Szórakoztató Zenészek, 1976 (1. szám)
1976 / 1. szám
Kollektív szerződések , szórakoztatózenész érdekek 1968-tól kezdve a vállalatok rendszeresen elkészítik a soron, következő évre, illetve most már másodszor az ötéves tervidőszakra vonatkozó kollektív szerződéseiket Mint ismeretes, a vállalat gazdasági vezetése és a dolgozói kollektíva között létrejövő megállapodások a Munka Törvénykönyve által meghatározott keretek között rögzítik mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, melyek megtartása biztosíthatja az eredményes munkát, ajó munkahelyi légkört. A népgazdaság egyéb területein a szakszervezetek ágazati szervezési elve szinte maradéktalanul érvényesül, tehát egyazon munkahelyen dolgozók — tekintet nélkül foglalkozásukra, szakképzettségükre, munkájukra — ugyanazon szakszervezethez tartoznak. Nem mondható el ez a különböző vendéglátóipari, szállodaipari vállalatoknál dolgozó zenészek, előadóművészek esetében. Amíg a teljes személyzet a főszakácstól a mosogatóig, a pincértől az adminisztrátorig a KPVDSZ tagja, addig az alkalmanként, vagy hosszú hónapokra ráközvetített zenészek a Művészeti Szakszervezetek Szövetségéhez, a Zeneművészek Szakszervezetéhez tartoznak. Így tulajdonképpen érthető, hogy a vállalati kollektív szerződések szövegezése során a helyi szakszervezeti bizottság elsősorban azokkal a véleményekkel foglalkozik, mely mögött a dolgozók igen nagy százaléka tudható. Ez persze nem jelenti azt, hogy a zenész-szakszervezeti bizottságok nem kapnak lehetőséget, nem tudják kifejteni kívánságukat, speciális szempontjaik nem juthatnak kifejezésre, de az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyították, hogy a zenészek sajátos munkájához szükséges feltételeket a jó személyes és mozgalmi kapcsolatok kiépítésével lehet, kell megteremteni. A tervezetek megvitatása A kellő időben és helyen tett észrevételek, javaslatok szinte mindig eredménybe vezetnek. Tehát amennyiben a kollektív szerződések megkötése előtti tervezetek véleményezése, megvitatása során teszik meg a zenész-szakszervezetibizottságok, tisztségviselők a megfelelő indokokkal is alátámasztott észrevételeiket, terjesztik elő kívánságaikat, biztosak lehetnek abban, hogy a következő tervidőszakban megkötendő kollektív szerződések sokkal inkább megfelelnek a tagság érdekeinek, mint az 1971—75 között alkalmazottak. Az 1976—80. évekre kötendő kollektív szerződésekre vonatkozó tudnivalókról néhány hónappal ezelőtt a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT — az elnyúlt évek gyakorlatának megfelelően — közös irányelveket adott le. Eszerint a kollektív szerződések előkészítésével kapcsolatos tennivalókat a vállalati középtávú tervvel tartalmilag összehangoltan és azzal párhuzamosan kell elvégezni. Ez a munka két szakaszra bontható. Az első rész határideje 1978. január 31. volt, eddig el kellett készülnie az elmúlt évi kollektív szerződés végrehajtásáról szóló beszámolónak, meg kellett határozni az új kollektív szerződésben érvényesítendő célkitűzéseket és mindezt megkellett tárgyalni a dolgozókkal. Már a munka első szakaszában következetesen érvényesíteni kellett azokat az elveket, melyektől a kollektív szerződések végleges kidolgozása után a következő évek megfelelő gazdasági és emberi együttműködése várható. A célkitűzésekben helyet kell hogy kapjanak nemcsak a termelési, hanem a műszaki fejlesztési, a munkaerő, a bér- és jövedelempolitikai, szociálpolitikai stb. tervek, távlati elgondolások is. A második szakasz A kollektív szerződések megkötése előkészítésének második szakaszában, 1976. március 31-ig el kell hogy készüljön a tervezet szövegének kidolgozása, május 31-ig meg kell tárgyalni a tervezetet a dolgozókkal, végül június 30-ig kell megkötni, illetve kihirdetni az 1976— 80. évekre szóló kollektív szerződéseket. Az új kollektív szerződéseknek is az az egyik jellegzetessége — és könnyen használhatóságának az alapja —, hogy szigorúan követi az Mt. és az Mt. V. szerkezeti felépítését Minden rendelkezés előtt helyes feltüntetni, hogy az az Mt., ill. az Mt. V. vagy más központi jogszabály mely paragrafusához kapcsolódik. A vállalat és a dolgozók jogaira, áll. kötelezettségeire vonatkozó minden lényeges rendelkezésnek helyet kell kapni a kollektív szerződésekben. Ez persze nem jelentheti azt, hogy életünk minden apró részletére is kiterjedő útmutatást lehetne készíteni „kollektív szerződés” címszó alatt. Az elmúlt időszak kollektív szerződéseinek egyik jellegzetes hibája az volt, hogy bizonyos kérdéseket túlhangsúlyoztak, másokat pedig, melyek lényegesebbek lettek volna, kihagytak, kifelejtettek a megállapodásból. A kollektív szerződések megszövegezésekor mindkét félnek figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ez a megállapodás csak olyan kérdésekről rendelkezhet, melyek szabályozását a jogszabály a kollektív szerződésekre utalja, illetve a szabályozást megengedi. Gyakran találkozhatunk olyan kollektív szerződéseikkel is, melyek olyan kérdésekre tértek rá, melyeket csak más helyeken és módon lehetett volna rögzíteni. Ilyenek pl. azok a kérdések, melyek a vállalati vezetés hatáskörébe tartoznak (ügyrend), azok a szabályok, melyek a szakszervezet vállalati szerve hatáskörébe tartoznak (pl. a szakszervezeti jogok gyakorlása stb.). A kollektív szerződésekben nem ismételhetők meg a központi jogszabályok. Ennek a tilalomnak az a magyarázata, hogy ellenkező esetben áttekinthetetlen, nagy terjedelmű megállapodások jönnének létre és fennállna annak a veszélye is, hogy az esetleg pontatlan, a jogszabály egészéből kiszakított idézetek félreértésekhez, törvénysértésekhez vezethetnek. Természetesen ezeket a jogszabályokat, előírásokat (Mt., ügyrend stb.) minden munkahelyen meg lehet szerezni és szükség szerint a dolgozók rendelkezésére kell bocsátani, de még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a különböző szabályzatok (munkavédelmi, törzsgárda stb.) nem részei a kollektív szerződésnek, így sem mellékletei, sem függelékei nem lehetnek a megállapodásnak. Mégis, melyek azok a kérdések, amelyek szabályozására fokozott figyelmet kell fordítani a zenész-szakszervezeti bizottságoknak? Ilyen például az év végi részesedés kifizetésére vonatkozó rendelkezések helyi szabályozása. Az általunk ismert kollektív szerződések az esetek nagy többségében nem, vagy csak nagyon korlátozottan tették lehetővé az időarányos részesedés kifizetését. Volt olyan vállalat, ahol a kifizetés napjáig az adott munkahelyen kellett dolgozni (ez ma már törvénysértés), máshol 6—8 hónapos, tehát a szezonnál hosszabb munkaviszonyhoz kötötték a kifizetést, de olyan megfogalmazással is találkozhattunk, ahol azt mondták rá, hogy a részesedés akkor fizethető ró, ha a tárgyévet megelőző szezonban is az egységben dolgozott a muzsikus. Mint ismeretes, a zenészek határozott idejű szerződésekkel kerülnek az egyik vállalattól a másikhoz, az egyik üzemegységből a másikba. Hogy a következő évben vagy szezonban ki hol fog dolgozni, kit hová közvetítenek ki, az nagyrészt a dolgozón, a zenészen kívül álló tényezők függvénye. Ezért véleményünk szerint minden vállalati kollektív szerződésben azt kellene elérni, hogy amennyiben a zenész határozott idejű szerződése lejár, a részesedés időarányos részét kapja meg. Feleslegesnek tartjuk az előző évhez, a következő idényhez kötni a kifizetést, a különböző törzsgárda jellegű vonásokat belekeverni az ügybe, melyek nem veszik figyelembe a zenészek foglalkoztatásának speciális voltát. Éjszakai pótlék, munkásszállás Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az éjszakai pótlék összegének és feltételeinek szabályozásakor a 21/1974. (VII. 31.) MÜM—BKM—KM sz. rendelet útmutatásait kell szem előtt tartani. Ugyanez a rendelet mondja ki azt is: „ha a munkaszerződésben a vállalat és a dolgozó formaruha viselésében megegyezett, ennek beszerzése, ill. költsége a vállalatot terheli". Egyébként a kollektív szerződések mellékletében kell a munkaruha-juttatás kérdéseit szabályozni. Amennyiben a zenészt az állandó lakhelyén kívül foglalkoztatják, a munkáltató köteles részére munkásszállást biztosítani. A munkásszállásra történő felvétel feltételeiről a kollektív szerződés rendelkezik, s szintén a kollektív szerződésben kell azt is meghatározni, hogy ha munkásszállásra nincs lehetőség, a vállalatnak milyen mértékű szállásköltség hozzájárulást kell fizetni a zenész részére. A béren kívüli juttatásokról — így az üzemi étkezésről is rendelkeznek a kollektív szerződések. Úgy tapasztaltuk, hogy az elmúlt időben a legtöbb helyen — azniak ellenére, hogy a kenyereslánytól a portásig — az étterem teljes személyzete jogosult a térítés nélküli napi egyszeri főétkezésre — ezt a lehetőséget a zenészek nem kapják meg. Az esetenként fizetett térítés nem jelentős (4—5 forint), de itt nem az összegszerűségről, hanem az elvről van szó. Álláspontunk szerint az adott munkahelyeken a zenészek éppúgy jogosultak erre a juttatásra, mint a többi dolgozó, így ahol a tervezetben ez nem szerepel, javasoljuk, hogy megfelelő helyen és időben tegyék szóvá a dolgot a szórakoztatózenész sze-k. Évről évre ismétlődő probléma, sok vita alapja a munkaszüneti, ill. a heti pihenőnapon végzett munka díjazása, ellenértékének biztosítása. E kérdésben — az idényjellegű és az egész évben üzemelő üzemegységek közötti különbségeket szem előtt tartva — azt javasoljuk, hogy a Munka Törvénykönyve ide vonatkozó általános szabályainak érvényesítését vigyék keresztül a kollektív szerződés pontjaiban is. Egyértelmű szabályozással egy sor évközi vitát el lehet kerülni. A kollektív szerződésekben az elkövetkező hónapokban sokat kell foglalkozniuk a szórakoztatózenész szakszervezeti bizottságoknak is. DR. BÉKÉS IMRE Taggyűlések után Az 1975-ös év utolsó taggyűléseinek napirendjei között sok azonos témát találhatunk. Ez tükrözi, hogy Magyarországon a szórakoztatózenészek problémái jórészt egyformák, s ennek alapján bátran és nyugodtan kijelenthetjük, hogy Baranyától Zaláig ugyanolyan gondokról, tervekről, célkitűzésekről volt szó a taggyűléseken. Beszámoltak a titkár elvtársak az elmúlt évben végzett mozgalmi tevékenységről, ezen belül a konkrét érdekvédelmi munkában elért eredményekről. Természetesen szót ejtettek azokról a gondokról is, amelyben néhány szakszervezeti bizottság nem tudott előbbre lépni. A taggyűléseken tapasztalható őszinte hangulatból kisugárzott, hogy szakszervezeti tagságunk nyíltan és bátran veti fel a problémákat. Jól átgondolt és megfontolt észrevételeikkel segítették elő a szakszervezeti bizottságok amúgy is nehéz társadalmi tevékenységét. Beszámolót hallhattak tagjaink az 1976. évre történő szerződéskötések eredményeiről — már ahol a prolongációs tárgyalások részben vagy egészben megtörténtek a taggyűlés időpontjáig. Hangsúlyozták szakszervezeti tisztségviselőink a fegyelem megszilárdítását célzó helyi kezdeményezéseket, és elmondták az e téren tapasztalt észrevételeket. A vizsgálódó megállapíthatja, hogy a problémák köre öszszefüggő, egységes egészet alkot. A politikai tisztánlátás, az általános tudatformálás kihat a munkafegyelemre, erősíti és elmélyíti szakszervezeti bizottságaink tekintélyét. Ezáltal mind a prolongációs tárgyalások alkalmával, mind jónéhány egyéni ügy tárgyalása kapcsán erősödik az érdekvédelmi lehetőség, kiszélesedik az a kör, amelyben eredményesen járhatnak el funkcionáriusaink. Azokban a kérdésekben, amelyekben nehézségekbe ütköztek a szakszervezeti bizottságok, tovább kell lépni. Nem szabad megengedni a mozgalmi munkában, hogy elkeseredjünk (Folytatás az 1. oldalról) iskolában tanítók között, önkéntelenül is adódik. Tavaly például előfordult, hogy ugyanabban a kisvárosban dolgozó közismereti tanárok a pedagógus napon jutalom-színházjegyet kaptak, de a zenepedagógusokról megfeledkeztek. Tudatosan kerestünk ilyen jelentéktelen sérelmet, mely azonban mégis bántotta az érintetteket. Az ilyen és az ehhez hasonló, de sokkal lényegesebb kérdésekben keresi a zeneművész-szakszervezet elnöksége a pedagógus-szakszervezettel kialakítandó szorosabb együttműködés lehetőségeit. A tervek között egy sor konkrét érdekvédelmi kérdés is szerepel. Szorgalmazni kívánjuk az Operaházban a 44 órás munkahét bevezetését, figyelemmel kísérjük a honorárium-rendszer alakulását, a munkavédelmi hálózat továbbfejlesztésével az üzemi baleseegy-egy sikertelenségen, felhagyjunk törekvéseinkkel, mert ez a későbbiekben visszahat, s a tagság elfordul — és nagyon hamar szervezetlenné válhat közösségünk. Szerencsére nem ez jellemzi a szórakoztatózenészeket. A taggyűlések után határozott vélemény, hogy az szb-kben olyanok tevékenykednek vezetői poszton, akiket nem lehet elkedvetleníteni, tudják, hogy mit vállaltak, s közös ügyeinket személyes példamutatással is, bátran kiállva képviselik. Szakszervezeti bizottságaink vezetői számot adtak az elmúlt év gazdasági eredményeiről is, ismertették az 1976. évre szóló munkatervi javaslataikat, s az erre épülő költségvetési előirányzatokat. Több taggyűlésen hangzott el, hogy a múlt rossz gyakorlatát, a gazdálkodás ötletszerű alakítását átgondolttá, valóban a költségvetésnek megfelelően, tervszerűbbé kívánják tenni, s e téren jelentős eredményeket várnak az új esztendőtől. Megjegyezzük, hogy a gazdálkodásban különösebb baj eddig sem volt, de a törekvés, a tenniakarás ezen a területen — főként a takarékosság jegyében — dicséretre méltó szándék. Néhány szót szeretnék még ejteni a jövőt illető szakszervezeti tennivalókról. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ország gazdasági helyzete most takarékosságra inti az intézményeket, vállalatokat, az állami gazdaságokat és szövetkezeteket. 1976-ban nem várható látványos béremelkedés és életszínvonalunk növekedését is a szerénység fogja jellemezni. Szakszervezeti érdekvédelmi tevékenységünkben most lényeges helyet kell betöltenie a szellemi érdekvédelemnek. E tárgykörbe tartozik a politikai nevelés, a felvilágosító munka, az állandó önképzés szükségességének széles körű tudatosítása. Ennek érdekében szakszervezeti bizottságaink az anyagi érdekvédelem mellett a fő hangsúlyt e munka fontosságára helyezzék. KANTER FERENC ek csökkenését szeretnénk elérni. Az Országos Szórakoztatózenei Központtal az Elnökség a jövőben is szorosan együtt kíván működni. Ugyanez mondható el a Nemzetközi Koncertigazgatóság és az Országos Rendező Iroda vonatkozásában is. Hosszan sorolhatnánk még a terveket, elképzeléseket, melyek azonban sohasem holmi öncélú kitalálások, hanem az élet által felvetett és a vezető testület által jól ismert problémák eredményeként kerültek be a munkatervbe, munkaprogramba. A zeneművészszakszervezet elnöksége továbbra is azon lesz, hogy ezek a tervek ne csupán szép elképzelések maradjanak, hanem a következő taggyűléseken, a kongresszuson mind több konkrét eredményről tudjunk beszámolni a tagságnak. BALÁZS FERENCZNÉ Bácskainé Reményi Ilona Svájcban dolgozik SZÓRAKOZTATÓZZNCSZEK