Szórakoztatózenészek, 1966 (1. évfolyam, 2. szám)
1966 / 2. szám
A szórakoztatózene elválaszthatatlan a népműveléstől — Néhány feljegyzés Borsod megyéből — Talán már ismétlésnek hat, de nem szükségtelen újra meg újra leírni, hogy a szórakoztatózene, s általában a vendéglátó iparban folytatott mindenféle kulturális megnyilvánulás elidegeníthetetlen része annak a nagy átfogó tevékenységnek, amit népművelésnek hívunk. Feltétlenül népművelési megnyilvánulássá teszi az a tény, sok emberre hat, naponta ezrek, tízezrek hallgatják, s a szórakoztatózene nyújtott élmény megragad azoknak tudatában is, akik eleve nem a zene élvezetének igényével ültek be a vendéglőbe. Formálódik ízlésük, nő érdeklődésük, és mindezek részesei a tudatformálásnak. E megállapítással szemben sajnálatos módon éppen Borsod megye székvárosában, Miskolcon hangzott el merőben ellentétes nyilatkozat, amikor is egy vezető állású vendéglátóipari alkalmazott a helyi rádiónak adott interjújában azt állította, hogy szilveszterkor szükségtelen zenei szórakoztató műsorokat szervezni vendéglátóipari egységekben, mert azok csak zavarják a pihenni vágyó dolgozókat. Ennek az álláspontnak tarthatatlansága aligha vitatható és a szórakoztatózene e vezetői vélemény ellenére művelődéspolitikai tényező, és ilyen vonatkozásban kell néhány gondolatot róla — a teljesség igénye nélkül — feljegyeznünk. Alighanem az ország más részén is gondot jelent, hogy többféle irányítás alatt működnek a szórakoztatózenészek. A megyei tanács igyekszik ugyan a tevékenységüket legalább műsorpolitikai vonatkozásban koordinálni, a szétszórtság, a több kézzel történő irányítás azonban gátolja még ezt a központosítást is. Borsod megyében és Miskolcon három vendéglátóipari vállalat és a nagy széttagoltságú földművesszövetkezeti hálózat kezében van az irányítás, s így az egyenetlenség, az összhang hiánya, sajnálatos módon, eleve biztosított. Jelenleg Borsodban 470 zenész működik, közülük 190 a hivatásos, a többi másodállásos. Nagy nehézséget jelent, hogy a zenészek a vendéglátóipari egységek alkalmazottai és a vonatkozó rendelkezések szerint az OSZK tevékenységét a vendéglátóipar kívánalmai szerint kell hogy végezze. Sajnálatos módon a takarékosságot is úgy értelmezi nem egy üzletvezető, hogy a zenekar létszámát csökkenti, de a zenés felárat változatlanul hagyja. Az OSZK megyei kirendeltségének és a szakszervezet megyei vezetőjének tájékoztatása szerint, Encsen, a földművesszövetkezeti üzemegységben négytagú (!) népizenekar volt, s ezt a nevetségesen alacsony létszámot is lecsökkentették háromra. Elképzelhető, hogy miként lehet színvonalat, igényes muzsikálást biztosítani három tagú népizenekarral. Abaújszántón havi IS estéért ötszáz forintos havi díjakat kínáltak népizenészeknek. Ezek szélsőséges példák természetesen, de hozhatunk ellenpéldát. A miskolci és a borsodi vendéglátóipari vállalatok két éves szerződést kötöttek a szórakoztatózenészekkel, s ez a munkakedvet és a tanulási kedvet egyaránt serkenti. Sajnos a földművesszövetkezeteknél ezzel nem találkozunk. Csak alá tudjuk húzni a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa kultúrbizottságának egy korábbi megállapítását, amelyben leszögezik, hogy: „A zenés vendéglátóipari egységek nemcsak egyszerűen a szórakozásnak, hanem a kulturálódás, a zenei nevelés lehetőségeinek a bázisai. E feladatokkal kapcsolatos teendőiket azonban a vendéglátóipari egységek vezetői nem minden esetben tartották fontosnak." Természetesen hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy a zenész sem minden esetben angyal. Nem minden zenekarnál elegendő és kielégítő a repertoár, igen szűk a szórakoztató műsor, gyakori a rossz nyugat-majmolás, s bizony elég ritkán találkozunk a szocialista országok zeneszerzőinek műveivel. Nem mindig kielégítő a tánczenészek felkészültsége sem, de a magas számszerű igény nem egyszer kényszerítő erővel hat és minimális képességgel sem rendelkező zenészek” is pódiumra jutnak. Ezeknek a muzsikálása nem segíti a közönség zenei ízlésének fejlesztését és negatív előjellel hat a népművelésben. Tapasztalható még sok hiányosság egyes zenészek megjelenésében, modorában, kevés az olyan muzsikus, aki több hangszeren tud játszani. Ehhez a témához eléggé közel áll a képesítés kérdése. Alapvetően nincsen megnyugtatóan megoldva még napjainkban a szórakoztatózenészek továbbképzése, amely az egész megyét átfoghatná. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának biztató ígérete szerint ez év őszén részben rendeződik ez a kérdés; szó van róla, hogy a vasutasok klubjában átmeneti próbahelyiséget is biztosítanak. Korábban különféle tudatformáló, világnézeti, kultúrpolitikai jellegű előadás-sorozatokon vettek részt, mások szakszervezeti, vagy a vendéglátóipari vállalatoknál politikai iskolákon bővítik ismereteiket. Mindez az általános műveltség, a világnézeti tisztánlátás emeléséhez szükséges és rendkívül hasznos. A speciális zenei képzés azonban nem kielégítő. A megyében ősszel stúdiókeretben kötelező továbbképzést kezdenek újra. Persze, nagyon jó lenne egy olyan alkalmas helyiség, ahol nemcsak képzés folyhatna, hanem klubszerűen készülhetnének, szakmai bemutatókat tarthatnának az egyes zenekarok egymásnak, s így önképző jelleggel is bővíthetnék tudásukat. Ezek mellett természetesen az előbb már említett tudatformáló előadássorozatok és a kiváló fővárosi erőkkel megrendezett, illetve megrendezendő továbbképzési formák elengedhetetlenek. Ehhez a témakörhöz tartozik a szórakoztatózenészek általános műveltségi szintje. Hoszszú lenne itt felsorolni a rendelkezésre álló művelődési adatokat, tanulságként azonban feltétlenül leszűrendő, hogy viszonylag igen kevesen rendelkeznek magasabb iskolai végzettséggel, és az önművelés terén aránytalanul nagy a lemaradás. Sokféle igény jelentkezik a szórakoztató zenészek körében más művészeti ágakkal szemben, azonban ezek az igények rendszerint ugyanannál a szűkebb körnél mutathatók ki, míg másoknál teljes érdektelenség is tapasztalható. A miskolci szórakoztatózenészek javára írandó a Miskolci Stúdió 19 elnevezésű tánczenekar megszervezése, és a kezdeményezés a hasonló jellegű népizenekar szervezésére. Feltétlenül el kell azonban marasztalnunk azokat a zenekarokat, ahol a továbbképzésre jóformán semmi gondot nem fordítanak, próbákat nem tartanak. Ez különösen vidéki zenekaroknál áll fenn, s ennek következménye, ha nagyritkán egy énekest hívnak meg a vendéglátóipari egységbe, a zenekar nem tudja megfelelően kísérni, illetve teljesen ismeretlenek neki azok a korszerű szerzemények, amelyek az énekes műsorában szerepelnek. Borsod megye és Miskolc területén sokfelé hallgatják a szórakoztatózenészek muzsikáját. Most, a nyár elején különösen érdemes erre felfigyelni, hiszen a sörkertek, nyári vendéglők növelik a vendégek számát és így a szórakoztatózene által gyakorolt népművelési hatás megsokszorozódik. Az említett hiányosságok ellenére a borsodi szórakoztatózenészek munkája felfelé ívelő tendenciát mutat, s úgy érezzük, hasznos kiegészítője a népművelési munkának. Benedek Miklós Duke Ellington A hatvanhat éves idős mester ritka aktivitásról és munkáról tesz tanúságot. Csak egy év alkotásait és eredményeit soroljuk fel, elegendő egy életműnek is. Most egy éve, 19€5. tavaszán kapta meg a Pulitzer-díjat, eddigi műveiért, azok vitalitásáért és eredetiségéért. Júniusban részt vett a Fehér Ház Művészeti Fesztiválján, zenekarával együtt. Júliusban legújabb suite-jének, a „The Golden Broom and the Green Apple”-nak bemutatóját vezényelte a New York Philharmonic zenekar élén. Ugyanebben a hónapban, még a Boston Pops Orchestra élén is szerepelt. San Franciscóban a Grace Episcopal Cathedralban saját vallásos tárgyú kompozícióit mutatta be. Ezt a koncertet szeptemberben New Yorkban is megismételte világi közönség előtt. Az előadást decemberben meg kellett ismételnie, ezúttal 3000 főnyi közönség előtt. Egyórás dokumentum adást sugárzott az iskolai tv Ellington életművéről. Ez évre húzódott át musicaljének bemutatója a Broadwayn, melynek címe ,Pousse Cafe*’. Frank Sinatra új filmjének zenéjét is Ellington írja. Egy évi tevékenységét talán legstílusosabban azzal zárjuk, hogy megemlítjük, hogy most tavasszal részt vett zenekarával együtt Dakarban, a Néger Művészet Világfesztiválján, ahol igen nagy ünneplésben volt része. (P. S.) Coventryben a St. Michael székesegyház főoltárának lépcsőjén vezényli zenekarát Ellington 1919. május 1-én a mai Tanács körút és Majakovszkij utca sarkán A jobb szórakoztatás érdekében A belkereskedelem 1966. évi feladatairól mondott miniszteri előadói beszédben március 14-én, az alábbiak hangzottak el: „Az eddiginél több szórakozási lehetőséget kell biztosítani... Figyelemre méltó kezdeményezésnek tartjuk, ha egyes vendéglátó üzletek az irodalmi, művészeti, sportéletben is szerepet vállalnak.” E feladat teljesítése — a többiek között — elválaszthatatlan zenekaraink munkájától. A Borsodi Vendéglátóipari Vállalathoz 210 üzemegység tartozik, a zenekarok száma csupán 16. Ez önmagában is elgondolkoztató, hiszen egységeink mindössze 0,76%-ában van zeneszolgáltatás. Figyelembe kell venni azonban hogy üzlethálózatunk jelenlegi helyzete ennél több egységben nem teszi lehetővé a zeneszolgáltatás bevezetését. Érdemes megvizsgálni, hogy a 16 zenekar mi módon oszlik meg. A kép, amelyet kapunk sajnos, nem megnyugtató. A 16 zenekarból 7 zenekar kifejezetten népzenét játszik, egy egységünkben a zongorista főleg népdalokat, műdalokat ad elő. Gyakorlatilag 8 tánczenekarunk van, vagyis a zenekarok 50%-a szolgáltat tánczenét. A vendégek viszont egyre inkább igénylik a modern tánczenét. A népi zenekarok, annak ellenére, hogy erre figyelmüket felhívtuk, ez irányban nem képezik magukat. Vidéken pedig igen célszerű lenne olyan kombinált zenekarokkal rendelkezni, melyek a népzene mellett, a vendégek modern tánc- és könnyűzenei igényét is kielégítenék. Nem nehéz felismerni, hogy hazai közönségünk inkább tart igényt a tánczenére, mint a népi muzsikára. Viszont az idegenforgalmi helyeken, a vállalatunkhoz tartozó sátoraljaújhelyi szerencsi, putnoki üzemekben a magas színvonalú magyar népi muzsika a keresett és kívánatos. Látnunk kell azonban, hogy törzsvendégeink elsősorban a modern tánczenét igénylik. Éppen ezért a népi zenekarok átképzését elengedhetetlennek tartjuk. Ezt diktálja a korszellem. Sátoraljaújhelyen az 1965-ös év főszezonjában, amikor az esős időjárás miatt a sörkert tánczenekara az étteremben játszott, a forgalom több mint 50%-kal emelkedett, mint a népi zenekar mellett. De nem kevésbé igazolja ezt az a tény is, hogy míg a népi zenekarok foglalkoztatásánál a zenés felár nem biztosítja a zenekarok munkabérét sem, tánczenekarok esetében ilyen probléma nincs. E kérdés kapcsán vetődik fel az a probléma is, hogy a népi zenekarok viszonylag nagy létszáma (5—6 fő) emeli a bérköltségeket míg a 3—4 tagú tánczenekarok nagyobb „vendég vonzása” kisebb bérköltség mellett, jövedelmezőbb a vállalatnak. Lényeges az is hogy a tánczenei szolgáltatás sokkal inkább a zenekariódiumhoz kötött, míg a népi zenekarok esetében az asztalnál való játszás és a „borravaló muzsikálása” általánosabb gyakorlat, ami a zenei szolgáltatás kultúráját lerontja. A tánczene esetében viszont sok esetben helytelen az a gyakorlat, hogy a zenekar „túljátsza” önmagát, és kellő szünet hiányában a felszolgálóknak nincs elég idejük a kiszolgálásra ami forgalomkorlátozó tényező. Úgy vélem, félreérthetetlenül leszögezhető, hogy bár csökkent a kereslet a népi zenekarok iránt, a vidéki vállalatok — szociális okokból — foglalkoztatják a népi zenekarokat. Ez az állapot azonban nem tartható fenn sokáig. A népi zenekaroknak meg kell érteni az idők szavát és vagy átképzik magukat a tánczenére is, vagy elvesztik azt a lehetőséget, hogy ilyen nagy létszámban dolgozzanak a vendéglátóiparban. Szeretném megemlíteni, hogy szükséges a népi zenekarok gyakoribb cseréje is az elszürkülés, az egyhangúság megszüntetésére. Nem tartható fenn többé az a gyakorlat, hogy egy-egy zenekar éveken át ugyanabban a városban dolgozzék, ahol a törzsvendégek jó része már azt is tudja, milyen szám után mi következik. Egy-egy éttermet némely zenekar örökbérletnek tekint. A magasabb színvonalú zeneszolgáltatás érdekében elengedhetetlen a zenei továbbképzés. Száműznünk kell a protekciót is ha jobban akarjuk szórakoztatni vendégeinket, hogy eleget tehessünk 1966. évi feladatainknak. Tudom, hogy az általam felvetett kérdések elevenbe vágnak de úgy érzem minderről beszélni kell, elsősorban a „Szórakoztatózenészek” című lap hasábjain, a zenészek, a vendégek és a vendéglátó vállalatok érdekében egyaránt. Faragó Ferenc a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat üzemeltetési osztályának vezetője Juliette Greco, francia sanzon-énekesnő SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK !