Szórakoztató Zenészek, 1969 (3-4. szám)
1969 / 3. szám
IJngarske musikarar «frá Loen» har funne seg vcl til rette her i landet A »loeni« magyar zenészek jól érzik magukat országunkban. Ez alatt a cím alatt beszélgetést közöl a norvég újságíró a „Fjordingen” lapban. Idézzük a cikket: „Az utóbbi időben magyar zenekar szolgáltatja a tánczenét a Hotel Alexandrában. Amikor magyar népzenét játszanak, estéről estére magukkal ragadják a közönséget. A trió tagjai: Kunó Pál, Selmeczi Árpád és Németh Zsigmond sokfelé játszottak már Európában. Sok nyelven beszélnek. Most a norvéget tanulják, amint Németh már tolmácsol. Neki a nyelvtanulás a hobbyja és már jól megy a norvég is. Mi nem értünk semmit abból, amit egymás közt beszélnek, de beszédjüket hallva elkezdek kutatni a történelemórák halvány emlékei között és felmerül Attila vezéralakja, aki hunjaival megrohanta és elfoglalta azt az országot. És a nyelvük? Az uralt nyelvek finnugor csoportjába tartozik, akárcsak a lapp, amelyet nálunk is beszélnek. Mindhárman látják a pozitív és a negatív dolgokat Norvégiában. Magyarországon nincs alkoholkorlátozás, az árak sokkal elfogadhatóbbak, mint itt. A fiatalság éppen olyan itt is, mint ott. Viselnek hosszú hajat és szakállt, szeretik a tánczenét. A Kunó trió otthon a Pannónia Szálloda Vállalat egyik legnagyobb éttermében játszott. A pesti ember éppúgy jár szórakozni esténként mint az itteniek. Az utóbbi időben sok norvég turista járt Magyarországon, de még több svéd és finn. Amikor a fjordokra és a hegyekre mutatnak, és azt mondják: szép, megértjük egymást szavak nélkül. Kocsival járják országunkat és a norvég utakat szokatlannak tartják. Viszont kitűnőnek a norvég sofőröket. Nem is gondolták, hogy Norvégia ilyen vadregényes. Otthon nincsenek ekkora hegyek. A norvég ételekről az a véleményük, hogy jobb és tartalmasabb étkezés aligha van. A norvégek — mondja Kunó — segítőkészek. Ha van valami problémánk, úgy tekintik mint a sajátjukat. Mindhárman szeretnek horgászni. Itt lazac is van, nem úgy, mint Magyarországon. A fürdőélet viszont sokkal nagyobb, mint itt — mondják —, és a magyar nyárra gondolnak, egy pillanatra otthon vannak. A legfiatalabb — Selmeczi — azt mondja, nagyon szépek a norvég lányok. Nem sokáig vannak egy helyen, rövidesen Oddába mennek, majd Svédországba, s utána már Magyarországra.” Egyik finn napilapban olvastuk a következő cikket és találtuk az alábbi képet: MAGYAR PACSIRTÁK az északi fagyos éjszakában Vidám pattogó ritmusok, tisztán csendülő énekhang hallatszik a „Koljonvirta” hotel jéggel borított ablakai mögül. Messzire szakadt rokonaink jöttek el hozzánk vendégjátékra, hogy vérpezsdítő zenéjükkel, énekükkel leolvasszák szívünkről a hidegséget, ami különben nekünk északi embereknek, jellemző tulajdonságunk. Tíz óra múlt. Az étteremben elalszanak a lámpák, csak egy fehér reflektor fénye világítja meg a táncparkettet. Sipos Judit műsora következik. Egyszerre magas feszültséggel telítődik meg a levegő, amikor rövid bevezető zene után Judit beperdül a parkettre Műsorán magyar népdalok és viharos lendületű csárdások szerepelnek. Éneklés közben táncol. Olasz, spanyol, bécsi és orosz dalöszeállítások követik egymást napról napra, amihez Judit mindig megfelelő stílszerű ruhát visel. Majd finn táncdalokat énekel finn nyelven. Kedvesen, bájosan. A zenekar nemzetközi tánczenét játszik, nemzetközi színvonalon. Magas zenei képzettségük minden előadott számukon érezhető. Papp Tivadar, a zenekar vezetője, ragyogó technikájú klarinétos és nagyszerű szaxofonos. A budapesti zenetanári állását cserélte fel, ideiglenesen, hogy nemzetközi tapasztalatokat szerezzen. Papp Tivadar ugyanis az OSZK stúdiójának tanára és a szerzett nemzetközi tapasztalatait tanítványainak szeretné átadni. Klarinét és szaxofon játékon kívül nagyon kellemesen énekel német, angol, svéd és a mi örömünkre — finn nyelven is. Kiejtésén alig érezzük, hogy nem hazánk szülötte. A zongorista Simon Ferenc válogatott zenei ízléssel, hibátlan és rendkívül fejlett, mindig az előadott zeneszám stílusának megfelelő harmóniafűzéssel kíséri a szólistákat. De mint szólista is kitűnő. Az együttes legfiatalabb tagja Dudás Csaba, aki univerzálisságával nagyszerűen egészíti ki az együttes; hegedül, szaxofonozik, klarinétozik, gitározik és dobol. Minden hangszerét rendkívül ügyesen és muzikálisan kezeli.Szép hangszínnel énekel. Mindezek a tényezők biztosítják, hogy a vendégek a „Koljonvirta” hotelből nemcsak a kellemesen töltött este emlékével, hanem maradandó zenei élménnyel gazdagodva térnek otthonukba. (NSALMEN SANOMAT) JESS'S - szórakoztatózenészek „Nagyon ajánlom minden kiutazó zenekarnak” 1968. március 1-én jöttünk Nyugatnémetországba, ahol a Wuppertali Hotel zur Post-ba szólt a szerződésünk. Számunkra ez volt a legnehezebb szerződés, mivel nem rendelkeztünk még az itteni német sláger repertoárral és az angol és amerikai slágerlista akkori számaiból is csak pár számot ismertünk. Elutazásunk után 1 2 hónappal beszámoltam a szórakoztatózenészek lapjában arról, hogy bizony nehéz volt a start, nem sikerült megfogni a közönséget és elmaradt az a közönségsiker, amit 18 hónapon keresztül az EMKE étteremben estéről estére sikerült megszerezni. Úgy éreztem, érdemes őszintén beszámolni tapasztalatainkról, hogy azok a kollegák, akik még nem voltak külföldön, tanuljanak belőle, és ne kerüljenek hozzánk hasonló helyzetbe. Mint említettem, a repertoár hiányossága volt a probléma. Nagyon ajánlom minden kiutazó zenkarnak, hogy rádióból, vagy kinti ismerősök, kollegák által a futó slágereket szerezzék be, és ezeket lehetőleg szöveggel énekeljék. Itt Németországban ragaszkodnak ehhez a szerződtetők, agenturok és a közönség is. Rendkívül hasznos a régi, közismert tájjellegű (rajnai, hamburgi, Bayer stb.), valamint néhány karneválszám és induló ismerete is. Tánczenekaroktól, még a legmodernebb lokálokban is, kérhetik ezeket a számokat. Arról számolhatok be, hogy az eddigi szerződéseinket szép sikerrel dolgoztuk le. Figyelembe véve a rendkívüli nagy konkurrenciát, merek sikerről írni. Még soha nem volt szerződési problémánk (a munkavállalási engedély azonban okozott néhányszor idegeskedést). Jelenleg a szerződésünk a 69-es év végéig megvan, és ami az elismerés jele: az eddigi munkahelyeink közül 1—2 kivételével, mindenhova viszszahívtak minket. Sok esetben még a gaget is felemelték. Még az első munkahelyünkre is újból szerződést kötöttünk gageemeléssel! Ez igazolja, hogy a magunk módján szerényen, de szorgalmasan sikerrel dolgoztunk. Elsőrendű feladat a házirend betartása, jó viselkedés a munkahelyen és a privát életben, kapcsolat a közönséggel, a személyzettel való udvarias és jó viszony megteremtése, a repertoár állandó frissítése. Ez mind hozzájárul ahhoz, hogy a zenekarral elégedettek legyenek. Szeretném még megemlíteni, hogy Hollandiában is dolgoztunk. Sajnos két nagyon jó szerződést lemondtunk, az egyik a Hong-Kong-i Hilton Hotel (ezt az akkori ottani bizonytalan politikai helyzet miatt), a másik egy, a Németország—New York között közlekedő hajón többhónapos szerződés lett volna (egy abban az időben történt nagy hajószerencsétlenség vette el a bátorságunkat). A jelenlegi repertoárunk és kétszer 30 perces show-ok, alkalmassá teszi a zenekar bármilyen jellegű szórakoztatóhely elfogadására. Legszívesebben táncos szórakozóhelyeken dolgozunk, de voltak már szerződéseink, ahol két és fél órás szórakoztatózenét (operett, bécsi dalok, hangszerszólók, magyarnóták), vagy ahol esténként önálló műsort kellett produkálni, lehetőleg olyant, ami az ilyen szempontból kissé elkényeztetett közönséget le is köti, humoros és látványos is. Mivel a slágerek és így a slágerlista is állandóan változik, a rádióból és a BRAVO újságból állandóan, hetente válogatjuk ki és tanuljuk meg a szükséges számokat. Meg kell hogy említsem énekesnőnk, Ungár Kati szép sikerét is. Ő pár hónappal később jött utánunk, de már az első hónapban a repertoárja megfelelő volt az itteni követelményeknek. A 30—40 állandóan változó szóló száma mellett az összes többszólamú számban énekel, és pár számban zongorázik is. . Pár hónapja van a zenekarban Tornoczky Ferenc. Az ő idejövetele nagyon hasznos volt számunkra, és nagy százalékban emelte a zenekar színvonalát. Fő hangszere a gitár, de ezen kívül sokat hegedül, posamnozik, bass-gitározik. A kintlétünk alatt tanult meg testvérem, Ungár István fuvolázni, és így a posamnnal már két új hangszín van a zenekarban, és így most már zongoristánk, Zöldág László sok új számot már ezekre a hangszerekre is hangszerel. Volt alkalmunk egypár itteni, közismert, és valóban nagyon jó zenekart meghallgatni. A bázeli Atlantis-ban Hob Azzam zenekarát hallgattuk 2 órán keresztül. Óriási élmény volt! Itt találkoztunk össze a Bergendi zenekarral, akik szintén tanulmányúton voltak és Zürichből(!) jöttek el ezt a kitűnő zenekart meghallgatni. Bob Azzam 40 év körüli énekes. A zenekar 6 tagú. Nagyon színes repertoár, sok vokálszám, nagyon jó arrangemanok és feldolgozások, a sok hangszerváltás és a nagyon jó képességű zenekar, plusz a kitűnő erősítő berendezés, ez így összességében felejthetetlen élmény volt. A másik kitűnő zenekart szintén Bázelban a Hazyland-ban (Hazy Oterwald híres lokálja) hallottuk, ez a Jochen Brauer Sextett volt. Azt hiszem, ennyi lenne, amit szerettem volna magunkról, és az itt eltöltött időről írni. Szeretnénk továbbra is így, vagy még jobban dolgozni, és remélem, ha hazamegyünk az itt tanultakkal és tapasztaltakkal a hazai közönség előtt is sikerül sikert elérni. Zenekarunk (Ungár István, Ungár Kati, Zöldág László, Tornoczky Ferenc és Fonó István) nevében Ungár György Mintha most olvasnánk 40 ÉVES SZEMLÉLET A Magyar Zenészek Lapja 1929. februári számában olvasom, hogy „... A Magyar Cigányok Országos Egyesülete a cigányzene védelmében beadványt nyújtott be a belügyminiszterhez, amelyben ez érdekeinek védelmében elsősorban a dzsessz káros voltára kíván rámutatni. Minden korszaknak megvan a maga áramlata, amely táncban, énekben és zenében megnyilvánul. A dzsessz-zene s az arra lejtett táncok a háború utáni idők szülöttje. A dzsessz bejárta az egész világot és hozzánk is befészkelte magát.” Ma is ez a helyzet, csak most a beatről van szó! „.. . Ez pedig csak azért volt elérhető, mert a tanult magyar zenész tudása és felkészültsége olyan mértékű, hogy bármely nehézségű zenei mű előadására képes. Ezzel szemben áll a cigányzenészek naturalisztikus képzettsége, amely ugyan bizonyos műfajokban kiváló produkciókra teszi őket alkalmassá, azonban a dzsessz követelményeinek megfelelni nem tud. Ha a cigányság időben felismerte volna annak a szükségességét, hogy felkészültségét a kottaolvasástól kezdve az egész vonalon ki kell egészítenie, bizonyára nem maradt volna hátra abban a versenyben, amelyet a nagyobb tudású, képzett muzsikussal tulajdonképpen fel sem vett. ..” Hát igen. Tanulni, fejlődni kell. ..Mert a zene, mint művészet, szabad foglalkozás, mely művészileg csak szabad versenyben érvényesülhet. A versenyben pedig az a győztes, aki képzettebb, tanultabb” — fejezi be a cikk írója 40 évvel ezelőtt. Sz. F. A korabeli fényképen balról jobbra: Berkes Béla prímás, Step Dezső nagybőgős, Galuska János cimbalmos, Ritter József csellós, Bangó (Vak) Náci s. primhegedüs, (Zibics) Bokdán Sándor brácsás, Zuha Béla kontrás és ifj. Berkes Béla hegedűs. 5