Magyar Muzsikaszó, 1935 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
4 Jtókagyar szó Zeneszerződés Zeneműkiadók Szövetkezete és a szerződ jogvédelme Kiadóhivatalunkhoz beérkező rengeteg levélre, — melyben a szerzők jogvédelme iránt és a Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezetébe való belépés iránt érdeklődnek olvasóink — külön-külön válaszolni teljesen lehetetlen. Következőkben tájékoztatjuk az ország szerzőit jogaik védelmét illetőleg: A Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezete (Budapest, IV., Gerlóczy utca 3. szám) — mint a zeneszerzők világszövetségének tagja — a színpadonkívüli zeneelőadási jogok, az ú. n. „kisjogok“ védelmét látja el. Ügykörébe tartoznak többek között, a hangversenyeken, kávéházakban, vendéglőkben, korcsmákban, mulatóhelyeken, hangosfilmekben felhasznált zenék nyilvános előadási jogdíjainak beszedése és az igényjogosultaknak való szétosztása. A hasoncélt szolgáló külföldi társaságokkal való viszonossági szerződések alapján úgyszólván a világ összes szerzői — kb. 35.000 szerző — műveinek jogvédelmét látja el. A szövetkezet elnöke Dr. Huszka Jenő, aki egyszersmind a világszövetség (vezértitkárság járosban) alelnöke is. A szövetkezetnek minden szerző tagja lehet, akinek művei legális kiadónál jelentek meg és akik e megjelent művek jogvédelmét a szövetkezetre óhajtják bízni. A Magyar Szövegírók, Zeneszerzők, és Zeneműkiadók Szövetkezete tagsága semmiféle anyagi megterheléssel nem jár. Sem felvételi, sem tagsági díjat fizetni nem kell. A Magyar Muzsikaszó kiadóhivatala szívesen áll rendelkezésre a hozzá forduló szerzőknek és amennyiben fenti feltételeknek megfelelnek legális kiadónál megjelent műveik vannak és jogaik védelmét a szövetkezetre óhajtják ruházni — gondoskodik arról, hogy felvételi kérelmük az előírt ajánlásokkal a Magyar Szövegírók, Zeneszerzők, és Zeneműkiadók Szövetkezetéhez jusson. Beethoven (Folytatás.) Életének egyik legfőbb vágya volt Mozart- nál tanulni. Sajnos, mire Bécsbe került, már nem találta életben. Első bécsi mestere Haydn, majd Schenk igyekezett helyrepótolni a haydni pedagógia mulasztásait. Albrechtsbergerhez járt másfél évig ellenponttant tanulni, ugyanekkor Salennél a drámai kompozíciókban egész 1802-ig gyakorolta magát. A bécsi arisztokrata körök csakhamar felkarolták és egyengették útjait. Mindenekelőtt utólérhetetlen zongorajátékával és Mozart ra emlékeztető improvizálásával aratott diadalt. De mindjobban kibontakozott zeneköltői kvalitása is. 1795-ben B-dúr zongoraversenyével a Burgtheaterben debütált, ugyanez évben megjelenik 3 zongoratriója Op. 1. és ezután, Prágában, Drezdában, Lipcsében és a budai színházban adott hangversenyt. Beethoven nagysága ekkor kezd teljesfényében ragyogni. Egymásután jelennek meg művei, zongora, kamaramuzsikái, szimfóniái, oratóriuma és egyetlen operája: Fidélio. Hatalmas művészi beérkezését csak nagyon kevéssé befolyásolták azok a támadások, melyek művei újszerűsége ellen irányultak. Géniuszának felismerésében egyes kiválasztott zeneértők mellett oroszlánrész illeti a nagyközönséget, melynek ösztönszerű ítélete, mint annyiszor, ezúttal is jobbnak bizonyult a szakmabeliek kritikájánál. Igaz, hogy Beethoven volt korában az első, aki, mint egy belső szükségletnek érezte, hogy a nagy tömegekhez szóljon, akinek törekvése ezért öntudatosan oda irányult, hogy a zene az emberiség kultúréletének közügye legyen. Életének legnagyobb részében főúri körökben mozgott és a társadalmi élet előkelőségeiben nem csak a protektorátust, hanem mindenekelőtt a művészetek mint egy belső méltóságát, mint egy külsőleg igazoló emelkedett környezetet keresni. Fesztelenül érintkezhetett a főúri körökkel, ahonnan nem egy tanítványa került ki és ahol mecénásra is talált. Emellett vérbeli demokrata volt. Harsogó, erőszakos életéből mindenkor kicsendült a jóság és szeretet hangja. Mégis úgy érezte, hogy az emberek kevesebbet adhatnak neki, mint amennyit ő kíván tőlük. Embertársaival való érintkezéséből ki-kiütközött a fölény, sőt lenézés, melyhez lassan kint odaszegődött a bizalmatlanság és gyanakvás is. Mindehhez hozzájárult még egy borzalmas fizikai csapás: hallásának fokozatos gyengülése. Az első tünetek a 90-es évek végén mutatkoztak, a következő évtizedben már gyógyíthatatlannak bizonyult fülbaja, mely végül teljes süketségre vezetett. Bár nem vesztette el az életben való hitét (első kétségbeesésében megfogalmazott híres heiligenstadti testamentuma megrendítő vallomástétel az élet nagysága és szépsége mellett), mégis élete utolsó szakában a magányosok remeteéletébe zárkózott. Lemondott a szereplésről, kerülte a nyilvánosságot és az embereket, akik 1819-től kezdve süketsége miatt csak írásban szólhattak hozzá. Elhanyagolta külsejét, aki nem ismerte, furcsa tragikomikus különcnek tartotta. Beletemetkezett újból az alkotás magányába, hogy örök magasságokba emelje benne a mostoha életet. Azonban krónikus májbaja 1825-ben kezdett elhatalmasodni szervezetén, 1826-ban tüdőgyulladást, majd vizibetegséget kapott. Négyszer operálták meg. Hosszú haláltusa után 1827. március 26-án este háromnegyed hat órakor — mialatt egy heves koratavaszi vihar vonult át Bécsen— meghalt. Március 29- én d. u. 3 órakor temették óriási részvét mellett a Wahringer Friedhofba. A gyászbeszédet Grillparzer írta és Anschütz színész mondta el. 1888-ban földi maradványait átvitték a Zentralfriedhofba. Sírkövén nincs más felírás, csak egyetlen szó: Beethoven. Műveitkilenc szimfónia, két mise, egy opera (Fidélió), nyitányok, kísérőzenék, Prometheus ballett, öt zongoraverseny, 32 zongora-, 10 hegedű-, 5 csellószonáta, szeptet, quintet zongorára és fúvósokra, 16 vonósnégyes, fuga vonósnégyesre és ötösre, 4 vonóstrió, 2 oboára és angolkürtre, 6 zongoratrió, 4 zongoraquartett, fuvola- hegedű- brácsa-szerenád, zongoradarabok, kantáták, dalok, kórusok és egyéb kisebb kompozíciók) először Breitkopf és Härtel adták ki és azóta számos kiadásban forognak közkézen. MAGYAR MUZSIKASZÓ vitéz Koltay István szerzői estje Nincs az országban talán senki, aki ne ismerné az örökszép nótát: „Piros pünkösd napján imádkoztam érted.. .“ E hires, szép nóta szerzője adott jól sikerült hangversenyt a Zeneművészeti Főiskola nagytermében e hó 9-én. A szerző és a magyar nóta nagyszámú hívei „táblás házban“ ünnepelték Kókay Istvánt, akinek szerzeményeit a leghivatottabb előadóművészek és zenekarok mutatták be. Rég nem volt ily sikerült szerzői est.