ZeneSzó, 2002. (12. évfolyam, 1-10. szám)

2002 / 10. szám

20 ÉVE SZÜLETETT KODÁLY ZOLTÁN Prof. Dr. KLINGHAMMER ISTVÁN rektor ünnepi beszéde Elhangzott az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány ünnepi Kodály-hangversenyén, 2002. december 11-én a Pesti Vigadóban Tisztelt Kodály Zoltánná Péczely Sarolta! Tisztelt Ünneplő Közösség, kedves Vendégek! Hölgyeim és Uraim! Egyetemünk díszdoktorának, az Eötvös Kollégium egykori hallgató­jának, Kodály Zoltánnak tiszteletére jöttünk össze születésének 120. évfor­dulóját köszöntve. Az alkalom, az ünnepi hangverseny lelkes résztvevői,­­ az általuk szeretettel és gonddal összeállított program ünnepélyes keretet ad az életben helytálló, az alma materre megbecsülést hozó pedagógus, a nemzetközi hír­nevet szerzett tudós zeneszerző iránti tiszteletünk kifejezésének. Minden ünneplés akkor igazán megbecsülő és hasznos, ha a mélta­tást úgy végezzük el, hogy belőle érdemes üzenet hangzik ki a mai élet felé is. Ez pedig szerintem így hangzik: .. népdalkincsünk közösségépítő". A tisztelgő méltatást ezen üzenet köré kívánom építeni! A zene azért született, hogy kimondja azt, amit a beszéd nem tud kö­zölni. Formát, kifejezésmódot ad az érzelmeknek, feloldja a keserűséget, enyhíti a bánatot és kiteljesíti az örömöt. A zene lelki egészséget biztosít a benne élőknek. Az emberek közösségi életének - még néhány évtizeddel ezelőtt is - szerves része volt az ének, a dal. Az időt az esztendő jeles napjaihoz mérték. Karácsony előtt a lucázók, majd a betlehemesek indultak útnak kivilágított csillaggal, énekszóval érkeztek a háromkirályok, újévi köszöntővel kívántak áldást és szerencsét a gyerekek a családoknak. A hagyományt soha sem egyes emberek, hanem csakis a közösség hozza létre, és ez a hagyomány keretbe foglalja az egyéni tehetség kibonta­kozását, amely a közösséget gazdagítja, így teljes a kör! A népzene létezési módja sokáig csak a szájhagyomány volt. Nem írott források vagy könyvtárak, hanem eleven emberi kapcsolatok nemze­dékeken átívelő láncolata révén ismertük meg szép népdalainkat. A hagyo­mány közvetlen, személyes kapcsolatokon nyugszik. Mindazt a kincset, amit Kodály Zoltán és Bartók Béla a XX. század elején felfedezett, és amit össze­gyűjtöttek, a több évszázados szájhagyomány tartotta fenn. Azóta nemes fe­ladatunk a népzene őrzése. A népzenében két, egymással ellentétes irányban ható erő működik: a régihez való szívós ragaszkodás és az új iránti fogékonyság. Ezért marad­hattak fenn a magyarság népzenéjében sok száz éves dallamok, régi stílusok, és ezért jönnek létre újabbak. Az újabb hagyomány nem törli el a régit. A népi alapból felépülő magyar nemzeti zene megszületése és a nép­zenekutatás tudománnyá válása a XX. század első évtizedeiben Kodály és Bartók munkássága révén egymással szoros és kölcsönös összefüggésben alakult ki. "Amitől a XIX. századi muzsikusaink idegenkedtek - írja Paksa Kata­lin népzenekutató-, népdalaink archaikus és modális hangsorai, melodikus jellemzői, ritmikai alakzatai, prozódiai sajátosságai, az vált inspirációvá, és a legmodernebb nyersanyagként került be alkotásaikba." Kodály Zoltán a népzenét már nem színező elemként kezelte, hanem a múlt generációitól kapott - felmutatásra és kiteljesítésre érdemes - esztétikumnak tekintette, amelynek érvényességi köre az egyéni teljesít­ményre is kiterjed,­­ létrehozva a szellemi szuverenitást, a kulturális függet­lenséget zeneművészetünkben. Köszönjük Kodály Zoltánnak, hogy a néphagyomány értékei nemzeti hagyományként élhetnek tovább. Kodály Zoltán tevékenysége és életműve a bizonyság, hogy a népze­ne nemcsak letűnt korok tiszteletre méltó terméke, és nemcsak nemzeti zene­­művészetünk megszületésében játszott döntő szerepet, hanem továbbra is szükség van rá. Hűségre, önfeladás nélküli befogadásra, szeretetre tanít bennünket. Hiszem, hogy a népdal a közösségépítés legegyszerűbb és talán legszebb eszköze, védelmet nyújt az elidegenedés ellen és iránytű a globalizáció ide­jén. Hölgyeim és uraim, az ünnepi tisztelgésből halljuk ki a kodályi üze­netet: népdalkincsünk közösségépítő! GILBERT DE GREEVE, a Nemzetközi Kodály Társaság elnökének köszöntője Elhangzott a Társaság ünnepi hangversenyén, 2002. december 14-én a Zeneakadémia nagytermében Tisztelt Hölgyeim és Uraim, először is sze­retném köszönteni a körünkben megjelent Mádl Ferenc Köztársasági Elnök Urat és kedves fele­ségét. Köszöntöm Kodály Zoltánnét, köszöntöm Göncz Árpád urat, a Magyar Köztársaság előző el­nökét és kedves feleségét, val­am­i­nt Starker János urat, a Nemzetközi Kodály Társaság patrónusait, köszöntöm a diplomáciai testület képviselőit. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Kollegák! Nagy örömömre szolgál, hogy a Nemzet­közi Kodály Társaság elnöksége nevében itt üdvö­zölhetem Önöket ezen a koncerten, ahol Kodály Zoltán születésének 120. évfordulóját ünnepel­jük. A világ úgy ismeri Kodályt, mint az egyik legnagyobb XX. századi zeneszerzőt. Ma este há­rom kitűnő magyar kórus fog előadni az ő kórus­műveiből. Nem tudunk eléggé hálásak lenni azért, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül eljöt­tek, hogy énekeljenek nekünk. Nagyon szépen köszönjük. A nemzetközi zenei világ már több mint 40 éve nagy elismeréssel tekint Magyarországra, és Kodály koncepcióját az inspiráció kimeríthetetlen forrásának tartja. Ennek szellemében a Nemzet­közi Kodály Társaság állandó fórumot biztosít mindazok részére, akiknek fontos a zene, vala­mint az az egyedülálló szerep, amelyet a zene­ az általános embernevelés területén betölt. Nagyon fontos, hogy Magyarország még ebben a nehéz átalakulási időszakban is meg tudjon maradni követendő példaként. Bár a jó zeneoktatás ma­gyar modellje még mindig példaértékű, feltétlenül szükséges gondoskodni a megfelelő óraszámról a jövőben is. A gyakoriságot nem lehet mással he­lyettesíteni, ugyanúgy, ahogy a minőségi zenei anyagot és a minőségi tanárképzést sem lehet - ha tovább akarjuk vinni a múlt ragyogó eredményeit és el akarjuk kerülni az értékvesztést. Ha meg tudnánk ő­rizni Magyarország pél­daértékű zenei helyét a világban, ez lenne a leg­szebb ajándék annak az embernek a 120. szüle­tésnapjára, aki rendkívüli tehetségét és egész éle­tét annak szentelte, hogy megismertesse velünk a zene gyönyörű világát: Kodály Zoltánnak. Köszönöm szépen. "

Next