Szórakoztató Zenészek, 1968 (3. évfolyam, 3. szám)

1968 / 3. szám

SZIKSZAY-HORVÁTH LAJOS A köztiszteletben illő, szerény, kitűnő cigánymuzsikus Budapesten született 1902. május 1-én. Hároméves korában kezdett ismerkedni a hegedűléssel. Édesapjá­tól — aki akkor a híres Radics Béla zenekarában volt brácsás —, 20—30 magyar nótát és vagy 10—15 gyors­csárdást tanult. Egy évvel később azonban már Ézsi­ bácsihoz járatta az édesapja, és ott tanulta a keser­gőket, nótákat, koncert-csárdásokat. (Ézsi bácsi valamikor még Bunkó Vince, Patikáros Ferkó és az öreg Berkes Béla zenekaraival járt, mint segédprímás.) Ötéves volt, amikor Brach­­ zenetanárnál, aki a Nemzeti Színház koncertmestere volt, kezdett megismerkedni a kottával. Egy év múlva már a Nemzeti Zenedében Sildfeld Sámuel tanárnál folytatta a tanulást, és öt év eltelte után Góbi Alajos igazgató tanár növendéke lett. — Ekkor édesapám meghívást kapott a Párizsban élő Balogh Polditól, aki már vagy negyven éve élt odakint, és olyan híres muzsikus volt, mint Radics Béla, vagy Berkes Béla. Apám itt hagyta a Radics zenekart, és velem együtt Párizsba ment, ahol egy évet töltöttünk. Amikor Radics Béla visszahívott bennünket, édesapám azt mondta: ,,Jól megvoltam Föl­dinél, de belőled fiam itt nem lehet sohasem jó cigány, csak szalon­zenész.” Így hát hazajöttünk. Kitört az első világháború és 1915-ben édesapám is katona lett, nekem kellett gondoskodnom édesanyámról. Tizennégy éves voltam, amikor a Lovrana kávéházban (Beretvás) Far­kas Aladár zenekarában kezdtem hegedülni. Majd Szabadkán dolgoz­tam három hónapig, utána a Royal orfeumban játszottam Markovics Pista zenekarában. Itt nagyon jól kerestem is, a zenekar 16—18 tagú volt, és több prímás játszott benne. (Sok volt a páholy és a szeparé!) Balogh Károly és zenekara 1918-ban nyitotta meg a Gellért szállót és itt már édesapámmal együtt játszottam. Egy év múlva pedig mind a ketten visszamentünk Radics Bélához, akinek 19 éves koromban helyettes prí­mása lettem, és vele muzsikáltam a Pannónia, Hungária, és a Ritz szál­lókban, az Országos kaszinóban, a Nemzeti kaszinóban és a Park klub­ban. önálló prímás 1924-ben lettem, amikor a Bodó kávéházban kezd­tem egyéves szerződéssel. 1926-ban Párizsba utaztam és ott három hó­napig játszottam a Petite Hongroise étteremben, majd újra Radics Bélá­hoz kerültem, akinél 1931-ig muzsikáltam. Ekkor újra önálló prímás let­tem, és attól kezdve 36 éven keresztül mindig, mint zenekarvezető dol­goztam. Többször jártam Berlinben, Bécsben. Szóló prímása voltam az Ábrányi Emil, majd a Berényi-féle szimfonikus cigányzenekaroknak, amelyekkel sokat turnéztam külföldön. (Ezek a zenekarok 32—34 tagúak voltak, 4 cimbalommal, 4 bőgővel, 3 brácsával, 3 kontrással, 3 klarinét­tal, oboával és megfelelő számú hegedűsökkel, akik kivétel nélkül min­dent kottáról játszottak, és „pálcára muzsikáltunk”.) A második világháború után főleg Budapesten játszott, volt Svéd­országban is. A felszabadulás 19. évfordulójára rendezett versenyen elnyerte a BNTK aranyérmét, egy évvel később megkapta a Művelődés­ügyi Minisztérium „Kiváló dolgozója” kitüntető jelvényt. Sok élvonal­beli tanítványa van, köztük Járóka Sándor (Lacika) Balogh László (Jäger) Balázs János, Pege József, Lakatos Márton és így tovább. 1967- ben ment nyugdíjba. Jelenleg a fiatal cigányzenészek oktatásával fog­lalkozik. És van még egy „funkciója” is. — A régi világban a zenészeknek nem volt szabadnapjuk, és csak ritkán találkozhattunk egymással. Egyszer Magyari Imre, Kóczé Antal, Pertis Józsi és Pali, Farkas Jenő, Rácz Béla, Oláh Kálmán és én, kiöt­­löttük, hogy évenként legalább egyszer zártkörű, társas, prímás­ vacso­rát rendezünk, ahol együtt lehetünk családostól. És Magyariék engem bíztak meg a szervezéssel. Azóta minden évben megszervezem a prímás­vacsorát. Persze ez ma már nem olyan zártkörű, és az alapítókból is csak ketten vagyunk már Oláh Kálmánnal. Párizs, 1926. (A képen balról jobbra: Rácz Imre kontrás; Szikszay-Hor­váth Gyula brácsás, az édesapa; Szikszay-Horváth Lajos prímás; Segesdy István cimbalmos; Kányási József nagybőgős; Farkas Gyula karmester; Andor János csellós) Hévizfürdő, 1928. (A képen balról jobbra: Szikszay-Horváth Lajos segéd­prímás; Parádi Sándor karmester; Fóris Sándor kontrás; Szikszay-Hor­váth Gyula brácsás; Horváth Ignác nagybőgős; Németh Károly cimbal­mos; Radics Béla prímás; Bujka Márkus klarinétos; Oláh Lajos klariné­­tos-tárogatós; Vadas Jenő csellós) Budapest, 1941. (A képen balról jobbra Szikszay-Horváth Lajos, Magyar­ Imre és Oláh Ernős Astoria Szálló, 1962. (Szikszay-Hor­váth Lajos a stockholmi út előtt) Szövetkezeti vendéglátó üzletek Budapesten Irta: Dr. Tótth László Az állami vendéglátó válla­latokon kívül újabban sok he­lyütt — igaz főleg a peremke­rületekben — feltűnnek a Bu­dapesti Fogyasztási- és Föld­művesszövetkezetek Központja vendéglátó hálózatának üzle­tei, sőt nagyobb egységei is. A nagy fejlődés felkeltette a szó­rakoztatózenészek figyelmét és tájékoztatásuk céljából fordul­tunk kérdéseinkkel dr. Rák Jó­zsefhez, a Budapesti Fogyasz­tási- és Földművesszövetkeze­tek Központja kereskedelmi főosztálya vezetőjéhez. — A budapesti fogyasztási és értékesítő szövetkezetek 103 endéglátó üzletet üzemeltet­ek, amelyeknek főleg a külső kerületek lakosságának ellá­tásában van szerepük — kezd­te beszélgetésünket a főosztály­­vezető. — 1965 óta jelentősen fejlődött Budapesten a szövet­kezeti vendéglátó hálózat. Az étel-ital értékesítése mellett előtérbe került a szórakozási igények fokozottabb kielégítése is. Amíg 1965-ben 73 volt üz­leteink száma, addig 1968-ban már 103 vendéglő, cukrászda, eszpresszó, bisztro-falatozó működik. Emellett 1966 óta számos korszerűtlen italboltból színvonalas kisvendéglőket, eszpresszókat alakítottak ki, illetve alakítottak át, korszerű­sítettek, és ezekben az üzletek­ben biztosították a zeneszol­gáltatást is. Ilyenek a sorok­sári Sramli-csárda, a csillag­­hegyi Aranybárány, a csepeli Leadó-csárda, az Írisz-eszp­resszó stb. 1965-ben még csu­pán 16 üzletben volt rendszeres zeneszolgáltatás, a műsorok, rendezvények száma minimá­lis volt. A zenészek foglalkoz­tatását anyagi okok is gátolták, hátráltatták. A szövetkezeti vendéglátásra ugyanis jellemző az önelszámoló üzemeltetési forma. Ezekben az üzletekben viszont zenés felárak bevezeté­sére nem volt lehetőség, így a zenészek foglalkoztatása plusz költségként jelentkezhetett csak. A zenés felárak beveze­tése 1968. január 2-án vált le­hetségessé az akkor életbe lép­tetett miniszteri utasítással. Ennek hatása már az első hó­napokban megmutatkozott. Azokban a szövetkezeti üzle­tekben, ahol addig csak a hét végén volt zeneszolgáltatás, ott most minden nap szól a zene és nagyobb figyelmet for­dítanak a műsoros estek ren­dezésére is. A XVII. kerületi Diófa kisvendéglőben pl. min­den szombat-vasárnap 4—5 ne­ves előadóművész felléptével adnak műsort, az Alba Regia népi zenekarának műsorát még a televízió is közvetítette. Nép­szerűvé vált a Szilas kisven­déglő népi zenekara, az Írisz- és a Szilas-presszó táncduója, a Sramli-csárda sramli zene­kara. Üzleteink rendszeresen bonyolítják a kisz-ek, tsz-ek, vállalatok rendezvényeit, ame­lyeken zeneszolgáltatásról, mű­sorról is gondoskodnak. Rend­szeressé váltak a műsorral egybekötött divatbemutatók, amelyeken neves művészek is fellépnek. A szórakoztató te­vékenység egyre nagyobb sze­repet kap a vendéglátásban. Ezért ebben az évben megren­dezték a budapesti szövetkezeti üzletekben működő zenekarok versenyét. A zenekari verseny mind a résztvevők, mind a kö­zönség körében osztatlan tet­széssel találkozott. Lehetőség nyílt arra, hogy a különböző üzletekben dolgozó zenészek szakmailag is megismerjék egymást és a hozzáértő zsűri értékelése alapján értékes út­mutatást kaptak hiányosságaik kijavítására. A győztes zenekar — a Szilas presszó duója — részt vett a kecskeméti orszá­gos középdöntőben. A szövet­kezeti zenekarok versenyét harmadik éve rendezik, de a budapestiek csak ez évben vet­tek részt először ezen. A leg­jobban felkészült zenekarokat erkölcsi és anyagi elismerésben részesítjük, ezzel 13 szeretnénk elősegíteni szakmai fejlődésü­ket. — Jelenleg — hangzott a válasz kérdésünkre — 33 ven­déglátó üzletben mintegy 90 zenészt foglalkoztatnak 9 tánc­zenekarban, 12 népi zenekar­ban és 12 vegyes zenekarban. A zenészek többsége „B” és „C” kategóriás. Az a törekvé­sünk, hogy minél több maga­sabb kategóriájú zenészt fog­lalkoztassanak üzleteink. En­nek különösen az elkövetkező időben lesz jelentősége, mivel 1968-ban több új, reprezentatív üzletet nyitunk. A Hegyaljai úton pl. kerthelyiséges, két­szintes, elsőosztályú olaszbárt, a külső Bécsi úton szintén kerthelyiséges borharapó­t, a Csömöri úton vendéglőt, Pün­kösdfürdőn eszpresszót stb. Távlati terveinkben is szerepel számos vendéglátó üzlet meg­nyitása. A legjelentősebb ezek között a Halászbástyán meg­nyíló reprezentatív vendéglátó kombinát. Ezek az üzletek jel­legüknél, osztályba sorolásuk­nál fogva igénylik a magasabb képzettségű zenészeket, és egy­re több, jól képzett zenész, elő­adóművész foglalkoztatását te­szik lehetővé. A megnyíló új üzletek mellett még számos üzlet rendszeresíti a zeneszol­gáltatást. Tapasztalataink azt mutatják, hogy jelentős forga­lom­növelő tartalékot jelent a rendszeres zeneszolgáltatás, szórakoztató tevékenység. A szövetkezetek és a mi kap­csolatunk jó az OSZK-val — fejezte be tájékoztatását dr. Rák József. — Kölcsönösen se­gítjük és támogatjuk egymás munkáját. A jelentkező problé­mákat esetenként megtárgyal­juk és egyetértésben rendez­zük. Az OSZK nagy tapaszta­lattal rendelkezik és számí­tunk további segítségére a ze­neszolgáltatás színvonalának emelésében. Szeretnénk elérni, hogy a szövetkezeti vendéglátó üzletek a speciális étel-ital szolgáltatásaik mellett a szín­vonalas zeneszolgáltatásuk, szórakoztató tevékenységük ál­tal is kedveltek legyenek. Néhány pontban BEAT A VENDÉGLÁTÓHELYEKEN Állandó viták kísérik a beat-zenével kapcsolatos témákat. A vendéglátó vállalatok vezetői nem el­lenzik a beat-zenét mint azt sokan gondolják, csak sokszor az adott körülményekbe nem illeszthetők be, ezt viszont be kell látni! Hangos zene mellett nem kellemes vacsorázni, és a vacsorához még a tánczene is felesleges. — Viszont egy bár — más környezettel, közönséggel — már jó tánczenét és beatet is igényel. Beszélgettem Barna Istvánnal, a Pannónia Szál­loda és Vendéglátó Vállalat műsorszervezőjével, és véleményünk megegyezett abban, hogy régi stílusú számokat és modern beatet kell játszani ahhoz, hogy megfelelő műsort lehessen produkálni. Orbók Csa­bának, a Zöldfa Étterem üzletvezetőjének véleménye szerint „egy korszerű étteremben, ahol tánczenekar dolgozik, többféleképpen kell játszani. A vacsoraidő alatt szalonzenét, ha műsor is van, akkor előtte örökzöld számokat hangulat átvezetésnek, utána pedig modern beat-zenét.” Gábor na, hét évi keleti és nyugati szerződések után mondja el külföldi ta­pasztalatait, amelyek szintén alátámasztják a sok­oldalúság szükségszerűségét, és a beat helyét a pódiumon, de az eredetinél szelídebb kivitelezésben. Nem kell tehát a beatet sem vesztőhelyre vinni, sem pedig kultuszt csinálni belőle. Mindig figyelembe kell venni az adott környezetet, és a józan zenei ítélőképességet. Úgy kell tekinteni a beatet, mint bármely más kor természetes tánczenéjét! Végezetül a sok kiváló szórakoztató együttesünk közül szeret­ném megemlíteni a Cser-triót, a Várnai—Kézdy kvartettet, vagy a Koltay együttest, akik méltán képviselik a vendéglátóhelyeken a különböző stílu­sokat, köztük a beatet is! A KOTTAELLÁTÁSBÓL Egy magyar slágert bármelyik zeneműboltban pár forintért azonnal megkaphat bárki. Az előadói példányokat is megrendelheti a Gorkij fasor­­á­ban, és automatikusan értesül a legújabb termésről. (Azonban a vendégek, valamint a zenészek igénye megköveteli a legújabb külföldi dalokat is! De bárki bármelyik zeneműboltba bemehet, a külföldi szá­mokkal kapcsolatban a válasz elutasító. Kivétel néha egy-egy antikvár darab.) Mit lehetne tenni, hogy szervezetünkön belül hozzájuthassanak a ze­nészek a nemzetközi számokhoz is? Az OSZK stúdió foglalkozik ezzel a kérdéssel, és a vidéki stúdiókat ellátta bizonyos kottaállománnyal, valamint saját kotta-készlete is jelentős, de a legújabb számok be­szerzése már nehézségekbe ütközik. Tekintettel arra, hogy a zenészeknek az egyik legfontosabb munkaeszköze a kotta, így annak be­szerzése és terjesztése is nagyobb ügyeimet érde­melne! A Stúdión belül szükséges lenne egy olyan ember státuszba­ helyezése, akinek a feladata a kül­földi kottákkal való foglalkozás, és azok terjesztése volna. (Thaler Gyula nagy lépéseket tett a kottatár bővítésére, azonban tanári elfoglaltsága természet­szerűleg azt csak másodrangúnak engedheti.) Amennyiben valakit csak ebben a munkakörben foglalkoztatnának, úgy ő kapcsolatot vehetne fel külföldi kiadó­vállalatokkal, akiktől — mint hiva­talos szerv képviselője — a legújabb számok tisz­teletpéldányait megkaphatná, és ezek terjesztésének módja már csak részletkérdés lenne. Érintkezésbe lehetne lépni ezen kívül a külföldi fesztiválok rendező bizottságával is, és a kívánt kottákhoz így is hozzá lehetne jutni. ZENÉSZ-FIATALOK PROBLÉMÁJA Nehéz helyzetben vannak a zenész fiatalok, mert a KISZ mostoha gyermekeinek számítanak. Hogy miért? A zenészek munkahelye a szakmai adottsá­gokból kifolyólag állandóan változik. Amint az egyik vendéglátó vállalatnál belerázódnának az ot­tani KISZ-életbe, máris ismerkedni kell a követ­kező vállalat KISZ-szervezetével. Így egyesek lassan lemorzsolódnak, holott, ha állandó kapcsolatban le­hetnének egy szervezettel, az otthonos, megszokott környezet nagy eredményeket tudna biztosítani! Nem új probléma ez az OSZK-n belül, azonban a megoldás csakis ez rejlik. Az OSZK keretein belül kellene egy KISZ-szervezetet alakítani, oda tartoz­hatna az összes KISZ-tag zenész, és így a különböző, és állandóan­ változó munkahelyektől függetlenül, egységes és szervezett életet lehetne a zenész fia­taloknak biztosítani! A zenészek KISZ-szervezete azután megfelelő látókört nyithatna meg a fiatal­ság e rétegének, és nemcsak politikai továbbkép­zését lehetne megoldani, hanem szakmailag is se­gíthetné tagjait. Nem is beszéve arról, hogy a zené­szek KISZ-szervezete könnyen kapcsolatba kerül­hetne a nemzetközi ifjúsági szervezetekkel és a poli­tikai kapcsolatok mellett, a kulturális összhangot is fejleszthetné, és ezen belül a zenészek speciális problémáikra is kaphatnának megoldást. A sok át­igazolás helyett tehát csak egy szervezetre lenne szükség, amelynek a létrejötte a zenész fiatalság számára nagyon sok, jelenleg nehézségekbe ütköző kérdést tudna végérvényesen megoldani. TÁNC- ÉS JAZZ-ZENEKAROK VERSENYE A szórakoztatózene területén sok összeszokott, jó együttes található, valamint a közepes együttesek­ben is sok tehetség van. Mind az összeszokott zene­karok, mind a közepes zenekarok kiváló zenészei­ből alakult pódium-együttesek jelentős nívót kép­viselhetnének tánczenei versenyek alkalmával. (Mellettük nem szabad elfelejtkeznünk az éneke­sekről, akik között szintén sok tehetség található.) A vendéglátóban dolgozó zenészek jelentős része nemcsak tánczenét játszik, hanem szereti a jazzt is. Azonban a vendéglátóipar nem ad, nem is adhat teret a jazznak. Így a zenészek örömmel vennének egy, az OSZK által megszervezett jazz-versenyt. Véleményem szerint nem jelentene különösebb ne­hézséget, hogy az OSZK jazz- és tánczenei vetélke­dőt rendezzen pl. a Rátkay vagy a Fészek klubban. Az „OSZK I. JAZZ- ÉS TÁNCZENEI VERSENYE” jelentős és népszerű kezdeményezés lehetne, amely­hez később esetleg külföldi hivatásos szórakoztató­zenei együttesek is csatlakozhatnának. Ez a nem­zetközi jelleg — a későbbiek során — azt is lehetővé tehetné, hogy a hazai és külföldi együttesek ilyen „versenyen” mutatkozzanak be vendéglátó vezetők, impresszáriók előtt. Úgy gondolom, hogy elsősorban az OSZK stúdió tanárai, de minden olyan zenész is, akinek szívügye a színvonal emelése, örömmel ven­nének rész­t egy ilyen verseny megszervezésében. CSÍK OSZKÁR SZÓRAKOZTATósZENÉSZEK

Next