Zászlónk, 1915. szeptember - 1916. június (14. évfolyam, 1-10. szám)
1915-09-15 / 1. szám
REV 2010 Fiúk! Kedves Barátim ! A tavalyi harcok jellege inkább mozgó volt, az ideieké inkább álló. Ott, harcok mezején, földalatti városok keletkeztek, háborús berendezéssel, színezettel, stílussal és törvényekkel. A föld alatt pedig, úgy látszik, nemcsak a gabonamagok, de a gondolatmagok is hamarább indulnak csírázásnak. Fürgébb ott a tábori posta, gyakoriabbak a levelek. Tavaly az ujjaimon megszámláltattam, hogy a harcos fiúktól hány levelet kaptam. Az idén?! Ha tíz kezem volna, az összeszámlálásra az is kevés volna. És minő levelek ? ! Mintha minden egyes levélíró szívének drága virágát küldené, amely éppen nost nyílott ki a vérmezőkön. Csupa finom illat, csupa gyönyörű ragyogás. És csodálatos, mindegyik azt írja, hogy ennek a drága szívvirágnak magvát nem ott a halál szérűjén találta, hanem ezt — úgy látja — ifjú korából, az ikola padjaiból hozta. A harcos idő ezt a magot csak csírázásra indította. Egy tüzérhadnagy azt írja: „A harctéren töltött tíz hónap elkoptatott. Tompa fáradságban mennek a napok és jól esik egy kis fölfrissülés. Másrészt látom, hogy amit meglátni Te tanítottál meg, kedves Zászlónk, az tényező mostani életemben és nemcsak egyetemi éveimet tette tartalmassá, de csökkenti a ma és talán a holnap sivárságát is. Azért köszöntlek őszinte, meleg szeretettel.“ Nézzétek, hová nyúlnak vissza a harctéren termett szívvirágok gyökérszálacskái ... egész az édes anyai föld határáig, egész a családig, az iskolapadokig, a kápolnáig, a játszóterekig és hogy ott találja a Zászlónkat is, hát nyakába borul és sír örömében. Édes fiúk, én úgy érzem, hogy ez maga a szép élet, mert mi lehet más a szép élet, mint szép érzület? Akkor él szépen az ember, ha szépen érez. • Hát köszönjük nektek drága harcos testvérek, hogy minket szép leveleitekkel szépen érezni tanítotok — anélkül, hogy preceptoroskodnát. , mint a dalos madár dala buzdítás a másiknak is — dalolásra. Stilizálódik a lelkünk rajtatok, kiket az isteni Gondviselés paz éai és halál mesgyéjén stilizál. Hát ez is háborús haszon. „Mannmussaus Allem Capital schlagen“ — mondotta egy sade- ternán Ha már háborúnak kell lenni, hát legyen. De a lelkünknek nem nem szbad kettétörni. Sőt! A háború roppant benyomásain stilizálod a -i Nagyobb benyomás — nagyobb lélek-lendület, így a háborúból is — capitalis Diligentibus Deum omnia cooperantur in bonum — Isti.szeretők minden a javukra szolgál. — Bizony, még a háború is. A fölséges Ember-lelkület kiformálódásának nagy korszaka ez! A lövész-árokban csiráznak a gondolat-magok. Kikelet készül a nemzet világában. Fiúk, üdvözöljük a felkelő Napot! 1 : Veletek együtt repes feléje a ti hűséges Zászlónk b rútotok gt. vAr o n,**:'.v**ngplivz . fr *290 | f ff Jfl