Szórakoztató Zenészek, 1980 (21. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám

Ifj. Janni Géza és zenekara a debreceni „Újvigadó” étte­remben játszik. Ifj. Janni Géza zenekarvezető A kategóriás he­gedűs, Janni Géza A kategóriás cimbalmos, Rácz László A ka­tegóriás brácsás és Ondi György B kategóriás nagybőgős. A zenekarvezető és nagybőgős a múlt év májusában vizsgáztak. A cimbalmos és brácsás több év óta a megyei stúdió oktatói. A Debrecenben megtartott helyi szakmai ellenőrzésről a leg­jobbakat lehet a zenekarról olvasni. Ritkán lehet hallani cigány­­zenekartól olyan gondosan összeállított és jól kidolgozott műsort, mint az övék. Az üzlet vezetősége nagy megelégedéssel beszélt a zenekar munkájáról, szorgalmáról, magatartásáról. (Budai) A szeptemberben megalakult szolnoki Big Band együttes november 19-én este tartotta bemutatkozó hangversenyét a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A Big Band együt­tes gondolata nem új Szolnokon. Két évvel ezelőtt már meg­alakult a zenekar, de próbaterem híján — két hangverseny után — felbomlott. A nagyzenekarok újabb korszaka, a nosz­talgiahullám azonban változatlanul tartja magát. A tizenhárom hivatásos zenészből álló együttest Somosi Vilmos vezetésével mégsem annyira a nosztalgia hozta össze, mint inkább a zene szeretete. Az első hangverseny műsorának néhány számát a zenekarvezető hangszerelésében szólaltatta meg az együttes. Az örökzöld dallamok közül többek között Stone, Gross, Porter, Ellington szerzeményeit, valamint Korszakov Hindu-dalát hall­gathatta meg a közönség. A továbbiakban bővíteni szeretnék repertoárjukat, s tervezik hogy rendszeresen műsort adnak művelődési házakban s a Tallinn Étteremben is. A próbákra nagyszerű lehetőséget nyújt a művelődési központ, így az együt­tes aligha jut elődje sorsára, de a zenészek lelkesedése is azt sugallja, hogy ezúttal hosszabb távon számolhatnak az új együttessel az örökzöld dallamok kedvelői. (Szolnok megyei Nép­lap) Az augsburgi „Neue Presse” hetilap igen előnyös cikket írt, és a mellékelt fényképet kö­zölte az Olympia-trióról (Egy­házi Péter, Koncsik Imre és az iilm, ifj. Bogdán György zkv.). A zenekar külföldi szerződé­sei során Finnországban, Nor­végiában, majd az „M/S Kronirius Harald” nevű hajón dolgoztak. Most az NSZK-ban vannak, ahol Bremen után Hamburg, Kiel, Augsburg a munkahelyük, ahonnan ismét Hamburgba mennek. Hosszú útjukról ü­dvözlik lapunk itt­honi olvasóit. Magazin MAGAZIN Magazin Benczi Jenő, a Szabolcs ét­terem prímása 25 éves törzs­­­gárdatagsága alkalmából aranygyűrűt kapott az őt fog­lalkoztató Szabolcs megyei Szálloda és Vendéglátó Vál­lalattól. Benczi Jenőt, a Ko­dály Zoltán nevét viselő szo­cialista brigád vezetőjét sokan ismerik a megyében. 28 éve áll zenekar élén. 1964-től 14 évig a szakszervezet megyei titkára, 5 éve pedig elnöke. Szakmai és mozgalmi munkáját min­denkor példamutatóan látta el Szabolcs megyében. Savanyú? Pazar kiállítású, világsztáro­kat fölvonultató diszkóműsort sugárzott a tv néhány héttel ezelőtt. Néhány nap múlva megkérdezte tőlem valaki az OSZK „várószobájában". — Ilyen műsor után, nem savanyú este beülni a csóró kis duóba muzsikálni? Mit válaszoljak erre? Kér­deztem magamtól hirtelen. Hi­vatkoztam arra, hogy világvi­szonylatban és hazai vonalon is voltak olyan duók, melyek minden szempontból letették magas színvonalú muzsikájuk névjegyét a könnyűzene aszta­lára? Ez nagyképűség lett vol­na. Mondjam, hogy nálunk „ez van, ezt kell szeretni”? Von­jam meg a váll­am és válaszol­jak kérdéssel: — Tudod, a pesti éjszakában elég egy Seress Rezső-, Horváth Jenő-szám, no meg a többi hasonlók, hát miért kérdezel? Nem mondana válaszom semmit, ami őszintének tűn­het. Válasz helyett csak le­gyintettem. Most írásban válaszolok. Hi­szem, és szakmánkat szerető mindegyik kollégámmal val­lom: az élőzene varázsa utol­érhetetlen! Ez nem jelentheti azt, hogy fütyülünk a modern hangszerekre, hanghatásokra, de bevallom, lézerágyút és füstöt, lángot lövető berende­zést nem szándékozom venni a közeljövőben sem. Helyette eléneklem dobom mögül a „Táncolj még”, a „Mama kér­lek” és az „Egymásba gaba­­lyodva” című 1979-es sikere­ket. Igaz, hangom valamivel érdesebb, mint Szűcs Judité, Koncz Zsuzsáé vagy Suzie Quatróé, de ott, és akkor, ami­kor e számokat a mindenkori vendég kéri, valahogy mellé­kessé válnak lényegesnek lát­szó dolgok. Csak a zene, a rit­mus lüktet a fülekben és talán a szívekben is. — k — 1 — A miskolci Vendéglátóipari Vállalattól megkapta a negyed­­százados munkaviszony évfordulójára, járó jutalmat Burgi Béla prímás, aki mindenkor hangulatos zenével szórakoztatta vendé­geit. Személyes példájának igen jó a hatása a zenekar tagjaira is. Muzsikaszó öregeknek , gyerekeknek Kovács József és népi zene­kara nem csupán az Ősfehér­­vár étteremben muzsikál, ha­nem különleges vállalásként ellátogat az öregek székesfe­hérvári otthonaiba. Decem­berben a Budai Nagy Antal utcában levő öregek napközi otthonát, majd a Zsolt utcait, legutóbb a Rákóczi úti otthont kereste fel. Itt Kálmán Sán­dor, a vendéglátóipari vállalat szakszervezeti bizottságának kultúrfelelőse, a brigád veze­tője köszöntötte az idős em­bereket, köztük külön a 86 estendős Magda Miklóst, aki egykor Fehérvár nevezetes prímása volt. Neki és társai­nak a régi nóták, emlékezetes dallamok sokaságával szolgált az együttes, amely itt valóban nagyon hálás közönség előtt muzsikált (Kálmán) A budapesti szórakoztatóze­nészek szakszervezeti bizottsá­ga igen bensőséges ünnepsé­get rendezett a múlt év végén a nyugdíjas zenészek, majd egy héttel később a zenész­­gyerekek részére. Az ünnepsé­gen közel háromszázan vettek részt. Képünk a gyermekün­nepség egyik mozzanatát áb­rázolja. (Szép) A szórakoztatózenészek Csongrád megyei szb egyik bizal­mija Várkonyi Gyula, a Magyar Néphadsereg helyőrségi mű­velődési intézményei részére kiírt amatőr képző­ipar-népművé­­szeti-fotó- és barkácspályázaton festményeivel a második díjat nyerte. Képünkön Szász Domonkos ezredes gratulál és átnyújtja az értékes díjat Várkonyi Gyulának. (Regény) Jó kolléga vagy? Mielőtt válaszolsz, olvasd el az alábbi kérdéseket: — Ledolgozod a szerződést úgy, hogy legalább beszélővi­szonyban maradtok, vagy átmegy a túlodalra, ha napközben kollégáiddal talákozol? — Megközelítőleg ugyanazt mondod a kollégák szemébe, amit a hátuk mögött? — Elviseled a kritikát, vagy a legkisebb bírálatra gyűlö­lettől remegve támadással válaszolsz, hetet-havat összehordva, csak a lényegről nem beszélve? — Elismered kollégáid erényeit, észreveszed, ha valami pluszt tesznek a zenekar érdekében, vagy úgy gondolod ez ter­mészetes, csak akkor lenne figyelemre méltó, ha te tennéd? — Tekintettel vagy kollégáid lelkiállapotára, észreveszed, ha valami bajuk van? Segítesz rajtuk, ha tudsz, legalább azzal, hogy meghallgatod panaszaikat? — Együtt örülsz kollégáddal, ha sikerült új hangszerhez jutnia, autót vett, lakást kapott, fia született, kategóriát ja­vított vagy igyekszel örömét apróbb-nagyobb szúrásokkal leg­alább is mérsékelni? — Ha kollégád kórházba kerül meglátogatod-e, akkor is ha elfoglalt ember vagy, próbálsz-e valamiben a segítségére lenni, félretesztek-e egy részt a mellékesből, ha betegsége hosz­­szabb ideig tart? — Kiállsz-e kollégáid mellett, ha igazságtalan támadás éri őket, vagy inkább az ellenfeleket erősíted rosszindulatú pletykák, hazugságok terjesztésével? S most válaszolj, de őszintén: TE jó kolléga vágj’? (Gáz) A belgiumi Halléban évek óta rendszeresen dolgozó kis együttest igen megszerették, és vissza-visszavárják vendé­geik. Szóban és írásban fejez­ték ki elismerésüket a színvo­nalas és becsületes munkáju­kért. Ebben az évben újabb meghívást és szerződést kap­tak. Név szerint: Salasovics Imre zenekarvezető, Horváth János cimbalmos és Oláh Fái csellós. SZOBÁHOZ ,HATÓZENÉSZEK.

Next