Szórakoztatózenészek tájékoztatója, 1965 (1. szám - július)

1965 / 1. szám

TANULÁSSAL EMELJÜK SZAKMÁNK TEKINTÉLYÉT Még ma is többször elhangzik a szórakoztatózene területén az a keserű kijelentés, hogy a szakma "lenézett műfaj", vagy finomabb fogalmazásban, nem eléggé megbecsült műfaj. Természe­tesen ezt a kijelentést általánosítani így nem lehet, már csak azért sem, mert demokráciánkban minden szakma egyforma megbecsülést élvez. Mégis ha itt-ott elhangzik ilyen megál­lapítás, kell hogy valami alapja legyen. A ma­gam részéről mint a problémák megoldá­sában és a fejlődésben szilárdan hivő művészpedagógus szeretném elemezni röviden ezt a kérdést. Szocializmust építő társadalmunk kulturális igénye állandóan növekszik. Ez abban is érezteti hatását, hogy dolgozóink szórakozásink közben egyre színvonalasabb zenét kívánnak hallani, jól képzett, műveit zenészek előadásá­ban. Ez természetes követelmény, mert minél műveltebb egy társadalom, annál kulturáltabb annak életformája, élet­­megnyilvánulásai is. Ma a vendéglátó­­ipar üzemegységeiben szórakozó vendég döntő többségében nem a primitív módon mulató és a részegség mámorában "búfe­­lejtőt huzató" típus, hanem a szórako­zásában felüdülést és kikapcsolódást kereső kulturált kiszolgálást és szín­vonalas zenét igénylő dolgozó. ?Nem mindegy tehát, hogy a szórakozóhelye­ken milyen zenét adunk.» A szórakoztatózenész produkciója munkahelyén minden pillanatban ki van téve a nagyközönség kritikájának. És ez a kritika ma még sok esetben - valljuk be, jogosan - elmarasztaló. Miért? Egyszerűen azért, mert a vendég nem azt kapja, amit vár. Nem is­ kap­­hatja, mert muzsikusaink egy része bi­zony nem rendelkezik azzal a felké­szültséggel, amelyet tehetsége révén elvárhatnánk tőle. /Sajnos működnek még olyanok is a szakmában, akiknek tehetségük sincs, ezek teljesen pálya­­tévesztettek./ Sokan megrekedtek vala­hol az elmúlt évtizedeknél és azóta nem fejlődnek. Ezek a zenészek valami­féle téves ideológiában élnek, gondol­ván: "az éppen elég jó, ahogyan és amit én játszom, hiszen az a közönség­nek tetszik." Az lehet, hogy a közön­ség egy kis szűk rétegének tetszik, de ezek a muzsikusok nem látják a fától az erdőt. Nem látják, hogy elavult stílusuk és műsoruk már nem az új köz-

Next