Szórakoztató Zenészek, 1968 (3. évfolyam, 3. szám)
1968 / 3. szám
SZIKSZAY-HORVÁTH LAJOS A köztiszteletben illő, szerény, kitűnő cigánymuzsikus Budapesten született 1902. május 1-én. Hároméves korában kezdett ismerkedni a hegedűléssel. Édesapjától — aki akkor a híres Radics Béla zenekarában volt brácsás —, 20—30 magyar nótát és vagy 10—15 gyorscsárdást tanult. Egy évvel később azonban már Ézsi bácsihoz járatta az édesapja, és ott tanulta a kesergőket, nótákat, koncert-csárdásokat. (Ézsi bácsi valamikor még Bunkó Vince, Patikáros Ferkó és az öreg Berkes Béla zenekaraival járt, mint segédprímás.) Ötéves volt, amikor Brach zenetanárnál, aki a Nemzeti Színház koncertmestere volt, kezdett megismerkedni a kottával. Egy év múlva már a Nemzeti Zenedében Sildfeld Sámuel tanárnál folytatta a tanulást, és öt év eltelte után Góbi Alajos igazgató tanár növendéke lett. — Ekkor édesapám meghívást kapott a Párizsban élő Balogh Polditól, aki már vagy negyven éve élt odakint, és olyan híres muzsikus volt, mint Radics Béla, vagy Berkes Béla. Apám itt hagyta a Radics zenekart, és velem együtt Párizsba ment, ahol egy évet töltöttünk. Amikor Radics Béla visszahívott bennünket, édesapám azt mondta: ,,Jól megvoltam Földinél, de belőled fiam itt nem lehet sohasem jó cigány, csak szalonzenész.” Így hát hazajöttünk. Kitört az első világháború és 1915-ben édesapám is katona lett, nekem kellett gondoskodnom édesanyámról. Tizennégy éves voltam, amikor a Lovrana kávéházban (Beretvás) Farkas Aladár zenekarában kezdtem hegedülni. Majd Szabadkán dolgoztam három hónapig, utána a Royal orfeumban játszottam Markovics Pista zenekarában. Itt nagyon jól kerestem is, a zenekar 16—18 tagú volt, és több prímás játszott benne. (Sok volt a páholy és a szeparé!) Balogh Károly és zenekara 1918-ban nyitotta meg a Gellért szállót és itt már édesapámmal együtt játszottam. Egy év múlva pedig mind a ketten visszamentünk Radics Bélához, akinek 19 éves koromban helyettes prímása lettem, és vele muzsikáltam a Pannónia, Hungária, és a Ritz szállókban, az Országos kaszinóban, a Nemzeti kaszinóban és a Park klubban. önálló prímás 1924-ben lettem, amikor a Bodó kávéházban kezdtem egyéves szerződéssel. 1926-ban Párizsba utaztam és ott három hónapig játszottam a Petite Hongroise étteremben, majd újra Radics Bélához kerültem, akinél 1931-ig muzsikáltam. Ekkor újra önálló prímás lettem, és attól kezdve 36 éven keresztül mindig, mint zenekarvezető dolgoztam. Többször jártam Berlinben, Bécsben. Szóló prímása voltam az Ábrányi Emil, majd a Berényi-féle szimfonikus cigányzenekaroknak, amelyekkel sokat turnéztam külföldön. (Ezek a zenekarok 32—34 tagúak voltak, 4 cimbalommal, 4 bőgővel, 3 brácsával, 3 kontrással, 3 klarinéttal, oboával és megfelelő számú hegedűsökkel, akik kivétel nélkül mindent kottáról játszottak, és „pálcára muzsikáltunk”.) A második világháború után főleg Budapesten játszott, volt Svédországban is. A felszabadulás 19. évfordulójára rendezett versenyen elnyerte a BNTK aranyérmét, egy évvel később megkapta a Művelődésügyi Minisztérium „Kiváló dolgozója” kitüntető jelvényt. Sok élvonalbeli tanítványa van, köztük Járóka Sándor (Lacika) Balogh László (Jäger) Balázs János, Pege József, Lakatos Márton és így tovább. 1967- ben ment nyugdíjba. Jelenleg a fiatal cigányzenészek oktatásával foglalkozik. És van még egy „funkciója” is. — A régi világban a zenészeknek nem volt szabadnapjuk, és csak ritkán találkozhattunk egymással. Egyszer Magyari Imre, Kóczé Antal, Pertis Józsi és Pali, Farkas Jenő, Rácz Béla, Oláh Kálmán és én, kiötlöttük, hogy évenként legalább egyszer zártkörű, társas, prímás vacsorát rendezünk, ahol együtt lehetünk családostól. És Magyariék engem bíztak meg a szervezéssel. Azóta minden évben megszervezem a prímásvacsorát. Persze ez ma már nem olyan zártkörű, és az alapítókból is csak ketten vagyunk már Oláh Kálmánnal. Párizs, 1926. (A képen balról jobbra: Rácz Imre kontrás; Szikszay-Horváth Gyula brácsás, az édesapa; Szikszay-Horváth Lajos prímás; Segesdy István cimbalmos; Kányási József nagybőgős; Farkas Gyula karmester; Andor János csellós) Hévizfürdő, 1928. (A képen balról jobbra: Szikszay-Horváth Lajos segédprímás; Parádi Sándor karmester; Fóris Sándor kontrás; Szikszay-Horváth Gyula brácsás; Horváth Ignác nagybőgős; Németh Károly cimbalmos; Radics Béla prímás; Bujka Márkus klarinétos; Oláh Lajos klarinétos-tárogatós; Vadas Jenő csellós) Budapest, 1941. (A képen balról jobbra Szikszay-Horváth Lajos, Magyar Imre és Oláh Ernős Astoria Szálló, 1962. (Szikszay-Horváth Lajos a stockholmi út előtt) Szövetkezeti vendéglátó üzletek Budapesten Irta: Dr. Tótth László Az állami vendéglátó vállalatokon kívül újabban sok helyütt — igaz főleg a peremkerületekben — feltűnnek a Budapesti Fogyasztási- és Földművesszövetkezetek Központja vendéglátó hálózatának üzletei, sőt nagyobb egységei is. A nagy fejlődés felkeltette a szórakoztatózenészek figyelmét és tájékoztatásuk céljából fordultunk kérdéseinkkel dr. Rák Józsefhez, a Budapesti Fogyasztási- és Földművesszövetkezetek Központja kereskedelmi főosztálya vezetőjéhez. — A budapesti fogyasztási és értékesítő szövetkezetek 103 endéglátó üzletet üzemeltetek, amelyeknek főleg a külső kerületek lakosságának ellátásában van szerepük — kezdte beszélgetésünket a főosztályvezető. — 1965 óta jelentősen fejlődött Budapesten a szövetkezeti vendéglátó hálózat. Az étel-ital értékesítése mellett előtérbe került a szórakozási igények fokozottabb kielégítése is. Amíg 1965-ben 73 volt üzleteink száma, addig 1968-ban már 103 vendéglő, cukrászda, eszpresszó, bisztro-falatozó működik. Emellett 1966 óta számos korszerűtlen italboltból színvonalas kisvendéglőket, eszpresszókat alakítottak ki, illetve alakítottak át, korszerűsítettek, és ezekben az üzletekben biztosították a zeneszolgáltatást is. Ilyenek a soroksári Sramli-csárda, a csillaghegyi Aranybárány, a csepeli Leadó-csárda, az Írisz-eszpresszó stb. 1965-ben még csupán 16 üzletben volt rendszeres zeneszolgáltatás, a műsorok, rendezvények száma minimális volt. A zenészek foglalkoztatását anyagi okok is gátolták, hátráltatták. A szövetkezeti vendéglátásra ugyanis jellemző az önelszámoló üzemeltetési forma. Ezekben az üzletekben viszont zenés felárak bevezetésére nem volt lehetőség, így a zenészek foglalkoztatása plusz költségként jelentkezhetett csak. A zenés felárak bevezetése 1968. január 2-án vált lehetségessé az akkor életbe léptetett miniszteri utasítással. Ennek hatása már az első hónapokban megmutatkozott. Azokban a szövetkezeti üzletekben, ahol addig csak a hét végén volt zeneszolgáltatás, ott most minden nap szól a zene és nagyobb figyelmet fordítanak a műsoros estek rendezésére is. A XVII. kerületi Diófa kisvendéglőben pl. minden szombat-vasárnap 4—5 neves előadóművész felléptével adnak műsort, az Alba Regia népi zenekarának műsorát még a televízió is közvetítette. Népszerűvé vált a Szilas kisvendéglő népi zenekara, az Írisz- és a Szilas-presszó táncduója, a Sramli-csárda sramli zenekara. Üzleteink rendszeresen bonyolítják a kisz-ek, tsz-ek, vállalatok rendezvényeit, amelyeken zeneszolgáltatásról, műsorról is gondoskodnak. Rendszeressé váltak a műsorral egybekötött divatbemutatók, amelyeken neves művészek is fellépnek. A szórakoztató tevékenység egyre nagyobb szerepet kap a vendéglátásban. Ezért ebben az évben megrendezték a budapesti szövetkezeti üzletekben működő zenekarok versenyét. A zenekari verseny mind a résztvevők, mind a közönség körében osztatlan tetszéssel találkozott. Lehetőség nyílt arra, hogy a különböző üzletekben dolgozó zenészek szakmailag is megismerjék egymást és a hozzáértő zsűri értékelése alapján értékes útmutatást kaptak hiányosságaik kijavítására. A győztes zenekar — a Szilas presszó duója — részt vett a kecskeméti országos középdöntőben. A szövetkezeti zenekarok versenyét harmadik éve rendezik, de a budapestiek csak ez évben vettek részt először ezen. A legjobban felkészült zenekarokat erkölcsi és anyagi elismerésben részesítjük, ezzel 13 szeretnénk elősegíteni szakmai fejlődésüket. — Jelenleg — hangzott a válasz kérdésünkre — 33 vendéglátó üzletben mintegy 90 zenészt foglalkoztatnak 9 tánczenekarban, 12 népi zenekarban és 12 vegyes zenekarban. A zenészek többsége „B” és „C” kategóriás. Az a törekvésünk, hogy minél több magasabb kategóriájú zenészt foglalkoztassanak üzleteink. Ennek különösen az elkövetkező időben lesz jelentősége, mivel 1968-ban több új, reprezentatív üzletet nyitunk. A Hegyaljai úton pl. kerthelyiséges, kétszintes, elsőosztályú olaszbárt, a külső Bécsi úton szintén kerthelyiséges borharapót, a Csömöri úton vendéglőt, Pünkösdfürdőn eszpresszót stb. Távlati terveinkben is szerepel számos vendéglátó üzlet megnyitása. A legjelentősebb ezek között a Halászbástyán megnyíló reprezentatív vendéglátó kombinát. Ezek az üzletek jellegüknél, osztályba sorolásuknál fogva igénylik a magasabb képzettségű zenészeket, és egyre több, jól képzett zenész, előadóművész foglalkoztatását teszik lehetővé. A megnyíló új üzletek mellett még számos üzlet rendszeresíti a zeneszolgáltatást. Tapasztalataink azt mutatják, hogy jelentős forgalomnövelő tartalékot jelent a rendszeres zeneszolgáltatás, szórakoztató tevékenység. A szövetkezetek és a mi kapcsolatunk jó az OSZK-val — fejezte be tájékoztatását dr. Rák József. — Kölcsönösen segítjük és támogatjuk egymás munkáját. A jelentkező problémákat esetenként megtárgyaljuk és egyetértésben rendezzük. Az OSZK nagy tapasztalattal rendelkezik és számítunk további segítségére a zeneszolgáltatás színvonalának emelésében. Szeretnénk elérni, hogy a szövetkezeti vendéglátó üzletek a speciális étel-ital szolgáltatásaik mellett a színvonalas zeneszolgáltatásuk, szórakoztató tevékenységük által is kedveltek legyenek. Néhány pontban BEAT A VENDÉGLÁTÓHELYEKEN Állandó viták kísérik a beat-zenével kapcsolatos témákat. A vendéglátó vállalatok vezetői nem ellenzik a beat-zenét mint azt sokan gondolják, csak sokszor az adott körülményekbe nem illeszthetők be, ezt viszont be kell látni! Hangos zene mellett nem kellemes vacsorázni, és a vacsorához még a tánczene is felesleges. — Viszont egy bár — más környezettel, közönséggel — már jó tánczenét és beatet is igényel. Beszélgettem Barna Istvánnal, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat műsorszervezőjével, és véleményünk megegyezett abban, hogy régi stílusú számokat és modern beatet kell játszani ahhoz, hogy megfelelő műsort lehessen produkálni. Orbók Csabának, a Zöldfa Étterem üzletvezetőjének véleménye szerint „egy korszerű étteremben, ahol tánczenekar dolgozik, többféleképpen kell játszani. A vacsoraidő alatt szalonzenét, ha műsor is van, akkor előtte örökzöld számokat hangulat átvezetésnek, utána pedig modern beat-zenét.” Gábor na, hét évi keleti és nyugati szerződések után mondja el külföldi tapasztalatait, amelyek szintén alátámasztják a sokoldalúság szükségszerűségét, és a beat helyét a pódiumon, de az eredetinél szelídebb kivitelezésben. Nem kell tehát a beatet sem vesztőhelyre vinni, sem pedig kultuszt csinálni belőle. Mindig figyelembe kell venni az adott környezetet, és a józan zenei ítélőképességet. Úgy kell tekinteni a beatet, mint bármely más kor természetes tánczenéjét! Végezetül a sok kiváló szórakoztató együttesünk közül szeretném megemlíteni a Cser-triót, a Várnai—Kézdy kvartettet, vagy a Koltay együttest, akik méltán képviselik a vendéglátóhelyeken a különböző stílusokat, köztük a beatet is! A KOTTAELLÁTÁSBÓL Egy magyar slágert bármelyik zeneműboltban pár forintért azonnal megkaphat bárki. Az előadói példányokat is megrendelheti a Gorkij fasorában, és automatikusan értesül a legújabb termésről. (Azonban a vendégek, valamint a zenészek igénye megköveteli a legújabb külföldi dalokat is! De bárki bármelyik zeneműboltba bemehet, a külföldi számokkal kapcsolatban a válasz elutasító. Kivétel néha egy-egy antikvár darab.) Mit lehetne tenni, hogy szervezetünkön belül hozzájuthassanak a zenészek a nemzetközi számokhoz is? Az OSZK stúdió foglalkozik ezzel a kérdéssel, és a vidéki stúdiókat ellátta bizonyos kottaállománnyal, valamint saját kotta-készlete is jelentős, de a legújabb számok beszerzése már nehézségekbe ütközik. Tekintettel arra, hogy a zenészeknek az egyik legfontosabb munkaeszköze a kotta, így annak beszerzése és terjesztése is nagyobb ügyeimet érdemelne! A Stúdión belül szükséges lenne egy olyan ember státuszba helyezése, akinek a feladata a külföldi kottákkal való foglalkozás, és azok terjesztése volna. (Thaler Gyula nagy lépéseket tett a kottatár bővítésére, azonban tanári elfoglaltsága természetszerűleg azt csak másodrangúnak engedheti.) Amennyiben valakit csak ebben a munkakörben foglalkoztatnának, úgy ő kapcsolatot vehetne fel külföldi kiadóvállalatokkal, akiktől — mint hivatalos szerv képviselője — a legújabb számok tiszteletpéldányait megkaphatná, és ezek terjesztésének módja már csak részletkérdés lenne. Érintkezésbe lehetne lépni ezen kívül a külföldi fesztiválok rendező bizottságával is, és a kívánt kottákhoz így is hozzá lehetne jutni. ZENÉSZ-FIATALOK PROBLÉMÁJA Nehéz helyzetben vannak a zenész fiatalok, mert a KISZ mostoha gyermekeinek számítanak. Hogy miért? A zenészek munkahelye a szakmai adottságokból kifolyólag állandóan változik. Amint az egyik vendéglátó vállalatnál belerázódnának az ottani KISZ-életbe, máris ismerkedni kell a következő vállalat KISZ-szervezetével. Így egyesek lassan lemorzsolódnak, holott, ha állandó kapcsolatban lehetnének egy szervezettel, az otthonos, megszokott környezet nagy eredményeket tudna biztosítani! Nem új probléma ez az OSZK-n belül, azonban a megoldás csakis ez rejlik. Az OSZK keretein belül kellene egy KISZ-szervezetet alakítani, oda tartozhatna az összes KISZ-tag zenész, és így a különböző, és állandóan változó munkahelyektől függetlenül, egységes és szervezett életet lehetne a zenész fiataloknak biztosítani! A zenészek KISZ-szervezete azután megfelelő látókört nyithatna meg a fiatalság e rétegének, és nemcsak politikai továbbképzését lehetne megoldani, hanem szakmailag is segíthetné tagjait. Nem is beszéve arról, hogy a zenészek KISZ-szervezete könnyen kapcsolatba kerülhetne a nemzetközi ifjúsági szervezetekkel és a politikai kapcsolatok mellett, a kulturális összhangot is fejleszthetné, és ezen belül a zenészek speciális problémáikra is kaphatnának megoldást. A sok átigazolás helyett tehát csak egy szervezetre lenne szükség, amelynek a létrejötte a zenész fiatalság számára nagyon sok, jelenleg nehézségekbe ütköző kérdést tudna végérvényesen megoldani. TÁNC- ÉS JAZZ-ZENEKAROK VERSENYE A szórakoztatózene területén sok összeszokott, jó együttes található, valamint a közepes együttesekben is sok tehetség van. Mind az összeszokott zenekarok, mind a közepes zenekarok kiváló zenészeiből alakult pódium-együttesek jelentős nívót képviselhetnének tánczenei versenyek alkalmával. (Mellettük nem szabad elfelejtkeznünk az énekesekről, akik között szintén sok tehetség található.) A vendéglátóban dolgozó zenészek jelentős része nemcsak tánczenét játszik, hanem szereti a jazzt is. Azonban a vendéglátóipar nem ad, nem is adhat teret a jazznak. Így a zenészek örömmel vennének egy, az OSZK által megszervezett jazz-versenyt. Véleményem szerint nem jelentene különösebb nehézséget, hogy az OSZK jazz- és tánczenei vetélkedőt rendezzen pl. a Rátkay vagy a Fészek klubban. Az „OSZK I. JAZZ- ÉS TÁNCZENEI VERSENYE” jelentős és népszerű kezdeményezés lehetne, amelyhez később esetleg külföldi hivatásos szórakoztatózenei együttesek is csatlakozhatnának. Ez a nemzetközi jelleg — a későbbiek során — azt is lehetővé tehetné, hogy a hazai és külföldi együttesek ilyen „versenyen” mutatkozzanak be vendéglátó vezetők, impresszáriók előtt. Úgy gondolom, hogy elsősorban az OSZK stúdió tanárai, de minden olyan zenész is, akinek szívügye a színvonal emelése, örömmel vennének részt egy ilyen verseny megszervezésében. CSÍK OSZKÁR SZÓRAKOZTATósZENÉSZEK