Zászlónk, 1915. szeptember - 1916. június (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915-09-15 / 1. szám

REV 2010 Fiúk! Kedves Barátim ! A tavalyi harcok jellege inkább mozgó volt, az ideieké inkább álló. Ott,­­ harcok mezején, földalatti városok keletkeztek, háborús berendezéssel, szí­­nezettel, stílussal és törvényekkel. A föld alatt pedig, úgy látszik, nemcsak a gabona­magok, de a gondolat­magok is hamarább indulnak csírázásnak. Fürgébb ott a tábori posta, gyakoriabbak a levelek. Tavaly az ujjaimon megszámlál­­tattam, hogy a harcos fiúktól hány levelet kaptam. Az idén?! Ha tíz kezem volna, az összeszámlálásra az is kevés volna. És minő levelek ? ! Mintha minden egyes levélíró szívének drága virágát küldené, amely éppen nost nyílott ki a vérmezőkön. Csupa finom illat, csupa gyönyörű ragyogás. És csodálatos, mindegyik azt írja, hogy ennek a drága szívvirágnak magvát nem ott a halál szérűjén találta, hanem ezt — úgy látja — ifjú korából, az ikola padjaiból hozta. A harcos idő ezt a magot csak csírázásra indította. Egy tüzérhadnagy azt írja: „A harctéren töltött tíz hónap elkoptatott. Tompa fáradságban mennek a napok és jól esik egy kis fölfrissülés. Másrészt látom,­ hogy amit meglátni Te tanítottál meg, kedves Zászlónk, az tényező mostani­ életemben és nemcsak egyetemi éveimet tette tartalmassá, de csökkenti a ma és talán a holnap sivárságát is. Azért köszöntlek őszinte, meleg szeretettel.“ Nézzétek, hová nyúlnak vissza a harctéren termett szívvirágok gyökér­szálacskái ... egész az édes anyai föld határáig, egész a családig, az iskola­padokig, a kápolnáig, a játszó­terekig és hogy ott találja a Zászlónkat is, hát nyakába borul és sír örömében. Édes fiúk, én úgy érzem, hogy ez maga a szép élet, mert mi lehet más a szép élet, mint szép érzület? Akkor él szépen az ember, ha szépen érez. • Hát köszönjük nektek drága harcos testvérek, hogy minket szép levelei­tekkel szépen érezni tanítotok — anélkül, hogy preceptoroskodnát.­ , mint a dalos madár dala buzdítás a másiknak is — dalolásra. Stilizálódik a lelkünk rajtatok, kiket az isteni Gondviselés p­­az éa­i és halál m­esgyéjén stilizál. Hát ez is háborús haszon. „Mannmussaus Allem Capital schlagen“ — mondotta egy­­ sade- t­er­nán Ha már háborúnak kell lenni, hát legyen. De a lelkünknek nem­ nem sz­bad kettétörni. Sőt! A háború roppant benyomásain stilizálod a -­i­ Nagyobb benyomás — nagyobb lélek-lendület, így a háborúból is — capitalis Diligentibus Deum omnia cooperantur in bonum — Isti­­.szeretők minden a javukra szolgál. — Bizony, még a háború is. A fölséges Ember-lelkület kiformálódásának nagy korszaka ez! A lövész-árokban csiráznak a gondolat-magok. Kikelet készül a nemzet világában. Fiúk, üdvözöljük a felkelő Napot! 1 : Veletek együtt repes feléje a ti hűséges Zászlónk b rútotok gt. vAr o n,**:'.v**ngplivz . fr *290 | f­ ff­­ Jfl

Next