ZeneSzó, 1995. (5. évfolyam, 1-10. szám)

1995-02-01 / 2. szám

„CAKITEMUS" „Csak énekelj, mert az ének jó dolog..." E gondolat jegyében kezdődött énekszóval a KÓTA Közgyűlése 1995. február 11-én az ELTE Aulájában. Bárdos Lajos gondolatát és az „Éneklő Magyarország” -ot az Angelica Leánykar képviselte műsorával. Saint-Saëns: „Ave Maria" Nagy Olivér: „Magyar motetta” Orbán György: „Mater innocentiae Debussy: „Az otthontalan gyermekek karácsonya” Vezényelt: Gráf Zsuzsanna, zongorán Vékes Mariann működött közre. Ezután Baross Gábor házigazdaként üdvözölte a jelenlévőket, köszönetet mon­dott az ELTE rektorának, Dr. Szabó Miklósnak az Aula rendelkezésre bocsá­tásáért, valamint gratulált Gráf Zsuzsannának és kórusának. Előterjesztette a levelező elnök személyére vonatkozó választmányi javaslatot, amelyet a jelenlévők egyhangúlag elfogadtak, így a levezető elnök tisztségét Lukin László töltötte be. Ő és jobbján Vadász Ágnes, balján Baross Gábor fog­lalt helyet az elnöki asztalnál. A közgyűlés az alábbi napirend szerint zajlott: 1. A levezető elnök, Lukin László köszöntője A Jelölő Bizottság, a Szavazatszámláló Bizottság és a jegyzőkönyvvezető jelölése és elfogadása 2. Elnöki beszámoló: összefoglaló jelentés a Szövetség négy évi munkájáról. Baross Gábor elnök szóbeli kiegészítése az Elnökség írásos beszámolójához. 3. A Számvizsgáló Bizottság jelentése. Előadó: Szathmári Károly 4. Az Alapszabály néhány pontjának módosítása. Dr. Tóthpál József alelnök előterjesztése 5. Az Alapszabály és tagdíj-módosítás vitája 6. Hozzászólások 7. Az elnök zárszava 8. A Választmány, az Elnökség, a Művészeti Tanács és a Számvizsgáló Bizottság lemondása 9. Az új Választmány, Művészeti Tanács, Számvizsgáló Bizottság megválasztása, a tiszteletbeli elnökök és tagok sorának bővítése 10. Az új Választmány összehívása 11. Zárszó Lukin László megnyitó beszéde: Kedves Kollégáim szerte Magyarországról! Ünnepélyes, négyévenként bekövetkező pillanatoknak vagyunk tanúi. Tisztújító közgyűlést kell tartanunk az Alapszabály értelmében. Mielőtt néhány formaságra térnék, legyen szabad pár ideillő gondolattal bevezetnem a köz­gyűlést. Soha nagyobb szükségünk nem volt arra, hogy nagyok fogják a kezünket. Egy Erkel Ferenc, egy Liszt Ferenc, egy Bartók Béla, egy Kodály Zoltán vagy Bárdos Lajos azért, hogy tovább haladhassunk azon az úton, amely minden nyilatkozó kormányférfi szerint egyike a legrögösebbeknek. Csakhogy addig, amíg a miniszter elkomorulhat, s egy óvatlan pillanatban le is fényképezik őt és megjelenik a lapok címoldalán, addig nekünk illik mosolyogva mennünk ezen az úton. Mert ezt tanultuk a nagyjainktól. „Cantemus, quia cantare aman­­tis est” - csak énekelj, mert az énekben szív dobog - figyelmeztet Bárdos Lajos. Nem is egy, két példa is áll előttünk. Az egyikben Berzsenyi és Kodály arra figyelmeztet, hogy nézzünk körül, mert „ádáz Erynnis lelke uralkodik, s a Föld lakóit vérbe mártott tőre dühös viadalra készti”. Van úgy, hogy kicsi­ségeken egymás torkának akarunk ugrani, van úgy, hogy filléreken összeveszünk. Ma már nehéz „filléreken” összeveszni. De kell róluk beszélni? S a másik oldalon Dávid király, Kecskeméti Végh Mihály és Kodály Zoltán kezdődik a Közgyűlés: énekel az Angelica Leánykar,... ... vezényel Gráf Zsuzsanna. 3

Next