet, melyben mindketten elmerülének, az utcáról felhangzó kocsi zaja töri meg. Már a boltok vasfüggönyeit tolák fel és a távolból a vonat mozdonyá­nak elhaló füttye tudata velők, hogy az éj halotti szemfö­döjét a pirkadó nap sugarai fellebbenték. A férj kezeit zsebébe rejté és ott a kulcscsomaggal játszott, midőn hirtelen az asszony felé fordulva, kérdé tőle : „Te éhes vagy ?" Mai számun­k­l­ozj fél iv mellék­­let van csatolva

Next