Zalamegye, 1904. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-03 / 1. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap« csak ápolta és tovább adta a régen meg­született eszméket. A gazdasági hatalomért vívott küzdelem zajából azonban kivált egy-egy oly irányú mozgalom, amely a jövő ideáljait szolgálta. Tudományos és humanisztikus célokért lelkesülő kongresszusokról hozott felemelő híreket a sajtó. És ezeknél a kérdéseknél ledőltek az emberek közti válaszfalak, hát­térbe szorultak a gazdasági érdekek és legkiválóbb elmék a jövőbe néző szemek­kel szolgálták az emberiség jövendőjét. A világbéke létesítése, a tuberkulózis és alkoholizmus elleni védekezés, gyermek­védelem stb. az egész művelt világ törek­vései lettek. Az önzés, a rideg egyéni érdekek ural­mának korát éli az emberiség. A rideg felfogás kifejezésre jut a magán­életben, a népek beléletében, a politikában és a nemzetközi érintkezésben. De már rakják a fundamentumát a jövő társadalmának, amelynek mozgató ereje, tömörítő eszméje a tudomány, felvilágosodás és a humaniz­mus lesznek. Az európai államok belső életét az anyagi és szellemi jólét biztosítása mellett a nemzeti államok kiépítésére, vagy végleges konszolidálására irányuló munka tölti be. Hazánk különleges közjogi helyzeténél fogva évszázados harcot folytat nemzeti érdekeiért s ma, amikor a nemzeti állandók úgyszólván megjegecesedtek s nemzeti egy­ségüknél fogva hatalomban és gazdagság­ban megerősödtek, megsokszorozva ébredt fel az egységes magyar nemzeti állam ki­építésére irányuló törekvés. Ebben minden magyar ember ugyanazt az elvet vallja. De az eszközökre vonatkozólag eltérők a nézetek s ezek az eltérések annyira radi­kálisak, hogy összeütközésre, bomlásra vezettek, nem csak a parlamentben, hanem a társadalomban is. A parlamenti harc volt ránk magya­rokra nézve az elmúlt esztendő legfonto­sabb eseménye. Gazdasági érdekeink csorbát szenvedtek, az amúgy is széthúzó társadalom még jobban szétzüllött s immár várva­ várja a nemzet a végleges kikibontakozást, a békés, alkotó munka megkezdését. Társadalmi életünk züllöttségén az el­múlt év nem csak hogy nem segített, hanem az érdekellentétek jobban kiéle­sedtek. A demokratikus eszmék terjedése nagyon felszínes. Sokan vallják, kevesen érzik s keveseknek szolgálnak életelvek gyanánt. Az elmúlt év történetírója nem jegyezhet fel nagy haladást Magyarország történetének lapjaira, de visszaesést igen. Gazdasági életünk pang, a közélet terén a legellentétesebb nézetek vívnak élet­halál harcot a nemzet legszentebb érde­keinek rovására. Nem gondolhatunk vissza jóleső meg­nyugvással az elmúlt évre, de joggal kérünk a Magyarok Istenétől boldog uj esztendőt. 1904. január 3. A karácsonyfa egylet ruhakiosztó estéje. Az idén is, mint minden évben f. hó 24-én tartotta a karácsonyfa egylet ruhakiosztó ünne­pélyét. A lélekemelő ünnepélyen csak igen kis közönség vett részt, ami bizony az egylet fárad­hatatlan választmányát nem a legjobb hangulatra keltette. Pedig ha van egyesület, mely méltó az anyagi támogatásra, s így a karácsonyfa egyesület az, mely a kereszténység legszebb ünnepét ünneppé teszi azok számára is, akikre az év többi nap­jaiban éppen nem mosolyog a szerencse, akik nap nap után kénytelenek szomorúan tapasztalni azt az áthidalhatatlan űrt, melyet köztük a szü­letés, a vagyon támaszt. S mily boldogító érzés fogja el szívüket ezen a szent estén, amikor mintegy feledni látszanak az élet keserűségeit és örömkények között szemlélik a gondos kezek által számukra készített karácsonyi ajándékot. A kiosztási ünnepség karácsony estéjén dél­után 5 órakor vette kezdetét a csillogó karácsony­fákkal ékesített óvodai teremben. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, vármegyei tanfelügyelő a választmány felkérésére az idén is méltatta a kereszténységnek ezt az emlékezetes estéjét; vallásosságra, munkára és szorgalomra buzdította az egyesület áldásában részesülő gyer­mekeket; köszönetét fejezte ki az egyesület ügyeit oly odaadással vezető elnöknek s a tevékeny választmánynak. Az éljenzéssel fogadott beszéd után következett a ruha kiosztás. Az egyesület 57 fiu és 30 leány­gyermeket ruházott fel az idén; mindegyiknek jutott ezen kívül kalács, dió és sütemény. A ruhák értéke 1000 korona. A felruházási ünnepélyhez hozzájárulni szíve­sek voltak:­­ a) pénzadománnyal: Dr. István Vilmos püspök (Szombathely) 50 K, dr. Mangin Károlyné, Németh Béla (Szombathely), Königmayer János, Krosetz János, Handler Istvánná (Szentgothárd), özv. Skublics Jenőné 10—10 K, Udvardy Ignác, Hanti Károly 6—6 K, Kászonyi Mihály, Legáth Kálmán apát-plébános, dr. Háry Istvánná 5—5 K, dr. Isoó Jánosné, Kántor Pálná, Dervarics Lajosné, Bottka Jánosné, Ján Ferencné, Bogyay Györgyné, özv. Rotter Jánosné 4—4 K, Thassy Lajosné, Varga Vilmosná, özv. Bottfy Lajosné 3—3 k. N. N. (Söjtör), özv. Hideg Józszefné, Krosetz Istvánná, Paukovics Györgyné, Fangler Mihályné, özv. Erdős Gézáné, özv. Tahy Rozália, Árvay Emília óvónő, Krosetz Gyuláná, Kászonyi Mihályné 2—2 K. Kovács Istvánná, Kovács Lászlóné, Rutich Sándorné 1—1 K. Élelmiszert ajándékoztak: Talabér Lászlóné (Gyürüs) almát ás diót, Csertán Károlyné bábot, fügét és almát, Rutich Józsefné ruhát, narancsot és fügét, Varga Vilmosné kalácsot, Lakatos Istvánná kalácsot, Krosetz Istvánná kalácsot, Ruzsics Károlyné kalácsot, Keszli György kalá­csot, Rutich Sándorné ruhát, Thassy Lajosné kalácsot, dr. Háry Istvánná almát, Stefanecz Györgyné diót és kalácsot, Bődy Józsefné kalá­csot, Szakály Istvánná apró süteményt, kalácsot és natrancsot, Hajmásy Imréné diót és kalácsot, Péterfy Sándorné 3 fejkendőt, Szigethy Elemérné apró süteményt és kalácsot, Thassy Kristófné almát, Kovács Károlyné kalácsot, özv. Tahy Rozália kalácsot, Deák Mihályné kalácsot és almát, Kummer Gyuláná süteményt, Lázár Antal kalácsot, Bajomi Istvánná kalácsot, Árvay Lajosné kalácsot, almát és diós kifliket, Remm Józsefné kalácsot, özv. Rózsás Lajosné kalácsot, Kovács Lászlóné kalácsot, Szidnay Fáni diót, Csoknyai Jánosné kalácsot, Krosetz Gyuláné kalácsot. Mindaddig, amig a Marmara*) Ennek vizét pedig öt óceán őrzi, csak győzi, Herosi korodnak két százada tűnt le. Öröme, fájdalma beírva szivünkbe . . . Hűség példájaként Mikes neve csillog­ ,Zágon felé mutat egy halavány Deák Ferencnek is jutott a nagy csillag." fényből; Őt is jubiláltuk száz év ötletéből. Ünnepi programmal eleget láthatott S parádét, — de szobrot, azt nem igen kapott. Ellenben kijutott ebből is Kossuthnak. Hja, ők az égben is harci versenyt futnak. „Ki volt nagyobb ?" Tudod ? Ha nem tudod, érzed. S ha nem érzed látod, s akkor minek kérded? Apró napihírek bőven burjánzottak. Példának okáért, hogy megbokrosodtak Horvát testvéreink a zászlónk láttára, — Pedig nem is piros — s felmásztak a házra, Melyen magyar cimer vagy trikolor díszlett, Vagy magyar felirat . . . S aki ilyen csínyt tett, Megzsi­nózták: Strik magyaronom za vrat!­) — Statárium leve a vígjáték — zárlat . . . Egyéb apró hírek: a cukor olcsóbb lett. Egész évben adót fizetni nem kellett. De ettől senkinek sem fűlik az ínye. Érdekesebb: Chlopy, Bilek és Trebinje. Ámde a krónikás nem lehet reporter. *)Nem Marmora. Egy belefutó pataktól kapta ezt a nevet, amelyet aztán az alapos tudomány megtett Már­ványnak, ami ott teljesen alaptalan és ismeretlen is. *) Kötél a magyarok nyakára! Kedélyes horvát dal, drága testvéri jóindulat enyelgése. Rajtam Klio asszony ne verje a port el, h­a nálunk nincs théma, tán lesz a szomszédban. Annak a szénája szintúgy szerteszét van. Austria felix bizony nem henceghet, Nekünk a szemünkre de semmit sem vethet . Ott is obstruálnak, lármáznak a csehek. S ha minket szidni kell, lám egyetértenek! Körber is hiába hordja fenn pipáját, Tisza Pista kétszer jól becsapta száját. Centralista álmok zavarták meg fejét, A magyar tehénnek áhitja a fejét. Nagyon elkapatta a sok magas vendég, De ez nem nekik szólt, egyre százat tennék! Császárok, királyok fordultak meg Bécsben, Hogy jó királyunknak járjanak kedvében. Európaszerte kívánják a békét, Mindenek belátják ennek nagy Csak a Balkan-­es^e­t, az volna értékét, nyugodtabb, Macedón, szerb, bolgár lenne már okosabb. Ámbátor az orosz - magyar-osztrák fegyver, fia soká mozognak, valakit ott megver. Egyetértünk immár nagy Oroszországgal. El van most foglalva harcias Japánnal. Mit bánjuk mi, legyen övé mandju, osztyák. Nyugodtan nézzük, ha Ázsiát felosztják, így a pánszláv eszme addiglan húzódik, Amig célját veszti s elszalad Klimnáig. Szegény Törökország, bizony nagyot nézett. Ahogy elolvasta a reformjegyzéket . . . Bizony Golub­ovszky egy cseppet sem tréfál : Az ormán nyakára ellenőrt delegál. De egész Balkánon a legnagyobb eset, Melynek a szerb király áldozatul esett. Vitézlő tisztjei összekaszabolták . Drágával együtt az ablakon Szegény Sándor király, jó példa kidobták, lesz arra: Nem mindig számíthatsz a fegyveres karra. Karagyorgyevicsnek sem rózsás az ágya, Hogy király lehetett, a sorsot nem áldja: Véres trónon ülni nem lehet kényelmes, Koronás pártfogót hasztalanul Bolgár Ferdinánd is rosszul érzi keres­ magát, Védpajzsul ott tartja a jóságos mamát. Furcsa az a Balkán! valóságos vulkán, Nem jó ott táncolni­, majd csak idők multán . . Még egy nagyot buggyan s kiürül a korsóm: Pihenjen meg szemünk egy csendes koporsón.­ Benne nyugszik Krisztus földi helytartója, A bölcs Leo pápa. Szent Péter hajója még nem volt biztosabb, jobb kezekre bízva. Zászlajára szent szó: pax vagyon felírva. A lumen de coelo igazolta nevét, Pius — ignis ardens — foglalta el helyét. Most urbi et orbi tisztelik emlékét. Híven őrizte ő egyházát s a békét. Adjon Isten neki örök üdvösséget . . . S neked, ha olvasóm, sok boldog újévet I

Next