Zászlónk, 1923. szeptember - 1924. június (22. évfolyam, 1-10. szám)
1923-09-15 / 1. szám
1923 szeptember II. ■p* ■) ZÁSZLÓNK( A szolgák azonnal a temetőbe siettek és lámpásaik segítségével megtalálták Hoichit. Egyedül ült a zuhogó esőben Antoku Tenno sírköve előtt. Bináján zengedezett és hangosan énekelte a Dan-no-urai csata énekét. Mögötte, körülötte és mindenütt a halottak lángocskái égtek, mintha gyertyák lennének. Ily nagy tömeg lidérctűz még sohasem jelent meg halandó emberek előtt. — Hoichi! — Hoichi ! — kiáltották a szolgák — téged megbabonáztak ! Hoichi! Úgy látszott, hogy a vak semmit sem hallott. Fáradhatatlanul pengette, csengette és zengette bintját, egyre hevesebben és hevesebben énekelte a Dán-no-urai csata énekét. A szolgák erre megragadták és fülébe kiáltották : — Hoichi, Hoichi! Gyere velünk haza azonnal ! ő pedig neheztelő hangon válaszolt: — Tűrhetetlen, hogy ily módon zavarnak a nagyúr udvara előtt. A szolgák érezték, hogy boszorkányság van a dologban. Most már biztosak voltak abban, hogy megbabonázták a vak lantost. Ezért megragadták, talpraállították és erővel kényszerítették a templom felé, ahol a pap utasítására rögtön megszabadították vizes ruháitól, enni és inni adtak neki. Ezek után a pap teljes magyarázatot követelt barátja meglepő viselkedéséről. Hoichi sokáig habozott. De midőn meggondolta, hogy az ő elvezettetése valóban megijeszthette és aggodalomba ejthette a papot, elhatározta, hogy véget vet a hallgatásnak. Elmondott mindent, ami a szamurai első látogatása óta történt. A pap pedig szólott hozzá: — Szegény barátom, Hoichi! Nagy veszedelemben vagy. Rosszul tetted, hogy ezelőtt nem szóltál nekem. Tudd meg, hogy te nem voltál semmiféle házban, hanem éjjeleidet a temetőben töltötted a Heikék sírkövei között. Embereim Antoku Tenno síremléke előtt találtak ma éjjel a szakadó esőben. Amit te képzeltél, az csak káprázat volt, kivévén a halott szellemének a látogatását. Azzal, hogy egyszer engedelmeskedtél, hatalmukba adtad magad. Ha ismét engedelmeskednél ezek után, amik megtörténtek, darabokra tépnének. Ma éjjel nem tudok veled maradni, mert elhívtak áldozatot mutatni. De mielőtt elmegyek, biztosítom testedet azzal, hogy szent szövegeket iratok rá. Napnyugta előtt a pap és segédje pőrére vetkőztették Hoichit , s ekkor lakk ecsetjükkel mellére, hátára, fejére, arcára, nyakára, combjaira, kezeire, lábaira sőt a talpára és teste minden részére a szent szutra Hannya-Shin-Kyo szövegét írták. Midőn ezzel végeztek, a pap így utasította Hoichit: — Ma éjjel, mihelyt én eltávozom, ülj ki a verandára és várj. Ha szólítani fognak, akármi is történjék, ne felelj és ne mozdulj. Semmit se mondj, csak ülj nyugodtan, mintha elmélkednél. Ha megmozdulsz, vagy zajt csinálsz, darabokra tépnek. Ne ijedj meg és ne is gondolj arra, hogy segítséget kérj, mert emberi segítség nem tud segíteni rajtad. Tégy úgy, ahogy mondottam és akkor a veszély elmúlik és nem kell többé félned. A sötétség leszállt és a pap elment segédjével. Hoichi pedig kiült a verandára úgy, ahogy a pap mondotta. Bináját letette támasztójára és mintha elmélkedne, teljesen csendben maradt — vigyázván arra is, hogy ne köhintsen vagy ne vegyen hangosan lélekzetet, így töltötte az időt, órák hosszat. Egyszer csak az út felől közeledő lépteket hallott. Valaki bejött a kapun, keresztülment a kerten, közeledett a verandához és megállott egészen előtte. — Hoichi — hívta egy mély hang. A vak visszatartotta lélekzetét és teljesen mozdulatlanul maradt. — Hoichi ! — szólította a hang másodszor, hevesen. Harmadszor haragos parancs csendült ki a hangból: — Hoichi 1 Hoichi oly csendes maradt, mint egy kő. A hang dörmögött: — Semmi válasz ! Ez nincs rendjén ! Meg kell néznem, hol van a fickó. Nehéz léptek zaja hallatszott a veranda padlózatán. A lábak óvatosan közeledtek és megállottak mellette. Perceken át halotti csend volt, ezalatt Hoichi úgy érezte, hogy szívének verése egész testét megrázza. A nyers hang közvetlen közelében mormogott. — Itt van a bika, de a játékosból csak . .. két fület látok ! Úgy ? Ez megmagyarázza, hogy miért nem felelt. Mert csupán két fül maradt belőle. Most a Nagyúr elé viszem a két fülét, hogy bizonyságot adjak arról, hogy a parancsot, amennyire lehetséges volt, teljesítettem. Ebben a pillanatban Hoichi érezte, hogy vasujjak ragadják meg a füleit és kitépik. Fájdalma rettenetes volt, de semmi hangot nem adott. A nehéz léptek zaja elhangzott a verandán, a kerten át s az úton megszűntek. A vak úgy érezte, hogy feje egyik oldaláról valami meleg folydogál, de kezét fölemelni nem merte. Napkelte előtt visszatért a pap. Azonnal a veranda elé szaladt és megcsúszott valami sikamlóson. Rémülten felkiáltott, mert lámpája fényénél látta, hogy a sikamlós dolog vér. Ekkor észrevette Hoichit, aki úgy ült, mintha elmélkedne és a vér még patakzott sebeiből. — Szegény Hoichi! — kiáltotta a megrémült pap — téged megsebesítettek ! A baráti hangra a vak biztonságban érezte magát. Zokogás, panasz tört ki ajkán és könnyek között elbeszélte az éjjeli kalandot. — Ő szegény, szegény Hoichi — kiáltotta a pap — ez az én hibám, az én borzasztó hibám ! Tested minden részére írtunk szent szöveget, csak éppen füleidre nem! Azt hittem, hogy segédem fogja ezt elvégezni. Nagyon, de nagyon rossz volt, hogy nem néztem meg, várjon megtette-e? Vigasztalódj barátom, a veszély teljesen elmúlt. Látogatóik soha többé nem fognak zavarni. Egy jó orvos segítségével Hoichi nemsokára kigyógyult sebeiből. Különös kalandjának a híre messze földön elterjedt és híressé tette őt. Sok előkelő személy ment Akamagasekibe, hogy hallják szavalását és szép ajándékokat adtak neki, így gazdag emberré lett. E csodálatos kaland után csak úgy hívták, hogy: „MiminashiHoichi“vagyis : „Fülnélküli Hoichi“. fr Teljesen mozdulatlan maradt. A japánt sokan turáni eredetűnek tartják. Néhány nyelvtani egyezésre rámutatunk : A mondat szerkesztése és nyelvfelépítése azonos a turáni népekével. A számnév után egyes számot használ, ugyanígy a több birtokos több birtok viszonylatában is. — A személynevet a vezetéknév után teszi. — Tulajdonnevek alkotásában az eljárás a miénkkel azonos (O-jám az öreg-hegyi). A japán turáni eredetű, de a kínai kultúra hatása alatt erősen módosult, nyelve sok tekintetben átformálódott, sőt bőrének a színe is átalakult a kínaival való keveredés folytán.